|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.09. 14:09 - |
Itt egy hatalmas, tölgyfa áll, amit régen az itt élő emberek "istenitettek". |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Meglepett a lány nyugodtsága, de legbelül örültem is,hogy nem esett nekem. Mellé másztam,majd én is nekidőltem a fa törzsének.
- Elvagyok... - mondtam halkan,majd a lány felé forditottam fejem.
- Miért lettél vámpir? Miért akartál ez lenni? - kérdeztem. Ha tudtam volna, hogy ilyen szörny szeretne lenni, akkor vele maradtam volna és szerethettük volna egymást úgy,mint addig,mig Ryan nem jött. Mindent tönkretettem. |
Megcsapta az orromat az ismerős kellemes illat. Elmosolyodtam amint rájöttem kihez tartozik. Nate gugolt le hozzám.
-Szervusz! -köszöntem mosolyogva. Szegénykém. Biztos meglepődött. Résnyire nyitottam az egyik szemem és vártam, hogy megszokja a fényt.
-Köszönöm kérdésed remekül. -nyújtóztam ki magam. És ránéztem. -És te cukorborsó? -kérdeztem vissza miközben öldalra döntöttem a fejem és újra lehunytam a szemem. A fákon halványan beszűrődött a nap és ez kellemes mostmár-semmi-baj érzéssel töltött el amit utoljára akkor éreztem amikor a városba jöttem és megláttam Merlint. |
Megcsapoltam pár angyalkát a kastélyban indulás előtt. Valakit kerestem,de magam sem tudtam kit, csupán társaságra vágytam. Csendben sétálgattam az erdőben,mikor a közepére értem. Megpillantottam egy barna hajú lányt. Oldalról úgy festett,mint Lilly, de ő nem lehetett, neki nem ilyen az illata. Úgy döntöttem közelebb megyek,mert legyűrt a kiváncsiság. Amint odaértem megpillantottam arcát is és tátva maradt a szám. Ez a lány megbolondult. Vámpir lett és lemerném fogadni,hogy saját akaratából,mivel jól vigyáztak rá. Még közelebb léptem hozzá és legugoltam elé,majd megszólaltam.
- Szervusz, drágám. - vigyorogtam a lányra csábosan,majd vártam,hogy kinyissa szemét.
- Hogy vagyunk? - kérdeztem még mindig széles vigyorral az arcomon. |
Miután elfogyasztottam az ebédnek szánt srác vérének egy részét és elbűvöltem, elindultam sétálni egyet. Addig mentem míg el nem értem az erdőt. Ott bevettem magam a sűrűjébe és futva haladtam tovább. Pont középen aztán megálltam és leültem egy fa tövébe. Bedugtam a fülesem és elindítottam a lejátszási listámat. Az MP3-am a fodros szoknyámra ejtettem és a hosszú láncsort keztem birizgálni ami a nyakamba lógott. Kellemes szél borzolta a hajamat amin én majdnem elaludtam. Megtöröltem a nedves szemem amit kicsípett a szél és élveztem a nyugalmat. |
Amikor újra Darla-ra néztem láttam amint megtörli az arcát. Gyengén oldalba böktem a könyökömmel.
-Mi van veled csajszi? -kérdeztem kissé bíztatón. Az elmúlt hónapokban nekem kiszáradt a könnycsatornám. Át tudtam érezni a dolgait, csak abban nem voltam biztos, hogy ugyan azért-e.
-Bármi is van, nem éri meg itatni érte az egereket. -vígasztaltam. |
Figyelmesen végighallgattam Lilly szavait és figyeltem az ujja mozgását is. Mvel alig lehetett látni valamit egy egyszerű kis mozdulattal az ujjam hegyéből előidéztem egy kis tűz lángocskát és a rajz felé tartottam. Szemeim újra végigfutottak a "családon".
- Rendben, szivesen találkoznék velük. Kedves társaságnak tűnik... - mosolyogtam a lányra és eloltottam az ujjam hegye felett lebegő tűzgolyóskát. Nekidőltem a fának és az égre pillantottam. Láttam a kis göncölt, amit anyámmal mindig néztünk és egy kis könnycsepp gördült le az arcomon, kezeim pedig ökölbe szorultak. Agge amint rámpillantott észrevette, hogy sirok és odajött, hogy megvigasztaljon. Orrával bögdösni kezdte a kezemet és hozzám bújt, akár egy kiskutya. Én elmosolyodtam,letöröltem az arcomról a könnyeket és simogatni kezdtem éjfekete bundáját. |
Némán bólintottam majd nagylevegőt véve belevágtam a sztorizásba.
-A vérszívók nem igazán jönnek ki a vérfarkasokkal. Külön élünk és csak a városban találkozunk. Te valószínüleg nem fogsz összepajtizni a dögökkel így az én szemszögemből mesélek. Be kell valljam nincs bajom a vámpírokkal az örök vérimádatukon kívül. Vannak nagyon jófej "gonoszok" is. Például Ship. -böktem a képre. -De akad hibrid is mint például Rose. És persze vannak csúnya csőgörények, mint például AZ. -mutattam Nate arcára. -Én a falkával élek, így nem tudom mi a többieknél a módi. Ha be akarsz hozzánk illeszkedni, természetesen befogadnánk. Szerintem. Mike dönti el, de mivel jófej és értelmes is, nem hagy egy ilyen ügyes csajt veszni. -mosolyogtam. -Ha gondolod valamelyik nap elvezetlek egy megbeszélésre. A menedékre nem vihetlek háborús időkben. Tudod... lenyakaznának. De megbeszélhetek egy találkozót, ha gondolod. |
Az aranyosak szóra felnevettem. Igazából ez a két kutya bármi lehetett, az aranyoson kivül. Mikor azt mondta, valami készülődik felvontam a szemöldököm.
- Ezt hogy érted? Valami baj van? - kérdeztem meglepődve, aztán rájöttem, hogy itt vámpirok is élhetnek, nem csupán farkasok. Lehet,hogy valami viszáj van errefele?! És én persze pont ilyenkor jövök. Na mindegy,legalább megölhetek pár vámpirt. Mióta anyám meghalt egy hülye vérszopó miatt és kikerültem az árvaházból ölöm azokat a könyörtelen lényeket. Az életem során maximum két normális vámpirral találkoztam, akikkel viszont még a mai napig is jóban vagyok és sosem bántanám őket... |
Csendben figyeltem ahogy megsimogatja a kutyákat majd leülteti őket.
-Aranyosak. -nevettem vicceskedve. Értelmes fejük volt és az "aranyos" jelző szinte kicsinylő volt számukra. Meg is tartottam a pár lépés távolságot. ~Oké skacok. Jóban leszünk mi.~ nevettem magamban. Felhúztam a lábam az állam alá és úgy ültem, hogy Darla legyen középen, de a két kutyát is szemmel tarthassam, ha úgy adódik.
-Haszosak lesznek mostanság. Valami készülődik. Túl sok volt ez így egyszerre. -motyogtam. Időközben ki is ment a fejemből, hogy a lány nem tud semmit. Edig csak olyanok vettek körül akik természetesen kezelték a dolgot. Kivéve a suliba ahova csak hébe-hgóba jártam be. |
Figyelmesen végighallgattam a lányt és a rajzot nézve elgondolkodtam azon, hogy nekem nincsenek is barátaim, neki meg milyen sok van. Láttam a lány arcán, hogy mikor ahhoz a Nate nevű sráchoz ért kissé elszomorodott. Gondolom szoros kapcsolat lehetett közöttük... Mikor a lány befejezte elmosolyodva néztem fel rá.
- Kedves társaságnak tűnik. - mondtam édesen,majd két kutya ugatására lettem figyelmes, akik gőzerővel futottak felénk.
- Agge, Ariana! - kiáltottam és egy gyors mozdulattal felálltam és odarohantam hozzájuk, jól megdögönyöztem őket. - Hát ti? Fogajunk, hogy kiszöktetek a dobozotokból... - kicsit megszidtam őket, de aztán széles vigyorral az arcomon megragadtam mindkettejük nyakörvét és odavezettem őket Lillyhez. Lihegve néztek a barnás hajú lányra.
- Ő itt Agge. - mutattam a szögecses nyakörvű himre. - Eléggé harapós, akár Ariana. - mutattam a szukára. - De akikkel barátságosnak kell lenniük azokkal azok. Sosem hagynák,hogy engem vagy a barátaimat bántsák. - mondtam és leül parancsot adtam ki mindkét kutyának, aztán visszültem Lilly mellé.
- Vámpirok ölésére képeztem ki őket, de parancs nélkül nem indulnak el... - mondtam kissé gunyoros hangon. |
Köszönömként biccentettem és zsebrevágott kézel sétálltam a lány felé. Óvatosan letelepedtem mellé és a rajzra néztem.
-Az lennék én. -mutattam a középen vigyorgó szőkés lányra- Kicsit megválltoztam külsőleg, de nem vészes a többiek szerint. -mosolyogtam. -Merlin a nővérem ott mellettem balról. Bruno az őrzője és a mostani barátnője Bella. Furcsa egy páros. Sokat veszekedtek régen. Mostár nagyon jól kijönnek. -mosoyogtam. -Ott az alfánk... bocsánat, az ő alfájuk de én is úgy tekintek rá mintha én is a csapatagja lennék. Mike. Mellette Irina. Kedves lány és nagyon gyerekes, amit szeretek benne. Rose a vöröshajú és a párja Ship. Őket annyira nem ismerem, de a gyerekeiket annál inkább. Az ott mellettem jobbról Rachel. A barátnőm. Kiskora óta ismerem. Az ő testvére Nate. -kicsit elszorult a torkom de hamar tovább buckáztam.- Dan. Merlin és az én játszótársam volt anno. És az ő angyala Lua. Ő is aranyos csak szereti keresni a bajt. -nevettem kissé fáradtan leeresztettem a kezem és a lányra néztem. -Ennyi. |
Figyelmesen hallgattam a lányt,majd mikor elővette a zsebéből a rajzot felálltam és mosolyogva kivettem a kezéből,majd újra helyet foglaltam a fa tövében. Szétnyitottam a papirt és csodálattal néztem.
- Gyönyörűen rajzolsz. - pillantottam fel a lányra, majd megfogtam a kezét és lehúztam a földre magam mellé.
- Elmondanád nekem kik ők? Mármint név szerint. - mosolyogtam rá és a szemeibe néztem. Reméltem, hogy elmeséli,mert nagyon kiváncsi voltam rá.
- Nekem egyébként van két rottweilerem, és imádom őket. Egyszer le is rajzoltam mindkettejüket, de az a rajz azonnal a kukában kötött ki, borzalmas volt. - nevettem fel,majd a fülem mögé söpörtem egyik szőke hajtincsemet ami a szemembe lógott. |
Összefont karral figyeltem ahogy varázsol. Nem volt újdonság de lenyűgözött. Aztán újra a lányra emeltem tekintetem amikor kérdezett. Megrántottam a vállam.
-Tájképek, portrék, elemi rajzok. Ami eszedbe jut. -tártam szét a karom. -Csak egy képet hoztam magammal. -húztam ki a zsebemből egy négybe hajtott lapot. -A családom van rajta. -mosolyogtam. Természetesen a falka volt rajta és azok az egyéb, más lények akikkel különösen jóban voltam. |
Követtem a lányt és idefele jót nevettünk. Zsebredugott kézzel sétáltam Lilly után és mikor megláttam azt a hatalmas fát elámultam.
- Azt hittem ilyen nagy fák már nincsenek errefele. - mondtam,mint akit megigéztek. Légies lépteimmel azonnal a fa mellett teremtem és varázserőm segitségével levelekkel boritottam az egésszet,igy még szebben festett. Csupán ki kellett tárnom két karomat és koncentrálnom pár másodpercig. Ennyi volt az egéssz varázslás. Visszapilantottam Lillyre és még mindig úgy csillogtak szemeim,mint aki olyan varázslatot látott volna amilyet még sosem tapasztaltam életemben.
- Ugye milyen szép igy? - kérdeztem tőle mosolyogva,majd leültem a fa tövébe és leraktam a hátizsakomat is meg a bőröndömet magam mellé.
- Na és miket szeretsz rajzolgatni? - érdeklődtem. |
A Shelbys mondatra értetlenül néztem és nem álltam meg,hogy ne kérdezzem meg,jól-e hallottam.
- Komolyan? Shelby meg akart ölni? - kérdeztem felvont szemöldökkel,megdöbbenve. Szóval ő is beállt Kathrine-ékhez. Aztán egy újabb mosoly került az arcomra,mikor láttam,hogy Lina a menedékház hallatán kissé fellelkesült.
- Gyertek. - vigyorogtam és elindultunk jobbra.
/folyt.köv.menedékház/ |
 -Mutassátok...-mondtam mosolyogva. Komolyan ha már lassan a konyhában is ágy lenne akkor mennyien lehetnek? Én nem sok vérfarkast ismerek talán ha életemben eddig egy-kettővel találkoztam.
-És akkor merre?-kérdeztem tőlük mosolyogva hogyan máshogyan. |
 Nem volt bőbeszédű a lány az biztos, ami nem tudom miből fakadhat.. Talán a jelleméből? Vagy valami történt vele? -Van egy kis menedékházunk, oda beköltözhetsz.. csak lassan már a konyhában is ágyak lesznek..- mosolyogtam. Elkéne egy nagyobb hely, ez a menedékház kezd szűkös lenni, ha így folytatjuk valaki a kertben alszik majd. -Jólvan.. igazad van David.. A lényeg, hogy eddzésben legyünk, már Shelby is megfenyegetett, hogy megöl pár napja..- mondtam kicsit stresszesen. -Remélem az esküvő előtt nem terveznek semmit.. legalább az legyen családias.- mondtam elgondolkozva és igazából csak hangosan gondolkodtam. -Akkor oda vezessünk?- kérdeztem Linától. |
Végighallgattam amit mondtak,majd először Linanak válaszoltam.
- Akkor csatlakozz közénk,kedves,szerető társaság vagyunk és a legjobb,hogy még összetartóak is. - vigyorogtam a csajra,amdj rápillnatottam Rachelre is és végre válaszoltam neki is.
- Jólvan,segitek... Viszont szerintem drága anyádék jobban tundának segiteni. - mondtam vigyorogva. - Főleg anyád,mivel ő vámpir is és vérfarkas is, szóvaal tudnátok gyakorolni azt is,hogy milyen egy vámpirral harcolni, ő igazi vérszivó ösztönökkel rendelkezik. - amint befejeztem a mondatomat elmosolyodtam és visszapillantottam Linara. |
-Nem kitagadtak vagy ilyesmi...én nem is voltam falkatag sosem sehol...-mondtam a földet nézve. Azt sem tudom milyen falkában lenni nem még, hogy ott lenni. Rachel mondatára összerezzentem. Szupcsi...-gondoltam magamban. Vérszívok akkor mindenütt. Váá... |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
