|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 18:03 - |
 |
[156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
-Ha nem szórakoznál annyit azzal a lánnyal, már rég ihattál volna belőle.. ne rajtam kérd már számon.- mondtam határozottan, mert utáltam ha csitítgatnak. Csípőre tettem a kezem és unottan vártam, hogy végre megigézze a csajt és túllegyen a dolgán.. Mire az angyalka azt mondta, hogy bármikor itt lenne az őrzője fújtattam egyett. -Ha lenne őrződ már attól visszatartott volna ,hogy kigyere egyedül ilyen későn.- vigyorogtam, nem nagyon jött be ez a duma, hamar rájövök ha valaki hazudik. Amire hirtelen megjelent Kath nagyon megörültem, már kezdtem kicsit unni Ryan modorát. -Nah végre, hogy megtaláltalak.. akkor még emlékszel rám ugye?- kérdeztem mosolyogva. Régen találkoztunk még, amikor egy kollégiumban laktunk, szinte legjobb brátnőkként tengtük éjszaka a várost és együtt buliztunk. Aztán amikor rányomultam az egyik pasijára úgy megharagudott, hogy utána alig beszéltünk egymással. Most, hogy nem tudok sehova se menni, ő volt az utolsó reményem, aki talán befogad magához. -Remélem már nem haragszol.. én csak gondoltam jó lenne újból együtt lakni.. hiányoztál.- füllentettem eegy aprócskáyit, mivel nem ez volt a főszándék ami miatt jöttem. -Nem lakhatnék nálad? Olyan jókat buliztunk annak idején..- vigyorogtam és próbáltam a legkedveseb arcomat felvenni, ami tőlem már nagy dolgonak számított. |
Hangosan felsóhajtottam amikor megjelent a harmadik vámpír. Viszont amikor kijelentette, hogy ma nem lesz belőlem vacsi megkönnyebülten elmosolyodtam. Óvatosan lábraálltam amikor elengedtek. -Köszönöm...-suttogtam. Kettőt hátraléptem és fellélegeztem. Áldást adtam, hogy nem kell ma szenvednem. A vöröses hajú lány felé fordultam. -Csak egy kérdés... miért vannak angyalok a kastélyodban és miért várnak rájuk? -mutattam az előttünk álló pársosra értetlenül. Nincs olyan épp elmélyű angyal aki ilyet csinálna. |
Éppen a parkba tartottam, hogy hátha rábukkanok Ryanre,mivel valami fontosat akartam neki mondani. Azonban,mikor beleszagoltam a levegőbe éreztem a fiú szagát,de az nem a park felé,hanem a főtér felé vezetett,amit eléggé furcsálltam. De a szag után mentem és mikor már látótávolságon belül voltak megláttam egy szőke csajt,Ryant és egy barna hajú lányt. Méghozzá angyal lányt. Lassan sétáltam egy darabig,majd a vámpir gyorsaságommal az angyallány mögött termettem,megrakadtam a lányt és magamhoz szoritottam, haját elsöpörtem a nyaka bal feléről és méllyen beszivtam finom illatát,majd a pár tincsét újra visszaigazitottam a nyaka bal feléhez.
- Shelby... - jelentettem ki mikor ránéztem a szőke lányra. Nem kedveltem őt túlságosan,de ha már itt van miért is ne venném be a csapatba.....
- Üdvözöllek.... És szervusz Ryan. - mondtam mosolyogva,közben a barna hajú csajt még mindig magamhoz szoritottam.
- Ma ebből a lányból nem fogktok vacsorázni.... - csóváltam meg a fejemet. - A kastélyomban sokkal több angyal van,akik várnak rátok. - kissé kárörvendően kezdtem el vigyorogni,majd beleharaptam alsó ajkamba,újra beszivtam az angyal édes illatát. Aztán úgy döntöttem elengedem őt... |
-Na persze... -mondtam komoran. Megfogta a kezem. Nem is tudom mi történt velem. Valamiért furán éreztem magam.
-Ne érj hozzám... Az őrzőm pedig bármikor itt lehet. -ordítottam a szemébe. Betelt a pohár. Sokszor játszották ezt el velem otthon, a suliba. "Merlin nyugi" .
-És nem fogok megnyugodni...-szóltam halkan és óvatosan. Hatott az igézés. Nem tudtam hol vagyok. Miért vagyok ott és miért nem mentem el onnan. Csak azt tudtam, hogy most nagy bajban lehetek... és, hogy nyugodt vagyok... |
Idegesített, hogy ez a hibrid csaj itt dumált hozzám megzavarta a vadászási technikámat. A folytonos fecsegésétől és az éhségtől már majdnem kivillantottam a fogaim, hogy maradjon már csendbe mert vacsorázni akarok. De megakadtam az egyik mondatánál. Ismeri Kathrinet? Mit akarhat tőle?
- Ismerem. – mondtam nyersen, aztán visszafordultam a lány felé, aki remegő hangon magyarázott valamit, de a hibrid miatt nem hallottam.
- Segítene, ha befognád a csöpp kis szád. Utána talán segíthetek.– néztem rá aztán vissza az angyalra. – Hol van az őrződ ilyenkor? – kérdeztem felé lépve, és mikor elég közel voltam a szemébe nézve mosolyogtam. – Nem foglak megölni nem kell félned. Csak kortyolok egyet-kettőt rendben? Nem fog fájni.– néztem rá és talán egy kicsit meg is igéztem. Lassan a tenyerembe csúsztattam azt a kezét, amivel nem kopogtatott és az orromhoz emeltem. Mélyen beszívtam az illatát, és aztán még egyszer rámosolyogtam. Reméltem, hogy meg tudom nyugtatni valamennyire. Aztán kifésültem a haját az arcából.
- Minden rendben. – a pupilláim kitágultak és ha csak nem volt rajta egy boszorkány által előhívott védővarázslat az igézések ellen akkor valószínűleg úgy is érezhette. |
-Tudod ki van megszeppenve. -vakkantottam oda nyersen. Megkerültem az oszlopot és óvatosan ráhelyeztem a kezem majd elkeztem a körmömmel kopogni. Egy régi dallamot. Nem is tudom honnan ismerem. Talán a húgomtól.
-Az igazat megvalva már kicsit hozzászoktam. Ez az én szerencsém. Mindig ez lesz.-mosolyogtam és erősen megragadtam a rudat. Mekkora kamu. Nagyon nem voltam a duohoz hozzászokva.
Mosolyogva figyeltem a párost. A kopogást nem mertem abbahagyni mert elkeztem volna remegni. |
Szegény lánykának éreztem a szívverését, majdem megzabáltam olyan aranyosan nézett rám.. najó igazából élveztem, hogy kicsit szivathatjuk. -Eltaláltad hibrid vagyok.. milyen jó valakinek a szaglása. Nem ismered véletlenül Kathrint?- kérdeztem ,hátha szerencsém lesz. -Még új vagyok a városban, de már most tetszik.. sok itt az angyal? -kérdeztem gonoszul, miközben újra a lányra néztem. Reméltem, hogy egy kis terülj-terülj asztalkához lesz szerencsém Wonderlandban. -Jajj sajnálom ,hogy megzavartalak vadászat közben.. talán segíthetek valamiben, egész élesek a fogaim.- vigyorogtam, de tudtam, hogy úgysem fog engedni belőle.. -Szegénykát ne kínozd sokáig, nézd, hogy megvan szeppenve.- mondtam meggint sajnálkozóan. -Meghát örülnék, ha tudnál nekem is segíteni.. -tettem hozzá ,miközben boci szemekkel néztem rá.. |
Oldalra billentettem a fejem és úgy mosolyogtam a lányra. Hallottam ahogyan felszökött a pulzusa, talán érezte, hogy valami nincs rendben.
- Nagyon szeretem a sütiket. Főleg a rózsaszín krémeseket, egy teapartin ücsörögve. – A hangom csöpögött az iróniától és már közelebb léptem volna a lányhoz mikor hirtelen lábak halk neszét hallottam és ott termett mellettem egy szőke teremtés. Nem volt vámpír szaga, de vérfarkas sem. Pontosan olyan volt az illata és a kisugárzása mintha Rose lenne velem szemben.
- Csak nem egy hibridhez van szerencsém? – kérdeztem felpillantva az angyal édesgetéséből. Egy meglehetősen szép lány állt mellettem, magas, de törékeny alkatú. Külsőleg inkább vámpírszerű hatást keltette a porcelánfehér bőre. Végül visszatereltem a figyelmem az angyalra.
- Én nem akarom megölni. Csupán megkóstolom. – vigyorodtam el a barna hajú lány szemébe nézve de úgy beszéltem mintha ott se lenne. |
Elképedtem és nagyra nílt a szemem. Nem számítottam rá, hogy már az első napon vadászokba botlok. Megkerültem az oszlopt és vettem egy mély levegőt.
-Étellel? Ejnye. Ez udvariatlanság. -szóltam magabiztos hangon és gúnyosan mosolyogtam. Nem is tudhatták mennyire féltem. Sokszor fenyegettek már meg de mindig csak egy vadászal találkoztam. Kettővel megbírkózni egyenlő lett volna a halállal. |
 Még egészen új voltam a környéken, egy olyan városba akartam jönni ,ahol legalább páran, de vannal hozzám hasonlóak. Kathet már ismertem valamennyire, így először őt akartam megkeresni, hogy fogadjon be egy időre.. Egy új életet akarok kezdeni! A városban már nagyon sötét volt, és nem tudtam, hogy juthatok el a vámpírok területére, így csak kóboroltam. A főtéren is csak két ember beszélgetett a távolba, ahogy hallotam éppen a vacsoráját akarja valaki beszerezni. Gondoltam szórakozok egyett és é is beszállok a csatába, így a vámpír sebességemmel pillanatok alatt már ott is teremtem. Felröhögtem azon a magas gonosz hangomon aztán megszólaltam -Nem mondták még neked, hogy az étellel nem szabad játszani? -kérdeztem vigyorogva a fiútól, aztán jobban megfigyeltem a lány arcát. -Szegénykém.. még nem is sejtetd mi vár rád..- mondtam tettetett szánakozó hangon aztán újból felnevettem. -Nem is tudom.. segítsek neked életben maradni?- kérdeztem a lánytól, bár inkább magamnak szólt a kérdés. |
Elkezdett pörögni az agyam. Valami nem stímmelt. Körülnéztem de csak kisebb kávézókat láttam.
-És mégis min élsz? Sütin és teán? -fordítottam vissza a fejem felé. Majd megeresztettem felé egy grimaszt. Nekidőltem a villanyoszlopnak és felhúzott szemöldökkel vártam a választ. |
Gondolatban megforgattam a szemem mikor azt felelte, hogy semmi gond. Miért mindig ilyen kis könnyű darabokat kapok el? Már kezdem unni, hogy soha nem kell megharcolom a vacsorámért. Így közelebbről még ínycsiklandozóbbá vált az illata, és lassan a szemébe néztem mosolyogva.
- Mi járatban? Hmm, vacsorázni jöttem. – vontam vállat és igazat is mondtam. Csak, hogy a lány simán hihette azt, hogy egy étterem miatt vagyok itt, és nem azért mert éppen ő belőle készülök lakmározni. Persze nem akartam megölni, mivel az nem szokásom. |
Kicsit meghökkentem amikor éreztem, hogy valaki nekem jön. -Semmi baj! -mosolyogtam vissza kedvesen. Hangom halkan és óvatosan csengett. Sosem nyitottam erős lapokal. Csak szépen sorjába. Én csak egy törött szárnyú angyal vagyok. -Mijáratban? -mosolyogtam halványan és szelíden. |
Általában a parkba nézek vacsora után, ott az emberek sokkal óvatlanabbak, mint a főtéren. Miután Kath megölte a legutóbbi kis barátnőmet muszáj voltam új vérforrás után kutatni. arra viszont nem gondoltam volna, hogy egy angyalra bukkanok az őszi éjszakában. Ráadásul teljesen egyedül, sehol senki a kísérné. Egyetlen vérfarkas sincs a közelben, hirtelen olyan győzelemittas mosoly terült szét az arcomon, hogy szerintem még a hülye is látta mire készülök. Lassan a lány felé sétáltam, elővettem a mobilom és pötyögni kezdtem rajta. Aztán végül teljesen véletlenül neki sétáltam.
- Ó bocsánat. – villantottam rá egy megnyerő mosolyt. |
Épp sétállgattam a főtéren. Késő volt már és nem tudtam aludni. Hallkan osontam. Nem szándékosan. Csupán megszokásból. Megálltam egy lámpa oszlop alatt és bámultam az épületeket. |
[156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
