|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.09. 14:09 - |
Itt egy hatalmas, tölgyfa áll, amit régen az itt élő emberek "istenitettek". |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Elmosolyodtam a tündérke becézésen.. Aztán kiváncsian vártam a többi válaszát. -Kitagadtak? Vagy mi történt ,hogy egyedül kószálsz az erdőben?- csodálkoztam ,majd a fiúhoz fordultam. -Jaj David.. nem megy nekem ez a farkasosdi.. lassan futok és még harcolni sem tudok.. elkéne a segítség.- néztem bociszemekkel rá, hátha ő kezelésbe vesz és tanítgat. -Pont veszélyes időszakba érkeztél drága.. a vámpírok már nagyon harcra készek..- mondtam szomorúan a lánynak. Reméltem, hogy jó fegyver lesz legalább, ha már így rátaláltunk. |
Érkezésem után pár másodperccel megérkezett Rachel is.
- Hello. - mosolyogtam a lányra,majd visszanéztem Linára.
- Örvendek. Ez a barna hajú kis tündérke pedig Rachel. - fejemmel bólintottam az előbb emlitett személyre, természetesen édesen vigyorogva. Amint Lina megállt én is úgy tettem és figyeltem a két lányt,majd végül mégis megszólaltam.
- Na és milyen falkához tartozol? Vagy tartoztál? - kérdeeztem érdeklődve. |
 Mire magamhoz tértem a gondolataimból ár ketten is körülöttem voltak. Ha tehettem volna már rég hátast dobtam volna ijedtemben, de nem tettem mert vérfarkasok voltak.
-Sziasztok! Ahm...Lina Creak vagyok és igen új vagyok erre felé!-mondtam mosolyogva. Megálltam egyhelyben és úgy vártam a válaszukat. |
Mint mindig megint szükségem volt egy kis magányra, hogy ábrándozhassak egy kicsit. Meg persze a farkas erőmet is eddzeni kellet, de nem jártam ma sem nagy sikerrel. Más olyan könnyen beletanul ebbe, én miért nem? Éppen átváltozta és visszaöltöztem egy nagy fa mellet, amikor egy idegen farkas szag csapott meg. Elkezdtem felé futni, míg nem megláttam davidet és egy szőke hajú lányt. -Sziasztok.. Ki ez a csaj?- kérdeztem kíváncsian a fiútól. -Új vagy a városban?- tedtem fel egymás utána kérdéseket, mert nem minden nap látni idegen farkasokat kószálni az erdőben. |
Az erdőben sétálgatva mértem fel a terepet. Vámpirok szaga terjengett a levegőben,egyre többent és többen voltak. Valami rossz készülődik, érzem, hisz én, David Evans a régi alfa mindent megérez. Kitűnő szaglás,erő és gyorsaság, ez jellemez minket, az falkát. Nem birhatna el velünk néhány vámpir...De kitugyja hány darab vérszivót jelent ez a pár darab. Lehet,hogy Kathrine már csapatokat szervez ellenünk és Natet is közéjük fogadta, viszont akkor hidegvérrel meg kell öljük őt is,ha ránk támad...
Ezeken a dolgokon járt az eszem,most ahogyan az erdő közepében sétálgattam. Neszre lettem figyelmes, odakaptam a fejemet és egy szőke csajt láttam. Egy vérfarkas, egéreztem,mivel a szellő idehozta az illatát. Nem ismertem fel, azt hiszem nem is a falka tagja... Odamentem hozzá és köszöntöttem.
- Szia, David Evans vagyok. - mosolyogtam a lányra és zsebredugtam a kezemet,úgy sétáltam mellette.
- Na és te? Nem ismerős az illatod. - mondtam teljesen közömbösen,viszont a tekintetemből ki lehetett olvasni,hogy érdekel ki is ő valójában. |
Úgy gondoltam sétálok egyet és kiszellőztetem a fejemet. Mostanában elég sok minden volt. Visszagondoltam a gyerekkoromra is és nyugodtan lépkedtem. Majd egy hangra megtorpantam. Gondoltam lehet valaki itt rajtam kívül is nem kell ijedeznem. Biztos valaki aki sétálni akar vagy mit tudjam én. Megigazítottam a hajamat majd folytattam tovább a sétát. |
Sunyiban elmosolyodtam majd a szájára tettem a mutató ujjam.
-Csak fogd be oké? -csitítottam és viszonylag boldogan öleltem át. Nem féltem tőle és örültem, hogy ott van. Amikor fölemeltem a fejem és láttam milyen fancsali képet vág elmosolyodtam.
-Ne óvj már ennyire. Nem vagyok hímes tojás. -nevettem hallkan majd nyomtam egy puszit az arcára. -Úgy sem hagyom, hogy itt hagyj. Nem rombolhatod le az imizsem. -vontam vállat majd hátra léptem egyet. -Most viszon megyek. Még össze kell szednem a festékem és mire hazaérek... futok... Merlin már söprűvel fog várni. -nevettem ismét majd még egy lépést hátráltam. Kedvesen mosolyogtam, hátha erőre kap tőle és észhez tér. Lassan intettem majd sutogva elköszöntem.
-Szia! -azzal elfordultam és nekivágtam az erdőnek. A ftustól mindig jobb kedvem lett. Amikor már messzebb jártam elkeztem belehúzni és a cuccomig meg sem álltam. Felkaptam majd már mentem is hazafelé.
/Lilly el/ :3 |
Kissé megkönnyebbültem mikor letörölte a vért a kezéről. A lány homlokára egy puszit nyomtam, majd mikor észrevettem,hogymegremegett levettem a meleg, zöldes kabátomat és a lány hátára teritettem. Ezután újra átöleltem.
- Örülök,hogy bizol bennem, de nem valami jó ötlet... Hiszen ha már belebonyolodnánk ebbe a kapcsolatba és az ágyba végeznénk a pillanat hevében széttépnélek. - mondtam ki a rút igasságot.
- És nem változtathatlak át egy ilyen borzalmas lénnyé,mint amilyen én vagyok. Megöregednél mellettem és aztán egyedül maradnék. Vagy ami még szörnyűbb. Baleset végezne veled, vagy... - még jobban elszomorodva öleltem tovább Lillst. |
Összerezzentem és a háta mögött letöröltem a kezemről a vérem. Gyorsan a levelekbe. Nem szándékoztam kínozni és, hogy valamelyest megnyugodjon erősebben szorítottam. Lassan és csendesen hüppögtem. A tipikus csöndes sírás amit csak a közvetlen közelemben hallanak. Kapaszkodtam Natebe mint a kis vörös mentőövembe.
-Tudsz uralkodni magadon... ismerlek. -szipogtam és belefúrtam a vállába az arcom. Meg-meg remegtem a hideg szellőre ami a nedves tarkómat és a kezemet borzolta. Jó futó voltam de azért ilyen gyorsan megtenni ezt a távolságot... Ez még engem is kifárasztott. |
A fák egymás után dőltek és az öklöm már vérzett, hiába gyógyultak gyorsan a sebeim. Orditottam, mint egy idióta. Halk léptek. Valaki fut mögöttem aztán átölel. Lilly illata. Vér... Összeszoritottam állkapcsaimat aztán megfordultam és én is átöleltem őt. Hallottam ahogyan szipog, sir, én pedig próbáltam uralkodni magamon. A keze vérzett és én nem birtam uralkodni magamon, de muszáj volt. A lány pólóját szoritottam, talán az alja kicsit meg is repedt. Imádkoztam, hogy ne boroljun el az agyam és ne harapjak belé. |
Egy másodpercre megtorpantam amikor meghallottam az üvöltést. Szívem szerint elhajítottam vona mindent és rohantam volna a hang irányába de még sem mozdultam. Sötét volt én meg sebzett. A szó mind két értelmében. Lenéztem csupasz kezemre ahonnan apró sebekből szivárgott a vér. Felszisszentem majd tovább haladtam. Szükségem volt valakire és jelen pillanatban nem tudtam kire. Nate elment. Lényegében elzavart. Én pedig fulldokoltam a kétségbeesésben. Hírtelen megálltam és éreztem ahogy a máz, az érzéktelenség máza lehullik. Elejtettem a vödröm és sarkon fordultam. Teljes erőmből elkezdtem rohanni a hang irányába. Átrohantam a tisztáson és minden maradék erőmet beldobtam az utolsó párszáz méterbe. Amikor megláttam Nate alakját nagyon kicsit lelasítottam, hogy ne lökjem föl... És nikrohantam majd átöleltem. Belefúrtam a fejemet a hátába és éppen olyan erősen szorítottam, hogy ne tudjon elmenekülni ilyedtében és ne tegyek magamban kárt. Őt nem féltettem. Némán öleltem és szaporán vettem a levegőt. Végre megeredhettek a könnyeim. |
Halványan elmosolyodtam,mikor egy puszit nyomott az arcomra, viszont mikor azt mondta, hogy majd meglátjuk kissé kikerekedtek a szemeim. Szóval nem hatott az igézés. Verbénát ivott, de vajon honnan szerezhette?! Lényegtelen.
- Szeretlek. - suttogtam, miután ő már elment. Egy ideig figyeltem ahogy eltűnik a fák között, aztán én is eltűntem, csak én pont a másik irányba siettem. Öklömmel beleütöttem egy fába, ami erőmnek is köszönhetően, na meg annak,hogy már öreg volt könnyen kidőlt és még két másik fát is magával rántott a földre. Hangossan és dühössen felorditottam, amit valószinűleg még Lilly is meghallott. A szivem darabokra tört, akár ez a fa, itt előttem. |
Fájdalmasan elmosolyodtam és óvatos puszit nyomtam az arcára. Megidézett. Legalábbis megnézte működik-e. Nem jött be. Két napja kaptam némi verbenátés még nem ment ki a hatása. Az egyik sulinkba járó boszorkány adta amikor látta, hogy milyen társaságban élek. Elmentem beszélni vámpírokkal hátha valaki látta Nate-et és az előtt vettem be. Most is jól jött. Higgadtan sarkonfordultam és lehajoltam a vödrömért. Lassan sétáltam el Nate mellett majd hallkan, alig hallhatóan súgtam:
-Majd meglátjuk... -azzal besétáltam az erdőbe és egyenesen előre haladtam. Az ágam karistolták a kezem de nem törődtem velük. Könnyek homályosították el a tekintetem, még sem sírtam. Dacos voltam és dühös. Arcom grimaszba állt és a tekintetemmel ölni lehetett volna. Nem figyeltem, hogy Nate követ-e. |
Végighallgattam a lányt,majd kinyitottam a szememet és megláttam Lilyt a földön feküdni.
- Állj fel, megfázol! - aggodalmaskodtam,mint egy apuka. Hirtelen a lány előtt termettem és felültettem őt, én pedig leültem elé, megfogtam kezeit és a szemébe néztem.
- Ki fogod birni nélkülem. - igéztem meg a lányt. - Fájni fog, hogy elmegyek, de ki fogd birni. - folytattam az igézést.
- És most ha szeretnéd megcsókolsz búcsúzóul, ha nem akkor nem... - mondtam bánatos hangon, ekkor már nem igéztem őt. |
~Nem kívánatos embereket~ ismételtem magamban. Lassan bólintottam. Aztán hozzá tette, hogy szeret. ~Nos a jelen felállás szerint ezt elég nehéz elhinnem de...~ suttogta egy gonosz hang a fejemben. A harmadik mondatára már felkaptam a fejem.
-Még, hogy nincs rád szükség? Itt vagyok élő példa... Nekem szükségem van rád. -az utolsó szót erősen megnyomtam, hátha felfogja, hogy nem akarom, hogy elmenjen. Aztán sietve hozzátettem: -Ahogy Rach-nek is és... a fenébe is még Merlinnek is hiányzol. Pedig tudod milyen gyanakvó. -igazat beszéltem. Láttam Merlin arcát amikor a városban voltunk. A tömeget fürkészte. Nate-et kereste. Jogos düh áramlott szét bennem és pattanásig feszültem. Abban a pillanatban felpattantam.
-Engem pedig ne félts... -néztem rá szigorúan. Nem rá voltam mérges hanem magára az életre, hogy folyton kicseszik velem. Lehajoltam a festékes vödrömért és beledobtam az időközben széttört ecsetem. Majd térdre ereszkedtem és dühösen bámultam a csillagokat. A végén már egyenesen feküdtem.
-A fenébe is... -motyogtam dacosan- mi rosszat tettem? |
Nagyot nyeltem, a gombóc kezdett még nagyobbá nőni a torkomban. Kezeimet ökölbe szoritottam és magam elé meredtem.
- Nem, eddig sem bújkáltam és sosem fogok. Csak kerülöm a.... - újra nagyot nyeltem és hirtelen felálltam. - Kerülöm a nem kivánatos emberek társaságát. - mondtam fájdalommal teli hangon ezt a rohadt nagy baromságot. Egy fához sétáltam, beleütöttem,mire az megrepedt és az ágakról a fehér, csillogó hó a földre hullott. Lehuntyam a szememet és a fának támaszkodtam.
- Lilly én szeretlek, de amint már mondtam, nem lehetek melletted.... mellettetek... - bár orditani, sőt őrjöngni szerettem volna, mégis tűrtőztettem magam. Még a végén bántanám Lillyt, azt akit az életemnél is jobban szeretek.
- Különben is. Nektek nincs rám szükségetek. Velem csak a baj van... - felvetettem ezt az eléggé hülye érvet is azért, hogy legyen kifogásom arra, hogy miért is tűntem el és, hogy miért nem fognak látni valószinűleg soha többé. |
Hitetlenkedve néztem rá. Némán ráztam a fejem. Mintha így minden szót elhesegethetnék, pedig az összes belém mart és megragadt.
-Nem... nem... -hitetlenketem. Még mindig ráztam a fejem. Aztán kimondta. Kimondta azt amit sosem akartam hallani. Ledermedve ültem és résnyire nyílt számon vettem a levegőt. Gyorsult a szívverésem és belém mart akár csak a sav. Elszorult a torkom és kába lettem. Azt sem vettem volna észre ha felgyullad az erdő körülöttem. Egy könycsepp gördült végig az arcomon. Égetett akár a tűz és a bőröm kipirult. Arcom égett, mintha pofon csaptak volna. Lassan felnéztem Natere. Megfogalmazódott bennem egy kérdés és nagy nehezen rávettem szoruló torkom, hogy valami hang jöjjön ki a számon.
-Attól függetlenül ezzel nem érsz el semmit. -vonásaim megkeményedtek. -Önsanyargatás... tovább fogsz bújkálni vagy mi? -tettem fel a kérdést és megfogtam a lapom. Fagyos tekintettel néztem le a fehér galacsinra. |
Belül úgy éreztem, mintha még mindig egy kisgyerek lennék, akinek Ryan bácsi és a nagyija mondja meg, hogy mit csináljon. Pedig ez nem igy volt, szerettem volna a saját életemet élni...
- Ryan bácsikám azt mondta, hogy egy szörnyeteg vagyok és mellettem nem vagy biztonságban. És én tudom, hogy ez igy van. - mondtam és én is lehajtottam a fejem.
- Másik barátot kell magadnak találnod, Lills. - amint ezt kimondtam egy könnycsepp gördült le az arcomon, amit azonnal le is töröltem. |
Ahogy Nate felemelt hírtelen kaptam levegőért. Észre se vettem, hogy addig egy ml -rt sem szívtam be. Némán ráztam a fejem és levegő után kaptam.
-Nem bántanál az ég szerelmére... -suttogtam. Lerogytam melé és óvatosan felé nyúltam de hírtelen meg gondoltam magam és visszahúztam a kezem, majd az ölembe ejtettem. Nem tudtam mit mondhatnék csak figyeltem a kezemet. Az arcomat eltakarta az arcom mellett leomló hajam. Összeszorítottam a számat és az ajkamba haraptam, hogy elfolytsak egy keserves kiálltást. Ordítani lett volna kedvem, ehelyett csak némán szenvedtem. |
Leugrottam a fáról, egyenes Lily elé és megragadtam őt, a lábaira állitottam és mélyen a szemébe néztem, de nem igéztem meg.
- Hát nem érted?!!! Vámpír vagyok, mellettem nem vagy biztonságban!!! Ne legyél hülye! - szinte orditottam az idegességtől és valószinűleg nem kellett sok ahhoz sem, hogy eltörjem a lány vállait. ~ Meg fogod őt ölni! ~ Hallottam Ryan szavait a fejemben. Ekkor kissé megriadtan elengedtem a lányt és hátrahőköltem. ~ Egy kis szoritás és ez a törékeny kis lány már halott is, de nem válhat olyan szörnnyé amilyen én vagyok. ~ Térdeim összerogytak és leültem a földre, magam elé meredtem teljesen üveges, üres tekintettel. |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
