|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:56 - |
 |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Felkaptam a fejemet ahogy meghalottam Rachel hangját. Vigyorogva néztem a közeledő lányra. Kimásztam Nate öléből és bakancsommal toltam el az arcát a másik irányból, hogy kiszakítsam magam öleléséből.
- Ugyan semmi érdekeset. - mondtam könnyeden és helyet adtam Rachelnek köztem és Nate között. - A testvéred kicsit kanos, de uralom a helyzetet. -kacsintottam a fiúra. Felhúztam a lábaimat és úgy néztem a lányra.
- Na! Ma hány pasinak csavartad el a fejét? - böktem oldalba, hogy egy kis életet leheljek hamuszürke lelkébe. Rachel teljesen kiakadt szülei halála után. Én sem voltam ugyan az a szerénke mint anno, de muszáj volt. Én a bulizásban éltem ki magam, arra pedig barátnőm nem tudtam rávenni. |
 Lassan egy éve, hogy anya és apa meghaltak.. már kezdtem túl tenni magam rajta, és nem csak rajtuk járt az eszem éjjel-nappal. A családban/falkában nekem tartott a leghoszabb ideig feldolgozni ezt az egészet. Mielőtt meghaltak volna, azelőtt is visszahúzódóbb voltam a kelletténél, de most mégjobban. Nagyon ritkán kezdeményezek én beszélgetést egy idegennel, és próbálom meghúzni magam amennyire csak lehet. Utálok feltűnést kelteni.. főleg, hogy a városban én vagyok a "szegény árva kislány". Mindenki sajnálattal néz rám, bárhová megyek, és ettől megtudnék őrülni. Eleinte naponta százszor megkérdezték, hogy vagyok, szerencsére ez mára már lecsökkent ötre. Legszívesebben magányomban töltöttem volna az időmet, imádtam sétálni a városban, vagy az erdőben. Megkedveltem az extrémsportokat, amik mindent kizárnak a fejemből egy kis időre. Az egyedüli barátaim Nate és Lily voltak, akik megtudtak érteni, és elfogadtak olyannak ,amilyen vagyok. Ők ma már teljesen mások, így fura is, hogy velem barátkoznak, aki ilyen... félénk. Persze a falka béliekre is számíthattam, de ők ketten voltak a testvéreim. Vagyis Lily csak a fogadott nővérem, de őt is úgy kezeltem mit Natet. Kicsit féltettem is őket a sok bulitól, és éjszakáktól amit ivászattal és fűvel töltöttek. Éppen egy könyvet olvastam otthon, amikor SMS-t kaptam Lilytől, és persze egyből indultam is a tóhoz. -Sziasztok..- mosolyodtam el, aztán leültem melléjük. -Remélem nem zavartam meg semmit.- vigyorodtam el, mert nagyon falták egymást. -Nektek nem valami buliba kéne most éppen tajrészegre innotok magatokat? Ez szokott lenni az esti program nem?- kérdeztem furcsán. Szombat este általában sosem ér rá egyikőjük sem, így jogos volt a kérdés, mi történt velük. |
|
- Szerintem pont elég volt annyi. - vigyorogtam miközben az ölébe húzott. - Hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ablakomon. - meséltem nevetésem visszafolytva. Írtó aranyos volt ahogy küszködött.
- Lövésem sincs miről beszélsz. - suttogtam a füléhez hajolva ártatlan hangon. Szembe fordultam vele, hogy az lébe simuljak és lábaimmal körbefontam derekát. - Erre gondolsz? Drága egyetlenem... - billentettem el a fejemet kislányosan. Hangom átment duruzsolóba és nem bár nem voltam hajlandó még engedni, azért engedtem, hogy kicsit élvezkedjen. |
Lilly lábait az ölembe húztam és ekkor döbbentem rá,hogy mennyire kanos vagyok. Ahogy végigpillantottam kecses lábain beleharaptam a számba,aztán rájöttem,hogy válaszolnom kellene előbb feltett kérdésére.
- Izéé.... Többet a kevésnél,de lehetett volna még többet is.... - felnevettem és végighúztam az ujjamat a lány combján, a tenyeremet pedig lassan a fenekére csúsztattam és az ölembe húztam,majd megcsókoltam.
- Mondcsak, drága egyetlenem... Meddig akarsz még kinozni engem? - nevettem fel kinlódva. |
|
Állánál fogva tartottam magamnál.
- Neked is szia. - vigyorogtam a képébe. Kérdés nélkül átadtam neki az üveget és figyeltem arcát eltorzító fintorát. Lazán vállat vontam és visszafogadtam a kis kotyvalékomat.
- Szerintem nem olyan rossz. - nyújtottam rá a nyelvem de azért nem ittam bele mégegyszer. Tényleg szar íze volt. - Mond csak! Mennyit ittál tegnap este? - kérdeztem zavartalanul. Kíváncsi voltam mennyire emlékszik rá. Míg Nate minden este képes vot berúgni, én tartottam magam a régebben kikötött egyességemhez amit magamnak tettem. Nem részegedek le minden alkalommal amikor buliba járok.
Régen voltam már együtt ezzel a gyökérrel és tudtam ha K.O-ra innám magam, tuti kihaszálná és megfektetne. Én pedig szerettem húzni az agyát azzal, hogy bugyiban és egy vékony pólóba rohangálok az orra előtt és nem vagyok hajlandó lefeküdni vele. A pofákért amiket vágott, tökéletesen megérte. |
Egész nap az ágyban döglöttem,mivel a tegnapi buli kikészitett. Annyit ittam,mint eddig talán még soha és kurva másnapos voltam. Viszont amint megkaptam Lilly üzenetét újra életre kaptam,magamra rángattam a nadrágom és elkezdtem reménykedni benne, hogy ma részem lehet egy kiadós szexben, viszont ez Lilly mellett sosem biztos... Nagyon tudja magát kéretni a drága,sajnos... Kiléptem a csipős hidegre miután felkaptam a bakancsomat és a dzsekimet. Néhány perc alatt kiértem a tóhoz a vámpirsebességemnek köszönhetően és ott termettem Lilly mellett a padon. Átkaroltam,magamhoz húztam,majd megcsókoltam.
- Mi az,hogy toljam ide a pofám? - nevettem fel a lány csodaszép szemeibe nézve.
- Mit iszol? - vigyorogtam,majd kivettem a kezéből és meghúztam,azonnal egy fintor ült ki az arcomra.
- Fúj,mi a szar ez? - visszanyomtam a csaj kezébe az üveget. |
|
Egy házibuliból léptem le ami kezdett elfajulni. A nekem dőlöngélő tinik hadától agygörcsöt kaptam volna, ha egy perccel is tvább maradok. Idegesítő volt a helyzet amúgy is. Egyedül kellett mennem mert amikor meghívtak, nem volt mellettem se Nate se Rachel. Nemet meg nem mondhattam egy ilyen ajánlatra.
Magabiztosan lépkedtem a magassarkúmba amit már háromszor ragasztottam újra. Most is ahogy a tóhoz értem egyszerűen kiléptem belőle és egy pad alá rúgtam. Sötétkék faramerem zsebébe kotorásztam, hogy elővegyem a mobilom. A képernyő megvilágította arcomat. Kikerestem Nate nevét és egy rövid SMS-t dobtam neki miszarint a tónál vagyok és ha van kedve, tolja ki a pofáját hozzám. Miután elkültem, tárcsáztam Rach számát. Neki már kedvesebben adtam elő a kérelmet hiszen féltem, hogy megsértődik és nem lesz hajlandó kijönni hozzám. Eltetem a telefont és a padra ülve néztem a vízet. Táskámból előhúztam valami olcsó piát amit a házból nyultam le és nagyot húztam belőle. Pocsék ize volt. |
 Ezt az orbitálisan nagy s*ggfejt. Gondolom magamban amit előadott a srác. A dumája is istenem mint valami 15 éves gyereké lenne. ,,Beléd szerettem..." mi ez? Aztán bejelentette hogy ő lelép. - Sajnálom, hogy nem vágom rögtön hanyadt magam hogy lefeküdjek veled. - mondom utána és a hajamat hátra túrom. - De nem baj, majd megtanulsz azzal is élni hogy nem mindenkit kaphatsz meg édes! - ismét szólok utána, majd felállo és úszok még egy kicsit aztán felöltözök és hazamegyek. Nem fogom magam strapálni mert hogy nem feküdtem le vele, szánalmasnak tartom hogy kisgyerekként kezeli a helyzetet ha nem kapja meg azt amit akar. Na mindegy, van az így hogy egyszer fent máskor lent. Ez esetben ő padlóra esett.
//lezárva// |
 Nem értettem a csajt, szinte majdnem megvolt, erre ő az utolsó pillanatba visszamászik. Nem tudom mi volt a terve, de úgy látszott elég mérges volt. -Nem dehogy, csak elragadott a pillanat heve.- hazudtam be, amihez nagyon jó tehetségem van. -Úgy érzem beléd szerettem..- kamuztam ismét, és esküszöm úgy kellet türtőztetnem, hogy elne röhögjem magam. Persze nem látszódhatott semmi, mert jól uralkodtam magamon. -Te olyan különleges vagy.. ha az égen egy csillag lennél, az ezerből.. akkor is felismernélek.- idéztem a kedvenc műzlis dobozomból, amit épp ma reggel olvasott fel nekünk Alexel Ness. Egy pillanatig komolyra tudtam vágni az arcom, hogy tényleg így gondolom, de aztán kitört belőlem a röhögés. Nem bítam tovább.. Úgy elkezdtem nevetni, hogy fulladoztam, és már könnyek szöktek a szemembe. -Bocs.. én...- próbáltam kinyögni valamit- sajnálom... ez.. nem fog... menni.- vihogtam ismét. Esküszöm ilyen jól már rég mulattam. -Najó tudod mit szivi? Most lett elegem, én leléptem. Remélem más fiúkkal szerencsésebb leszel.- köszöntem el tőle, mert már kár volt próbálkoznom ez után az incidens után. Igen tudom, egy igazi bunkó vagyok, de ez az Ash csak mégjobban kihozta belőlem. |
Mikor elmentünk az öböl részhez akkor elmosolyodtam mikor levetkőzött, én is levettem a nadrágom, cipőmet és pólómat. Annyira nem volt hideg a víz, majd kijöttünk és kellemes nyári idő volt, már nem is fújt a szél. - Te bolond vagy! - mondom neki és folyik a víz végig a testemen és a hajam végéről is folyik a víz. - Egész végig ezt tervezted ugye? - néztem rá komolyan. - Őszintén válaszolj! - nem vettem le róla a szemeimet. |
Tetszett a lány röhögése, de úgy tűnik a kövek nem nagyon jöttek be neki. -Jólvan tudod mit? Van egyöböl ezen a részen.. ott tetszeni fog.- kacsintottam, majd megfogtam a kezét és elvezettem ahhoz a részhez. Eléggé siettem, mert már nem tudtam továb várni, majd gyorsan levettem a pólómat és a cipőmet. -Ússzunk egyet gyere!- mosolyogtam, majd belecsobbantam a vízbe. Ha jött ő is, átkaroltam a vízbe és bejlebb vezettem. Egy kicsit én tartottam a vizen, majd ha ő is akarta akkor lefeküdtünk. Kicsit olyan volt mint valami romantikus számkivetett szigeten ragadni.. |
Az ölelését elfogadtam de a csókján meglepődtem, először azt se tudtam mit tegyek, majd hirtelen lerántott a földre és ismét megcsókolt. De tetszett bár egy ilyen alkalmat kihagyni. Ismét elnevettem magam és körül néztem. - Te bolond vagy! - tettem az arcomra a kezem és nevettem. - Mókás lehet itt csinálni igen, de nem valami kényelmesek a köveken feküdni. - néztem rá és megsimítottam az oldalát majd hirtelen az övéhez kaptam, feltámaszkodtam és visszacsókoltam. |
A kis szövegén eléggé lesokkoltam, nem tudtam mit is mondhatnék. -Jó, akkor befogtam.- egyeztem bele, és reméltem, hogy végre megenyhült. -De a rendestől én messzeállok, ne rángasd magad tévhitekbe.- tette hozzá, majd átöleltem, és reméltem, nem utasít vissza. Ha benne volt hosszasan megcsókoltam, és a hátát simogattam. -Végre..- vigyorodtam el, majd lerántottam mindkettőnket a földre. Ő volt alul, én pedig megtámaszkodtam a két kezemen és végig mértem jól az arcát. Aztán megint megcsókoltam. -Elég király lenne ezen a helyen csinálni .. nem gondolod?- kérdeztem huncut mosollyal az arcomon. Csak legyen benne! Nem volt kedvem továbbb adni a csajozós szövegeket. |
Néztem rá és láttam hogyvan valami, de nem mondja el, megértem én se fogom elmondani azt hogy a szüleim elváltak, apám elvett egy szó szerint pénzéhes szajhát aki csak pár évvel idősebb tőlem és elvárja hogy anyának szólítsam. Na azt nézheti. Mit képzel már, meg rám fogja azt hogy apám bankszámlájáról elkölt egy 45-50%-ot és azt mondja apámnak hogy én voltam, mert hogy én elvagyok kényeztetve és nekem csak azért van apám aki pénzeljen? Mocskos r*banc. - Figyelj csak! - álltam meg és megfogtam a kezét. - Nem kell elmondanod hogy mi a baj, de nem kell megjátszanod magad, hogy kemény vagy. És nem kellenek ezek a csajozós szövegek, sokat hallottam már. Szerintem rendes srác is tudsz lenni, ha kicsit engedsz, én is lehetek normális. - kedvesen mosolyogtam rá és megsimitottam a vállát. |
Nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen kiscsajjal mi rosz dolog történhetett az életben. Elkényesztetett, újgazdag családból származhatott elsőre, nemúgy mint én. Próbáltam megérteni, de valahogy nem hittem el, hogy az én dolgaimnál is keményebb sorsa legyen. Én egyedül nőttem fel, egy rohadt szegény családba. Konkrétan magamat neveltem, mert az anyám csak a pasikkal törődött és a khmm.. szexel. Nem szívesen mondok ilyet az anyámra, de nem volt egy szűzies nő az biztos. Talán azért is áltam így a lányokhoz... anyám után, nem sokat tudtam tisztelni. Most? Most meg egy maffia félébe keveredtem bele, és még normális munkát se tudok találni.. Na ezt nem tudta nekem a csaj felül múlni semmivel. -Kemény vagyok? És helyes is?- jaj a végén azt hiszem, hogy belém estél- vigyorogtam újból a csajra. Eszem ágába se volt ezeket mind rázúdítani.. Persze és aztán egymás vállán sírjuk ki a bánítainkat és örökre legjobb barátok leszünk. Hát.. nem így képzeltem. Csak kefélni kartam egy kicsit. -Bennem nem fogsz csalódni.. én itt leszek neked.- mondtam érzelgősen, ami tudtam, hogy bejön a lányoknak. Ness is mindig ilyen hülye romantikus filmeket néz, amiben a pasik általában nyálgépek. Nekem meg végig kell nézni, ahelyett, hogy foci meccset néznék.. Elég viccesen festünk egymás mellet, Ness meghatódva nézi, én meg komoran, néha röhögve vizslatom őt. |
Mosolyogtam rá és nagyon látszott a srácon hogy nyomul, de nem akartam lelombozni. - Azért mert ilyen a természetem meg.. - kicsit lehajtottam a fejem de rögtön felkaptam és az utat néztem kissé összeszükült szemekkel. - Vannak olyan dolgok amik kissé bezárkozottá tették az életemet, nem vagyok biztos az emberekkel kapcsolatban.. - majd rápillantottam mosolyogva. - a másik kérdésedre a válasz pedig sokáig.. - nevettem fel, de remélem azért tiszteletben tartja azt hogy nem fogok egyből megnyílni neki. - És te? Miért mutatod magad ilyen keménynek? Ránézés alapján helyes vagy, és ezt te is tudod így kihasználva az adottságaidat kihasználod a csajokat is.. - mondom neki felteszem a kapucnit, mert fújt a szél. (mint a képen) |
Idegesített, hogy ilyen nehéz volt belőle bármit is kihúzni, de azért kíváncsi is lettem. -Jólvan, akkor első kérdés.. Miért ilyen nehéz belőled kinyögni bármit is?- kérdeztem viccelődve, mert azt megértem, hogy én miért nem mesélek magamról sokat, de nem hiszem ,hogy ennek a csajnak ilyen féltve őrzött titkai lennének. -Második.. Meddig kell még fűzzelek, hogy közelebb jussak hozád?- tértem egyből a témára. Reméltem a lány csak lazán megejt egy mosolyt, esetleg elárulja, mennyit kell még szenvednem, és nem kapok egy pofont se.. Furcsa mivel kívülről könnyen kaphatónak tűnt, de kicsit csalódnom kellet vele kapcsolatban. Azért persze nem adtam fel, és persze tetszett ez a titokzatosság. |
Nevettem fel a kis mondandója hallatán. -Hmm.. igazi macsó típus. De jó legyen, szeretnél rólam hallani.Rendben. - néztem rá majd vissza az útra. Ha azt hiszi, hogy könnyen becserkész akkor kösse fel a nadrágját mert nem adom magam könnyen. - Kérdezz és mondom vagy nem. - persze nem fogok neki megnyílni őszintén csak alap dolgokban. Mégis mit hisz, hogy hanyat vágom magam és azt mondom hogy gyere. Ez nem úgy meg Arti fiú. Vigyorodok el gonoszan. |
Azt hittem ,hogy valami átlagos emberrel hozott össze a sors, szebb külsővel, de kezdtem kételkedni. Annyira nem volt könnyen lenyűgözhető. -Annak csak örülök.. legalább nem vagy túl unalmas. Átlátok én ám rajtad..- válaszoltam, és kezdtem sejteni milyen típussal is van dolgom. -Titokzatos.. kiismerhetetlen.. eltaláltam mi?- kezdtem húzni az agyát. Örültem neki, hogy nem azt a fecsegő, hülye libát kellet ismét.. már vagy századszorra is megismernem. -Olyan mint te?- röhögtem fel, mert tudtam, hogy tévedik a lány. -Ne mondj olyat amiről nem tudsz semmit.- mondtam kicsit hidegebben. -Nem hiszem, hogy hasonlítanánk.. de tudod mit? Kideríthetjük, ha mesélsz magadról. Aztán a végén talán én is beleavatlak a dolgaimba.- ajánlottam fel, mivel ha nem kerülünk egy kicsit is közel egymáshoz, akkor máshogyan sem fogunk közel kerülni. -te az az ártatlan kislány vagy első látásra.. vagy tévedek?- kérdeztem. |
Az a tipikus macsó stílus. Hát azt hittem hogy elnevetem magam, így csak sunyin mosolyogtam. - Na azért ennyire ne szédítst! - nevettem fel kicsit hangosan és bólintottam arra, hogy sétálhatunk, majd elis indultunk. - Mit meséljek magamról? - nézte rá és a kis szikla és kavics darabokon lépkedltem. - Nem vagyok könynen nyíló típus. - lefújta a szél a fejemről a kapucnit, és a hajamat is megkapta. - Neked nem is kell mesélned...rád nézek és tudom milyen vagy. - jeges tekintet és gonosz mosoly követte a következő mondatomat. - Olyan mint én. - néztem előre. |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
