|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.09. 14:09 - |
Itt egy hatalmas, tölgyfa áll, amit régen az itt élő emberek "istenitettek". |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Irina mellett álltam. Az előttünk álló vámpírcsapaton néztem végig. Tudtam, hogy egyedül teljesen védtelen lennék velük szemben, de tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Egy lány szólalt fel a vámpírok közül. Arra gondoltam, hogy ő lehet a vezérük, hiszen mindenki akkor indult el, mikor ő rájuk parancsolt. Ekkor láttam, hogy mi is elindulunk. Én is futásnak eredtem és rögötn ki is szemeltem magamnak egy vámpírt a sok közül és felé tartottam, közben számat már nyitottam is ki, hogy amint odaérek belévájhassam fogaimat. Futás közben eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor a vámpírok a házunk felé tartottak. Ez még jobban ösztönzött arra, hogy megölessem azt a vámpírt, aki már csak pár méterre volt tőlem. |
 
Farkas alakban vártuk a vérszopók csapatát. Az angyalok többsége otthon maradt, de néhányan eljöttek, hogy segitsenek nekünk. Akár egy jó vezető, a csapat előtt álltam, igy kicsit védelmezve őket. Bruno az egyik oldalamon, David a másik oldalamon mögöttem pedig Rina várt. Végighallgattuk Kath beszédét, ami egyálatalán nem tetszett, majd támadtunk. Daviddel az oldalamon nekifutottunk a királynőjüknek, aki egyelőre csak állt és várt,viszont mikor már közelebb értünk hozzá felugrott egy fára, aztán újra le és futni kezdett,mi pedig utánna iramodtunk. |
Jó taktika+erő+megbizható emberek = Nyerés. Ez volt az elvem és általában be is vállt. Megérkeztünk a csatatérre,kissé ázottan de nem zavart. A farkasok már ott sorakoztak, akárcsak a vadlibák, v betűben. Gonosz vigyorral az arcomon,csipőre tett kézzel megszólaltam.
- Hát eljöttetek. Meg akartam veletek beszélni a dolgot, de ti, pontosabban a drága alfátok nem egyezett bele, abba,hogy én uralkodjak felettetek, ezért is vagyunk ma itt. - regéltem a dolgot kissé hangosabban a kelleténél.
- Szóval, ma meghaltok. - mondtam ki végül, aztán intettem a mögöttem lévő csapatnak,hogy támadás. én pedig egy időre hátrébb húzódtam. |
~ Csatatér ~
Az erdő sötétbe burkolózott,mintha a fentiek is tudnák,hogy ma valami nagy dolog fog történni. Itt, az erdő közepén, egy üresebb részen jól láthatóak voltak a sötét felhők, amikből az esső is elkezdett szemeregni. Pár perc elteltével a csatatér már teljesen sáros és csúszós volt. A vámpirok az egyik oldalon, a farkasok pedig a másik oldalon sorakoztak...
Induljon hát a szerepjáték!! Jó szórakozást! |
Meglepetten engedtem el a késemet. Elvették az alkotási lehetőségem. Mérgesen néztem a Vörösre, aztán a késre. Amikor lehúzott követtem. Megakadt a szemem a csillogó fémen ami bele volt állítva egy fába. Kitéptem magam a szorításából és elfutottam a fáig. Lassú emberi futással. Még senkinek sem mutattam meg a falkán kívül, hogy mire vagyok képes. Gyors mozdulattal kirántottam a szerszámot a törzsből és a bakancsomba ejtettem. Majd vissza futottam Nate-hez.
-Mehetünk. -morogtam. |
Megforgattam szemeimet a lány válaszán,majd felálltam és elindultam Lilly felé. Felmásztam mellé a fára és egy határozott mozdulattal kikaptam a kést a kezéből,majd belehajitottam egy fába. Megragadtam Lills kezét és leugrottam a fáról,igy magam után húzva őt is.
- Mutatok valamit, csak gyere velem! - mondtam a lánynak,majd ha engedte tovább mentünk. |
A kezemmel rátikáztam és közben némán formáltam a szavakat. Bla-bla.
-Jó duma. Mondogassad! Hátha egyszer beveszem. -kiálltottam le neki. Végre sikerült legyűrnöm a dühöm ami már szinte folytogatott. Előkaptam a másik bakancsomba rejtett késemet és nekiestem a fának addig faragtam amíg el nem értem a fehérebb részéhez. Ott pedig egy arcot kezdtem megformálni. Mivel nagy fa volt, ötletet adott. Ha ide járnék egy évig, kifaraghatnám az egészet. Addig addig bénáztam amíg el nem vágtam három ujjam. De végül kifaragtam az arcom alapjait. ~Dombormű lesz~ |
Nevetve hallgattam végig Lilly orditozását,majd mikor befejezte én is beszélni kezdtem.
- Igen, a vámpirok gyilkosok. És te is közéjük tartozol. - vigyorogtam a lányra. Na ki borult ki hamarabb?! ~ gondoltam magamban. Majd következő mondatomat még mindig ugyanolyan nyugodtan mondtam,mint az előbbit.
- Ezt jól jegyezd meg amit most fogok mondani! Én sosem akartalak bántani,mert szerettelek és vissza akartam jönni hozzád és elmenni valahova ketten, csak veled. De már látom,végleg elveszitettel ezért nem igérhetek semmi jót. - vigyorodtam el,majd felálltam és tekintetemmel követtem Lillyt, aztán elkezdtem utánna sétálni. Felnevettem mikor kidöntött egy fát, én pedig letelepedtem arra a fára és felorditottam neki.
- Csak azért hagytalak el,mert féltem tőle,hogy bántani foglak. De ezt már megvitattuk párszor. - orditottam a lánynak,majd elterültem a fatörzsön. |
Egy méhecske szúrást éreztem a gyomromban. Kinyitottam a szemem és felnéztem a fiúra.
-Szíveséget teszel vele hapsikám. Hiszen minden vámpír gyilkos. Legalább belátod végre, hogy mi vagy te tökkelütött. -sziszegtem a fogaim közt.
-Különben is miért akarsz te megvédeni? Hiszen amíg volt rá lehetőség addig azt forgattad az agyadban, hogy megölsz. Mert én vagyok széles e világon számodra a legfinomabb csemege. -ordítottam a képébe. Kitéptem a vékonypengéjű kést a sebből és egy masszív mozdulattal a földbe állítottam.
-A kedvenc pólóm. -szóltam oda immár hallkan majd újra erjét vette rajtam a düh. Feltápászkodtam és megindultam dacosan egy találomra választott irányba.
-Rohadj ketté! -ordítottam még vissza és letéptem a rajtam lévő trikót. Mázli, hogy sportmelltartót vettemfel. Így nem éreztem magam bénának. A hasamban éktelenkedett a lyuk ami már kezdett gyógyulni. Pár perc múlva már csak egy heg lesz a többi között. A mostanában beütemezett edzéseken elő szeretettel alkalmaztak így harapásoktól kezdve vágások hegein keresztül minden volt rajtam. Rá kellett jönnünk, hogy nem vagyok jó a csatában viszont piszkosul gyorsan futok és remekül cselezek. Ezt a dicső érzést, hogy jó vagyok valamire, ennek a helyét most átvette a düh és a méreg. Egy nagy bükk mellett haladtam el amikor a kezem anélkül cselekedett, hogy én tudtam volna róla. Belevágtam a fába mire az ki is dőlt. A sírás kerülgetett. Felugrottam a fa törzsére és felhúztam a lábaim. Úgy bámultam az eget. |
Egy tűszúráshoz hasonló fájdalmat éreztem a vállamba. Hátrapillanttottam és egy dobókés állt ki belőle. Kárörvendő vigyor terült szét arcomon,majd egy rántással kihúztam a kést izmos vállamból. Egy szempillantás alatt Lilly mellett termettem és a gyomrába szúrtam a kést,majd leültem mellé.
- Eddig úgy volt, hogy nem bántalak, megvédelek a csatában. De ezután lehet,hogy saját magam fogok veled végezni. - összeráncoltam orromnál a bőrt,majd újra felálltam és ledobtam a földre kijukadt dzsekimet. |
Megorgattam a szemeim.
-Ebben nem értek egyet. -sóhajtottam. Továbbra is feküdtem. Amikor elindult a bakncsomhoz nyúltam és villámgyorsan kiakaptam a kis dobókésemet. Majd Nate felé vágam vele és beleállítottam a vállába.
-Ki mondta, hogy el akarok bírni veled? Tökéletesen elég ha felbosszantalak. Jó úton haladok nem? -mosolyogtam rá bájosan. Nem fájhatott neki csak egy pillanatig. Ez olyan mint az oviba. Megcsípem, fáj neki én meg örülök, hogy rám figyel.
- |
- Akkor te nem is vagy igazi vámpir. - nevettem fel hangosan,majd felálltam és elé sétáltam.
- Egy vámpir az ölésre szültetett, te csak egy szelid kislány vagy, aki valami furcsa módon agyarakat növesztett. - fintorodtam el a lányra nézve,majd mikor azt mondta, hogy szétrúgná a hátsómat gúnyosan elvigyorodtam.
- Ugyanmár, új vagy és tapasztalatlan. Nem birnál el velem. - mondtam félolfalas vigyorral az arcomon,majd megfordultam és elkezdtem előre sétálni. Gondoltam arra is,hogy lehet most hátulról elkap és szive szúr egy karóval,de ezt úgysem merné megtenni, maximum elkap és annyi lesz az egéssz. |
-Nem ölök és nem is fogok. -szögeztem le. Ezt az elvet megtartottam magamnak.
-És természetesen szét tudnám rúgni a hátsófeled. Különleges taktikámnak eddig mindenki behódolt. -mosolyogtam pimaszul. A különleges taktikám. Mikor hogy. Van akinél nem kell messzire menni. Van akinél annyira bepöccenek, hogy a végén nem nevetve hanem bordáit recsegtetve megy el. Nate pofikáját nem szívesen törném be, de nem is bízom el magam. Régebbóta vérszívó. Kitudja mire képes. |
Halkan felnevettem a lány válaszán,majd tovább kérdezősködtem.
- A kis Lilly kinyirja az embereket? Vagy csak megkóstolja? Ez itt a nagy kérdés. Vajon eltudna velem bánni a csatában? - kérdeztem kissé gunyorosan, amit a hangtónusomban is hallattam vele. Kezdtem kissé kellemetlenül érezni magam,legszivesebben leléptem volna,de nem mehettem el egy kis köcsögösködés nélkül. |
Megemeltem a szemöldököm. Aztán tovább vigyorogtam.
-Sok hülye srác van. Néha úgy érzem mintha a hülyeségüket is átszippantanám. Nem bírom tovább melletük egy napnál. -sóhajtottam. Igaz is volt. A legtöbbet egy óra után kiterítettem.
-Hiába. Nehéz manapság a normális srác megtalálása. -rántottam meg a vállamat. Fura volt max hangerőn hallgatni a zenét és közben beszélgetni. Mind a kettőt kristálytisztán hallottam. Éppen az AFI-tól ment valami. |
Elősször nem tudtam kire céloz, mostanában sok szőke liba megfordult az ágyamban is és az állkapcsaim között is. Aztán beugrott, Shelbyre gondol. Úgy döntöttem én is szivatom egy kicsit, ne csak ő engem.
- Hát ha annyira tudni szeretnéd nem jövök ki vele jól, de az ágyban verhetetlen. - hazudtam, mivel még sosem csináltam vele és nem is tervezem.
- Na és te? Felcsiptél már valakit? - kérdeztem a lánytól és még mindig az eget pásztáztam. |
Felnevettem.
-Tudod vannak olyan dolgok amik kiírtják az emberből a "drágaságot". Nyugi. Nem egyik napról a másikra döntöttem el, hogy szűkszavúleszek. Kellett egy kis idő. -viccelődtem újra behumva a szemet. Továbbra is vigyorogtam. Szenvedjen csak. Megérdemli. És én minden pillanatát ki akarom élvezni.
-Hogy tengenek napjaid a szőke ribanccal? -kérdeztem gúnyosan mosolyogva. -Shelby. A drága tündérbogyoróm. Jól van? -kérdezősködtem tovább. -Emlékszem meg akart ölni engem és Merlin-t. -mondtam elmélkedve majd hallkan felnevettem. Hiszen nem sikerült neki |
Meglepődtem a nyugodtságán és talán kicsit fel is idegesitett. Mi ez már,hogy ilyen nyugis?! Tudom,hogy nem szeret velem beszélgetni,na de akkoris, még az is jobb lenne ha elküldene.
- Túlságosan szűkszavú vagy. A drága kis Lillyvel úgy tűnik elpárolgott a jókedved is. - mondtam kissé flegmán és felálltam,majd elindultam a fa törzse másik felére és ott helyet foglaltam,majd az eget kezdtem el pásztázni. Nem tudtam mit kezdjek magammal,vagy azt,hogy egyáltalán hozzám fog-e szólni... |
Óvatosan csücsörítve gondolkoztam mielőtt kimontam a szavakat.
-Mert nem akarom elveszíteni a családom. -böktem ki végül és az örök sötétségbe engedtem a továbbiakat. Nem magyaráztam meg. Had rágja át magát mindenen. Nem akartam, hogy úgy haljanak meg a szeretteim, hogy én tehetetlen voltam. De erre ő vagy rájön magától vagy sem.
-Tudod nekem is megvannak a kapcsolatim -sóhajtottam Rose-ra célozva -akik segítenek amikor rászorulsz. -halványan elmosolyodtam és ismételten nem mondtam többet fél szavaknál. Nagyon élveztem. |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
