|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:39 - |
 |
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Pár napja végrehajtottam egy elég nehéz és megviselő varázsigét,amivel a farkasok erejét növeltem volna meg, azonban mikor a varázsige utolsó szavát kimondtam a lelkem eltávozott testemből,majd egy másikba vándorolt. Egy kórházban ébredtem, azt hiszem motorbalesete volt a lánynak. Mindenre emlékeztem,arra is ami még az előző testemben történt. Néhány nap elteltével még mindig az új testemmel ismerkedtem. Tele van tetkóval és ez bejön. Úgy döntöttem kicsit változtatok belső tulajdonságaimon is. Szerencsére a varázserőm még igy is megmaradt...
Most a tengerparton sétálgatok,teljesen egyedül és a hullámokat nézegettem. Egy-két tűzgolyót bedobáltam a vizbe, csak úgy szórakozásból,majd leülte a homokba. Meleg volt, a nap sütött, viszont az autók zúgását még ide is lehetett hallani. |
-Most jöttem. Nem járok suliba és a családomban nincs semmi különleges. -mondtam fagyosan és tovább lépkedtem. Szinte már unatkoztam, olyan jellegtelen volt a beszélgezésünk.
-És nem megyünk sehova. Csak úgy sétálunk és keresem a jó minőségű hozzávalókat. -néztem rá és továbbra is ütemesen lépkedtem. Nem néztem vissza a lányra. Egyszer csak megálltam és legugoltam. Belemerítettem a kezem a hideg vízbe és kotorásztam amíg a kezembe nem akadt egy szál bíborhínár. Kiraktam a térdemre és újból belekotortam a mé csak térdig érő vízbe.
-Kell a bájitalaimhoz, bíborcsiga és bíborhínár. Meg nem ártana fehér korall. -motyogtam türelmetlenül és szépen kitéptem egy csomó hínárt és lefejtettem róla a tapadós csigát. |
-Ha ha-nevettem ki, hogy ez tényleg jó húzás volt.- Amúgy engem Oliviának hívnak, de nyugodtan szólíts Olivnak, vagy Olinak. Én mindkettőt szeretem-mutatkoztam be én is és elindultam Lilith után a vizen.- Hova megyünk- kérdeztem meg- te gyakran szoktál lejönni a partra?- érdeklődtem.
Nagyon tetszik a stílusa a csajnak, így több mindent meg akartam róla tudni, ezért tovább érdeklődtem.
- Kérdeztem már, hogy te hova jársz suliba?- kérdeztem meg szerintem kedvesen.- mesélj egy kicsit magadról és a családodról. |
| - Ha ha- nevettem, hogy ez tčnyleg nagyon ügyes húzás volt.- Amúgy engem Oliviŕnak hívnak, de nyugodtan szólíts Olivnak, vagy Olinak. Nekem mindkettő tetszik.- Mutatkoztam be én is čs elindultam Lilith után a vízen.
- Hova megyünk- kérdeztem meg.- te gyakran szoktál lejön nő a partra?- érdeklődtem. |
Csettingettem a nyelvemmel és kényelmesen elernyedtem. Összefontam a karom a mellem előtt és megcsóváltam a fejem.
-Nem vagy egy eszes kölyök kisanyám! -szántam meg. -Én indítottam el a hullámot, hátha kicsit megerőlteted magad. -mosolyogtam gonoszan. -A levegőt uralom, így egy kis szellővel felturbóztam a hullámokat. -mosolyogtam. Ez gonosz volt tőlem, de eléggé megérdemelte. Kedves akartam lenni, de bennem volt az a tizenkét évnyi gonosz nevelés.
-Lilith vagyok. -tettem hozzá. A levegővel nem voltam a legerősebb de tanultam néhány trükköt a nagyobb boszorkányoktól. Koncentrálltam, hogy a lábam alatt lehűljön a levegő és ráléptem a vízre. Szószerint megfagyott alattam a víz. De csak addig amíg rajta álltam. És nagyon lassan kellett lépkednem, hogy ne sülyedjek el. Intettem a fejemmel, hogy kövessen. Ő is kitalálhat valami trükköt a vizenjárásra. |
Csettingettem a nyelvemmel és kényelmesen elernyedtem. Összefontam a karom a mellem előtt és megcsóváltam a fejem.
-Nem vagy egy eszes kölyök kisanyám! -szántam meg. -Én indítottam el a hullámot, hátha kicsit megerőlteted magad. -mosolyogtam gonoszan. -A levegőt uralom, így egy kis szellővel felturbóztam a hullámokat. -mosolyogtam. Ez gonosz volt tőlem, de eléggé megérdemelte. Kedves akartam lenni, de bennem volt az a tizenkét évnyi gonosz nevelés.
-Lilith vagyok. -tettem hozzá. A levegővel nem voltam a legerősebb de tanultam néhány trükköt a nagyobb boszorkányoktól. Koncentrálltam, hogy a lábam alatt lehűljön a levegő és ráléptem a vízre. Szószerint megfagyott alattam a víz. De csak addig amíg rajta álltam. És nagyon lassan kellett lépkednem, hogy ne sülyedjek el. Intettem a fejemmel, hogy kövessen. Ő is kitalálhat valami trükköt a vizenjárásra. |
Amikor rám ordított nagyon megijedtem, Annyira, hogy hirtelen elővettem az erőmet és megállítottam a hollámot. Még éppen időben, mert ha később tértem volna észhez, akkor biztosan elázok.
- Köszönöm, hogy szóltál.-mondtam neki hálásan.-nem is tudom mi lett volna nélküled. Biztos elázok.
Még jó hogy van varázserőm. Gondoltam magamban. Nagyon szégyelltem magam, hogy nem tudok magamra vigyázni.
- Igazábol ez azért is lehet, hogy nem tudok magamra vigyázni, mert engem a szüleim nem nagyon mertek elengedni sehova és nem tanítottak meg ilyen dolgokra.
|
Megcsóváltam a fejem. ~Nincs idő fecsegésre~ gondoltam. Arcomra goromba kifejezés ült és torkom szakattából üvöltöttem.
-El akasz ázni? Ne érdekeljen a múltam, hanem állítsd... meg... a... VIZET! -üvöltöttem mérgesen és az egyre közeledő víztömeg felé mutattam amit immár két méter magasan tornyosult fölénk. Készen álltam arra, hogy magamat mentsem. ~Ez az életre sem való idióta itt helyben meghal!~ nevettem magamban a nyomorúságán.
-Nem foglak megmenteni dinka! MEGHALSZ! -nevettem gonoszan, hátha észreveszi magát és tesz valamit az ügy érdekében. ~Fogyatékos~ |
- Szi- visszaköszöntem a lánynak kedvesen, ahogy ő is és ahogy kérte, újra elkezdtem a mágiát. Örülök, hogy olyannal találkoztam, aki szintén boszi. Jófejnek tűnt, így el kezdtünk beszélgetni.
- Te hova jársz suliba.-kíváncsiskodta, hátha többmindent megtudok róla, hogy a szüleimnek is betudjam mutatni, mert nem mindenkivel engedik hogy barátkozzak. Tovább fojtattuk a varázslatot.- Te mikor jöttél rá, hogy boszi vagy? |
Amíg fehér fodros ruhámban sétáltam és fújt a szél addg prímán megvoltam. Magamkörül kicsit melegítettem levegőt így nem fáztam a csípős idő ellenére sem. Hajam kiengedve lbogott hátam mögött. A madarak -tanán sirályok- rikácsoltak a fejem fölött. A meztelen talpamat pedig a víz nyaldosta, ahyogy enyhén belsüppedtem a finomszemcséjű homokba. Hírtelen megálltam. Egy lányt figyeltem meg a távolba aki épp a vízfelé mutogat. Megéreztem az auráján, hogy boszi. Hallkan odaléptem mellé és kedvesen szólaltam meg. Igyekeztem, hogy a hangom símogasson.
-Szia! -néztem rá egy pillanatra, majd én is a vizte bámultam. -Kezded még a mágiát? -tettem fel a fura kérdést. Lágy és lassú mozdulatokkal a víz irányába mutattam és arra gondoltam, hogy jön egy hulám. Mármint, hogy a szél hoz egy hullámot. Amikor már kellően nagy lett a víz magasságga, egy lépést hátráltam.
-Állítsd meg! -mutattam a kezemmel a víz felé. Higgadtan. Én nem ázhattam el. Felvontam magamköré a levegőből készült pajzsom ami bármit átereszt ha nem kapcsolok időben és fújom szét. A lány már kissé szorult helyzetben volt. |
Egy nap elhatároztam, hogy elmegyek sétálni a tengerpartra, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem. Már este felé járt, ezért nem fürödtem a vízben. Inkább próbálgattam az erőmet, hogy ez nem csak egyszer véletlen történt. De nem. Akárhányszor megpróbáltam, annyiszor sikerült. Kicsit már kezdtem fáradni, de még nem akartam hazamenni, mert kicsit szeretek egyedül lenni. Inkább leültem egy padra és néztem a naplementét. Nagyonszépen tükröződött a vizen. A tengerpart a kedvenc helyem, ahol kicsit egyedül tudok lenni és itt senki nem zaklat. Élveztem a hogy a lágy szellő belecsap a hajamba. A víz is nyugott volt. Én meg már készültem hazamenni. Összepakolt5am a cuccom és föláltam a padról, de előtte mégegyszer visszanéztem a vízre. |
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
