|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 16:33 - |
4 darab hálószoba, 1 konyha, 2 fürdőszoba és egy hatalmas nappali található itt, a menedékház mögött pedig egy nagy medence és egy kis jakuzzi.
Itt élnek:
Mike Dearman + Irina Bryson
David Evans + Maire Moore
Bella Turnish + Matteo Derevine
- 1 üres szoba -
|
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Irina leült mellém, aminek kifejezetten örültem, hiszen, így hogy nem "tornyosultak" felém, kicsit jobban éreztem magam. Első találkozásokkor szinbte mindig megmerevedek és nem tudok semmiről sem eszélni, de most valahogy jobban éreztem magam itt. Mikor Irina a házról kérdezett ránéztem.
- Nagyon tetszik. Köszönöm, hogy itt lakhatok. - mondtam hálás tekintettel és egy apró mosollyal. Ekkor Mike kérdezett tőlünk. Nem mondanám, hogy az a nagy piás vagyok, ezért is a víz volt a választásom.
- Én csak egy kis vizet kérek. - mondtam. Próbáltam nem úgy beszélni, mint a kávézóban a pincérekhez, de valahogy még is csak így jött ki. Lehet kevesebbet kellene járnom a kávézókba és azokhoz hasonló helyekre. |
Vigyorogva ültem a fotelba, viszont mikor Rina elkezdett hozzám beszélni beletúrtam a hajamba,majd vállat vontam,azátn Lacee-re pillantottam.
- Mit isztok? Wisky? Vodka? Sör? - kérdeztem vigyorogva,majd felpattantam a helyemről. - Esetleg viz? - fintorodtam el egy pillanatra,de aztán újra elmosolyodtam. Megvártam a válaszukat, majd kisiettem a konyhába és hoztam nekik amit kértek, magamnak meg egy pohár vodka-juicet kevertem. Kimentem a konyhából,széttosztottam a piát,majd visszaültem a helyemre és iszogatni kezdtem. |
Mikor Mike egyszerűen csak bemutatkozott a csajnak mereven bámultam rá. Nincs semmi kérdése vagy valami mondanivalója. Mondjuk nem számítottam tőle semmilyen nagy beszédre, de szegény lánnnny…. Egyszerűen lesmárolt. A francba már, ha nem szeretném ennyire tuti lekevernék neki egyet. De túlságosan régen volt, hogy megcsókolt, (úgy valahogy tegnap elalvás előtt) és már eléggé hiányzott. Mikor elengedett, nem sikerült elég gyorsan letörölni a vigyort a számról, ezért tudhatta, hogy minden bűne meg van bocsájtva. Mikor leült a kanapéra, úgy döntöttem, hogy leülök az új lány mellé, hogy ne ketten nézzünk vele szembe.
- Nos Mike. –kezdtem bele, hogy Lacee is be tudjon kapcsolódni. – Mikor kezdjük Lacee felmérését? És hova fog költözni? Bruno volt szobájába vagy a másik házba? – kérdeztem, az alfától, de szinte biztos, voltam benne, hogy valami olyasmi választ ad, hogy: Nekem mindegy. Túl jól ismertem már a gondolkodását. -Lacee, hogy tetszik a menedékház? – kérdeztem felé fordulva apró mosollyal a szám szélén. Alig vártam, hogy jobban megismerjem a lányt, volt egy olyan érzésem, hogy jó barátnők leszünk. |
Igaz volt a megérzésem. Mike tányleg az alfa. Kicsit elvörösödtem, mikor kezet nyújtott felém. Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű lesz, de végülis örültem neki. Hogy ne legyek annyira vörös elmosolyodtam és kezet fogtam Mike-al.
- Köszönöm, hogy itt lehetek. - mondtam. Ahogy láttam Irináék nem nagyon zavartatták magukat. Valahogy mindig én kerülök zavarba, ha egy csókolózó párt látok, bár ezt sosem tudtam, hogy miért van. Lehet talán az az oka, hogy még én senkit sem csókoltam meg egész életemben. Inkább csak egy újabb mosoly mögé rejtve zavaromat oldalra néztem és jobban szemügyre vettem a ház nappaliát. Kellemes helynek tűnt. Lehuppantam a nem messze lévő kanapéra. |
Halkan felnevettem ahogy a duzzogó kis asszonykámra néztem,majd egy lépéssel közelebb mentem az új csajhoz. Végignéztem rajta,majd halványan elmosolyodtam miután végigmondta Rina a dolgokat. Kezet nyújtottam Lacee-nek.
- Üdv a csapatban, Lacee. - mosolyogtam még mindig,majd a kézfogás után visszasétáltam Rinához és egy óvatlan pillanatban felkaptam őt (Valahogy igy képzeljétek el) és hosszan lesmároltam,majd leeresztettem a földre.
- Csak beszorult a feje annak a szerencsétlennek, cicám. - nevettem fel a lány szemeibe nézve, majd belemarkoltam a seggébe,aztán leültem egy fotelba. Igazából sosem zavartak a szemek,amik minket néztek ezért akár az Eiffel-torony tetején is lesmárolnám a drágámat a sok ember szeme láttára. |
Szúrós szemekkel néztem Mike-ra ahogyan közelített felém. Ha nem ismerném a tenyeremnél is jobban Bellát és ezt a drága fiút, akkor talán valami rosszra gyanakodnék. Elég félreérthető volt a helyzet de végül csak összefontam magam előtt a karom, és hagytam, hogy átöleljen de nem öleltem vissza. A kérdésére, miszerint ki ez a lány hirtelen észbe kaptam. Ja, hogy Lacee végignézte ezt az egészet, huppsz.
- Ő itt Lacee Lyon. Tisztavérű és Lua mondta a héten, hogy beszéljünk vele. Én pedig elmentem vele találkozni. – mondtam neki még mindig egy kicsit morcosan, de most már inkább megjátszottam magam, aztán kedvesen a szőke lányra pillantottam.
- Lacee őt itt Mike Dearman a falka alfája és a csalfa vőlegényem. – mutattam be őket egymásnak, és metsző pillantást vetettem a fiúra a szemem sarkából, miközben próbáltam nem megállapítani, hogy ma is átkozottul jól néz ki. |
A helyzet számomra kicsit fura volt, de ekkor a fiú széttárt karokkal közeledett Irina felé és elkezdte elmagyarázni. Szememmel követtem a fiú lépéseit. Szavaiból feltételeztem, hogy Irina barátja lehet, bár az előbb látottak tényleg kicsit félreérthetők voltak. Szemem sarkából a még ismeretlen lányra néztem, majd vissza Irináékra. A fiúnak érdekes kisugárzása volt. Rögtön arra gondoltam, hogy ez ameiatt lehet, mert ő az alfa, de nem mertem rákérdezni. Inkább csak álltam egy helyben és halványan elmosolyodtam. |
Végre,nagy nehezen sikerült lecibálnom a lányra szorult pólót, de sajnos Irina elkapta a kinlódásunk végét, ahol a Bellán lévő póló az álláig fel volt csúszva. Kissé ijedten fordultam hátra és megvakartam borostámat,majd hevesen gesztikulálva megszólaltam.
- Ez nem az aminek látszik, én csak segitettem levenni a pólóját... - mondtam kikerekedett szemekkel,majd karjaimat széttárva Rina felé sétáltam.
- Jaaj, szivem. Tudod,hogy szeretlek. - vigyorogtam halványan a szőke hajú farkas leánykára, akit az életemnél is jobban szeretek. Ha engedte átöleltem és egy puszit nyomtam az arcára, majd rákérdeztem ki ez a mellettünk álló rövid hajú leányka. |
Miközben haladtunk valami furcsa illat csapta meg az orrom. Szinte azonnal rájöttem, hogy ez a szag a terület megjelölése. A vérfarkasok területére értünk. Igaz, már nagyjából a falkához tartoztam, de most, hogy az ő területükön is vagyok kicsit kicsinek kezdtem érezni magam, hiszen még nincs nagy szerepem a falkában, sőt a falka többségét még nem is ismerem. Rachel közben elvált tőlünk. Én egy kedves mosollyal búcsúztam el tőle, majd tovább követtem Irinát. Egy tisztáshoz értünk, amiről megtudtam, hogy leginkább itt edzenek. A sziklaszirt hallatára kicsit felemeltem a fejemet. A házunk közelében is volt valami ahhoz hasonló, csak az alatt nem volt óceán, csak egy kisebb tó, így az érkezések nem voltak valami kényelmesek, de én mindig élveztem a zuhanás élményét. Most már kezdtem nem csak a tagok iránt, hanem a terület iránt is érdeklődni, főleg a szirt után. Tovább a ház felé Irina említett pár nevet, de fogalmam sem volt, hogy kik lehettek. Bár azt kifeltételeztem, hogy mind a falka tagjai. Megérkeztünk a házhoz. Szinte azonnal beleszerettem, főleg mivel emlékeztetett gyerekkori otthonomra. Nem akartam nagyon elragadtattni magamat, hiszen az alfával még nem is találkoztam és az ittmaradásom sem volt még teljesen biztos. Beléptem a házba Irina után. A nappaliba mentünk, ahol másik két falkatag volt. Irina köszönt is nekik, de számomra furcsa módon nem fejeszte be mondatát. A lányra, majd a fiúra néztem. |
Mikor a fák egyre sűrűbben nőttek, és megéreztem azt a bizonyos illatot, ami bekerítette az egész területet éreztem, hogy most már beértünk a saját területünkre. Rachel úgy döntött, hogy most még nem jön haza velünk ezért elbúcsúzott és két pillanat múlva egy csinos farkas képébe szelte át az erdőt. Visszafordultam a lány felé és ahogy elhaladtunk a tisztás mellett, lassan beszélni kezdtem.
- Általában itt szoktunk edzeni, esetleg a dombon. Körülbelül negyedórányira a menedékháztól van egy sziklaszirt, ahonnan nyáron az óceánba ugrálunk. – mosolyodtam el az emlékekre miközben szőke hajamat kifésültem a szememből. Emlékszem amikor először ugrottam le onnan, és vetettem bele magam a csillogó habokba, Mike és David oldalán. El sem hiszem, hogy az majdnem két éve volt. Mikor kiértünk a fák közül két faház tárult a szemünk elé. Az egyiken látszódhatott, hogy újabb építésű, széles verandával és nagy üvegablakokkal vagy kétszer akkora volt mint a másik.
- Itt él Rachel és a családja, meg Merlin, Dan, Lilly és Lua meg a többiek. Nem sokára biztos meg ismered őket. – magyaráztam és csak később kaptam észbe, hogy valószínűleg a lánynak fogalma sincs kikről beszélek. Aztán ahogy áthaladtunk a két udvar között az egyik medence mellett, felmutattam a kisebb de számomra sokkal kedvesebb házra.
- Itt élek én. – mosolyodtam el egy pillanatra, aztán rögtön folytattam. – Általában itt tartjuk az összejöveteleket hiába kisebb mint a másik. Mike az alfa, David a béta, David barátnője Maire, akinek tűzvörös haja van és Bruno aki egy remek harcos, meg természetesen Bella is itt él. Szerintem Mike meg Bella itthon is vannak. – vigyorogtam és benyitottam a hátsó ajtón ami a konyhába vezetett.
- Gyere be, nyugi nem kell levenni a cipőd, van amikor az idióta srácok farkas alakban rohangálnak idebent. Hiába próbálunk mi lányok valamennyire rendet tartani. – vigyorogtam boldogan és ahogyan a lányt bevezettem a konyhába akkor éreztem mennyire szeretek én itt élni. Át a konyhán, és az előszobán egészen a nappaliba vezettem Laceet, ahonnan hallottam a TV hangját.
- Sziaaasz…-az a bizonyos ’tok’ szócska lemaradt a végéről mert meglehetősen érdekes dolog tárult a szemem elé. Mégpedig a vőlegényem rángatja le a legjobb barátnőmről a felsőt aki éppenséggel melltartóban várja, hogy megszabadulhasson a ruhadarabtól. Mi a franc? |
Kuncogtam egy nagyot, mikor a falakra fogta a dolgot Bella,majd megszólaltam.
- Ugyan,ugyan. Be kellene tömnie Brunónak a szádat, ha érted mire gondolok. - néztem rá perverzen és gyengéden meglöktem a vállát, mint ahogy a haveroknak is szoktam. Sokat beszélgettünk és vigyorogtunk,mint a fakutyák. És ahogy beszélgettünk Bella elkezdett fulladozni a póló alatt, mire én hatalmas röhögésbe törtem ki.
- Még jó, hogy van neked Bruno, aki levetkőztet minden este. Te jó ég, egy pólót sem tud levenni. - nevettem kissé gúnyosan,majd felálltam és elkezdtem lehúzni róla a felsőt, viszont ahogy zt megragadtam sajnos a másik,alatta lévő póló is felcsúszott és valószinűleg kilátszott az egéssz melltartója, de nem zavart,mivel senki nem vol otthon,én pedig nem arra figyeltem, hanem arra,hogy minnél hamarabb kiszabaditsam őt pólója fogságából. |
 A nyögéses megjegyzésén elvigyorogtam, reméltem, hogy csak ugrat, mert igazán törekszünk Brunoval arra, hogy ne legyünk hangosak. Bár ez legtöbbször nem sikerül.. hát igen, ez van ha vékonyak a falak és sok az ember a házban. Már olyan is volt, hogy Rachel átkopogott, enyhe utalást téve arra, hogy csöndesebben csináljuk a dolgokat.. -Jólvanna.. nem tehetünk róla, hogy ilyen vékonyak a falak.- mentegetőztem. Amikor átkarolt ismét elmosolyodtam, nem tudom milyen az az apa-lánya pillanat, de szerintem valami ilyesmi lehet mint a mostani. Pizsamában mesét nézve ülve a kanapén egymás mellet.. hmm tetszik ez az érzés. -Hát remélem is..- mosolyogtam. Egy ideig csak íggy ültünk és beszélgettünk, de egyre jobban kezdett melegem lenni, végül feláltam és leakartam venni a pulcsimat. Ebből persze amilyen szerencsétlen vagyok az sült ki, hogy beleakadtam és nem tudtam lehúzni a fejemről. -Ááá Mike segíts, megfulladok.. nem tudom levenni..- mondtam gyorsan, komolyan külön órát kéne vennem, hogy kell normálisan öltözködni,járni,főzni stb.. |
Kanalaztam és csak kanalaztam a zabpelyhet, közben alig figyeltem Bellára. Hamar megettem,még mielőtt kimondta volna a Brunos kérdését. Az előttünk lévő kis asztalkára helyeztem a tányért,amiben a zabpehely volt,majd válaszoltam neki.
- Nem tudom, de az este hallottam ám a nyögéseket. - hecceltem a lányt,majd elnevettem magam. Mikor viszont kissé komolyabbra vette a szót és kimondta azt a bizonyos mondatot,amit annyira szeretek hallani elmosolyodtam és bal karommal átöleltem,majd a feje búbjára egy puszit nyomtam.
- Sosem hagynánk el téged, tündérke. - rámosolyogtam a lányra,majd hátradőltem a kanapén. |
A fiú kérdésére megvontam a vállam.. -Csak annyit mondott ,hogy levegőzni megy.- mondtam majd bekanalaztam egy adag zabpelhyhet, aztán elmosolyodtam.. -És te tudod, hogy Bruno hova ment? Ő sem szólt semmit..- kérdeztem vissza -Szépen itt hagytak minket így korán reggel.. na de nem baj nem tudják mit hagynak ki.- mondtam mosolyogva. Jó volt Mikera néha apa ként nézni, bár nem volt sokkal idősebb, mégis olyan érzés.. Már vagy másfél éve normális családom van ( ha lehet minket annak nevezni ) ,ami az én szememben naggy szám. Minden nevelőszülőm ott hagyott, de ők mások.. -Mike?- szólítottam meg óvatosan, a gondolataimból kilépve.. -Olyan jó ,hogy itt vagytok nekem..- mondtam mosolyogva. Tudom kicsit furán hangzott, de kiakartam mondani.. nagyon megszerettem őket.. |
Felkeltem, és Rina nem volt mellettem. Hagyott egy levelet,hogy elment,azt viszont nem irta meg hogy miért és hová. Nem is nagyon érdekelt. Kimásztam egy szál alsógatyámban az ágyból és kómás,kócos fejjel kimásztam az ágyból. Bellával a kiültünk a nappaliba a kanapéra és megint azt az idióta mesét néztük,amit minden nap. Csak nevetve megráztam a fejem,mikor a szőke kis angyalka énekelni kezdett,majd kortyoltam egyet a narancsléből,hisz minek koszoljak össze egy poharat, ha a dobozából is lehet inni??!
- Egyébként, Bella. - fordultam oda hozzá,majd egy kanál zabpelyhet a számba kanalaztam és teliszájjal folytattam a dumát,ami tőlem egyébként már megszokott volt.
- Nem tudod hol van Rina? - kérdeztem a lánytól,majd letöröltem a kezemmel a számból kicsorgott tejet. |
Szerettem reggelenként a kanapén reggelizni Mikeval, miközben valami hülye reggeli gyerek műsort néztünk. Egy nagy adag zabpehely mellet és két pirítóssal kezdtük a napot. Elég hanyag kinézetünk volt, hisz még korán volt.. kócos haj, nagy kötött pulcsi és mackó nadrág.. nem éppen nőies. -Jaaj most jön a kedvenc részem- vigyorogtam ,aztán elkezdtem énekelni jó hangosan a vízilódalt. -Ugorj egyet vizi-vizi-vizilóó tapsoljuuunk a zenére.. sálálálálá- utánoztam a tévében éneklő állatkákat, aztán elröhögtem magam. -Najó, lehet, hogy megkéne komolyodnom így 19 felé.. de ez a mese tökvicces.- mosolyogtam, aztán odanyújtottam a narancslét Mikenek, hogy tudjon magának önteni. |
 Pár kép és egy videó után, amikor kivonultak a konyhába, elkezdtem visszanézni a képeket. -Tényleg.. összerakok pár hülye fotót.. feldobná a bulit..- vigyorogtam. -Bár szerintem lesz ott anélkülis dráma..- jegyeztem meg, csak abban reménykedtem, hogy egyik vámpírka sem fog belibegni, mert akkor annyi. Én is köszötöttem Luát, aztán az esküvős dologra csak furcsán pillantottam, hisz akkor még élni sem éltem.. -Tessék?? Felixet? Tyűhaa.. mondom, hogy nagy buli lesz itt..- mosolyogtam. Aztán elkértem Luától a Whiskeyt és kortyoltam belőle egy nagyot. -Éés? Te kivel mész az esküvőre?- kérdeztem az újonnan érkező lánytól. -Te is erősíted velem a szinglik csapatát? Vagy van valaki?- mosolyogtam, aztán egy újat kortyoltam. |
 Rachel csinált pár képet róluk, én pedig közben csak vigyorogtam, nem tudtam levenni a szemem Mikeról.. -Hogy ez ,hogy fog rólad lejönni, azt nem tudom.. ennek a ruhának annyi..- jegyeztem meg, aztán amikor kimentek a nappaliba, elkezdtünk Rachellel kuncogni. -Az esküvőre csinálljunk már belőle egy videót.. szerintem Rina szüleinek bejönne..- röhögtem. Aztán megérkezett Lua is, így egy öleléssel köszöntöttem. -Ó Whiskey is van.. emlékszem amikor Rosék esküvőjén berugtam milyen szép vége is lett.. szóval ma fogjatok vissza.- mosolyogtam, bár ma eleve nem terveztem semmi ilyesmit. Mizujs kérdésére eszembe jutott, hogy ideje lenne bejelentenem valamit.. -Jaj képzeljétek, meghívtam Felixet az esküvőre.. szerintetek nagy botrányt csináltam? Ugye nem?- kédeztem kicsit óvatosan, nem akartam ,hogy Mike a salyát esküvőjén feszülten érezze magát.. meg hát Brunonak sem akartam roszat. |
 Irina valami pizsipartis cuccot talált ki. Nem volt hozzá túl sok kedvem,mivel nem az az édi-bédi, együnk habos sütiket stilusú lány vagyok, de úgy döntöttem, hogy nem leszek bunkó és mivel birtam is őket eljöttem. Két fonott copfba fogtam a hajam és felkaptam magamra egy sportmelltartót,rá egy szürke, lógós pólót és egy sportos forrónacit,mivel általában fehérneműben szoktam aludni most csak ezt tudtam magamra kapni. Hoztam a kedvenc wiskymből két üveggel is és egy zacskó csipszet. Hanyagoltam a kopogást és csak úgy benyitottam.
- Császtook! - köszöntem hangosan a csajoknak,majd az asztalra tettem a dolgokat. Megsimogattam az üvegeket és odasúgtam nekik:
- Mindjárt itt van a mami, ne sirjatok. - vigyorogtam egyet és még puszit is nyomtam az üvegekre, aztán kifáradtam a konyhába. Szemeim hordó méretűre kerekedtek ki.
- Ti mi a faszt csináltok? - nevettem fel. - Rohadt szépen nézel ki, Miki Mouse. Tudtam, hogy egy majom vagy, de azért ez....- nevettem tovább, odamentem hozzájuk.
- Mutasd Rina,majd én elintézem. - gyöngéden odébb löktem Rinát, megfogtam a ruhát és egy erős,határozott mozdulattal széttéptem a ruhát.
- Szivesen. - kacsintottam a srácra majd visszamentem a nappaliba és ledobtam magam a kanapéra, egyik wiskymet pedig a kezembe vettem és felbontottam. Lassan kortyolgatni kezdtem.
- Mizujs? - kérdeztem Belláéktól. |
Csak az forgott a fejemben, hogy ezeket a képeket, ha gonosz kedvembe leszek simán lejátszom az esküvőnkön, meg majd a gyerekeknek is. Íme, apuci csúnya néninek öltözve. Jól nézzétek meg, ritkán látni ilyet. Mikor meghallottam, a konyhából a hangját megráztam a fejem és végül nagy nehezen elkezdtem vonszolni magam a konyha irányába.
-Addig válasszátok ki, hogy mit nézzünk. Vagy megvárjuk Luát? – kérdeztem a lányoktól, de végül csak beléptem a konyhába és újra elszörnyedtem a látványon.
- Imádlak, de ha lehet, most inkább nem érek hozzád. Egy kicsit illúzióromboló. - nevettem el magam, és elvettem tőle az ollót. Közbe a kezébe nyomtam egy zsebkendőt, hogy legalább valamennyi sminket eltávolíthasson az arcáról. Nem mondanám, hogy nem volt csinos, de most már jobb lenne visszavedleni férfi formába. Sajnáltam a ruhámat, főleg azt hogy szegénynek milyen szörnyűek lehettek az utolsó percei de mivel a ruha se le-se fel nem mozdult muszáj volt ollóval nekiesni. Nem vágta túl könnyedén, ezért félig szakítottam, félig vagdostam és közbe csak nevettem, hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen.
- Ha az esküvőig nem jön le, akkor bajok lesznek. De ne merészelj nálam csinosabb lenni. – vigyorodtam el újra és két kezemmel nekiláttam megint levágni a ruhát. |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
