|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 16:33 - |
4 darab hálószoba, 1 konyha, 2 fürdőszoba és egy hatalmas nappali található itt, a menedékház mögött pedig egy nagy medence és egy kis jakuzzi.
Itt élnek:
Mike Dearman + Irina Bryson
David Evans + Maire Moore
Bella Turnish + Matteo Derevine
- 1 üres szoba -
|
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Mostanában sosem tudtam jól aludni, éjszakákat voltam fent és csak agyaltam mindenen.. vagy éppen sírtam. Aztán háromkor valahogy álomba ringatom magam ,de nemsokára már kelnem is kell.. Felixel közel kerültünk egymáshoz és mégjobb barátok lettünk, de hiányzott Bruno. Olyan közel voltunk egymáshoz, hisz együtt lakunk.. de mégis olyan távol. Tudom, hogy nem érez semmit és nem is lenne fer ezt kívánni tőle, hisz nekem "barátom" van.. de szomorú voltam. Megfordultam az ágyamon és elkezdtem bárányokat számolni hátha így könnyebben kiverem a gondolataimat. Aztán eszembe jutott Nataniel.. Hova tűnhetett? Mi történhetett vele? Valaki bántotta? Aggódtam miatta, ahogy az egész család. Hirtelen halk zajt hallotam, de nem voltam benne biztos, hogy csak én képzelődöm. Aztán egy ideig gondolkodtam és felvettem a nyuszis mamuszom majd felkeltem. A kócos hajammal és a szívecskés bugyimmal ( merthogy csak egy snoopis felső volt rajtam ) elég érdekesen festhettem. Leballagtam a konyhába és müzliért indultam ( volna ) amit minden éjjel elfogyasztok. -Úristen.. de megijjesztettél- ijjedtem meg Brunotol, aki annyira helyes volt még hajnali 12kor is. Legszívesebben megöleltem volna és jó sokáig a közelébe maradtam volna.. de kicsit hülyének nézne ha megtenném. -Nem tudsz aludni? Nem szoktalak sűrűn itt látni ilyenkor..- kérdeztem, aztán leültem egy székre. |
A hideg fém kilincset szorongattam, mikor kipattantak a szemeim. Csak sajnos nem a saját szobám előtt álltam hanem valahol ott ahol nagyon nem kellene lennem. Egyenesen Bella szobája előtt az ajtóban toporogtam és majdnem benyitottam. A francba már Bruno. Gyorsan megráztam a fejem, hogy felébredjek amennyire csak lehet és elfordultam az ajtóból, egyenesen le a lépcsőn. Csak imádkozni tudtam, hogy nem ébredt fel rá. Az első járkálásom álmomban úgy tizenöt éves koromban volt, nem is tulajdonítottam neki túl sok jelentőséget mikor nem éppen ott ébredtem fel ahol lefeküdtem. Mert nem is volt túl nagy szám és nem is mindig történt meg, csak amikor nem voltam éppen a legjobb formámban. Mint például most. Miért pont Bella szobájába kellett elindulnom? Még az se lenne ennyire gázos, hogyha befeküdtem volna Irina és Mike közé. Na jó az igaz, hogy senki sem látott meg, ami nagy szerencse. Kicsit nagyon kényelmetlen lenne, ha Bellát átkarolva ébredek fel. Most már csak abban tudtam reménykedni, hogy jó mélyen alszik. Két perc múlva a konyhában álltam, egyedül a hűtő világított, én pedig félmeztelenül és egy tréningatyában kutakodtam valami után ami segít, enyhíteni a pillanatnyi elmezavaromat. Bella mással jár, és annak már több hónapja. Már rég lezártad az ügyet. Ilyen és ehhez hasonló dolgokkal nyugtattam magam, miközben kitöltöttem magamnak egy pohár hideg tejet. |
Nem volt otthon senki rajtam kívül, én pedig úgy terveztem, hogy estig nem fogok semmit sem csinálni, csak otthon ülni és Disney filmeket nézni sorozatban. Éppen az Arielt néztem, aki amúgy a kedvenc mesehősöm egy csésze kakaó mellet, amikor csöngettek. A nagy szőrös mamuszomba és a szívecskés pizsamámba nyitottam ajtót, amit utólag meg is bántam.. khhmm mint mindig. Egy gyönyörű, magabiztosnak tűnő lánnyal áltam szemben, amitől most én messze távol álltam. -Khmm.. most nincs itt.. miért keresed? Te ki is vagy?- kérdeztem mosolyogva, persze nagyot csodálkoztam és még mindig leesett állal néztem őt. Brunonak ilyen barátnői vannak?? Ezek mellet labdába sem rúghatok az biztos.. szomorkodtam csak egy pillanatig. -Átadjak valami üzenetet neki, vagy megvárod itt?- kérdeztem még mindig kedvesen. |
 Szerintem elmehetnék egy tökéletes magánnyomozónak. Mondjuk elég sok mindenben tökéletes vagyok, szóval ez sem ért meglepetésként hogy alig két nap alatt sikerült rábukkannom a drága bátyám nyomára. Az, hogy még jó pár hétig sikerült úgy nyomon követnem, hogy egyszer sem vett észre maga volt a legszebb érzés. Mostanra pedig épp elég adatot gyűjtöttem az életéről, hogy leleplezzem magam. Dús, hullámos aranyszőke hajamat hátradobtam a vállam felett és halvány mosolyra húztam vörösre rúzsozott ajkaim. Ez a színjáték pontosan nekem való, már réges régen nem mulattam ilyen jól mint az elkövetkezendő pár hétben. Pontosan azóta, hogy csúnya Bruno magamra hagyott. A magas sarkúim hangosan kopogtak, ahogyan felléptem a verandára, és összehúztam magamon a kabátomat. Mélyvörösre lakkozott körmeimet leellenőriztem és aztán lustán benyomtam a csengőt. Pár pillanatig egy ördögi mosoly játszott az ajkaimon, és amikor kinyílt az ajtó feltoltam a napszemüvegemet, a fejem búbjára. A téli napsütés is ártalmas a szememnek. Az ajtóban álló lányt meglátva majdnem győzelemittasan mosolyodtam el, de végül csak kék szemeim végigsiklottak rajta.
- Bocsánat, nem itt lakik véletlenül Matteo? – pillantottam rá óvatosan. Pontosan jól tudtam ki ő. Bella, az a Bella aki elcsavarta a nem normális bátyám fejét. Lassan újra a szemébe néztem és muszáj volt megállapítanom, hogy igen különleges arca volt, de a közelébe nem érhetett az én szépségemnek. Vigyázz Bruno, a húgod visszatért. |
Felnevettem, mikor Rina felhozta azt az idióta Mike-ot.
- Majd te megvédesz, hisz te kedvelsz engem. És Bella sem hagyná, hogy bántson. - vigyorogtam talán kissé gúnyosan.
- Igen, gyakoroltam az önuralmat is és a jóslás francot is. - mosolyogtam szélesen. Mikor közelebb lépett, felé nyújtottam tenyeremet, mire ő lassan az övét az enyémbe csúsztatta. Szemeim elvilágosodtak, előttem pedig képek jelentek meg. Rina, Mike, én, Bruno, Bella.... Elrántottam kezeimet és megdöbbenve meredtem magam elé, aztán megszólaltam.
- Bruno és Bella együtt voltak, te,Mike és én pedig nagyokat röhögve beszélgettünk... - nyeltem egyet,majd megráztam a fejemet,mint aki nem hisz annak, amit látott. |
 Nem akartam, hogy kimenjen a fiú a szobából és magamra hagyjon Brunoval.. Segélykérően pillantottam felé, de ő nem nézett rám, így nem tehettem mást. Bruno felé fordítottam a fejem, aki mellesleg nagyon felidegesített, mert még kicsit sem érdekelte ez az egész dolog.. ennél még talán az is jobb lett volna, ha elkezd félteni. Szúrós szemekkel vizslattam, legszívesebben kikapcsoltam volna azt a hülye TV-t, de próbáltam visszafogni magam. -Khhmm.. és.. Hogy van a baátnőd?- kérdeztem úgy mintha teljesen hidegen hagyna, bár ez így utólag kicsit erőltetetre sikeredett. Leültem mellé a fotelbe, persze meghagytam a tisztes távolságot, mert úgy csak mégroszabb lett volna, ha közelebb kerülünk egymáshoz. -A karácsonyi bálra gondolom ő is eljön.. akkor majd bemutathatod..- mosolyogtam ismét erőltetetten és belegondoltam, milyen jó érzés lesz őket együtt nézni ahogy táncolnak. -Jajj én már úgy várom nagyon szeretem a bálakat...- ez részben igaz is volt, de most inkább megkíméltem volna magam a drámától.. |
Csak imádkozni tudtam, hogy Bruno ne menjen a fejjel a falnak, vagyis inkább fejjel Felixnek ameddig én odakint vagyok. Hiába próbálta az érzéseit elrejteni, amikor a bögrémért nyúlt megremegett a keze az idegtől. Nem tudom mennyire fájhatott neki, de tudtam, hogy nem hagyja hidegen a dolog. A meleg kávét lassan beletöltöttem a poharamba és már éppen visszaindultam volna mikor megláttam az ajtóba Felixet. Mike szerint túlságosan elfogult voltam vele azon az estén, amikor találkoztunk. De ott a bizonyíték Ship személyében, hogy igenis lehet jó egy vámpír.
- Szia. – biccentettem neki. Úgy éreztem nem voltam vele túl rendes elsőnek. – Tudod, őszintén szólva nem hinném, hogy jó ötlet volt idejönnöd. Mike bármikor felébredhet és… nos nem lesz túl rózsás kedvében amikor meglát téged itt. – mosolyogtam féloldalasan a fiúra. Kortyoltam egyet a kávémból ami rögtön majdnem kis is jött mikor meghallottam a kérdését. Szinte el is felejtettem, hogy ő a látó. Talán még hasznunkra is lehet, hogy Bellával kezdett járni.
- Öhm..Miért is ne? – mosolyodtam el és baba kékre pingált körmeimet, majd az egész tenyeremet a kezébe csúsztattam. – Csak nem gyakoroltál mióta utoljára találkoztunk? – vigyorodtam el pimaszul a fiúra pillantva. Még kissé bizalmatlan voltam vele szemben ezért néhány izmom görcsösen megfeszült, de próbáltam kedves lenni. |
Lesajnálóan meredtem rájuk, noha odabent ölni tudtam volna. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne lépjek közelebb és verjem ki Felix fogait az öklömmel. inkább elfoglaltam és unott fejjel bekapcsoltam a TV-t.
- Bella, nekem nem kell bizonyítgatnod. Azt csinálsz, amit akarsz, ne felejtsd el. Elvégre felnőtt nő vagy, nem? - mosolyogtam rá keserűen és félig meddig gúnyosan, felszegett fejjel egyenesen a szemébe nézve. Csak akkor vettem észre, hogy egyenesen az ülés bőrhuzatába vájom a körmeimet amikor már majdnem kilyukasztottam. Ez az egész… Csak meg kellett állnom, hogy újra és újra megbántsam Bellát. Nem akartam, hogy szenvedjem. Mégis. Lehet hogy nem szerettem eléggé, mert hiába láttam boldognak Felix oldalán mindegyik pillanatba csak el akartam ragadni mellőle a lányt és magaménak tudni. Végül elengedtem a kanapét és próbáltam nem öldöklő szemekkel kísérni azt ahogyan Felix kimegy a szobából. Vajon ha szólnék Mike-nak segítene kinyírni? Egészen biztosan. De mire mennék vele? A TV időközben halkan motyogott mellettem, de nem igazán törődtem vele, amióta csak a fiú kiment a szobából egyenesen Bella szemébe néztem. Vajon tényleg boldog? |
Hallottam, ahogy hevesen verni kezdett Bella szive mikor meglátta Brunot, én csak még gúnyosabban elmosolyodtam és végig a fiú néztem. Valami oknál fogva egyáltalán nem féltem tőlük, viszont az a bizonyos Mike...Öhmmm. Reménykedtem benne, hogy nem fogok vele találkozni ma...
- Bruno, igaz?- suttogtam Bella fülébe,mire ő bólintott. Aztán heves csókolózásba kezdtünk, amit az igazat megvallva élveztem, de tudtam, hogy nem jelent a lánynak semmit, igy hát nem engedtem, hogy az érzelmek átvegyék a testem felett az irányitást, csupán egy "üres" smárolás volt. A csók végeztével intettem a fejemmel a konyha felé és odasétáltam Rinához, Bellát és Brunot egy szobában hagyva.
- Szóval Irina... - vigyorogtam,majd leültem egy székre. - Szeretnéd,ha újra megpróbálnék jósolni, vagymi a tökömet csinálni a tenyeredből? - kérdeztem vigyorogva, szemöldökömet felhúzva. |
Amikor megláttam Brunot hevesen kezdett verni a szívem, és nem tudtam levenni róla a szemem. Ez az egész hazudgálás kicsit elfajult, de nem mertem bevallani az igazat.. Viszont az nagyon idegesített, hogy teljesen hűvösen hagyta az egész Felix ügy, látszik rajta, hogy már egyeltalán nem bír. -Remélem kifogtok jönni egymással, vagy legalábbis megtűritek egymást- néztem még mindig Bruno tekintetét, aztán odamentem Felixhez és újból átöleltem. Vetettem még egy utolsó pillantást a fiúra aztán heves csókolózásba kezdtem az újdonsült pasimmal. Amikor a végéhez értünk, nem tudtam megálni ,hogy elne röhögjem magam, furcsa volt, hogy egy baráttal ilyeneket művelek, mintha a bátyjámmal ölelkeznék.. De nem tudtam mit tenni, muszáj volt megmutatnom Brunonak, hogy mi tényleg egy pár vagyunk, így talán megemészti és felfogja, hogy nem szívja ki a vérem és megtudja álni ,hogy ne ártson nekem. -Látod? Nem bántott.. mondtam, hogy megbízhatsz benne..- mosolyogtam újra a fiúra. Nagyon hálás voltam Feixnek, hogy így kiállt melletem, így egy köszönet nézéssel próbáltam jelezni, hogy jövök neki egyel.. |
Pont akkor léptem le az utolsó lépcsőfokról amikor meghallottam a nevem. Érdeklődve kaptam fel a fejem de hátra is hőköltem mikor megéreztem a nappaliból áradó orrfacsaró bűzt. Izmaim automatikusan megfeszültek, és meg kellett erőltetni magam, hogy beljebb lépjek a szobába.
- Mi az ami velem kapcsolatos? – kérdeztem végignézve a társaságon és mikor megpillantottam, ahogyan a vérszívó átkarolja Bellát, ökölbe szorítottam az ujjaim, hogy még az ujjperceim is elfehéredtek. – Jaj, látom vendégünk is akadt. – jegyeztem meg gúnyosan, miközben unott arckifejezést vettem fel. Próbáltam ezzel palástolni, hogy odabent majd meg őrülök. A belső énem csak azt szajkózta bennem, hogy menjek oda és mossak be egyet a srácnak. De mi értelme lett volna? Bella csak még jobban megutált volna, inkább most is kerültem a tekintetét és Irinához fordultam.
- Hmm. Kávé. Nem adsz belőle egy kortyot? – néztem rá szép szemekkel mire a lány elnevette magát és a kezembe nyomta a bögrét. Láttam én, hogy a tekintetével alaposan kielemzi, hogyan hat rám ez a Bella-Felix dolog. Végül nem egy korty lett belőle, majdnem kiittam az egész bögrét. Mikor visszaadtam a lánynak, az megrovó pillantást küldött felém és a konyhába indult, hogy újra megtöltse a bögrét. Mielőtt kilépett volna a szobából, azét odasúgta nekem, hogy ha lehet, akkor ne essek neki Felixnek. Ott álltam farkasszemet nézve a vámpírral és aztán mintha teljesen természetes lenne a dolog, levágtam magam az egyik fotelbe. |
Időközben én is felálltam és nekitámaszkodtam egy széknek. Csak hallgattam és kissé szúrós szemekkel néztem Rinára. Mikor Bella odajött hozzám kissé gúnyosan vigyorogtam Irinára, mikor puszit nyomorr Bella az arcomra. Hátulról átöleltem Bellát, elsöpörtem a haját a nyakától és az emlitett testrész fölé hajoltam és egy puszit nyomtam rá,majd elemeltem a fejemet,méllyen beszippantottam azt a jellegzetes angyal illatot,aztán újra gúnyosan elvigyorodtam. |
Láttam Rinán, hogy nem tudom meggyőzni, arról, hogy Felix egyeltalán nem bántana engem, de legalább visszafogta magát, aminek nagyon örültem. -Figyelj... öhmm.. legaláb segíteni tudom, hogy ne mindig csak a véren járjon az esze.- érveltem, bár nem hittem, hogy a fiút lelehet szoktatni a nagy vadász ösztönéről.. de legalább volt egy jó indokom. Odamentem a fiúhoz, aztán átöleltem és egy puszit nyomtam az arcára ( többet még nem nagyon mertem ). Végül a lányra néztem, hogy lássa, nem vagyok veszélyben. -Látod? Megtudta álni.. Rina legalább te álj melletünk és akkor beavatlak egy másik titokba is.- mosolyogtam, mert azt terveztem, hogy bevallom neki az egészet. Valakivel sürgősen megkellet osztanom, Felixen kívül, hogy mekkora egy hülye vagyok és ez ki is lenne más mint a legjobb barátnőm. -Brunoval kapcsolatos.. - jegyeztem még meg, aztán a fiúra mosolyogtam. |
Hosszú pislogás után sikerült felismernem a fiút. Már találkoztam egyszer vele és majdnem az éhhaláltól mentettem meg, (na jó kicsit messze volt még az éhhaláltól.) A gözölgő kávétól összevontam a szemöldököm, de sajnos lemaradtam az első mondatán. Reggel lévén nem nagyon jutott el az agyamig, de aztán végül csak sikerült felfognom, Szorosabbra fűztem magamon a sötétkék köntöst és szikrázó szemekkel néztem rájuk.
- Ezt nem hiszem el. - jelentettem ki, legszívesebben rájuk kiabáltam volna de szegényeket megmentettem attól, hogy nem ébresztettem fel Mike-ot. Azt hiszem ő ki is nyírná Felixet.
- Felix, ne haragudj de nem nagyon bízok a vámpírokban. Főleg azok után nem,, hogy pár hónapja láttam mennyire vissza kel magad fognod, hogy ne vesd rá magad a kicsi gyerekekre. Bella, ne bízz benne. Ő egy vérszívó. - léptem közelebb a lányhoz és óvatosan megsimogattam a vállát az utolsó két mondatom alatt. Nem bírtam felfogni, akkor ezért vot Bruno annyira kibukva az elmúlt hetekben?!
- Bruno tud erről? - kérdeztem a lánytól és fáradtan átvettem tőle a bögrét. Szó sem arról, hogy megbékéltem volna, egyszerűen csak rám fért az a kávé. Kék szemeim köztük cikáztak és aggódva beleharaptam a rózsaszínű ajkaimba. Azt hittem Bruno és Bella között alakul valami. Mondjuk az esküvő után elég feszült volt a viszonyuk, de azt hittem ez csak egy mélypont. |
Vigyorogva néztem a lány kék szemeibe, amik halványan csillogtak. Csak vigyorogtam rá, majd pont lesiettett egy lány a lépcsőn mikor válaszolni akartam neki. Elősször alig láthatóan elfintorodtam,mikor már elviselhetetlenné vált a farkas bűz, de aztán gyorsan elrendeztem az arcvonásaimat. Átkaroltam Bellát,majd mosolyogva köszöntem Irina-nak. Igen,igy hivják hisz már találkoztam vele.
- Szia,Irina. Emlékszel rám? - vigyorogtam,majd figyeltem ahogy Bella elhadarja a cuccot, addig nekidőltem a kanapénak. |
Elvigyorodtam a fiú huncut kijelentésén -Még mindig ez a becenevem? Pedig igenis félek sok mindentől..- mondtam határozottan, aztán egy ideig gondolkoztam, hogy mit is mondjak deaztán eszembe jutott -A zombiktól.. - vigyorogtam bár szerencsémre eddig csak filmekbe láttam őket. Amikor valaki lesietett a lépcsőn kezdtem izgulni és közelebb húzódtam a fiúhoz. -Jó reggelt Rina.. -mosolyogtam a lányra, aztán sietősen elhadartam mindent. -Tudod, mi Felixel nem rég járni kezdtünk, és úgy gondoltam itt az ideje, hogy ezt ti is megtudjátok..- mondtam bociszemekkel, aztán gyorsan eltereltem a témát. -Nézd főztünk neked kávét, már korán fent voltam.. tessék, ez jól fog esni.- adtam neki oda a csészét és reméltem, hogy ettől majd megenyhül.. -Amúgy Felix eddig sohasem bántott.. és ezután sem fog..- tettem hozzá gyorsan, hogy biztosan meggyőzzem.. komolyan elmehetnék jogásznak. |
Tudjátok azt szokás mondani, hogy attól, még, hogy álmodsz érzékeled a körülötted lévő dolgokat. Ez pedig aznap reggel nálam be is teljesült. Éppen keresztbe feküdtem valahol Mike mellkasán, mikor felriadtam. A házat erősen lengte be az undorító vámpír szag. Ez pedig nem az volt amit a kicsi Nathaniel vagy Shipley látogatása után érzünk, hanem teljesen más. Kipattantak a szemeim és odébb gurulva fülelni kezdtem. arra számítottam, hogy valami halálos hörgést fogok meghallani a szomszéd szobából, de szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Őszintén szólva nem hallottam semmit, de éreztem, hogy valami nincs rendjén. Szerintem még életemben nem pattantam ki ilyen gyorsa az ágyból és rántottam magamra a köntösömet. gondoltam azért mégsem egy szál bugyiba és topba szaladok le. Bár vészhelyzetbe azt tettem volna. A lépcsőn majdnem leestem, mivel egyre intenzívebben éreztem azt az irtózatos bűzt. A nappali ajtajában álltam meg, valószínűleg leginkább egy félőrültre hasonlítottam. Szőke hajam kuszán, arcom gyűrötten és mezítláb toporogtam az ajtóba. Kék szemeim szerintem a kétszeresére tágultak, mikor megláttam az egymáshoz igen közel lévő párost.
- Bella, mit csinálsz? Mit keres ez itt? - kérdeztem csodálkozva hol a lányra hol a vérszívóra pillantva. Nem úgy tűnt mintha Bellát kényszerítenék, hogy a fiú közelében legyen ezért zavartan vontam össze a tekintetem. Túl reggel volt még ehhez. |
Kora reggel felkeltem, megreggeliztem egy igen csak gyenge, de annál szebb angyalkából aztán elindultam a vérfarkasok területére,mégpedig azért, hogy láthassam a csajomat, aki igazából nem is a csajom. Ez az elején elég furcsa volt, de már kezdtem megszokni. Vigyorogva, halk kopogás kiséretében kinyitottam a menedékháznak nevezett házikó ajtaját és a kanapén már Bella várt egy bő pólóban és csőnadrágban. Leültem mellé tisztes távolságban, de úgy, hogy ha valaki jön közelebb tudjak hozzá húzódni. Bella nem sokkal később megszólalt, végighallgattam majd reagáltam a mondataira.
- Nekem már van egy ötletem hogyan hálálhatnád meg. - vigyorogtam kissé perverzül, de látni lehetett az arcomon, hogy hülyülök. Következő mondatára kissé felvontam a szemöldökömet.
- Te tudod, Miss Semmitől sem félek királynő. - vigyorogtam kissé gúnyosan. |
[94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
