|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.09. 14:09 - |
Itt egy hatalmas, tölgyfa áll, amit régen az itt élő emberek "istenitettek". |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Beleegyeztem, hogy elmenjünk az erdőbe. Kiléptem a kocsma ajtaján és elindultam az erdő felé. Kicsit furcsa volt, hogy Blue-nak nevez, hiszen régen neveztek már így. Ez csak olyan kósza becenév volt. Út közben felhúztam a pulóveremet, hogy ne ázzak el annyira. Az erdő szélén valamivel nagyobb volt már az esőzés, mint a városban és szokatlanul is sötétebb volt a hely, mint általában. |
| Artalmatlanul figyeltem tovabbra is az esemenyet , mikor egy idegen alakra lettem figyelmes. Az ismeretlen megragadott es erosen beleharapott a nyakamba. Az utolso kepeim a voros furtjei es a verben uszo csatamezo volt. -Felix te kocsog- nevettem fel halvanyan, mikor eszembe jutott a lato "joslata". Aztan marcsak a fold rideg , megis megnyugtato szilardsagat ereztem magam alatt. Most talan jo helyre kerulok - Sok szerencset - suttogtam meg halvanyan , aztan ereztem , ahogy a halal szele magaval rant en pedig egy jobb vilag remenyeben vegleg tavoztam. |
Mérgesen pillantottam a futó srácra és amikor már pont elfordultam volna, meghallottam egy sikolyt. Gyorsan kaptam vissza a fejemet a nemrég eliszkolt fiú irányába. Egy lány hullott ki a kezei közül. Fogaimat csikolgatva meredtem a fára. Kis lelkes hullám tört elő, így rögtön három, magát elbízó fiatal fiú támadt rám. Gyorsan letepertem őket és kitéptem hangszálaikat, majd egy utolsót pillantva a fára, elindultam a csata közepébe. Lassan sétáltam kezembe fegyvert tartva és gyorsan végeztem sok lénnyel. Amikor hátrafordultam elkomorultam. Mintha klónozák őket.
-Nem leszünk hamar kész! -ordítottam túl a poklot hogy hallják a többiek. Épp egy csinos lánykát felhasítva. Kelletlenül nyögtem fel egy erős kar szorításától. |
Lilly lefejelt,én pedig egy pillanatra nem figyeltem és már alul is voltam. A megjegyzéseire felvontam szemöldökömet.
- Na ez fájt, de igazad van. - mondtam ki végül,majd feltápászkodtam.
- És most megyek, csá. - pillantottam vissza a lányra, majd újra futni kezdtem. Megpillantottam egy fán ücsörgő angyalkát, felugrottam a fára és azonnal a nyakára cuppantam. Addig szivtam a vérét,mig élettelen teste össze nem hullott a karjaimban, amint ez megtörtént a testét ledobtam a földre, ezzel néhány farkas figyelmét el is tereltem és ekkor fajtársaim kisebb előnyre tettek szert. |
Halk reccsenéssel vágódtam el a földön és vergődtem a fiú alatt.
-Nem tudom kikezdte az "eddig meg akartalak védeni, de mostmár inkább kinyírlak dumát". -ironizáltam. Egy gyors modulattal lefejeltem és kihasználtam a pillanatnyi meglepetést. Kigördültem és egyik kezemmel megtámaszkodva, félig térdelve, félig kinyújtott lábbal figyetem a fiút.
-És ha megérhetlek. Hadjuk a sértegetést. -mordultam fel majd gyorsan felálltam. Torz grimasz ült az arcomon amit az undor és a szégyenkezés váltott ki.
-Nem foglak és nem is akarlak megölni. -vetettem oda- Nem fogok rád hasonlítani. -suttogtam neki majd bájosan rámosolyogtam. |
Már kezdettől fogva farkasalakban segítettem a csaptot, de eddig nem keveredtem bele nagyobb csatába, inkább a háttérbe húzódtam és mindig ott segítettem, ahol kellett. De tudtam, hogy nem kerülhetem el a harcot, hiszen elég sok olyan volt itt, akivel jó régi konfliktusom volt, vegyük például Katherine-t. Nála jobban egyik vámpír sem idegesített, az első naptól fogva, hogy ide kerültem gyűlöltük egymást. Mondjuk ő kit nem gyűlöl? Hát ez egy jó kérdés volt. Láttam, hogy valahol ismét nagyobb zűrzavar támadt, mint ami normális lenne, így megint akcióba lendültem.
Nem lett volna szívem otthon maradni, miközben tudtam, hogy akiket ismerek és szeretek az életükért és a mienkért is harcolnak. Úgyhogy a csatamező felett voltam jó magasan és figyeltem őket, hogy hol kél el a segítség. Azért a földre nem szívesen mentem volna le, hiszen tudtam, hogy a vámpírok azonnal észrevennének, de, ha másnak nem, figyelemelterelésnek j. Viszont a gyógyításban talán addig is tudok segíteni, ha el tudom valahogy különíteni a sebesült farkasokat. Aggódva tartottam szemmel az eseményeket. |
 Kicsit lemaradtam a vámpírral szemben. Belekeveredtem egy nagyobb csatába és a fajtársamnak szüksége volt rám, hiszen két vámpírral is el kellet volna bánnia nélkülem. Nem volt szívem otthagyni egyetlen vámpír kedvéért. Egy kis sóhaj keretében rátámadtam a két vámpír közül az egyikre. Közben néha oldalra szimatoltam az ellenségem szagát keresve, de volt egy olyan érzésem, hogy ne látom már viszont. |
Megragadta Lilly a vállam,mire hanyatt vágódtam,pont úgy,ahogy azt ő akarta, de nem vagyunk szuperhősök és nem tudok minden támadás elől kitérni. A kérdésére nevetve válaszoltam.
- Mert akkor megölnél, te ribanc! - elkaptam a lány kezét ésmagam mellé rántottam, majd egy határozott mozdulattal rávetettem magam és kezeit a földhöz szoritottam, lábaimmal meg az övéit.
- Szerintem hagyjuk ezt abba. Nem kell egyikünknek sem meghalnia. - mondtam komolyan még mindig a földhöz szoritva őt. |
Szemeimet forgatva figyeltem a nyávogós beszólását, miközben a földre kerültem. Majdnem lefejeltem a földet, de esés közben még eltaláltam valakit az akkor elhajított késekkel. Gyorsan feltápászkodtam és telljes erőmből megiramodtam. Amikor beértem az üldözött fiút, hátranéztem Lacee-re aki épp verekedett. Apró kezemmel megragadtam Nate vállát hátulról és telljes erőmből megrántottam úgy, hogy kiszaladjanak alóla a lábai és hanyatt vágódjon.
-Mi a francért nem tudsz veszteg maradni? -sziszegtem és egy lábammal a földhöz szorítva fegyvereztem le pár fajtársam. |
Nem hagyhattam, hogy csak úgy elfusson a vámpír, hiszen már a számban éreztem a nyereség ízét. Futva követtem, bár a tervemben nem a szembe támadás volt, inkább valahonnan meg akartam lepni, ezért is a lehető legcsendesebben haladtam a fiú mögött. Hogy ne legyek annyira feltűnő út közben besegítettem pár társamnak. Közben szememet a fiún tartottam, hogy ne veszítsem el. |
Felnevettem,mikor Lilly eltörte az orrom,majd egy mozdulattal visszapattintottam a helyére és abban a pillanatbam valószinűleg vissza is forrt. Miután eltörtem a farkas lábát alig pár másodpercre rá a sáros földön találtam magam, mivel megragadta a lábamat az a kis bolhás.
- A dzsekim... - vicsorogtam,majd gyorsan megragadtam Lilly sipcsontját és lehúztam őt magam mellé.
- Bevallom, nem könnyű egy farkassal és egy magamfajtával egyszerre. - nevettem fel halkan,majd nagy nehezen feltápászkodtam a földről és futásnak eredtem. |
Zabosan vágtam orrba a fiút aki a hátam mögött matatott.
-Ráhibáztáls. És úgy mellékesen... Neked oda tilos! -törtem el az orrát. Láttam, hogy a farkas végigmért mire egy bíztató mosolyt küldtem felé. Nem hittem, hogy felismer, hiszen mostanában nem voltam otthon. Gyorsan visszaöltöttem faarcomat és ismét Nate-nek szenteltem a figyelmem. Az ütések amiket neki címeztem, célba is értek. Halk roppanás követte ütéseimet miközben pár vérszívót ütöttem ki , akik időközben oda botorkáltak. Egy hírtelen mozdultattal kirántottam a kis pengéket a helyükről és azzal hadakoztam tovább. Undorító vámpít vér hullott mellettem. Időközben meg is feledkeztem a legfőbb célpontomról. |
Mikor a vámpír elengedett rögtön kicsit arréb álltam és ekko megláttam egy másikat, aki csak nemrég tűnhetett fel. Már éppen megtámadtam volna, de ekkor az ellenfelem hasába könyökölt. Nem nagyon éretettem, hogy miért támad fajtására, de nem mondhatom, hogy nem örültem neki. Egy pár pillanatig el volt foglalva az imént feltűnt lánnyal, majd ekkor újra felém fordult. A történetek eléggé gyorsan történtek, még én is alig láttam belőle mindent. Annyit éreztem belőle, hogy egy határozott mozdulattam eltörte a mellső lábamat. Nem mondhatom, hogy nem fájt. A fájdalomtól kicsit felnyüszítettem és felemeltem a lábam, hogy ne nehezkedjek rá. Rávicsorogtam a vámpírra és kihasználva azt, hogy közel állt hozzám megragadtam a lábát és kihúztam alóla. |
Túlságosan koncentráltam arra,hogy eltörjem a farkas bordáját, viszont mikor észbekaptam már egy szikladarab és a farkas között voltam. Nem volt valami kellemes érzés,mit nem mondjak. Szoritásom azonnal megenyhült és valószinüleg az egyik bordám is eltörött. A földre estem, viszont egy pillanat múlva már nagy nehezen,de álltam. Ekkor pillantottam meg Lillyt, aki a gyomromba csapott,újra összeestem,de most csak térdre. A csontom lassan kezdett összeforrni és újra felálltam.
- Lilly,drágám. Hát nem szeretsz? -kérdeztem vigyorogva,majd a háta mögött termettem és játzsadozni kezdtem vele. Benyúltam a nadrágjába és megmarkoltam feszes fenekét, aztán újra a farkasra támadtam. Megragadtam a jobb melső lábát és egy határozott mozdulattal eltörtem azt. |
Kiléptem a fák mögül mihelyst elszabadult a pokol. Fekete bőrdzekim száétcipzározva terült vállamon. Ujjaiba kettő-kettő dobókést rejtettem. Fekete farmerem és kiengedett hajam normális külsőt kölcsönzött. Csak az éktelenkedő vérfolt a fehér pólómon és a felrepedt szám győzött meg arról, hogy nem vagyok normális. Útközben összeakasztottam a bajszom két idiótával. Amint lerendeztem őket szépen idefutottam. Mélázva tekintettem körül és mélységes undor fogott el a fajtám látványától. Nem messze pillantottam meg Lacee-t aki épp Nate-el birkózott. Mérlegeltem és drámai sóhajjal megindultam a páros felé. Körülbelül egy tized másodperc alatt oda is értem, és mosolyogva könyököltem Nate gyomrába. Nyelvemmel csettingettem és csóváltam a fejem. Lacee-nek segítettem vele és közben piszkosul jól is esett. |
Sikerült leszednem a nyakamról a vámpírt. Kicsit önelégülten elmosolyogdtam és egy ideig farkasszemet is néztünk, de ekkor a hátamra vetette magát. Ismerős volt ez a támadás. A testvéreim is régen így akartak legyőzni, de tudtam mit kell tennem. A távolban megláttam egy sziklát. Tökéletes volt a tervemhez. Minden erőmet bevetve elkezdtem a szikla felé haladni, de egy vámpírral a hátamon nehezebben ment, mint egy másik farkassal. Mikor már egy méterre voltam a sziklától elrugaszkodtam a földtől és hátam részével a sziklának vetettem magam. A biztonság kedvéért egyik mancsommal lefogtam a vámopír kezét, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni a támadás elől. |
Már nem kellett sok idő ahhoz,hogy a szoritásom végezzen az alattam heverő farkassal, azonban az áldozatom még idejében kapcsolt és karmaival majdnem a csontomig hatolt. Azonnal elengedtem, majd vicsorogva leszálltam róla. Azt hittem könnyebb lesz vele végezni, de szeretem azt,ha küzdenek ellenem. A kezem vérzett, viszont lassan gyógyulásnak indult. Az előttem lévő hatalmas teremtéssel farkasszemet néztünk, majd egy ugrással a hátán termettem és most bordáit kezdtem el szoritani, hátha sikerül egyiket eltörnöm. |
 A háború két félből állt , nem volt nehéz kitalálni , hogy farkasok és vámpírok.Miután a vámpírok előtt álló nő elmondta a beszédét egy pillanat alatt elszabadult a pokol.Mindenki elkezdett rohanni de én a helyemen maradtam.Nem kockáztattam , bár mikor láttam , hogy egy vörös hajú vámpír leszorítja egyik farka torkát elkezdtem volna a segítségére sietni , de aztán megoldotta a helyzetet így visszavonultam ismét a csatatér végébe és elkezdtem felmászni egy fa tetején , hogy nagyobb biztonságot biztosítsak magamnak és lássam , hogy áll a csata. |
Már éppen elkaptam volna a vámpír nyakát, mikor hirtelen alám csúszott és a levegőbe lökött. Az oldalamra estem és mire felkeltem a vámpír már a nyakamat szorította. Egyre nehezebben jutottam levegőhöz. Jobb mancsommal a kezei felé csapkodtam annak reményében, hogy egy nagyobb vágást tudok rajta ejteni karmaimmal. Már éreztem, hogy csak egy csapásra van erőm, hiszen az elájulás szélén voltam, de sikeresen elértem karmommal a vámpír kezét, bár nem nagy szerencsémre magamon is ejtettem egy kisebb sebet. |
Ha minden jól ment volna én is ott állnék a farkasok között, Lilly, Rachel és anyámék oldalán. De ez nem igy történt. Az idők változnak és én a vámpirok közé szegődtem,hisz én is az vagyok. Egy felém futó farkasra lettem figyelmes (Lacee-re), aki már nyitotta álkapcsait én is nekiiramodtam és mikor már el tudtam őt érni becsúsztam alája és egy könnyed mozdulattal fellöktem őt a levegőbe, mire ő a földre esett. Ráugrottam és nyakához szoritottam a kezemet. |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
