|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 18:03 - |
 |
[156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 - Láttam is. A végét legalábbis. - mondtam a lánynak. Mikor azt említette, hogy el tud vinni a falkához kicsit megörültem. Nem voltam annyira félős a vámpírokkal szemben, de azért még nem akartam meghalni.
- Az jó lenne, ha elvinnél. Megköszönném. - néztem egy pillanatra a zsebemhez, majd újra a lányra.
- De ki azb a Felix? - kérdeztem tőle. Ennyire talán még nem voltam képben a dolgokban. Azt feltételeztem, hogy valaki, aki olyan képességgel bír, hogy meg tudja mondani, ki kinek a védelmére a legmegfelelelőbb vagy valami ilyesmi féleség. Nem akartam találgatni, ezért is kérdeztem meg a lányt. |
Kedvesen bólintottam.
-Valóban. A falka nagy létszámban él az erdő egyik részén. Felix pedig majd kijelöl neked egy őrzőt. -bíztattam. Boldog voltam, hogy én már túlestem ezen az egész vackon. Az első napon megtámadtak. Aztán megtaláltam a falkát. Aztán Bruno-t, végül a húgomat és a gyerekkori barátom.
-Ha gondolod elvihetlek. Bár elég letargikus a helyzet. -vakartam a fejem- Gondolom tudsz a csatáról. |
Kezemben még mindig tartottam a morzsát, bár egyre inkább éreztem, hogy nem olyan a tapintása, mint egy átlagos morzsáé, így elgondolkoztam azon, mire hasonlíthat még. Talán valamilyen magféle lehet? Nah majd otthon elültetem és ha mag akkor kinő, ha nem mag, akkor gondolom nem fog. Néhány pillanatig a zsebemet néztem, amiben a magszerűség rejtőzött, majd a lányra néztem, mikor az őrzőmről kérdezett, aki valójában még nem létezett.
- Nincs örzőm. Valójában még nem sok vérfarkassal találkoztam személyesen. Bár azt hallottam, hogy van egy falka a városban. - mondtam a lánynak egy halvány mosoly keretében. |
Nevetve figyeltem a mozdulatot, amit zsebrevágja a magot. Hasonlított egy morzsa darabkára. Az a mag azonban mag volt. És majd rájön miért adtam, amikor megérzi rajta a mágia illatát. Addig nem voltam halandó elárulni neki, hogy egy önvédelmi eszközt vágott zsebre hanyagul.
-Igen. És te is. Ezt érzékeltem. Nincs őrződ ugye? -kérdeztem mosolyogva. Ha lenne, nem sétálgatna egyedül. Bár én is hasonlóképp cselekedtem éppen. |
- Csak egy sejtésem van. - mondtam el neki. Ahogy hallottam észrevette, hogy a lábát kicsit megnéztem. Elmagyarázta, hogy miért nem hord cipőt, bár én még így is kicsit furcsáltam. Ezután egy morzsát adott a kezembe. Átlagos morzsának tűnt, nem láttam benne semmi különlegeset, de mivel nem nagyon értettem az ilyen dolgokhoz, így inkább csak zsebre raktam a kezemmel együtt. Hátha szükségem lesz valamikor egy morzsára, bár ez már most nagyon furcsán hangzott.
- Angyal vagy? - kérdeztem miután elraktam a morzsát. |
Mosolyogva bólogattam.
-Ethan. Van róla fogalmad, hogy mi vagyok? -kérdeztem még mindig vidáman. Ha nincs akkor faggatom tovább. Ha van... akkor rátérek a lényegre. A megérzéseim sosem csalnak, ha a fajtámról van szó. Szemmagasságban álltam vele. Nem volt sok eltérés. Kivéve persze a cipőjét ami előnyt adott neki. Látva az apró szemmozgását elmosolyodtam.
-Nem szeretem a cipőket. -magyaráztam- Ha megtanulod, hogyan használd ki a természetet. Megérted. -adtam egy apró morzsát a kezébe. Hogy mit kezd vele az az ő dolga. |
Gondolataimból egy női hang ébreztett fel. Kicsit végignéztem rajta. Eléggé érdekesen nézett ki a fehér ruhában és mezitláb. Nem nagyon láttam még lányt így öltözködni. Majd az arcára néztem. Eléggé érdekes kisugárzása volt a lánynak. Eléggé hasonlított... az enyémre. ~ Ő is nagyal lenne? ~ gondoltam magamban.
- Szia. Én Ethan vagyok. - mutatkoztam be én is a lánynak, ha már ő is megtette. Bár valójában nem értem, hogy miért tette, hiszen ha jól emlékszem sosem láttam még. |
Bágyadtan pislogva mászkáltam a szokásos fehérruha, mezítlábas kombóban. Átvettem a gyógyító ige szövegét. Unalmas perceimben ezt hajtogattam. Kissé ködös volt a táj és eléggé hűvös is volt. Szememmel az aurákat pásztáztam. Enyhén szorongás fogott el a sötét színek láttán. Aztán a szürkeségben megláttam egy fiút. Fiatal volt és szép arcú. Mint a legtöbb angyal. Bruno hajtogatta sokszor, hogy az angyalok szépek. Ezt addig nem tudtam elképzelni, amíg meg nem láttam egy ellenkező neműt. Igaza volt. Hallkan, szinte repülve mentem felé. Elhagyottnak tűnt. ~Lehet elviszem a falkához~ gondoltam. Óvatosan megkocogtattam a vállát.
-Szia! Merlin vagyok. -mosolyogtam kedvesen. |
A főtér kövein lépkedtem lehajtott fejjel. Valójában még mindig a nemrégiben történt harc volt a fejemben. Úgy tűnik mégis léteznek ebben a városban vérfarkasok. Valójában sokat gondoltam arra, hogy fel kéne keresnem őket, hiszen azért mégis csak egy könnyű áldozat vagyok így bármelyik vámpír számára, bár fogalmam sem volt, hogy hogy találom meg őket és azt meg végképp nem, hogy egyáltalán védelmeznének-e. Így, gondolkozva sétáltam a főtéren. Szinte észre sem vettem magam körül a világot. Ennek köszönhetően nekimentem az út során pár ismeretlen embernek, akik szerencsére egy egyszerű "Sajnálom"-mal is megelégedtek vígasztalásképp, amiért nem nézek magam elé. |
Unatkoztam otthon és úgy döntöttem megkeresem a drága kis őrzőmet. Felkaptam magamra egy fekete farmert, valami nagy pólót,ami kb.3 számmal nagyobb volt a kelleténél és a bakancsomat. A kócos hajammal kicsit úgy nézhettem ki,mint a legnagyobb drogosok,de ez van. Szerencsére alig telt 10 percembe,már meg is találtam Dant. Boldogan odasiettem hozzá és mikor odaértem vigyorogva átöleltem.
- Sziaaaa Dan. Képzeld,már két napja nem iszok és jó kislány vagyok. - mosolyogtam vidáman,majd a lámpaoszlop melletti padra lekuporodtam.
- Veled mizujs? - kérdeztem felvont szemöldökkel. |
.jpg?1383064239)
Csendesen sétáltam és figyeltem az arra mászkáló embereket. Mindig mindenki megy valamerre. Én meg csak ténferegtem szürke bőrkabátomba ésfarmerembe ami már számtalan helyn kiszakadt. Olyan sok lyuk volt rajta, hogy Merlin áldását adta rá és a szemetesre. Egy két ember meg-meg állt egy turistás fotó erejéig, aztán tovább siettek. Mély levegőt vettem és nekidőltem egy villanyoszlopnak. Felmérni a környezetet. Ma ez volt a célom. |
- Ugyan, nincs mit. - mondtam mosolyogva,majd lábaimat leeresztettem a földre és kiengedtem kócos hajamat, amit a vállaimra omlott. A hajgumit pedig a kezemre húztam. Megigazitottam szemüvegemet,majd szélesen vigyorogva válaszoltam neki.
- igen. - bólintottam a szó elhangzása közben. - Egy kávé most jól esne, tökéletes a másnaposság ellen. - halkan nevettem egyet,majd felálltam és megigazitottam a dzsekimet.
- Gyere,megmutatom merre találod a kávézót. Beülünk egy kicsit. - kacsintottam a lányra,majd elindultam előre.
/folyt.köv.kávézó/ |
- Köszönöm! - mosolyodtam el már teljesen. Már alig vártam, hogy találkozhassak a többi falkataggal és örültem, hogy segít nekem a lány. Valahogy meg akarta hálálni neki.
- Cserébe meghívhatlak valamire? - kérdezte a lányra nézve. Kicsit kíváncsi voltam, hogy az angaylok pontosan hogyan is kerülnek ide. A szüleim csak arról beszéltek, hogy mi védjük meg őket többet nem beszéltünk róluk. Igaz, ez eléggé szigurú nevelének hangzik, de valójában nagyon szerettem mindkét szülőmet és semmin sem változtatnék rajtuk. mindent magkaptam tőlük, amit csak akartam és valójában nekem csak játszanom kellett érte a jó kislányt. |
- Értem. - vigyorogtam a lányra,majd körbenéztem. Az emberek hatalmas bevásárló táskákkal, kézenfogva sétálgattak,babakocsit tologattak. Szépvolt az idő,sütött a nap, gondolom az Isten is mosolygott. Eltöprengtem azon, vajon miért küldött le ide engem és üldözöttel maga mellől? Hisz akkor még nem is voltam ennyire rossz, lehet, hogy valami feladatom van itt?! Ebből a kis töprengésből Lacee szavai ébresztettek fel. Azonnal felé kaptam tekintetemet és válaszoltam is.
- Szuper, akkor majd a hét folyamán bemutatlak a falkának. - mosolyogtam büszkén. Végre nem csak az a semmirekellő Lua leszek,akivel csak a baj van. Bár szerettem ezt az énemet, éreztem, hogy ez igy nem mehet tovább. A naponta ivás és discoba járás semmit sem old meg, ez mind csak azt bizonyitja,hogy egy gyerek vagyok még legbelül, aki semmire sem jó, csak a hülyeségekre. |
- Nem a pincébe, csak a házba. - mondtam. Nagyon a szüleim nem engedtek, hogy kint játszak más gyerekekkel, csak ha nagyon jól ismerték őt. CSatlakozni a falkához? CSábító ajánlat és biztos megbánnám, ha nem csatlakoznék. Talán kicsit enyhíthetném a félelmemet a kiéheztetett vámpíroktól, ha csapatban lennék. És a szívem mélyén éreztem, hogy nekem egy falkában lenne a helyem, nem pedig egyedül kószálnom a városban. Még egyszer átgondoltam az ajánlatot, majd a lányra néztem.
- Ha nem lenne baj, szívesen csatlakoznék! - mondtam ki válaszom. Mivel úgy is szerettem új embereket megismerni, így még jobbnak találtam a falka ötletét. |
Ahogy a lány megkérdezte,hogy Látó?, nagyot nevettem.
- Hol éltél te eddig? Bezárva tartottak egy pincében? - kérdeztem nevetve,majd komolyabbra forditottam a szót.
- Najó. Szóval,a látó létben annyi az egéssz, hogy látja a jövőt és ezzel segit nekünk,mivel megtudhatjuk Kath terveit. - mosolyogtam a lányra.
- Szeretnél csatlakozni a falkához? - vontam fel a szemöldököm és kiegyenesedtem. |
Figyelmesen hallgattam a lányt. örültem, mikor megtudtam, hogy egy egész falkányi vérfarkas él a városban. Sokáig azt hittem, hogy csak én vagyok és a családom. Annka a hallatán, hogy vámpírok is élnek itt kevésbé örültem, de gondoltam, hogy lehet pár, hiszen nem véletlenül került a házunkhoz több mint egy tucat vámpír. Mikor a lány a tömegben lévő férfira mutatt nem fordítottam a fejmet felé, csak szememmel néztem rá.
- Látó? - a fogalmakban nem voltam a legjobb, így nem tudtam mi vagy ki lehet a látó. Ezért is kérdeztem meg Lua-t, hiszen ahogy láttam ő eléggé képben van az itteni dolgokkal kapcsolatban. |
Végig csak mosolyogtam,már amennyire tudtam,igy félálomban és másnaposan. Végighallgattam kérdését,majd válaszoltam,kissé élénkebben.
- Igen, rengetegen vagyunk. Angyalból is viszonylag sok van és farkasból mégtöbb, viszont vámpirok is vannak és nemsoká harc lesz. Amiben mindenkinek részt kell vennie a falkából. -nyeltem egyet,mjd folytattam. - Aztán még vannak boszorkányok is,akik hatalmas erővel birnak. - a kezeimmel mutogattam közben és mikor megpillantottam a tömegben Felixet arra mutattam.
- Ő a látó, vámpir és egyik oldalon sem áll. - leeresztettem kezemet majd visszanéztem a lányra.
- Az ellenséggel hempereg az ágyban, de közben nekünk segit. - nevettem egyet,majd megráztam a fejem,mikor eszembe jutott Ryan és az én kis ügyem. |
Kicsit meglepődtem a lány válaszán. Már nem cska azért, mert igaz volt érzetem, hanem mert ilyen könnyen tudott válaszolni. Én biztos nem tudnék egy majdnem idegennek csak így elmondani a titkomat. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer az életben valaha is találkozok egy igazi angyallal. De ezt kicsit félretéve válaszoltam a lány kérdésére is.
- Igen. Az vagyok. - mondtam. Valójában nem tudtam, hogy szeretek-e vérfarkas lenni vagy sem. Ha nem lennék az vajon a szüleim még mindig élnének. Bár ha nem lettek volna ők is vérfarkasok, akkor nem is találkoztak volna. Nem szerettem nagyon a múlton rágódni, de valahogy egyre többször jöttek elő bennem a képek, ahogyan a kiéheztetett vámpírsereg beront a házunkba. Kicsit újra megráztam a fejemet és egy ésszerű kérdést próbáltam keresni, hogy eltereljem gondolataimat.
- Vagyunk még többen is? - kérdeztem a lányra nézve egy halvány mosollyal, hogy ne látszódjon szomorúságom. |
A lány egy elég hülye kérdést tett fel, de nem várhatom,hogy mindenki felfogjon mindent egy szóra. Sóhajtottam egy jó nagyot,majd válaszoltam.
- Igen, angyal vagyok. Ha nem lennének itt emberek meg is mutatnám a szárnyaimat. - mosolyogtam egyet,majd körülnéztem. Valóban, kezdtek egyre többen lenni, és mégsem leplezhetem le magamat.
- Te pedig vérfarkas vagy, ugyebár? - kérdeztem vigyorogva és a pad támlájának dőltem. |
[156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
