-A kör lezárva-

Jeremy Gilbert
-Persze, megmutatom. - vigyorogtam. Mikor a másik csaj belémharapott már éreztem, hogy kezdek gyengülni, mivel ez a harapás már fájt. A harapás pillanatában kicsit oldalra húztam a számat. Már örültem mikor abbahagyta és mikor megköszönte nagy mosoly jelent meg az arcomon.
- Nincs mit. - vigyorogva elővettem a táskámból egy kötszert és bekötöttem vele a kezemet. A felesleges részt letéptem és visszatettem a táskámba. Továbbra is figyeltem a két csajt. Vártam, hogy mondajnak valamit.

Liliah Stephanie Osmer: Annyira izgatott lettem Lilith kérdésére... már nagyon látni akartam őt.. valyon sokat változott? Mi történhetett vele? És ő is úgy szeret-e még minket mint mi őt? Nem tehettem róla de amíg Lilith Jeremy vérét szívta én elgondolkoztam ezen az egészen. Majdnem elsírtam magam, ez egy elég érzékeny pontom volt, de végül visszatartottam. Ugye megmutatod akkor, hogy hol laki?-kérdeztem én is Jeremytől. -Amúgy remélem még összefuthatunk, ahhoz képest, hogy ember vagy, nagyon is jófejnek tartalak-kacsintottam rá. Amikor a drága testvérem átengette a helyét, megfogtam a fiú kezét és óvatosan elkezdtem szívni a vérét. Ezt most különösen élveztem, különbözött a többi ember vérétől, nem is tudom, jobban kívántam. De szerencsére letudtam álni, bár nehezemre esett, aztán mélyen fiú szemébe néztem és rámosolyogtam. Köszönöm-mondtam neki...

 

 -Tudod hol lakik? - csillantak fel szemeim mikor befejeztem az ivást. Talán évek után újra találkozhatok a bátyámmal? Ettől azonnal felvillanyozódtam, aztán helyet cseréltem Liliahval, hogy ő is hozzáférhessen a fiú kezéhez. 
- Akkor majd megmutatod nekünk. - jelentettem ki, meg sem kérdezve a srácot. -Neked csak élmény lesz, hogy ilyen szép lányok társaságát tovább élvezheted. - mondtam halvány fölényes mosollyla az arcomon.

Mikor a csaj belém harapott egy izmom sem rezzent meg.
 - Nos, Ryan-nal még nem találkoztam,de tudom, hogy lakik. - vigyorogtam.
 - Hát ezt én magam sem tudom...Néha jól esik egy kis vértől megszabadulni. - viccelődtem.
Jól esett,hogy Lilith próbálja fájdalom nélkül elintézni az ügyet. Széttnéztem nem-e jön valaki. Szerencsére senki sem jött.

Liliah Stephanie Osmer: Nagyon megörültem Jeremy kijeelentésén.... akkor van rá esély, hogy itt éretebbek az emberek, nem úgy mint az előző helyeken. Lilith hozta a formályát... egyből megkérdezte Jeremyt a városi pletykákról, én pedig csak megcsóváltam a fejemet és a tesómra néztem... jajj hogy lehet valaki ilyen kíváncsi? -Nem ismersz véletlenül egy Ryan nevű vámpírt?-kérdeztem érdeklődve Jeremytől... már annyira látni akartam az én kis bátyókámat. Amikor a fiú csak úgy megvágta magát, eléggé meglepődtem.. ilyet még senki sem csinált azért, hogy megitasson minket. Először nem tudtam, hogy igyak-e, mivel a parkban általában sok ember sétálgat, de most nem volt egy lélek sem.  -Jajj Lilith csak 10 percel, úgyhogy ne örülj annyira-vágtam oda neki. Láttam a sebeit Jeremynek, ahogy kinyújtotta felénk a karját -Miért engeded csak úgy, hogy igyanak belőled?-kérdeztem furcsálódva..

 

Lilith Abigail Osmer
 Mikor Jeremy kijelentette, hogy végzős akkor egyből felcsillantak a szemeim.
-Akkor biztos, tudsz egy két pletykát a város életéről. Mesélj nekem valamit. - kérleltem szépen nézve rá, de pont abban a pillanatban vágta meg a karját.  A kicsurgó vért nézve egy nagyot nyeltem, és nehezen tudtam fókuszálni. Szerencsékre nem túl sok ember járkál ilyenkor a parkban, így csak egy halvány mosollyal bólintottam a srác válaszára és finoman megragadtam a kezét.
- Idősebbeké az elsőbbség. - vigyorodtam el és lassan, óvatosan inni kezdtem. Őszintén szólva nem sok olyan emberrel találkozok aki csak így felajánlotta volna a vérét, ezért próbáltam kíméletesebb lenni.  

- Még jàrok suliba. Ez az utolsó évem. - Vigyorogtam. Észrevettem hogy Lilith a nyakamat nézegetni. Elővettem egy kés a zsebemből és egy kicsi megvágtan vele a jobb kezemet majd odatartottam a csajonak hogy igyanak. - Tudjátok nálam ez már megszokás hogy kíbálgatom a véremet. - mosolyogtam. A kezeimen már több harapás is volt....

Tetszett benne, hogy nem kezdett el egyből flörtölgetni velünk... talán mégsem olyan rámenős? Nagyon helyes fiú volt, de nem akartam semmibe sem belebonyolódni. Az illata is vonzott, ahogy láttam Lilithet is. Fogd vissza magad, nem sokára ihatunk, de ez nem a megfelelő pillanat erre.. Sugaltam tekintetemmel a tesómnak, általában beszokott válni. -Ezt eltaláltad.. mondtam a fiúnak-Amúgy te már végeztél a suliban? Csak mert mi nemrég iratkoztunk be ide, mivel most költöztünk Wonderlandba.. és hát nem nagyon ismerünk itt senkit.-remélem a válasza egy igen lesz. Nem volt kedvem a sok pattanásos, hormon tengő fiúk között ténferegni. Ő pedig nem volt az, remélem itt a sulisok mások lesznek, mint az eddigi helyeken... Mivel eddig mindig éretlenekkel jártunk gimibe, és így mindig az egyetemistákkal jártunk el szórakozni.

 Lilith Abigail Osmer
- Szégyenlős? Ugyan már, nem vagyok  kislány aki sikongat egy cuki fiú láttán. - ráztam meg a fejem és lassan végigmértem a srácot. Nem volt rossz, sőteléh helyesnek tűnt. Hófehéz bőre és sötétbarma tincsei, és természetesen az a hívogató illat. Csak az forgott  fejembe, hogyan haraphatnám meg. Túlságosan régen vadásztunk, hogy tisztán tudjak gondolkodni, és így mélykék szemeim is zavarosnak tűnhettek.  próbáltam nem a srác nyaki erére koncentrálni ami minden egyes szívdobbanásnál még jobban ösztöönzött a vadászatra hanem inkább ikerhúgom felé fordultam. Nem vagyok valami bőbeszédű lány, inkább Liliah beszél többet ezért gondoltam, hogy most ő akar valamit mondani. 

- Hát csinosak vagytok, az az egy biztos. -vigyorogtam. - Örvendek. Ti aztán nem vagytos szégyenlősek, de az a jó. - nem akartam egyből rámenős lenni, mert kissé tartottam tőle, hogy megmarnak.

Liliah Stephanie Osmer: A pasi nagyon helyes volt, eléggé végig mértem, viszont arra gondoltam, hogy ha ilyen szép fiú, biztos tudja magáról. Azokkal pedig mindig csak a baj van.. ezt már volt időm megállapítani. Szóval úgy döntöttem kicsit eljátszadozok vele -Hát igen, szerencséd van, hogy pont ilyen gyönyörűséges lányokkal hozott össze a sors.- mondtam viccesen-Amúgy én Liliah vagyok-kacsintottam a fiúra...

 Lilith Abigail Osmer.
A srác meglepő módon barátságosan pillantott fel, Liliah meg természetesen egyből megjegyezte, hogy lehetek ennyire szerencsétlen. 
- Úgy ahogy te drágám. - kacsintottam rá aztán a srácra néztem. - Lilith vagyok. - biccentettem a fiúnak. - Bejövök neked mi? - kérdeztem tőle szemtől szemben. Nem álltam le vele jópofizni de azért leülltem a padra. 
- Gyere Liliah. - hívtam az ikerhúgomat akivel jelenleg teljesen ugyanúgy néztünk ki.

- Sziasztok. -vigyorogtam. Azonnal észrevettem azon a csajon hogy vámpir mikor majdnem nekiment a padnak.
 - A nevem Jeremy Gilbert. Üljetek le. - mutattam a padra amin én is ültem. Csinosnak találtam mindkét lányt. Nem tudtam,hogy a másik is vámpir-e de valószinűleg igen. Csodaszép és egyforma ikrek...

Liliah Stephanie Osmer: Elég furcsa volt újra egy ilyen kisvárosban találni magam, már megszoktam, a nagy tömeget... itt annyi természetfeletti lény volt, csak úgy nyüzsögtek. A parkba vettük az irányt a tesókámmal, itt legalább lehetett ismekedni. Egy csőnaci, converse és egy feszes topp volt rajtam, kicsit lazára vettem. A hajamat kiengedtem, a szél néha megfújta, ezt tipikus filmbeli jelenetnek éreztem, amin muszály volt elmosolyodnom. Ahogy ott sétálunk a padok között Lilith megbotlott egy fiúban, nem tudom hol járt az esze, biztos elbambult, vagy csak így akart ismerkedni... ááá nem Lilith akkor más trükhöz folyamodna. Egy nagyot felkacaggtam felkacagtam -Jajj Lilith, hogy lehetsz ilyen szerencsétle?

 Lilith Abigail Osmer
 Mivel már évek óta járjuk a világot ez a kisváros elég nagy kihívást jelentett. Az egész olyan picike volt és olyan lepukkant, egyáltalán nem tetszett. Liliahval úgy döntöttünk kijövünk a parkba, csak, hogy körbenézzünk a lakosságot érintően, mámrint mennyi természetfeletti s mennyi vacsora lakik itt. Napsütéses tavaszi idő volt, ami azt jelentette, nemsokára elérkezik a szülinapunk. Az ikertestvéremre néztem kíváncsi voltam, hogy ő menynire élvezi a napsütést, bár már elég régóta élek vele együtt, hogy el tudjam képzelni. Ahogyan a húgomat figyeltem véletlenül majdnem nekimentem egy padnak. Hát igen elég figyelmetlen voltam. 
- Huppsz. - szóltam mikor hirtelen kikerültem a fiút, talán gyorsabban mint egy átlag ember tenné. Ebben még volt mit tanulnom.

Úgy döntöttem, hogy kijövök a parkba kicsit ismerkedni. Nem sok embert láttam. Alig volt kint valaki. Leültem egy egy padra és vártam hogy jöjjön valalki. Reméltem, hogy jön egy-két csaj akit megcsodálhatok vagy pár srác akivel haverkodhatok.

  Szó nélkül követtem a fiút.
 /Kath el/

 -Hát az biztos. - ráztam meg a fejem mikor Kathrine átölelt. Csak figyeltem az angyal útját, és a mondatára csak megráztam a fejem, lehet, hogy ismerte, de biztoan nem úgy mint én. 
- Na, jó menjünk és keresünk valami kaját, már kezd elegem lenni. - bontakoztam ki a lány öleléséből és elindultam befelé az erdőbe. - Viszlát angyalkám. - intettem még egyet annak a kis gonosz angyalkának. Csodálkoztam, hogy nem feketék a szárnyai, de aztán eltűntem a szeme elől.
/Ryan el/

Az egre pillantottam, ugy ereztem valaki/valami hiv.. furcsa erzes volt. Kitartam szarnyaim, majd a magasba repultem. Ilyenkor mar nem voltak kint sokan, nem zavartam az embereket, foleg hogy folottuk vagyok.
-Talan csak hiszed, hogy nem ismertem - neztem a sracra fentrol.
-Valoban, kedves lany volt, de ez lett a veszte es mi ebbol tanultunk! - ejtettem a foldre meg egy mondatot. Fentrol figyeltem oket. Jo volt erezni a szellot, ahogyan az a szarnyaimba kapott. Elkepesztoen jo erzes volt, mar hianyzott. Ma meg nem hasznaltam oket.

/Roberta el/