|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 18:03 - |
 |
[156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
~ Ha már megkérdezte, muiszály válaszolnom. ~ gondoltam magamba és erőt vettem magamon, hogy megkérdezzem, tényleg angyal-e. Végül is semmi rossz nem sülhet ki eblőle. Ha nem az akkor csak egyszerűen hülyének néz majd, ha meg igen, akkor... Akkor fogalmam sincs, hogy mi lesz.
- Igazi angyal vagy? - kérdeztem meg egy kisebb lélegzetvétel után. Hogy kicsit komolyabbnak tűnjön kérdésem a lányra néztem mozgolódó kezeim helyett. |
Figyelmesen hallgattam a lányt,de aztán észrevettem,hogy valamin gondolkodik, és mivel nagyon kiváncsi természetű vagyok, nekem ki kellett deritenem mi lehet az.
- Mi foglalkoztat ennyire? El vagy gondolkodva. - kérdeztem a lánytól vigyorogva és a tekintetét kerestem. Vajon ilyen érzéseket kelt benne az új ismerős? vagy miért van igy elgondolkodva? Csak ez járt a fejemben, na meg az,hogy a fejfájásom még mindig nem enyhül. Egy narancssárgás haj hullott a szemem elé, amit egy könnyed mozdulattal a fülem mögé fésültem ujjaimmal. |
~ Angyalka? Ő igazi egy angyal? ~ gondoltam magamban. Szüleim sokat meséltek arról, hogy a vérfarkasok leginkább az angyalokra vigyéznak, de mivel nem ismertem egy angyalt sem, ezért sosem hittem ebben. Miközben ezen gondolkodtam megfogta a csuklómat és egy padhoz vezetett. Mivel nem volt okom rá, így nem is ellenkeztem. Leültem a padra. Mikor már nem gondolkoztam annyira a lányra és a kérdésére figyeltem.
- Mindig is itt éltem, csak nem a belvárosban. A város határánál állt a ház, amiben születtem. - meséltem el neki. Próbáltam rá fiyelni, de a kis gondolat, hogy most tényleg egy angyal előtt ülök nem hagyott nyugodni.
~ Vajon emiatt is éreztem magam olyan furcsán, mikor kezet fogtunk? ~ gondolkoztam tovább magamban. |
Amint a lány kimondta nevét halvány mosollyal az arcomon bólintottam egyet. Azonban a kézfogás közben furcsa érzés járta át a testem, ebből azonnal tudtam,hogy ő egy vérfarkas. Akárhányszor is átölelem Dan-t, vagy éppen Irinát akkor is ugyanez az érzés járja át a testem. Közelebb léptem Lacee-hez és a fülébe súgtam.
- Lua Hathaway vagyok, a bajkeverő angyalka. - lassan elhúzódtam és vigyorogva elindultam egy pad felé,a lányt pedig a csuklójánál fogva magam után ráncigáltam. Igen,néha ilyen kis önző leányka vagyok, aki bármit rákényszerit a másikra,még ha ő nem is akarja az, de kit érdekel?! Helyet foglaltam a padon és magam mellé húztam a szöszit is. Lábaimat felhúztam és a lányra pillantottam.
- És honnan jöttél? - kérdeztem érdeklődve. |
Kicsit felemeltem a fényképezőt, hiszen megláttam nem messze egy éppen virágzó fát. Nagyon megtetszett, így le akartam fényképezni, de ekkor azt éreztem, hogy nekemjön. Szerencsére a fén yképező a nyakamba volt akasztva, hiszen ha nem lenne, akkor most biztos a darabjait szedegetném fel a földről. Az ismeretlen lányra néztem, de pár másodperc múlva már kevésbé volt ismeretlen, hiszen elárulta a nevét. Halványan elmosolyodtam.
- Lacee vagyok. Lacee Lyon. - mutatkoztam meg és kezet fogtam a lánnyal. Valahogy kicsit furcsának találtam, hogy valaki az utcán csak úgy bemutatkozik az embernek, de mikor megfogtam a kezét valami furcsa dolog járta át a testemet. Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha már évek óta ismerném a lányt, de ez még számomra is furcsa volt. Arcomra is küiült a csodálkozás, bár próbáltam nem hülyén festeni. |
Tegnap...Mi volt tegnap?! Igy ébredtem,hogy ez a kérdés járt csak a fejemben. Az ágyam melett egy wiskys üveg volt eldobva, természetesen teljesen üres volt. Már megint túl sokat ittam és a fejem hasogatott. Felkaptam magamra egy hosszabb felsőt,fekete legginget és az acélorrú bakancsomat. Oldalt copfba fogtam a hajam, a fésülködést ma hanyagoltam,igy az egéssz hajam úgy festhetett,mint egy szénakazal. Ma feltettem a szemüvegem is,nem volt kedvem még a kontaktlencsével is bénázni. Felvettem a fekete bőtdzsekimet és elindultam a főtérre kicsit kiszellőztetni a fejem. Gyalog mentem,igy kicsit tovább tartott. A szemüvegemet igazgattam,mikor véletlenül nekimentem egy lánynak. Nem volt túl magas, pár cm-vel még alacsonyabb is volt tőlem. Rápillantottam és megszólaltam.
- Hello, bocs... Kicsit másnapos vagyok. - tovább akartam menni, de valahogy éreztem,hogy itt kell maradnom. Nem mondanám a lányt túl átlagos kinézetűnek.
- Lua. - mosolyogtam halványan és kezet nyújtottam neki. |
A főtéren sétáltam egyedül. Szinte már reflexből körülnéztem. Manapság mintha egyre többször láttam volna Ethan-t, a bátyámat, pedig ő ottmaradt anyuékkal küzdeni és nem láttam értelmét annka, hogy életben maradt volna, hiszen a vámpírok legalább 20-an voltak. Inkább kicsit megréztam a fejemet, hogy eltűnjenek azok az emlékek, amikor a vámpírok betörtek a ház ajtaján. Tovább sétáltam a főtér tágas részén. Nem mondanám, hogy nagyon odavagyok a tömegért. Ott mindig csak baj történik és örültem, hogy itt legalább elég hely van és nem kell mindenkinek nyomorogni. Nyakamban - szokás képpen - most is ott lógott fényképezőgépem és az öltözékemmel együtt az emberek joggal nézhettek túristának. Ez nagyjából igaz is volt, hiszen a házam a város szélén volt, csak azért költöztem beljebb, mert csak itt találtam lakóhelyet. Még egyszer kicsit körülnéztem, fényképezőmet kicsit megfogtam, hátha találok valamit, amit megörökíthetnék. Már kiskorom óta hobbymá vált a fényképezés és modellkedés, így örültem is, hogy ezen a téren találhattam munkát. |
- Ügyes vagy. Mikor álltál előszőr gördeszkán. Gondolom nem most kezdted?- dicsértem meg kedvesen.- Eddig milyen bajba keveredtél?- kérdeztem meg meglepődve, mert tök normálisnak tűnt és ki nem néztem volna belőle, hogy pont ő kerül bajba és bámultam magam elé pislogás nélkül.
|
Újra végighallgattam a lányt,majd halkan felnevettem.
- Még szeretek inni. - nevettem. - És bajba keveredni. - kacisntottam,majd felálltam és megfogtam a gördeszkámat. Elindultam vele és mikor a szökőkúthoz értem felugrottam rá, igy a gördeszkámmal a szélén haladtam pár pillanatig. Majd mutattam még pár látványos trükköt,aztán leültem Oliv mellé.
- Na hogy tetszett? - kérdeztem a lányt és kifújtam magam, aztán leültem mellé. Gördeszkámat pedig a padhoz támasztottam. |
-Igazából sok szabadidőm nincs, mert sokat kell tanulnom, de ha van akkor vagy kijövök sétálni, vagy a barátaimhoz megyek, de ahogy mondtam nem sok szabadidőm van. Mongyuk tanulni is szeretek.
- És te a gördeszkázáson kívül csinálsz valamit.-kérdeztem meg én is.- nincs kedved mutatni pár trükköt?- kérdeztem meg |
Végighallgattam a lányt,majd megszólaltam.
- Ja, elég gyakran, mivel itt van a nem messze a gördeszkapálya. - mosolyogtam a csajra.
- Mindigis imádtam a gördeszkázást. - mosolyogtam tovább és érdeklődve néztem Olivra.
- Na és te, miket szeretsz csinálni? - felvontam szemöldökömet Olivia szemeibe nézve. |
-Csak gondoltam kijövök, hogy kiszellőztessem a fejem- válaszoltam a kérdésére- amúgy engem Oliviának hívnak, de nyugodtan szólíts Olivnak, vagy Olinak nekem mindkettő tetszik.- mutatkoztambe én is.- Te sűrűn sétálsz errefelé?- kérdeztem meg. Ültünk egy darabig és a szél belecsapott a ruhába és az azonnal föllebbent, de nagyon meleg volt, így nem ártott egy kis szellő. Sőt nagyon is jól jött, így nem volt annyira melegem, de nem is fázta. Pont jó idő volt. |
Egy szőke hajú lány jött felém. A telefonomat besüllyesztettem a zsebembe és felnéztem rá.
- Cső! - mosolyogtam a szőkeségre. - Gyere csak... Lua vagyok. - mondtam még mindig szélesen vigyorogva és letettem a lábaimhoz a gördeszkámat.
- Mi járatban vagy errefele? - kérdeztem a lánytól és kék szemeibe néztem. |
Elmentem a főtérre kicsit sétálni, hogy kiszellőztessem a fejem. Reméltem, hogy vaakivel, majd tudok egy kicsit beszélgetni. Ez sajnos nem így történt. Magányosan sétáltam tovább. Egyszer megláttam egy lányt, aki a padon ült és ő is magányosnak látszott. Odamentem hozzá.
- Szia- köszöntem neki kedvesen- láttam magányos vagy és gondoltam idejövök egy kicsit beszélgetni, így én sem leszek egyedül- láttam rajta,hogy kedvesnek tűnik, de még nem ismertem annyira. |
Lua Hathaway
Úgy döntöttem kijövök kicst a friss levegőre, mivel jó idő volt. Gördeszkáztam egyet, vettem pár új cuccot, most pedig egy padon üldögélve fújtam ki magam. A gördeszkám a padon volt, mivel ő volt az én kicsikém,amihez senki nem nyúlhat. Ő volt az én kiskutyám. Elővettem a telómat és felhivtam pár haveromat, de senki sem akart kijönni hozzám,igy most egyedül üldögéltem itt, a padon és néztem az embereket. |
Vigyorogva bólintottam.
-Átmentél! -mondtam sejtelmesen. Aztán megrántottam a vállam és a zsebembe túrtam ahová pár pasztelt és egy összehajtott lapot rejtettem. Amikor kimásztam az ablakon, nem tudtam magammal hozi a vödrömet.
-Szeretek az éjszaka közepén kiszökni egy nyugis helyre és rajzolni. -húztam elő a kellékeket bizonyítás kedvéért. Aztán bizzentettem és elkeztem szedni a lábam az egyik bolt melletti sikátor felé.
-Tudok egy szép helyet. Van ott egy nagy fa. -mosolyogtam majd annyiban hagytam a dolgot és elindultam az Erdő felé. LINK |
Halkan felnevettem,mikor kiderült a titkom.
- Boszi vagyok és a fakrasokat keresem, félek a vámpiroktól. - vallottam be és kicsit talán el is pirultam, mivel nem szerettem bevallani a félelmeimet másoknak, de ő mégid olyan barátságosnak tűnt...
- Mond csak mit szeretsz csinálni? Esetleg a természetet szereted? Én imádom és ha mutatnál majd egy nyugis helyet megmutatnám a varázserőmet... - mosolyogtam és a lány szemébe néztem. |
-16 vagyok. -mosolyogtam aztán a következő kérdésére elvigyorodtam -Tudtam, hogy van valami az aurádban. -nevettem. -Az nem kifejezés, hogy élnek. Hemzsegünk. Igaz én csak átlag ember vagyok aki belecsöppent ebbe a világba de... egész jól megvagyok. -nevettem még mindig. Végre valahára boldog voltam s egy másodpercet sem pazarotam. A csaj boszi. Nincs kétség. Na de vajon jó vagy rossz? Elhatároztam, hogy kiderítem.
-Kiket keresnél? -kérdeztem semleges hangon. A kíváncsiság rágta a lelkemet. |
- Örvendek. - mondtam mosolyogva,majd újra leültem a szökőkút szélére és biccentettem neki,hogy ő is üljön le.
- 16 éves vagyok...Vagyis csak leszek, pár nap múlva. - mosolyogtam a lányra és érdeklődve figyeltem őt..
- Te sem lehetsz túl öreg... Max.17-nek tippelnélek. - mondtam neki,majd megigazitottam a szőke tincset,ami a szemembe lógott. Kék szemeimmel körbenéztem, nem-e jön valaki, esetleg egy vámpir,mivel nem voltam benne biztos,hogy elbirnék vele egyedül, úgy hogy még Lillyre is vigyáznom kéne.
- Mondcsak...Élnek itt természet feletti lények? - kérdeztem kissé aggódva. |
-Már itt élek egy laza féléve. -bólogattam mosolyogva. -Amúgy Lilly Jorn. De Lills vagy Ly. Ahogy jól esik. -ráztam kezet. Volt valami fura lányban. Valami relytéjes erő ami vonz magához és azt kiabálja, hogy fedezzem fel. -Nem tűnsz túl öregnek. Gimis vagy? -kérdeztem kicsit kétkedve. Tényleg fiatals volt de azért nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy 5000 éves. A világom fejre állt és megpörgették, hogy aztán sakkozhasson a Jetivel. Kábé így éreztem. És a lány sem állt messze a világomtól. Legalább is úgy éreztem. |
[156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
