|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.09. 14:09 - |
Itt egy hatalmas, tölgyfa áll, amit régen az itt élő emberek "istenitettek". |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Talán nem kellett volna ennyire kimutatni meglepettságemet. Még nem nagyon hívtak angyalkának, de rögtön tudtam, hogy nem fogom szeretni ezt a becenevet.
- Nem félek és ha lehet ne hívj angyalkának. - néztem a lányra. Kerestem az ágon egy olyan részt, haol hátra tudok dőlni. Szerencsémre találtam egy kiálló ágot, ami elbírta azt a súlyt, aminél hátra tudok dőlni. Ezt meg is tette és a lányokról az égre néztem. Az esőfelhők egyre jobban kezdtek eltűnni. |
Nekidőltem a fa törzsének,majd a könnyen válaszoltam a fehér hajú lánynak.
- Sokat szoktam idejárni, de eddig sosem találkoztam ilyen jelenségekkel. - vigyorogtam és akár egy idióta,úgy figyeltem még mindig a harcot, aztán a lányokra néztem.
- És a boszorkányok miért nincsenek ott, a csatatéren? - kérdeztem felvont szemöldökkel,majd kicsitt riadtan eszméltem rá,hogy a barna hajú csaj felgyújtotta pólóm legalját. Gyorsan lekaptam magamról,majd a földre dobtam.
- Hát kössz. - mondtam kissé flegmán a nevető lány arcába nézve. |
Hírtelen pattant fel a szemem. Gyorsan fel is ültem és már futottam is volna a banya irányába, ha nem látom meg Nate-et. Kérdőn néztem rá. Majd a harapott csuklójára. És megint rá. Óvatosan elmosolyodtam. Elég groteszk lehettem a sok befort, világosrózsaszín hegemmel. Mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Felsóhajtottam és megvakartam véres ujjaimmal a homlokomat.
-Miért? -kérdeztem értetlenül. Nem tudtam felfogni az eseményeket. Egy mohás kőnél ébredtem a halálom küszöbén... Nate-el. Hírtelen megszédültem és le kellett ülnöm. Megkapaszkodtam a kődarabban és összeszorított szemmel szólaltam meg újra.
-Nem értelek. Megmentesz, de közben váltig állítod, hogy engem ki kéna végezni. -megráztam a fejem és újra a fiúra néztem. A gondolataim összemosódtak. Éljen a hálál. |
Éppen egy farkast gyilkoltam meg,mikor megpillantottam Lillyt haldokolni a földön. Fogalmam sem volt róla,hogy ki lehetett,melyik csapattársam. Odarohantam hozzá, beleharaptam kezembe és Lilly szájához szoritottam,hagytam,hogy a szájába csorogjon pár csepp,amitől újra erőre kaphat. Úgy döntöttem kicsit odébb viszem a tömegből,nehogy valaki ráessen vagy valami. Felkaptam őt és egy mohával benőtt sziklára helyeztem őt, leültem mellé és néztem őt. Olyan jó volt, hogy nem támad rám és nézhetem őt,ahogy békésen pihen még pár percig. |
 Felnevettem.
-Nem kell félni. Nem bántunk angyalka. -röhögtem az akkor leszálló fiúnak. Hírtelen elkomorultam amikor megéreztem, hogy a fiú, jóformán semmilyen egyedi aurát nem visel.
-Ember. -tűnődtem el és észre sem vettem, hogy Darla is ugyan akkor mondta ki mint én.
-Mit keres egy törékeny ember errefelé? -kérdeztem az arcát vizsgálva. Felzselézett haj, tetkók a karon, folyamatosan vigyorgó száj. Undoromban elmosolyodtam.
-A másik kérdés pedig az, hogy egy angyalka mit keres itt. Ilyen "feltűnés mentesen". -fordítottam el a fejem. Lilith is méregedte a két fiút, de szokásához szerint nem szólt egy szót sem. |
Én is megéreztem, hogy az ágak mozogni kezdenek, de egy pillanatra megijedtem tőle, hiszen nem egy átlagos dolog, hogy egy fa megmozdul. Szinte magától kibújtak szárnyaim és úgy repültem le a fáról. Valójában magam sem tudtam, hogy miért ijedtem meg ennyire, de végül is nem zavart. Követte Carter-t a másik fára sé elhelyezkedtem az egyik ágon. |
Figyeltem ahogy azok az idióták idejönnek hozzánk,majd elvigyorodtam és azon gondolkodtam,hogy újra "meggyújtom magam", ahogy a tengerparton is tettem, igy rájuk ijesztve. De nem tehettem,mert Icenak megigértem,hogy nem csinálom előtte.
- Te ember vagy. - mutattam a Carter nevű srácra és egy pillanatra elgondolkodtam. A mellette lévő srác pedig angyal lehetett, olyan volt a kisugárzása és az aurája is. |
Ahogy az ágak mozgolódni kezdtek alattunk és mellettünk,majd fejbevágott minket nagyon meglepődtem,vagyis talán nem is annyira. Nagy mosoly terült szét arcomon és lemásztam a fáról.
- Gyerünk. - kiáltottam vissza Ethannak,aki már akkor utánnam jött. Odasiettünk a fához és lassan felmásztunk rá, de nem arra az ágra ahol a lányok voltam hanem egy másik,mellettük lévőre.
- Na mizujs? Carter vagyok. - vigyorogtam a csajokra. |
Körül ölelt a sötétség és úgy éreztem, mint ha aludnék. Kár, hogy az eltört végtagjaim és az oldalamon lassan, gőzölögve csorgó vér biztosított az ellenkezőéről. Ernyedten feküdtem és hallgattam. Sok sikoly és zokogó hang. Egy kiáltás és egy fura érzés.
~Rose!~ hasított belém a felismerés. Láttam összeesni pár másodperccel az én ájulásom után. Az is lehet, hogy meghalt. Az is lehet, hogy én is meghaltam. Magamban küzdöttem még egy darabig. Csak nem akartam odaadni azt a rohadt hervadozó virágot. |
Mogorván figyeltem a párost, ahogy nekiindul, majd elernyed. Szemeimben felcsillant a jeges fény és megmozdultak az ágak amin ültek. Úgy tekergettem a vékony részeket, mintha drótból lennének. Gooszan felnevettem és egy mozdulattal a fejbevágtam őket az egyik méretes ággal.
-Gyertek ide ha mertek, beszarik! -nevettem. Lilith mosolyogva csóválta a fejét miközben minket figyelt. Ma nagyon szótlan volt. Valószínűleg a fiúk őt tartották (nyomós indokkal) a legarátságosabbnak. Persze, ha egy ciklonnal puszipajtások, akkor Lilith-nél is van esélyük. Csak ült és mosolygott. Akár egy angyal. |
Egy alsónadrágba ültem David holtteste mellett, akire pedig egy kabátot teritettem. Könnyes szemekkel siránkoztam felette, pedig egy alfának nem igy kellene tennie, de ő mégiscsak az egyik legjobb barátom volt! Nem birtam felfogni,hogyan voltam képes hagyni, hogy meghaljon. Miért pont neki kellett meghalnia?! Miért nem én?! Ilyen kérdések jártak a fejemben,mint a legtöbbször az embereknek... |
Már éppen álltam föl az indulásra, de Carter egy nyomós érvvel visszatartott. Igaz, én is tudtam valamennyire varázsolni, de azok nem éppen a legerősebbek voltak.
- Hát rendben. - mondtam és visszaültem a helyemre. Egy pillanatra még a lányokra néztem, majd újra a csatára figyeltem. |
A másik fán ülő srácokra néztem, mikor Ice felhivta rájuk a figyelmemet.
- Nem fognak idejönni. Túl beszarik! - orditottam az utolsó szót feléjük és biztos voltam benne,hogy hallották is. Elvigyorodtam,majd újra magam elé bámultam.
- Szerintetek melyik csapat fog nyerni? -kérdeztem felvont szemöldökkel. |
Ahogy visszapillantottam a lányokra megláttam,hogy ketten nem éppen közömbösek egymásnak.
- Nem kellene elrontanunk a romantikázásukat. Na meg amint látom valami varázserejük van, nem lenne jó,ha megátkoznának. - nevettem,majd újra a csatára néztem. |
Megmakacsoltam magam és már csak azért SE szívtam le az energiájából.
-Had vegődjön! Felőlem. -rántottam vállat majd hátraigazítottam a fürtjeim. Lilith épp belenyúlt a zacskóba amikor pimasz mosolyt küldött felém. Megforgattam a szemeimet és el kellett fordulnom, mert mégjobban elsápadtam. Ekkor vetem észre a két fiút a fa tetején. Kajánul elvigyorodtam és megfordult a fejemben, hogy hullámvasutazásban részesítem őket amiért kukkolnak. Elvetettem az ötletet és helyette a lányokra néztem. Fejemmel a kölykök felé biccentettem és komoran fiygeltem amint megindulnak felénk.
-Csak érjenek a fához... -suttogtam és arcomon szétterült a rosszindulatú mosoly. |
Mikor átkarolta nyakamat boldogan nyugtáztam,hogy ő is úgy érez ahogy én és átkaroltam derekát. Mikor elhúzódtunk egymástól elmosolyodtam,majd meghallgattam befejezetlen mondatát, aztán úgy döntöttem válaszolok is rá.
- Pedig én is... - válaszoltam,mivel jól tudtam mit akar kérdezni és még mielőtt teljesen elhúzódtam volna tőle a fülébe súgtam egy apró kis szócskát, ami a "Szeretlek" volt. Aztán én is odapillantottam a szöszire, aki lent vergődött a földön. Elnevettem magam.
- Valószinűleg igen. Na segitsünk rajta egy kicsit. - mondtam vigyorogva,majd két kezemet magam elé emelve elmondtam a varázsigét és némi erejét leszivtam a boszorkánynak,majd újra nyugalmi állapotban a fának dőltem. |
Csak ekkor vettem észre a csipszet a lányok kezében és egy másik látványban is részesültem. A három lány közül kettő egy csókban is részesítették egymást. Nem mondanám, hogy ilyet minden nap látok. Egy csata színhelyén, ahol bármerre nézel vér és halott lények láthatók és közben két bisex lány csókolózik. Kissé érdekes volt számomra a látvány.
- Kérjünk belóle? - kérdeztem a csipszre célozva, közben a lányokról Carter-re néztem. |
Nem tartoztak a kedvenceim közé az ilyen verekedős jelenetek, de ezt most élveztem,mivel előben láttam és szinte az arcomra freccsantak a vércseppek. Mikor Ethan felhivta a figyelmemet a három csajra a fán elvigyorodtam.
- Hmm... Tetszik ez a küzdelem és azok a csajok... - mosolyogtam, majd visszanéztem Ethanra,aztán újra a lányokra.
- És van náluk csipsz. - csillantak fel szemeim és,mint egy két éves kisgyerek úgy mutogattam rájuk. |
Meglepetés szerűen ért Darla ajkát az enyémen érezni. Halk sóhaj csúszott ki az ajkaimon és nagyon óvatosan visszacsókoltam. Hírtelen rádöbbentem, hogy menyire megnyugató vele lenni. Lassan átkarorltam a nyakát és magamhoz húztam. Amikor újra elszakadtunk levegőért kaptam.
-Nem is tudtam, hogy te is... -kezdtem de inkább befogtam a számat. Apró vonallá préseltem össze az ajkaimat és rám jellemzően elsápadtam. Ice Colder sose pirul el. Ő mindig fehérbb lesz. Nem bírtam Darla nagy szemeibe nézni. Mi van ha félreértettem. Megakadt a szemem egy lányon az árnyékban. Erőt szívott el két lánytól. Jobban mondva egy lánytól és egy farkastól. A szőke boszorka összeesett és én ezt mind érdeklődve figyeltem.
-Túl csordult volna a csakrája? -kérdeztem elmélkedő, mégis nemtörődöm hanggal. Lekötött az érdekes jelenet. |
 Egy fa mellett álltam, ahol nagy valószínűséggel nem vehettek észre, de az átkozott fáról az esőcseppek még nagyobb méretben hullottak a fejemre ezért szőke hajam már az arcomnak tapadt. A vámpírok erejét dupláztam meg a távolból, egy egyszerű varázslattal, de éreztem, hogy az erőm lassan teljesen elhagy. Ezért rögtön át kellett térnem egy másik, varázslatra, ami által kiszívhattam a vérfarkasokból az erőt, ezáltal magamat táplálva energiával. Egy hófehéret szúrtam ki először, kezeimet felé irányítottam és erősen koncentrálva elsuttogtam a varázsigét. Erősen áramolt belém az energia, és láttam, ahogyan a farkas lelassul, majd végül teljesen elesik. Meghalt? Én öltem meg? A jóslat beigazolódott. Ekkor csak meredten bámultam a kezeimre és aztán egy hitetlen mosoly kúszott az arcomra. A hirtelen erőm teljes mértékben feltöltött, viszont úgy éreztem, hogy nem vagyok normális. Megöltem egy érző lényt. Megráztam a fejem, hogy kiűzzem a gondolatot és elfordultam, hogy lássam a következő embert. Ryan éppen leszorított egy vérfarkast, de a háta mögül valaki éppen készült lecsapni rá. A barna hajú lányt vettem a varázsigém alá. Nem kedveltem a férfit de mégis az én oldalamon állt, ezért elmormogtam a varázsigét. Nem gondoltam rá, hogy valaha túlcsordulhat az erőm. És csak figyeltem, ahogyan a lány összeesik, egészen levegőért kapkod. Mikor már alig maradt pár csepp az erejéből, minden elhomályosult, úgy éreztem, hogy felrobbanok. A földre estem, arra a hideg és undorító sáros földre és testem rángatózni kezdett. Nem számoltam vele, hogy ez megtörténhet. Most már csak egyvalami várt, a nagy sötétség. |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
