|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.09. 14:09 - |
Itt egy hatalmas, tölgyfa áll, amit régen az itt élő emberek "istenitettek". |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 -Veszem észre...-mondtam közömbösen majd lenéztem utána vissza. Kopogott a szemem, de most szartam le. Ááá...haha nekem kell mindig ilyennek lenni?-gondoltam magamban majd a kis naplómat erősebben fogtam magamhoz. Van vagy ilyenből 10 db amibe leírtam az életem. Most ezt inkább nem akarom elhagyni.
-Te, borszorkány vagy, igaz?-kérdeztem fölöslegesen, de nem jutott eszembe most semmi. |
 Közönyösen figyeltem az elhaladó fiút.
-Megsértődött. -rántottam vállat Johanna felé fordulva. Megigazgattam fehér ruhámat és komoly arccal néztem a lányra.
-Ice Colder. -mutatkoztam be. Jobban megfigyeltem a lány arcát és testét. Barnás haja volt és enyhén kihúzta magát. Egy perc alatt levontam, hogy nem mai gyerek. |
Inkább mentem vele bár válaszára nem válaszoltam. Szomjas vagyok éhes vagyok...játszak Vukot?
-Johanna...Johanna Gremoir...-próbáltam egy halvány mosolyt villantani, de az inkább csak egy nagy szerencsétlenség volt.
-Ja vámpír vagyok nem is a szomszéd néni...-motyogtam a fiúnak oda.
-Tegnap körül..-montym tovább majd eltemettam az arcomat a kezemben. |
 Nagyot sóhajtva leugrottam a fáról és meghagytam a lányoknak a csajos beszélgetést.
-Elnézést a viselkedésemért , öröm volt önökkel társalogni -fordúltam őszinte arckifejezéssel a két lányhoz majd meghajolva előttük elindultam ki lassan az erőből.Még mindig szomjasan és egyre gyengébben.Az ájulás szélén állva gyorsan elkaptam egy mellettem elszálló madarat és száradásig szívtam a vérét ami egy kicsit segyített.Még utoljára mosolyogva hátranéztem és megkönnyebbülten elindultam az erdőből kifelé. |
Sóhajtottam egyet és szépen leugrottam. Ruhám fodrozódva terült szét a lábam körül. A lányhoz léptem.
-Gyere. -nyújtottam a kezemet- Látszik rajtad, hogy nem vagy mai csirke. Mi lett veled csajszi? -kérdeztem és megmarkoltam a kezét és rátapasztottam az indára. Lassan visszahúztam és amikor felért és is vissamásztam. Laurent elkezdett unalmas szöveget nyomni. Belekönyököltem a bordáiba.
-Kuss! -szóltam rá untottan. Nem volt ínyemre, hogy szerencsétlen lánnyal ilyen lekezelően bánik.
-Mi a neved? -fordultam az ismeretlen vérszívóhoz. Hangom kedvesen csengett. |
Nem tettszett Ice válasza de mint minden más ez sem érdekelt annyira hogy egy idő után hidegen ne hagyon így tekintetem ismét a mostmár egy inda által felhúzott vámpírra emeltem de csak elutasítóan csóváltam a fejem.Aztán megint eszembe jutott a vér.Már nehezen viseltem a szomjúságomat de azért csak tűrtem a lányok társaságát hiszen régen voltam már eggyütt ennyi emberrel....főleg beszélgetést folytatni.
-Egyébként ahogy elnézem vámpír vagy-mondtam közömbösen-én is az vagyok....tök király-unottan néztem a lányra és nem jutott eszembe ebben a pillanatban egy normális kérdés sem amit feltehettem volna.
-Mióta élsz itt?-szegeztem neki egy aránylag tűrhető kérdést. |
Kicsit megráztam a fejemet majd próbáltam válaszolni.
-Ööö...csak megmukkantam azthiszem...-néztem a földet miközben azon ondolkoztam, hogy most egy milyen hülye csajnak nézhetnek. Johanna te egy akkora szerencsétlen balfácán van, hogy még olyat a föld a hátán nem hordott...-gondolkoztam majd felnéztem.
-Biztos?-dadogtam egy kicsit és lestem megint a földet. |
Hitetlenül forgattam a szemeim.
-Részemről viszont igen. -fontam körbe Laurent száját egy indával. Lenéztem az egyhelyben álldogáló lányra.
-Megmukkantál, vagy csak szimplán félsz? -kérdeztem. Kezemmel magamfelé invitáltam. A fiúhoz hajoltam és hallkan a fülébe suttogtam.
-Még egy megjegyzés és kitépem a hangszálaid. -kuncogtam huncutul. Majd leeresztettem egy indát a felénk közeledő lánynak.
-Kapd el! Felhúzlak. -mutattam a lóbálózó növényre. Szegény lány. Suta volt és esetlen. Kicsit megadom neki a löketet. |
Idegbetegen röhögtem a szenvedéstől.Remek mégegy vámpír.Magamban szenvedtem tovább ez nem lehet igaz.De várjunk csak egy vámpír....egy éretlen és esetlen vámpír.Lenézően mértem fel a kissuta lányt.Majd ismét felnéztem a fára ahol ice ült és enyhén sértődötten vettem tudomásul hogy kikosarazott de nem adom fel ilyen könnyen habár nem tudom miért tekintettem őt kihívásnak.
-Szia cica-nevettem a szőke csajra flegmán majd felugrottam a boszi mellé a fára és vizslattam a lentlévő új jövevényt majd bele súgtam Ice fülébe:
-Ne hidd hogy ezzel csak úgy végeztünk........-szigorú tekintettel mégegyszer végignéztem az arcán és ismét lenéztem a süti csajra.
|
Végignéztem amit végig csinál a lány és csak kamilláztam.
-Úristen...-inbolyogtam tovább. Azt sem tudtam mit csináljak sokkot kaptam. Az én belépőim olyanok, hogy még az ördög is megirigyelné...-gondolkoztam el magamban. Johanna megint alkottál!-gondolkoztam tovább. Meg se mukkantam hanem csak álltam és lestem a földet. |
A hihetetlenül gyenge mentegetőzését figyelmenkívül hagytam. Motoszkálást hallottam.
-Úgy értem, hogy nem szándékozom előtted levetkőzi. Most pedig kuss! Társaságunk van. -böktem a fejemmel a bokrok felé ahonnan egy lány botorkált elő. Ügyesen hasraesve. Gonoszan elmosolyodtam. Vérszívó. Megsimítottam fát. A kérgébe kapaszkodtam és egy pillanat alatt fellöktem magam az első ágra. Arra felálltam és egy ugrással elkaptam a következőt. Amikor feltornásztam magam, szépen leültem és lógattam hosszú selyemszoknyám alját. Aranyosan mosolyotam és integettem a lent álló fiúnak. Kényelmesen elhelyezkedtem és figyeltem a felénk halaó lányt. Egy könyvszerűséget szorongatott magánál. |
Megint elmosolyodtam.
-Tudod régen voltam lánnyal úgyhogy örülhetsz hoyg udvarias vagyok-mondtam nyelvnyujtva és egy pillanatra megcsillant a nyelvpiercingem.-A lánnyal voltam úgy értem hoyg.....mármint társaságába ......de nem olyanba-feladtam a magyarázkodást és kínosan elnevettem magam.
-És ami az intelligenciámat illeti nem tudod milyen ragyogó elme társaságába kerültél-mondtam komoran.
-És a karomat csak nyújtóztatom-mondtam de egy pillanatra elgondolkodtam-hogy érted azt hogy előttem nem?-kérdeztem sértődötten. |
Örvendezve a kis naplócskámmal az erdő felé tartottam. Egy cseppet megálltam mikor vámpírt meg boszit éreztem. Ez a kettő, hogy fér össze.-gondoltam magamban miközben tovább mentem. Már közel járhattam hozzájuk mikor egy nagy ledülettel a saját lábamban felestem. Haha a pompás belépőim...-gondoltam magamban miközben egy fa tovébe ültem le. |
-Előtted biztos nem. -szóltam közbe majd óvatosan elmosolyodtam. Lassan körbeértem a fát. Némán álltam egy darabig a tájat bámulva.
-Igazad van. -szóltam hírtelen- ha lenne nem veled társalognék. -vigyorodtam el gonoszan. Rittig azt hitte elájulok.
-Laurent. Jól vagyok. Majd kicsattanok. Ne nyújtogasd a karod minden kőnél emit átlépek. -szóltam hátra a vállam felett- Nagyon idegesítő. |
Csak nevettem a lány válaszán miközben küldtem felé egy huncut mosolyt.
-Szóval meztelenül?-vigyorogtam-Ezt hajlandó lennél bizonyítani is?-vigyorogtam rá tovább.Mostmár azt is tudom hogy nem fogom felfalni így engedtem egy kicsit a távolságunkon.Felszabadultan sétáltam tovább az elsápadt lány mellett és szinte biztos voltam benne hogy rosszul van így már készenlétbe álítottam a kezeimet ha esetleg a teste a nyugalmi állapot mellett dönt.
-Én nem tudlak leszívni-mondtam komolyan-nincs miből. |
Közönyösen néztem fel a fiúra.
-A vérem keserű és avas. Megfertőzte a mágia amikor magamba fogadtam azt. Valószínűleg rosszul lennél tőle. -magyaráztam- És nem fogok elájulni. Ilyen a természetem. Nem vázom és nem leszek beteg a hidegtől. Ha telljesen meztelenül kiküldenének az eszakisarkra akkor is olyan boldog lennék mint amikor itthon hideg van. -magyaráztam. Nem éreztem a hideget.
-A sápadást pedig az IQ szintem rohamos romlása okozza. Elszívod az agyam. -viccelődtem komoly arccal. |
Hallgattam Ice válaszát miközben megpróbáltam szembekerülni vele hogy lássam az arckifejezését.Nem volt olyan hideg a lánynak mégis láttszott a lehellete.Kíváncsian szemléltem az egyre sápadó arcát amint magyaráz.Gondolom ez a hideg doolog valami másik szuperképessége lehet bár az arca egyre fehéredő látszata kicsit ijesztőnek tűnt.Megpróbáltam közelebb menni hozzá de a vére illata megnehezítette a helyzetem.Tovább harapdáltam még egy ideig a fát majd hátradobva továbbsétáltam.
-Van valami baj?-kérdeztem kicsit furán nézve még mindig a hófehér bőrét vizslatva.
-Elkapjalak ha elájulsz?-mondtam viccelődve-ígérem nem csapolom le a véred. |
Hangosan felmordultam amint egy fát bántott. Nem szerettem, ha védenem kell a környezetet. Olyan alergiás voltam a rongálásra, mint a melegre és a forró levegőre. Elnyomtam dügömet és tovább mentem.
-Semleges vagyok. Akárcsak a legtöbb boszorkány. Én az a fajta vagyok aki mind a két fajt öli. Van aki csak az egyiket. És van aki egyiket sem. -magyaráztam tagoltan. A levegő rohamosan csökkent és már a lehelletem is látszott amikor kiejtettem az utolsó szavakat sápadt ajkaimon. |
A válasza hallatán kicsit betegnek néztem mivel foggalmam sem volt miről beszélt.Az érthetetlen válaszoktól elmosolyodtam és bár nem tudtam mire gondol próbáltam valami megnyugtatót válaszolni:
-Mindenki arra az oldalra áll ami nyerésben van álltalában-követtem a bokrok között Icet-őszintén nem tudom mire gondolsz és még őszintébben nem annyira érdekel-mondtam nevetve-tudod sok tapasztalatom van a rossz oldalon állásban és nem szeretnék többet szerezni.-A lány mögött lépkedve láttam ahogy megsüti a nap a haját ami visszatükrözi a sugarakat.Gyönyörű volt még mindig megbabonázott a fehérsége és csak egyre jobban emlékeztetett az éhségemre.Lehántottam egy fának az ágát és abba kezdtem el beleméllyeszteni a fogaimat.
-És te melyik helyen foglalsz állást-tértem vissza azért a témára egy utolsó válaszig. |
Némán bólintottam. Hátatfordítva a fiúnak elindultam. Szépen lassan lépkedtem. A bokrok és a fák lombjai követték lágy mozgásom. Kssé bosszantott, hogy megölt volna ha nem fordítom ellene az erőm. Csak én vagyok nyugodt, ha találkozásra kerül a sor?
-Ez az én kedvenc helyem. Ez az időpont a kedvenem és ez az időjárás számomra a legjobb. Márcsak telihold kéne. -soroltam. Oldalazva a nagy fához léptem ami elfoglalta öt kisebb helyét. Gyöngéden végigsimítottam.
-Miért keresi mindenki a vámpírokat? Miért nem tud senki sem arra az oldalra állni ami nyerésen van? -tettem fel a költői kérdést. Egy napja egy lány, most meg ő. |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
