Szarnyaimat behuzva, szepen setalgattam a friss, tavaszi levegon. Gyonyoru ido volt, beszippantottam a friss levegot es mosolyogva setaltam, akar egy gyogyos, viszont nem erdekelt, a hosszu tel utan ez a minimum. A parkba erve a vizet nezegettem, addig ameddig meg nem pillantottam ket idegen vampirt. Nemtudtam kozelitsek-e vagy sem, inkabb az utobbit valasztottam. Sokkal jobb lett volna, ha egy farkassal talalkozok, elvegre meg egyet sem ismerek es ez eleg szivas. Leultem egy padra, tisztes tavolsagban.

- Igen, egy hibrid... - dicsekedtem. - Ő a világon az egyetlen, mivel a töbi kihalt. Az ő vére megvéd minket mindentől.... De most elveszett.... - komorodtam el mikor ezt a mondatot kimondtam.
- Hát tudod olyan jó képű a kis Ship. - mosolyogtam. - És a vére  illata....Hmmm.. Jó volt....- vigyorogtam. Majd újra válaszoltam a kérdésére.
- Hát Cher vigyáz a két angyalra.. Tudod az alapitók unokáik.... Már az egyik vérét megkóstoltam... Iteni volt... nos? Beszálsz? Elkapjuk őket?- mosolyogva vontam fel a szemöldökömet.

-Igen,hallottam már a szolgálódról. Nem vagy semmi az biztos. Komolyan egy hibrid? - néztem rá csodálkozó szemekkel és röhögve megráztam a fejem. Figyeltem ahogyan Nina felpattan melőlem, és elindul egy ember irányába. Valószínűleg már jó éhes lehetett, csak biccentettem neki és figyeltem, ahogyan eltávolodik de Kathrine kérdése felébresztett. 
- Hogy én? Én találtam egy vámpír rokont és tudod mit hallok? Hogy te változtattad át vámpírrá. Ejnye Kathrine, a családtagjaimmal játszadozol? - kérdeztem a lánytól incselkedően. Igaz, hogy Shipleyt később ismertem meg, mint Kathrinet, de ez nem akadályozott meg abban, hogy kérdőre vonjam a vámpírlányt. 
- Tudtam, hogy csak hiányozott az édes pofikám. Jó bevallom egy kicsit hasonlít rám. Na,de mégis. - vigyorodtam el, aztán lassan eszembe jutottak az emlékek. Miután Luise meghalt, Kathrine volt az aki segített bosszút állni azokon az undorító kis vámpírokon.Elítélem azokat a fajtatársaimat, akik meg is ölik az angyalokat,hiszen mégis annyira ártatlanok.Luise is az volt, ártatlan. Nem érdemelte meg a halált. De mostmár kár ezen rágódni.Most már kicsináltam azokat a kis férgeket, a mellettem ülő lány segítségével. Kathrine egy ideig nézte a szenvedésem aztán eltűntem se szó se beszéd. Régen volt már az, de még mindig jól emlékszem rá, érdekes. Újra Kathrinere pillantottam, valószínűleg tudta mi forog a fejemben, de lehet, hogy mégsem. Mostanában egyre könnyebben leplezem az érzéseimet. 
- Jaj, ne is mond. Minden bokorban rejtőzködik egy, szemmel tartanak bennünket. De mégis mit akarsz Chertől? Úgy hallottam nem nagyon bír téged. - kérdeztem kíváncsian a lánytól, miközben zöldes szemeimmel, a sötétbarna szinte fekete íriszeibe néztem. Tényleg érdekelt mit kereshet itt. - Talán valami olyan angyalka van itt aki felkeltette az érdeklődésedet? - jutott eszembe egy lehetőség. 

Halkan uldogeltem es hallgattam az unalmas csevegest. Ennyit az ismerkedesrol..
-Nos, azt hiszem en megyek is .. - vigyorodtam el mikor megpillantottam egy ferfit, egy embert. Amugyse szeretem foloslegbe erezni magam, ugyhogy reggelizni mentem.

/Nina el/

- Ja...a vámpirok hercegnője. - mosolyogtam..- Hát Cher utánn kutattam...Időközben elhagytam a hibridemet...Valószinűleg ezek a tetves korcsok befogadták őt....Annyi kutya van ebben a kisvárosban mint....Ahh...Televan mindenhol velük minden.. - ráztam a fejem.
- Na és te, a nagy kalandor? - néztem Ryan-ra.

-Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kisvárosban tengeti a mindennapjait a vámpírok hercegnője. - vigyorodtam el egy pillanatra, aztán újra Ninára pillantottam. 
- Igen az jó lenne, már elegem van az uokatestvérem őzike imádásból. - ráztam meg a fejem undorodva. -Rám férne egy normális vacsora.
-Na és Kathrine. Mit keresel itt mégis? Azt hittem valami nagyvárosba vagy, mondjuk New York, Párizs meg ilyenek. Nem számítottam rá, hogy itt futok veled össze. - ráztam meg a fejem hitetlenül és az idősebb vámpírlányra pillantottam.
 

Amint Ryan megemlitette a vega dolgot, azon nyomban eszembe jutott valaki.. akinek a kedvenc eledele a szarvas es a nyuszi volt. Egy kis ero kellett, hogy elfeledjem Ot es a jelenre koncentraljak, hisz nem elhetek a multban.
-Az emberverre faj a fogam, nyugi.. talan egy kozos vacsira is elmehetunk majd - vigyorodtam el, majd az uj lanyra neztem, akit ugyszint nem ismertem.
-Nina - raktam hozza roviden, majd ujra a sracra tekintettem.

Vigyorogva hallgattam az unalmas dumajukat. Vegul ugy dontottem lelecelek es vadaszok egyet, szoval felalltam es szep lassan haladtam el mellettuk.

/Kellan el/

  Elvigyorodtam mikor észrevettek és Ryan megszólitott.
- Igen. - leszaltóztam  a fáról és leültem melléjük.
- Kathrine Pierce vagyok. -mutatkoztam be az ismeretlen lánynak. Nem tudtam ki lehet ő...Még nem találkoztam vele egyetlen egyszer sem.

-Nina. Értem. Én pedig Ryan. - válaszoltam elég szűkszavúan, majd mikor intett, hogy leülhetek mellé a padra teermészetesen helyet foglaltam. Bár, hogyha nem engedte volna meg akkor is leültem volna de ez már csak részletkérdés. - Ja végre egy normális vámpír. A vegák már az agyamra mennek. - jelentettem ki megforgatva szemeim, aztán megéreztem egy ismerős ilatot. Természetesen tudtam, hogy Kathrine az, és azt is tudtam, hogy hol lehet. 
- Még mindig a fákon rejtőzködsz? - kérdeztem pimaszul felpillatnva a nőre. Érdekes, hogy az unokatestvérem volt nőjét hamarabb ismertem mint magát az unokatestvérem, de Kathrine ismert a vámpírok világában. Aztán megjelent egy kutyus is, mire alig észrevehetően elfintorodtam. Sajnos nem bírom túl jól a büdös kutya szagot.
 

Az evek soran egyre kifinomultabb erzeseimnek koszonhetoen hamar eszreveszek mindent, ami erdekel es ami veszelyes lehet, majdnem mindent. De most nem figyeltem, elbambultam.. Hirtelen egy ferfi hangra lettem figyelmes, egybol kiszurtam hogy nem egy agyaras, vagyis nincs veszely.
-Hey, szia - mosolyodtam el.
-Talalt.. - figyeltem ra. A jelenesebol fiatalabb volt nallam, viszont ez egy cseppet sem zavart, szimpatikus alak volt, be kell vallanom.
-Nina vagyok, Nina Dobrev - mutatkoztam be vegul.
-Na es te? Mi jaratban epp erre? - neztem ra, majd a padra intettem, jelezven hogy leulhet, nem zavar a jelenlete. Hangok.. - allapitottam meg, majd a hang iranyaba neztem, de tul gyors volt hogy figyelni tudjam az utjat, csak akkor tekintettem meg mikor a mellettunk levo fara kerult. Bajosan elmosolyodtam es ugy dontottem a mellettem levo ferfinak nem emlitem meg, ha eszre nem veszi. Kulonosebb veszelyre nem szamitottam, igy ra sem hederitettem. Viszont a kovetkezo alak mar gyanus volt, eleg magas es izmos ferfi volt. Nem mondhatnam hogy figyelt minket, viszont biztos voltam benne hogy egy agyaras es ha a kozelunkbe mert jonni, mikor harman is itt vagyunk, nem akartam kezdemenyezni, inkabb a vampir fiura koncentraltam, szoval tovabbra is mosolyogva figyeltem.

A lakasombol szep, emberi formamban leptem ki. Mar hianyoztak a vadaszatok, a multkori oz, amit levadasztam.. a ver illata es ize.. mmm... - merengtem el magamban, mikozben setalgattam az utcan. Celom nem volt, jelenleg nem, inkabb csak tengtem- lengtem. En kifejezetten maganyos farkas szerepet vallaltam es jatszodtam boldogan. Falkarol egyenlore nemtudok es ha lenne se tudnek csicska lenni, maximum falkavezer, egy igazi alfa. Vegul a parkba kotottem ki, ahol egybol megereztem a fogasok szagat. Undorito es emelyito buz aradt feloluk. Nem voltam az a beszari alak fele, sosem, igy nem haboztam kozelebb setaltam es a mellettuk levo padra ultem le. Persze a fan levo csajszi szaga is azonnal megcsapott. Micsoda idiotak, eszre sem veszik.. a kiscsajt latszolag jobban erdekelte a him alak mint a szuka.

  Rosemarie nyomában voltam egy darabig,de aztán belefáradtam az üldözésébe. Majd egyszer csak visszajön..Gondoltam magamban. Úgy döntöttem lenézek egy kicsit a parkba, hátha jöttek valami új ismerősök vagy valaki. Igazából nem voltam senkivel túl jó barátságban mivel állandóan váltogatom lakhelyemet. Nos, mikor ideértem a parkba megláttam egy lányt, akivel még nem találkoztam és Ryan-t. Istenem...Ryan....Úgy döntöttem közelebb megyek hozzájuk, felmásztam a mellettük lévő fára és remélhetőleg nem vettek észre.

Nem mondanám, hogy éhes voltam, inkább csak azért jöttem a parkba, hogy megfigyeljem a következő áldozatomat. Nálam ez már csak így volt, kiválaszt, megfigyel, megkóstol. Egyszerű folyamat, bár elég hosszadalmas. Mikor végre kiértem a parkba, kicsit idegesített, hogy süt a nap és mégis senki nincs a parkba. Az emberek véletlenül nem imádják a napsütést? Bosszankodtam magamban, de aztán megláttam, egy lányt a padon. Sajnos csak közelebb érve, állapítottam meg, hogy egy angyal. 
-Csak nem reggelizni jöttél? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel. Átlagosnak tűnt, de igazából éreztem az illatát, meg a kisugárzását, hogy vámpír. 

Amint felebredtem a megszokott kis agyikomba, a gyomrom szolalt meg.. friss husit ker, en pedig nem szoktam ellenkezni. Ugy dontottem azonnal kimozdulok, persze elotte azert feloltozok. Ugy leptem ki az utcara akar egy normalis ember, imadom megteveszteni a tudatlanokat, ez benne a buli, hogy a fogaimat kordaban tudom tartani es egyenlore nem volt ra szuksegem. A park fele vettem az iranyt, de ugy tunik tul koran van es a fene se moccant ki, mivel egy lelekbe sem bukkantam. Meg egy kisgyerekbe se.. felhaborito. Ugy dontottem ha mar kaja nincs, leulok egy padra es bamulom a vizet. Sok ismerosom nem volt erre, amolyan maganyos "farkas" voltam errefele, szoval nem volt kit felhivnom unalmamban.

-Ez a szerep lezárult-

Maire Moore

- Jól van. - Sóhajtottam fel megkönnyebbülten, amikor Lissa azt mondta, nem fáj neki annyira. Megnyugodtam, hogy nem esett komoly baja. Közben visszamosolyogtam Irina-ra, tetszett, hogy közvetlen. Aztán újból Lissa szavai késztettek rá, hogy a mellettem ülő lányra nézzek. Elnevettem magam.
- Meghiszem azt. - Mosolyogtam. - Csodálom egyébként, hogy eddig nem őriztek. - Tettem hozzá tűnődve, és tényleg érdekelt volna, Lissa miért csak most kapott őrzőket. Oké, örültem neki, hogy én vigyázhatok rá, meg persze David, de ez önzőség lenne. És az ő biztonsága érdekében nagyon is foglalkoztatott a kérdés. Aztán David felé fordultam, s megforgattam a szemeim.
- Hé!!!- Méltatlankodtam, majd kis idő múlva hozzátettem: - Jaj már. Megint kezdi. Rina vigyázz, mert most már ketten vagyunk cicák, ráadásul... Na, mindegy, hagyjuk. - Ráztam meg a fejem, de ennek következtében a hajam fele az arcomba hullott, amit egy elegáns mozdulattal tereltem vissza a vállaim mögé ismét.
- Sziasztok. - Köszöntem el aztán mosolyogva Bonnie-től és Cher-től, akik szinte egyszerre távoztak. - Én is remélem, hogy találkozunk még! Pihenjétek ki magatokat! - Búcsúztam tőlük, aztán újra a még jelenlévőkre pillantottam, de nem szóltam semmit.

Elodie Hill

Ahogy csitultak az események, szerencsére lassan nekem is sikerült megnyugodnom. Megráztam a fejem Bonnie kérdésére.
- Nem, nincs. - Feleltem, s egy halvány mosolyt is sikerült kipréselnem magamból. Bár tény, hogy most már sokkal kiegyensúlyozottabb voltam, hogy Kathrine elment. - Sziasztok. - Búcsúztam a két távozó lánytól, inmár őszinte mosollyal. Hát, ötösben maradtunk.

Gyorsan zajlottak ma az események..... mintha napok teltek volna el azóta amióta felkeltem. Kezdtünk megfogyatkozni, így hát úgy döntöttem én is elköszönök. Már amúgy is nagyon fáradt voltam....-Sziasztok, akkor még remélem találkozunk-mosolyogtam a töbiekre. Gyorsan szedtem a lábamat, már alig vártam, hogy végre haza érjek....

David Evans

- Minden úgy van ahogy mondod. -mosolyogtam. Majd Maire felé mutattam- Ő, a kis Törpilla akit imádok cukkolni. - vigyorogtam. Ezt valószinüleg ő is meghallhatta. - Egyébként a buli után valamelyik nap jön a haverom is, ő is falkatag lesz. A haverom és én fogunk titeket kiképezni.- mosolyogtam. - Jól fogunk szórakozni, cicáim. -kacsintottam.

Cher Loyd

Felültem a  lányok mellé a padra, a pisztolyomat felvettem a földről és elraktam.
- Biztos vagyok benne, hogy jól megleszük együtt. - mosolyogtam- Nos, azt hiszem én elmegyek, muszáj kipihennem magam. Ez az egéssz és ez a látomás teljesen kimeritett. Remélem majd még találkozok mindannyiótokkal. Vigyázzatok magatokra. Sziasztok. -elköszöntem, aztán elindultam hazafelé.