|
Témaindító hozzászólás
|
2014.02.09. 14:09 - |
Itt egy hatalmas, tölgyfa áll, amit régen az itt élő emberek "istenitettek". |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Láttam a szánalmat a szemében ahogy levette rólam az indákat és enyhén megfordult.Tehát léteznek ilyenek is...állapítottam meg magamban.Nem maradtam a fánál hanem biztos távolságból követtem Ice mozdulatait és csalódottan állapítottam meg magamban hogy vágyálmaim a bevérezett fehér ruháról nem fognak megvalósúlni.Lesöpörtem magamról a fa kérgéről maradt piszkait és folytattam a társalgást.
-Meséltek nekem erről a helyről de nem mondták hogy pontosan hány fajnak ad helyet-mondtam mostmár megnyugodva miközben idegesen simogattam nyelvemmel a még mindig kinn lévő metszőfogaimat.-Vámpírokat keresek és bocsáss meg előző megnyilvánulásomért nem tudtam hogy.......ilyen vagy-mondtam végig mérve a lányt.
-És te miért csatangolsz olyan helyeken ahol bármikor rádtámadhat egy kiéhezett vámpír?-szegetem fel a kérdést. |
 Halvágy mosoly jelent meg az arcomon küzködése láttán.
-Nem láttál még mágust? Pfff... -nevettem- Igen boszorkány vagyok. És nem szeretem, ha nekem jönnek. -szóltam oda felszegett állal. Bókja hallatán megforgattam a szemem.
-Ice. -mutatkoztam be ridegen. utáltam az ilyen gerinctelen dolgokat. Kutyaszorítóba került és most bókol. Szánalom tükrözödött a szemembe. Visszahúztam az indákat és némán vártam amíg lába elbírja őt.
-Miért csatangolsz erre, végtelen boszorkányokat ölni Laurent? -kérdeztem enyhén elfordított fejjel. |
Ijedten néztem a lányra aki neki kötözött a fához.Egy pillanat alatt kihunyt a vörös fény a szememből.Márcsak ijedten próbáltam rávicsorogni a fehér lényre de ezzel tudtam hogy nem érek el semmit.Látva hogy a lány erősebb mint én és nem lenne értelme ellene harcolni visszavettem meglepett arcomból és én is felvettem a hivatalos formát.
-Szóval-szólaltam meg enyhén remegő hangon majd megköszörülve a torkom megpróbáltam leplezni az ijedtségemet-te nem ember vagy....talán boszorkányok is léteznek vagy behaluztam az éhségtől?-kérdeztem a csajt és reméltem hogy ezzel eltudom terelni a témát arról hogy végtelenül hozzá vagyok kötözve indákkal a fához.
-Laurent vagyok-folytattam még mindig az udvariaskodást és egy mosolyt is megengedtem magamnak-nagyon szép vagy-folytattam tovább bár ez kissé túl klisés volt hozzám. |
Villámgyorsan történt az amire számítottam. Hagytam, hogy végigsuroljon, majd egy hanyag mozdulattal ellöktem magamtól. Telekinézissel taszítottam rajta mégegyet, majd ismét, míg egy fának nem szegeztem. A másik kezemmel amivel nem öt tartottam, irányítottam az indákat. Körbefontam a nyakát és a kezeit.
-Üdvözlégy vérszívó. -szóltam fura kislányos, búgó hangomon- Mit szándékoztál tenni? -faggadtam. Felvettem a hivatalos formámat. A nyugodt és rideg Ice Colder szerepet. Kezeimet magammelé ejtettem, és csak a tekintetemmel szegeztem a fához. Sok harci kiképzést kaptam mostanság. És nagyon büszke voltam magamra. |
Ekkor megláttam a lányt.Nem volt ember ebben biztos vagyok és a fehér külsejét különösen vonzónak tartottam.Különös képek jelentek meg a piszkos fantáziámban ahogy ez egész hófehér ruháját vérborítja miközben holtan fekszik és én csak szívom a vérét a végtelenségig majd otthagyom a holttestet ami tökéletesen illik ehez az elhagyatott tájhoz.Ezektől a gondolatképektől vezérelve indultam meg a még mindig földöntúlinak tűnő lány felé.Lassan húztam a lábaimat a sáros földön beletúrtam a hajamba így engedni látszottak a vörös szemeim.Egy laza játékos mosolyt villantottam a lány felé bár egy kicsit elbizonytalanodtam magam sem értettem miért.Hegyes fogaimon végighúztam a nyelvem és nem érdekelve felvedtem mivoltom a lány előtt.Villám gyorsan odasuhantam és egy laza mozdulattal végigsúróltam a fogaimat a nyakán. |
Hófehér hajamat kiengedve és göndören hagyva sétálgattam. Hűvösebb volt az idő és mindenhol köd honolt. Fehér ruhámat húztam magamután. Borzasztó hosszú volt. Apró lépésekkel haladtam és csak néha igazítottam odébb egy ágat. A ruhám ujjai a földet simították és mezítláb telljesen hangtalan voltam. Imádtam a ködöt. Szerettem rejtve maradni. Szerettem amikor a hideg csípte a bőröm. És ez tökéletesen olyan volt. Amikor kiértem a tisztásra, valamiféle királynőnek éreztem magam. Egy vérszívó állt előttem. Hallk sóhaj hagyta el a számat amikor észleltem az auráján a hangulatát. ~Nem adok neki vért~ döntöttem el magamban. Túlságosan is jól éreztem magam hozzá. Némán álltam. Kezeimet alul összefont ujjakkal lógattam. Csak a csend volt zajos. |
Egy erdő közepén vágtam át élelmet keresve.A szívem izgatottan vert minden egyes alkalommal mikor meghallott egy apró zörejt a bokrok közül de mégsem volt ott semmi kisebb állatokon kívül amiket sajnáltam megenni főleg hogy a szomjamat sem tudták volna oltani.Már több napja nem ettem az út miatt ami Wonderlandbe vezetett és eddig magamfajtákkal sem találkoztam.Lehet hogy a fickó becsapott és a kiürült elhagyatott helyeken kívül nincs itt semmi.E fajta gondolatok játszódtak le bennem mikor ismét valami zajra lettem figyelmes de ezúttal illatot is éreztem.....a vér édes illatát de nem emberi volt.Nem tudtam pontosan megállapítani milye lény is lehet ez de még nem találkoztam ezzel hasonlóval.A vér illata azonnal transzba ejtett ösztöneim feléledtek és vérben forgó szemem vadul kutatott a zsákmány után. |
LEZÁRT KÖR! A CSATA VÉGETÉRT!
HALOTTAINK:
Vérfarkasok csapata:
Rose
David
Ship
Vámpirok csapata:
Shelby |
Visszajöttem Ryanért, hisz nála jobban senkit sem szerettem és másra nem is számithattam. Mikor megláttam vérző,kapálózó testét villámgyorsan odafutottam az őt ütögélő farkashoz és lelöktem róla,majd a hátamra kaptam Ryant (ami nem volt a legkönyebb dolog a világon). Pár másodperc múlva elrohantam a helyszintől Ryannel a hátamon. |
 Kissé legyengülve indultam el Irináék felé. Ahogy láttam egy kisebb cspoprtba tömörültek, de nem tudtam miért. Lassan tudtam csak haladni, hiszen lábaimat ellepték a sebek. Hátamon és a fejem néhány részét is ellepte ezekhez hasonló sebek. Mikor közelebb értem hozzájuk megláttam, hogy két fajtatársam is holtan hever. Szemeim kikerekedtek a meglepettségtől. Tudtam, hogy valakik meg fognak halni, de reménykedtem, hogy nem a milyeink közül lesznek ezek a valakik. Kissé elszomorodtam, hiszen egyikőjüket sem ismertem föl, pedig elhatároztam, hogy minden falkatagot meg akarok majd ismerni. Szemem sarkából egy könnycsepp gördült lefeje véres bundámon. |
Némán megráztam a fejem.
-Lacee harcolt Ryannel amikor megláttam, hogy Rose elesik. Azt hittem, hogy csak kirántották a lábát. Akkor jöttem rá, hogy mi történt amikor egy boszorka belőlem is kiszívta az... életet. A különbség, hogy én felébredtem... ő meg nem. -daráltam le lassan és színtelen hanggal. Semmi erőm nem maradt. Óvatosn símogattam azt az embert akit még anyámnak tekintettem. Nem sokszor beszéltünk, de akkor felézhettem rá és kedvemben járt. Összepréseltem a számat és ismét Mikera néztem. Elfacsarodott a szívem. |
Egymás után törölgettem le az arcomról lehulló könnyeket. Egy kis idő elteltével megpillantottam Rinát, aki óvatosan legugolt mellém,én pedig átöleltem.
- David....David meghalt... - mondtam fájdalommal teli hangon és még szorosabban átöleltem a páromat. Azonban mikor a szél magával hozta a most megérkező Ryan szagát vicsorogva felálltam. Az a bizonyos ér a homlokomba és a nyakamban kidülledt és még mielőtt alakot váltottam sikerült kinyögnöm egy mondatot.
- Az a kis kurvád megölte!!! - üvöltöttem,majd átváltoztam farkassá és a fiú nyakának ugrottam. Arcába beleharaptam, majd kezéről egy bőrdarabot letéptem, jobb lábában a sipcsontját pedig eltörtem és csomó pofont adtam neki hatalmas mancsommal, aztán szétszakitva pólóját végigkapartam mellkasát. |
Amikor Lilly a fehér bundájú farkasra nézett és anyám nevét kimondta még jobban elsápadtam és földbegyökerezett lábbal néztem rájuk és a már most csak halottakkal teli csatatérre. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, de nem birtam megmozdulni sem és még üvölteni se volt erőm. Alig birtam levegőt venni és beszélni még duplán nem tudtam. Végül nagy nehezen kimondtam a nagy kérdést, de olyan halkan,hogy Lilly is alig hallhatta.
- Ki tette? - néztem rá könnyes szemekkel még mindig a mohás szikla mellett állva. |
Legnagyobb megdöbbenésemre a lány egyszerűen összeesett mögöttem. Elszorítottam a levegő útját a farkas torkából, de tudtam, hogy nem öltem meg, csak elájult maximum az oxigénhiánytól. Ideje volt megkeresni Kathrinet ezért elindultam arra amerre utoljára láttam menni, egyenesen be az erdőbe. Éreztem a vérfarkasok szagát, de az elmúlt órában annyira hozzászokott és megtelt vele az orrom, hogy még csak el se fintorodtam. Mikor beljebb értem az erdőbe a következő látvány fogadott, két ember azt hiszem az alfa meg a csaja ott ültek egy halott felett. De hol van Kathrine? |
Kétségbeesetten néztem fel rá miután megcsókolt.
-A fenébe is... Dehogy nem! -ráztam a fejemet. -Mindenkinek hiányzol Nate. Főleg... -elakadt a szavam. Megakadt a tekintetem a gugoló páron. Tőlük nem messze pedig egy fehér farkason.
-Rose... -suttogtam. Szédültem, így nem tudtam gyorsan futni. Mégis ott teremtem egy pillanat alatt. Amikor lenéztem rosszul lettem. Elkaptam a tekntetem és Mikera néztem, aki Irinával guggolt egy test mellett. Lassan és a lehető leghalkabban lépkedtem a vértócsák között. Gyomorforgató volt. Mindn erőmre szükségem volt, hogy le tudjak guggolni és ne forduljak föl. Egy háború áldozatot követel. De nem ennyit. Egy könycsepp gördült le az arcomon, ahogy karnyújtásnyira voltak a családom egyori tagjai. Rose-ból kiszívták az energiát. Úgy mint belőlem is megpróbálták. Megsimogattam dús szőrét és legördült az első könnycseppem. Nem mozdult az arcom. Amikor felpillantottam, kereszbe tudtam volna szúrni bárkit egy röpke pillantással. Megakadt a szemem egy szétdúlt kupacon ahova letört ágak voltak dobálva. Egy kis járat. Onnan jött a banya. Hátranéztem a vállam fölött Nate arcára. Vártam a kitörést, amint végignéz rajtunk. |
Nem kicsit lepődtem meg mikor Lilly magához húzott és szorosan átölelt. Én is ugyanigy tettem és nem lehet leirni mekkora nagy boldogság suhant végig rajtam,mikor azt mondta szeret. Kicsit távolabb húzódtam tőle és egy rövid kis csókot nyomtam a szájára.
- Mindjárt vége a harcnak és a harc után otthagyom őket, de nem mehetek vissza hozzátok. - mondtam a szemeibe nézve és újra engedtem az érzelmeimnek. |
-Nem látod, hogy harcolunk? -mosolyogtam és anélkül, hogy odanéztem volna megfordítottam a csuklóm, mire valakit elnyelt a föld. Megrántottam a vállam és az angyalra néztem.
-Angyalka. -hergeltem. -Nekem tetszik. -vontam fel a szemöldököm vigyorogva. Lilith nyugiban ücsörgött és a lábát lóbálva laszigált és vámpírt őssze vissza. Arca unott volt, haja kusza. A vergődő lényről csak a félmeztelen srác terelte el a figyelmem.
-Ezt most muszály volt? -kérdeztem türelmetlenül. Lilith hallkan kuncogott. Eleinte. Amikor végre kitőrt belőle a hahota, már a vérszívó egy fához volt tuszkolva. A kérgen vörös folt éktelenkedett. Mosolyogva figyeltem a félig dilis csajt.
-Imádom amikor előtör belőle valami. Mindig olyan... -kerestem a megfelelő szót - Lilith-es. -mosolyogtam. Na igen. Biztos nem mindennapi látvány amikor egy lány azért öl meg valakit mert nevet. |
 Mikor a fiú egész egyszerűen otthagyott és azt felelte nézzem meg magam egyre jobban kezdett elfogni a jeges rémület. Nehezen feltápászkodtam és a vámpírokat kerülgetve belevetettem magam az erdő sűrűjébe. Követtem Mike illatát és egy olyan helyre érkeztem ahol a szemem sarkából észrevettem egy foltot ami kitűnt az erdő sűrűjéből. Valószínűleg akkora sokkhatás ért, hogy fel sem fogtam igazán, mit látok. Mike ott görnyedt a gyerekkori barátja felett és sírt. Mintha két jeges vasmarok fogta volna meg a tüdőmet és a szívemet egyszerre. Nehezen kapkodtam a levegőt, és aztán körbenéztem sehol a közelben egy vámpír, ezért közelebb mentem Mikehoz megálltam előtte és átváltoztam emberi alakban. Egy félig elszakadt hálóing borította a testem, de most nem is ezzel foglalkoztam. Rá sem bírtam nézni Davidre, aki ott feküdt közvetlenül Mike mellett. A mindig vidám, poénkodó srác most csak ott feküdt ernyedten.
- Mike. – szólítottam meg halkan és leguggoltam mellé a földre. |
A szavaitól nem tudtam megszólalni. Nem mondanám lelkesítő beszédnek. Megdörzsöltem fáradt szemem és vártam, hogy felébredjek. Hátha ez az egész csak egy lidérces álom volt. De nem történt semmi. Azonnal felkaptam a fejem amikor láttam, hogy megmozdul. Mielőtt végigondoltam volna, hogy mit is teszek, megragadtam Nate csuklóját és magamhoz húztam. Egy pillanatig a számat harabdáltam majd, anélkül, hogy ránéztem volna, nagyon lassan átöleltem a derekát. Arcomat a nyakhajlatába fúrtam és úgy szippantottam be az illatát.
-Én is szeretlek akármekkora kretén is vagy. -suttogtam és erősebben öleltem -És köszönöm, hogy megmentettél. |
Alig kellett két percet várnom Lilly már észbe is kapott és ez egy kicsit talán fájt is,hogy nem nézhetem őt ilyen nyugodt állapotában. Amint felállt megragadtam karját,hogy ne menjen el,ekkor valószinűleg a kezemen lévő harapást is meglátta. Válaszoltam kérdéseire is, kis pihenésnek jó volt ez a beszélgetés.
- Most elmondom az igazat amit legbbelül érzek, még akkoris ha nem hiszed el. - mondtam,majd sóhajtottam egyet.
- Teljes szivemből szeretlek téged, titeket, még akkor is, ha néha mást mondok. Ha tudtam volna, hogy ilyen akarsz lenni melletted maradtam volna, csak féltem,hogy például egy intimebb helyzetben széttépnélek. Túl sebezhető voltál és feltettelek magamtól. - vallottam be mindent, majd felálltam és elindultam újra a csatába. |
[217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
