Bonnie Godwing

Elégéé meglepett amit Cher mondott ( idő közben megtuttam mindenkinek a nevét) Lissáról. Nem tudtam, hogy angyal, persze gondolhattam volna, hiszen angyali a kisugárzása, és a haja is.... Közben a farkas átváltozott emberré, és felöltözött, miközben én próbáltam nem oda figyelni és ara koncentráltam, hogy ne piruljak el, mert az elég kínos lett volna. Amíg elfordultam volt időm alaposan szemügyre venni Maire haját, ami nem kerülhette el a figyelmemet. Azon gondolkodtam, hogy vajon természetesen ilyen gyönyörű vörös a haja vagy festeti? ..... nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg, remélem nem vette tolakodásnak. Egy Kathren nevű lányról volt szó, akiről mindenki megvetően beszélt, annyit vontam le a beszélgetésből, hogy egy vámpír. Így nekem sem volt szimopatikus, mivel megvetem őket, bár próbálkozok nem előítéletes lenni velük.

Maire Moore

Figyeltem Cher és Lissa jelenetét, kissé aggodalmasan. Féltem, hogy mi lesz ebből az egészből, de hangot már nem adtam kétejeimnek. Csak akkor mosolyodtam el, mikor a lány rám nézett. Lassan bólintottam. Én is legalább annyira örültem a hírnek, mint ő. - Az igazat megvallva már tudtam tegnap óta. Csak nem mertem szólni. - Ráztam meg enyhén a fejem, aztán David-re néztem, aki most felemelte a fejét, és ismét kuncognom kellett. Közben két lányzó is érkezett, akiknek köszöntem, majd bemutatkoztam. Aztán elfordultam, míg David visszaváltozik. Szokásos kistáskám egyébként most is a vállamon volt, és a biztonság kedvéért hoztam magammal váltásruhát, ha netántán vészhelyzet után szükség lenne rá. Csak, mikor hallottam, hogy David már ruhában van, akkor fordultam felé.
- Ejnye David! - Méltatlankodtam, aztán nevetni kezdtem. - Már cicából hibriddé avanzsáltam? Vagy hirtelen ilyen kedves lettél, és csak azért emelsz ki így külön? - Húztam fel a szemöldököm. Azt hiszem, nagyon sokat fogunk mi így élcelődni egymással. Szegény Lissa.

Elodie Hill

Kicsit meglepődtem, mennyien is gyűltünk össze. - Szia. - mosolyogtam rá a lányra, aki rám köszönt. - Elodie vagyok. - Nyújtottam kezet neki, de a szavaimat az összes jelenlévőhöz intéztem. Oldalra fordítottam a fejem, hiszen én sem akartam a farkast zavarba hozni, bár sejtettem, hogy nem olyan fából faragták. A két fél - David és a Maire-nek nevezett lány - beszélgetésére hallkan felnevettem. Úgy tűnt, szerették húzni egymás agyát. Aztán lassan a pad végébe sétáltam, s letelepedtem Bonnie mellé, onnan fürkésztem a többieket.

Cher Loyd

- Igen, ő az. -kuncogtam- Nos, te egy fontos családból származol ezért ketten vigyáznak rád.- újra Davidre forditottam tekintetemet és elkezdtem hozzá beszélni. -Nyugi, szerintem Kathrine nem jön ide...Egy darabig. Változz vissza emberré és mutasd meg milyen macsó fiatalember vagy. -mosolyogtam.

David Evans
Szótfogadtam Cher-nek és visszaváltoztam. Csak egy szál alsógatya volt rajtam. Mikor Cher odanyújtotta hozzám a ruháimat habozás nélkül kikaptam a kezei közül és fel is öltöztem. Egy szürke pólóval takartam el az izmaimat, felvettem egy sötétebb farmert és egy fekete bőrkabátot.
- Hellosztok,csajok és Maire. -gúnyolódtam, majd kuncogtam. A földön ültem és néztem a társaságot.

Lissa Jacksone 
Egyre többen lettünk és körülbelül mindenki körénk gyülekezett. Egy ember lány ült le mellém és bemutatkozott, már ismertem a gimnáziumból azt hiszem egy vagy két évvel alattam járt. Nagyon szép volt,  és hallottam már róla. 
- Szia. - mosolyogtam rá. Aztán mikor felnéztem megláttam egy másik lányt, úgy látszott már régebb óta ott áll. Valahogy éreztem valami furcsa képességemmel, hogy ő is angyal. 
- Ohh...szia. - pislogtam fel rá, majd egy pillanatra vissza Cherre. Valmi rémisztőt láthatott, mert ha még próbálta volna is, látszott, hogy valami nincs rendben. Az arcáról lefagyott a mosoly, de aztán mégis csak megszólalt. 
- Maire!- néztem a lányra vidáman. Komolyan el nem tudtam képzelni, hogy valaha ő lenne az őrzőm de borzasztóan örültem neki.  A másik névvel nem igazán voltam tisztában. 
-David? - Hiába törtem a fejem, egyáltalán senki nem jutott eszembe a vérfarkas ismerőseim közül akit így hívnának. Aztán rövid töprengés után lassan összeállt a kép. A hatalmas hollófekete farkasra pillantottam aki érdeklődő vörös szemekkel pislogott rám. - Mármint ő? - kérdeztem halkabban Cher felé fordulva. 
- Várj, ezt nem egészen értem. Akkor most két őrzőm is lesz? Azért ennyire nem vagyok szerencsétlen. Vagy igen? - lepődtem meg. 

 Bonnie Godwing

Amikor megérkeztem a parkban már elég sokan ott voltak, pedig azt hittem az elsők között leszek. Nem voltam túl öltözve, siettem így csak egy egyszerű pólót, farmert meg egy torna cipőt vettem fel. Reméltem, hogy egy ismerős arcot is mepillantok, mert első látásra nem ismertem senkit. Ahogy közeledtem feléjük felfigyeltem arra, hogy egy farkas ott ült közöttük, éppen egy lánynak dörgölőzött neki. Már rég láttam nappal farkasokat a városban, általában este szoktam találkozni velük, amikor átvágok az erdőn. Próbáltam leplezni a csodálkozásomat és nem nagyon megbámulni őt.... -Sziasztok!- köszöntem oda nekik, miközben leültem melléjük. Elég zavarban voltam, mert idegennek éreztem magam köztük, bár az egyik lány ismerős volt valahonnan. Egy furi sapka volt rajta, de tetszett, elég egyedies volt. Bonnie Godwing vagyok. -mosolyogtam rájuk, miközben mindenkit végig mértem.

Cher Loyd

Mikor megérintettem Lisa kezét világos kék lett a szemem. Elősször elmosolyodtam aztán a mosoly teljesen eltünt az arcomról. Amikor még mosolyogtam azt láttam, hogy Maire,David és Lissa a folyó partján futkosnak és beszélgetnek, ám mikor eltünt a mosoly az arcomról Kathrine-t láttam. Megtámadta Lissa-t, de tovább sajnos nem láttam semmit, valószinűleg Lisa ekkor meghalhatott. Mikor vége lett a látomásnak újra barna lett a szemem. Azonnal tudtam, hogy  valamit tennünk kell.  Ránéztem David-re és láttam, hogy a csaj ölébe van a feje.  Ezen elmosolyodtam,majd megszólaltam:
-Egyébként David és Maire az örzöd.

David Evans

Valami dorombolás féle tört elő a torkomból mikor megvakarta a fülem tövét. Észrevettem ,hogy kezdek túlságosan nyomulós lenni ezért elvettem a fejemet a lábairól.

Fogalmam nem volt, hogy az a farkas aki most éppen az ölembe hajtja a fejét milyen is a valóságban. Lehet, hogy egy perverz disznó!! Fordult meg a fejemben, és így egy kicsit odébb toltam a fejét, de azért megsimogattam egy kcisit a füle tövét. Majd, Cher felé fordultam és odanyújtottam a kezem. Igazából Anyának rengeteg boszorkány ismerőse van, így már ismertem a járást még ha Cher nem is boszorkány hanem Látó. Nem igazán tudtam mit akar, de hát biztos ami biztos alapon nyugodtan ültem. Na jó egyáltalán nem voltam nyugodt, csak talán kívűlről tűnhetett úgy. A szívem zakatolt és a torkom összeszorult. Nem féltem inkább csak izgatott voltam.  

Maire Moore

"Cica? Szerintem inkább te viselkedsz úgy." Nevettem fel magamban, miközben viszonoztam David köszöntését. "Ugye hiába mondom, hogy ne rendszerezd ezt a köszöntést?" Forgattam meg a szemeim, majd Cher kérésére leültem a másik oldalára. Felkuncogtam, ahogy David Lissa ölébe hajtotta a fejét. - Szia. - Üdvözöltem közben az érkező lányt, még, mielőtt bemutatkozott volna Cher-nek. A lélegzetem is elakadt, ahogy láttam, hogy megismétli majdnem ugyanazt a rituálét, amit tegnap velem is. Istenem. Ezt nem fogom megszokni.

Elodie Hill

Lassan odaértem a kicsiny társasághoz. - Sziasztok. - Köszöntem halvány mosollyal, de helyet foglalni már nem mertem, csak néztem őket. Észrevettem, hogy egy vérfarkas is van közöttük, el is mosolyodtam, ahogy láttam, amint az egyik lány ölébe hajtja a fejét. Biztos az őrzője.

Cher Loyd

-Szabad? -kérdeztem és a kezeimet az ő kezei felé nyújtottam ezzel azt jelezve, hogy meg akarom érinteni. Mosolyogtam, hogy ne tünjön ez ennire bizarrnak.

David Evans

Mikor a lány leült hatalmas fejemet az ölébe helyeztem és leültem a pad mellé. Vártam,hogy elkezdjen simogatni,mert igazából belül egy kiskutyának megfelelő lénynek mondanám magam, kivül viszont egy hatalmas, rémisztő vadállat vagyok.

 Lissa Jacksone
Valahogy tudtam, hogy ilyen bizarr köszöntést fogok kapni Chertől. Pontosan így képzeltem el a lányt, még az a furcsa hanglejtése is megvolt hozzá. A hatalmas farkast eddig észre sem vettem, de most hogy közelebb lépett és hozzám dörgölte hatalmas fejét csaknem ledöntött a lábamról. Muszáj volt felnevetnem, és megpaskolnom a fejét. Miután elhárítottam, a farkas további közeledését, leültem Cher mellé és felé fordultam. 
-Igen hallottam már rólad, meg a képességedről. - mosoloygtam rá félénken. Igazából kicsit szégyelltem magam amiért eddig nem kerestem fel, de most már itt vagyok.

Cher Loyd

-Szervusztok! - köszöntem. - Üljetek le! - mosolyogtam, majd a fejemet Lisa felé forditottam. - Még nem találkoztunk, kedves Lissa Jacksone. A nevem Cher Loyd, és amint te is tudod én a látó vagyok. - mosolyogtam.

David Evans

/Szia cica/- köszöntem telepatikus úton Maire-nek, majd Lissa felé fordultam. Felálltam és a lányhoz dörgölőztem, akár egy macska.

Lissa Jacksone
Szerencsére elég közel lakok a parkhoz, hogy lássam, ha történik valami izgalmas. Mikor megláttam hogy a szokásosnál többen vannak ott akkor elkezdtem készülődni. Átlagosan öltöztem fel, de Anya még egy sapit is rámerőltetett. Kicsit hülyén éreztem benne magam, de egyébként tetszett (lásd:kép). Mikor a parkhoz értem megláttam Mairet, azzal a bizonyos Cherrel. 
-Hello. - köszöntem rájuk mosolyogva és közelebb léptem. Csak remélni tudtam, hogy nem zavarok, de beszélni akartam a látóval.
 

Maire Moore

Kissé előbb jártam a park felé, de ahogy láttam, ez nem is volt baj. Megpillantottam Cher-t egy padon ülve, mellette azzal az óriási farkassal, aki tegnap is besegített.
- Oh, szia. - Köszöntem vidáman Cher-re. Majd biccentettem a farkasnak is.

Elodie Hill

Nemrég érkeztem a városba, és máris belecsöppentem a közéletbe. Úgy tudtam, valaki bulit szervez, és mindenkit meghív, így hát arra a döntésre jutottam, hogy elmegyek. Szerencsére nem kelett kiöltöznöm, így hamar elkészültem, s utamat a park felé vettem. Óvatosan sétáltam közelebb.

Cher Loyd

Úgy döntöttem hamarább tartom meg a bulit, vagy ledalábbis hamarább megérkezek a helyszinre. David hátán érkeztem meg (ő legnagyobb vérfarkas). Mikor ideértünk leültem a padra, ő pedig a pad mellé ült. Elkerülhetetlen volt, hogy David ne jöjjön el, mivel tegnap is Kathrine ránktámadt. Simogattam David-et.

David Evans
Leültem. Nagyon élveztem ahogy a puha kezével simogatott Cher. :-)

Maire Moore

- Hát erre kíváncsi lennék. - Fűztem még hozzá a témához, ahogy lassan befordultunk az általam is ismert utcába. Vetettem egy pillantást Lissa-ék háza felé, ahonnan meleg, hívogató fény szűrődött ki. Aztán kijelentésére elmosolyodtam.
- Értem. De úgy látom, jól megvagytok. - Mondtam. Ezt csak abból gyanítottam, hogy Lissa egy céltudatos, határozott, ugyanakkor nagyon kedves, életrevaló lánynak tűnt, tehát jó nevelést kapott. Egyszer szívesen megismertem volna az édesanyját is, bár sejtettem, hogy sor fog rá kerülni valamikor.
- Én is remélem. Akkor, majd találkozunk a bulin. Minden jót. - Intettem még Lissa-nak, aki a ház felé indult. Most is, mint két nappal ezelőtt néztem utána, de a kicsit élesebb érzékeimnek köszönhetően még azt is hallottam, ahogy dúdol, nem csak láttam őt. Igyekeztem memorizálni a dallamot, mert közben eszembejutott valami, és ez a gondolat halvány mosolyt csalt az arcomra. Ugyanis volt egy kis tervem, ami még bár fejlesztést igényelt, de reméltem, örömöt tudok vele szerezni Lissa-nak. Vidáman indultam el tehát én is hazafelé, tovább szövögetve elképzelésemet.

 Lissa Jacksone
- Én sem tudom lehetséges-e. -gondolkodtam el egy pillanatra. Elhatároztam magamban hogy majd rákérdezek Anyától. 
- Igen, Anyával élek. Ő céltudatosan ebbe a városba jött le. Ne kérdezd miért, gondolom ez volt neki szimpatikus. - nevettem fel, miközben megláttam az utcánkat. 
Figyelmesen hallgattam, mikor a vérfarkasságról beszélt. Igazából rá akartam kérdezni, hogy mik lettek volna a céljai, de végül meggondoltam magam. Nem akartam kényes témát érinteni ezért inkább úgy döntöttem megyek is. Gondolom Anya már vár rám, ilyenkor képes elémjönni is. 
- Akkor én most megyek. Remélem a bulin találkozunk . -mosolyogtam a lányra és miután elbúcsúztunk elindultam a házunk felé. Ugyanazon az úton mint két nappal ezelőtt. Pontosan ugyanazt a dallamot dúdolgatva. Mikor kicsi voltam, Anya mindig ezt énekelte mikor nem tudtam elaludni. Nagyon sokáig győzködtem mire elárulta, hogy ezt még odafent énekelték a többi angyallal. Csak akkor éneklem amikor egyedül vagyok és ilyenkor mintha még húszan énekelnék valahol velem együtt.

Maire Moore

Nosztalgiáztam egy sort magamban, majd elmosolyodtam. - Kár lenne kihagynod, mert tényleg felejthetetlen egy hely. Valószínű, ha mindez nem történik meg, nem is jöttem volna el, de akkor nem is találkoztunk volna. - Nevettem fel. - Nézzük a jó oldalát. - Mondtam optimistán. Aztán elámultam, mikor kijelentette, hogy már születése óta itt él.
- Hűha. Akkor te jól belecsöppentél ebbe az egészbe. - Mondtam hitetlenkedve, de még mindig mosolyogtam. Aztán újra elkomorodtam, s kérdésére megráztam a fejem.
- Nem. Nekem ez nagyon hirtelen jött, és előtte még el sem hittem volna biztosan, hogy vannak, ha én magam nem szembesülök vele. Jobb lett volna, ha választhatok. De hát nem baj, más eldöntötte az életem helyettem. Csak az a probléma, hogy én mindig is utáltam, ha irányítanak, jobb szeretek magam dönteni. Ha épp egy öngyilkosjelölt lettem volna lehet, még örültem is volna neki, hogy átváltoztatnak, de így, hogy voltak elképzeléseim, céljaim és terveim. Eléggé megmásította a dolgokat. Most már annyira nem rossz, de még muszáj megszoknom a dolgot. Persze vannak jó oldalai is. - Magyaráztam kissé ironikusan a lánynak, de aztán a végére sikerült lenyugodnom. Eközben haladtunk a házuk felé. - És kivel élsz? Család, vagy más rokonok? - Érdeklődtem. Úgy is fogok velük találkozni a későbbiekben, hát akkor legalább tudjam, kire számítsak, persze csak jószándékúan.
- Angyalból vérfarkas. - Gondolkodtam hangosan. - Nem is tudom, ilyen lehetséges-e. Amúgy ne is legyél, jó vagy így, ahogy vagy. - Mosolyodtam el.

Lissa Jacksone
-Dublin. Még sohasem voltam ott. - tűnődttem el magamban és ahogy sétáltunk magam elé képzeltem a várost. - Biztosan gyönyörű. Ja, hogy én? Már születésemtől fogva itt élek.  Ide jártam suliba és gimnáziumba. Mondjuk arra a pár hónapra ameddig modellkedtem ingáztam az otthonom és a főváros között. - magyaráztam a lánynak. -Tehát akkor nem örökölted, ezt az egész vérfarkasos dolgot? Mármint a szüleidtől vagy nagyszüleidtől? - kérdeztem rá. Hallottam már ilyenről, John lánya is Apjától örökölte az átkot. Így belegondolva, hogy valakit akarata ellenére változtatnak át, teljesen morbid volt. 
- Én igazából szeretem a vérfarkasokat, de nem hiszem, hogy képes lennék azzá válni. - merengtem el egy pillanatra aztán pedig Mairere pillantottam. Hiába kicsi és törékeny mégis biztosan erős jelleme van, ha meg tud birkózni a benne rejlő fenevaddal.

Maire Moore

Lassan ingattam a fejem. - Nekem sem esett jól, de az száz százalék, hogy nem ez volt az utolsó. - Szögeztem le realistán. - Legalább volt alkalmam kiismerni a harcmodorát. - Tettem hozzá inkább csak magamnak, mintsem Lissa-nak, de biztos voltam benne, hogy hallotta. Tűnődve pihentettem tekintetem arcvonásain, miközben tovább bandukoltunk. A következő, hallk megjegyzésére vidáman elmosolyodtam.
- Na, akkor már csak azért is megéri eljönni. De lehet, ő keres fel téged. - Mondtam optimistán. Akár ezt célzásnak is lehett volna venni, de nem tudom, hogyan vette volna ki magát, ha leütöm a labdát, amit elvileg Cher-nek kellett volna. Így inkább úgy döntöttem, hogy tartom a számat. Szerencsére Lissa másra is terelte a témát, ami nagyon jól jött most, meg is könnyebbültem, és rögtön feleltem a kérdésére.
- Dublin-ban. Leszámítva az utóbbi két évet, ugyanis mikor áldozatul estem az egész farkasosdinak, elég messze tartózkodtam éppen. Bár nem is bánom, legalább nincsenek rossz emlékeim a városról. - Sóhajtottam fel. Aztán ismét csendben maradtam, de végül megtörtem azt. - Te mióta laksz itt? Gondolom régóta, legalábbis nekem úgy tűnik. - Jegyeztem meg.

Lissa Jacksone
Meg sem szólaltam addig ameddig, Maire be nem fejezte a mesélést. 
- Azért sajnálom, hogy megtámadtak. - húztam el a szám. Tényleg kezdtem megkedvelni a vérfarkas lányt, talán azért is mert ő vigyázott rám pár nappal ezelőtt és most is. El bírnám viselni, ha talán ő lenne az én 'vigyázóm'. De valószínűleg én valami elvetemült szadistát fogok kapni, amilyen az én szerencsém. 
-Talán a holnapi bulin felkeresem Chert. - jegyeztem meg, inkább csak magamnak. Ugyanazon az útvonalon sétáltunk végig ahol pár nappal ezelőtt. Csak ekkor jöttem rá, hogy alig ismerem a lányt, mégis valamilyen különös oknál fogva teljes mértékben megbízok benne. Olyan mintha már évek óta ismerném, de közben szinte semmit nem tudok róla. Egyszeriben úgy éreztem minnél több dolgot meg kell róla tudnom. 
- Hol laktál mielőtt ide költöztél volna? - kérdeztem meg végül és a lány járásához igazítottam lépteim.