|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:56 - |
 |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Fújt a szél, és összevissza fujta a hajamat is, majd megigazitottam.
-Értem. Akkor mi nyertünk. Oké. Megvan beszélve. Kár hogy lemaradtam a harcról..résztvettem volna szívesen benne.- Mondtam majd néztem a lányra. Láttam hogy Lacee mikor raktam le a táskámat, azt nézte. Elmosolyodtam, majd hirtelen kikaptam a táskából egy fényképezőt és lefényképeztem.
-Ha már tevagy az első vérfarkas akit megismerhetek..- mondtam és néztem rá egy félmosollyal.
-Láttam, hogy érdekel mivan a táskámban.- mondtam majd közbe visszaraktam a fényképezőt a táskámba. |
- Valójában nem tudom, hogy ki nyert. Egyszer csak mintha vége lett volna. Bár ha engem kérdezel mi nyertünk. Bár sajnos sokan tölünk is meghaltak. Akiket nem volt lehetőségem megismerni... - jutott eszembe az az elhatározásom, hogy miden falkatagot megismerek. De talán ez majd jobban ösztönöz arra, hogy hamarabb megsimerjem a többieket. Pár pillanatig a fiú táskáját néztem. Tudom, hogy ez nem a legjobb tulajdonság, de szinte rögötn kíváncsi lette, hogy vajon mi lehet benne. |
Hallgattam, a lány szavait.-
Tényleg, ha már itt taartunk, mesélj nekem egy kicsit a harcról, mert nem tudok nagyon semmit róla, hiszen akkor még nem voltam a városban. - kérdeztem és kíváncsian néztem a lányra. Ahol régen laktam nagyon sok harcban vettem részt, és szeretem hallani a harc izgi részeit, ezért is kérdeztem rá erre az egész Lilithnél. Közben a hátamon lévő kis táskát, amibe a fényképezőm és az ilyesmi cuccaim voltak leraktam a földre, mert már nemtudom mióta rajtam volt, és nem volt kedvem magamon tartani.
|
A fiú szavai eszembe jutatták, hogy hozzám még nem is adtak egy angyalt, pedig már egy ideje tag vagyok. Nah, majd ha újra találkozok Mike-al akkor beszélek vele.
- Igen. Ha jól tudom mindenki vigyáz egy angyalra. Még sajnos nem mondták meg nekem, hogy melyik angyalra kell vigyáznom. Valójában hivatalosan a harc napján lettem tag, így nem volt sok időm megsimerni a többieket. - magyaráztam a fiúnak. Valójában kicsit furcsáltam, hogy hogy tudok ilyen nyugodtan beszélni vele, hiszen egy új emberrel szemben néha kicsit megmerevedek, de ez lehet annak az oka is, hogy egyre több vérfarkas vesz körül és emiatt a fajtámbeliekkel könnyebben tudok beszélni. Akárhogyis én örülök ennek. |
Hallgattam, a lányt. Aha. Szóval ő se bírhatta nagyon a vámíprokat, ha harcolt ellenük. Énis nagyon sokat harcoltam vámíprok ellen, főleg teliholdkor persze, hogy biztos legyen a győzelem, mert azért tudni illik, hogy gyorsabbak. Nem volt még vereségem vámpírokkal szemben hálaistennek.
- Én se nagyon szeretem a vámpírokat, ha már itt tartunk- egy félmosoly hagyta el az arcomat és néztem a lányra. Megfogtam a fejem majd megvakartam, nem igazán tudtam mit mondani, ezért hallgattam tovább Lacee-t. Mikor a falkáról beszélt, felkaptam a fejemet.
-Óh értem. És minden vérfarkas vigyáz egy angyalra? Mert akkor gondolom majd nekem is kéne, nem igaz?- néztem rá, kedvesen. |
Nem gontolam volna, hogy ennyire feltűnők. Egyik kezemet egy pillanatra a nyakamra rektam, majd beszédre nyitottam a számat.
- Volt egy kis harc a vámpírok ellen. - mondtam el a fiúnak. Nem gondoltam volna, hogy ez egy nagy titok lenne, főleg nem egy vérfarkas előtt. És valójában örültem, hogy kérdezett az itteni farkasokról, így talán kevésbé érzem magam bűnösnek, hogy beszélek a falkáról. Bár miért is ne beszélhetnék róla?
- Eddig a város szélén laktam. Csak pár hónapja költöztem beljebb. Ami a vérfarkasokat illeti van egy falka a városban. Eléggé sokan vagyunk és van velünk pár angyal is, akiket védelmezünk. - mondtam el a fiúnak, kjözben kezemet elemeltem a nyakamtól és a testem mellett lóbáltam kicsit. |
Úgy tünt, hogy nem ellenségeskedik velem a lány, kedvesnek tűnt. Miközben végigmértem a leányzót, láttam rajta pár sebet, meg heget.
-Talán nem csak harcoltál?- néztem rá majd közbe a sebein és hegein végig.
-Teljesen új vagyok errefele. Egykét napja költöztem erre, igazából te vagy az első akivel beszélek a városban, nemtudom itt hogy mennek a vérfarkasos dolgok.- mondtam a mondat végét kicsit halkabban, és néztem a lányra.
-Te mióta élsz itt?- néztem rá kíváncsian, és vártam a válaszát. Mivel most költöztem ide, nemnagyon tudtam, hogy mennek itt ugye a vérfarkasos dolgok, hogy van-e a falkában ellenségeskedés, vagy akármi más. Azt persze tudtam, hogy a vámpírokat én személy szerint nem igazán szeretem. |
Miközben újra végigmértem a fiút felálltam.
- Lacee vagyok. Lacee Lyon. - mutatkoztam be én is. Ekkor már a fiú szemeibe néztem. Szájamat egy halvány mosolyra húztam. Nem tűnt veszélyesnek és ennek örültem is, hiszen pár sebem még az emberi alakomban is megmaradt köztük a piros foltok a nyakam körül és a karomon is látszódott még egy halvány heg, de ezt a heget eltakartam a másik kezemmel.
- Új vagy errefele? - kérdeztem a fiútól. Valójában gondoltam arra, hogy jó lenne elvinnem őt is a menedékházhoz, mint ahogyan Irina is tette velem, de nem tudtam, hogy reagálnának rá és nem akartam friss tagként kockáztatni. |
Mikor a lány hátrafordult, rájöttem hogy biztosan nem ismerem. Egy teljesen ismeretlen lány volt. Örültem, hogy végre egy vérfarkassal találkoztam a városban, bár nemtudtam, hogy vajon ellenség-e lesz velem, mint így ismeretlennel.
-Chris vagyok.- mutatkoztam be, majd néztem rá kicsit felhúzott szemekkel, várva és remélve, hogy ő is bemutatkozik majd nekem. Megint megigazitottam a hajamat, majd a lányra néztem, szemeimet rászegezve.
|
Kicsit furcsáltam, hogy a madarak ilyen gyorsan továbbálltak, hiszen ahogy láttam tőlem nem ijedtek meg. Ekkor újra egy nagyot sóhajtottam, de most viszont meg is éreztem valamit. Vagy inkább valakit. Kicsit talán gyorsan, de hátrafordukltam. Egy fiú állt mögöttem. Először arra gondoltam, hogy talán nem lenne túl jó megszólítani, hiszen ki tudja, hogy mi lehet. Az is lehet, hogy egy új vámpír, de ez a gondolat hamar elszállt, hiszen éreztem rajta, hogy olyan, mint én. Ő is vérfarkas. szememmel az arcát fürkésztem. Még soha nem láttam vagy legalábbis nem volt ismerős.
|
A tó fele sétáltam, a munkából, éppen fényképezni voltam, elég jól sikerült, és jó pénzt kaptam érte. Ahogy a tó melet sétáltam, kiszúrtam egy leányzót, akinek elég erős vérfarkas illata volt. Odasétáltam mögé, majd mikor odaértem, fellszáltak a vadkacsák a tóról. Álltam, és vártam, kíváncsian, vajon mikor vesz észre a leányzó engemet, közben megigazitottam a hajamat néhányszor. |
A tó partján sétáltam. A harc után rengeteg dolog maradt a fejemben. Kicsit ki akartam szellőztetni, hogy ne legyek annyira feszült. A vizet néztem. Néhány vadkacsa úszott a felszínén. Leültem a zöld fűbe és onnan néztem az úszó állatokat. Néha sóhajtottam pár nagyot. Ekkor elővillant pár jelent a harcból. Talán nem kellenne annyit gondolnom a megölt vámpírokra, de valahogy mindig eszembe jutottak. Kicsit összeszorítottam a szemem, hogy kitörölhessem ezeket a képeket a fejemből. Ekkor hirtelen a vadkacsák felszálltak a vízről. |
Mikor Irina elmondta, hogy ezentúl ők lesznek a családom nagyon örültem. Valójában ezt csak szüleim szájából hallottam még és most, hogy ők már nincsenek, így sokkal jobban örülök annak, hogy újra egy szerető közösségbe kerülhetek.
- Köszönöm. - mondtam kicsit halkan és mosolyra görbült szájjal. Közben tovább világosított fel a falkával kapcsolatban. Elmondta köztük azt is, hogy az alfa, Mike fogja felmérni a képességeimet. Ekkor kicsit izgulni kezdtem, hiszen lehet, hogy jók a képességeim, de mi lesz ha nem leszek elég jó? Igaz, legyőztem a testvéreimet, de ki tudja milyen akadályt kell majd most legyőznöm. Próbáltam azért nem olyannak tűnni aki nagyon izgul, de mégis kezdett a nyakamban dobogni a szívem. Bár annak örültem, hogy azért tartanak edzéseket és teljesen biztos vagyok benne, hogy ott is sokat fejlődhetek majd. Közben egyre nőtt bennem a kíváncsiság a többi tag felé is. Vajon nehéz lesz összeszoknom velük vagy könnyebb lesz, mint gondolnám? Leginkább Mike reakciójára lennék kíváncsi. Nem tudom, hogy hogyan fogad új tagokat, így csak reménykedni tudtam abban, hogy jó első benyomást teszek majd. |
Ahogyan áttörtem néhány bokron éreztem, ahogyan megkarcolják a bőrömet, de nem foglalkoztam vele. Mikor a lány kijelentette, hogy tisztavérű egyszerűen sokkal nyugodtabb voltam. A tisztavérűek sokkal erősebbek, mint én valaha az leszek, vagy a többi megharapott. Mindig irigyeltem Rachelt aki tisztavérűnek született egy egész érdekes románcból. Hiszen az apja vámpír az anyja pedig hibrid. De egy egész falka nevelte fel, ezért sokkal, jobb esélyekkel indult mint én bármikor. Már éppen mondtam, volna neki, hogy milyen szerencsés mikor megjegyezte, hogy az egész családját a vámpírok ölték meg.
- Ne aggódj. Mostantól mi leszünk a családod. – mosolyogtam rá tiszta szívből és elhúztam az egyik ágat előlük az erdőben, hogy el tudjanak ott menni. Csak tudjuk le ezt a háborút, hogy ezek a dögök eltűnjenek.
- Valószínűleg Mike fogja felmérni a képességeidet, az alfánk. Ő tanított meg engem harcolni, úgy két évvel ezelőtt, és most ő tanítja Rachelt meg az egyik fiút is. Azóta rengeteget fejlődtem hála neki. De folyamatosan edzéseket tartunk, a közelgő háború miatt. – magyaráztam neki és kicsit sajnáltam, hogy rögtön beledobjuk a mély vízbe. |
Először Irina, majd Rachel is feltett pár kérdést. Valójában én sosem bántam, ha kérdeznek rólam, főleg, hogy így nem nekem kellett témát találnom, főleg őgy, hogy fogalmam sincs, hogy ők mit szeretnek csinálni. Először Irina felé fordulta, hogy válaszoljak a kérdésére.
- A 6. születésnapomon változtam át először. Szerencsére a családom nagyobb része mind vérfarkas volt, így fel tudtak rá készíteni. - mondta el, majd a másik lány felé fordultam.
- Szerintem egész jól tudok. Sokat verekedtem farkasként az idősebb testvéreimmel és legtöbbször én győztem. Sosem állnék át hozzájuk. Főleg, azért sem, mert miattuk halt meg az egész családom. - válaszoltam Rachel kérdéseire is. Talán nem kellett volna említenem a családomat, hiszen nem akartam, hogy sajnáljanak, de valahogy még is kicsúszott. |
 Reménykedtem, hogy a lány nagyon erős, és akkor lenne talán elég fegyverünk vámpírok ellen. Elképzeltem, ahogy ott állunk az erdőben és kezdődik a csata, mi pedig jól lealázzuk a kis Kath banzájt. Azt viszont valahogy nem sikerült elképzelnem, hogy bárkit is megölnék, nem lennék rá képes. Hirtelen kételyek támadtak bennem.. akkor én mire leszek ott jó?? Csak állok és nézem, ahogy gyilkolásszák egymást? -Ugye jól tudsz harcolni? Van valami jó taktikád? Ugye neked nem áll szándékodban át állni a vérszívókhoz? Az előző falkádal mi történt? -tettem fel a sok kérdést, és közben levegőt sem vettem... Magamon is meglepődtem, hisz az idegenekkel mindig szótlan vagyok, de valahogy mostanában úgy izgultam.. féltem, és örültem, hogy itt egy újabb farkas. Hirtelen ezer és ezer kérdés jutott eszembe.. |
Meglepődtem a hirtelen feltűnő Racheltől, és valószínűleg Laceet is meglephette, hogy a lány szinte úgy beszélt róla mintha ott se lenne. De a fiatal alig egy évesnek mondható vérfarkastól ez semmiség volt. Mivel ott voltam a születése napjától egészen addig, hogy keményen edzett, hogy legyőzze a saját testvérét. Már semmin nem lepődtem meg vele kapcsolatban. Azon sem mikor az orrom alá dugott egy dobozt. Amit mellesleg valahol az erdőben talált. Kicsit sem meglepő és ijesztő. Mi van ha valaki feldarabolta az áldozatát és berakta ebbe a dobozba? Jó kicsit túl sok horrort nézet velem Mike meg Bella.
- Hmm. Köszi Rachel. –nevettem rá és aztán az új tagunk felé böktem.
- Lacee ő itt Rachel. Rachel ő pedig itt Lacee, új tag köztünk. – mosolyodtam el a két lányt egymásnak bemutatva. Aztán válaszoltam a félmondatra amit Lacee ejtett el egy fél pillanattal azelőtt, hogy Rachel megjelent.
- Bár ilyen egyszerű lenne. De ezt sajnos Felix intézi el. – mosolyogtam aztán fogtam a ládikámat és elindultam a menedékház felé ami körülbelül egy tíz perc-negyed órára volt innen. – Najó gyertek csajszik. Induljunk el haza. – mosolyogtam rájuk és lazán elindultam. Aztán gondoltam itt a kényelmetlen kérdések ideje.
- Mikor változtál át először? – voltak, akik büszkék voltak rá mások szégyellték. Voltak, akik vissza akarták kapni az életük és voltak akik boldogabbak voltak mint előtte bármikor. |
Egy még számomra ismeretlen lány jött oda hozzánk. Ahogy láttam ő már ismeri Irinát, így csak kedvesen mosolyogtam rá. A szavaiból feltételeztem, hogy ő is a falka tagja.
- Szia! Lacee vagyok.Lacee Lyon - mutatkoztam be neki kedvesen, fejemet kicsit oldalra billentettem. Aranyos lánynak tűnt. Egy kis ládikát hozott magával. Kicsit furdalt a kíváncsiság mi lehet benne, de inkább a ládikáról a lányra néztem. Nagyon fiatalnak tűnt még, de volt az a megérzésem, hogy ő is harcolni fog a hábírúban. Ebbe kicsit beleborzongtam. Sokszor láttam már olyan filmet, ahol gyerekek vesznek részt a háborúban és mindig azt kívántam, hogy ne kelljen ezt élőben is látnom. Bár a lányon nem nagyon láttam, hogy félne a háburútól. |
egyre jobban aggódom harc miatt, de szerencsére az edzések során csak jobb leszek.. A csapat pedig mégjobban öszeszokott, erősebbek lettünk, így hogy van az ellenség. A falkába csak úgy jönnek az újoncok, de van egy érzésem, hogy ez sem lesz elég.. Csak azon szoktam merengeni, hogy minden a régi lesz és Nate visszatér hozzánk. Lehet, hogy hülyeség, de én már csak ilyen álmodozó vagyok. -Sziasztok..- öleltem át Rinát és köszöntöttem az ismeretlent is. -Nézd mit találtam az erdőben, ez olyan aranyos..- mutattam meg a lánynak a kis, régi kincsesládikát. -Egy fa alatt volt, és nemtudom miért de rád gondoltam..-mosolyogtam. -Ez olyan Irinás.. Amúgy ki ez a lány? Új falkatag, nem láttam még a környéken? -kérdeztem, mert hozzánk hasonló szaga volt. Reméltem, hogy nagy erővel rendelkező leányzó. |
Kicsit meglepődtem a lány ölelésén, de jól esett. Végül is régen volt már, hogy megöleltek. Halványan elmoolyodtam.
- Nincs mit. - mondtam halkan. - Örülnék, ha megismerhetném a többieket. Hát... Saját házam nincs. Leginkább motelekben zoktam aludni, de örülnék, ha veletek lakhatnék! - mosolyodtam el az ajánlat hallatán. Régen volt már olyan, hogy boldogan menten haza. A motelek kinézete nem mindig volt a legfényesebb é az ágyak em voltak a legkényelmesebbek, de jobbra nem tellett. Először nem ugrott be, hogy mire gondolhat őrzön, de aztán eszembe jutott, hogy említett angyalokat, akik velük élnek.
- Még nem vagyok. Valójában még cak egy angyalal, Lua-val találkoztam. - vallottam be. Nem tudom, hogy ez szégyelni való-e, hogy vérfarkas létemre még sosem őriztem egy angyalt sem. Én eddig sosem szégyeltem, de mostmár kezdtem.
- De ha kell szívesen leszek az! - mondtam továbbra is mosolyogva. Kíváncsi lettem, milyen lehet egy őrzőnek lenni. |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
