|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.09. 14:09 - |
Itt egy hatalmas, tölgyfa áll, amit régen az itt élő emberek "istenitettek". |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
A fejemben megszólalt egy kis csengő, ami azt jelezte, hogy meghalt valaki. Egyre gyakrabban hallottam és mikor már tudtam hova is kell mennem a semmiből előbukkantam. Egy csata közepén találtam magam. Elvigyorodtam,majd közelebb léptem egy halott angyalhoz. Fölé hajoltam és kiszivtam a lelkét,majd tovább haladtam a halottakon. Elég sokan voltak és ez tetszett... |
Kicsit közelebb húzódtam a lányhoz,majd mesélni kezdtem.
- Egéssz nap otthon unatkoztam és most lejöttem nézni egy kis filmet. - vigyorogtam,majd Ice szemeibe néztem. Egésszen elvarázsolt a tekintete. Valami vonzott hozzá, akár egy mágnes. Ő a pozitiv, én pedig a negativ fél. Akik egymáshoz illenek és egymást vonzzák. Egyre közelebb hajoltam a tejfehér hajú lányhoz, addig-addig közeledtem hozzá mig ajkaink egybeértek és lágyan megcsókoltam őt. |
Odébb siettem és egy másik farkas hátára ugrottam és roppantottam el a nyakát. Aztán egy kis idő múlva visszaorditottam Rinának.
- Ha nem hiszed járj utánna! - kiabáltam, közben újra támadtam egy farkasra. Kezdtem már unni ezt az egésszet, de végig itt fogok maradni, ezt elhatároztam. |
A fehér bundám már sáros és véres volt. Azt hiszem az ötödik vámpir ellen szálltam most szemben és nem volt valami könnyű. Egy bordámat el is törte, viszont most én voltam felül. A fejét próbáltam elkapni aztán leharapni,de nagyon mozgolódott, igy csak nehezen kaptam el, akkor is a haját. Azon gondolkodtam,hogy átváltok vámpir üzemmódba, ez a farkaslét nem jó semmire sem. |
Mosolyogva figyeltem Darla mászását. Már az fél perce éreztem a jelenlétét. Udvariasan biccentve jeleztem, hogy nem kérek semmit.
-Csak a szokásos. Eddig egy-két falkatag halt meg. Asszem' egy angyal meg egy farkas. Őőő... vér borít mindent. -nyugtáztam- És én nagyon unom már. Semmi dráma. -nyávogtam keservesen. Mindig is szerettem, ha valaki szenved. Ez volt az egyik ok ami miatt nem álltam semelyik oldalra sem. Megláttam egy farkast és elnyelettem a földdel. Nem volt falkatag. Csak egy helyi gyerek. Én pedig örömmel nyitottam meg a földet a lába alatt. Lilith-re néztem aki szótlanul ült és unottan figyelte az eseményeket. Majd Darla-ra emeltem a tekintetem.
-És veled mi van? -kérdeztem kedvesen. |
 Több ezer gondolat és érzés kavargott a fejemben, ezt pedig Nate olyan jól, kihasználta, hogy biztosan megdicsértem volna. Hogyha még mindig hat éves lett volna, és a tisztáson játszanánk. De ez nem így volt, mivel éppen az életemért harcoltam a fiú ellen, akit egy éve még pelenkásként öleltem magamhoz. A mondatára felmordultam és csak azzal tudtam magamat nyugtatni, hogy hazudik, hogy felhúzzon, de nem fogom neki engedni. mondjuk akkor megmagyarázható lenen, Mike üvöltése. De nem az nem lehet. David nem halhatott meg, az lehetetlen. Vigasztaltam magam és állkapcsommal, a fiú felé kapkodtam, de direkt nem találtam el. Csak addig amíg begyógyul a lábam, hogy aztán megnézhessem mi történik Mikenál. |
Elfintorodtam, de nem vágtam a fejéhez semmit. Csendben figyeltem mi a következő lépése. ~Nem fog megölni.~ suttogta a kis hangocska a fejemben. ~Viszont megtesz mindent~ Felkésültem az apró fájdalomra ami a karomnál ért. Abban a pillanatban, hogy elreccsent a csont egy orbitálisat kevertem le Ryan arccsontjába. Már reccsent is a következő csont a jobb kezemen. Hallkan felszisszentem és fájó karommal taszítottam egyet a fiún. Nem értettem, hogyan hallhattam újra a kényelmtlen hangot. A lábszáram felmondta a szogálatot. Majd a combom is. Egy pillanatig lehunytam a szemem és minden erőmet összeszedtem. Gyor mozdulatot terveztem. Kirántottam a késem és célba vettem vele Ryan szemét. Valamennyivel könnyíthetek e helyzetemen. Mosolyt csalt az arcomra a falka egyik tagjának az érkezése. Kis pihenő volt az a pár másodperc majd utat nyitottam magamnak és a párhoz léptem. Lacee állt előttem. |
Jól tudtam, hogy ma valami harc lesz, de nem gondoltam,hogy ekkora. Igy mikor megérkeztem hangosan felnevettem a sok idióta láttán. Körbepillantottam és megláttam egy fa tetején Ice-ot és Lilithet. Elmosolyodtam és odasiettem. Felmásztam melléjük és a dzsekim alól előhúztam egy csipszeszacskót.
- Császtok. - nevettem halkan. - Kértek? - kérdeztem felvont szemöldökkel és kibontottam a zacskót és odanyújtottam nekik.
- Mi volt eddig? - böktem a fejemmel a csatatér felé és egy tűzgolyót küldtem egy vámpir felé,akinek ruhái lángokba csaptak és sikitozva szaladt el. Nagyot mosolyogtam rajta. |
 Követtem Carter példáját és felmésztam utána a fára. Ahogy láttam nem csak mi néztük a harcot, hanem nem messze tőlünk két másik lány is egy fán ülve figyelték a vámpírok és a vérfarkasok küzdelmét. Kezemmel kicsit megütöttem Carter vállát, majd mikor rám figyelt a két lány felé fordítottam a fejem, hogy ő is észrevegye őket.
- Úgy látom nem csak mi nézzük a filmet. - mondtam.
 Mikor a vámpír könnyű szerrel ki tudta kerülni a támadásom rájöttem, hogy talán egyedül még se lenne túl jó egy vámpírral szembe szállni, de nem hagyhattam a lányt magár. Kihúzta alólam a lábaim és mire felálltam volna a vámpír már a nyakam körül volt. Csak hogy ne ismételjem magam a mancsom helyett most hegyéles fogaimmal próbáltam megsevezni a fiú kezét vagy vállát. |
Mindig is tetszett, hogy a lány nem kezdett el a félelemtől reszketni, hanem inkább megpróbált ironikus lenni. De ez nem jelentette azt, hogy nem idegesített, annyira nagyon a stílusa.
- Mit akarok? Öhmm….mondjuk letépni a csinos fejecskéd. – fordítottam magam felé és egy rántással már el is törtem a karját. Tudtam, hogy van körülbelül egy vagy két percem addig míg begyógyul.
- Őszintén szólva, ezt már nagyon rég meg akartam tenni. – egyből gondoltam, hogy a lánynak lesz rá valami megjegyzése. Akármennyire is akartam nem tudtam megölni a csajt, mert biztos, voltam benne, hogy Nathaniel még mindig szereti, vagy legalábbis nem nézné jó szemmel, hogyha a lány az én kezeim által halnának meg. Ezért eltörtem a másik kezét is, aztán mindkét sípcsontját, a combcsonjait és a szegycsontját, majd a kulcscsontját. Tudtam, hogy lesz vagy úgy 10 percem mire a lány meg tud mozdulni. Pont ebben a pillanatban ért oda egy vérfarkas, aminek nagyon tudtam örülni. Egyszerre két ellenfél, csodás. Köztudott, hogyha egy vámpír meg egy vérfarkas egymás ellen harcra kel úgy kilencven százalék, hogy a vámpír fog nyerni, de most nem csak egy vérfarkas ellen kellett harcolnom, hanem még itt volt Lilly is. Kiugrottam a vérfarkas útjából mielőtt nekem ugorhatott volna. De a sáros talaj miatt, alig tudtam megállni, mikor sikerült, akkor a farkas felé nyújtottam az egyik karomat és kirántottam alóla a lábát. Hogyha a földre került, akkor egyből a fejéhez ugrottam, és két hófehér kezemmel a torkát ragadtam. |
Teljesen elképedve néztem. Halott emberek és farkasok. Vagy talán mégsem farkasok?! A félelem kezdett úrrá lenni rajtam, de még időben megakadályoztam,hogy teljesen maga alá keritsen.
- Másszunk fel egy fára, ez olyan,mint egy igazi mozifilm. - vigyorogtam végül és egy magasabb tölgyfára felmásztam és onnan figyeltem. |
Fehér felsőben és egy fekete vászon szoknyába mentem ki. Sütött a nap, így borzasztó volt amíg be nem értem az árnyékba. Egy apró csemetét növesztettem meg nagy tölggyé és készítettem magamnak páholyt. Jól szórakoztam az első tíz percben. Egy idő múlva csatlakozott hozzám Lilith, így közösen néztük a műsort. Közös volt bennünk a nemtörődömség, ezért jól kijöttünk egymással. Néha néha átkokat szórtunk a lényekre, vagy épp elnyelettem őket földdel. A mellettem ülő feketehajú lány rajongva figyelte az eseményeket. Ott kellett volna lennem. Lent a csata közepén. Mégsem voltam hajlandó megmozdulni. Semleges voltam. Nem akartam, hogy bárkihez kötődjek. Megigazítottam kék pulóverem ujját és megdörgöltem a vastag ágat amin feküdtem. Elgondolkodva figyeltem a csatát és néha, néha megfolytottam egy embert az indákkal. Kezdtem elunni a dolgokat. |
Éppen neki akartam rontani egy farkasnak,mikor az kiugrott előlem és Rina lábai előtt álltam meg, pontosabban Rina lábai alatt. Ahogy abba az ártatlan kék szemeibe belenéztem egy pillanatra megenyhültem,majd újra megkeményedett szivvel kicsúsztam alóla és a hátán termettem, majd a fülébe súgtam.
- Épp most ölték meg Davidet. Onnan jövök. - mondtam,majd hátraszaltóval leugrottam a lányról és kihúztam alóla hátsó lábait,majd egyiket el is törtem. |
Kissé nehezen, de sikerült legyűnünk mindkét vámpírt, bár a harc meglátszott rajtam. Szemem felett egy nagyobb vágást szereztem. Éppen egy új ellenséget kezdtem el keresni, mikor megláttam azt a lányt, aki a vörös hajú fiút támadta meg. Közben végigfutott az agyamon, hogy olyan lehet, mint Felix, aki szintén vámpír, de velünk van. Ez most kevésbé érdekelt, hiszen láttam egy másik vámpír fogja le. Rögötn elkezdtem feléjük futni. |
Gyűlölködve pillantottam fel az alakra aki lefogott. Halvány mosoly futott végig az arcomon.
-Hello! -köszöntem vissza nyugodtan -Ha nem probléma... -kezdtem, majd hüvelykujjammal a következő célpontom felé mutattam -Szeretném még elvégezni a mai melót. -humorizáltam. Kapkodva néztem szét, nehogy valaki nekem rontson. Óvatosan, de annál határozottabban próbáltam kitépni magam a szorításából. Nyugodt voltam. Mivel nem volt sok lehetőségem, így nem is izgultam. ~Idővel elfogynak a szálak, amikből választhatnál. Semmivé lesznek. És a végén csak egy marad. A sors pedig azt jól megcsavarintja és vége lesz.~ ilyesfajta gondolatok cikáztak a fejemben. Csak nekem eszem ágában sem colt megbékélni.
-Mit akarsz? -kérdeztem kisséfeszülten és mérgesen. Olyan érzésem támadt mintha védve lennék. Fel sem tűnt, hogy eddig senki sem esett nekem. Elhúztam a szám és megborzongtam. Legyünk túl a béna beszélgetésen. |
Nem féltem a haláltól. Mert ha meg kell halnom, tudtam, hogy valaki bosszút fog venni érte. Ez pedig valamennyire megnyugtató volt, hogy egyenként fogják kitépni annak a vérfarkasnak a fogait amelyik a halálomat okozta. Egy fekete pólóban és egy farmerban éppen a földhöz vágtam az egyik kis farkast. Már régen elvesztettem Kathet a szemem elől, de egyszerűen belül tudtam, hogy nem halt még meg. Annyi mindent éltem már át vele, hogy egyszerűen tudtam, hogy ha meghalna azonnal megérezném. Kivillantottam a fogsoromat, amikor egy angyalka következett a sorban. Vagyis következett volna, mert éppenséggel egy régi jó ismerős esett majdnem a lábaim elé, majd pattant fel onnan és tovább küzdött. Sajnos túl ügyesen, ahogyan elnéztem. Hátulról megragadtam és lefogtam, majd halkan a fülébe suttogtam.
- Hello, Lilly. – Tudtam, hogy erősebb vagyok nála, mivel idősebb is voltam és sokszor keveredtem harcokba. Tudtam róla, hogy vámpír lett és nem mondom, egy kicsit becsültem is a döntését. Rájött, hogy emberként nem tehet semmit. |
Egész este csak feküdtem az ágyban és bámultam a mellettem fekvő férfit. Ahogyan néztem a vonásait és a fekete fürjeit, arra gondoltam, hogy ha holnap meghalok vajon egyszer még találkozunk? Ha egy másik világba leszek, újra láthatom majd és nézhetem ahogy békésen szuszog. Egész délelőtt, ameddig újra átbeszéltük a dolgokat, meg sem szólaltam. Indulás előtt, amikor elbúcsúztam Bellától, olyan szorosan öleltem, át, hogy tudja talán soha nem térek vissza. Utoljára megcsókoltam Mike-ot mielőtt átváltoztam a vajszínű farkaslány képébe és aztán nekilódultam. Tele energiával és felgyülemlett stresszel. Ma túl leszünk rajta, és nem szabad vesztenünk. Csak ezt tudtam mondogatni, miközben felálltunk V alakba. Mike mögött és Lacee mellett, aki nagyon ó harcosnak bizonyult. Amikor az áldozataimnak elroppantottam a nyakát, lehunytam a szemem és elfordultam. Az egész olyan volt mint egy szörnyű rémálom. Szemeimmel egyfolytában a falkatársaimat kerestem, és néhol épp ezért jutattam előnybe az ellenfeleimet. Gyerünk Irina. Ne csak magadért tedd. Tedd a családodért. Tedd az angyalokért. Tedd az ő boldogságukért. Mikor a közvetlen közelemből megéreztem egy vámpír szagát azonnal kinyitottam az állkapcsomat és úgy tepertem le a földre, ahogyan Mike tanította nekem az évek folyamán. De egy olyan ember nézett vissza rám, akit soha az életben nem akartam és nem is akarnék bántani. Miközben farkasszemet néztem azzal a ’gyermekkel’ akinek végignéztem a totyogását és azt ahogyan nevetve szaladgált az udvaron, meghallottam azt az üvöltést amit nagyon nem akartam hallani. Mike? Összezavarodtam és ahogyan láttam minden farkas összerándult egy pillanatra körülöttem. A szívem hevesen dobogott és nehezen vettem a levegőt. |
Mike és Daivd utánnam eredtek,én pedig egy jó darabig futottam előlük, aztán meguntam a futást, vágtam egy hátraszaltót, igy David hátán landoltam. Azonnal eltörtem a nyakát, mire lábai összerogytak és holtan esett össze. Felsiettem egy fára és nevetve néztem Mike-ra, aki ezalatt a gyors akció alatt egy másik vámpirral harcolt, aki utánnunk jött,hogy segitsen nekem.
- A te drága barátod meghalt, Mike! - nevettem gúnyosan,majd intettem a másik vámpirnak,hogy fusson a többiekhez. Mike pedig üvöltve nézett fel rám és a fának ugrott,én pedig gúnyosan nevettem rajta. |
Furcsa hangokat hallottam meg és ahogyan láttam Carter is meghallotta. Futva haladtunk az erdő közepe felé és amit láttam lesokkolt. Carter rögtön azt hitte azt hitte, hogy beszívott, de mivel tudtam, hogy én nem füezek, így biztos voltam benne, hogy az igazságot látom.
- Nem. Ez a valóság. Néztem végig a véfrarkasokkal és feltételezésem szerint vámpírokkal teli részen. A földet fű és vér keveréke volt. Mindenfelé csak nagyra nőtt farkasokat és vérszívókat lehetett látni. Nem is vette, észre, hogy közben leesett az állam. |
Egyre jobban eláztunk a mellettem sétáló sráccal és furcsa hangokat hallottunk meg. Ütések, reccsenések, sikolyok. Azonnal futni kezdtünk és mikor megláttuk mi is folyik ott szemeim hatalmasra kerekedtek és megrémülve tántorodtam hátra.
- Eth...Ethan én ennyire be vagyok szivva? Te is látod amit én látok? - kérdeztem a srácra nézve. |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
