|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.09. 14:09 - |
Itt egy hatalmas, tölgyfa áll, amit régen az itt élő emberek "istenitettek". |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Beszólására csak fintorogtam és kimérten feltűntettem neki a középső ujjamat. Olyan szívesen bevertem volna neki néha. De ő sem rúgott még fel szóval én is türtőztettem magam. Pici lustálkodás után nyújtózkodtam egyet és egy lábamat behajlítva rátettem a kissé megviseltebb karomat.
- Apró karcolás. - ropogtattam meg a vállamat - Ami pedig a polót illeti... - pillantottam a kopott anyagra - egy mosógép jobban jönne. - azzal visszafeküdtem. A zöld gyep olyan puha volt itt az árnyékban. Sajnos a napon már kiégett volt és kemény, de itt istenien símogató érzést adott a csupasz bőrömnek. Hajam kócosan, sárosan és ágakkal telve terült el a földön és kissé kellemetlen volt így ennyi ember előtt így kinézni. Mint amikor beleülsz valamibe. Minél jobban takargatod annál feltűnőbb. Lasán felkönyököltem és a fiúra néztem.
- Azt már észrevetted, hogy csak farkas alakban tudsz elverni? - kérdeztem szelíden de csöppnyi aroganciával a hangomban - Egyáltalán értesz a fegyverekhez vagy inkább az öklödre és a motorodra hagyatkozol? - toldottam még meg. |
A következő pillanatban kikerültem a lányt, de az azután következő nem is tudom micsoda gyakorlatot még volt időm megcsodálni. A bukósisak elnyelte a nevetésem, és kissé aggódva figyeltem, ahogy rendbe szedi magát és tovább indul. Azután simán továbbmentem egészen a terebélyes fáig ami az egyedüli árnyékot adta a környéken. Néhány ember a kutyáját futatta a nagy területen, míg mások sárkányrepülőket reptettek a meleg szélben. Leparkoltam a fa árnyékában, mert úgy tűnt az emberek nem örülnek a békés pihenőjükön egy kis motorbőgésnek. Amit egyáltalán nem értek, mert egyértelműen ez a legszebb muzsika az egész Földön. Leültem a fa tövébe és felpillantva észrevettem, hogy a lány közeledik enyhén szólva mocskosan.
- Ezt előre begyakoroltad? Mert elég professzionálisnak tűnt. – meredtem a lányra vigyorogva, és fejet csóválva mértem fel a sárgás-barnás felsőjét.
- Ha akartál volna egy ilyen csodás terepmintás felsőt csak szólnod kellett volna. – hajoltam felé, mivel ő a fűben feküdt én meg a fának dőlve ültem eddig. Az arcát is vastagon por borította és szinte esküdni mertem volna, hogy ráfér egy alapos hajmosás. |
Motorzúgás és kerekek surlódása hangzott fel a hátam mögül. Felvont szemöldökkel tekintettem hátra a zaj forásást kutatva és kétségbeesetten kerekítettem el a szemem amikor Alex vigyorgó fejét pillantottam meg.
- Én is örülök, hogy látlak - köszöntem nyogodtan de nem lassítottam. A kellemes kocogótempómmal is megelőztem az embereket. Főleg a kedves néniket akik úgy kanyarogtak az úton mint valami iszákos vénemberek hajnali egy után a főtéren.
- Tudod hogy energiám az van dögivel. - ajándékoztam meg egy halovány mosollyal - De azt, hogy elgyepálhass... Nos azt ki kell érdemelni. - sóhajtottam majd élesen jobbra kanyarodtam és letértem egy kisösvényre. Itt senki sem futott szóval teljes erőmmel beletempózhattam. Végre kinyújthattam elgémberedett lábaimat és nagy léptekkel futhattam végig. Egy fánál lekanyarodtam de meg is bántam mert a lösz kicsit lomlott a környéken. 'Francba. Ezért volt olyan kihalt ez az ösvény.' gondoltam és reflexből előrnyújtottam a bal lábamat hogy kicsit lassítsak vele. Kezemmel a nem annyira meredek falba próbáltam kapaszkodni. Ha nem futok neki telljes erőmből, talán fent is maradtam volna. Minden esetre motorral járható útnak tűnt és pár fától eltekintve könnyen lehetett haladni. Port verve érkeztem le a lehalsó szintre és egy idős házapártól eltekintve - akik eléggé meglepődve figyelték a csúszásom - nem láttam senkit. Talpra ugrottam és a fehér atlétámból immár sárga és barna mintás szakadt anyagot leporolva indultam meg megint. Olyan volt mintha még mindig gyerek lenék. Az aki a tetőre mászott és leszakadt a pajtába. Az akinek a kapucnija beleakadt a faágba és majdnem megfolytotta.
- Huh. - vágtam magam hátra a tisztáson. Azon amelyiken az a nagy fa is volt. Nem tudom mikor nőhetett ki de az egyszer biztos, hogy a nagyapám lehetett volna. Az árnyékában nagyon jó idő volt. |
Miután Rowena lelépett a városba én elbaktattam a faházakig, az út közbe teljesen megszáradt a pólóm viszont a nadrágom átcseréltem egy tiszta farmerre, aztán motorra ültem. A szél simogatta a karomat, ahogyan az erdő melletti ösvényen haladtam de nos a por is felkeveredett. A város szélén észrevettem egy vörös loboncos lányt ahogyan előttem fut és rögtön elvigyorodtam. Természetesen a többi futó annyira nem örült nekem, ahogy elrobogtam mellettük a motorommal, de most nem nagyon tudott érdekelni. Leparkoltam a motorommal a nagy fa alatt és figyeltem ahogyan a lány közeledik.
- Reggeli edzés, mi? – néztem rá halvány mosollyal. Tammy volt a falkám egyik legjobb harcosa, de senki sem nézte volna ki az apró kis vörös hajú lányból, hogy egy rúgásától a szomszéd utcába találod magad.
- Szólhattál volna, ha van egy kis fölös energiád szívesen megnéztem volna, hogy még mindig ugyanolyan könnyen elverlek-e. – mosolyodtam el pimaszul. |
A roskadt házikó amit az otthonomnak neveztem élesen nyekergett amikor leszaladtam a lépcsőn. Néhol ugranom kellett, mivel hiányzott pár fok. 'Majd megjavítom' gondoltam sokadszorra. Pulcsit húztam a hajnali órákra, de később olyan meleg lett, hogy kénytelen voltam levetni. Szakadt farmerom poros volt a háztól amit csak ígérgettem, hogy majd kitakarítok. Persze egy másik lánnyal elni ebbe a kis házba egyáltalán nem jeletette azt, hogy tisztaság van mindenhol. Kicseréltem a bejárati ajtót egy felpofozott kukázmányra ami legalább nem engedett be akárkit. Épp egy ablakot törölgettem amikor az megrepedt, majd darabjaira hullt. Fájdalmas arcot vágva csaptam az arcomra. 'Majd kicserélem' ígérgettem. Összesörögettem a cserepeket és kidobtam őket a rögtönzött kukába ami a "nappali" közepén állt. Gyorsan átvedlettem edzőcuccba és futni indultam. Lazán kocogva indultam és amikor beértem elkezdtem ugrálgatni. Nagyokat és hosszúakat. Amikor leelőztem egy kocogó párt kicsit lassítottam. A semleges területre értem ahol nekimehetek bárkinek. Lustán lekocogtam az ösvényről és leültem egy padra amit a nézelődőknek raktak ki. Sportcipőm cipőfűzőjét bekötve már indultam is tovább. Be a nagy fa felé. |
Szúrós szemekkel néztem a lányt, magam előtt összefontam a karjaim és le se vettem róla a szememet. Köztudott, hogy soha nem kedveltük egymást, egy olyan pillanatot nem tudtam volna felsorolni, amikor egyetértettünk volna. Na jó, azért egyet fel tudtam volna. De az nem tartozott a legkedvesebb emlékeim közé. Inkább a legnagyobb hülyeségek közé amit életemben csináltam. Rögtön első helyen nagy fekete betűkkel, lefeküdni a lánnyal, aki megkeseríti a mindennapjaim Ruby Goldmannel. Ahogy elővette az üvegcsét, nagy szemekkel néztem rá, miért is ad nekem verbénát? Azt hiszi nekünk nincs elég vagy mi? De ahogyan nagy nehezen, elkaptam az üveget és megégetett úgy dobtam is el.
- Őrült ribanc. – mormogtam rá fenyegetően és ha most farkas alakba lettem volna, tuti, hogy kivillantom a fogsorom. Az üveg apró darabokra tört a földön és ott maradt az a pár szál verbéna a fűben. Én már biztos meg nem fogom többet, ki tudja mit rakott bele még ez a beteg nőszemély. Csacsogott a semmiről, aztán bemutatkozik Tammynek.
- Nem lenne egyszerűbb ha most rögtön eltűnnél oda ahonnan jöttél Rowena? – billentettem oldalra a fejem kérdőn, és újra végigmértem a lányt.
Lezárva |
- Nem,nem vagyok féltékeny, sőtt. Ráférne már erre a baromra egy normális barátnő. - mondom teljesen nyugodtan a vörös hajú lánynak.
- Tudod,hogy nagyon jó nyomkövető vagyok, igy nem fog sok időmbe telni megtalálni a drága barátnémet, nincs szükségem rád... - vigyorgom tovább,majd a zsebemből előhúzok egy kis üvegcsét.
- Tessék, verbéna.Az egyik legerősebb keverék. - beledomon a srác kezébe a vérfarkasfűvel bekent üveget, aki valószinűleg riadtan ejti a földre azt, mivel tudniillik a vérfarkasű megégeti a farkasokat. Az üvegecske szerencsére nem törik szét,mivel egy kisebb fűcsomóra esik. Felkapom a földről és visszadugom a zsebembe. Fölényesen elmosolyodom,majd hátrább lépek és a fának támaszkodom.
- Hogy engem miért nem égetett meg? Az legyen az én titkom. - még mindig ugyanúgy mosolygok és Alex szemeibe nézek.
- Arti elvan? Még meg sem köszöntem igazán azt,hogy átváltoztatott. Hmm... Veszek neki egy üveg vodkát és megisszuk négyesben,vagy ha ő is jön akkor ötösben. - fogaim között kivillantom nyelvem hegyét,majd a vörösre nézek.
- Ruby vagyok, Ruby Goldman. - mondom kicsit hangosabban,hogy rendesen hallja. |
 Amikor a lány megszólalt már oldalról támasztottam a fát. Kétségtelen, hogy éles nyelve volt, viszont nem egyenlő ellenfél. Nem akartam lealacsonyodni a szintjére így csak ártatlan mosolyom közepedte elsuttogtam egy szót.
-Csak nem félékeny vagy? -ártatlan mosolyom mögött persze ott lapult a szokásos gonoszan vigyorgó énem is aki éppmost könyökölt ki a szememből és méregette a fura teremtést. Viszont mivel már Alex is érezte, hogy esetleg morcos leszek, így befogtam a számat. Magam elé emelt kezekkel jeleztem, hogy nem tervezek vért ontani... egyenlőre. Amikor vissza engedtem a kezemet, egyből zsebrevágtam. Kitapintottam egy apró lést és kiemeltem és elkezdtem vele játszani. Amikor lesülyedtem a földig, lopva felnéztem és beárnyékolt arcomon jól eltakar mosoly jelent meg. Szabad kezemmel egy gróriát rajzoltam a fejem felé.
-Jó leszek. -ígértem és a tőrömmel jászadoztam. Vagdostam a dolgokat magam körül ahogy szoktam. Néha, néha megvágtam magam. Ilyenkor beletöröltem amúgy is koszos nadrágomba a vörös folyadékot és játszottam tovább. Közben pedig füleltem. |
A tökéletesen felvett gúnyos, nemtörődöm stílusomat közbe zavarta az ölelése. Nem ér, túl jól ismerte a gyenge pontjaimat és tudta, hogy egy ilyen gesztusra kiesnék a szerepemből. De ez nem fog megtörténni.
- Őszintén vagy hazudjak? – kérdeztem vissza, egyébként a legironikusabban feltett kérdésére. Örülni neki? Az valami vicc lenne maximum ha megtenném.
- Mit keresel itt? – kérdeztem hideg hangon. Reméltem, hogy Tammy nem hallotta meg a lány szavait mert akkor biztos ma fej nélkül távozik innen rég elfeledett Rubynk. Csak arra tudtam gondolni, hogy drága Arthur mennyire szakadni fog a röhögéstől mikor, megtudja ki tért be a városunkba.
- Most az egyszer nem tévedsz, Rowena. – néztem a hozzánk elég vészesen közeledő lány felé és ha arra került volna a sor, készen álltam lefogni őt. – Valóban nem a kurvám, se a csicskásom és nem olyan hülye mint én. De abban biztos vagyok, hogy körülbelül 5 másodperc alatt fogja leröpíteni a fejed. – pillantottam le a lányra és muszáj volt észrevennem milyen rövidre vágatta egykor még hosszú tincseit. Egyértelműen jobban illett a borzasztó személyiségéhez ez a rövid és tépett frizura.
- Ha megmondanám, azzal a saját kínzási papírjaimat írnám alá mert tuti, hogy nem engedne elmenni a városból. – ráztam meg a fejem határozottan, de tudtam, hogy a lány magától is megérezné a szagát, ha egy ideig még itt téblábolna. |
Megkötöm a bakancsom, megigazitom fekete bőrdzsekim amikor leugrom a fáról,aztán leülök a fa tővébe. Alig telik bele két percre, egy ismerős hang szól a hátam mögül. Tudtam,hogy rám talál.... Vigyorogva fordulok meg,és vigyorom még akkor sem tűnik el arcomról,mikor a második nevemen szólit. Közelebb sétálok hozzá,majd ha akarja-ha nem átölelem.
- Szervusz, Alexander. Mi van,talán nem örülsz nekem? - nevetek fel halkan,majd egy fa felé biccentek.
- Ki az a csaj? Csaknem bővitetted a csicskásaid számát, esetleg egy újabb kis...öhmm... - nyelek egyet,majd a levegőbe szagolok. - Áh,nem. A kurvád nem lehet, túl szép ahhoz és ráadásul farkas is... És biztos,hogy nem is buta,mint például te. - újra felnevetek.
- Hol van Nessi? - kérdezem felvont szemöldökkel és csipőre tett kézzel. |
Amikor Alex elhívott őrjáratra csak bólintottam. Nem is gondoltam végig így csak gyorsan lebeszéltem vele az időpontot és mentem vissza az akadémiára az újoncokat tanítani a fegyveres harcra. Másnap reggel rozoga szobámban található fogasról leemeltem a bőrkabátom. Gyorsan felkaptam egy pólót amit tegnap mostam ki és egy farmert ráncibáltam magamra. Felkaptam a táskámat és miután felvettem a bakancsomat, felugrottam az asztalra. Az előtt állt az ablakom, így gyorsan tudtam közlekedni ha úgy tartotta kedvem. Kimásztam és leereszkedtem a tetőn majd futni kezdtem a belváros felé. Amikor megláttam Alexet és az ő elmebeteg ötletét, hogy engem motorra ültet, elfintorodtam. Az autókat nem szerettem mert zárt tér vont körül és mindig is utáltam az ilyet. A motorral csak annyi bajom volt, hogy nem a fiú vezetett. Elnyomtam a bizalmatlanságot mint olyan sokszor és felpattantam Alex mögé és próbáltam nem arra gondolni, hogy mit is szokott ezzel a motorral csinálni. Sajnos nem sokszor villant fel olyan kép amikor biztonságosan látom közlekedni. Amikor odaértünk bevetettem magam az erdőbe és lepakoltam a cuccomat majd farkas formámban tértem vissza. Sokáig bóklásztunk a növények között. Amikor már nem csak én voltam teljesen meggyőződve arról, hogy egyedül vagyunk, akkor végre megálltunk egy percre. Sosem voltam túl alapos. Ezek után nagy örömömre edzettünk egy kicsit és végre elereszthettem magamat. Alexnek rossz szokása volt, hogy mindig hagyott nyerni. Pedig egyedül is szét tudtam volna rúgni a valagát, csak ő ezt nem engedte. Morcosan morogtam rá amikor én nyertem. Megint hagyott nyerni. Pedig ha nem adná fel amikor belelendülök akkor nagyon is elporolhatnám. Még jó, hogy az ellenségek nem szoktak ilyet csinálni. Hajam kócosan, arcom, karom és lábaim pedig mocskosan néztek ki a „játék” után így elmehettem volna csövesnek is. Dél felé járt az idő amikor visszaindultunk. Felültem a motorra és fáradtan lefejeltem Alex hátát. Csak akkor eszméltem fel félálmomból amikor hirtelen fékezéssel 180°-ot fordultunk. Enyhén megijedtem. Nem attól, hogy megfordultunk, hanem amiatt, hogy nem tudtam, hogy mitől. Amikor megálltunk a fiú leugrott a motorról és a kezembe nyomta a sisakját. Majd megkért, hogy vigyázzak rá. Kelletlenül elmosolyodtam, majd miután hátat fordított nekem, leraktam a sisakot és utána lopakodtam. Egy fa mögül figyeltem az eseményeket. Nem kicsit lepődtem meg az emberi alak láttán. |
Ma sikerült rávennem Tammyt hogy jöjjön el velem a szokásos kora reggeli kis őrjáratomra a határainkon. Még most sem tudom, hogy sikerült rávennem. Az én laskásomnál találkoztunk úgy körülbelül fél hét körül és éreztem, hogy a levegőnek még melegednie kell hiszen alig lehetett olyan 10-15 fok körül a hőmérséklet. Ezért farmerom és rövid ujjúm mellé még egy halvány pulcsi is társult. Miután a motorommal kimentünk a területek legszéléhez és onnan egy ideig farkas alakban jártuk az erdőket. Mélyen beszívtam a föld illatát, de szerencsére a vérszívóknak vagy bármilyen idegennek nyoma sem volt. Miután körbejártuk a területeket jeleztem a lánynak, hogy támadjon. Már rég óta nem harcoltam senkivel és szerintem épp itt volt az ideje a gyakorlásra. Meg aztán a lány mindig kikérte magának, ha a női mivoltára vonatkoztatva hagytam nyerni. A narancssárgás hajú lány mindig is jó harcos volt, sőt a legjobbak között áll. Dél körül indultunk el haza, mindketten elég csapzottak voltunk és én személy szerint alig vártam, hogy lezuhanyozhassak. Éppen kifordultam az egyik földútról a semleges területeken, mikor megéreztem azt az illatot, amit már rég óta nem. A motor kerekei a port felkavarva fékeződtek le. Reméltem, hogy nem hozom a szívbajt a mögöttem ülő lányra is, de egy hirtelen kanyarral fordultam vissza. Egy erdős részen megálltam a motorral és levettem a fekete bukósisakot, gyorsan beletúrtam étcsokoládé hajamba és Tamre néztem.
- Tam fogd meg ezt kérlek, mindjárt jövök. – nyomtam a lány kezébe a sisakot és átvágva néhány fa között kiértem egy tisztásra. A közepén egy nagy fa középen magasodott és alatta ott volt az a személy aki a legtöbb keserűséget okozta az életembe. Hangtalanul léptem közelebb hozzá, mikor már éppen mögötte álltam megszólaltam.
- Mond, hogy nem az akire gondolok. – mikor esetlegesen megfordult, gúnyos mosolyra húztam az ajkaim. – Rowena, már csak te hiányoztál. – próbáltam irtózatosan lazának mutatni magam és valljuk be sikerült is. De belül majd megőrjítettek a kérdések, hogy vajon miért tért vissza? |
Meguntam az utazgatást, a magányt és a bulizást...Persze csak egy kis időre... Mindent kipróbáltam, megmásztam pár kisebb hegyet, bungee jumpingoztam, meglátogattam az eiffel tornyot és még sorolhatnám. Most úgy döntöttem,megkeresem barátnőmet, Ness-t és a drága jó bátyját, Alexet. Na meg gondolom Arti is velük van... Hogy miért határoztam igy? Egyszerűen falkára,társaságra és egy kis lazulásra vágyom. Bár nem lesz könnyű együtt élni, a két idiótával, mégis ezt szeretném. Szeretném,ha egyesülne a csapat, újra. Visszaemlékezem a szép időkre, mikor még esténként kiosontunk a házból. Hány évesek is voltunk? Talán hét? Hangosan felnevetek,mint egy idióta a semmi közepén. Igazából fogalmam sincs,miért éppen idejöttem. Talán mert erre éreztem meg Alex szagát először. Megpillantok egy hatalmas fát, ami már zölden himbálózik a gyenge szélben.Meleg van, ngyon meleg van. Valószinűleg a hőmérséklet már a 30 celsiusnál van és még tovább emelkedik. Borzasztó. Szeretem a meleget, de nem az ennyire meleget.... Úgy döntök,egy kis időre megállok és körbenézek, hogy honnan? Hát fentről. Igy hát felmászok a hatlmas f legtetejére és onnan kémlelem a tájat. Gyönyörű. Minden zöld és tele van fával a környék. Csak néhol tűnnek fel a háztetők és a kopárabb részek. |
Egyszerűen vállat vontam Lilly megjegyzésére és arra hogy megdobott egy nem túl puha makkal. Egy másodpercre visszapillantottam a földön fekvő fiúra és a mellette gugoló lányra. Szivesen megvacsoráztam volna mindkettejükből, de ez most lényegtelen. Tekintetem visszavándorolt Lillyre,majd úgy döntöttem én is felmászom a fára. Elrugaszkodtam a földtől,megragadtam egy faágat és egy átfordulás után már Lilly mellett gubbasztottam a fán. Feljebb másztam, egésszen a fa csúcsáig és onnan néztem a tájat. Csicsergő madarak, nyugati oldalon napsütés, keleten viszont sötét felhők gyülekeztek és a szél is feltámadt. Nem nagyon zavart, igy tovább kémleltem a körülöttem lévő festői tájat. |
 Még mindig a fán ücsörögtem és lábaimat lóbáltam, amikor a kis vörös alánk sétált és egy hirtelen mozdulattal lerántottam Salamont. Egy halk sikoly hagyta el a szám, alig hallható, de tudtam, hogy megtörtént. Nate nekinyomta a fának a másik fiút és keményen megfenyegette, hogy ha nem száll le Lilyről, akkor nagy baja eshet. Már először tudtam, hogy nincs valami rendben Natetel, de most már biztosan tudom gazolni, hogy a srác nem százas. Bár, lehet, hogy csak a vámpírság hirtelen haragot idéz elő, de nem tudom, hiszen nem vagyok vérszívó. Miután Nate befejezte a fenyítést, mintha semmi sem történt volna, lazán visszasétált hozzánk és megállt alattunk. Közben a vámpírlányka is felém fordult és valamit kérdezett az őrzőségről, de nem igazán figyeltem rá. A figyelmemet lekötötte a fánál szenvedő Slomó. Mélyet sóhajtva Lily felé fordultam és próbáltam válaszolni a kérdésére.
- Igen, Wenorah vagyok. Az őrzős dologgal? Ezt hogy érted? – egy kicsit furcsán és váratlanul ért a kérdés, de amint a falkát említette, tudtam, hogy miről van szó. Bár még csak néhány hónapja élek itt, azért tisztában voltam a dolgokkal. Nagyjából. – A falkával még nem találkoztam. Még.
Ezek után leugrottam a fáról és Salamonhoz siettem.
- Jól vagy? – kérdeztem. Nem vagyok az az aggódó típus, de ha valakit épp most kap el egy vámpír és fojtogat meg, az azért nem gyenge. |
 Amint láttam, hogy vöröske elindul Salamon felé elhúztam a számat. Gyorsan letéptem egy makkot és fejbedobtam Nate-et. Hangos koppanással meg voltam elégedve.
-Drága lovagom! Egyedül is képes vagyok megvédeni magamat. -nézegettem a körmeimet fölényesen. Szívesen kitekerem én a nyakát Slomónak. Sőt. Direkt megbántva érezném magam, ha nem én tehetném meg. De felmerült bennem egy kérdés. Amikor visszafészkeltem magam a helyemre. Nem kevés ügyetlenkedéssel persze. A lent gubbasztó lányra néztem. Gyorsan lehajoltam hozzá és megkocogtattam a vállát a mutatóujjammal. A mai napon átmentem denevérbe.
-Hé. Wenorah igaz? Őőőm. Csak annyi, hogy tisztában vagy az őrzős dologgal? -kérdeztem felvont szemöldökkel- Találkoztál már a falkával? -kérdeztem szinte suttogva. Nehogy a másik lány meghallja. |
Nem tetszett túlságosan amit Lilly mesélt erről a srácról, igy úgy döntöttem kicsit beszélgetek vele. Elsétáltam oda, ahol Slomó ült a fán és felpillantottam rá,majd egy szempillantás alatt megragadtam a felsőjét és egy erős,határozott mozdulattal a földre rántottam, amit egy nagy puffanás kisért. Éreztem, hogy Lilly meg fog állitani egy idő után, de nem érdekelt. Megmutatom ki itt az úr. Lehajoltam a fiúhoz és megragadva a nyakát a fa törzsének szoritottam őt. Mérgesen a szemeibe néztem,majd fogamat csikorgatva megszólaltam.
- Leszállhatsz róla, öcsi. Különben ez a gyenge kis szoritás. - egy picit jobban megszoritottam a nyakát. - Erősebb lesz és összeroppantom azt a törékeny kis angyalnyakacskádat. - fintorodtam el,majd elengedtem és hátat forditottam neki,majd visszasétáltam Lillyékhez. |
A tömeg egyre csak gyűlt, nekem pedig bulizhatnékom támadt. Úgy tűnt, Lily, Nate és Slomó egész jól elbeszélgetnek, de mivel ugye én itt senkit nem ismerek, fogalmam sem volt, hogy hogy kapcsolódhattam volna be a társalgásba. Egy ideig még a fa törzsének támaszkodva ácsorogtam, de aztán valaki megkocogtatta a vállam és felém nyújtotta a kezét. Felé fordultam és a lány láttam magam előtt. Vagyis magam fölött, mert, hogy időközben feljutott a fára. Na, jó, el kell ismernem, le vagyok maradva az eseményekkel. Pedig nem szoktam elbambulni, de úgy látszik, most sikerült. Valahogy sikerült felkászálódnom a fára, de persze voltak olyan perceim, amikor a pokolba kívántam az egész fára-mászósdit. Mire feljutottam a fára, addigra úgy voltam vele, hogy na, most már le is mehetünk. Mögöttem valahol, észrevettem egy lányt ácsorogni. Mivel hátra nem tudtam nézni, így bambultam magam elé és nem szóltam egy szót sem. |
Nate oldalán léptem a fa másik oldalára aho egy szökehajú lány fogadott. Wenorah. Elsőre egyből eszembe jutott Ice akinek olyan fehér volt a haja, mint a rajzlap.
-Igen. Az. És nyugi. Én sem. Amióta tesin odajött le sem bírom vakarni. -fintorogtam és a vállamon éreztem a pillantását. Kirázott a hideg. Amikor felélöveltem azt a tipikus kékszemű, tövises tekintete, elfordította a fejét és a másik lányt nézte. Ekkor jutott eszembe, hogy az emberlányt egyedül hagytam. Elszégyelltem magam és átlestem egy ág alatt.
-Még nem mutatkoztál be. -mosolyogtam majd kibontakoztam Nate öleléséből és felugrottam, hogy elérjek egy felsőbb ágat. Összekulcsoltam az ujjaim és belengettem magam. Amikor elég nagy lett a lendületem, átkaroltam a lábaimmal a fa vastag ágát. Gyorsan föltornáztam magam és megigazítotam a tökéletes hajpántom. Amikor észrevettem, hogy Salamon kérdőn néz rám, flegmán szóltam neki vissza.
-Féltem az életem Carpenter. Neked sem ártana. -gyorsan beleakasztottam a lábfejem egy közeli ágba és hátra vetettem magam. Elég hülyén festhettem. Lógott a hajam és a bőrkabátom. Nem mellesleg majdem elhagytam a csillagos kiegészítőmet.
-Gyere! -nyújtottam a kezem a fa alján ücsörgő lánynak- Nem harapok. -szellemeskedtem. ~Legalábbis nem mindenki előtt...~ tettem hozzá magamban. |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
