|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:39 - |
 |
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
| Még néztem egy darabig a lány távolodó alakját ahogy visszakiált.
-Köszönöm-suttogtam bár szerintem így is hallotta. Kicsit megalázottan indultam el határozottan hogy elérjék a célom vissza se nézve. |
-Nem emlékszel jól. Lilly vesz részt a nyomozásban. -mondtam fáradtan- Keresd a helyszínen! Valószínűleg ott lesz. -utasítottam majd gyorsan kikaptam a csizmámból a két tőrömet és sarkon fordultam. Egyenletes léptekkel haladtam az út felé amit fák és egy kerítés választott el a parttól. Amikor a fáknál jártam visszanéztem.
-Viszlát Laurent! Sok szerencsét. -köszöntem majd se szó se beszéd belevetettem magam a sűrűbe és eltűntem. Érdekes beszélgetésnek voltam tanuja. Bár nem tudom segítettem-e. Amíg ezen agyaltam sétálva elértem az utat A maradék utat futva tettem meg. Otthon vártak a skacok.
/Tammy el./ |
 Azért jöttem ide hogí tartozzak valahova de amit a lány mondott elég aggasztó volt.Nem akartam elismerni de segítségre van szükségem nem azért mert megölnének vagy mert nem tudnék vadászni hanem mert magányos lennék.Évek óta bolyongok a világban és már megelégeltem új célra van szükségem és új életet kell kezdenem.Hirtelen fellángolás bár de hosszan tart ha nekem nem lehet jobb legyen másoknak jobb.
-A nyomozás ugye még mindig tart?-néztem Tammyra-ha jól emlékszem aztmondtad hogy Lilith is részt vesz benne-és én mindig jól emlékszem.-hol találom őt.
Eljöttem ide hogy jobb és sikerülni fog ideje saját otthont találni és már megis volt a hely ahol letáborozok.Idefele láttam egy erdőt biztonságosnak tűnt és tökéletes menedéknek. |
Unottan meretem magam elé. Kicsinyes bosszú. Egykor én is akartam. Körülbelül az egész várost kiírtottam volna. Csak megakadájoztak. És jól tették. Megtanultam egyet s mást. A dühömet már nagyon régen nem eresztettem szabadjára. Jobb is így. Valószínűleg akkor senki sem tudna megállítani. A síromba rohannék és magammal rántanék jó pár embert és lényt.
-Ott van Ice, Lilith. Ők azok akik egyedül élnek. Megtermelik ami kell és vígan elvannak egyedül. Ez az egy útjuk maradt. Konkrétan, őka azok akiket mindenki keres. Csak a vérszívók azért mert meg akarják őket ölni. A falkák meg rájuk szorulnak. Ők azok akik egyedül is képesek szembeszállni mind a kettő félel. Egyedül is jól boldogulnak. És neked is ezt ajánlom. |
Nevettem mikor Tammy elmondta mire gondol most a kispárfogoltja majd türelmesen hallgattam tovább.Tehát nem megyek tovább.
-Nem akarok a múltról beszélni az elmúlt-mondtam a távolba meredve-új kezdetet akarok de ha a vámpírokhoz visszamegyek megölnek túl sokan vannak.-vázoltam fel a helyzetet-alábecsülnek azthiszik a legtöbben gyenge vagyok és gyáva láttam a vámpír szemében hogy ezt gondolja de ha harcra kerül a sor erős leszek....nem fogom megölni csak lassan kínozni...-felcsillant a bosszú tüze a szemeimben de gyorsan el is oltottam azokat.
-Hova mehetnék még?-néztem a lányra. |
-Hát igen. -mosolyogtam- Komplett örség van a szobájánál. Amíg távol volt felszereltem egy rácsot az ablakára. Ma ott mászott ki. -húztam el a számat. Elég dühös lesz. Gyors életjelet kértem tőle. A válaszon elmosolyodtam.
-Azt mondja most belezik ki a vámpírok. De jól van, mert megkérdeztem. -mondtam fejemet csóválva. A következő mondatára csak hallgatással válaszoltam. Nem volt mit mondanom. Aztán a szemeibe néztem, hogy lássa nem tréfálok.
-Amikor elszöktem otthonról, a nyomomban volt a rendőrség és pár maffiozó. Három országon keresztül meneteltem. Gyalog. Mire elértem ide eltelt öt év. Elvileg át akartam itt is haladni, de találkoztam a két relytéjes sráccal. Az egyik egy igazi szarházi a másik pedig egy köcsög bunkó. De befogadtak. -tártam szét a karom- Azt mondták, tudják mi vagyok. Ha hajlandó vagyok küzdeni, mehetek velük. Eleinte elhesegettem őket. Amikor elősször találtam szembe magam a fajtád egész seregével, nem volt hova menekülnöm. Csúnyán elvertek. -sziszegtem- Amikor bekötöztem a sebeimet, elindultam az erdő felé. Mondanom sem kell Alexék azonnal leápoltak és nem engedtek el. Aztán végül elkezdtek tanítani. Azt mondták, muszály megtanulnom harcolni. Erre csak nevettem. Simán elgyepáltam mind a kettejüket. Igaz hagyták magukat, de azért azt belátták, hogy túléltem a vámpírok támadását. Nem engedtek többé. Én pedig nem akartam elmenni. -fejeztem be- Találd meg a helyedet Laurent. Sokkal könnyebb falkában. És itt van a legtöbb esélyed. |
Felnevettem a lány válaszán de láttam hogy ő is nevet.
-Elég irónikus látni hogy ő az akit megkelle védeni-tápászkodtam fel a lányhoz-tudod mikor magához rántott hogy valami fenyegető mondatot súgjon a fülembe azért mert vámpír vagyok és tetszett az illata....-nevettem fel ismét-az tűnt a leg szarkasztikusabbnak.De legalább nem unatkozol és nem vagy egyedül.-mondtam ismét visszagondolva a múltamra.
-Nem lenne jó ha az emberek megtudnák mik vagyunk.....nagyobb káosz lenne mint most van és az egyetlen épület amit eddig menedékemnek éreztem az a kastély de nem mehetek vissza.-firtattam még mindig a hovatartozásomat.
-Mit gondolsz maradjak vagy menjek?-fordultam ismét hozzá mert mostmár konkrét választ akartam. |
Megcsóváltam a fejemet.
-Egy kislány aki alig lehetett nyolc éves és egy becsiccsentett fiatal. Én nyolc évesen a falat kapartam az átváltozásaimnál. Az, hogy ösztönösen alakot válltsak, csak tizenegy évesen sikerült. -morogtam. Viszonylag egyet értettem a következő mondatával. Hiszen én is csatlakoztam a fiúkhoz. Igaz, hogy ők arra számítanak, hogy egyedül megoldom a dolgaimat, de legalább több személyre főzhettem. Kivéve amikor nem volt kedvem és Aurorára sóztam. Aztán sokan lettünk. Szépen gyarapodunk és én minden egyes alkalommal elvitatkozom a többiekkel, hogy az adott személyből nem lehet kihozni semmit. Aztán szépen agyon hajszoljuk őket és lesz rajtuk hús. Amolyan utállak de kellesz nekem kapcsolat érvényesül nálam és a falkánál.
-Mert féltem. Minden nap kiszökik és csak este jön haza. Nem tudom elérni. Most végre sikerült elérnem. Jobb ha a fiúkkal tudom. Mégis csak szeretem. Mint a testvérem. De ezt elég nehéz elmagyarázni. Hülye egy érzés. Őrző és angyal között. -nevetem kelletlenül. |
Furán rátekintettem a lányra és felvettem rideg álarcomat.
-Nem akarok többet tudni róla szerintem olyan valaki volt aki most is köztünk....illetve inkább csak köztetek járkál.Az egyetlen ember akiben bízhatsz te magad vagy és szerinted ha mondjuk egy vámpír megölt volna egy vérfarkast a vérfarkas előtte nem változott volna át hogy védekezzen? Vagy nem lettek volna dulakodás nyomai?-kérdeztem még mindig hidegen.
-Jelenleg az egyetlen dolog ami érdekel hogy valahova tartozzak-már megint furán hangzottak ezek a mondatok a számból de kivételesen őszinte voltam megbíztam a lányban.
-A gyilkos engem valószínűleg nem ismer ha pedig te olyan erős vagy tényleg mint amilyennek állítod magad akkor tudsz védekezni ahogy a barátodat is megtudod védeni.-érveltem.
-Egyébként miért külted haza? |
-Nem biztos, hogy lény. -morfondíroztam- Túl sok embert avattak be a helyiek. Simán meglehet, hogy ember. És van összefüggés. A főtéren és a folyónál is ezüst kést használtak. Valószínűleg mind a kettő áldozat vérfarkas volt. A vérrel írt üzenet és a bőrbe vésett egy figyelmeztetés. Ráadásul mind a kettő északa történt. -soroltam- Ha bővebben akarsz róla tudni keresd meg Lilly Jorn-t. Ő és egy kettő segítő sokmindent tudnak mondani. Keresik a gyilkost. -mondtam elmélkedve. Amiket mondtam azt is mind tőlük kaptam. Infó csere. |
A gyilkosságokról beszélt a lány amit az utóbbi napokban egész gyakran hallottam.
-Nem érdekli őket-válaszoltam neki ridegen-mert nem érinti őket.-sajnos jártas vagyok a témában így talán én lennék a legmegfelelőbb ember aki segíteni tudna de ezt egyenlőre még nem fedem fel....vagy mégis megkéne tennem az egy jó pont lenne.Tanácstalanul bámultam a lassan nyugvó Napra mintha az tudná a választ.
-Pontosan tudom mi folyik itt-mondtam lehajtva a fejem-mármint nem tudom ki az és azt se miért csinálja de volt már hasonlóban részem és megkell mondanom hogy aki ezt csinálja....nem biztos hogy épp és ha tovább folytatódik ez a hajciő és felderül a titok nyitja se fogják elkapni ezt a lényt.Az ilyenek mindig megússzák és ráadásul nincs összefüggés a két történés között.Lehet hogy figyelemfelhívás......de az is lehet h csak boszsú....-rosszul csengtek a szavaim és nem esett kedvemre erről beszélni. |
Fejbólogatva adtam neki igazat.
-Ez a hely megfelelne az örültek szigetének. -motyogtam továbbra is állva. Nem akartam leülni így szépen lassan billegtem előre, hátra.
-Az emberek egyenlőre semmit nem tudnak, nem is nagyon reklámozzuk. Most ez a gyilkososdi felhevítette a bizonytalanságot. Érdekes, hogy alig foglalkoznak vele az emberek. -ráncoltam az orromat. Alig volt alaki aki kidugta az orrát. Régen egy ilyen esetkor, összefogtak a lakosok és elkapták a gyilkost. Most meg behúzzák a farkukat.
-Szánalom. -köptem a szót. |
| Ez a válasz sokkolt de nem kicsit kíváncsi voltam igaz-e amit mond. De most egyenlőre felhagyok a szadňzással amíg biztonságban nem érzem magam. Magam előtt rugdosva a homokot leültem a tenger szélére kezdett sötétedni ami a kedvenc napszakomnak számított mindig ilyenkor kezdtek el feléledni az ösztöneim és persze most is mentem volna vadászni. Valahogy a lányt inkább riválisnak tekintettem mint kajának így könnyű volt ellenállni hogy ne harapjam meg. Nem tudtam mit mondani még mindig meredtek bámultam a tengert.
-Ez király-mondtam csak úgy váll vonva -hát igazából nem tudom mihez kezdjek csak úgy bolyongok a semmiben céltalanul. Néha vadászok....sokszor....egész nap kilátástalan és reménytelen. De ez a hely különleges és tetszik.....talán hosszabb időre is maradhatnék.....-vázoltak fel a terveimet és vártam Tammy reakcióját. |
Átmentem tanítónénibe. Válaszolgattam a kérdéseire és csendben figyeltem a megnyilvánulásait.
-Angyalok. -feleltem- Angyalok akik idelent születtek, letaszították őket, vagy önként lejöttek. Emberi formában mászkálnak. Szárnyaikat elrejtik. A farkasok feladata vigyázni rájuk. Az angyalvér a fajtádnak a legfinomabb. Sokkal táplálóbb mint az embervér. A kastélyban azért járkáltak úgy mert, rendszeresen fogyasztanak belőlük. Az ottani angyalok vérszegények. Szinte már hullák. -magyaráztam- Nem vigyáz rájuk senki. A városban nagyon sok lány angyal van. Természetellenesen szépek és jóak. Mind a fiúk, mind a lányok Van néhány aki ugyan kicsit izgágább, mint Salamon. Rendszeresen szökik ki és tagadja meg a kérésemet. Elég nehéz vele. -panaszoltam szilárd hangon- A vámpírharapás kellemetlen. Valószínűleg ezt nem tudod. Minél gyakrabban lesz megharapva egy ember, annál több méreg kerül a szervezetébe. Az emberek átváltoznak. Az angyalok zombulnak. A szervezeted több vért termel amit el kell szívni. Az elején maga a menyország. Sokan számolnak be róla, hogy jóérzés. Nem tagadom, tényleg érdekes, amikor megharapnak, de valahogy sosem vonzott az ötlet, hogy harabdáltassam magamat. Szóval röviden annyi, hogy egy idő után az angyalok nem tudnak szabadulni. Olyan mint a drog. Szükségük van a csapolásba. Különben meghalnak. |
| Kezdtem úgyérezni hogy össze-vissza bezsélek már kimerültek már amennyire egy vámpír kitud merülni. Figyelmesen hallgattam Tammyt és nem tetszett amit mesélt nem akartam még egy balhéba belefolyni de ha maradok biztos oldalt kéne választanom és előbb utóbb harc vagy ki tudja talán Kathrine ölnek meg de az sem jobb ha tovább megyek és céltalanul bolyongok a világ különböző tájain itt legalább a saját fajtám vagy legalábbis hozzám hasonlók élnek.
-Remek-kommentálta a történetet-egy újabb kis csinos balhé ahhoz értek ahogy ahhoz is hogy lehet elkerülni.....-állapítottak meg inkább csak magamnak.
-Kath tart olyan fura ételeket....vagyis lényeket magánál amiknek az illata olyan mint Salamoné mégis zombiknak tűnnek mik ezek a lények?- rengeteg kérdésem volt még és végre valaki megválaszolható őket. |
Elhúztam a számat.
-Kathrine mindenkit meg akar ölni aki böki a szemét. -ráncoltam az orromat. Enyhe félelem csillant a szemében amit már olyan sokszor láttam. Óvatosan elmosolyodtam és áthelyeztem a testsúlyomat a másik lábamra.
-Fuhh... Amikor idejöttem nem találtam a falkát. Természetesen éreztem a szagukat, de ott nem volt senki sem. Amikor találkoztam Alexel és Arthural elmondták a lényeget. Az első falka összecsapott a másodikkal. Régi gyűlölet van Kath és Mike a másik falka alfája között. Ennyi lenne. Én sem tudok többet. |
| Nem tetszett ahogy hazaküldte Salamont először megijedtem mit akar de látva a közeledését megnyugodtam.
-Kathrine megakart ölni illetve......valami olyasmi-magyaráztam a lánynak-Laurent-mutatkoztam be.
-Nem azért mondtam hogy befogadjatok-mondtam nevetve előző mondataimra célozva-szeretek ide kint lenni-hazudtam utáltam minden egyes egyedül töltött perrcet és nem is szoktam aludni.
-Nem tudom igazából mi itt a helyzet vámpír és vérfarkasok között sok helyen jártam már de sehol nem találtam ehhez hasonló helyzetet.Mi folyik itt ?-tettem fel nyíltan a kérdést amit már Ice egyszer megpróbált elmagyarázni de elég homályosan tette. |
-Jaja. Persze. -hagytam rá az IQ felmérését. Okosabb... Jah. Persze.
-Ezt nehéz elmagyarázi. Fogalmazzunk úgy, hogy elküldte azt amit látott. Itt. -kopogtattam a fejemet- Hallottam, hogy nem túlzottan barátságosan közeledsz és, hogy van egy különc. -célozgattam a csajra aki lelécelt. Slomó vállára tettem a kezem és a fülébe elküldtem a gondolatokat. ~Mars haza! De mostmár ne menj el rendben?~ elhúzta a száját, és megrántotta a vállát. Aztán haza iparkodott. A srác mellé léptem és zsebrevágtam a kezemet. Csak félig fért el a basszos bőrgatyámban, így a mutatóujjam kilógott. A tengert néztem.
-Nem az én dolgom. Biztos forrásból tudom, hogy találkoztál Kath-al. Ezért nem fogadhat be semelyik falka sem. -magyaráztam- Hiba volt. Amit tettél. Hogy elmentél. -oktattam a lehető leggyengédebben- Amúgy meg, Tamar vagyok. -kezet nyújtottam- De csak Tammy. |
Szerinte azért nézem le mert lány szerintem azért becsüli fel magát mert lány.Csak a fejemet csóváltam még mindig a tengert bámultam és bár ilyen ritkán van nem tudtam kiismerni a lányt.A nyugodtság ismét urrá lett rajtam és már senkire sem tudtam haragudni csak kívácsian meredtem a távolba azon gondolkozva vajon megéri-e itt maradni jó döntés volt-e ide jönni.Nem kötöttem a lány orrára a véleményem nem akartam jobban felfűteni a helyzetet bár nekem ígysincs semmi veszteni valóm.Igazából magamra emlékeztetett mikor az arcomba nevetett ilyet is eddig csak magamtól tapasztaltam ő volt idáig az egyetlen normális lény akivel találkoztam.Eddig itt mindenki vagy paranoiás vagy gyilkos volt.
-Nem vagyok öregebb max okosabb de lehet hogy nem-mondtam tovább-de azt azért el kell ismerned hogy butaság egy tőrrel a kezedben közelíteni egy olyan üzenetre hogy van itt egy gyanús vámpír - visszafordulva tekintetem a lányra helyezve - nem bántok senkit nem ismerek senkit és nincs hol laknom de az időm még drága tehát most mi legyen?-fordultam tanácstalan tekintettel hozzá.
|
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
