Maire Moore

Tűnődve figyeltem Lissa-t, miközben beszélt. Aztán bólintottam.
- Rendben. - Vettem tehát a park felé az irányt vele együtt. Még jól emlékeztem a tegnapelőtti esti útvonalra, így biztos voltam benne, hogy nem tévedek el, főleg, mert Lissa teljes mértékben tudta az utat, hiszen a házukról volt szó. Aztán újra Cher-re terelődött a szó. Kissé elkomorodtam.
- Tegnap találkoztam vele. - Kezdtem bele a mesélésbe. - Nem tudtam, hogy ő az, még nem is hallottam róla. Elég furcsa volt, szabályosan megijesztett, míg nem tisztáztuk, hogy ki is ő. Igazából elég kellemesen elbeszélgettünk, ha nem jelenik meg az a vérszívó. Nem, nem fájt túlságosan, de alaposan megéreztem. Azért még egyben vagyok. - Mosolyogtam Lissa-ra nyugtatóan. Jól esett, hogy aggódik értem, változatlanul nagyon rokonszenvesnek találtam a lányt. Kissé elmélázva haladtam mellette, és egy szót sem mertem szólni az egész őrzősdiről. Most már teljességgel megbizonyosodtam arról, hogy ő még semmit sem tud. De reméltem, nem lesz majd szomorú, ha megtudja, hogy miként is van ez. Ugyanakkor abban is bíztam, hogy el fogom tudni látni feladatom, mert tényleg értékes volt ahhoz, hogy elveszítsük. Szerencsére a buliról kezdtünk csevegni, így a komorságom eltűnt, s újra omsolyogtam.
- Tulajdonképpen én sem. De azt hiszem, erre elmegyek. - Mondtam vidáman. - Örülnék, ha benéznél, de, persze, ahogy gondolod. Cher is biztosan ott lesz ,elvileg ő szervezi. - Magyaráztam. És akkor talán addigra a srác is megjön, aki Lissa testőrségének a másik fele lesz, s összeállhat a kis triónk.

Maire Moore

Kicsit sajnáltam is, hogy elment a vámpír, meg nem is. Befejeztük, mielőtt még belemelegedtem volna, de legalább Cher megmeneklt. Nem tetszett, hogy talán le is becsült, bár tény, hogy nem voltam valami őstulok, de azért szerintem több tapasztalat szorult belém, mint egy átlagos ilyen korú farkasba. Fájlaltam a jobb oldalam, s ezt csak azután éreztem meg, miután visszatértem a nő üldözéséből. Kissé remegtem a hirtelen megerőltető feladattól, hiszen a telihold még messze volt. Cher érintése jó esett, és csak álltam ott, és vártam. Lassan oldalra fordítottam a fejem, s megpillantottam egy nálam sokkal nagyobb farkast. Tény, hogy én még másik alakomban is alacsonyabb voltam az átlagosnál, de egyáltalán nem zavart. Kevésbé voltam feltűnő ilyen termettel. Kissé megbiccentettem a fejem a közeledő farkas felé, aztán felváltva néztem Cher-re és az előbb említettre.

Katherina Pierce

Kuncogtam.
- Hé, Cher jó lesz a csaj, de még tanulnia kell! - Kiabáltam Cher-nek, aztán ugyanebben a pillanatban nekiiramodtam a futásnak,majd visszakiabáltam:
- Majd még találkozunk. - az erdőben eltüntem.

Cher Loyd
- Hidd el, ő lesz az egyik aki a halálodat fogja okozni! - kiabáltam utánna, majd mikor eltünt lemásztam a fáról és odamentem Marie-hez. Megsimogattam, aztán észrevettem egy újabb farkast a távolban. Sokkal nagyobb volt ,mint egy átlagos vérfarkas. Hát ki volt az?? Az én édes kis....

Óvatosan közeledtem az erdőből, ahol találkoztam Kath-el és jól meg is kergettem őt. Egy látszólag lány farkason akadt meg a figyelmem. Lépteim futásba váltottak át.

Maire Moore

Szemem sakrából láttam, hogy Cher-nek sikerült felmásznia ugyanarra a fára, mről a nő ugrott le. Kissé ironikus, de mindegy. Legalább ibztonsgban volt, s, mintha fegyvert is láttam volna nála. Pillanatnyi elmélázásomból a vámpír szakított ki, aki most a hátamon termett. Hallkan felmordultam, kifejezve nemtetszésem. Lassan kezdtem azt hinni, hogy vak a drágalátos, és lónak néz! A szavai csak mégjobban felingereltek, de tudtam, hogy józannak kell maradnom, mert, ha elvakít a dühöm, és csak az ösztöneimre hagyatkozom kevesebb esélyem van arra, hogy legyőzzem. Mikor leugrott rólam, lendületből utánafordultam, de ezzel csak azt értem el, hogy még nagyobb erővel vágódtam a fának. A fájdalom hallk nyüszítés formájában szakadt fel belőlem, ami biztos összefacsarta volna a szívem, ha nem én adtam volna ki. De amint fel tudtam kelni, máris újra a vámpír felé iramodtam, legalább el akartam tűntetni a környékről.

Cher Loyd

Mikor végre leszállt rólam Kath kecsesen felmásztam egy fára és figyeltem az eseményeket. Tudtam, hogy senkinek sem lesz baja,de ha mégis akkor innen közbe tudok avatkozni. A fa golyókkal teli pisztolyom a kezemben tartottam.

Katherina Pierce

Mikor leteritett elnevettem magam. Gyorsan és kecsesen kicsúsztam a lába között, felugortam a hátára és a fülébe súgtam: 
- Még tanulnod kell, blöki. - gúnyosan nevettem aztám leugortam a hátáról és a fához vágtam a kutyust a farkánál fogva.

(Nyugi, ettől nem lesz semmi baja csak egy kicsi nyüszikölés)

Maire Moore

Ahogy Cher mozdult, én is mozdultam. Egy határozott szökkenéssel már lent is voltam a padról, s míg ő feltartotta a vámpírt, besprinteltem amögé a fa mögé, amin a vérszívó még nem sokkal ezelőtt ült. Septében körbenéztem, szerencsére nem járt erre senki, én pedig nem késlekedhettem. Az átváltozás annyira gyorsan ért, hogy szinte előbb történt, mintsem, hogy eldöntöttem volna. Azonnal megéreztem a vámpír szagát, ami máris ráhangolt a feladatra. Egy hosszú szökkenéssel indultam meg felé, ha minden igaz, még lendületből leterítve a nőt a földre. Nem nézhettem most Cher-re, el kellett a közeléből csalogatnom a vámpírt. Így, ha nem sikerült a földre küldenem, lassan csalogattam távolabb a nőtől. Ha nem jött, kénytelen voltam ott maradni, s megvárni, míg esetleg közelebb jön.

Cher Loyd

Hirtelen felpattantam a padról és a fa felé pár tőrt hajitottam, de sajnos egyik sem találta el Katherine-t mivel fürge volt akár a nyúl.

Katherina Pierce

A tőröket kikerültem, leszaltóztam a fáról, profihoz hiven talpraestem. Gyors mozdulatokkal nekiestem Cher-nek, aki megállás nélkül a tőrjeit szúrta a hátamba, de a sebek szerencsére pár másodperc alatt begyógyultak. Leteritettem őt a földre és vártam, hogy a kis korcs is lépjen.

Maire Moore

- Elhiszem. - Bólintottam. Nem is lett volna bizonyítékom, hogy megcáfoljam a szavait, okom mégkevésbé. - Majd csak lesz valahogy. - Fogadtam el az elkerülhetetlent, én úgy sem tudom alakítani a jövőt, ez teljesenbiztos. Felfigyeltem Cher hirtelen mozdulatára, s láttam a kabátja rejtekében megcsillanó tőröket. Szellő rázta meg a fák csupasz ágait, amik úgy verődtek egymáshoz, mint a csupasz csontok. Végignéztem a lekopaszított óriásokon, s szemeim azonnal megakadtak a fa tetején üldögélő nőn. Tudtam, hogy Cher is tud róla.
- Na, ilyenkor tudom megérteni pár pillanatig, hogy az embert miért származtatják a majomtól. - Jegyeztem meg csípősen, miközben éreztem, ahogy az adrenalin végigáramlik testemen. Tudtam, hogy itt hamarosan baj lesz. De nem érdekelt. Már szinte vártam, hogy tehessek valamit. Fél szemmel Cher-t néztem, a figyelmem másik fele pedig a vérszívóé volt, aki minden bizonnyal már kész tervvel állt elő.

Cher Loyd

- A jóslataim még sosem tévedtek és nem mis fognak. -valltam be őszintén, nem azért hogy hencegjek. -Lehet kicsit nagyképűen hangzott, de ez igy van. - éreztem ,hogy egy vámpir közeledik ezért széthúztam a kabátomat és a belső zsebembe nyúltam.

Katherina Pierce

Egy tapasztalt vámpir vagyok. A legősibb családból származom,igy erről a kisvárosról már mindent tudok. A legerősebb vámpir vagyok, igy még egy falka sem tudott legyőzni. Cher ős ellenségeként is ismernek.
Cher és Maire feletti fán voltam. És vártam mikor vesz észre a kis farkas.

Maire Moore

Lassan csodálkoztam rajta, hogy a számat még nem felejtettem nyitva, hiszen cher még mindig bombázott a szavaival. Viszont a szemeim újra elkerekedtek, és amint elmondta, Lissa milyen fontos, nem tudtam megállni, hogy tiltakozzak.
- Biztos, hogy képes vagyok én erre? - Kérdeztem döbbenten. - Nem szeretnék kibújni a felelősség alól, de... Nem tudom, hogy ez mennyire jó megolvás. - Reméltem, hogy Cher nem hiszi azt, benne kételkedek, bár nem ismertem a képességeit. De pontosnak és megbízhatónak tűnt. Aztán áttértnk egy kicsit más témára, és az állam már századszor verte a földet képletesen.
- Jól van. - Nyögtem ki nagy nehezen. Bár már most tudtam, hogy ez rettenetesen nehéz lesz, mivel akiket nem bírtam, azokkal nehezen fértem meg, főleg, ha még parancsokat is osztogattak. De legalább azon nem kell aggódnom, hogy egymást féltenénk és Lissára nem fogunk figyelni, ha tárgyilagosan nézem a dolgot. De azért reméltem, képesek leszünk együttműködni legalább az angyal védelme értekében.

Cher Loyd

Bólintottam.
-De van még 1 fontos dolog. - folytattam miután a lány rájött ki is az akire gondoltam. - Ez a lány kincset ér, mivel egy fontos családból származik, amiről ő még nem tud. Nos, Lisa-ra ketten fogtok vigyázni, de azt még nem árulom el ki lesz az a másik, annyit elárulok, hogy még nem érkezett meg a városba. Az érkezése ma vagy holnap várható. És most nagyon figyelj! Ez a fiú aki jönni fog egy falkát fog alapitani, amibe te is be kell ,hogy kerüljél, még akkor is ha nem birod a srácot. Ezt ne feledd el! - befejeztem a mondanivalómat és vártam rá, hogy mit reagál Maire.

Maire Moore

Ahogy a szemei ismét barnák lettek, kezdtem egyre jobban furcsálni a dolgot, de az lett volna a normális, ha már semmin sem lepődtem volna meg. Hisz sorolhattam volna egy csom mindent, ami az utóbbi időben történt velem, és nem volt épp hétköznapi, kezdve azzal, hogy mi lettem. Mikor ezt a lány kerek perec ki is jelentette, kedvem lett volna vágni egy grimaszt, mivel azt mondhattam, hogy már megszoktam a dolgot, de elfogadni még korántsem tudtam, noha kihívást jelentett. Lassan bólintottam, hogy értem, és most már legalább a nevét is tudtam. Cher zavartalanul folytatta a mondanivalóját, mielőtt én bármit reagálhattam volna, így maradt a figyelmes hallgató szerepe. Hallkan beszélt, de ez egyáltalán nem zavart, hiszen így is jól hallottam. Mikor feltette a kérdést, hogy akarom-e tudni, kire kell majd vigyáznom csak kérdőbe váltott tekintetem, tudtam, hogy belejött már annyira a mondanivalójába, hogy ne várja meg, míg szavakat fecsérelek a válaszra, és igazam is lett. Tekintve egyébként, hogy még csak egyetlen lénnyel beszéltem huzamosabb ideig, mióta ide jöttem, márszinte azelőtt tudtam, hogy ki lesz az, mielőtt elkezdte volna a rejtelmes mondókát. Na, a látókra már mindig is jellemző volt, hogy rébuszokban beszélnek, habár Cher az első, akivel találkoztam, és ez akkora nagy képtelenség volt. De tényleg nem kéne már fennakadnom ezen. Inkább újra az eredeti témára tereltem a gondolataim, s lassan elmosolyodtam, most először, mióta összefutottunk a lánnyal.
- Oh, szóval Lissa az. - Mondtam kissé meglepetten. Bár örültem is, hogy így lesz, de, hogy erről ő hogyan szerez majd tudomást... Reméltem, nem nekem kell megmondanom neki, mert az enyhén szólva is hülyén hangozna. Még mindig nem mertem folytatni a beszélgetést a mellettem ülő látóval, a furcsa helyzet nagyon letaglózott. Úgyhogy vártam, szeretne-e mondani valamit.

Cher Loyd

A szemem újra barna szinben pompázott. A lány hangján éreztem, hogy kissé ideges mivel több évnyi rutin állt mögöttem. 
-Nos, ha tudod,hogy farkas vagy akkor azt is tudnod kell ,hogy én egy látó vagyok, Cher Loyd, aki látja, hogy melyik farkas melyik angyalra fog vigyázni. -mosolyogtam- Én vagyok az egyetlen aki ilyen képességgel bir. -mondtam kissé halkan.- Kiváncsi vagy rá,hogy melyik angyalra kell majd vigyáznod? - vontam fel  egyik szemöldökömet.- Szerintem rá jössz ebből a kis "mondókából": Még nem ismeritek egymást túlságosan, este találkoztál vele, szimpatikus, kedves leány, később az egyik legjobb barátnőd lesz...

Maire Moore

Pont kezdtem volna napirendre térni afelett, amit a lány az előbb tett, mikor ismét megszólalt. Sejtelmes hangja kirángatott az ideiglenes nyugalomból, s arra késztetett, hogy odakapjam a fejem. A hangsúlya megint újabb kérdéseket hozott elő bennem. Úgy éreztem magam, mint valami uralkodó előtt az alattvaló. Már az, ahogy a teljes nevemen szólított furcsa hangulatot adott az egész szituációnak, és, ahogy az arcára tévedt a tekinetem, most már nem tudtam megállni, hogy ki ne mutassam teljes megdöbbenésem.
- Nem. - Feleltem hallkan, nemes egyszerűséggel. Csak őszinte voltam. Szinte fájt csak ennyit mondanom, annyira ostobának éreztem magam a helyzettől. Tudtam, hogy itt valami nagyon, de nagyon nincs rendben, az pedig, hogy elég kiszolgáltatott állapotba kerültem, nagyon is megijesztett, már majdnem, hogy kezdtem nagyon ideges lenni. De visszafogtam magam. Rászántam magam, s a lány szemeibe néztem, amelyek most világoskékek voltak. Pedig tudtam, hogy még az előbb nem ilyen színben láttam! Újfent meglepődtem, a kérdésén mégjobban. Már majdnem megkérdeztem volna, hogy mi ez az egész, de nem akartam eltérnia tárgytól.
- Igen. - Jelentettem ki kissé hitetlenkedve, miközben egyre idétlenebbül éreztem magam. Mégis mit akara ezzel elérni? Remélem, nem szórakozik velem, mert azt nagyon tudom utálni.

Cher Loyd

-Mondcsak, Maire Moore tudod ki vagyok én? - kérdeztem kicsit furán. Lehet,hogy ez kicsit ijesztő lesz neki, hogy én tudom a nevét de valószinű hogy ő még az enyémet nem.
-És tudod,hogy mi vagy? - egy újabb látomás ugrott be mikor felé fordultam. Mikor látomást látok világoskékre válrozik a szemem. 

Maire Moore

Kissé meglepődtem, mikor a lány gyorsan felállt, s ez szemöldökfelvonásra késztetett, s azt is tudtam, hogy vonásaimon is meglátszott a reakcióm. De elfogadtam a kézfogást, bár egy kicsit nagyobb távolságtartásra késztetett az arckifejezése.
- Köszönöm. - Mosolyodtam el, aztán miután lelt, é nis helyet foglaltam, s szemem körbejárattam a tájon. Még mindig a lány furcsa reakcióján járt az eszem, bár elég ostobának éreztem maga.m Mióta idejöttem, elég sok dolgot beképzelek maganak, azt hisze.m Tegnap Lissa hanghordozosáa, ma meg a mellettem ülő érdekes reakciója. Tűnődve néztem a lányt, de nem szólaltam meg.

Cher Loyd

Mikor a lány ideért felálltam és felé nyújtottam a kezemet üdvözlés képpen. Mikor a lány kezéhez értem egy képe villant be,ahol Lissa Jackson, David Evans és Maire Moore  éppen egymást ölelik meg. Ebből azonnal rájöttem,hogy ők lesznek  Lissa őrzői.
- Szervusz! Persz, ülj csak le. - leültem e két mondat után és vártam, hogy mellém üljön.

Maire Moore

Előzőleg a városban jártam, mert már meint kezdett hiányozni a nyüzsgés. De amilyen hamar bejutottam, olyan hamar távoztam is, mert elegem is lett belőle, és már hamar irritált. Így, mint tengap este, most is a parkban kötöttem ki. Egy darabig sétálgattam, aztán úgy döntöttem, lelök egy kicsit egy padra. Jobban esett volna a friss levegőn gondolkozni, mint bent a négy fal között. A legközelebb lévő viszont már foglalt volt, de ez cseppet sem zavart. Közelebb léptem a lányhoz, s elmosolyodta.m
- Szia. Szabad? - Intettem az üresen maradt ülőalkalmatosság felé mosolyogva, közben végigmértem a lányt. Elég keménykötésűnek tűnt, olyan igazi határozott fiatal nőnek, de ez egyáltalán nem rémisztett meg. Teljesen nyugodt voltam, s érdeklődve vártam a válasázt.

Cher Loyd

Úgy döntöttem kijövök egy kicsit a levegőre. Kissé hideg szél fújt ezért összehúztam bőrdszekimet és leültem egy padra. Hallottam,hogy új farkasok és angyalok költöztek be,ezért reméltem,hogy találkozni fogok egyel-kettővel. A tőrök a kabátom belső zsebében volt készenlétben, ha netán megtámadna egy vámpir, mivel tudni illik utálom a vámpirokat.

Mikor meghallottam Lissa válaszát, az arcomra rögtön megértés ült ki. - Oh, értem. - Mondtam átérezve a dolog súlyát. - Elhiszem. - Folytattam aztán. - Lényegtelen, milyen közel laksz, ha akarnak, megtalálnak. - Grimaszoltam. Igen, sajnos volt eszük a vérszívóknak, engem pedig az említésükre is elfogott az undor, persze megtanultam már ezt palástolni, így most sem látszott sem atekintemben, sem az arcomon, ha pedig mégis, a sötétség jótékonyan eltakarta. Gondolkozni kezdtem, vajon hol dolgozhat a lány, de ekkor újra megszólalt. Az említett házra néztem.
- Hangulatosnak tűnik. - Mondtam halvány mosollyal. - Örülök, hogy találkoztunk. - Folytattam. - Vigyázz magadra! - Szóltam még utána, aztán megvártam, míg eltűnik a kapu mögött. Végül úgy találtam, jobb, ha én is hazai ndulok, így elsiettem az ellenkező irányba.