|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:39 - |
 |
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Sikerült túlélnem a mai nap munkaidőmet is. Mint szinte mindig most is kaptam egy kicsit a fejemre a főnökömtől amiért ennyire fiúsan nézek ki és, hogy egy ruhaboltban elegánsabban kellen öltöznöm, de ha olyan gyerekkora lett volna, mint nekem biztos vagyok benne, hogy meg se nyitotta volt azt a boltot. Kissé feldúltan indultam a tengerpart felé. Már egy jó ideje nem látogattam meg ezt a helyet, pedig amikor ideköltöztem elhatároztam, hogy amikor csak tudok lejövök erre a helyre. Leültem a kissé vizes homokba. A tenger vize elért hozzám és a fekete bakancsom orrát simogatta. A sok feszültség mintha egy pillanat allat eltűnt volna és még egy halvány mosoly is kiült arcomra. Lassan becsuktam szemeimet és a tenger nyugtató csobogását hallgattam. |
Csodalkoztam , hogy ilyen konnyen befogad , de mivel ez csak nekem volt jo gondoltam nem szolok , hogy lehetne ovatosabb. Vegre biztonsagba leszek egy eleg vonzo szemely biztonsagaban.Minden gordulekenyen ment , de az utolso mondat nem tettszett.....mirol kene tudnom....elkepzelesem volt mire akar kiterni , de nem is igazan erdekelt mivel a gondolatvilagom elmerult a puha ágy csabito kepeben.Elsuhant a figyelmem Bruno arckifejezese mellett ami talan azt tukrozte , h most komolyra vettea szot. Nem akartam , hogy ugyerezze hogy nem erdekel a mondanivaloja igy hat rakerdeztem.-Mirol van szo?- mostmar kezdtem izgatott lenni. |
Különleges vonala volt az arcának, én pedig köztudottan imádom, ha valakinek nem szimmetrikus és átlagos az arca.
- Jela? Ez egy szép név. – mosolyodtam el, és lehet, hogy kissé közhelyesen hangzott, de én tényleg így gondoltam. Nem tudom, miért de általában könnyen a bizalmamba fogadom az embereket és Mike vagy számtalanszor elismételte, ne tegyem, főleg ne egy ilyen időszakban a lány kérdésére mégis azonnal bólintottam.
- Rendben, Jela. Van egy menedékház, nem messze az erdő belsejében ahol vérfarkasok és angyalok, védők és a védettük együtt élünk. Gondolom, vagyis ahogy elnézlek még nincsen őrződ, ugye? – kérdeztem a lánytól és muszáj volt megállapítanom, hogy le leszek fejezve ha hazaállítok ezzel a lánnyal. ’halihó mindenki, őt a tengerparton találtam. De egyébként fogalmam sincs ki ő. ’ Valami ehhez hasonlóval indítani nem jó ötlet, de egyszerűen nem hagyhattam itt őt. Egyedül a városban, ahol vámpírok nyüzsögnek. Talán nem fognak örülni, hogy minden második embert befogadok, de biztosan el fogják fogadni.
- De azt hiszem van valami amiről tudnod kell. – néztem mélyen a szemébe. Nem titkolhattam előle, hogy néhány nap múlva itt lesz egy kész vámpír hadsereg, hogy lemészároljon minket és mivel ő velünk van, azáltal őt is. |
Mikor mondta , hogy vérfarkas megnyugodtam , bár nem igazán értettem a feleseges magyarázkodását , de , hogy legalább egyikunk kézbe vegye a téma irányítását , elmosolyodtam és megvártam amíg végig mondja amit szeretne , amit egy bíztató mosolya kísért.Olyan természetes neve volt , nem mertem elárulni a teljes nevem , mert azért míg nem bíztam meg benne teljesen.-Jela én angyal vagyok.-azthiszem ez egy ismerkedés jó kezdete.Megállapítottuk , hogy nem vagyunk veszélyesek egymásra nézve és mostmár egymás nevét is tudjuk nagyszerű.Viszont egy ismerős szerzése mellett adódott egy másik lehetőség is , a szállás lehetősége.Biztos lakik ő is valahol nekem viszont nincs menedékem , talán tudnék legalább egy szobát kérni.Megpróbáltam-Tudod.....-kezdtem bátortalanul-most jöttem ide és nem igazán adódik lehetőség hol éjszakáznom , deha persze nem vagyok túl tolakodó....lenne egy helyed matrac , vagy bármi , ahol aludhatnék?-biztató arcal vártam a válaszát és kicsit közelebb léptem hozzá. |
Mikor felébredt egy nagy kő esett le a szívemről, még így is, hogy gyakorlatilag nem is ismertem. Zavartnak tűnt, nem is nézett a szmembe és mentegetőzni kezdett.
- Sajnálom. Azt hittem rosszul érzed magad. Én vérfarkas vagyok, nem kell tőlem félned. – mosolyodtam el halványan és felé nyújtottam a kezem. – Bruno. A helyi falkából. Nem kéne egyedül lenned egy ilyen időszakban. – nem akartam még jobban megijeszteni a lányt, de tudnia kellett, hogy harc közeleg. Tudnia kellett minden ártatlannak, aki a vámpírok keze által esnének el. Megsajnáltam a lányt, mert szimpatikusnak tűnt, de látszott, hogy nincs teljesen jól. Legszívesebben elvittem volna magammal a menedékházba, de nem vihetek minden védtelen angyalkát oda, mert Mike kiakad.
- Mi a te neved? – kérdeztem biztató mosollyal az ajkaimon. |
Éreztem , hogy valaki megpróbál kirántani a homokból , de a látvány meglehetősen kellemsebb volt , mint az elöző találkozásom azzal a vámpírral.Egy barna göndör hajú srác ébresztgetett.Mágráztam a testem , hogy kicsit magamhoz térjek és így jobban szemügyre tudtam venni a járókelőt.Kerestem a szavakat.Vajon mit kéne mondanom egy vadidegennek? Kössz , hogy felébresztettél? Azt sem tudtam milyen stílusban szólítsam meg.Még mindig habogtam , de legalább már sikerült felállnom.És kicsit félretéve a bátortalanságomat válaszoltam:
-Köszönöm jól vagyok , csak.....kemény nap volt.-nem mertem vele felvenni a szemkontaktust , zavarban éreztem magam , de próbáltam határozottnak tűnni , bár nem tudom mennyire sikerült.Kicsit hátrébléptem , hogy meglegyen köztünk a megfelelő távolság , majd magabiztosan megálltam és éreztem , ahogy kicsit beljebb süpped a lábam a meleg homokba. |
Kicsit levegőzni a vérfarkas területeken kívül, kicsit kiszakadni az állandó stresszből. Ez az amire igazán szükségem volt. A hűvös sós tavaszi levegő mint valami mentőöv hatott a testemre, ahogyan végig futottam a parton. Bella még aludt mikor eljöttem, Irina pedig elindult találkozni azzal az új taggal. Reméltem, hogy valami remek harcos, aki segíteni fogja a falkánkat. Ahogyan futottam a homok felcsapódott a lábszáramra, de nem igazán törődtem vele. Legfőképpen azon járt a fejem mire számítsunk a következő néhány hétben vagy akár a következő néhány napban. Nehéz volt bevallanom, de Felix a segítségünkre volt, legalább ebben az egyben a hasznát vehettük. Még mindig nagyon utáltam azért amiért Bellával együtt tettek. Szinte biztos voltam benne, hogy az a kis vérszívó még élvezte, is ahogyan ölelgethette a barátnőmet. Most pedig már az ellenséget dugja. Gyorsan változik az ízlése. Dühből futottam, és türtőztetnem kellett magam, hogy ne változzak át vérfarkassá. A lány teste kitűnt a homok egyenletességéből. Először azt hittem halott, ezért két másodperc alatt ott termettem mellette.
- Héé. Hé, jól vagy? – rázogattam meg finoman a vállát és ahogyan hozzáértem puha bőréhez azonnal éreztem, hogy egy angyal. Reméltem, hogy nem kapták el a vámpírok, és nem azért fekszik itt védtelenül. |
A tisztás után a tengerhez vettem az irányt.Nem nekem való az ismerkedés , úgy tűnik az ítélő képességem megakad annál a kérdésnél , hogy ki jó , és ki rossz.Itt viszonlyag nagyobb biztonságban éreztem magam , de az adrenalin még mindig vadul hajtott így levezetésként belegázoltam a tengerbe.Éreztem ahogy a hullámok végig mossák a testem majd lassan beborítanak , majd egyre nagyobbak és nagyobbak közelítenek felém , így végül kijöttem a vízből.Így , hogy lenyugodtam éreztem igazán a kimerültséget....fáradt voltam nagyon.Elkezdtem befelé menni a parton , ahol nem olyan vizes a homok és elterültem....hát ennyi tellett tőlem.Vajon meddig fogom túlélni , ha már most egy ártatlan meneküléstől elfáradok.Szomorúság és lehangoltság lett urrá rajtam hirtelen és bármit megadtam volna azért , ha valaki ezt felejtette volna velem..... |
Figyeltem a holdat ahogyan lassan jön fel.
-Kiskoromban is volt valami bennem ami miatt mindig is fura voltam. Fehér lett a hajam és utáltam a meleget. Sosem fáztam meg és semmilyen hideg miatt nem vacogtam. Viszont a hold... -mutattam fel- Nem tudom miért de olyan megnyugtató. -mosolyogtam és igyekeztem magamba szívni minden csepjét.
-Esténként néha. Leginkább teliholdkor. Könnyebben tudok varázsolni. Szerintem ez is elég, de nem biztos. A telekinézisben sokat segít. -mosolyogtam majd a víz felszínére tettem a kezemel és borzasztó erősen koncentráltam. Ha tanulod a mágiát sokkal nehezebb minden. Lassan remegett a víz és szépen lassan kiemelkedtek az apró kagylók és csigák az iszapból. Innen már könnyebb. Egyre emeltem a kezemet míg fégül már szinte fájt. Amikor újra kinyitottam a szemem több száz tengeri állat lebekett körülöttem. Csak pár pillanatig tudtam tartani aztán elkezdett szúrni mindnem és az állatok visszaestek a helyükre.
-Nem tudom, hogy miért. -szögeztem le. |
Mosolyogva úszkáltam és figyeltem az előttem lévő lemenő napot. Lassan már eltűnt a tenger mögött és csodás, narancsos fénye volt, némi rózsaszinnel. A másik irányban pedig már a hold világitott ezüstösen, varázslatos volt.
- Igen, ahogy mondod. - mosolyogtam. - Na és most mihez kezdünk? Úszkálunk még vagy elindulunk valahová? - kérdeztem vigyorogva. |
Elrúgtam magam a talajtól és feljöttem a felszínre. A hideg víz olyan jó esett, hogy az már fájt. Aztán Darla ámult arcát figyeltem. Mosolyra kénsztetett. Amikor közelebb úszott figyelmesen hallgattam amit mond és kissé megkönnyebültem amikor újra össze vissza mozgott. Meleg volt körülötte a víz ami engem nagyon zavat. Amikor eltávolodott újra hűvös volt és ahol kilátszottam a vízből ott még a szél is borzolt.
-Imádom, hogy nem tudok megfázni. -mosolyogam.
-Szóval Abby? -kérdeztem vissza mivel még kicsit be volt dugulva a fülem a fejestől. |
Hátrafele úszkáltam és mivel már kicsit fáztam melegiteni kezdtem magam körül a vizet és Ice-ot néztem közben.
- Oké, nem csinálom többé. - nevettem fel,majd elámulva figyeltem ami a fehér hajú lány csinál. Olyan légies volt, aztán egy csodás ugrást láttam, tökéletes. Elmosolyotam,majd mikor feljött a viz felszinére közelebb mentem hozzá és ott is kicsit melegitettem a vizet az erőmmel.
- Egyébként ennek a testnek Abbey Goldman volt a neve, nem szabad elfelejtenem, mert az összes papiron igy szerepelek. - nevettem fel halkan,majd újra úszkálni kezdtem. |
Egy gyors mozdulattal falat húztam közém és Darla közé.
-Ha megigéred, hogy nem csinálsz ilyet többet, akkor gyakorolhatunk. -mosolyogtam és leeresztettem magam a földre. Óvatosan a vízre léptem amitől egy talpnagyságnyi homok keletkezett. Amikor már kellően ráhangolódtam az elememre elkezdtem futni. Három, talán négy lépés után kinyújtottam a karom a fejemfelé és elrugaszkodtam. Egyenesen a vízbe ugrottam egy fejest miközben éreztem az iszapos és kavicsos földet a lábam alatt imádtam. |
Nemet mond nekem? Erre nem gondoltam volna. Hát jó, ki kell mást találnom.
- De jó lenne gyakorolgatni a harc előtt. - mondtam ki ezt a mondatot,mire ő felemelgedett a földtől és egy sziklán állt.
- Hmm...Nem rossz. - vigyorogtam a lányra, majd lehunytam a szemem és koncentrálni kezdtem. Egy szempillantás alatt a testem lángolni kezdett igy úgy néztem ki, mint egy égő ember, hisz az is voltam. Még a szemem szine is átváltott pirosra. Ettől semmi kellemetlen érzésem nem volt, csupán annyit éreztem, hogy az egéssz testem bizsereg.
- Na hogy tetszek? - nevettem fel halkan, majd mielőtt még Ice szivrohamot kapott volna "eloltottam magam", mégpedig úgy,hogy besétáltam a hideg tengervizbe és én,amilyen hülye vagyok benne is maradtam és úszkálni kezdtem.
- Nem jössz? - vigyorogtam kissé bolondosan. |
Furán néztem a lányra.
-Most cseréltél testet és máris erőegyesítésen jár az eszed?! Én szeretek így kinézni. -mutattam végig magamon. -De ha trükk kell épp most futottam végig a vízen száraz talpal. -mosolyogtam és megemeltem magam egy húsz centivel. Lábam alatt szikla türemkedett ki. Diadalmas mosolyoal az arcomon kulcsoltam össze a karjaimat a mellhasom előtt.
-De nem egyesítünk semmit. -csóváltam a fejem. |
Felnevettem a lány reakcióján,majd leengedtem kezemet és a láng magától eloltódott. Végigsimitottam kezemet Ice vállán és a szemeibe néztem.
- Édesem, te egy sült csibe leszel nyáron, mivel itt elvileg nagyon melegnek kellene lennie abban az évszakban. - vigyorogtam és kissé sajnálkozó pillantást vetettem rá.
- Egyébként mutathatnál majd nekem pár varázslatot, miket tudsz. Lehet, hogy az erőnket tudnánk egyesiteni, mint például tegyük fel, hogy fel tudsz emelni egy követ vagy akármit én meg valahogy meggyújtanám aztán rádobnánk arra a mocskos vámpirokra, vagy nem is tudom. - eltöprengtem egy pillanatra,majd újra visszazökkentem a jelenbe és Ice arcát kezdtemel vizslatni. |
Felvont szemöldökel hallgattam mit mond. Új test. Húha. Így is darla volt és így is kedveltem. Az rántott vissza a valóságba amit meglátam a lány újján. Tűz ergó meleg.
-Jaj Darla! Csak ne hozd a közelembe! -sóhajtottam nyafogva -Még egy celsius és én kiszaladok a világból.
Ez így is volt. Ha még melegebb lenne fel s gyulladnék. Nem is értettem miért vagyok együtt egy tűzboszival. Mindenesetre nagyon szerettem a Miss. veszélyessel lenni. |
Alig voltam kint 10 perce, egy ismerős arc már rám is talált. Mosolyogva fogadtam a tejfehér hajú lányt és fel is álltam.
- Szia Ice! Hátt varázsolgattam,a lelkem pedig úgy döntött, hogy új testre van szüksége. Röviden ennyi. - halkan felnevettem,mivel elég irónikus, hogy ez pont velem történt, na de mindegy is.
- És veled miújság? Még mindig nem szereted a meleget? - kérdeztem felvont szemöldökkel majd egy újabb tűzgolyót formáztam a kezemmel és az ujjam felett forgott, kicsit úgy nézhetett ki,mintha egy kosárlabda forogna az ujjamon. |
Fehér pólóba sétáltam a parton és szinte éreztem ahogy perzseli a bőrömet a nap. Nyomasztó volt. Mivel mezítláb sétálgattam így belegázoltam a vízbe és néztem ahogy felkavarodik a lábam alatt a talaj. Hírtelen megláttam egy lányt. Ismerős aura lengte körül és tűzgolyókat dobált a vízbe.
-Darla! -kiálltottam torkomszakattából. Futásnak eredtem és be is értem elégy csorsan. Platformokat emeltem a lábam alá, hogy ne a vízbe kelljen futni. Amikor odaértem elmosolyodtam.
-Mi történt veled csajszi? -fújtam ki a levegőt- Kicsit mintha más lennél. -hecceltem. Nem tudtam mi történt vele, csak éreztem, hogy ő az. |
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
