|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:56 - |
 |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 Amikor megérkezett a lány elmosolyodtam -Szia Ashley.. ha tudnád, hogy hiányoltalak.. ezek a szemek. Nem lehet őket nem elfelejteni.- vigyorogtam, miközbe előadtam a szokásos dumám. Olyan jól előtudtam adni a hős szerelmest, hogy néha magamon is röhögtem mekkora pöcs vagyok. -Sétálunk?- kérdeztem kedvesen -Mesélj valamit magadról.- kérdeztem tettetett kíváncsisággal, hogy úgy érezze érdekel ez az egész. Valójában inkább csak előre tekertem volna az egészet, a forróbb pillanatokhoz, és ott folytattam volna az egészet. Az viszont tudtam, hogy ember, így még ott is elég gyengébben kell majd vele bánni. Szerencsére már tudok magamon uralkodni, mivel sok emberrel volt már dolgom. -Új vagy a városban? Ha bármire is szükséged van.. szólj és segítek.- mondtam figyelmes úriember módjára. |
 Egy buliba voltam pár ismerősömmel és megismerkedtem egy sráccal, Arthurral. Addig nyagatott, míg nem mondtam neki egy találkozót. Valami tóról beszélt nekem, hogy mnejek oda ott fussunk össze. Egy farmer nadrág, egy kis barna bokacsizma vagy csizmához hasonló cipő volt rajtam, egy tenger kék színű kivágott fölsőt viseltem majd egy cipzáros fekete melegítőt vettem fel, aminek a kapucniát felhúztam a fejemre. Mentem ki és megláttam a fiút. - Szia. - mentem oda hozzá, és néztem rá, kezeim a zsebembe voltak. |
Leparkoltam a motorommal a tónál, majd sétálgattam egy darabig. Egy Ashley nevű lányt vártam, akit pár napja szedtem fel egy buliba, és mára megbeszéltünk egy randit. Kicsit csapzottan festettem, a hajam kócos volt és csak egy átlagos fekete póló volt rajtam. Persze ez tőlem nem újdonság, nem arról vagyok híres, hogy óránként megigazítom magam a tükörben. Így a randikra is csak önmagamként, néha kicsit késve érkezek. De most időben érkeztem, sőt talán egy kicsit hamarabb is jöttem, így leültem a fűre, és néztem a tavat. Szerettem ezt a helyet, csöndes, nemsok mindenki járkál errefelé. |
 Mostmár kezdtem végre rendesen meglátni a velemszemben álló fiú arcát.Ő is udvariasan visszaköszönt és bemutatkozott bár a boszorkány jelző olyan lenézően hangzott az ő szájából.
-Yenda Erde-mondtam közömbös arcal Natere nézve.Ahogy végig mértem tetőtől talpig a srácot valamilyen ismerős érzés lett urrá rajtam.Mintha már láttam volna valahol.....és akkor beugrott...az esküvőn mentem oda hozzájuk aztán rohantam el , de akkor egy sötét barna hajú lány társaságát élvezte most pedig magányosan álldogált ő is a víz mellett.Elgondolkodóan néztem fel grimaszolva a színtiszta kék égre és elgondolkodóan meredtem egy ideig a Napra.
-Szerintem is szép az idő kis vérszívó-mondtam kis mosollyal a szemébe nézve.-Nehogy leégjen a szép fehér bőröd a hajad így is elég vörös sokat voltal a napon?-viccelődtem vele bár a humorérzékem az pont akkora volt mint egy vámpír halálozási lehetőségei.Kicsit kijebb jöttem a vízből és leráztam a vizes inkább sárnak látszó homokot a lábamról amit az én és Nate ruhája bánt mivel a trutymós anyag mindenhová szétfröcskölt. |
Egy újabb meleg,nyári nap. A Nap már reggel hétágra sütött és ez miatt keltem fel korán az ágyból. Mi is nekem az,hogy korán? Délután három óra. Igen,este sokáig szórakoztam ezért muszáj volt jóóó sokáig aludnom. Magamra kaptam egy nadrágot és egy cipőt,úgy indultam el a városba. Csomó helyen megfordultam, most viszont a tó partján találom magam. Fogalmam sincs,hogy kerültem ide vagy miért. Egy lányt pillantok meg,egy boszorkányt. Elvigyorodom és megállok tőle kb.5 méterrel.
- Szép az idő,igaz? - pillantok fel a napra,ami még most is tűzvörösen izzik.
- Egyébként Nate vagyok. Nathaniel Ryan Osmer... Na és te,boszorkány? - kérdezem felvont szemöldökkel és édesen mosolyogva teljesen ártatlan arccal. |
Bár az óra már inkább este felé mutatott a Nap még mindig ragyogott az égen.Az egész hetemet jó időjárás jellemezte ami jelentősen megkönnyítette a dolgom a teendőimet illetően.De mint minden normális lénynek nekem is kijár a pihenés így a házimunka helyett a tó mellett döntöttem aminek már messziről ragyogni látszott a vize a partról.Felkötöttem combközépig a hosszúfehér ruhámat és gyorsléptekkel elindultam a víz felé...mintha rohantam volna valahova pedig az időn kívül semmi nem sürgetett..már megszoktam a rohanóvilág ütemét és nem tudtam kiesni ebből a kerékvágásból.Ahogy egyrelejebb értem a tükörsima vizű tóhoz éreztem a homok nedvességét és , hogy a lábam egyre mélyebben süpped el a trutyis anyagban ami nem volt annyira kellemes érzés tekintve , hogy már inkább vonszoltam magam mint lépdeltem.Amikor már teljesen térdig sikerült eljutnom a vízbe , csak akkor néztem fel a napsugaraira amik vakítóan világítottak a szemembe , annyira , hogy elkellett hajolnom.Kezemet a szememhez kapva kezdtem el dörzsölni az arcom és a szemem , hogy megint visszanyerjem a látásom.Felnézve tenyereimből megláttam egy alakot nem messze tőlem ácsorgott.Nem volt jól kivehető milyen lény , mivel az erős fény miatt csak a körvonalát tudtam kivenni meg , hogy lány.....vagy fiú...esetleg mindkettő....még mindig vadul dörzsölgettem a szemem de azért fél kézzel odaintettem az idegennek , nehogy bunkónak vagy udvariatlannak tűnjek. |
 A fiú válaszai egyre célzatosabbak voltak.Egy idő után már leesett hogy tudja mi vagyok így csak nagyot sóhajtva lazítottam a tartásomon majd mikor láttam hogy elnéz a vállam fölött óvatosan elkezdtem hozzá közelíteni és körbejárni mintha csak egy nyomozó lennék.Tetőtöl talpig felmértem.Szinte biztos voltam benne hogy vérfarkas....hatalmas erős vállak , magas termet.Egyértelmű volt.Az utolsó kérdésén félmosollyal rá tekintettem.
-Valaki megtámad?-kérdeztem mostmár a fiú háta mögül-mikre nem gondolsz...de kiakarna egy ilyen fiatal egyedül lévő lányt az erdőben bántani?-sandítottam rá gyanúsan.
-Tudod......-sétáltam el mellette vissza érve elé ahol ismét a szemébe nézhettem.-mostanában rengeteg vadállat szaporodott el az erdőben....őzek...vaddisznók.....farkasok....akik talán vérre szomjaznak-az utolsó szavakat megnyomva kezdtem hátrálni a tó vize felé és mint mindig lépteim nyomát apró rügyek kísérték.
-És te nem félsz töllük?-kémleltem a fiú tekintetét. |
 Szinte száz százalékig biztos voltam benne, hogy nem éppen egy sima halandó a lány. Ha tippelnem kellett volna, egyértelműen a boszorkányra esett volna a voksom. Hosszú sötétbarna haja keretezte az arcát, és sötétbarna nagy, sűrű pillákkal övezett szem tekintett rám kérdőn. A nők között magasnak számíthatott és karcsú volt viszont nem mondtam volna túl idősnek. Olyan húsz év körüli lehetett, és ahogyan láttam egyedül volt.
- Miért? Miben tudsz segíteni? – kérdeztem lazán oldalra döntve a fejem, majd pár lépéssel közelebb léptem hozzá. – Talán csak nem varázsolsz nekem is egy virágot? – biccentettem most a lábánál élénken virágzó piros, rózsaszín és kit tudja még hány féle színben pompázó növényekre. Aztán elterelte a témát, nyilván azt gondolta, hogy nem fogok rájönni a valóságra. A kérdésére viszont el kellett gondolkodnom. Hmm mi járatban erre? Gondoltam kora reggel lévén egy kissé kieresztem a gőzt és kiengedem a bennem lakó szörnyeteget. Elég jó válasz lett volna, de most inkább figyelmen kívül hagytam a kérdését és a mellkasom előtt keresztbe fonva a karjaim pillantottam rá.
- És te mit keresel itt? Egy ilyen fiatal lány ilyen korán az erdőben. Nem félsz, hogy valaki megtámadhat? – érdeklődtem végigfuttatva a szemeim a háta mögött tükröződő tó vízén. |
Egy napszemüveges férfivel találtam magam szembe bár a fény kezdett megvakítaní jól kitudtam venni a magas megtermett alkatát.Az irritáló napsütést ismét felváltotta a lombok árnyékának takarása mivel jobbnak láttam nem felhívni a fura környezetváltozásra a figyelmet.
-Szeszélyes időjárás-néztem fel az égre mintha csak a szél fújta volna el a fák koronáját.
-Bocsi azthittem....-mondtam majdnem ki Arthur nevét de hirtelen megakadt a nyelvem és inkább máshogy folytattam-szóval másra számítottam.-mosolyogtam rá a férfira majd elkezdtem a virágokat vizsgálni a lábam mellett amik még mindig gyanúsan rikítónak tűntek de ez már igazán részlet kérdés biztos nem tűnik fel neki , gondoltam higgadtan.Ezek után már csak kínos csöndben álltam vele szembe majd kiszúrtam valaminek a szagát.Kipufogó gáz szagát véltem felfedezni a levegőben és megint elkezdtem feszengeni de mivel nem az én környezetemet rontja ez a szag próbáltam vele nem különösebben foglalkozni.
-Miben segíthetek?-léptem kicsit a fiúhoz bár rögtön leesett a kérdés furcsasága.-Francba....-suttogtam magamnak...ki az aki ilyet kérdez egy erdőben mostmár biztos levágta mi a helyzet..Idegesen a homlokomat kezdtem fogdosni és a hajtincseimet söpörgettem.
-Szóval mi járatban erre?-tereltem a témát. |
Elég korán keltem ma reggel, csak magamra kaptam egy farmer, egy fehér felsőt és egy fekete motoros dzsekit. Fekete bukómat a hónom alá fogtam és úgy léptem ki a lakásunk ajtaján. Alig vártam, hogy újra a kis drágámmal száguldjak, már hiányzott a sebesség. Természetesen ott maradt ahol hagytam, az kéne még, hogy valaki lenyúlja, biztos nem maradna két keze a végére.
- Hello szívem. – simítottam végig a bőr ülésen szenvedéllyel figyelve minden apró kis négyzetcentiméterét. Aztán néhány perc múlva már kifelé száguldottam a városból egyenesen az erdő felé. Néhol direkt begyorsítottam, de mikor leértem a földutakra akkor lassítottam. Az erdő szélén parkoltam le, egy jó rejtett részen. Kesztyűimet levéve és bukósisakomba gyömöszölve ott hagytam a kormányon. Átvágtam a bokrokon egészen a tó pereméig de mivel itt már kezdett fájni a fejem, a tóról visszatükröződött erős fénytől felvettem a napszemüvegem. Mintha még a fák is elhajoltak volna a nap útjából. Vagy várjunk csak? Ezek tényleg elég furcsán állnak. Pillantottam fel a lombokra, de szerencsétlenségemre pont ráléptem egy marha nagy faágra ami ketté is reccsent alattam. Ekkor meghallottam egy női hangot a fák mögül mire elvigyorodtam.
- A mumus. – léptem ki a fényre, és egy sötétbarna hajú, nagy valószínűségekkel boszorkányos képességekkel megáldott leányzóval találtam szembe magam. |
A mai napom a tóhoz vezetett már régen voltam ezen a környéken így helyesnek láttam ezt a részt ellenőrzés alá venni.Magammal hoztam a bádogkannát és elkezdtem öntözni majd lerakva egy fatövébe hozzákezdtem a virágoztatáshoz.Pár perc múlva már minden visszanyerte eredeti élénk színét és máris jobban pompázta be a környezet az egész területet és harangozta be a nyár lassanti beköszöntét.Ledőltem a virágok közé nem törődve kék szatén ruhámmal és csodáltam a művem.A földön feküdve felemeltem kezeim és kicsit arébb húztam a fák hatalmas lombkoronáját hogy jobban érje a növényeket a Nap fénye.Lassan feltápászkodtam beszívva a tulipánok erős illatát és tovább indultam de hirtelen zajra lettem figyelmes....valaki volt itt rajtam kívül és miután az esküvő véget ért egy bizonyos emberről rossz élményekkel gazdagodva az első gondolatom az volt hogy biztos ő az így felvettem a z enyhén szigorúbb mérsékeltebb hangnemem.
-Ki van ott halljam!?-mondtam éles hangon miközben egy laza csuklómozdulattal félre húztam a bokrok leveleit hogy szemügyre vegyem a járókelőt. |
Bólintok,mikor megkérdezi, hogy az esküvőmre-e. Mágis mire? Szerinte mit mondtam? Mondjuk azt is mondhattam volna, hogya temetésemre. Virágos és rózsaszin esküvő, ahol eltemetem eddigi szépséges,csajozós életemet.
- Nem,nem kell. Én hordom a nadrágot, nem az asszony. - próbálok vicces lenni és talán némileg sikerül is, legalábbis remélem. - Jó, akkor várunk titeket, de most mennem kell. És legyetek szivesek annyival megtisztelni minket,hogy csak akkor jöttök a területünkre,ha beszélni akartok velünk vagy egyéb dolgok. Az esküvővel kapcsolatos dolgokat majd később megbeszéljük. Kezdés,satöbbi. Na hello. - hadarom,majd farkassá változom és befutok az erdőbe.
/Mike el/ |
 Nem terveztem átverni, de mikor nem bízott bennem egy kicsit megnyugodtam. Nem hülye a srác. Tudja, hogy kikben bízhat meg és kikben nem, én pedig határozottan nem voltam a szívecskés emberek listáján. A következő pillanatban pedig megint meglepett. Nem tudtam eldönteni, hogy mire akar kilyukadni. Miért hív meg élete egyik legfontosabb napjára egy csomó ismeretlent.
- Az esküvődre? – kérdeztem vissza mintha csak rosszul hallottam volna. Ez valami terv lehet? hallottam már az esküvőről, mindenki arról beszél.
- Hmm..miért is ne? – végül is nem akarhatja szánt szándékkal tönkretenni a legjobb napját. - A mennyasszonyoddal ezt nem kéne megbeszélni? –kérdeztem kék szemeimmel megkeresve az ő tekintetét. Próbáltam kiolvasni belőle valamit nem sok sikerrel, hiszen nem is ismertem, és szerintem próbált is kifejezéstelen maradni.
- Majd szólok a falkámnak, hogy öltözzenek ki. – feleltem, de néhány embert elegánsba elképzelni elég nevetséges volt. |
Hallgatom a fecsegését, mégismi mást tehetnék?! Faképnél nem hagyom, mert érdekel miféle hazugságokat hord össze, amivel meg tudná magyarázni miért is vannak itt. Halkan kuncogok egyet,majd megszólalok:
- Na és te azt várod, hogy ezt el is higgyem? Mi van ha ki akartok minket szoritani innen? Ha csak a falkám tagjait akarjátok lenyúlni? - egy lépéssel közelebb megyek és a szemébe nézek.
- De adok nektek egy esélyt. Mi lenne, ha eljönnétek az esküvőmre... - visszalépek az előbbi helyemre és zsebrecsúsztatom a kezeim. Egy pillanatra körbenézek, de tekintetem szinte azonnal visszatalál az előttem allóra. |
Kezet nyújtott, aminek hatására egy pillanatig láthatta a meglepődöttséget az arcomon. Tehát nem támad, nem kérdezősködik és nem is őrjöng? Egyszerűen….kezet nyújt? Talán le akar rántani a földre? Bizalmatlanul bámultam a kezét aztán végül megfogtam és egy magabiztos kézfogás után már el is engedtem, mintha égetne, de azért nem túl feltűnőn.
- Nem akarunk itt semmi bajt. Csak szeretnénk letelepedni. Nem vagyunk sokan és már túl rég óta vándorolunk. –Ez most mi a szarnak mondom neki? Mintha valami vadnyugati filmben lennénk. Pár pillanatig rugdostam a köveket magam előtt azon gondolkodtam mivel is húzhatnám ki magam.
- Láttam a vámpírokat. Sokan vannak, és ha összeszámolom a te falkádat azokkal az angyalokkal akiket védelmezel közel sem vagytok elegen, hogy hátra szorítások őket. – A francba ez most olyan volt mintha leírnád. – Mi is farkasok vagyunk. A vérszívónk nem a barátaink. – vontam meg a vállam, felnézve a fiú szemébe. Tudtam a harcukról. Túl jók az itteni informátoraim, hogy ezt elfelejtsék megemlíteni. |
Egy csobbanás a jobb oldalam felől. A szellő egy domináns vérfarkas szagát hozza magával ugyanerről az oldalról. Összeráncolom az orrom és odanézek, alig látható fintor ül ki az arcomra,de próbálom eltüntetni azt. A srác közeledik, én pedig felé fordulok. Kezet nyújtok neki és megpróbálok mosoly terőltetni az arcomra, nem sok sikerrel.
- Igen, hallottam már rólad. - végül csak sikerül azt a mosolyt magamra erőltetnem és próbálok barátságosnak tűnni. Végigmérem a pasas és megállapitom, talán még jóba is lehetünk majd...egyszer.... |
A kis kövek megcsikordultak a tornacipőm talpa alatt, a kezeimet mélyen a farmerem zsebébe süllyesztettem. A tavaszi szellő befújt a vékony tengerkék színű rövid ujjúm alá, de nem mondhatnám, hogy fáztam. Mert hát vérfarkasból vagyok vagy mi. Éreztem a másik falka alfájának a szagát, mélyen ivódott bele az orromba. Azt is tudtam, hogy itt találom, mert mi másért jöttem volna egy tópartra. Nem nagyon az én stílusom lett volna idejönni, gondolkodni az életről. Maximum a feltűnő gyilkoson kellett volna gondolkodnom, meg a kis üzenetén. Talán valamelyik vámpír túl sok horrort nézett vagy mit tudom én. Felkaptam egy követ és hármat pattant a tó vízén, majd lustán elmerült. Talán egy figyelemfelkeltés is volt a tőlem olyan 10-15 méterre lévő fiú felé is. Nem terveztem megijeszteni, rátámadni vagy ilyesmit egyszerűen csak beszélni akartam. Egy tisztes távolságba olyan négy öt lépésre álltam meg tőle. Kék szemeimmel alig észrevehetően mértem fel de közben alaposan megfigyeltem keresve a gyengepontját ha esetlegesen nekem támadna.
- Mike Dearman, ugye? – biccentettem neki. Aztán mint mellékesen hozzátűztem. – Gondolom hallottad a falkám hírét. Alex vagyok. Alex Wings. |
Meleg volt. A nap sütött, semmifelhő az égen. Felhő nincs, de egyre több gond. Valami gyilkos, új falka, még mindig a rohadt vérszopók. Kell ennél több?? Az új falkára gyakanakodtam a merényletek kapcsán, azokra akiket egyáltalán nem ismerünk. Ezen gondolkodva sétáltam a tóparton és a természetet pásztáztam. Bőröm beszivta a D vitamint, tüdőm pedig a friss levegőt. |
- Csak egy kicsit. Nem gondoltam, hogy ennyi ideig kint leszek, így nem hoztam magammal semmi meleget. - magyaráztam meg. Éreztem, hogy szám is kezd kicsit kizáradni a hidegtől, így kicsit megnyaltam a szájam szélét.
- Ha nagyon ragaszkodsz hozzá elfogadom a meghívást. - mosolyodtam el. Újra megnyaltam a szájam szélét, bár ez inkább azért volt, mert eszembe jutott a cappuccino íze. Ezutáűn elindultam a kávézó felé.
- Nah akkor menjünk! - emeltem föl a kezemet olyan szuperhős pózba, mikor elindultam.
/Folyt.: Kávézó/ |
[108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
