|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 18:03 - |
 |
[156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Már úgy gondoltam felállom és megyek, de valaki leült a padra. Előtte kérdezte, hogy leülhet e, de úgy látszik ez nem Washington, mert válaszom előtt leült.
-Ja?-mondtam, de inkább kérdésnek hangzott.
-Csak most jöttem a városba...azért!-mondtam közömbösen.
-Amúgy Cherry Eve Kelly vagyok!-mutatkoztam be neki ne legyek már bunkó. |
Lazán zsebre vágtam a kezem, ahogy kiléptem a kastély hatalmas tölgyfa ajtaján. A nap hétágra sütött, a madarak boldogan csiripeltek.. tudtam, hogy itt van a tavasz. Minden olyan rohadtul tökéletes. Miért indultam el fényes nappal vadászni? Ez a jó kérdés. Olyan régen jártam a kastély falain kívül, köszönhetően annak a rohadt vérfarkasnak, aki szétmarcangolta a hátam, hogy most egyelőre csak megfigyelőnek jöttem. Talán valamelyik kis angyalkát magamhoz édesgetem, és nem csak úgy lecsapok rájuk mint általában. Megnyomtam a gombot és az udvaron parkoló legújabb autócsoda lámpái máris felvillantak. Nem rég szereztem be, de máris szerelmes voltam. Lazán kinyitottam vérvörös ajtaját és besüppedtem a bőrülésbe. Olyan hangtalanul siklott az utakon, és olyan gyorsulásra volt képes, hogy muszáj volt kicsit gyorsabban hajtanom a megengedettnél. Najó talán egy kicsit sokkal gyorsabban. A főtér közelébe parkoltam le, nem nagyon szerettem erre járni inkább a park volt az én helyem, de ezt a kis drágát muszáj volt olyan helyre raknom, ahol mindenki láthatja. Ahogy becsaptam magam mögött az ajtót egyből az orromba kúszott az édeskés illat, ami a legfinomabb virágéhoz hasonlított, de még azt is túlszárnyalta. Megigazítottam barna dzsekimet és elővettem sármos mosolyom. Lazán átvágtam az utcán és ahogy beléptem a főtér területére körbefutattam a pillantásom. Egy barna hajú kék szemű bájos lányok akadt meg a szemem az egyik padon ücsörögve. Közelebb léptem és megbizonyosodtam róla, hogy belőle árad az angyalok szokásos mámorító illata.
- Hello. Szabad? – kérdeztem, de már le is ültem. – Gondolom igen. Kicsit eltévedtnek tűnsz. – jegyeztem meg félmosolyra húzva a szám. |
Miután megcsináltam az otthoni "tennivalóm" gondoltam eljövök körülnéző túrára jönni. Mivel nem régiben jöttem ide így majd meg kell ismernem a várost is így fogtam magamat és elkezdtem sétálni. Végülis valami Főtéren jukadtam ki ahol lecsücsentem a padra és figyeltem az embereket és a szememmel néztem körbe a téren. |
 -Én is...-mosolyogtam majd számolgatni kezdtem magamban. 1 hét..2 hét..1 hónap?-gondoltam magamban majd válaszoltam.
-Kb. 1 hónap...de szinte ezalatt az egy hónap alatt annyit jártam meg, hogy suli-otthon...-mondtam majd reménykedtem benne, hogy isten biza' nem fogja a kis monológjaim alatt halálra unnia magát...reménykedtem. |
-Örülök, hogy megismertelek.-mondtam és néztem a lányra, és hallgattam amit mesél. Kicsit hűvös volt, elkezdett fújni a szél, ezért kivettem a táskámból a kabátomat és felhúztam, majd visszapillantottam a lányra.
-Értem. Te mióta laksz itt?-kérdeztem, majd halvány mosoly volt közben az arcomon. Én nemrég óta lakok itt, és alig ismerek pár embert. Kíváncsi voltam, hogy csak én vagyok-e az egyetlen, aki alig ismer valakit ebben a városban. |
Egyet-kettőt pislogtam majd válaszolni próbáltam.
-Én Andzsi vagyok...-mosolyogtam majd egy normális mondatot próbáltam megfogalmazni.
-Már nem bírtam otthon ülni és nézni a falat...-mondtam egy olyan normálisnak tűnő választ és moslyogtam tovább. Tessék...úgy látszik káros az agyamra a hülyeségem.....gondoltam majd tovább mosolyogtam. |
Elmosolyodtam, mikor mondta, hogy jól van. Végre megtudtam nézni a lányt normálisan, így hogy már velem szemben állt. Csinos lány volt. Csak mosolyogtam mint egy hülyegyerek, majd hirtelen megráztam a fejemet és ránéztem a fényképezőgépemre. Elraktam a táskámba, majd visszapillantottam a lányra.
-Amugy Chris vagyok.. -mondtam mosolyogva, és bólintottam, remélve, hogy ő is bemutatkozik.
-Mitcsináltál igy estefele itt kint egyedül?-kérdeztem kíváncsian majd néztem a lányra. |
-Jól vagyok...-mondtam halványan mosolyogtam. Haha...Angela te olyanokat tudsz esni..-gondoltam magamban. Azt úgy bírom, hogy angyal létemre ilyen idióta vagyok. Ráadásul olyanokat tudok esni, hogy azt még Ügyifogyi is megirigyelné..-gondoltam továbbra magamban majd meszólalni nem tudtam. Most rám jött a megmukkanási időszakom. |
Hullafáradtan sétáltam át a főtéren és közbe egyik kezemmel a fejemet fogtam majd ásítottam egyet. Közben néztem a képeket a fényképezőmben. Egyszer csak annyit éreztem, hogy valaki nekem jött, de megsem moccantam, szegény lány meg hátracsapódott.
-Semmibaj..jólvagy, minden oké?- kérdeztem tőle nagy kerek szemekkel, és néztem a lányra, hogy vajon jól van-e. Mondjuk csak nincs olyan nagy baja. |
Ültem továbbra is a padon majd egy galamb "ült" oda mellém. Szerettem az ilyen állatokat, mert végülis nekik is szárnyuk van meg nekünk is. Megsimítottam a galamb fejét csodálkoztam, hogy nem csípett meg. Végülis utána elment. Én meg egyet sóhajtottam és azt sem tudtam mit csináljak. Végülis felálltam és elkartam indulni mikor valaminek vagyis valakinek neki mentem. Én hátra csapódtam, de mint egy darab fa meg sem moccant.
-Bocsii...-mondtam majd a fejemet fogtam aztán felálltam. |
Éppen a melóból mentem hazafele, fényképezni voltam, az egész városba mindefele. Eléggé kivoltam fáradva, nem mintha nehéz munka lenne ez a fényképész. Körbenéztem, alig láttam egy-két embert a városban. Előkaptam a fényképezőmet, és lassan elkezdtem megnézni a mai munkámat. |
Mostanában nagyon zárkózott voltam így hát most eldöntöttem, hogy kijövök a főtérre "levegőzni". Leültem a főtéren az egyik padra és onnan néztem szerte-szét. Na már Petőfit is utánzom.-gondoltam magamban, majd nyugodtan hátra dőltem és figyeltem a dolgokat. |
Egyenlőre még csak szoktam a várost, alig pár hete költöztem ide és még minden olyan fura volt. Általában nagyvárosokban éltem mindig is, olyan helyeken ahol könnyen el lehet vegyül a rengeteg ember között. New York, LA, London.. Ez a hely viszont ezekhez képest egészen kicsi volt ráadásul nem ismertem senkit. Persze kivéve a nagyanyámat akivel laktam de az nem ugyan az. Tudtam, hogy az én érdekemet szolgállta a költözés de attól még nem volt könnyű és nem feltétlen kellett neki örülnöm is.
Már szörnyen untam a bezártságot és nem bírtam otthon üllni, szóval egyszerűen fogtam magam és úgy döntöttem, hogy akkor én most elmegyek sétálni. Az nem különösebben érdekelt, hogy nem ismerem a várost és azt se vettem figyelembe, hogy milyen szörnyű a tájékozódási képességem egyszerűen csak ki akartam menni a szabadba. Csak egy lenge fehér blúzt kaptam fel, vékony bőrdzsekivel aminek feltűtem az uját és szagatott rövid farmer sorttal és conversevel. Aztán egyserűen elindultam szétnézni a városban. Nem tudom mennyi ideje lehettem kint mikor valami tér szerűségen kötöttem ki és mint kiderült ez volt a főtér. A probléma már csak az volt hogy nem tudtam honnan jöttem és, hogy keveredek innen haza.
|
- Hmm... Lehet. - vontam meg a vállam, majd felálltam és megigazitottam a ruháimat. Már nagyon szerettem volna egyet repülni, mert olyan rég nem csináltam már, de most nem lehetett. Nem most és nem itt.
- Carter egyébként mióta tudja, hogy mik vagyunk? - lassan odasétáltam Slomó elé és zsebredugtam kezemet. Elszállt előttem egy szép kis lepke, kinyújtottam az egyik kezemet, az pedig az ujjamra szállt. Valami oknál fogva mindigis vonzott a természet és az állatok és ők is szerettek engem. |
Halkan felnevettem a lány válaszán és gigyeltem ahogy a gyűrűvel babrál. Játékosan oldalba böktem.
-Figyelj, kitudja! Ha képes elviselni a szeszélyes természetedet, akkor jól kijötök majd. -nevettem és egy puszit nyomtam a homlokára- Hiányoztál ám. -suttogam majd kicsit kiengedve mosolyogtam. Nem is vettem eddig észre, hogy Daisy ennyire hiányzott nekem. Régen nyávogott és sírdogált, most meg vicceskedik és mosolyog. Határozottan javult. |
Felnevettem a fiú válaszán. Jót beszélgettünk, régen egyáltalán nem álltunk szóba, csak akkor amikor Carter cikizett én pedig sirva szaladtam el, Slomó pedig megvigasztalt. Amint elgondolkodtam ezen kicsit el is szomorodtam, de aztán a fiú kérdéseire akarva-akaratlanul elmosolyodtam.
- Nem... Nem hiszem,hogy ő lenne az igazi, de nem tudom... Fogalmam sincs még,hogy ki lesz az... - mondtam közben az ujjamon lévő gyűrűt babrálva. |
Mosolyogva bólintottam Daisy viselkedésre. Ezekmiatt a hülyeségek miatt szerettem őt.
-Lány. Legalábbis annak néz ki. De eltudom róla képzelni, hogy ufó. És enyhén szólva is megőrítjük egymást. -mosolyogtam a lányra, majd hátradőltem és úgy néztem az arcát.
-Milyenre számítasz? Ő lesz a nagy Ő? -cikiztem komolyan. |
Mikor elcsititott Slomó automatikusan a számra emeltem kezem,majs suttogva megszólaltam.
- Bocsi... Csak hát...Mindegy. - halvány mosoly kúszott arcomra,majd az ölembe eresztettem kezemet.
- Szuper. Remélem,hogy végre megtalálom őt... - hangsúlyoztam ki azt az utolsó kis szócskát.
- A tiéd lány vagy fiú? - vontam fel szemöldökömet. - És birod őt? - igen, még mindig nem birtam befogni a szám. |
Halk sóhajjat hallatva esedeztem megbocsátásért.
-Van egy ház... -kezdtem, majd el is akadt a szavam, ahogy Daisy sodorta tovább a kérdéseit. Dühösen murdultam rá, mésis hallk volt a hangom.
-Fogd már be! Ezek emberek. Nem tudnak semmit. Hallkan. -szóltam rá nyugtalanítóan. Ha a húgom mindent kifecseg... Nos. én leszek bajban.
-Igen találtam. Meg is van az őrzőm. -feleltem csendesen- Valószínűleg neked is meglesz! |
Mikor meghallottam Slomó válaszát elmosolyodtam és egy hatalmas kő esett le a szivemről.
-Akkor jó.. - magam alá húztam lábaimat és úgy fordultam a bátyám felé.
- Na és hol laktok? Mert nekem is kellene valahol szállást találnom ,aztán pedig beiratkozni a suliba. Vérfarkasokat találtatok már? Vagy valamiket? - nem birtam befogni a szám. Annyi kérdésem volt, hogy az már nagyon-nagyon soknak számitott. |
[156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
