Bonnie Godwing

--Remélem nem látjuk egy jó ideig Kathrent, ennyi elég is volt belőle..- De szerintem most megilyedt tőletek... elis futott....  Elodie eléggé elfehéredett, agódtam miatta, nem is nagyon beszélt.Nem tudtam elképzelni, hogy az angyaloknak milyen félelmetes lehet, hiszen rájuk vadásznak állandóan. A boszikat is szeretik, de inkább az angyalvérre buknak.- És Elodie neked sincsen semmi bajod?-kérdeztem meg félénken. Őt is kikészíthette ez az egész harc. Cher arcára egyre jobban kiült a csodálkozás és a döbbenet. Vajon mit tudhatott meg, ami ennyire hatással volt rá... még mindig nem mertem rákérdezni, de már nagyon kíváncsi voltam rá.

Maire Moore

Megvártam, míg Lissa lecsusszan a hátamról, majd figyeltem pár pillanatig, hogy nincs-e nagyon komoly baja, és még mindig mellette álltam, hogy, ha nem lenne biztos az egyensúlya, rám tudjon támaszkodni. "Mindjárt jövök." Üzentem a másik két farkasnak, majd elsiettem, s gyorsan visszaváltoztam, és felöltöztem. Eszemben sem volt David kérését valóra váltani. Aztán hamarosan visszasétáltam hozzájuk, és addigra már az ismeretlen farkas is egy igen szép lány alakját vette fel, akin azért meglátszottak a természet nyomai. Pont akkor mutatkozott be a társaságnak, amit én is viszonoztam, aztán aggódva Cher felé fordultam. Láttam, hogy végre felébredt, és látszólag az alkalmi sápadtságon kívül semmi baja sem volt. A kijelentésére viszon léptem párat hátra, és csak döbbenten néztem, kapkodva a tekintetem Cher és Lissa között.
- Ez totális döbenet. - Mondtam hallkan. Nem tudom, nekem valahogy annyira különbözőek voltak, és mégis... Furcsa volt az egész. Aztán vágtam egy grimaszt Bonnie véleményére.
- Feltételezem, hogy Kathrine jobban szórakozott, mint mi. De edzésnek jó volt. - Nevettem fel kis iróniával. Tény, hogy jobban megúsztam, mint tegnap, főleg, mert David megmentett, hogy a fél bordaállományomat ripityára törjék. Lehuppantam a padra Lissa mellé, majd felsóhajtottam.
- Nagyon fáj? - Kérdeztem aggódva.

Elodie Hill

Mikor visszaértünk, lecsusszantam a farkas hátáról, s gyengéden megsimogattam ismét köszönetképp. Még a hangomban nem bíztam teljesen. Eléggé elfehéredtem, mikor megláttam Cher-t ájultan, s még teljesen fel sem fogtam a történteket, mikor az események felpörögtek. Úgyhogy csak csendben álltam, és próbáltam feldolgozni a dolgokat. Kicsit rámzuhantaka dolgok ebben a röpke három órában.

David Evans

- Rendben, örvendek a csapatban! - mosolyogtam. - Hát én is megismételnél, azt leszámitva, hogy Lissa megsérült. -mondtam komoran.
Cher Loyd

- Hát...Ezt láttam....-felkeltem lassan a földről.

Nagyon megnyugodtam amikor Cher felébredt, egy nagy kő esett le a szívemről.Viszont megéreztem rajta valamit, mintha valami furcsát látott volna. Ekkor arra gondoltam, hogy neki vannak fura látomásai.... mi van ha ezért ájult el? Láttam rajta, hogy valamin rágódik, nem tudtam, hogy megkérdezzem mit látott, vagy inkább hagyjam. Végül inkább hagytam, ha elakarja mondani úgy is elfogja, nem erőltetem rá. Az a farkas aki a távolból jött és segített megvédeni Lissát meg Elodiet most átváltozott. Nagyon szép lány volt, első látásra inkább angyalnak tippeltem volna. -Szia Bonnie vagyok.- mutatkoztam be neki.-Köszi, hogy segítettél nekünk... -mosolyogtam rá. - Hát ilyen buliban még nem volt részem soha, de örülök,hogy találkoztunk. Szerintem megismételhetnénk.-mondtam a többieknek

Irina Bryson
-A falkába? Hát igazából nem vagyok túl jó semmiben, de végülis miért ne? Igen azt hiszem csatlakozok. -mosolyogtam a srácra majd körbenéztem és közelebb hajoltam Davidhez. 
- Ja bocsi, ha koszos lesz a kabátod. - húztam el a szám. Na, igen el tudtam képzelni milyen piszkos voltam kívűlről. 

Lissa Jacksone
-Hee? - Szaladt ki a számon elsőnek. - Mármint nem sok dolgot tudok az apámról. - szabadkoztam. Egy kicsit meglepődtem, sőt nem kicsit. Mondjuk Anyát nem hibáztathattam, ő neki nem sok köze van  az Apám ügyeihez miután lejött a földre.  Érdekes dolgok derültek ma ki. 

David Evans

- Értem. Mit szólnál hozzá, ha csatlakoznál a falkánkhoz? Szükségünk van egy ilyen fürge farkasra is a falkában, de még a harcoláson és az angyal megvédési módszereiden még dolgozunk egy kicsit. -mosolyogtam. A szürke pólómat pedig visszadobtam a padra.
Cher Loyd

- Lissa....Te......A hugom vagy....Az édesapánk ugyan az az ember. - kicsit megdöbbent arcot vágtam egéssz idő alatt. Nem tudtam, hogy történhetett ez...

Lissa Jacksone
Örültem, hogy Cher jobban van, de azért aggódtam érte.
- Minden rendben? - kérdeztem tőle kedvesen mivel úgy tűnt, hogy valami furcsát láthatott. Időközben persze David is aggódni kezdett, de mivel Cher válaszát vártam, csak mosolyogva bólintottam a kérdésére. Közben persze Mairet is szemmel tartottam. Mikor legközelebb felpillantottam, egy idegen lányt pillantottam meg, valószínűleg ő volt az előbbi farkas. Ahogyan bocsánatért esedezett csak legyintettem,
- Ugyan már, nem a te hibád. - mosolyogtam rá gyengéden majd újra Cher felé fordultam. 

Irina Bryson

Ahogyan a fiú felém nyújtotta a kabátot, óvatosan vettem el, nem tudtam mennyire haragszanak rám. 
- Sziasztok. - köszöntem mindenkinek félve, majd a szőke lányra pillantottam. - Nagyon sajnálom, hogy figyelmetlen voltam, igazából a harcokban nem vagyok túl jó.- szerencsére hamar elfogadta a bocsánatkérésem így a srácra pillanthattam aki közelebb lépett hozzám. 
-A nevem Irina Bryson de igazából csak a Rinát szeretem használni. - mosolyogtam rá,  miközben belebújtam a dzsekibe. - Jaa, én nem élek itt. Vagyis jelenleg sehol sem élek. - vigyorodtam el, mert ez így elég furán hangozhatott. - Már jó ideje farkas alakban járom az országot. Jó persze ez így furán hangzik meg minden, de valójában így van. - magyaráztam a srácnak. 

David Evans

Visszaváltoztam és azonnal odafutottam Lissa-hoz és Cher-hez. Igaz,hogy csak 1 szál alsógatya volt rajtam, mégsem fáztam. Erős, izmos testemen régi hegek, harapások és karmolások diszelegtek.
- Jól vagy Lisa? -nagyon aggódtam és ez az arcomon is meglátszott.- És Cher-rel mi történt? - kérdeztem aggódva. Majd jobbra forditottam a fejemet, ahol egy csodaszép lány állt, feltételeztem, hogy ő lehet az a bizonyos farkas. Haragudtam rá amiért nem vigyázott rendesen Lissa-ra de nem akartam nekirontani. Majd mikor meggyőződtem róla,hogy jól van Lissa és Cher is átöleltem Lisát, aztán odamentem a padhoz amin a ruháim voltak. Felvettem a nadrágomat, a szürke pólómat és a dzsekimet pedig odanyújtottam az ismeretlen lánynak. Vártam,hogy elvegye az egyiket és felvegye.
-Hello szivi, a nevem David Evans. Te mióta laksz itt? És hogy hivnak? - mutakoztam be, aztán mikor kérdeztem hogy mióta lakik itt és,hogy hogy hivják felvontam kicsit a szemöldökömet.

Cher Loyd

Mikor Lissa kezén már majdnem elállt a vérzés felébredtem. Miközben el voltam ájulva láttam egy látomást,miszerint én Lissa nővére vagyok. Közös az apánk...Ezt mondta egy angyali hang.

 Ugyan nem látszott, de nagyon megkönnyebültem mikor végre eltűnt az a nyavalyás vérszívó. Maire odavitt Cherékhez és így lassan lecsúsztam a hátáról,bizonytalanul álltam a lábamon, de elég erőm volt ahoz, hogy felfogjam ami körülöttem történik. Bekötöttem a kendővel a karomat, amit eddig a nyakamba viseltem. Leguggoltam Cher mellé és finoman megütögettem az arcát.
- Cher. - szólongattam. Ekkor láttam meg, Davidet, aki nem sokkal tőlem állt és úgy látszott aggódik értem. Kedvesen rámosolyogtam majd Mairere, hogy nyugodjanak meg, majd újra Cher felé fordultam.  Időközben Bonnie is aggódni kezdett. 
- Sajnos megkóstolt egy kicsit, de semmi komoly. - mosolyogtam rá, de ez a mosoly egy kicsit erőtlen volt.- Igen azt hiszem elment, David eltörte a lábát, ha jól láttam. - magyaráztam a lánynak. 

Örültem, hogy végre vége ennek az egésznek, és az angyal a hátamon pedig biztatóan megsimogatta az oldalam amitől nyomban felvidultam. Odakocogtam hozzájuk és megvártam míg, a barna hajú lány leszáll a hátamról. Elég rossz volt látni, a szőke angyal sebesüléseit és úgy láttam Cher is elájult valamitől. Mivel rossz volt, hogy nem kérhettem így bocsánatot a lánytól, amiért miattam sebesült meg, úgy gondoltam gyorsan visszaváltozok. Csak kicsit odébb léptem és felöltöttem az emberi alakom. Hajam kócos volt, az arcom pedig piszkos, egy hatalmas kék póló volt rajtam amit még talán az egyik bátyámtól lophattam el, de már itt-ott elszakadt. Bár mezítláb voltam egyáltalán nem fáztam, sőt eléggé kimelegedtem. Meg aztán a vérfarkasok nem egy fázós teremtmények.

 

Úristen, te jó ég!!!- sikoltottam fel amikor Cher csak úgy elájult. Nagyon hirtelen történt, nem tudtam mit kezdjek vele... Ekkor hallottam, hogy néhányan közelednek felénk, nem láttam kicsodák mivel az erdőben eltakarták őket a fák és a bokrok. Reméltem, hogy nem valami turisták, nem volt kedvem magyarázkodni, hogy miért ájult el Cher és, hogy miért van ekkora farkas üvöltözés az egész erdőben. Szerencsémre nem idegenek voltak... amikor meglátam Maireket kicsit megnyugodtam. -De jó, hogy itt vagytok, ugye nincs semmi baja senkinek?- kérdeztem aggodalmasan. Amikor meglátták Chert ájultan heverve a földön, ők is megrémültek ahogy láttam... -Nem tudom mi történt vele, hirtelen elájult, lehet, hogy a sokk hatására.... Most mit tegyünk vele?? Ahogy végig néztem rajtuk, megláttam, hogy Lissának van egy friss sebhelye...-Ugye nem az a rohadék Kathrine támadott meg Lissa?? Mi történt? Sikerült elilyeszteni őt? Vagy még mindig a nyomunkban van?

Maire Moore

Nem hallottam pontosan, hogy mi történt Kathrine-vel, csak azt, mikor David hozzám szólt. "Jól van. És hát tényleg nem tudom, mitől is fejlődök, de kösz a dicséretet, főnök!" Kezdtem el poénkodni. Hallottam, amit a másik farkasnak mondtam. "Lissa rám érkezet." Feleltem David-nek, mivel úgy tűnt, ezt az apró tényt figyelmen kívül hagyta. Sietve elindultam a lánnyal vissza Cher-hez és Bonnie-hoz. Meglepetten fékeztem be, s aggódva néztem hátra Lissa-ra, aki igen sápadtnak tűnt. Aztán kérdően Bonnie-re néztem, mivel Cher ájultan hevert a földön.

Elodie Hill

Úgy látszott, lassan az események alábbhagynak. Nyugtatóan borzoltam meg a farkas bundáját, mivel még mindig elég izgatottnak tűnt. Reméltem, most már véget ér ez a rémálom, és bíztam benne, hogy mindenki jól van.

David Evans

Éppen Kathrine fejét készültem letépni mikor  egyszer csak felállt és berohant az erdőbe. Nem tudtam,hogy sikerült neki ezt megcsinálnia törött lábbal. A szemeim még vörösebbek voltak mint szoktak lenni, mert nagyon dühös vagyok. Szüntelenül vicsorogtam és morogtam a vámpirnőre, hogy menjel el innen minnél messzebb.. " A nő elment, hozd vissza Lissa-t és Eloide-t." Szóltam Irinához,majd Maire-hez. " Ügyes voltál, szivi. Fejlődsz. Menj vissza a boszihoz és Cher-hez. " Én elkezdtem futni Lissa-ék felé, messziről éreztem, hogy Lissa vére még mindig folyik.

Cher Loyd

Ájultan feküdtem a földön. Nem tudtam mi bajom lehet.

Lissa Jacksone
Csak a fájdalmat éreztem és azt a lágy puffanást mikor Maire hátára estem. Karomat átfontam a a nyaka körül és csak engedtem, hogy vigyen. Közben éreztem, ahogyan egyre jobban vesztek az erőmből és lassan végigcsordogál a vérem a kezemen. Nem fájt, valószínűleg a sokkhatástól, legalábbis egyenlőre nem fájt. Később már tudtam, hogy fog fájni már tapasztaltam. Még hallottam, ahogyan a vámpírcsaj felsikít de aztán végre eltávolodtunk tőlük. 

Irina Bryson
Igazából hallottam és éreztem, hogy a szőke angyalt lekapják a hátamról és hiába volt borzasztó lelkiismeretfurdalásom, nem hagyhattam, hogy a barnának is baja essen így csak rohantam tovább, hangalanul. Mindeközben még láttam, ahogyan végre a nagy fekete leteperi Katherinet és belemélyeszti a fogait a bőrébe.

Bonnie Godwing- Néztem ahogy a harc folyik, szerintem segített a varázslatom, de nem annyira amennyire gondoltam. Kathrine erősebb mint hittem. Itt holmi varázslat nem fog segíteni, valami mást kellett kitalálnom. Láttam ,hogy Chernél van egy fegyver, amivel hatástalanítani lehetne azt a nyomorult vérszívót. Így hát oda mentem hozzá és gyorsan elmondtam neki mit kéne csinálnunk. -Cher szükség van a fegyverre, csak úgy tudunk végre megszabadulni ettől az élősködőtől. Megpróbálhatnám valahogy ide csalogatni, és amikor nem figyel te lelövöd. Benne vagy? kérdeztem.... reméltem, hogy ezzel most már tényleg elintézhetjük.

Maire Moore

Nem voltam elég gyors, Kathrine-nek volt egy fányi előnye. A fenébe, a kis erdőírtó! Akkor aztán végleg betelt a pohár, mikor lekapta Lissa-t a másik farkas hátáról, én pedig max sebességre gyorsítottam, hogy utólérjem őket. David közelebb volt, mire én odaértem, és Lissa nagy szerencséjére pont alájuk értem, mikor a vámpírnő elejtette a lányt, aki, ha minden igaz, a hátamra esett, vagy, ha mégsem, megvártam, hogy felmásszon. Aztán pucolás Elodie és a másik farkas után. Éreztem Lissa vérének illatát, így tudtam, hogy megsebesült. El sem hiszem, hogy Kathrine elkapta. Remélem, nem volt ideje jóllakni, és David jól helyben hagyja .Terveztem erősítésként csatlakozni hozzájuk, de a lány biztonsága volt az első.

Elodie Hill

Mikor a vaj színű farkas ismét megindult velünk tudatosult bennem, hogy a nyomunkban vannak. Aggódva nézelődtem hátrafelé, de még nem láttam senkit, csak messze a másik két farkas mozgó árnyát? De hová tűnt a vámpír? A lélegzet bennem akadt, mikor lekapta mellőlem Lissa-t, de valószínű, a minket menekítő farkas ezt észre sem vette rögtön, mert rohant tovább. Figyelmeztettem volna, de megszólalni nem tudtam a hirtelen jött sokktól, így abban reménykedtem, észreveszi majd, hogy kevesebb súlyt cipel.

Kathrine Pierce
Mikor közelebb értem az ismeretlen farkashoz kecses mozdulattal felugrottam és lekaptam a farkas hátáról Lissa-t. Kezemmel a lánnyal futni kedtem, közben a kezéből falatoztam.

David Evans
Elkezdtem üldözni Kathrine-t. Mikor láttam, hogy elkapta Lissa-t egy erőteljes morgás tört fel a torkomból és gyorsitottam. Elkaptam Kath job lábát a mancsommal és most úgy beléharaptam, hogy eltört a lábában a csont.

Kathrine Pierce

Amikor David elkapott a lány kiesett a kezemből és  hatalmasat sikitottam mikor beleharapott a fiú a lábamba. Nem birtam megmozdulni. Azt hiszem David az egyik legerősebb farkas akivel eddig találkoztam.

Irina Bryson
Először lassan indutam el, majd újra teljes sebességgel futottam, ha az utamba került valami akkor egy kecses szökenéssel átugrottam, mint például egy bokrot. Reméltem, hogy Katherine nemsokára feladja mert már kezdett ez az üldözéses jelenet az agyamra menni. Ha esetleg Katherine közelebb jött volna akkor egy fenyegető morgással üdvözöltem és begyorsítottam.

Lissa Jacksone
Ahogyan újra nekiindultunk belakapaszkodtam az idegen farkasba, hogy le ne essek. Gondolom Elodie is így tett, de már kezdtem elfáradni, és a kezeim is sajogtak. Csak repültünk a levegőben, utoljára kislány koromban utaztam farkasháton így ez most nosztalgikus lett volna, ha nem éppen üldöztek volna minket. 

Maire Moore

Jól estek David szavai, igazából kicsit meglepett, hogy ő tud ilyen is lenni. De jó volt erre rájönni. "Hát köszi, tényleg." Erősítettem meg előbbi szavaimat, aztán lazán hagytam, hogy kiráncigálja alólam a vámpírt, aki úgy festett, nincs épp jó bőrben, főleg, miután a harapás következtében legyengült. Feküdt pár pillanatig a fa tövében, én pedig továbbra is szemmel tartottam, elég hamar összekapta magát. Ebből is látszott, hogy nem lehet túl fiatal. Nem mondott le egykönnyen a két angyalról, mivel most akrobata módjára a levegőben kezdett üldözésbe. Én persze kihasználva, hogy nem kell kiszámolgatnom, mekkorát ugorjak, hogy elérjem a másik ágat, ismét előre iramodtam, hogy elébe kerüljek. De tanulva a múltkori esetből közben szemmel tartottam Kathrine-t is.
"Maradjatok mozgásban!" Üzentem a másik farkasnak, aki az angyalokat vitte, ugyanis nem biztos, hogy számítottak arra, hogy a vámpír ismét utánuk megy. Reméltem, hallotta is. Meglepetten észleltem, hogy még egyáltalán nem fáradok, és hirtelen nem tudtam másra gondolni, csak, hogy Bonnie keze lehet a dologban.

Elodie Hill

Meglehetősen gyorsan távolodtunk el a harc helyszínéről, köszönhetően az ismeretlen farkas gyorsaságának. Végül megtorpantunk, s láttam megmentőnkön, hogy izgatottan fülel.
-  Én is remélem, hogy jól vannak. - Néztem Lissa-ra aggódva. - Jó lenne, ha már nem tartana sokáig. - folytattam.

David Evans
"Nincs mit, a falkatagoknak mindig segitek. " Hátrafordultam, hogy megnézzem el-e tüntek már és láttam,hogy igen. Visszafordultam, elkaptam Kathrine kezét, kihúztam őt Maire alól  és hagytam őt had szenvedjen a farkas harapástól amit az imént okoztam mikor kihúztam őt a csaj alól.
Kathrine Pierce
Meglepődtem mikor a csaj magá alá szoritott és sikertelenül próbáltam alóla kimászni. Mikor David megharapta a kezemet mikor kihúzott Maire alól a farkasnyál szétáradt a testemben és legyengitett. A  fa tövében feküdtem egy darabig mig összeszedtem az erőmet. Ez után felmásztam egy fára és most átugortam a farkasokat és az angyalok felé vettem az irányt.

Irina Bryson

Szinte repültem, de azért óvatosan, mert nem akartam elhagyni az egyik angyallányt sem. Meg azt hiszem a szőke őrzői ki is nyírnának, ha valami történne vele. Mindkettő kedvesnek tűnt, igazából nagyon is szeretem az angyalokat. Minnél messzebbre vittem őket a harc helyszínéről annál kevésbé láttam mi is történik ott.  Pedig érdekelt, hogyne érrdekelt volna. Egyszerűen imádok harcolni, ezért nem egy sebhelyem van már. A 'felhúzni a másik agyát és nekirontani' tanulási módszer nem volt túlságosan jó módszer. Mikor már a látómezőből is eltűntünk megtorpantam, itt már alig lehetett érezni a vámpír orrfacsaró bűzét. Már csak a hallásomra támaszkodhattam, éles hallásomnak köszönhetően pontosan jól hallottam mi is történik. Csak reméltem, hogy Katherine hamar feladja.

Lissa Jacksone
Mikor már nem láttam az őrzőim kicsit aggódni kezdtem és nem csak miattuk. Hanem Bonnie miatt is. Tudtam, hogy Cher képes megvédeni magát, de nem igazán tudtam Bonnie mire képes. 
- Remélem minden rendben lesz és senki sem sebesül meg. - magyaráztam aggódva Elodienak. A vajszínű farkas most megtorpamt ő is izgatottnak tűnt. Nem igazán tudtam miért van ennyire besózva, de látszott rajta, hogy nagyon fülel.