|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:56 - |
 |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Láttam Laceen kicsit, hogy fázik, gondolkoztam, hogy odaadjam-e a pulcsim vagy valami. Mikor még megkérdezte hogy nincs-e kedvem egy kávéhoz akkor biztos is lettem benne hogy fázik.
-Talán nem fázol?- kérdeztem mosolyogva, majd néztem a lányra.
-Amugy de, beülhetünk valamerre vagy valami, de akkor már én hívlak meg valamire.. ha már így megismertük egymást ma-mondtam mosolyogva, és vártam a lány válaszát. |
Érztem, hogy kezd esteledni. Karomat összafontam magam előtt, hogy ne fázzak annyira. Ahogy láttam a fiú felkészült erre, hiszen ő hozott magával egy pulóvert, de úgy látszik nem gondoltam, hogy ilyen sokáig kint leszek. Lehet hamaorsan el kell indulnom a menedékházba, ha nem akarok egy jégcsappként végezni. Vagy, ami csábítóbban hangzott az egy gőzölgő cappuccino volt, amit még a kávézóban kóstóltam. Gondoltam, ha már itt a fiú megkérdezem őt is, nem jönne-e el velem.
- Mit szólnál egy kávéhoz vagy valami ilyesmihez? - kérdeztem tőle, mikor ránéztem. Még nem látszottak nagyon rajtam a hideg jelei, talán csak arcom lett egy kicsit pirosabb. |
Mosolyogtam a lányra.
-Hát úgy látszik.- mondtam és mosolyogtam egyet megint, már körülbelül ugy nézhettem ki, mint egy tejbetök. Rápillantottam a tóra, gyönyörű volt így este. Főleg, így hogy találkoztam Lacee-vel. Egyetlen rossz az volt, hogy csak a részegek üvöltözését hallottam a háttérben, semmi mást. Sztem még a város másik felén, is hallották, hogy itt üvöltöznek valami részeg fiatalok. Mivel kezdett hidegebb lenni, kivettem a pulcsimat és felhúztam magamra, majd rápillantottam a lányra és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. |
- Tudom csak... Ez is mondhatni egy "rossz szokáosm", hogy minden kis apróságot is megsköszönök. - magayráztam el. - Úgy látszik ebben a jelenléted nem tudott segíteni. - tettem hozzá egy mosollyal, majd a tó másik oldalán lévő részegekre hívta fel a figyelmemet. Vállam mögött rájuk pillantottam.
- Végül is igaz... - értettem egyet a fiőval abban, hogy addig érezzék jól magukat, amíg fiatalok. Én annyi idősen, mint ezek az emberek sosem ihatta alkoholt és ennek leginkább a a szüleim elvonási tilalma miatt volt. |
Mikor megköszönte, kicsit nem értettem, hogy ezt miért köszöni meg nekem, de aztán elmosolyodva tört ki belőlem egy mondat.
-Nem kell megköszönödd..-mondtam és néztem rá elmosolyodva, majd egy pillanatra elpillantottam a tó másik felére, ahol éppen tizenpáréves részegek üvöltöztek és röhögcséltek és fetrengtek. Nevettem halkan egyet rajtuk, majd visszanéztem Lacee-ra.
-Részegek mindenhol..még a tónál is.-mondtam kicsit érdekes hangsúllyal, majd folytattam a mondatot.
-Mondjuk egyszer fiatalok, addig tegyék, amíg tudják.- mondtam mosolyogva. -És addig amíg valamelyik vámpír éppen nem eszi meg ebédre valamelyikőjüket.- mondtam megint kicsit érdekes hangsúllyal, majd rápillantottam a részegekre és vissza a lányra, és rámosolygtam egyet. |
- Igen... Végülis ha így nézzük tényleg. - világosított fel Chris.Valójában így már tényleg érthetőtöbb volt, hogy miért viselkedek így. Úgy is sokszor akartam már olyanná válni aki könnyen tud új ismerősökkel is beszégetni. Már megint az jutott az eszembe, mint Lua-nal: rögtön meg akartam hálálni a fiúnak, ami valójában szinte teljesen értelmetlennek tűnt, hiszen csak annyi történt, hogy a jelenlétében könnyebben tudok beszélni. De ez a kis szó mégis csak ki tudott törni ajkaim fogsága közül.
- Köszönöm. - mondtam ki. Szerencsére nem egy "Mivel hálálhatom meg?"-et mondtam, mert azzal már előre éreztem volna, hogy csak még jobban ráijesztek Chris-re, bár ez a "Köszönöm" sem hallatszódhatott valami értelmesen. |
Mikor rávágta, hogy ott egy nyúl, odanéztem és elmosolyodtam, mert a nyúl már nem volt ott, majd visszanéztem a lányra.
-Aha..értem.-mondtam kicsit hitetlenkedve vagy bámultam a lányra, mert láttam rajta, hogy mindjárt elmondja az igazat. Ugyhogy csak vártam, és hallgattam a szavait.
-Vagyis jó hatással vagyok rád.- mondtam mosolyogva egy kis halk rövid nevetéssel, és néztem a lány szemébe. |
Nem kerülhettem el a válaszadást, így gyorsan rávágtam a fiúra nézve.
- Ott egy nyúl. - mutattam a nyúl felé vagy csak inkább arra a helyre, ahol utoljára láttam, de mire újra visszanéztem már nem volt ott. Így kevésbé tűnt valósághűnek a válaszom és mivel nem tudtam, hogy Chris már látta a nyulat, így úgy éreztem el kell mondanom az igazat.
- Nem... Valójában nem tudom mi van velem. Lehet, hogy csak túlságosan is lenyugodtam vagy nem tudom... Úgy érzem most a hírc után nagyon furcsán viselkedem. Még az is furcsa, hogy ilyen könnyen tudok veled beszélgetni, pedig csak nemrég ismertelek meg. Pedig általában ilyenkor lemerevednék, mint egy jégcsap. - mondtam el szinte magamtól. Fogalmam sem volt miért vágok most úgy hirtelen mindent a fejéhez. Csak reméltem, hogy nem ijesztem meg ezzel a sok dumával. |
Néztem a lányra, és láttam, hogy csak mosolyog, de nemtudtam eldönteni, hogy miért, a nyúl miatt ami éppen elugrált arra, vagy még mindig a tó nyugtatta le ennyire, hogy mosolygott, vagy csak alapból ilyen mosolygos lányka. Ha nem állnék itt egy ideje, akkor azthinném, hogy lehet hogy szívott is, de mivel itt álltam ez teljesen kivolt zárva, mert azt csak láttam volna. Nemtudtam, hogy kérdezzek-e rá, de egy kissebb csend után megkérdeztem.
-Mi ez a sok mosolygás?- kérdeztem tőle elmosolyogva és néztem a lányra. |
Mosolyommal a fiúra néztem.
- Nem. Nem emlékszem, hogy mondat volna. De én is örlük, hogy megismerhettelek. - mondtam továbbra is mosolyogva, bár úgy éreztem letörölhetném végre ezt a mosolyt, hiszen nagy eséllyel már úgy nézte ki, mint egy örült vagy aki éppen most szívott, de valamiért nem akart lejönni. Lehet már túlságosan is megnyugotatott a tó látványa? Hogy ne látszódjak annyira hülyén ezzel a mosollyal oldalra pillantottam és próbáltam keresni valami értelmes dolgot, amire ráfoghatom, hogy csak az terelte el a figyelmemet. Mivel nem találtam mást csak egy éppen elugráló nyulat, így reméltem, hogy Chris nem kérdez rá, hogy mit nézek ennyire mosolyogva. |
Amíg nem vett észre, néztem én is a tavat, tényleg szép volt és nyugtató. Nem is tudtam hirtelen mihez hasonlítani az egész táj szépségét. Néha rápillantottam a lányra, hogy hátrafordul-e majd vissza a tóra. Miközben hátrafordult elmosolyodtam.
-Semmi baj.. Örülök, hogy kicsit lenyugtat a táj meg így minden a harc után.- mondtam és egy félmosoly ült ki az arcomra.
-Egyébként, nem tudom, hogy mondtam-e de örülök, hogy megismertelek, szinte az első ismerősőm vagy itt Wonderlandbe.- mondtam és néztem a lányra, miközben felállt.
|
A léptek hangja emlékeztettek arra, hogy az új vérfarkasismerősöm még mindig itt van a tónál. Hogy a biztosítsam arról, hogy tudom, hogy még ott van hátrafordultam néhány szóra.
- Bocsi, csak... Olyan szép. - az utolsó szónál visszapillantottam a tóra, majd vissza Chris-re. Még mindig kicsit furcsáltam emnnyire termésuzetes tudtam maradni, mikor megsimertem és még most is, pedig ez nem a legjellemzőbb dolog rám. Egy kis sóhaj után felálltam, kicsit leporoltam a ruhámat és egy teljes mosoly ült ki az arcomra. Ez a pár perc tényleg segített abban, hogy kiszellőztessem a fejemet és máris jobban éreztem magamat, mint mondjunk egy fél órával ezelőtt. |
Miközbe hallgattam a lány szavait csendben figyeltem, láttam hogy tényleg nyugtatónak talál itt mindent, a tavat és mindegy egyebet. Aztsem tudtam, hogy vajon észrevette-e hogy én még itt állok egy jó ideje, de nembaj, ha legalább most lenyugtatja ez a dolog a harc után akkor nem fogom zavarni. Csak , hogy biztos legyek benne elsétáltam Lacee háta mögé, hogy mikor veszi észre, hogy én még ott állok vagy sem. Közben én is néztem a tó vízét, a kacsákat. |
Lassan leültem arra a helyre, ahol eredetileg is voltam. A kacsákat figyeltem.
- Hát nem... De ha engem kérdezel a többiek sem valami nyugodtak. - néztem fel a fiúra, majd újra a tóra. A nap fénye csillant meg a kék vizen. Mintha ezer és ezer szentjánosbogár repkedett volna a felszíne felett. Tényleg nagyon nyugtató volt, akárhányszor is idejöttem idegesen vagy dühösen valahogy mindig meg tudtam nyugodni. Egy pillanatra el is felejtettem a nem messze álló fiút. |
-Szeretnék.- mondtam mosolyogva és néztem a lányra.
-Amugyis szeretek fényképezni, ezért lettem fényképész..szóval..-mondtam halvány mosollyal majd ránéztem a tóra, ahol újra vadkacsák voltak. Egy darabig néztem őket, majd a lányra néztem.
-Értem.. Hát egy harc után, gondoltam, hogy nem a legnyugodtabb állapotodba vagy.-mondtam és néztem a lányra halvány mosollyal. |
- Csak ha szeretnél. - mondtam a fiúnak. Valójában én sosem bántam, ha valaki lefényképez. Főleg, ha a képeken olyan lehettem, amilyen én akartam lenni. Majd egy kérdést is feltett. A kérdés után a tó nyugtató kékségére néztem.
- Megnyugtat. Nem mondanám, hogy egy harc után halál nyugodt tudnék lenni, így szükségem volt egy kis levegőre. Meg úgy eleve is szeretek itt lenni. - mondta el a tóról újra Chris-re nézve. Halványan rámosolyogtam. |
Mikor a lány elárulta, hogy modell mosolyogtam egy nagyot.
-Na akkor majd egyszer énis csinálok rólad képeket..ha szabad.-mondtam mosolyogva és néztem rá. Aranyos lánynak tűnt, és elég 'érdekes' arca volt, nem rossz szempontból hanem olyan tökéletes modell arc. Nem is tudom, hogy nem vehettem észre, hogy modell, egyből rákelett volna jönnöm. Csak mosolyogtam a lányon, majd ránéztem a tóra majd visszapillantottam a lányra.
-Amugy hogy-hogy erre vagy, a tónál?-kérdeztem, majd levágtam egy félmosolyt. Szép kis véletlen találkozás volt tényleg. A vérfarkas modell, a vérfarkas fényképész, egy tónál. Csak mosolyogni tudtam. |
Utólag kicsit megbántam, hogy elővettem a modellarcomat. A fényképeken legtöbbször másmilyennek kell mutatnom magam, mint amilyen általában lenni szoktam, de talán ennyi még belefért. Mikor Chris elmondta, hogy tényleg fotós az arcomon lévő mosoly kicsit nagyobbá vált. Szóval tényleg történhetnek nagyobb véletlenek is.
- De igen. Modellkedem. - válaszoltam a kérdésére. Nem nagyon szoktam ezzel dicskedni, bár most hangomban hallható volt egy kis büszkeség munkámra. Nem montam volna magamat egy hírhett modellnek, bár hetente legalább egyszer-kétszer biztos megállítanak az utcán. |
Mikor lefényképeztem, eléggé modell arcot vágott. Elgondolkoztam. Lehetséges, hogy modell. Ez nem is olyan rossz. Két vérfarkas találkozik, az egyik fényképész, a másik lehetséges hogy modell.
-Igen, az volnék.- mondtam mosolyogva. Elég profi fotós vagyok, már rég óta fotózok, és imádok fényképezni.
-És te? Talán egy modell lánnyal találkozhattam?-kérdeztem édes mosollyal, és néztem a lányra érdeklődően. |
Kicsit meglepódtem, ahogyan a fiú elővette a fényképezőét és lefényképezett. Ez talán csak egy olyan berögződésem a modellság miatt, de amint megláttam a fényképezőt a "modellarcomat" vettem elő és úgy néztem a lencsébe. Rögtön felmerült bennem a kérdés.
- Fényképész vagy? - kérdeztem miután elrakta a fényképezőt. Nem gondoltam volna, hogy csak úgy a tó mellett találkozok egy másik vérfarkassal, aki - eddig még csak feltételezésem szerint - fényképész. Talán még álmomban sem törént meg velem ilyen véletlen. A modellkedés mellett hobbyból én is nagyon szeretek fényképezni, bár talán nem tudok még profi képeket csinálni. |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
