Láttam Ryan-on ,hogy milyen dühös ezért mellé sétáltam és magasról leszartam a csajt. Szorosan átöleltem Ryant hogy lenyugtassam és ezt suttogtam a sülébe:
 -Pssztt....Nem éri meg ezen a ribancon idegeskedni... - még szorosabban átöleltem majd mielőtt elengedtem egy baráti puszit nyomtam az arcára.

 A lány szavain csak még dühösebb lettem, de elengedtem és undorral teli szemekkel néztem rá. 
- Nem is ismerted őt. Azt se tudod, hogy miről beszélsz, ha ennyire tudni akarod, akkor talán egyszer majd elmesélem addig pedig szerintem fogd be a szád. Engem se ismersz kislány, csak hogy tudd még sosem öltem meg senkit. Nem úgy mint azok az undorító férgek akik egyszerűen feltépték annak a torkát akit egyedül szerettem ebben az elcseszett világban. - szavaim indulatosak voltak, egyszerűen csak ömlött belőlük a düh.De már nem is erre az angyallányra haragudtam hanem azokra a kis undorító lényekre. Sokan nem tudták, de valamilyen szinten utáltam a fajtámat.Azért ittam inkább boszorkányvért mint angyalt mert az kevésbé emlékeztetett Luisera.  Rengetegszer próbáltam öngyilkos lenni, azzal, hogy halálra éheztetem magam, de Luise mindig közbelépett.  Ő legalább angyalként viselkedett, egy igazi ártatlan és jószívű angyalként. Képes volt egy vámpíron segíteni, és ezért szerettem bele. De ez a lány, ez a lány. Ő semmit nem tud Luiseról, sem róla, sem az érzéseimről. Akor mégis miért szól közbe. Egyszerűen nem értettem meg.
- Majd szólok ha agyturkászra lesz szükségem. - vetettem oda neki, dühösen. 

-Ryan, ha annyira tisztelned ot, talan nem csesztetnel egy masik angyalt, ha mar a nagy szerelmed is az volt. Bar ketlem hogy akkora szerelem, ha ennyit jelent neked egy angyal. Szerintem te ne vedd a mocskos szadra, ha ennyi tisztelet nincs benned! - vagta hozza, nem torodve a srac erzeseivel es fogaival. Tudta hogy a mogotte levo csajszi nem engedne szabadon, bar eddig mar reg a levegobol mondhatna Ryannak az esti meset, de nem akarta.

  Mikor a csaj felhozta Luise-t akit viszonylag elég jól ismertem én is szintén ideges lettem. Villámgyorsan visszafutottam hozzájuk ás szemem vérvörösben izzott a dühtől. Nem birtam ha valaki felidegesit engem vagy akár valamelyik barátomat. Két lépésnyi távolságra voltam a csaj hátáról,igy ha ki akarta volna ereszteni a szárnyait könnyedén el tudtam volna neki törni erős kezeimmel.

 Először azt hittem rosszul hallok, de aztán dühtől izzó szemekkel pillantottam rá. Aki csak ismer tudhatja, hogy Luise abszolút tabu téma még csak az emlékét is tilos felhozni. De ez a kis angyalmásolat ördögi kiadásban még erre is képes volt. Nagyon vissza kellett fogni magamat, hogy ne ugorjak neki. Még a vámpírfogaimat is kivillantotam. Szerencsém volt, mert nem sokan jártak erre, egyszerűen három lépéssel közelebb léptem ahhoz  a kis kígyóhoz és jég hideg dühtől remegő  hangon miközben szemfogaim a bőrét karcolták szóltam hozzá.
- Még a gondolataidban sem fordulhat meg Luise neve. Nem vagy méltó rá, te átkozott vipera. - Csak minimétereken múlott, hogy nem vájtam bele a fogaimat a lány nyakába. Sokan meglepődnek mikor kiderül, hogy Luise egy angyal volt, de azon még jobban mikor kiderül, hogy létezhet vámpír és angyal között szerelem. 

-Csakmert neked mar egyszer megbantottak a kicsi szived, nekem nem muszaj ilyen szerencsetlennek lennem - tekintettem a pasira vigyorogva.
-Csak egy angyal vagyok, aki nem szereti ha provokaljak.. es nem is hagyja.. - neztem ra, majd mikor a kiscsaj "bekemenyitett" csak elmosolyodtam. Nem erdekelt kulonosebben egy szunyog kiborulasa.
-A megoldas minderre a Raid - nevettem egyet majd felalltam a padrol.

  - Én nem akartam bántani,csak ha nagyon felhúzza az agyam és már nem áll tőle messze. Már reggeliztem,de sosem árt a friss vér. - megkerültem a lányt és közben jól szemügyre vettem,majd újra a háta mögött teremtem. Megragadtam a haját és igy hátrahúztam a fejét.
 - Állitsd le magad, te kis liba....- már nagyon elegem volt a csajból ezért elindultam az erdő felé.
 - Jössz Ryan? Nem birom elviselni a csajt, még a végén nekiugrok. - emondat közben visszanéztem a vállamon(lásd a képen)

A kiscsaj már kezdte felhúzni az agyam, de aztán végülis megvontam a vállam. Nem kell hagyni, hogy a kis hülye libák miatt megugorjon a vérnyomásom. Csak elkezdtem vigyorogni, és a csajra pillantottam. Nem volt túl csúnya, de egyébként már idegesített egy kicsit.  Közelebb hajoltam egy kicsit és az ujjaim közé vettem az egyik tincsét. Elforgattam az ujjaim között és határozottan érezni lehetett rajta az angyalok illatát. 
- Nem hiszem el. Te valami sátán vagy aki véletlenül angyalnak született? Tudod, nem ilyennek szoktam meg őket, de ez egészen különleges. Csak nem összetörték a pici szíved? Jaj, hogy sajnállak. Nekem ugyan nem kell a neved, édesem.- kacsintottam rá, aztán Katherinere sandítottam. - Hagyd békén. Nem éri meg bántani. - néztem végül vissza a lányra. Most már kezdte felkelteni az érdeklődésem. 

-Nos, akkor mutatkozzak be esetleg? Emlekezzetek ram, ha mar ilyet nem lattatok. Ja, hogy szunyogoknak nem szoktam.. bocsi  -vigyorodtam el. Nem mondom, hogy nem tartok toluk, de van egy titkom, amit meg egy eletrajzban sem irnek le. Mikor idekoltoztem megismertem valakit.. aki furcsa mod megerzi ha bajban vagyok.. remelni tudtam, hogy az a bizonyos valaki most is erzi es segiteni fog. Mellesleg segitseg nelkul sem vagyok az a felenk kiscica, hisz nem vagyok egy egyszeru ember, enis olyan termeszetfeletti vagyok mint ok, csak ugatni is tudnak egyesek.. es kivetelesen nem a kutyak.

  - Ez komoly, Ryan? Hagynál elúszni egy ilyen lehetőséget? - néztem döbbenten a fiúra, aztán elengedtem a csaj hátát, de még mindig mögötte álltam, igy ha el akart menni visszatartottam őt. Nem értettem hogy lehet egy kis angyalkának ekkora szája. Ha nagyon akartuk volna már rég megöltük volna. Kis, angyalka...

 - Szerencséd, hogy lányokat nem bánok. - néztem rá pimasz szemekkel, aztán röhögve megárztam a fejem és elengedtem az állát. - Mond csak, mitől van ilyen nagy szád? - kérdeztem tőle kíváncsian. Általában az angyalok nem ilyen pimaszok, de úgy látszott ez a lány egy különlegesség a maga fajtájában.
 

-De kedves.. mar nehez volt tartani.. a fejemet! - nevettem egyet. Igazan, oszinten nem erdekelt ez a ket senkihazi, szoval engedtem nekik egy kis jatekot. Ha a szarnyaimat kiengedem, a kislany kisse arebb pattan, mivel a szarnyaim akkor jonnek elo, amikor en akarom. Ez a nehany eves szaros, azt sem tudja, hogy nem lehet megakadalyozni?! Vicces..

- Nem, kedves Ryan... Semmit sem hallottam. - ezutàn a mondat utàn a làny hàtamögött termettem ès a hàtàhoz szoritottam a kezemet,hogy ne tujdja  kiengedni a szàrnyait. 

- Utàlom az ilyen nagyszàjù angyalokat. - gúnyosan felnevettem.

Mindig is utáltam ha valaki visszapofázott, egyszerűen nem bírtam elviselni. Két lépéssel ott termettem az angyallány előtt, és negédes mosolyommal pillantottam rá, az állánál fogva felemeltem a fejét, és picit oldalra döntöttem a sajátom. 
- Mit is mondtál? Nem hallottam jól. - kérdeztem tőle hűvősen, aztán még mindig a lány állát tartva Kathrinre pillantottam. 
- Te hallottad mit mondott?- kérdeztem tőle egy mosollyal az arcomon.

Sejtettem, hogy nem birjak majd ki a nagy pofajuk nelkul. Sohajtottam egyet, majd unott tekintettel a sracra pillantottam.
-Mar akkor tudtam milyen undorito leny vagy, amikor te meg meg sem szulettel kincsem. A halal uljon oda melletek, de nagyon kozel.. - mosolyogtam bajosan majd az elottem setalo emberekre intettem.
-Nagy szinhaz lenne, nem gondoljatok? - vigyorogtam egyet.

- Az igaz. -vigyorogtam. Figyeltem ahogyan a csajhoz beszèl majd èn is beszàlltam.

- így van, jòl mondja a sràc... Gyere csak ide mellènk a padra. - mosolyogva mondtam ezt a mondatot.

 - A lényeg, hogy én értsem. - kacsntottam rá a lányra, aztán megéreztem egy angyal szagát. Egy barna hajú lány volt, csodálkoztam, hogy egyedül van. 
-Hé angyalkám. - szóltam oda neki szokásos hódító mosolyommal. - Gyere egy kicsit közelebb. Nem vagyunk mi olyan ijesztőek. - kacsintottam rá, és teljesen ártatlanul pislogtam rá.

A vizet figyelve termeszetesen figyeltem a ket idegent is, hisz veszelyt jelenthetnek ram, ha nem figyelek elegge. A csajszi mar ki is szurt.. csodas, bar ugy tudtam kisse gyorsabb lenyek... - ezen a gondolaton elvigyorodtam majd ucsorogtem tovabb es figyeltem az elottem elhalado embereket.

-Nem is...-oldalba vàgtam Ryant. - Oksa. Ès tudom....Nem èrtem a logikàdat....-vigyorogtam majd mikor èszrevettem az angyalcsajt összefutott a nyàl a torkomban. Tudtam hogy nem lennne tùl jò ötlet rátámadnom, igy csak ültem tovább.

-Neked örökké a véren forog az agyad mintha nem itttál volna még eleget.- vigyorodtam el és megráztam a fejem. - Majd, ha egyedül lesznek, valószínűleg ilyenkor körülujjongják őket a kutyák. De segíthetek, viszont tudod, hog nem ölök meg senkit. - emlékeztettem a lányt.