|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:56 - |
 |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Szinte olyan volt, mintha egy nagy sziklatömböt gördítettek volna el a mellkasomról. Hosszan kifújtam a levegőt és nemes egyszerűséggel a lány nyakába borultam. Nem tudtam mennyire szereti ha ölelgetik és mennyire nem, ezért csak pár pillanatig öleltem át.
- Köszönöm. Tényleg. – mosolyodtam rá. Bíztam benne, hogy erős tagja lesz a kicsiny csapatunknak.
- Ha szeretnéd, később bemutathatlak a többieknek, de ők most nincsenek otthon. Van saját lakásod? Vagy ha gondolod hozzánk is költözhetsz. – mondtam neki óvatosan, nem akartam, hogy úgy vegye mintha letámadtam volna.
- Végül is mindannyian együtt élünk az erdőben. Mármint a falka. - vontam meg a vállam és hosszú idő után egy kicsit felengedtem. Egy kicsit boldog voltam, csak egy kicsit vidám lehettem. Őszinte mosollyal néztem a lányra.
- Nem vagyunk sokan. Olyan tizenöt-húszan az angyalainkkal együtt. Őrző vagy már? – kérdeztem tőle, és közben biccentettem az egyik út felé. Mozogni akartam, nem csak állni egyhelyben és szemtől szembe meredni rá. |
Ahogy a szavakból kivettem Irina egy eléggé határozott és egyenes lány, de ez jó dolog. Örültem volna, ha én is tudnék ennyire magabiztos lenni. Rögtön mesélt a harcróül, amit már egyszer Lua is említett. Nem volt kétségem afelől, hogy nem lennék képes megölni egy vámpírt. Az a harag és gyűlölet, ami a vámpírok iránt érzek az kimondhatatlna. Igaz, nem ők voltak, akik megölték a szüleimet, de akkor is egy fajból valók velük. És persze erre is tanítottak. Öljek meg egy vámpírt, amint az bűntani akarja valamelyik barátomat. Lehet, hogy emberi külsőmben nem néztem ki olyannak, aki gondolkodás nélkül megölne valakit, de legbelül tudtam, hogy hidegvérrel képes lennék megölni bárkit is, aki a barátom vagy a családom bármelyik tagját bántani akarná.
- Igen. - válaszoltam már magabiztosan a lány kérdéseire. - Ígérem, jó harcosa leszek a falkának, ha bevesztek. - húztam kicsit ki magam. Nem nagyon szoktam ilyen komollyá válni, de ha szükség van rá akkor szinte azonnal én is azzá válok. És tudtam, hogy ez Irinának és a falkájának ez egy komoly időszak. Segíteni akartam nekik a háborúban, bármilyen végkifejlete is lesz. |
Nem igazán tudtam mire is számítsak, de a lány kedves volt. Ami jó jel. Viszont, ott volt az a bizonyos kétely bennem, hogyha ilyenkor jön talán egy kém? Talán ki akarja tudakolni a titkainkat és elárulni minket a vámpíroknak? Mikor lettem ilyen előítéletes? Irina, ez nem te vagy. Agyamra ment a harc. Kedvesen elmosolyodtam és óvatosan, bizakodóan megszorítottam a kezét. Gondolj a pozitív dolgokra, gyerünk.
- Szia, Irina vagyok. De nyugodtan nevezz csak Rinának, ha szeretnéd. – vettem fel a sugárzó hangulatomat, amit az elmúlt két évben alapvetően magamból árasztottam és nem kellett hozzá erőlködnöm. Most viszont elég nehéz feladat volt. Miért kezdek színészkedni ha néhány hét vagy akár nap múlva ez a lány is a családom tagja lesz.
- Igazából. El akartam játszani, hogy milyen boldog vagyok. De nem tehetem, figyelj Lacee. Talán már csak napjaink vannak hátra egy harcig. – döntöttem oldalra a fejem, és próbáltam nem nagyon megijeszteni a lányt. – Mennyire vagy jó harcos? Képes lennél olyan emberekért harcolni, akiket alig ismersz? Biztos vagy benne, hogy mellettünk állnál, egy ilyen nehéz időszakban? Ha igen, akkor üdvözöllek a családomban, elnyerted a feltétlen bizalmamat. De ha nem, akkor jobb ha már most elmenekülsz, mielőtt téged is megtalálnak. – hmm. Talán nem kellett volna ennyi mindent a nyakába zúdítani? Huppsz. Mike nem biztos, hogy örülni fog, ha megtudja, hogy elüldöztem egy tagot. Csak biztos akarok lenni benne, hogy nem fog magunkra hagyni, ha megtudja az igazságot. Így éreztem fair játéknak, ha ő is tudja már az elejétől fogva. |
A tó felé mentem. Szerettem itt lenni, hiszen olyan megnyugtató hely volt és persze rengeteg gyönyörű képet lehet itt csinálni bármilyen évszakban. Azonban most nem a fényképezés miatt jöttem ide. Egy lánnyal találkoztam ott, aki elvileg a falka alfájának a felesége. Kicsit izgultam az első találkozástól, hiszen lehet, hogy ezen fog múlni az, hogy beléphete-e a falkába vagy sem. A távolban megláttam a lányt. Vettem egy mély levegőt és elindultam felé. Ahogy láttam megérezhetett, hiszen felém nézett. Közelebb mentem és úgy kb. 1 méterrel előtt megálltam.
- Üdv! Lacee Lyon vagyok! - mutatkoztam be és kezemet a lány felé nyújtottam. Nem nagyon tudtam, hogy hogyan szólítsam meg, hiszen nem tűnt nálam sokkal idősebbnek, de mégis meg akartam tartani a tiszteletet. Ezért inkább az "Üdv"-nél maradtam. Látszódhatott rajtam az izgulás, hiszen kezem enyhén remegett és hangom sem volt a legmagabiztosabb, de ezeket próbáltam elrejteni és magabiztosságot venni magamon. Közben kezemről a lány szemébe néztem. |
Minden rendben. Csak lazán, semmi felesleges gondolat. Lesimítottam a blúzomat, ami leginkább a háborgó óceán színéhez hasonlított és kifújtam a levegőt. Túl sok a stressz. Nagyon-nagyon sok a stressz. Már nem is az esküvő volt az egésznek a forrása, hanem sokkal inkább a háború, amit nem is tudhattam mikor készül kitörni. Már olyan régen volt, amikor először tudatlanként betettem a lábamat a városba, olyan gondtalan voltam és olyan laza. Ehhez képest, most egyáltalán nem voltam gondtalan és laza, hiába éreztem úgy, hogy meg találtam a tökéletes férfit és a tökéletes családot ahova tartoznom kell. Mindenkit annyira szerettem, nem akartam, hogy bármelyiküknek bántódása essen pedig tudtam, hogy meg fog történni. Féltem. Nem a saját esetleges halálomtól, attól féltem, hogy elveszítem őket… A falkámat és a családomat. Olyan erővel tört fel bennem az utálat az összes vámpír ellen, hogy már napok óta csak fortyogtam. Olyanokat bántottam, akiket csak értem, akik a környezetembe voltak és valami apró félmondatot elejtettek mellettem, ami nem tetszett. Hisztiztem. Amit utáltam magamba. Amikor csak tehettem edzettem, talán a végletekig hajtottam magam. Volt amikor vérző sebekkel távoztam egy edzésről, és dühöngtem amikor Mike nem akart segíteni, mondván fél, hogy megsebesít. Magamtól vállalkoztam arra, hogy találkozok az új taggal. Magamban arra gondoltam, hogy ha remek harcos akkor rögtön a nyakába ugrok. Szükségünk volt tagokra, szükségünk volt harcosokra. Hosszú szőke hajamat kiengedtem és a farmerem zsebébe süllyesztettem a kezem. A tavaszi napsugarak melengették a hátamat, és a madarak csiripelése valamiképp lenyugtatott. Mélyen beszívtam a levegőt, mikor megéreztem egy teljesen új illatot. Elfordultam az irányába és csak imádkozni tudtam, hogy képes legyen megvédeni a családomat. |
  Végre újból kimehettem a szabadba és nem kellet a gimi falai között tengenem.. nem volt aki leöntsön és aki beszólhatna.. Itt én voltam a magam ura. Futkároztam egy sort, hogy edzésbe jöjjek, a cél pont pedig a tó volt, ahol megpihenhetek. Mivel farkas létemre elég messze is eltudok hallani, tudtam, hogy miről folyik a szó.. meghallotam Dan hangját. Lihegve odafutottam hozzájuk és átöleltem a fiút, aztán pedig bemutatkoztam a lánynak. -Nicsak miről folyik a szó... - mosolyogtam -Háát igazából mi elég elit klubb vagyunk, nem engedünk be akárkit.- néztem beképzelten a lányra, utánozva a sulis társaimat, aztán elröhögtem magam. -Csak viccelek...Ismerkedj meg mindenkivel, aztán eldöntöd te magad..- tettem hozzá, aztán rátámaszkodtam néhány pillanatig a fiú vállára, mert kifárasztott a futás. -Jajj Dan nem vagyok kondiban.. soha sem sikerül a bátyjámat felülmúlnom.- szomorkodtam, mert én is olyan sportos akartam lenni. Bár ő ezért nem dolgozik annyit mint én. |
Kimeresztettem a szemeim.
-Lassabban, hé... sok a kérdés... -mosolyogtam. -Ha rámhallgatsz Lillyékkel haverkodsz. -mosolyogtam. Aztán elkomorodtam. -Bár nem tudom, hogy befogadnának-e... -csóváltam a fejem. Lilly biztos. De az ikrek is. Ezen gondolkoztam amíg ő megfogalmazta a mondandóját. Meredten bámultam a vizet. Hogy ez a csaj mennyit tud beszélni. |
 -Kár. Nem lehetne azt megcsinálni, hogy ugyan annyi éves legyél mint én- nevettem fel.- Már csak egy kérdés. Milyenek voltak a sulis éveid. Például, ha hibáztal abbol hátha tanulnék. Ide jófej gyerekek járnak?- kérdeztem a fiú szemébe nézve és kicsit elgondolkodtam, hogy miért nem fiatalabb. Egyszer férre kaptam a fejem és csak azt látom, hogy egy csapat undok lány jön felénk és Dan-t veszik körül. Ebből megtudtam, hogy szerintem ő volt a legmenőbb srác a suliban. Nagyon szerencsés volt az a csaj aki vele járt. |
Jóízűen felnevettem.
-Aranyos vagy Nat de 19 vagyok és bőven elég volt a suliból. Egyszóval nem nem ide járok. A barátaim járnak oda. Lilly, Rachel és Nate. -vigyorogtam. Aztán elgondolkodtam.
-Hát, kábé 2 hónapja költöztem ide. -beleszagoltam a levegőbe.
-Angyal vagy ugye? -kérdeztem majd előredőltem a padon.
-19 éve születtem. Elszöktem. Itt vagyok. Vigyázok egy balhés angyalra és farkasként tengem napjaim. Röviden ennyi. -mosolyogtam majd megfogtam egy követ és beledobtam a tóba, ami hangos placcsanással jelezte, hogy beért a kő a helyére. |
-Szia, én Natalie vagyok, de nyugodtan szólíts Natnak. - Te is abba a suliba jársz? -Kérdeztem, mert valahonnan ismerős volt a srác.
-Mióta jrsz ide. - Kérdeztem tőle.
Egy pillanatra mélyen aszemébe pillantottam.Láttam rajta, hogy nagyon kedvesnek tűnik, de nem nagyon ismeretem, így tovább el kezdtem kérdezgetni:
-Mesélj egy kicsit magadról- mondtam neki, hogy jobban megismerhessem. |
Sétáltam a tónál. Mostanában elég sokat pihenek itt. Megláttam a szőke macát a gimiből aki terrorizálja Rachelt és Lillyt. Elsétált egy barna hajú lány előtt. Flegmán szólt oda neki mire csak lesajnálóan megráztam a fejem. Odasiettem a lányhoz.
-Szia! Te biztos az új csaj vagy a gimiben... Dan vagyok. -mosolyogtam és leülltem mellé.
-A csajnak nézd el. Ő egy liba... így született. -nevettem és belenéztem zöldes szemeibe.
-Hogy hívnak? -kérdeztem a kezemet összefonva. |
 Egy nap megérkeztem a városban lévő tóhoz. Leültem egy padra és csak néztem ki a fejemből, mert senkit nem ismertem. Egyszer jött felém egy lány, akit még sosem láttam. Úgy gondoltam, biztos velem akar barátkozni. Mintha már láttam volna a gimiben, de nem mertem megszólítani, mert nem voltam benne biztos, hogy ő az. Szerintem ő volt, mert pont úgy négyzett ki. Nagyon jófejnek tűnt. Végül oda mentem hozzá és megkérdeztem.
-Nem te vagy a lány a gimiből?
|
Megvártam amíg befejezi a hívást.
-Rendben. Szia! -mosolyogtam és legnagyobb meglepetésemre kaptam egy cuppanós puszit. Kicsit bele is pirultam. Majd intettem és megvártam amíg elröppen. Mind ez után még néztem kicsit a tájat, majd felálltam és elindultam öreg barátnémhoz Merlinhez.
/Dan el/ |
- Nem. - mosolyogtam és persze őszintén válaszoltam neki. Aztán egyszer csak megcsörrent a telefonom,
- Bocsi,de ezt muszáj felvennem. - húztam el a számat,majd felvettem a telefont.
- Halló. Anya? Te vagy? - kérdeztem aggódva. - Jó,azonnal megyek. - felpattantam,akárcsak egy rugó,majd kissé szomorkás tekintettel néztem a fiúra.
-Sajnálom,de mennem kell. Majd még találkozunk . - mondtam mosolyogva,majd a fiú arcára nyomtam egy puszit és valószinűleg az arcán ott maradt a vörös rúzsom nyoma.
- Szia! - mondtam,majd kitártam szárnyaimat és szélsebesen elrepültem.
/Lua el/ |
-Ugye nem untatlak?-kérzetem felhúzva a szemöldököm. -Tudom nem vagyok egy nagy társaság de... azért nekem is jobb a kedvem ha az barátomnak egyaránt... -mosolyogtam és elkeztem körözni az ujjaimmal. |
Alig ismertük egymást a fiúval,mégis úgy éreztem,mitha már évek óta ismerném,ez talán annak is tudható be,hogy az őrzőm és,hogy eléggé birom őt. Első mondatára csak mosolygással válaszoltam aztán néztem amit csinál és ahogyan a halak ugrálnak ki a vizből.
- Valóban... - mosolyogtam még mindig,igazából kezdteem volna magam unni,ha nem ilyen jó társaságom lett volna. Egyedül nem jutott volna eszembe ide jönni, mindigis a nagy tömeget és a bulizást birtam. Nem az egyhelyben ülést... |
-Azt megköszönném. -mosolyogtam majd gyengéden oldalba böktem és a víz felé mutattam. Beobtam egy kivet és felugrott egy hal. Már amióta leültünk gyűjtöttem pár kavicsot szóval most egy egész maréknyit dobram a vízbe mire egy egész raj ugrott ki a vízből.
-Mintha csak táncolnának...-nevettem. |
Megigazitottam a fejemen lévő fekete sapkát,mivel erősen fújni kezdett a szél és a számba került hajszálakat kihalásztam vörösre festett ajkaim közül,közben figyelmesen végighallgattam a fiút,aztán utolsó mondatára elvigyorodtam.
- Akkor lehet, én fogok rád vigyázni. - kuncogtam fel. |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
