|
Témaindító hozzászólás
|
2014.05.19. 21:59 - |
  |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 Egy pofon vágás után én is észheztértem és befejeztema hülyéskedést ami úgy tűnt csak számomra volt vicces.Amint kilépett a lány a szobából kitört belőlem a nevetés , már íg sem bírtam tovább tartogatni de öt perc után már sírtam a röhögéstől.Persze nem tartott ez sem sokáig , mert azonnal visszatért a komoly énem de már sokkal felszabadultabban.Viccesnek találtam Arthur társaságát , sőt.....lassan már kifejezetten élveztem bár szerintem ez nem volt elmondható róla.A sznobságraa célzó poénjai viszont elég rosszul estek , úgytűnt nem vágta le , hogy még mindig csak színészkedtem.Kicsit összeszedtem magam és felegyenesedetten a kávém után nyúltam , majd belekortyoltam.
-Igen , szerintem ez vicces volt-mondtam , az italból fel sem nézve.-nem is tudtam , hogy Ness tud sütni.....-mondtam elgondolkodó hangon.Mindig meglepett mennyi erénye van az örzőmnek , szinte csodálattal néztem fel rá , persze erről nem kellett tudnia senkinek , elég ha csak vele éreztettem.-tehát....-mondtam ismét komoran.-mivel látom , hogy élvezed az enyhén komoly stílusom a válaszom igen.....mindig ilyen vagyok....-kivéve azokkal akiket szeretek , persze ezt márcsak magamban tettem hozzá.-és nem , nem volt semmi köztünk bár....-kicsit felnevettem-nem hiszem , hogy te ezen csodálkozol.-ismét a kezembe vettem a kávét és beleittam.
-És te gyakran tartasz ölebet a házban?-néztem a szoba irányába , ahova a lány viharzott be,-nyilván igen ha azt hazudtad , hogy nem egyéjszakás lány.-válaszoltam meg helyette a kérdést. |
 Amikor felháborodott a kávéja láttán kitört belőlem a röhögés.. most már biztos voltam abban, hogy egy pöcs. -Elnézést uram.. Ness sütijével már megsem kínálom, mert a földhöz vágja.- viccelődtem tovább, és nem bírtam felfogni mi ütötte ennyire szíven egy kávéban. Lehet, hogy sznobéknál nem illik semmivel sem kínálni a vendéget, én már nem tudtam semmit. Nesst viszont egyre jobban sajnáltam. Jessica teljesen kiakadt ezen az egészen. ~Micsoda?? Én nem vagyok a "tegnapi csaj" bunkó!!~ mondta nyávogva ~Igaz Arthur??~ kérdezte nagyra nyílt szemekkel. A válasz persze tényleg az volt amit az angyalfiú mondott, de hülye lettem volna bevallani. -Neem.. dehogy! Ez csak egy pöcs.- kacsinottam rá. Amikor ezzel az "olyan közel voltam hozzá ,hogy szintemár benne" dumájával jött, ismét rám tört a röhögés. Inkább nem tettem a "szinte" szócskára megjegyzést, mert nem akartam kínos helyzetbe hozni, nem mindenkinek lehet nagy a mérete, és olyan faragatlan nem leszek ,hogy ezzel kezdjem szekálni. Amikor a lány viszont csak furán nézett, majd felpofozta sikerült a kávémat is kiborítani, annyira röhögtem. ~Mit képzelsz mi vagyok? Egy ribanc??~ mondta mérgesen, majd visszasietett a szobába. -Kösz haver, most elintézted ,hogy mára ne legyen több menet.- mondtam kicsit dühösen és egy kicsit vigyorogva is, mert ezért a jelenetért teljesen megérte. -De biztos vagyok benne ,hogy egy nőcsábász vagy, te kis huncut.. nem kell bizonygatni.- nyugtattam meg, mert láttam, hogy nagyon próbálkozott bebizonyítani. Persze nem így gondoltam, de nem akartam ,hogy emiatt kínosan érezze magát. |
A fiú állandóan ironizált de én nem tudtam értékelni a poénjait.Büszke voltam magamr a, mikor odahívtam a lányt ,mert már elsőre kitaláltam , hogy van nála valaki , de mikor betopogott fehérneműben nem tudtam hova nézzek.Nem mintha nem lett volna dolgom lánnyal , talán túl sokszor is de még nem volt olyan aki vendégekhez szinte mesztelenül ment bemutatkozni.Mikor odatolta elém Arthur a kávét akkor már kivolt ütve a biztosíték.
-Öhm....-néztem nevetésemet visszafolytva a srácra.-tudom , hogy meglepetés de én nem a tegnapi csajod vagyok akit egy kávéval kínálsz , hogy feléledjen és elhúzzon.-néztem nevetve a farkasra.-bár nagyon hízelgő ajánlat cica.-kacsintottam Arthurra.Úgy döntöttem kicsit húzom az agyát így felvettem a tipikus sznob beszexuali figurát.-olyan közel voltam , hogy szinte már benne.-mondtam farkas szemet nézve , ügyet sem vetve a még mindig fehérneműben ücsörgő lányra.
-De te biztos tudod.....-mondtam , miközben hátradőltem a székemben.Persze az egész csak hülyéskedés volt , nem vallana rám , ha kihasználnám az örzőm , bár ez a viselkedésmód sem vall rám , de őszintén élvesztem. |
Elég komoly volt a srác, csak röviden és tömören tudta megfogalmazni a mondandóját. Kicsit vicces volt, hogy a poént sem fogta, és egyből úgy válaszolt mint egy igazi gazdag, sznob. -Elnézést kérek uram!- viccelődtem tovább, mert tetszett ,hogy mindent ilyen szigorúan vesz. -Biztos voltam benne, hogy van pénze.. csak egy szánalmas kis poén volt..- játszottam a bénát, majd elkezdtem kávét csinálni. -Ülj le nyugodtan.. kérsz kávét?- kérdeztem, de a stílusomban még mindig ott volt a barátságtalan hangnem. -Jessica kijöhetsz a szobából.. vendégünk érkezett.- kiabáltam a szobámba, és egy pillanat múlva már itt termett egyszál fehérneműben a lány. ~Szióka!~ köszönt fenhangon, majd leült az asztal mellé. -És mondcsak.. angyal fiú.. te mindig ilyen komor vagy?- próbáltam cseverészésbe kezdeni, de még a nevét se tudtam. Mondjuk annyira nem is érdekelt, csak így vicces volt megszólítani. -Mekkora mázlista Ness, hogy egy ilyen pasira kell vigyáznia.- bókoltam a fiúnak miközbe rá is kacsintottam. Persze az egészbe volt egy kis irónia is, de ha nem fogta az előző viccem biztos voltam benne, hogy ezt se fogja. Jessica persze egyetértett velem ~Igen.. helyes kis pofid van.- vigyorgott rá, én pedig elvigyorodtam. -Itt a kávétok..- adtam oda nekik, majd leültem melléjük. -És? Már sikerült közelebb kerülnötök egymással?- kezdtem faggatni a pasit, és csak remélni tudtam, hogy nem kavarnak egymással. Egyszerre sírnék és röhögnék, ha így lenne.. Ness nem járhat egy ilyen fiúval! Bár igazából egy fiúval se tudom elképzelni. |
A szobából egy srác rohant ki nem a legkedvesebb módon üdvözölt és elég agresszívnak is tűnt.A háttérből egy lány hangja hallatszott így sejtettem mit zavarhattam meg.Mostmár eszembe jutott a harmadik lakó neve : Arthur , Ness már mesélt ról , a tipikus bulizós srác aki ha nem tévedek egyetemre is járt.Először enyhén megszeppenve hátráltam egy lépést majd miután felmértem a helyzetet rájöttem , hogy inkább maradok és zavarok tovább , mert már nem mertem az utcán kockáztatni az életem.Mivel aránylag jó neveltetésben részesültem nem foglaltam helyet mivel nem kínáltak vele és nem kezdtem el ordibálni a fiúval sem.
-Csengettem.-mondtam pokerarcal-nem nyitottad ki.Elég kínos volt a helyzet még számomra is így próbálva oldani a feszültséget , zsebre dugtam a kezem és folytattam.
-Hát igen látom , hogy Ness nincs itt-mondtam tovább egy kicsit fintorogva.-szóval akkor most menjek vissza az utcára a vérszívókhoz hogy kinyírjanak?-böktem a hüvelykujjammal az ajtó fele.-vagy maradhatok?-fordultam ismét felé.-szerintem nem szorulnék Ness pénzére.-húztam fel a szemöldököm szánalmat keltő tekintettel.Igen egyértelmű , hogy a fizetésem elég jó , ahogy a családi hátterem is , így az ilyen szarkasztikus kérdésekre nem tudtam reagálni.-szóval te vagy Arthur....-bámultam még mindig a srácot összepréselt ajakkal. |
Kifejezetten tetszett az egyetemi élet, a bulik nem is olyan roszak, szereztem is pár havert. A lányok közül sok a stréber, szende szűz lány, igazából nem is számítottam másra, de van egy pár dögös is. A baj csak az, hogy mindenki iszonyú sznob, és csakúgy úszkálnak a pénzben. Nekem meg persze bunyózó versenyeken kell összekaparni az egyetemi tandíjat is. Az egyetlen amit utálok az egészben, hogy kialvatlan vagyok, ha nem tanulok akkor bulizok, motorozok vagy csajozok.. És akkor még a pénzt is megkell keresnem, úgyhogy 2-3 naponta szoktam aludni. A testem teli volt véraláfutásokkal a verekedés miatt, a szemeim pedig jó táskásak lehettek. Most is éppen egy kupac könyv felett roskadoztam, és egy kiscsajszi magyarázta az anyagot. Ha éppen nem szórakoztunk egymástal, akkor tanultunk, így egész jól telt a nap. -Jólvan.. ha erre a kérdésre jól felelsz ledobom a melltartóm.- próbált felvillanyozni, én pedig elvigyorodtam. Hirtelen arra lettem figyelmes ,hogy valaki a konyhából kiabál.. egy ismeretlen hang. Felugrodtam és mérgesen kirohantam, valami angyallal lehetett mert messziről éreztem ezt a tipikus szagot. -Gondolom Ness angyalkája lehetsz..- üdözöltem udvariasan. -Azért csöngetni csöngethettél volna.. ha kiveszel egy kis pénzt Ness tárcájából szóljál jó?- viccelődtem vele, mert furcsa volt, hogy csak így betoppant. -Amúgy meg nincs itthon, úgyhogy max csak én szórkaoztathatlak. |
A városban mindenhol nyüzsögtek a vérszívók és a kellemetlen incidens után a legközelebbi menedékhelyet választottam ami útba esik.Ness és Alex lakását ahol még lakott velük egy ember de neki már nem különösebben emlékeztem a nevére.Összehúztam magamon a kicipzározott pamut , szürkeárnyalatú pulóverem , ami még mindig a kedvenceim közé tartozott és azonnal odaszaladtam amint megláttam az épületet.Csöngettem de szokás szerint nem jött válasz így leültem a küszöbre.Egy darabig még tétlenül görnyedtem aztán felálltam és megpróbálkoztam egy egyszerűbb módszerrel....lenyomtam a kilincset és az ajtó nyitva állt , még egy fordulatra sem volt zárva.Akár telefonálhattam is volna Nessnek hogy jövök de nem vettem a fáradtságot , csak beléptem a meleg helyiségbe , ledobtam magamról a pulcsim , megigazítottam a hajam majd direkt , hogy jól hallható legyen becsaptam az ajtót.
-Helóóóóó-kiálltottam el magamat a konyhából-remélem nem zavarok senkit csak annyira tárva volt az ajtó , szinte behívott a házba.-egy apró mosoly jelent meg az arcomon ami a reménynek volt köszönhető , hogy az örzőmet itthon találom....persze csalódnom kellett. |
Lezárt kör! |
Felnevettem Arti mondatán,miszerint ő az én őrzőm és nem forditva.
- Tudod,ha nem lennél ilyen idióta,hogy akárkivel összeverekedik nem nekem kéne rólad gondoskodnom. - mondtam és elvettem Nesstől a fertőtlenitőt és a vattapamacsot.
- Köszönöm, én már párszor csináltam ilyet. Mindig a kisöcsémen gyakoroltam,aki egyfolytában szétütötte valamilyét. - meséltem miközben rálöttyintettem egy kevés fertőtlenitőt a vattapamacsra,majd Arthur arcára nyomtam.
- Meg ne nyikkanj... - mondtam vigyorogva a srácnak,majd egy újabb helyre nyomtam a vattapamacsot. Amint a fertőtlenitéssel végeztem a srác arcára tettem mindkét kezem,behunytam a szemem és egy rövid,latin nyelvű mondatkát mormoltam el,majd a sebei begyógyultak.
- Az arcod kész is. - mosolyodtam el,majd ugyanezt a műveletet elismételtem többi sebén is. |
Meglepődve vettem észre, hogy Zoe rögtön odapattan, és máris ott simogatja Arthur arcát. Tudtam, hogy meg tudja gyógyítani a fiút, de valamiért mégsem voltam túl lelkes iránta. Egy kicsit idegenkedve méregettem, ahogy a lány egyből ugrik neki segíteni de végül inkább kiszaladtam a konyhába a fertőtlenítőért és a lány kezébe nyomtam. Hát ha ennyire akarja akkor tessék csak csinálja.
- Csináld te, én nem szoktam ilyeneket csinálni. – Na nem mintha a lány egy szóval is mondta volna, hogy ő szokott de már inkább az ő kezébe nyomtam az irányítást. Nem akartam, úgy érezni magam mint Arthur egyik játékszere aki egyből körbeugrálja noha egyértelműen aggódtam érte. Kicsit hátráltam pár lépést és onnan figyeltem, ahogy a lány begyógyítja a sebeit. Még jobban feldühített, hogy a fiú többes számban beszélt rólam és erről a vadidegen lányról. Vagyis neki nem vadidegen, csak nekem. Neki úgy látszik nagyon is közeli ismerőse. Talán jár is vele? Elhinném ha járnának, hiszen van egy saját kötelékük. Állj. Ness. Ne legyél már egy féltékeny kislány. Kezdtem megijedni saját magamtól ahogy hol a lányra hol a fiúra néztem. Eközben Alex röhögve lerúgta magáról a cipőjét és teljesen nyugodtan töltött magának egy pohár vizet. Követtem a konyhába és kérdőn pillantottam rá.
- Kivel verekedett össze? – néztem fel a bátyámra miközben összevontam magam előtt a kezem.
- Nem hiszem, hogy elmondhatnám neked, ha érdekel akkor kérdezd meg Arthurtól ha érdekel. Bár nem hiszem, hogy elmondaná neked. – felelte a bátyám mire kissé elképedt fejjel néztem rá. Mi a..? Mióta nem mondanak el nekem dolgokat? Nem úgy volt, hogy legjobb barátok vagyunk? kérdeztem saját magamtól miközben visszaléptem a nappaliba. Bár úgy látszik most már más a legjobb barátja. |
Csak mégjobban felhúztak a lányok, akik ott aggódtak miattam a semmire. Alig bírtam visszafogni, hogy ne ordibáljak velük. -Jól vagyok! Tényleg!!- mondtam komoran. Mintha bébicsősz kéne hozzám, úgy kezeltek. Megtudtam volna oldani egyedül is... nem szorulok senki segítségére. -Te gyógyítasz meg engem? Úgy tudom én vigyázok rád!- mondtam viccelódve, de mégis komoran, majd óvatosan levettem a véres kabátom, és a pólómat is lehúztam. A hasam teli volt foltokkal, és elég koszos is voltam. Leültem a fotelre és hátradültem, majd a szemeimet forgattam, és Alexre néztem. -Semmi nem történt.. csak verekedtem egy kicsit. Lelehet állni lányok!- emeltem fel kicsit a hangom, és már a párnát szorongattam, olyan ideges voltam. Utáltam.. utáltam, hogy itt sajnálkoztak körülöttem a lányok. Rontják a kemény, veszélyes imidzsem... -Ezentúl ha megvágom magam a papír szélével, ezt fogjátok csinálni?!- kérdeztem tőlük duzzogva. Nem hiszem el.. ott kellet volna aludnom a híd alatt és most nyugtom lenne. |
- Igen. - mondtam mosolyogva,majd lehelyeztem az asztalra az üres poharat. Hirtelen kinyilt az ajtó és Ness után siettem.
- Sziasz.... - kedtem teljesen vidáman,majd mikor megláttam Arthurt úgy megrémültem,hogy még a kezem is a számhoz emeltem. Sosem láttam még embert igy összeverve. Remületem alább hagyott és odasétáltam Arthurhoz. Lehet,hogy kicsit tolakodónak tűnhettem és,hogy neki ez nem is tetszett, de kezemet végigsimitottam az arcán és megnéztem a sebeit is.
- Elég mélyek... - jelentettem ki. - De be tudom gyógyitani,előtte viszont le kell fertőtleniteni,mindenképpen. És ne is próbálj meg ellenkezni! - szoritottam meg kicsit Arti arcát,igy valószinűleg szúró érzést érezhetett.
- Hol van a fertőtlenitő? - kérdeztem Nessre nézve... - Nem,először ültessük le. - talán túlságosan is aggódni kezdtem,viszont éreztem,hogy Arti a kötelékünkön keresztül próbál nyugtatni és csititani,na meg,hogy hagyjam őt békén,de nem érdekelt. |
Nagy szemekkel néztem rá mikor kijelentette, hogy egy banda le akarta teperni. Őszintén megsajnáltam a lányt és esetlenül megpaskoltam a vállát.
- De szerencsére nem történt semmi komoly. – mosolyodtam el halványan és figyeltem, ahogy megissza vizet. A következő mondatában megakadtam az egyik szón. Arti. Ilyen jóba lennének? Még én sem hívom Artinak. De talán meg kéne tennem. Milyen fejet vágna ha holnap megkérdezném tőle, hogy… Hirtelen nyílt az ajtó és hallottam a lépéseket. Csodálkozva pillantottam fel, hiszen alig másfél-két órája ha elmentek. Nem szoktak ezek ilyen hamar visszajönni.
- Hé sziasztok. – pattantam fel a kanapéról és enyhén fehérré válhatott a fejem mikor Arthur megjelent. Láttam már sérülten, mert nem egyszer bukott fel a hülye motorjával de ez egy kicsit ijesztő volt.
- Jézusom. Jól vagy? – kérdeztem aggódva közelebb lépve hozzá és közben próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy mögötte Alex jelez, hogy hagyjam, és ne kérdezgessek.
- Le kéne mosni rólad a vért. – néztem fel rá aggódva, de ahogy láttam mint mindig most is poénkodni akart. De látszott rajta, hogy elég fájdalmasan mosolyog. Fogalmam nem volt mit csinálhatott de kezdtem egyre jobban aggódni. Látszott rajta, hogy nem nagyon örül annak, hogy ott talált minket, de most már mindegy volt. Mégsem mehetek el mellette, mint aki semmit se látott.
- Gyere már segítek lemosni és öhmm…asszem ki kéne fertőtleníteni is. – fogtam meg a karját de reménykedtem, hogy ott egyetlen sérülése sincs. – Akkora idióta vagy. Mit csináltál? – kérdeztem tőle miközben kissé morcosan összehúztam a szemöldököm. Komolyan ezért hagytak itthon? Hogy elmenjen magát összeveretni? |
Alig tudtam haza vezetni, úgy szédültem, hogy szinte olyan volt, mintha bedrogoztak volna. Folyt rólam a vér, így szegény motoromat is összepiszkítottam, amit nagyon sajnáltam. Párszor majdnem neki mentem valakinek, de végül megúsztuk baleset nélkül. Alex segített felkecmeregni a lépcsőn. -Ajánlom Nessnek, hogy jó méllyen aludjon, vagy kicsinálom!- mondtam komolyabban, mert nem volt kedvem halgatni a hülyeségeit. Utálnám, ha így látna. -Gyorsan megfürdök, belökök egy aspirint, és holnapra észrese lehet venni, hol voltunk.. ugye?- kérdeztem kicsit aggódva a fiút. Amikor benyitottunk a házba, csalódottan vettem tudomásul ,hogy Ness még ébren lehet. -Basszus!!- szitkozódtam halkan. irtelen Zoet pillantottam meg Ness mellet, és mégjobban lesokkoltam. -Király.. pont most kell pizsipartit tartani, mi?- mondtam kicsit arrogáns hangnemben. -Na menjetek aludni! Ez nem nektek való!- adtam ki az utasítást. Elég ideges voltam, legszívesebben elküldtem volna őket a francba. Utáltam, hogy összeverve, elesetten és gyengén kell látniuk.. Nem láthat így senki, csak az erősebbik oldalamat szerettem mutatni. Nem kell, hogy elkezdjenek sajnálni.. még csak az hiányzott. -Tökjól vagyok, csak egy kicsit játszottunk.- vigyorogtam, majd Alexre néztem segélykérően. |
Ujjaimat tördelve elhelyezkedtem az egyik fotelban és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
- Ödvendek.. És bocsáss meg az udvariatlanságomért... Igen,kérnék egy pohárral. - mondtam gépiesen,majd megpróbáltam ellazulni,ami kis idő elteltével szerencsére sikerült is.
- Köszönöm. - vettem el a poharat,majd beleittam.
- Őhmm.... Idefele jövet egy banda idióta le akart teperni... Ennyi az egéssz, csak nem vagyok hozzászokva... - mondtam,majd megvontam a vállam.
- Egyébként azthiszem Arti egyszer mesélt rólad...vagyis azokról akikkel együtt lakik. Veled és A...valakivel, aki a testvéred azt hiszem. - nevettem fel már teljesen lazán. |
Meglepődtem a lány kérdésén de aztán mosolyogva kitártam előtte az ajtót. Hát ő biztos nem pazarolja az idejét felesleges dolgokra.
- Én Ness vagyok. – mondtam a lány után aki besétált mellettem a házba. – Öhmm…Arthur egy régi barátja. De ő most nincs itthon. – mosolyogtam, mert nem is tudtam mit kéne mondanom. Rengetegszer kellett azt hazudnom, hogy én vagyok a mérges barátnő, mire az összes kis csaj elrohant sietve, de most ebben nem voltam biztos. Mert azért mégis csak egy életre össze vannak kötve ezzel a csajjal, hála a köteléküknek.
- Akkor úgy látszik, végre nem én leszek az egyedüli tartósabb lány Arthur életében. – jegyeztem meg halvány mosollyal és láttam, ahogyan a lány felméri a környezetet.
- Öhmm, kérsz vizet? – kérdeztem tőle és már el is indultam a konyha felé, berúgva egy zoknit a kanapé alá. Általában elég nagy kupi van, de már az elején elhatároztam, hogy attól, még hogy lány lennék, nem fogok a fiúk után pakolni. Majd ők megteszik maguknak, nekem úgyse voltak vendégeim inkább csak nekik. Már ha ezeket vendégeknek lehet nevezni. Ahogy a lányra néztem egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon miért is feküdt le a Arthurral. Hiszen teljesen normálisnak tűnt, nem olyannak, mint a fiú nőcskéi általában. Egy valamiben hasonlított rájuk csak. Szőke volt. Valamiért a lányok között, akiket hazahozott túlcsordultak a szőkék. Hát én nem voltam szőke.
- Minden rendben? Kicsit ijedt arcot vágtál mikor kint megláttalak. – néztem rá, miközben elé csúsztattam a pohár vizet. Akkor esett le, hogy meg se vártam a válaszát, hogy kéri-e. |
Nagyot sóhajtottam mikor valaki ajtót nyitott. Egy lány, azonnal beaznositottam,hogy ő csak Ness lehet,mivel nem volt az a kurvás arca és tekintete és szemmel láthatóan fel volt öltözve,igy nem lehetett Arti egy újabb ágyasa.
- Szia,igen Zoé vagyok és őt keresem. Bemehetek? - mosolyodtam el és kissé siettettem a lányt,magamhoz nem hiven,mivel eddig mindig udvariasan kivártam,mig behivnak magukhoz,de nem szerettem volna találkozni egy újabb "olyan" csoporttal. Mosolyogva beléptem a házba,majd körbenéztem. Nem volt akkora rendetlenség,mint amire számitottam,de ezt még mindig nem lehet rendnek nevezni ami itt volt. |
Amilyen gyorsan csak tudtam tovább kapcsoltam a tévét, de csaknem megint szívinfarktust kaptam mikor meghallottam a csöngőt. Ohh te jó ég. Tuti, hogy eljött értem valami gonosz kaszás vagy esetleg egy zombi. Vagy mindkettő egyszerre. Mereven bámultam az ajtót, hátha csak rosszul hallottam és gyorsan kikapcsoltam a tévét, hogy hátha akkor elmegy a kint lévő félelmetes alak, mert azt hiszi, nem vagyok otthon. De újra csengettek, ezért lassan lábujjhegyen közelebb merészkedtem az ajtóhoz és kinéztem a kukucskálón, amit egyébként a legjobban imádtam a lakásunkban. Egy zilált hajú csaj volt az, akit még érdekes mód soha nem láttam. Végignéztem magamon, egy rövid farmer, egy szürke póló és felcopfozott haj. Csak kényelmesen, megköszörültem a torkom és lazán akkorára nyitottam az ajtót, hogy kidughassam rajta a fejem.
- Hello. – mosolyodtam el, és akkor egyből meg is éreztem hogy egy angyallal van dolgom. A lány ijedt kifejezése miatt kijjebb nyitottam az ajtót és aggódva pillantottam rá. – Segíthetek? – kérdeztem óvatosan a lányt. Rögtön gondoltam, hogy valamelyik fiút keresheti főleg, hogy én nem ismertem és mivel Alex nem az a mindenkivel lepacsizós ember csakis a lakásunk jómadarára gondolhattam.
- Arthurt keresed? – kérdeztem aztán egyből beugrott ki lehet. – Te vagy Zoe? Vagy Chloe? Vagy valami ilyesmi? – kérdeztem szélesen mosolyogva, mint aki végre megvilágosodott. Mivel Arthur nem nagyon beszélt a csajról csak keveset tudtam róla. Hogy hogyan is hívják. Na meg, hogy milyen az ágyban. De ezt a tényt inkább jobb szerettem volna nem tudni. |
Reggel felkeltem, elmentem bevásárolni és és....igazából ennyi. Semmi mást nem csináltam egész nap,csak a szobában gubbasztottam és a netet nyomkodtam a születésnapomra kapott laptopon. Este kilenc körül elhatároztam,hogy meglátogatom Arthurt,de előtte elmegyek és veszek egy üveg vodkát. Sajnos ez a kis vásárlás tovább tartott a tervezettnél,mivel belebotlottam egy csapat idiótába az utcán,akik részegen lesték az ártatlan kis lányokat. Engem is elkaptak,de az angyal erőm segitségével sikerült megszöknöm előlük. Ők meg csak pislogtak és ámuldoztak,hogy ez a csaj hogy a francba tud repülni?! Sajnos ez idő alatt a vodkás üvegem a földre esett és összetörött,igy üres kézzel érkeztem. Fogalmam sem volt,hány óra lehetett,de úgy döntöttem eltekintve ettől még benézek hozzá. Felsiettem a lakáshoz és becsöngettem. Kissé rémülten vártam,hogy valaki ajtót nyisson. |
Miután Alex meg Arthur lelépett valami buliba ahova nem lehet lányokat vinni, egyedül maradtam otthon. Mondjuk nem egészen értettem miért is mennének ilyen buliba, főleg Arthur de volt egy olyan sejtésem, hogy már megint kamuztak valamit. Ezért csak fogtam egy nagy adag chipset és letelepedtem az ócska tévé elé, amin alig volt adás és elkezdtem nézni az Amerika következő topmodelljét. Izgatottan rágcsáltam, és természetesen teljesen beleképzeltem egy modell bőrébe magamat.
- Az az ostoba Lisa. Tökre ki kéne ejteniük. – akadtam ki a fotel felé fordulva ahol általában Arthur vagy (esetleg, nagy ritkán és ünnepnapokon mikor leül velem tévét nézni )Alex hever. Csak teljesen megfeledkeztem róla, hogy most nincsenek itt. Hogyan is hagyhattak magányosan? Jó persze van amikor egyedül vagyok itthon, de ez akkora igazságtalanság akkor is. Hiszen ma van az évadzáró rész!!! Ezt kihagyni… nem is értem. Vettem egy újabb chipsdarabot a számban és visszapillantottam a műsorra. De pár perc múlva rájöttem, hogy elég unalmas a lakótársaim halálosan szenvedő arckifejezése nélkül ez a műsor. Ráadásul az a hülye Lisa nyert, amitől csak ideges lettem. Dühösen nyomkodtam a távirányítót és szegény, ha élőlény lett volna már tuti, hogy megfullad a markomban. Rápillantottam a telefonomra csak, hogy ellenőrizzem mennyi is az idő. Elég késő volt már, odakint minden sötétségbe burkolózott. Ahogyan azon tűnődtem mennyire rohadt félelmetes is lehet odakint, sikerült egy horrorfilmre kapcsolnom, amiben a csaj akkorát sikított, hogy ijedten ugrottam hátra, és majdnem leestem a kanapéról. |
[75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
