|
Témaindító hozzászólás
|
2014.05.19. 21:59 - |
  |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 A fenyegetőzésén elröhögtem magam -Persze ved csak elő, hogy bevallottam.. kíváncsi vagyok kifogja bevenni. Azt viszont szívesen mesélem majd, hogy arról álmodoztál, összejövünk és ezért még az esküvői szalonba is beugrottál, ahol mindenkinek elmesélted ,hogy Arthur Metsonhoz mész férjhez.- vágtam vissza vigyorogva egy ütőset. Imádtam, hogy a csaj nemtudot kihozni a sodromból ,bármekkorákat is szólt be nekem. Visszamentem a konyha részhez, majd felhörpintettem a maradék kávémat is. a lány másik mondatán, miszerint ő hozzám úl tökéletes, nagyon lefagytam. Tudtam, hogy viccelődik, de beletalált az egészbe. Lemerevedve álltam egy pillanatig, nem tudtam mit kinyögni. Mindig szivatom és bunkózok vele, és még csak bepróbálkozni se próbálkoztam be nála soha. Tudom, hogy sokkal jobbat érdemel nálam, de persze ezt titokban tartom. -Khmm.. ja persze..- erőltettem meg a nevetést. Azzal elvonultam a másik szobába és becsapam magam mögött az ajtót, hogy még véletlenül se akarjon tovább beszélgetni velem a lány. |
 Úgy látszik mindenkin működik a csodaszemem… Vagy a lány csak alapból kedves volt velem és nem egy haragtartó. Megkönnyebbülten sóhajtottam a szavaira és még a vámpírokról hallgató csevegését is végighallgattam aztán Arthurra nézve megráztam a fejem.
- Igazából ezzel nem minket kéne megkeresni, hanem a bátyámat, Alexet. Ha gondolod megpróbálok megbeszélni vele neked egy találkozót. Nem hiszem, hogy hallgatna rám. Már egy csomószor megpróbáltam rávenni, hogy legyünk veletek kapcsolatban. – ráztam meg a fejem, de nem sokkal azután Bella már távozott is, én pedig kikísértem az ajtóig. Rövid búcsúzkodás után nagyot sóhajtva zártam be mögötte az ajtót. El se hittem, hogy ennyivel megúsztam. Ahogyan megfordultam Arthur vállával találtam szembe magam, mivel jóval magasabb nálam fel kellett néznem a bűnbánó arcára. A szavait nem nagyon tudtam komolyan venni.
- Persze-persze. És ezt egy olyan embertől vegyem bóknak aki az előbb vallotta be, hogy meleg? Ugye ezt még évek múlva is felemlegethetem?- vigyorodtam el ravaszul és felugrottam megragadva a nyakát, és pár pillanatig játékosan fojtogattam. – Egyébként meg jól tudom, hogy tökéletes vagyok Arthur, nem is kell mondanod. Szerinted miért nem vagyok még a listádon? Mert túl jó vagyok neked. – nevettem és aztán elengedtem a nyakát. Nem éppen azért nem voltam azon a listán mert tényleg annyival jobb lettem volna nála. Csak egész egyszerűen sosem próbálkozott be és ez pedig néha tényleg próbák közé állította az önbizalmam. Talán annyira nem érdeklem, hogy az idejét se pazarolja rám? Olyan ronda lennék, hogy még egy ilyen csajozó gépnek se jönnék be? De az ilyen gondolatokat elég hamar kiirtom az agyamból. Elhaladva a fiú mellett felszegtem az állam és felvettem a müzlis tálamat a pultról, hogy végre megehessem a jól megérdemelt reggelim. |
Látszott Nessen, hogy a beszólásaim kezdenek eldurvulni, és azt hiszem felvette magára a bunkózásom. Kicsit elszégyeltem magam, de gondoltam majd jóvá teszem. Amikor Bellának elkezdett magyarázkodni, csak halgattam a beszélgetést, és közbe szitkozódtam, hogy mekkora seggfej tudok néha lenni. ~Jólvan.. hát.. mindegy. Egészen megtudom érteni, mivel én is rajongok az esküvőkért.~ mosolyodott el a lány. Csodálkoztam ,hogy ilyen könnyen megbocsájt neki. ~Nem vagyok az a haragtartó.. viszont van egy feltételem, hogy is tudnátok mégjobban kiengesztelni.~ vigyorgott, majd újból elővette a "két falka többre megy" meséjét. -Felőlem.. párszor edzhetünk együtt, ha ez neked ilyen fontos.- egyeztem bele. Végülis sokat nem árthat, de valahogy a vámpírok nem rémisztettek meg eddig. Lehet ,hogy azért is mivel nem sokkal találkoztam eddig a városban. ~Najó, nekem mennem kell, mert szó nélkül rohantam el otthonról, remélem még összefutunk.~ mosolygott, majd Ness kikísérte az ajtóhoz. Amikor becsukta hirtelen mögötte termettem és elmosolyodtam. -Ugye tudod, hogy csak szivatlak?- kérdeztem tőle bűnbánó pillantásokkal. Nem tudtam többet kinyögni a számon, furcsa , hogy Ness az egyetlen akinek nem tudok csak úgy bókolni. -Khmm.. egészen jól nézel ki.- tettem hozzá. Reméltem nem kell több ajnározás, hogy meggbékéljen a kisszíve. |
Konkrétan leesett az állam a fiú szavaira, aztán gyorsan végignéztem magamon. Komolyan férfias alakom lenne? Nem, egészen biztosan nem Ness. Ez az utolsó bunkó. Legszívesebben kitekertem volna a nyakát, de legalább a haját megtéptem volna. Oké, rendben. Talán én sem kíméltem őt, de azért ezt mégse érdemeltem. Éreztem, ahogy a kezem lassan megremeg az idegességtől aztán egész egyszerűen egy pimasz mosollyal a nagy visszavágást készültem kibökni. Csak volt két bökkenő. Az egyik, hogy Bella éppen akkor szólt közbe…a másik pedig, hogy az égvilágon egy csípős megjegyzés sem jutott eszembe. Az elképedt arckifejezésemet még mindig Arthur felé fordítottam, de mikor Bella számon kért, hogy miért nem mondtam el az igazságot bűnbánó mosollyal fordultam felé.
- Hát, tudod… Az úgy volt. – kezdtem bele mikor jött Arthur az eljegyzéses megjegyzésével. – Majd a pokolban te selyemfiú. – sziszegtem a fogaim között, és egy jó erőset félig játékosan félig rendesen beleütöttem a karjába. Volt egy olyan érzésem, hogy ezt az én frissen lakozott ujjaim jobban bánták, mint a fiú bicepsze. A kisujjam akkorát roppant, hogy azt hiszem el is tört. Aztán gyorsan visszafordultam Bella felé.
- Tudod, van ez a mélyen eltemetett meg nem értett szeretetem az esküvők után. Egyszerűen bolondulok értük. A nagy álmom hogy egyszer majd egy gyönyörű esküvői ruhában mehessek férjhez. Aztán a városban kóvályogtam és megláttam a kölcsönzőt. Gondoltam, miért is ne próbálhatnék fel egy ruhát? – kezdtem bele a magyarázkodásomban é s próbáltam kizárni Arthur vigyorgó fejét magam mellől. – Aztán találkoztam veled és muszáj volt kitalálnom valamit, hogy ne küldj el. Persze másnap szörnyű lelkiismeret furdalásom volt. Meg persze most is. Ha újra ott lennék esküszöm nem tenném meg. – legalábbis tuti, hogy nem ezt a hülyét hazudnám a vőlegényem helyére. Gondoltam magamban miközben letelepedtem a Bella melletti széken és még a kezét is megragadtam, hogy az egész vallomásom még drámaiabb legyen. Elővettem a legmegbánóbb kiskutya szemeim amit kifogástalanul alkalmaztam mind Arthuron és mind a bátyámon, csak reméltem, hogy női nemű embereken is beválik. |
Amikor a férfiakkal lévő "kapcsolataimat" kezdte mesélni, nem tudtam ,hogy reagáljak. Belegondolva elég undorító, de végülis rájöttem, hogy ezt is szépen Ness ellen fordítom. -Jaj cukorfalat, ezt nem kell szégyenleni.- kuncogtam fel, majd a kezemet a szám elé tettem, hogy még buzisabb legyen a hatás. -Talán azért is tetszett meg Ness ennyire.. ez a férfias alak.. és azok a férfias arcvonások.. egyből beléjük szerettem.- mondtam és nem tudtam megállni, hogy ne röhögjem el magam. Persze a fele se volt igaz annak amit mondtam, Nesst tartottam az egyik legszebb lánynak akivel találkoztam, de nem hagyhattam, hogy ezt megtudja. Már nagyon látszódott ,hogy húzzuk egymás agyát, szóval a lebukás biztos volt. A további egyéjszakás kalandjaimat meg nem tudom, hol fogom tatani, mert ,hogy a lány ezentúl mindig megszívat az biztos. De ezt nem hagyhattam ki.. olyan jól szórakoztam. ~Ti most szivattok?~ kérdezte furcsállóan a lány, és olyan vicces összezavarodott fejet vágott, hogy elmosolyodtam rajta. ~Ti nem is vagytok együtt? Akkor miért mondtad azt?~ kérdezte, látszott rajta, hogy kicsit csalódott. -Mondjuk nekem tetszene az ötlet Ness.. ha akarod tarthatunk így hármasban egy gyors eljegyzést.- hülyültem. Az viszont megijjesztett, hogy legbelül egy nagyon picit még tetszett is ez az egész, hogy Ness meg én.. Najó, lehet ,hogy nem! Csak beképzeltem, és amúgyis olyan kómás voltam ma, hülyeségeket gondolok. Én és Ness? Dehogy. |
Mikor a lány megkérdezte, hogyan is jöttünk össze csak egy erőltetett nevetéssel megrántottam a vállam és megvártam, míg Arthur elsétál.
- Tudod ez egy hosszú történet és Arthurt eléggé kínosan érinti az eset. – mosolyodtam el nagyon megértően nézve a közeledő fiú felé, mire Bella bólintott. A fiú enyelgő kérdésére egy pillanatra hátrahőköltem aztán az arcomra erőltettem egy bájos mosolyt és bólintottam.
- Hát persze drága mackókám. – nyitottam ki a szekrényt és neki is levettem egy poharat a pult mögött egy jó nagyot rúgva a fiú lábába. Azt hiszi szórakozhat velem? Még hozni fog lányokat haza az tuti. Nem leszek olyan nagylelkű mint eddig voltam. Talán még teázni is meghívom az egyéjszakás kalandjait. Csak addig be kell szereznem egy kis teát. Mire legközelebb feleszméltem, már Arthur a pillangócskáit ecsetelte amire akkora szemekkel néztem, hogy szerintem tuti elértem a lehető legnagyobbra nyitás világrekordját. Mi a szar? Ez még Bella is láthatja, hogy csak ironizál. Ugye látja?
- Még hánytál is? Hmm. Érdekes erre nem is emlékeztem mackósajt. – néztem rá szikrázó pillantásokkal, de szerintem a kis játékunk már rég lelepleződött. Mikor az első alkalomról kezdett hadoválni rezzenéstelen arccal meredtem rá. Milyen első alkalom? Ha négy kezem lenne, akkor se tudnám összeszámolni hány csajjal volt már együtt.
- Hát nem teljesen az első alkalom, hiszen már voltál…férfiakkal is, ugye szívem? – néztem rá gyilkos mosollyal aztán mintha csak észbe kaptam volna a szám elé rántottam a kezem és tök ártatlan arcot vágtam. – Ohh drágám annyira sajnálom. Megígértem, hogy nem mondom el senkinek. – néztem hol Bellára hol a fiúra aggódó arccal. Fogalmam nem volt a lány már mit gondolhat rólunk, de az biztos, hogy úgy gondolta nem vagyunk teljesen normálisak. |
Mélyen belevágt a körmeit Ness a testemben, én pedig inkább befogtam, de a vigyoromat az arcomról nem tudtam eltörölni. ~Na és meséljetek.. hogy jöttetek össze?~ mosolygott kedvesen a lány. Ness elküldött, hogy azonnal vegyek fel valami ruhát, így sajnálatosan pár percre távoznom kellet társaságukból. Pedig igazán élvezetes párbeszédnek ígérkezett ez az egész. Felkaptam magamra egy kék pólót és egy farmert, sok választékom nem volt. Mikor visszamentem elhatároztam, hogy stílust váltok. -Drágám nekem is töltenél egy kis vizet?~kérdeztem olyan nyálasan amennyire csak tudtam. Miközben vártam a lány kiszolgálására, Bella elkezdte mesélni miért is jött. ~Én csak szeretném, ha a két falka összebarátkozna. Együtt könyebb lenne a vámpírok ellen.~ mondta és látszott rajta, hogy nagyon fontosnak tartja az ügyet. -Nekem ez így teljesen megfelel.. tojok a vámpírokra.- mondtam. Szívesebben visszatértem volna az előző témára, így újból feldobtam. -Nekem csak ez a kis dilibogyó a fontos egyedül. Amikor megláttam, már tudtam, hogy egymásnak teremtett minket a sors.. a hasamból kiszabadultak a pillangócskák, és szárnyra keltek. - játszottam el a kissé homár, nyálas pasit. Esküszöm, ha meglátnék egy ilyen csávót, mint akit most én alaítok tökön rúgnám. -Az elsőre randinkon nem is tudtam megszólalni.. elkezdtem csuklani a megilletődéstől, sőt még hánytam is.- tettettem a kuncogást. Alig bírtam ki röhögés nélkül, Alex biztos büszke lenne rám. -Nekem ő volt az első, úgyhogy még most is elég ügyetlen vagyok.. de a bogárkám türelmes az ágyban.. igaaz?- vigyorogtam, és már magamtol is hánynom kellet. ~Hát... ez.. nagyon aranyos..~ mondta kicsit furcsán Bella, látszott, hogy ez már neki is sok. |
A lány kérdésére egy pár pillanatig zavartan ácsorogtam az ajtóban, de valaki más beinvitálta helyettem, már amikor épp válaszolni akartam. Arthur állt előttem egy szál nadrágba félmeztelenül. Már tökéletesen megszoktam ezt a látványt, sőt volt hogy olyat is láttam amit nem akartam. Oké kétségtelenül jó teste volt, de nem értettem a fiúknak miért mániájuk mutogatni a testük. Én se járkálok egy szál melltartóba és bugyiban itthon. Kedvesen odébb léptem, hogy a lány beljebb jöhessen de a következő mondatát meghallva azt kívántam bár ne tettem volna. Szikrázó pillantást vetettem Arthurra a lány válla fölött és éreztem, hogy vörösség kúszik az arcomra. Szerencsém volt ugyan, hogy ez a seggfej nem buktatott le, de helyette jól beégetett.
- Khm. Igazából együtt határoztuk el, ugye drágám? – karoltam bele a srácba és ahogyan megfogtam a kezét jó mélyen amennyire csak tudtam belevájtam a körmeimet a bőrébe.
- Igazából, tudod hogy van ez. A férfiak általában nem nagyon kedvelik az esküvőket, ezért mindent nekem kell intézni. – mosolyogtam az angyalra még mindig Arthur bőrébe marva. – De gyere beljebb megkínálhatlak valamivel, ameddig a jövendő férjecském felvesz valami ruhát? Ha már vendégünk van. – majdnem hozzátettem, hogy igaz, hogy a többi vendége előtt így szokta meg, de aztán inkább lenyeltem és levettem egy teáscsészét a felső polcról. Imádkoztam, hogy ne kérjen semmiféle tejes kávét meg ilyeneket, mert az bizony nem lett volna itthon.
- Milyen teát kérsz? Citromosat vaagy.. – nyitottam ki a szekrényt ahol a teás filtereket tároljuk. Hoppá. Hogy nincsen teánk. - Vagy talán a sima víz is megteszi. – Nevettem fel kissé zavartan és töltöttem a lánynak egy pohár vizet.
- Mi járatban erre? – kérdeztem mintha csak jó szomszédok lennénk és nem egy teljesen ellentétes falkataggal beszélgetnék. – Ja egyébként Jennessa Wings vagyok, ha még nem mutatkoztam volna be. De mindenki csak Nessnek szólít. – mutatkoztam be a lánynak, remélve, hogy ezáltal ő is bemutatkozik. Majd a pultnak dőlve imádkoztam, hogy Arthur belefullad a ruháiba. |
 Amikor becsukta előttem az ajtót meglepődtem, tágra nyíltak a szemeim és egy percre azt hittem, vissza is fordulhatok. A másik pillanatba szerencsére újból kinyitotta. -Szia bemehetek?- kérdeztem tőle kedvesen, majd hátulról egy hang invitált be. ~Gyere be nyugottan, mostmár kíváncsi vagyok rád~ mondta vidáman a férfi hang. Erre beléptem, és egy félmesztelen pasi állt előttem. Kicsit lesokkoltam, pedig minden nap látok ilyet, Bruno, Mike és Wade is mindig így járkált, de most mégis kínosan éreztem magam. -Sz-szia..- motyogtam, majd jött a felismerés. -Ááá ő a vőlegényed Ness?- kérdeztem örvendezve -Jajdejó ,hogy végre megismerhetlek, Ness már nagyon készül az esküvőre, én segítettem a ruha választásban. -mosolyogtam. Annyira aranyosak voltak együtt, Mikera és Irinára emlékeztettek. A pasi hirtelen elkezdett szakadni a röhögéstől én pedig nem értettem semmit, csak ott álltam. -Valami roszat mondtam?- kérdeztem furán. Néha nem veszem észre amikor taptlan vagyok, vagy túl közvetlen.
Ness berángatott a fürdőbe, így kénytelen voltam lezuhanyozni.. hideg vízzel. Hát igen az olcsó lakás szépségei közé az is beletartozott, hogy a fenének se szerelnének be a fürdőbe meleg vizet. Hirtelen csöngetésre lettem figyelmes, így felvettem egy gatyát, megtörülköztem és kimentem. Általában vagy Alexet, vagy engem szoktak keresni, de amikor megláttam ,hogy Ness becsapja az ajtót, majd egy hülye ürüggyel kimagyarázza, elkezdett érdekelni az új vendég. -Gyere be nyugodtan, mostmár kíváncsi vagyok rád~ vigyorogtam, és alig vártam, hogy mepillantsam a (hangjából ítélve) lányt. Nem tűnt ismerősnek, de abban biztos voltam, hogy angyal lehetett. Megvolt illetődve, látszott rajta, bár ezt már megszoktam Ness vendégeitől. Amikor a "Ness vőlegénye" címmel illetett, úgy előtört belőlem a nevetés, mint még soha. -Nagyon odáig lehetsz tőlem, ha mindenkinek szétkürtölöd.- vigyorogtam, mert ez a csaj feldobta a napom. -Igen én lennék, szegény annyira felpörgött, mindenáron megakar nekem felelni.- meséltem Bellának. Az volt a cél, hogy minél jobban leégessem a lányt és mivel tuti tovább meséli a másik falkának, így előttük is. -Igazából ő kérte meg az én kezem, ami kicsit szokatlan volt, de ha valaki annyira rajong értem mint Ness.. hogy mondhatnék nemet?- adtam elő magam. Nagyon tetszett ez a helyzet, egy csodás alkalom a lány szívatására.
|
Valahogy, úgy hajnalok hajnalán kóválygó lépteket hallottam, és aztán valami rohadt nehéz és alkoholszagú rázuhant a jobb lábamra meg a jobb kezemre.
- Arthur. – nyöszörögtem a srácnak, aki részegen mindig valahogy elfelejti, hogy ő a kanapén szokott aludni. Nagy nehezen kimásztam alóla és dühösen majdnem bele is rúgtam de aztán beleakadt a lábam a takaróba és majdnem hasra estem. Így kerültem én a kanapéra ahol megszámlálhatatlanul sok lányt dugott már meg és enyhén szólva gyomorforgató volt ott aludni. Reggel Alex lelépett járőrözni vagy nem tudom pontosan hová, Arthurt meg konkrétan berugdostam a fürdőszobába olyan alkohol szaga volt. Éppen reggelit készítettem magamnak (mert biztos, hogy Arthurnak nem csinálok) jobban mondva müzlit szórtam egy tálba és azt a két korty tejet ráöntöttem ami még itthon volt. Nagyot nyújtózkodtam és ásítottam is egyet, mikor meghallottam a csöngő hangját. Mi a franc? Soha nem hallom ebben a házban a csöngőt. Mert ide a vendégek vagy Arthurral együtt jönnek vagy sehogy. Otthagytam a konyhapulton a müzlis tányéromat és a nagy rikitó narancssárga pólómban, kócos, elfeküdt felkontyolt hajammal és a pamut szürke rövidnadrágomba, ami amúgy nem nagyon látszott ki a pólóm alól elindultam az ajtó felé. Sejtelmem sem volt kilehet de természetesen kitártam az ajtót. Olyan meglepetésre viszont nem számítottam, ami odakint várt. A francba, a francba Ness. Hajtogattam magamban és nagy megdöbbenésemben teljes erővel becsaptam a lány orra előtt az ajtót. A lány az esküvői szalonból, akinek azt hazudtam, hogy Arthur a vőlegényem. Oké ameddig nem jön ki a zuhany alól nem lehet gond. Gyorsan kinyitottam az ajtót és széles vigyorral fordultam a lány felé.
- Hupsz, bocsi. Megcsúszott a kezem. – füllentettem de ez a többi hazugságom mellett már eltörpült. Semmi kedvem nem volt behívni, meg nem hiszem, hogy örült volna bárki is ha beljebb invitálom az ellentétes falka tagját. Így eldöntöttem, hogy ameddig tehetem kint tartom. A nevét még mindig nem jegyeztem meg így csak kék szemeimmel vizslattam az arcát aztán mosolyogva hozzátettem.
- Szia. – köszöntöttem és vártam, hogy mond valamit, hogy pontosan miért is jött. |
Senki sem tudta, hogy hova megyek, egyszerűen csak lepattantam korán reggel ,hogy felkeressem a címet. Beszélnem kellet a másik falkával, ha már más nem is akart. Becsöngettem, majd vártam.. A kezemmel a falat kopogtattam idegességemben, reméltem nem küldenek el a rancba. Nem akatam balhét, egyszerűen csak megismerni az újakat. miért lenne ez olyan nagy bűn? Eszembe jutott, hogy megint veszekedtünk Brunoval egy nagyot tegnap este.. már az elején tudhattam ,hogy nem fog simán menni a kapcsolatunk. A megismerkedésünk után egy hónappal már balhéztunk, miért lett volna ez más akkor, amikor összejöttünk? Naiv voltam! Persze aztán Rina és Rach vígasztalt, mert nagyon kiakadtam. Erre elhúzok korán reggel.. Lehet, hogy aggódni fognak? Olyan hülye vagyok, sosem gondolkodom cselekvés előtt. Amíg ezeken gondolkoztam vége kinyílt az ajtó, és kit láttak szemeim? Ness ált előttem, én pedig hirtelen elvigyorodtam. |
 Nem volt mit tenni, kénytelen voltam motorral elvinni hozzánk. Ő lesz az első.. nem tudtam, hogy ennek örüljek, vagy inkább dühöngeni kéne. -Hát jó, akkor menjünk!- amikor kiértünk megsimogattam a motoromat, tudatván vele, hogy mi fog most várni rá. Még pót sisakom se volt, ,mert mindig csak egyedül megyek. -Tessék ez a tiéd, vedd fel!- mondtam kicsit komorabban mint eddig.- Felültem ,majd hátra melém a lány is. Odatettem a két kezét a derekamra, nehogy nekem elrepüljön, mert nem kapaszkodik. -Indulhatunk?- kérdeztem ezt is kicsit komolyabban, majd válasz nélkül elindultam. Nem hiszem el, nem hiszem el.. Oda az ígéretem, miszerint egy csaj se ülhet rá a szerelmemre. Amikor megérkeztünk bevezttem a házba, és szerencsére csak Alex volt otthon. -Csá haver, lekéne kopnod..- üdvözöltem vigyorogva. Ő erőltette, hogy keressem meg az "angyalkámat" ,és hát.. ez lett a vége. Alex is elröhögte magát és fejcsóválva bemutatkozott Zoenak. -Hát ez a kecónk.. nem valami nagy, de nekünk elég.- mosolyogtam újból, bár ez nem teljesen így volt. Csak azért laktunk ebben a házban mert nem volt másra pénzünk. Már kicsit elegem volt ,hogy főképp Ness tart el hármunkat. Amikor a fiú becsukta az ajtót közelebb léptem a lányhoz.. Átkaroltam, majd a nyakánál kezdtem csókolgatni. -Ez is új neked?- kérdeztem, majd feldobtam a két lábát a derekamra, és felemeltem magamhoz. Odasétáltam az ágyhoz majd ledobtam, én meg ráterültem... majd lefeküdtünk.
/lehet, hogy Arti belemenne a részletekbe is, de asszem nekem ennyi elég lesz, a többit a képzeletre bízom ;) ) |
 A viccelődések kezdtek egyre jobban elfajulni és tekintve arra , hogy nem bírom az ilyen szar poénokat inkább befogtam a száját a nyelvemmel és ledőltem vele az ágyra.
"Lefeküdtek." |
Ahogy elkezdett az aidsről viccelődni kicsit elbizonytalanodtam.. -Najó, most vagy tényleg aidses vagy, vagy egy nemibetegségre gerjedő perverz állat.- vigyorogtam de azért kicsit elbizonytalanodtam. -Az utóbbi azért jobban tetszene.- csókoltam meg és közben kezdtem kigombolni a blúzát. Belegondoltam, hogy egy ilyen kis félénk, ártatlan tekintetű lánynak biztos nincs ilyene. Biztos csak ezzel akar szivatni a kicsike, amiért plusz pont járt.. Lehet ,hogy mégse olyan szerényke aminek látszott elsőre. -Amúgy ha már így kiteregetjük a kis titkainkat..- váltottam megint érzelgős fiúba, persze csak poénból -Nekem meg túlnagyapöcsömtiszben szenvedek..- mondtam majd elvigyorogtam. Néha olyan romantikus tudok lenni. |
A kávé aminek a maradéka még a poharamban állt már a gyomromban landolt és a koffeinbombától egy kicsit észheztértem....márha azt , hogy valaki nem alszik el észheztérésnek lehet nevezni.Én is szórakozni akartam Arthúrral csak egy kicsit másképp , nem hittem , hogy komolyan gondolja , hogy van olyan lány aki ilyen könnyen beadja a derekát.Kezdődjön a játék...gondoltam magamban.-Igen az ágy tényleg elég csábító....-suttogtam kélyesen a fülébe egyre közelebb hajolva hozzá és mikor márcsak egy centi választott el az arcától nyomtam egy lágy csókot a szájára.-és tudod mi szórakoztatóbb annál is amit te elterveztél?-lágyan beleharaptam a számba és rátámaszkodtam a combjára.-Ha valaki éces és akkor még izgalmasabb is lesz a játék , nehogy a partnerünk elkapja.-egyenesedtem fel és kigomboltam a rövidnadrágomon egy gombot.-mostmár sokkal csábítóbb igaz?-nem bírtam visszafogni a vigyorom csak egy szabálytalanarctorzítással lepleztem a hazugságom és vizslattam az arcát vajon mennyire veszi komolyan. |
Megörültem a lánynak, amikor elgondolkogott az ajánlásomon. Felcsillant a szemem és tovább győzködtem. -Engem nem zavar, hogy a falka tagja vagy.. legalább közelebbről is megismerkedhetünk.- vigyorogtam, majd közelebb mentem hozzá. -És a többieknek erről nem kell tudnia, ez csak a mi titkunk lesz.- mosolyogtam. Bejött a csaj külseje, minél közelebb mentem hozzá annál szebbnek találtam. -Na gyere, csak szórakozunk egy kicsit- kacsintottam rá. Reméltem, hogy meglehet győzni, nem nagyon tudtam ellenálni már neki, egyre jobban felpezsdültem Emilytől. Elfeküdtem az ágyon, és összekulcsoltam a kezem a hasamon, miközbe háttal feküdtem és csak arra vártam ,hogy a lány is odahuppanjon mellém. -Olyan kényelmes.. igazán kipróbálhatnád.- győzködtem tovább. |
Mostmár kínosan elnevettem magam és jobban szemügyre vettem a ruhámat.MInél tovább mondta annál melegebb lett valóban de nem adom be ilyen könnyen a derekam csak fejrázva felkötöttem a pólom ami mostmár topként funkcionált.
-A ruhámat épp most öntöttem le vízzel szóval nem meleg-érveltem-és milyen dolog lenne lefeküdni egy falkataggal?-érveltem tovább bár az ágy egyre csábítóbb volt és tényleg jó lett volna szórakozni ennyi utazás és munka után és a férfi is nagyon csábító volt de valami nemet súgott.Kételkedve kaptam észbe mivel még mindig ezen a lehetőségen gondolkoztam.-De...de....de....de-a sok de csak úgy özönlött a számból miközben a srác testét csodáltam és lassan már a nyálam is kicsordult szerencsére ebben a pillanatban éles fájdalom nyillalt a leöntött testájamba így gyorsan észbe kaptam.
-De hamár ágy közelben szeretnél lenni leülhetnénk oda is-néztem rá kerek szemekkel amik a fáradtságom is tükrözték. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
