|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:39 - |
 |
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Diadalittas mosolyommal vigyorogtam az arcába.
-Tájékoztatlak, hogy az a kevés határ ami a kettő megnevezés között volt, eltűnt. -nevettem rá. Szegény srác. Rossz lánnyal kezdett ki. Kivételesen sokat tudtam a világról, a taktikákról és a fájdalomról. Ő pedig okosabbnak érezte magát. Hát szar ügy. Körülbelül egy szinten voltunk. Fegyver hasznáatból pedig felete álltam. De ezt nem kötöttem az orrára. Nem igazán volt önkontrollja. És a vérszívókat lassan kell hergelni. Határozott mozdulattal toltam el magamtól a kezét.
-Figyelj! Okosabnak hiszed magad. Max öregebb lehetsz. Csak mert lány vagyok, nem kell lekezelni. Többet tudok a dolgok menetéről mint te. Ez van. Ezt el kell fogadni. És mint már mondtam nem akarlak bántani. Slomó üzenetet küldött nekem, hogy gyanús vagy. Ő az őrzötem. Meg kell védenem az életem árán is. Ergó jöttem és megvédem. Ez a dolgom. -rántottam vállat egyszerűen- Az pedig, hogy te éppen nem vagy belezúgva Kath-ba mint a többi vérszopó, engem nem érint. Örülök neki. Egy hullával kevesebb. |
 Idegesített a lány lekezelő hangneme azthiszi egy szinten vagyunk mert olyan erősnek érzni magát foggalma sincs ki vagyok és így bánik velem.Nem tudom mi zajlik körülöttem pontosan tudom....elborult az agyam de okosabbnak kellett lennem.Hirtelen odatermettem a lányhoz és vicsorogva a melkasára böktem a mutató ujjammal.
-Pontosan tudom mi zajlik körülöttem ahogy azt is tudom hogy nem "vérszpó" vagyok hanem VÁMPÍR és képzeld én is voltam ember ahogy azt is tudom hogy nem szeretem mikor valami jött ment csaj az üldözés mániás képzelgései miatt elkezd valakit provokálni és nagyon okosnak hiszi magát úgyhogy leállhatnátok a kisbarátoddal mert nem akarok tőletek SEMMIT-kezdett felborulni körülöttem a világ.Utálom mikor bizonyos személyek úgy ítélnek el másokat hogy foggalmuk sincs semmiről.Visszaemlékeztem a barátaimra és az ügy utáni kihallgatásra és ha tudtam volna most sírtam volna de csak a száraz düh maradt számomra.Leemeltem az ujjamat a lány szegycsontjárol és megfordultam a tenger felé amin lassan tükröződni látszott a lemenő nap fénye.
-Tudom ki Kathrine-folytattam már némileg higgadtabban-és biztosíthatlak titeket hogy semmi közöm sincs hozzá-sandítottam kicsit hátra. |
Fájdalmasan nyögtem fel. ~Még egy idióta, öntelt bunkó. Remek.~ gondoltam.
-Te tudod aranybogár. Én szóltam. -rántottam vállat. Alex nem vett volna be a falkába, ha hülye és képzetlen lennék. Történetesen az egyik legjobb farkassal állt szembe ez a kis nyápic senki. És ez bosszantott. A naivitása határtalan volt és olyan buta volt mint a tök.
-Kutya? Chh. -nevettem fel. Salamon vigyorogva csóválta a fejét. Mind a ketten jót derültünk a srác tudatlanságán.
-Mit ér, ha több száz évig élsz és közben azt sem tudod, hogy mi zajlik körülötted, vérszopó? -vetettem meg- Ez a feladatom. Te jó isten! Kathrine nem tartott beszámolót a talpnyalóinak? Jaj szegénykém. -nevettem rá- Természetesen nem akarlak ok nélkül megölni. Egyenlőre. De ha így szimatolsz akkor le találom metszeni az orrodat. -hajoltam az arcába. Hál istennek egy magasak voltunk. |
Gyanakodva mértem végig a lányt.Azthiszi erősebb és gyorsabb ha tudná mekkorát téved mégha igaz is lenne ez kettőnk közül én vagyok az okosabb.A mondata viszont megmaradt a fejemben és hosszasan csengett tovább az agyamban "alakot vált".
-Te is egy kutya vagy?-néztem rá meglepődve-már meséltek róla de hogy tényleg létezik....ezt sosem gondoltam volna.-csodálattal néztem a lányra mintha csak valami sokkal felsőbb rendűbb teremtmény lenne de a kép akkor sem állt össze.
-Miért kéne megvédened őt?Vagy inkább mitől?-tártam szét a karom-és ha alakot váltassz hogy veszed elő azokat a ninjas cuccokat-mutattam ismét a tőrökre.-Egyenlőre az egyetlen aki itt bárkit is bántani akar az te vagy és a kis barátod ez provokáció.-mondtam tudósítós hangon.Majd ügyet sem vetve az előző mondataira kicsit előrébb hajoltam hogy jobban érezhessem az illatát. |
Unottan meredtem a srácra. Kiszúrta a tőröket amiket elrejtettem.
-Egy rövidpengéjű katarina. Egészen pontosan. De puszta kézzel megtudtak ölni, ha úgy jobban tetszik. -rántottam vállat szinte mosolyogva. A kis naiv. Azt hiszi, hogy nem kell tőlem félnie. Ezen elmosolyodtam. Nem tartottam vissza a lányt. Jobb is, ha csak egy személyre kell ügyelnem.
-Nyolc évig öltem vámpírokat. Hét évesen kezdtem. Mai napig szakmámnak tekintem. Nem félek tőled aranyom. Simán elválasztom a buksid a nyakadtól. -nézegettem bordó körmeimet- A feladatom Salamont megvédeni. Ha csak megmoccansz én lépek. Kikapom a két katámat és az egyiket beléd döföm. Hmmm. A másikkal valószínűleg lefejezlek, de az is lehet, hogy csak megcsonkítalak. -mosolyogtam rá aranyosan- Ha nem moccansz, nos akkor én is maradok a tündi-bündi alakomba. Rendicsek? |
Nevetve néztem a lányra én már csak ilyen vidám vagyok.Nem ezúttal nem nevetve....röhögve.Aztán észre vettem hogy a kisszőke távozik köszönés nélkül.
-Sziaaaaa-kiáltottam a lány után még integetve és kinyújtva a karom lóbáltam a levegőbe a kezem kitűnve a harcolni szándékozó emberek takarásából.Majd ismét Salamonék felé fordultam.
-Ezt ti sem gondolhatjátok komolyan-néztem rájuk enyhén felhúzott szemöldökkel és igyekeztem magamban tartani a jókedvem nehogy megharagudjanak nem mintha bármit számítana.
-Egy tőr-néztem a narancssárga hajú láyn kezére-ilyenről hallottam oké csak hogy tisztázzuk-néztem elgondolkodó kérdőre vont arckifejezéssel még mindig a szerszámra.-Te le akarsz szúrnia tőrrel és megakartok támadni-horkantottam fel-és gondoljátok hogy sikerülni fog?Aha-mondtam fejcsóválva-A barátod paranoiás-néztem a lányra-nem állt szándékomban senkit sem bántani főleg hogy újnak számítok itt és még szeretnék maradni miért ölnék meg bárkit is? |
 Gyorsan történt minden, én pedig nyugtáztam hogy ha ez a csaj és a tőrei itt vannak, akkor meg vagyunk mentve. Remek. Akkor azt hiszem én mehetek is. Teljesen felelsleges, zavaró tényező voltam. Tehetetlen voltam és elég is volt ennyi egy napra...remek, hogy ezentúl már tudom, vámíprok és vérfarkasok akarnak észrevétlenül letámadni. Nem lehetek ellenük elég erős....ideje lesz valami olyan emberkével összebaártkoznom mint ez a csaj...Lassan felálltam, és hálás tekintettem nézve a lányra, meg Slomóra, inkább elhúztam a csíkot. Nekem tényleg semmi dolgom a dolog ezen részében. Senkinek nem lehetnék a segítségére, és már csak az hiányzik hogy én is odalegyek... Lassan hátráltam, majd inkább gyorsan elhúztam a csíkot. Ami azon a tengerparton történik az ott is marad. Nekik. Bennük. De én inkább kivonom magam a forgalomból...Mindenkinek jobb lesz így, gondolom senki sem sír majd utánam. Elindultam befelé a városba, és reméltem a vámpírka sem akar majd visszatartani. |
Felállt a szőr a hátamon. Nem elég, hogy a gyilkos híreszteli ezt az egészet, hogy az emberek nincsenek egyedül, még ez a vérszívó is nyiltan állítja.
-Én a helyedben magam miatt aggódnék. -szóltam keményen és hátraléptem egy lépést. Így egyenesen a szemeibe tudtam nézni.
-Mert kettőnk közül, most te vagy bajban. -rántottam vállat. Igaz is volt. És csak, hogy tényleg be is bizonyítsam, Tammy lépett elő a fedett helyéről, ahol eddig bújkált. Hiába. A csaj értett a dolgához.
Amikor Slomó enyhén frusztrált hangja, megszólalt a fejembe, már rohantam is le a lépcsőn.
-Léptem. -ordítottam Alexnek, akiről azt sem tudtam, hogy itthon van-e. Felkaptam a táskámat és leemeltem egy páros tőrt a bejáratra szereltekből és a csizmámba rejtettem őket. Kiviharoztam a lakásból és átugrottam a korlátot. Amikor kiértem a partra, elrejtőztem egy bokorba. Senki nem vett észre. Salamon jelzésére kiléptem. Kockás pulcsim és bőrnadrágom feketén virított. Mellett narancs hajam egyenesen lógott. Egy vérszívó, Slomó és egy ember. Hallkan elkáromkodtam magam.
-Hölgyeim. -tártam szét a karom ujjatlan bőrkesztyűmet feltűntetve jeleztem, hogy nem áll szándékomban gyilkolászni. Salamon mellé léptem. |
Csak lazán vigyorogtam és a fejemet ráztam.Valahogy tudtam hogy ez a válasz nem nyugtatta meg Salamont.Muszáj volt tovább érvelnem nem szerezhetek több ellenséget.Kezdett eltűnni a mosoly az arcomról és már teljesen visszahúzodott a vámpír énem.A szemem ismét visszavette eredeti tompa barna színét a testem csak hanyagul megadta magát a nyugalomnak a fogaim nem élesedtek ki fenyegetően és bár ilyen még nem fordult elő megynugodtam.
-Miért nem hisz soha a vámpíroknak?-mondtam a srácnak csak úgy haverosan.Nem akartam semmi rosszat vegyék már észre ők is.Megfeledkeztem a lányról aki a sziklánál ült és észrevehetetlenül kicsit arébb biccentettem a fejem hogy megnézhessem mi az ő reakciója.Ahogy megállapítottam a lány enyhébb ijeddségét azt is meg kellett állapítanom hogy ő bizony valószínűleg nem tud semmit ami vissza is hozta a mosolygásom.
-Ejnye ejnye-néztem megint őszinte rosszalással Salamonra-és még szerinted én hazudok?Merthát valljuk be nem tűnsz túl nyugodtnak nem hiszel nekem?-számonkérően vártam a fiú válaszát. |
Nem is hittem el. Döbbentem figyeltem. Ez a csávó tényleg vámpír. Próbáltam úgy nézni hogy Slomó megértse, miattam nem kell magát visszafognia. Mindent értettem, és azért már én is láttam egyet s mást. Ha jól láttam a fiú küldött egy sms-t. Lehet hogy megmenekülünk. Gyorsan letöröltem a vért a karomról, ami persze még csak akkor indult meg, de úgy láttam a vámpír inkább Slomót akarja...Ch...És ha ő is valami természetfeletti izé? Remek...Inkább nem mentem sehová, hátha a fiú segítségére lehetek, bár mire menne velem....Egy rohadt pisztoly sincs nálam. Csak ültem ott, és gondolkoztam, hogy mit tegyek. Minden esetre ha ez a vámpírka szörnyet csinál belőlem, akkor az összes rohadt vérszívó biztos lehet benne hogy kicsinálom. Próbáltam elterelni a baljós gndolataimat, és reméltem hogy Slomó segítsége ideér. |
Csak úgy szárnyra kapott bennem a segéjkérő üzenet. Nem tudtam tovább küzdeni ellene. Ez a srác bűzlött a rosszindulattól. Felidéztem Tammy narancssárga haját, fehér bőrét és metsző kék szemét. Ez volt az első amit belém vert. Hogyan küdjek neki üzenetet szavak nélkül. Esténként gyakoroltuk és elég hülyén néztek ránk reggelente. Biztos túl hangosan röhögtünk. Elküldtem az üzenetet és vártam. Tamar sose küldött visszajelzést. Csak úgy megjelent. Most viszont messzebb volt. Biztos voltam benne, hogy időben ideér.
-Éppen eleget. -sziszegtem olyan hallkan ahogy csak tudtam. Nem akartam megrémíteni Carment így nem is mondtam ki hangosan a vágtató gondolataimat. ~Rohadt, kegyetlen, bűzös vérszívó. Karón lenne a fejed helye.~ ordítottam magamban és hagytam, hogy fogja a karomat. Nem igazán lenne érdemes kapkodnom. |
Igen ez van mikor kezdek állatiasodni....a fejem zsongani kezd és minden elsötétedik de Salamon visszarángatott a valóságba.Lassan enyhén behunyt szemmel nevetve szívtam be a levegőt és kedélyesen rámosolyogtam..
-Persze persze nincs itt semmilyen csatabárd....nem akarok semmit tőletek-gyorsan visszahátráltam nem akartam balhét de akkor.....a lány egy csepp vére kicsordult.Beugrottak az emlékképeim....vér , holttestek , kélyes esti vacsora a sikátorokban...Gyorsan elüldöztem a képeket az agyamból és visszarángattam eszem a valóságba bár kezdte elönteni testemet a forróság de mégis egy ember vére semmi ahoz képest mint amit egy olyan lény mint Salamon kínálni tud.
-Pióca nade kérlek-préseltem ki a szavakat miközben még utoljára megragadtam a srác karját és magamhoz rántottam.
-De mivel ti vagytok majdnem az első személyek akiket itt megismerek-mondtam már visszavéve eredeti hanglejtésem-nyilván ember módjára kell viselkednem tehát....-mondtam kicsit gúnyosan kiemelve az ember szót-mennyit tuttok? |
Itt már semmi sem volt oké. Kezdtem ideges lenni, és előjöttek azok a dolgok amiket a helyiek mondtak. Vámpírok és vérfarkasok mászkálnak errefelé. Na persze...hogyne. Istenem Carmen nehogy már bedőlj ennek! De ahogy a fiút elnéztem, ahogy úgy méregetett minket mint aki épp fel akar falni, kicsit észhez kellett térnem. Slomó még sokkal gyanakvóbb volt. És mire megyek én késsel ha ez a csávó tényleg vámpír? Egek, nehogy már elhiszem? Nincsenek se vámpírok se vérfarkasok, ne hülyítsem már magam....A karomat alrébb csúsztattam, és egy szikla egy kicsit felhorzsolta a bőröm. Csak horzsolás volt, de egy csepp vér tűnt fel a karomon. Hirtelen a fiúra pillantottam. Talán túl hirtelen. Aztán Slomóra. Aztán vissza a karomra. Oké, ha most csak bemesélem magamnak ezt az egész vámpírosdit, akkor tuti hülyének néznek. Ha nem....akkor pedig.....bajban vagyok. |
Lenézően felsóhajtottam.
-Mosd ki a füled pióca! -szúrtam be a találó nevet- Salamon. Két másodperce mutatkoztam be. -tettem hozzá és gyorsan felálltam. Farkasszemet bámultam az előttem álló vérszívóval. Szegény Carmen. Fogalma sincs, hogy a késsel, amit olyan hevesen tapogat, semmire nem megy. Szemmel tartottam a lányt, hiszen egyetlen menekülési útvonala én voltam.
-És most ássuk el a csatabárdot, mielőtt az felbukkanna a színen. -szóltam közömbösen, majd közelebb hajoltam, hogy az emberlány ne hallhassa a beszélgetésünket -Vagy kénytelen leszek megkecsmeríteni. -suttogtam szilárd hangon. Természetesen nem szándékoztam egyedül megölni egy vámpírt. Maximum öt percre mozdulatlanná tudnám tenni. De az véres lenne. Az pedig felkeltené az emberek figyelmét. Azt pedig nem akarom. Van erre egy specialistám. |
Hirtelen figyelmes lettem valamire.Hasonló illatot szippantottam be az orromon mint ami a kastélyban volt.Rögtön eszembe jutottak azok a fura élőhalott lények akiket néha "angyalkáknak" szólítottak.Ez a becenév valahogy beégett a tudatomba.Ha a lány ember....kellemes felismerés lett urrá rajtam.Hiába próbáltam visszafogni magam valószínűleg örökké én maradok az udvarisa balhés srác.Gonosz vigyort öltöttem fel de nem engedtem hogy előtörjön belőlem a vámpír énem hiszen nem rég ittam.Óvatosan a srác felé fordítottam a fejem.
-Még nem árultad....árultátok el a neveteket-mondtam kicsit összepréselve az ajkaimat a szavak szinte sziszegve hallatszottak a számból.Nem bírtam levenni a srácról a szemem már nem érdekelt a kis emberke bár a szemem sarkából láttam ahogy a nadrág zsebét tapogatja de csak nevetségesnek találtam hogy ott hord egy kést aminek remekül kivehető volt az alakja főleg egy vámpír számára de ugyanmár mihez kezdene vele.Meredten és megszállottan néztem még mindig a fiúra és egyre csak kezdtek visszatérni az állati ösztöneim.Egyetlen gondolat szállingózott az agyamban.Válaszolj válaszolj válaszolj válaszolj..... |
Meguntam a félig alvást, úgyhogy kinyitottam a szemem újra. Cica? Jól hallottam? Már eleve fura volt a srác, de hogy velem ez nem fog kikezdeni az biztos...Aztán meg szabadkozni kezdett. -Nem vagyok cica. -szögeztem le -Akadjunk le a témáról.... - mondtam kicsit gyanút fogva. Ez a srác valahogy nem volt oké. Nagyon nem. A szeme is valahogy egészen furcsa. Kíváncsivá tett, de igazából azon se csodálkoznék ha egy pszichopata lenne.Már csak az hiányozna, engem mégegyszer ne környékezzenek meg ilyenek. Le kéne lépnem...semmi de semmi hasznom nincs ebből a beszélgetésből. Figyeltem a srácot, és teljesen észrevétlenül megtapogattam a zsebkésemet a zsebemben. Ezt is már csak azóta hordom, mióta az a rohadék megerőszakolt... |
Felvettem a naiv arcomat amit akkor szoktam alkalmazni, amikor olyan alakokkal hoz össze a sors, mint Laurent.
-Salamon. -mutatkoztam be teljesen normális hangejtéssel. A fiú arcát elnézve, hogy jobban törődik az emberlányal, megkönnyebültem. Nem ilyen fejet vágna, ha leesne neki a tantusz. De ez így tökéletes volt. Feltámaszkodtam és ülőhejzetemet megtartva figyeltem a fiút. Jól végigmértem, akkor amikor Carmennel szemezett. Feltűnésmentes volt. Amolyan kisegér, aki beilleszkedik valahova, aztán lemészárolna mindenkit, ha tehetne. ~De nem teheti. Mert Kathrine csicskása...~ gondolkoztam tovább. |
Nevetve néztem a lányra aki rögtön úgy kezelte le a helyzetet mintha egy ovis lennék.Lassan közeledtem feléjük így levágtam mi a helyzet.Egy kis emberke.Szeretem az embereket.Éreztem ahogy a szemem kezd átmenni vörösbe de még tudtam magamon uralkodni.Barátságosan biccentettem a férfi felé aki legalább köszönésre méltatott aztán kicsit hátrébb álltam hogy mindketten a látóterembe férjenek.Centiméterről centiméterre végig mértem mindkettőjüket majd örömmel konstantáltam azt hogy valószínűleg egyikük sincs tisztában a mivoltommal bár a fiú gyanúsan nézett rám.....vagy csak üldözési mániám van.Úgy döntöttem kezdem a sablonos szövegem amit már számtalanszor volt alkalmam begyakorolni.
-Helo-köszöntem-Laurent vagyok és még új vagyok itt cica-néztem csillogó szemekkel a lányra-véletlen volt nem állt szándékomban eltalálni téged-kértem elnézést enyhén nyájasan.Mindig furán hallatszik a hangom mikor beszélek egyszerűen nem tudok laza lenni most is feszengtem nem is tudom igazán miért.
-És ti kik vagytok?-néztem ismét rájuk talán egy kicsit szemrehányóan a nemtörődöm viselkedésük miatt. |
Csak éreztem hogy valami a karomhoz vágódott, és lassan kinyitottam a szemem. Na nem mintha borzalmas fájdalom lett volna. Egy másik srác volt, aki úgy látszik szeret spontán csigákat vágni a lányokhoz. Valószínűleg ennél gyerekesebbet még életemben nem láttam. Unottan lehunytam a szemem és mikor hallottam a fiút ideérni, megszólaltam. - Drága, ne dobálózz kavicsokkal, a mama nem tanított meg rá? - kérdeztem mintha csak egy gyerekhez beszélnék. Kinyitottam a szemem, és lassan felültem. - Ember, ennél nevetségesebben nem is tudtad volna felkelteni a figyelmemet. - szóltam kissé lenézően. Mi a franc? Újabban kavicsokat dobálunk a másikhoz. Mint valami három éves.... Istenem, jobb társaságba nem is keveredhettem volna. Lehunytam a szemem és visszahelyezkedtem az előbbi pozícióba. Legszívesebben már eltűntem volna. Az egyik olyan mint aki most kelt fel, a másik meg kavicsokkal dobál....remek. |
Kis késleltetés után kinyitottam a szemem és felvontam a szemöldököm. Szép pisztolyok? Komolyan? Jó hogy nem meséli el, hogy mivel jutathatnám börtönbe. Fáradtan sóhajtottam és a város első számú szabályát morogtam magamban. ~Sose bízz senkiben!~ Ekkor egy csiga szált el melettem és egyenesen a lánynak vágódott. Carmennek. Amikor lustán elfordítottam a fejem, egy srácot láttam meg. Vérszívó. Olyan aki szívesen áll be Kathrine mellé. Fejemben elnyomtam a vészcsengőt. Egyenlőre nem szólok Tammy-nak. Ha kedves szándékkal közeledik nem kell megtudnia, hogy hol vagyok.
-Hello! -köszöntem fás hangomon. |
[113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
