Bonnie Godwing-Ekkor eszembe jutott egy ötlet, ami segíthetne a farkasoknak. Lehet, hogy Kathrennel szemben semi esélyem sincsen, de ez még nem indok arra, hogy ne segítsek rajtuk valahogy. Nem akartam, hogy bárki is megsérüljön, néhány óra alatt annyira a szívemhez nőttek. Pedig ahhoz, hogy valakit igazán megszeressek nagyon sok idő kell, de velük nem így volt. Lehet, hogy a közvetlenségük miatt volt így? Vagy mert ők is a természet feletti világhoz tartoztak? Nem tudom, de most nem is ez volt a fontos...... A varázslat ami a fejembe ötlött, megkétszerezi a farkasok erejét, így több esélyük van leverni Kathrent.Gyorsan elmormoltam boszorkány nyelven a szükséges varázs igét, elég hosszú volt de próbáltam koncentrálni..... végül befejeztem. Ott maradtam a közelben, hátha elkell még a segítségem..... Csak vártam a további eseményeket.

Maire Moore

Nemsokára éreztem, hogy Kathrine már megint rajtam akar lovagolni. Épp készültem volna lendületből elvágódni, hogy alám kerüljön, mikor David a hajánál fogva lecibálta rólam és elegánsan egy fának röpítette.
"Kösz! Legalább visszakapta a tegnapit." Üzentem a másik farkasnak, majd mikor felém kezdett futni vele szemben rohantam, és, ha minden igaz, mielőtt kitérhetett volna egy szökkenés kíséretében újra a fának taszítottam, s, ha nem tudott volna felkelni, felette maradtam. Reméltem, az idegen farkasnak ez idő alatt lesz elég ideje messzebbre vinni lissa-t és Elodie-t.

 Elodie Hill

El kellett ismerjem, a két farkas szép munkát végzett. Ahogy az is, aki velünk állt neki rohanni ebben a pillanatban. Kicsit aggódtam, de úgy tűnt, elég biztosan megmaradok a hátán. Hogy őszinte legyek féltettem David-ot és Maire-t, a testi épségüket, meg, úgy mindent. Bár eddig úgy észleltem, egyikünkek sem esett bajuk, viszont a hangokból ítélve feltartóztathatták a nőt. Hátranézni már nem mertem, és lehet, nem is láttam volna, mert gyorsan távolodtunk.

Cher. Elövettem fagolyòkkal meptöltött pisztolyomat, de igazàból arra vártam, hogy a fiatalok lèpjenek. David. Èn is elkezdtem Kath felè futni ès mikor làttam, hogy a bordatörèses fogását kèszül bevetni Maire-nèl felugrottam ès Kathrine-t a hajànàl fogva egy fàhoz dobtam. Kathrine. Felugortam Marie hàtàrra ès èppen a bordàit akartam összetörni mikor David felugrott ès elkapta a hajamat. Mikor a fàhoz csapott halkan nyögtem egyet, majd felàlltam ès ùjra Maire felè futottam. Tudtam, hogy elöbb őt kell kiiktatnom

Irina Bryson
A fiú mondatára felmordultam. "Tudod kit nevezz te asszonynak." Ahogyan átpakolta rám az angyalokat valami kellemes érzés áradt szét bennem. Mindig ilyet érzek, ha egy angyal érintezik velem. Főleg mivel az egyik azt hiszem a szőke akinek két védője is volt finoman megsimogatta az oldalam. Mi van a másikkal, hol az őrzője ilyenkor ??Azt értem, hogy nekem nincsen semmiféle angyalkám mert még fiatal vagyok amióta átváltoztattak még vissza sem tudtam változni. Vagyis hát jobban éreztem magam a bőrőmben amikor farkas voltam. Lehet, hogy nem vagyok erős de gyorsnak gyors vagyok. Talán a leggyorsabb a fajtámban. Egyenes sprinttel lőttem ki a domb felé, bár tudtam, hogy a vámpír követ reméltem, hogy valaki feltartóztatja. 

Csak néztem ahogyan David átemel minket az idegen farkas hátára, látszott rajta, hogy fiatal még és kelekótya. Biztatóan megsimogattam az oldalát és figyeltem ahogyan az őrzőim nekilendülnek a feladatnak. Nem tudtam elűzni a fejemből azt a gondolatot, hogy ők most azért küzdenek, hogy ne essen bántódásom. 

 

Bonnie Godwing-Igazából nem tudtam, hogy most nekem mit is kéne tennem. Nem volt Kathrennel szemben erőm, Csak néztem a többieket és vártam csodát, hogy megmeneküljünk..... Közben azon gondolkodtam, hogy tudom magam hasznosítani.

Maire Moore

Az újonnan megjelenő farkas kissé bizonytalannak tűnt. ÉN nem szóltam semmit, csak tudattam vele, hogy részemről hallom, amit mond. Meglepődtem, hogy még nálam is fiatalabb, vagyis hát ezek szerint akkor nem régóta farkas. Vártam, hogy David-nek van-e valami terve, s ezek szerint volt is, mivel Lissa-t és Elodie-t az ismeretlen fajtársunkra bízta.
"Jaj, ne most kezdj el fantáziálni! Majd utána megbeszéljük." Mondtam kissé idegesen, de persze vettem én a poént, megint heccelni akart. "Megpróbálok elé kerülni és eltéríteni" Üzentem David-nek, majd kilőttem, mint egy puskagolyó, és elsprintelve a két másik farkas mellett a vámpír elébe vágtam.

Elodie Hill

Felgyorsultak az események. ÉN pedig csak sasoltam David, majd később a másik farkas hátáról, s viszonoztam Lissa mosolyát. Ennyi védővel már csak túléljük. Cher-re és Bonnie-re néztem, akik még mindig a padon ültek. Eközben észleltem, hogy Maire elsuhant mellettünk.

Cher - Irina? - nèztem a farkasra. David "Pfff....mègegy gyönge asszony" szemètkedtem. "vidd az angyalokat el ara a dombra ahol te voltàp" levettem a kèt angyalt a hàtamròl ès àttettem a csajèra. Most Maire felè fordultam ès hozzà szóltam. " ideje harcolni. Egyèbkènt nem tom minek kell elbùjnod az àtvàltozàshoz. Megnèznèlek fehèrnemüben." Kathrine Èszrevrttem, hogy elviszik az angyalokat, ezèrt èn is elkezdtem utànuk futni.

 

Lissa Jacksone
Csak figyeltem, ahogyan David átváltozott, ilyet még soha nem láttam, de úgy tűnik most már egyre többször lesz belőle részem. Aztán észrevettem a harmadik farkast, egyáltalán nem tűnt ismerősnek, vajszínű szőre és nyurga szinte egyáltalán nem izmos testalkata volt. Mikor felültünk Eloide-al a farkasra biztatóan rámosolyogtam. Volt már részem, farkas és vámpír csatában sajnos nem egyszer, így már tapasztalt voltam. Bár ezt a vámpírt nem ismertem, nem igazán tudtam mire készül. 
 

 

 

 

 

Irina Bryson

Ahogyan a hatalmas fekete felüvöltött éreztem, ahogyan az adrenalin szétárad a testemben. Rinát harcra hívják!! Örültem magamban de aztán később jöttem rá, hogy körülbelül eddig nulla tapasztalatom van a harcok terén. Ez nekem aztán nem számított, mint egy puskagolyó úgy lőttem ki, egészen Cher lábához. A lány biztosan felismert legalábbis reméltem. 
"Öhm..hahó vétel. Itt Rina. Valami terv?"  Eddig körülbelül kétszer próbáltam telepatikus módon kommunikálni  és ráadásul már lassan 2 hónapja vagyok farkasbőrben.Szeretem az embereket megfigyelni de már nagyon hiányzott a társaságuk. Mondjuk ennek is emgvan az előnye így legalább nem kell szállást keresnem. 
 

Maire Moore

Hamar sikerült szagról azonosítanom a vámpírnőt. Vágtam egy grimaszt, hiszen az volt, aki tegnap a fához vágott. Felkaptam a batyum, felálltam, sietve behúzódtam egy fa mögé, gyorsan lekaptam a ruháim, amiket bevágtam a táskába amit egy faágra dobtam, aztán már változtam is át. Meglapultam a bokorban, inmár farkas alakban, miközben David erőteljes üvöltése a dobhártyámat rezegtette meg. Én is éreztem a harmadik farkas jelenlétét. Láttam, ahogy David felkapja hátára a két angyalt. át igen, tényleg ügyes volt. Reméltem, elmegy velük, mi pedig addig lefoglaljuk a nőt az ismeretlen farkassal.

E lodie Hill

Nagy pechemre a nő pont felőlem közeledett, így én voltam a legveszélyesebb helyzetbe. Addig, míg David fel nem kapott a hátára Lissa-val együtt. Az előbb említettre pillantottam, aztán csak vártam, mi lesz. Bíztam a farkasokban, na, meg persze Cher taktikusságában.

Kathren egyre csak közeledett felénk.... nem tudtam már normálisan gondolkodni, csak azon járt az eszem, hogy mi tévők legyünk. Még egy farkas bukkant elő, a távolból úgy látszott a mi segítségünkre akar sietni... hát nagyon reméltem mert elkellett. -Most mit csináljunk? Kikéne valamit gyorsan találni....-mondtam a többieknek. Meneküljünk vagy mi is támadjunk? - én inkább a támadás mellett voltam, örökre úgy sem bujdoshatunk.

Cher Loyd - Egy farkas... Balra. Hivd öt is David, mert igy semmit sem èrünk Kath ellen. David Evans Levetköztem egy szàl alsógatyàba aztàn egy másodperc alatt átvàltoztam. Kèt lábra àlltam, igy majdnem hàrom mèter magas vagyok ès üvölteni kezdtem jelezve ezzel, hogy szüksègünk van erre a bizonyos farkasra is. Elodie-t ès Lissa-t a hàtamra kaptam mikor ùjra négy làbra álltam. Kathrine Pierce Közeledtem ès közeledtem.

 Lissa Jacksone
Csak arra eszméltem fel, hogy David erős karjai körém fonódnak. Meg arra, hogy mindenki elcsendesedett és feszülten figyelt, igazából dühös voltam.  Dühös voltam, a vámpírra aki egy ilyen boldog pillanatba akar közbeszólni. Akaratlanul is az őrzőmbe kapaszkodtam míg a másikat figyeltem. Úgy éreztem, hogy ők már bizonyos mértékig a részeim. Őket már senki nem veheti el tőlem. 

 

 

 

 

 

Irina Bryson
A távolból figyeltem az eseményeket, igazából Katherint már jó ideje szemmel tartottam. Nem akartam belefolyni az ügyeibe de mégis féltettem az apró kis csapatot. Vidámnak tűntek, de elég figyelmetlenek voltak, ha most Katherine támadna simán megenné a barna angyallányt a széllén. Úgy láttam jobb ha közelebb megyek. Chert már ismertem mint a tenyeremet, sokat hallottam róla. Ismert volt ebben a természetfeletti világban és természetesen nem egyszer találkoztam már vele. Kész voltam én is közbe lépni, ha harcra került volna a sor. Farkas alakomban álltam lesben, nyurga lábaim alatt már izzott a talaj csak arra vártam, hogy végre történjen valami. 

Amikor David átölelte Lissát először nem értettem.... de aztán megéreztem azt a büdös vámpír szagot, és rájöttem mi a helyzet. Mindenki elcsöndesedett, már senki sem röhögött. Egyre közeledett Kathrine felénk, és én csak tehetetlenül vártam, a további eseményeket. Próbáltam magamban felidézni néhány varázsigét, ami esetleg segíthetne rajtunk, ha megtámadna minket..... de mi van ha Kathtine immunis rá?? Csak a farkasokban bíztam, bennük volt az utolsó reményem.

Maire Moore

A végére már én is nevetni kezdtem. Buzgón bólogattam Elodie és Bonnie feltevésére. Valahogy én is így gondoltam, na meg persze az is tuti volt, hogy én nem fogom magam unni David mellett. Kész volt a pasas nagyon, de persze bírtam, de akkor is. Imádott cukkolni, pedig nem régóta ismertük egymást. De én is szerettem húzni az ő idegeit. Már alig vártam a közös kiképzést, halálra fogjuk húzni egymás agyát. Az biztos. Persze gondoltam, hogy tanulhatok is tőle majd egy csomó mindent. Csak nehogy nekem farkas alakban a hátára vegyen, mert hát valljuk be, vérfarkas méretekhez képest úgy is kicsi voltam.
- Nem. - Vágtam rá nevetve Lissa Cher-hez intézett kérdésére. - De tudod, kell az egyensúly. - Kuncogtam fel. - Azért remélem, megmosod a fejünket, ha túl messzire megyünk. - Forgattam a szemeim. - De rajtam ne múljék! - Kezdtem megint David-et szekálni. - Hát, csak megleszünk. - Mondtam aztán Cher-re pillantva, és néztem, ahogy Lissa-t az ölébe kapja. Összenéztem David-del, vagyis a szemeibe néztem.

Elodie Hill

Mikor Bonnie nevetni kezdett, nem bírtam ki anélkül, hogy ne társuljak. Davi és Maire kész komédisták voltak, jó vvolt nézni őket. Elgondolkoztam, én vajon milyen őrzőt, vagy őrzőket kapok magam mellé. Kíváncsi voltam, majd, hogy fogok kijönni velük. Kicsit elkerekedtek a szemeim, mikor Cher felkapta Lissa-t, sejtettem, mi a szituáció. Mély levegőt vettem, s feszülten figyeltem.

Cher Loyd - Hàt.... Nem tudom... Meg kell szokniuk egymàst kuncogtam. David Evans - Eleszünk mi hàrmasban, igaz cicàim? - rànèztem Maire-re aztàn Lissa-ra. Odamentem Lisahoz, felemeltem, leültem a padra ès őt az ölembe ültettem ès erösen àtöleltem, mivel ùgy èreztem, hogy egy vàmpir közeledik. Kathrine. Pierce Megèreztem az angyalok vèrènek èles illatàt, èszrevettem viszont a farkasokat is. Az erdö szèlèröl figyeltem az esemènyeket.

 Lissa Jacksone
Az, hogy meglepődtem egy elég enyhe kifejezés. Körülbelül annyira sokkoltam le mint Maire, aztán csak elkezdtem nevetni, de nagyon nevettem. Elodie mondatára mosolyogva bólintottam, de aztán tovább figyeltem a komédiás őrzőpárt. Álmodni sem mertem ilyenről, de valahol legbelül tudtam, hogy nem egyszer kell még ezeket szétszednem egymástól. Ahogyan oldalra fordultam véletlenül megérintettem Bonnie kezét és akkor jött rám a felismerés. Ő bizony nem egy egyszerű ember. Boszorkány. Nem ijedtem meg, hiszen nem tűnt gonosznak így kedvesen szóltam hozzá. 
- Ja hát igen azt hiszem el leszek velük. - mosolyogtam rá, aztán Cherre pillantottam. 
- Biztos, hogy ők a legjobb párosítás? - kérdeztem vigyorogva bár az életért sem cseréltem volna le őket. Egyszer majd minden vicces kis történetüket elmesélhetem a gyerekeimnek. 

Nagyon meglepődtem amikor David csak úgy lesmárolta Mairet.... nem tudtam hogy reagáljak, így csak elröhögtem magam. Olyan viccesek voltak. -Hát te nem fogsz velük unatkozni Lissa az biztos.-mondtam neki mosolyogva Megvagy velük áldva..... Amúgy David a bátyjámra emlékeztetett leginkább. Ugyan ilyen határozott és magabiztos, összekéne őket hozni, jól ellenének egymással. Olyan jó volt velük lenni, jó fejek voltak, olyan volt mintha már régóta ismernénk egymást.

Maire Moore

Bonnie kérdésére elmosolyodtam. - Természetes, bár én sem tudom, hogy mitől lett ilyen. Akár festett is lehetne, de hát nem az. - Mondtam. Na, igen, a hajam az örök rejtély volt, mert a sajátomon kívül ennyire furcsa árnyalattal még sohasem találkoztam. Mondjuk tetszett, nagyon is, mert tényleg jól nézett ki, de akkor is furi volt. David felé fordultam, aki ekkor ismét megszólalt.
- Húha. Adhatnál nekem is egy kis önbizalmat. - Vigyorodtam el. Még mindig jól elszórakoztam. Épp félrenéztem, így jócskán meglepődtem, mikor felkapott, és a szemeim kistányér méretűre kerekedtek. Pont szóltam volna neki, hogy legyen szíves letenni, mikor a következő tettével belém folytotta a szót. Annyira döbbent képet vágtam, hogy még leszidni is elfelejtettem, vagy arcon legyinteni, míg le nem tett. Onnan bámultam fel rá, szó szerint, pár másodpercig faarccal, és a következő szavai is alig jutottak el az agyamig.
- Te... Te nem vagy normális! - Néztem rá szikrázó szemekkel. - Még jó, hogy szerenádot nem akarsz adni! - Vigyorodtam el aztán. Igen, elérte a célját, jócskán felhúzott. - Oh, csak vigyázz, mert, ha ilyen módszerekkel fogsz képezni, még a végén túlságosan elérzékenyülök. - Passzoltam neki vissza a labdát, és még mindig vigyorogtam. Aztán Lissa-hoz fordultam.
- Kezdek aggódni az elmei épséged miatt. - Nevettem fel. - Fogod te ezt bírni? - Kérdeztem mosolyogva. Kezdtem magamhoz térni az előbbi sokkhatás után .Persze tudtam, hogy David nem gondolta komolyan, de akkor is meglepett, hogy csak így lekapott, meg felkapott. Mondjuk utóbbi nem lehetett nehéz neki, meg az előző sem. Merész a srác!

Elodie Hill

Mosolyogva kezet fogtam hát Lissa-val, majd ugye végül Bonnie mellett foglaltam helyet. Nagyon nem tetszett, mikor a vámpírok kerültek szóba, ki nem álltam őket, főleg, mivel mi voltunk a fő táplálékforrásaik. De nem fűztem hozzá semmit. A szemeim azonban jócskán elkerekedtek, mikor David felkapta Maire-t.
- Jesszus. - Nyögtem ki, és kicsit zavarba is jöttem a jelenettől, bár láthatóan a vörös hajú lányzó nem preferálta, amit a fiú tett vele az előbb. De akkor is komikus volt kicsit, és nem álltam meg hallk nevetés nélkül. Úgy vettem észre, jól kijönnek, csak szeretnek egymás agyára lenni. - Hát, nem fogsz unatkozni. - Néztem Lissa-ra mosolyogva. - Ilyen társaságban biztos nem. - Tettem hozá.

Cher Loyd

Csak néztem az eseményeket.

David Evans

- Én eddig is kedves voltam, ettől már nem lehetek kedvesebb. -hencegtem. Majd Lissa-ra néztem. - David vagyok, úgyszint. - mosolzogtam majd az orcájára egy cuppanós puszit nyomtam. Odamentem Maire-hez és felkaptam őt a padról,akár egy menyasszonyt és mindenki előtt lesmároltam,csak azért, hogy piszkálhassam egy kicsit. A smárolás után leeresztettem őt a földre és vigyorogtam. - Ja, van egy jó  hirem. Én  foglak megtanitani harcolni, kicsi Maire. -kezdtem úgy érezni ,hogy ezért a csókért én meg kapni fogok ezért inkább pár lépéssel hátrább álltam.

Lissa Jacksone
Fontos családból? Visszhangzott a fejemben. Nem nagyon értettem, mit is akart ezzel mondani, de hiába voltam rá nagyon kíváncsi nem akartam itt mindenki előtt rákérdezni. Pont abban a pillanatban fordultam újra a srác felé mikor visszaváltozott. Természetesen rögtön zavarba jöttem, de inkább úgy tettem mintha nem történt volna semmi.  Míg felöltözött elfogadtam Elodie kézfogását és barátságosan rámosolyogtam. Nem akartam, így mindenki előtt rákérdezni, de szinte biztos voltam benne, hogy ő is angyal. Majd újra David felé fordultam. 
- Lissa vagyok, amit gondolom már tudsz, örülök, hogy megismerhetlek. - mosolyogtam rá. Tényleg így volt örültem a találkozásnak. Bár David kinézete egy kicsit meglepő volt, de igazából nem szoktam külső alapján ítélni embereket így most alig vártam, hogy jobban megismerhessem. Mikor Maire élcelődni kezdett Daviddel, elvigyorodtam. Boldog voltam. Bár tudtam, hogy nehéz út áll előttünk, de örültem, hogy végre megismerhetem az őrzőim.