|
Témaindító hozzászólás
|
2014.05.20. 22:32 - |
 |
[23-4] [3-1]
| Visszatértem az emeletről már teljesen felöltözve. És gyanakvó mosollyal tekintettem a fiúra.
-Hát Mr.Mellétrafáltam bármilyen életed is van előbb maradtál itt takarítani Úgyhogy már nem hiszem el hogy ténylegesen bunkó vagy esetleg közönséges max arogáns.-lassan készülődnöm kellett mivel ma egy igen erős varázslatra készültem. A táskám is magammal hoztam és hátat fordítottam hogy ne legyen látható min fevékenykedek. Kihúztam a medálom a táskámból majd a kódexet és védőbűbájt vetettem a házra így óvtam a nem szükséges betolakodóktól. Mennie kellett Arthurnak de nem tudtam hogy közöljem vele hogy ideje elsietni.
-Nézd menned kell.-fordultam felé meglágyult arcal.Ma lesz az elsö órám mikor támadni tanulok mióta Lilith szóba hozta erre az alkalomra vágytam éreztem hogy kész vagyok rá vagy csak akartam hinni. Nehéz a mi fajunknak pártatlannak maradni de éreztem minél több idöt töltök ebben a falkában annál jobban húzom ki magam ez alól a kötelesség alól így ezek után nem rendeztem több bulit sem takarítós másnapot inkább megmaradtam magamnak és a kis fogadott családomnak. |
 Nem nagyon erősítette meg a gondolataimat, csak egy tapsal jelezte tetszését ( vagy nem tetszését ) az egésznek. Biztos voltam benne ,hogy jól beletrafáltam.. igazából minden második lány különlegesnek akarja gondolni magát, aki nem olyan könnyedén megszerezhető. Titokzatos.. és azt várja, hogy elérkezzen a szőke herceg fehér lovon. Nevetséges!! Mind ugyanolyan, alig van pár kivétel, hiába is próbálják törni magukat. Amikor belekezdett ebbe a valójában egy érzékeny kisfiú vagyok dumába muszáj volt ,hogy felröhögjek. -Csak szeretnéd szivem.. ne legyél naív! Olyan vagyok, amilyennek mutatom magam, törődj bele.- mosolyogtam, majd az utolsó megjegyzésére alig tudtam visszafolytani a nevetésem. Annyira mellé trafált amennyire csak tudott... Mit is mondott? Elkényesztetett gazdag gyerek, akinek idili élete van? Nem valami jó ember ismerő.. Nem akartam, hogy megsajnáljon és másképp nézzen rám, így úgy gondoltam inkább hagyom ebben a nevetséges tévhitben és csöndben maradok. -Hát ez nagyon nem jött össze.. aranyos vagy, hogy azt hiszed vannak érzéseim. De tudod egy lány se törte össze més a szívem.. Egyszeráűen seggfej vagyok, miért nem lehet ebbe beletörődni?- kérdeztem vigyorogva. -Tudod mindig volt egy nő aki ezt helyettem megcsinálja.. vagy ha nem.. akkor szartam az egészre.- magyaráztam, bár ez a női többes igazából csak Nessre utalt. -De ahogy látom ez még a nőknél se mindnek megy.- jegyeztem meg, majd én is lehuppantam a kanapéra. Amikor felment átöltözni, én ott maradtam és csak néztem a falakat.. lassan indulnom kellet. |
 Figyelmesen hallgattam a fiút miközben arra gondoltam , hogy valamit jól csinálok ha még mindig takarít.Volt benne igazság amit mondott , de csak félredöntött fejjel csavargattam a hajamat és lelkesen tapsoltam.
-Most én jövök.-törnöm kellett a fejem , mit is mondhatnék anélkül hogy megsértődjön , és abbahadja a hányásfoltok kitisztítását.-tehát...adod a menő srácot , aki teljesen fesztelen és gátlástalan , nyilván azért csinálod mert az első nagy szerelmed ott hagyott vagy valami ilyesmi.-még mindig a fotelban ültem és gondolkozóan néztem a pflafont.-szerintem több melltartót láttál életedben mint én és erre felettébb mód büszke vagy....én is az lennék.-mondtam nevetve.-viszont ami a folttisztítási technikádat illeti csak egy pár hónapja lakhatsz külön a szüleidtől és az idilli kis életedtől úgyhogy inkább segítek.-felemeltem a sarokban heverő takarítóvödröt és elővettem egy oldószert majd ráfújtam a foltra és mint egy tanárnéni magyaráztam a diákomnak mit is kéné csinálnia.
-Így első ránézésre ennyi.-ismételtem a szavait miközben felálltam és elpakolltam minden mosószert a fiú orra elől mert kezdtem aggódni , hogy tisztaság mániás.-nos hasznos volt a segítséged köszönöm.Nem zavartattam magam , hogy elmegy e vagy nem , csak lehuppantam ismét a kanapéra és lehajolva a támlájárl begyújtottam a mgtte lévő kandallot. Egy másodperc alatt melegség árasztotta el a szobát én pedig megint felrohantam , hogy átvegyem a hozú polár polot egy laza ingre.Egyfolytában a két zint kztt ingáztam ami miatt kezdtem kifárdni , az én lábaim nincenek hozzázokva a lépcőhoz. |
Amikor belekóstoltam a kávéba kicsit fintorral a lányra pillantottam. -Hát te sem viszed túlzásba a cukrot. Reméljük csak a kávét csinálod ilyen szarul.- vigyorogtam, majd elkezdtem kimosni a bútorokból a feltételezhetően hányás maradékokat. Igazán büszke munka volt, élvezetesen telt az egész. -Én már egy ideje itt vagyok.. de tudod az embereket nem tudom nagyon fejben tartani. Vagyis akik nem tesznek mély benyomást.. De ezzel a borzalmas kávéval sikerült jól megjegyeznelek.- húztam tovább a csajszit. Nem válaszolt a kérdésemre, de nagyon nem is rendített meg ez az egész, azt hiszem valahogy túl fogom élni, hogy nem tudom meg mi a kedvenc színe és melyik a kedvenc száma? A játék ötlete már jobban tetszett, legalább nem kell belegondolnom mit is takarítok. -Najó akkor kezdem, elég könnyű esetnek tűnsz első ránézésre. Szereted játszani a határozottat, de amúgy egy érzékeny lány vagy, aki esténként kisírja a szemét, amiatt, hogy egy csúnya fiú lehordta a kosár méretét. Keménynek akarsz mutatkozni, és rejtélyesnek.. más akarsz lenni mint a többi lány. Kelleted magad, de öt perc alatt bárki az ujjai köré tudna csavarni ,ha jól csinálja az illető. Apukád szigorúan bánhatott veled, ami egy nagy lelki trauma volt a tökéletes életedben. ..... így első ránézésre ennyi.- hadartam, és reméltem nagyon nem vágta be a durcit a lány, kíváncsi lettem volna ,hogy ő mit gondol rólam. |
Nagyon elkényelmesedett a házban , de amíg nem kérdezősködik ez nem zavart , vagy amíg nincs lábalatt. Elővettem a szokásos kávé zacot és felforraltam a vizet majjd leöntöttem , nem fáradoztam a cukorral meg a mézzel , gondoltam majd ha akar akkor feláll és kiszolgálja magát. Felnevettem a kérdései hallatán mialatt lefelé battyogtam a lépcsőn az italával a kezemben.
-Új?-néztem rá felhúzva a szemöldököm.-ebből a kérdésből ítélve itt te számítassz újabbnak.Odanyomtam a kezébe a kávét és lehuppantam a kanapéra, bár direkt elkerültem a gyanús körülmények között fellelt ovszer helyét.Figyelmen kívül hagytam a kérdéseit , nem mesélek senkinek sem magamról , így nehezebben találják meg a gyenge pontjaimat.
-És te mivel foglalkozol?-szegeztem fel hozzá a kérdést.-persze a csajokon kívül , ha jól tudom nagy szoknyafecér vagy.-kacsintottam rá nevetve.-vettél már részt csatában?-ezer kérdés felmerült bennem vele kapcsolatban de aztán egy játék is az eszembe ötlött , így palástolhatom a kifaggatásom eegy ismerkedős párbeszédre.
-Mi lenne ha kitalálnánk milyen a másik vagy az élete az úgy sokkal szórakoztatóbb , mintha elkezdenénk ecsetelni az unalmas életünket. |
-Nagy spanok lehettek a barátnőddel..- jegyeztem meg. -De ha ez megnyugtat nem ítélem meg sehogy.. nem nagyon érdekel.- kacsintottam rá, és reméltem, hogy ezzel lezárhatjuk ezt a jól kielemzett témát a barátnője melléről. Amikor elkezdte a KANAPÉN lévő óvszert gyújtogatni, kissé szívrohamot kaptam. -Te mi a szart csinálsz ember? Felakarsz égetni minket?- tártam nagyra a szemem, de szerencsére nem történt semmi. -Szuper.. most égett ondó szag lesz a házban.- röhögtem fel. -Mert ez végülis sokkal jobb ,minthogy kivitted volna a kukába.- tettem még hozzá, majd amíg ő felszaladt az emeletre kivittem a kukába a két zsáknyi szemetet. -Kávé? Ki vagy te?- kérdeztem csodálkozóan, mert ha ekkora seggfej voltam általában egy lánnyal, annak már örülök, ha nem rohan nekem. Ő erre meg kávéval kínál. -Khhm.. Kösz?- mondtam kicsit furán. Majdnem ledőltem a kanapéra, de aztán eszembe jutott, hogy mit művelt le a csaj itt az előbb és gyorsan felugrodtam. -Na és új vagy a városban? Mesélj valamit.- kérdeztem, és magam is meglepődtem milyen illedelmes lettem hirtelen. Szegény a végén még beleéli magát és azt hiszi mostantól normális stílusban beszélek majd vele. |
Elpirultam , észrevettem hogy be nem állt a szám csak folytonfolyvást beszéltem.
-Csak nem akartam hogy a mellei alapján ítéld meg....-ez elég furán hangzott még az én számból is , de megsem próbáltam magam kimagyarázni. A cigim lassan hamuvá vált amit én söpörtem fel az úgy szintén piszkos padlórol.Ránéztem Arthur tekintete mire irányul és undorodva elkezdtem fulldokolni. Azthittem elhányom magam. Megfogtam az öngyújtóm és elkezdtem égetni a gumit , mivel nem füllott hozza a fogam hozzanyulni. Gyorsan kinyitottam a fagyos idő ellenére az ablakot , hogy a mérgezőgáz ne terjengjen tovább majd én is kihajoltam a friss levegőre. Észrevettem , hogy a tisztás meglepő változáson ment keresztül , mintha sűrűbben borította volna a nvényzet. Egyértelmű , hogy Lilith kedvének tettszően megváltoztatta a helyet , ami nekem is az ínyemre volt.Visszazártam az ablakot és megint a srácra néztem majd körül vizslattam a helységet.Ami tegnap szétrombolódott azt mi nyom nélkül visszahoztuk eredeti formájába.
.Soha többé nem akarok gumit látni.-mondtam visszagondolva az imént eltakarított termékre.
-Egyébként nem volt csoportos orgia mivel az érintett két ember lent maradt mi pedig felmentünk.És az az én melltartóm.-odasiettem és kikaptam a kezéből a ruhaneműt.
-Tettszel nekem-mondtam elgondolkozva a fiúra nézve.-használd ki , ritka dolog ez a mi fajtánknál , hogy másik fajjal barátkozik.-közöltem bólogatva.Ismét felmentem a maradék fehérneművel az emeletre és bedobtam a szennyesbe.
-A szimpátiámat elnyerve kivételesen megkínállak kávéval.-ordítottam le a földszintre miközben beágyaztam a fekvőhelyem és beindítottam a mosógépet , és mindezt egyszerre. |
Olyan cuki volt, amikor elkezdet magyarázkodni a mellei miatt. Kicsit mintha komolyan vette volna az egészet. Vagy 10 percig erről dumált, én pedig csak vigyorogva halgattam. Összegyűjtöttem a piás üvegeket egy zsákba és a maradékot, hogy ne vesszen kárba megittam. -Értem.. elhiszem, hogy a barátnőd..- nyugtattam meg a lányt, bár azt nem nagyon értettem, hogy jön ide az, hogy hogy csókol a lány. -Mi az.. össze akarsz vele hozni? Vagy ez engem miért is érdekel?- kérdeztem tőle furcsán, miközben elkezdtem söpörni. -Úgy állok vele mint minden ember.. azthiszem. Nem is értem ez miért kérdés.. úgy tűnik mintha pap növendék lennék?- kérdeztem ,majd felkaptam egy újabb melltartót. -Ez is a barátnődé?- kérdeztem viccesen, majd elhajítottam. -Odanézz!- mutattam a kanapéra, ahol egy elhasznált óvszer ücsörgött. -mivan csoportos kefélés volt tegnap? Miből maradtam ki!- röhögtem fel, majd továb söpörtem. -Nincs az az isten, hogy én azt megfogjam.. az a gumi te rád vár szivem... - mondtam olyan határozottan, ahogy csak tudtam. |
Kicsit megenyhültem mikor a srác beállt segíteni bár nem volt túl tapintatos ahogy egy melltartt analizált.
-Nekem tkéleteen természetesen teltek a kebleim.-jelentettem ki szemrehányoan mikozben felvettem egy elég hosszú polot ahoz , hogy fedje a fehérneműmet majd a lépcsőn a srác után szaladtam takarítani.Meglepett hogy hajlando volt segétkezni , ez nem éppen rá volt jellemző megfigyeléseim alapján. Mikor idejottunk Lilith azt a feladatot rotta ki ránk hogy tartsuk megfigyelés alatt a kutyuskákat és én így is tettem , soha nem kérdőjelezem meg a szavait.
-A melltarto egyébként a barátnomé és tényleg kicsi mellei vannak.-mondtam miközben felszedtem egy cigis dobozt. Kihúztam belőle egy szálat , meggyújtottam és tovább folytattam a szemét szedegetést. Mostanában egyre gyakrabban dohányoztam bár ezek az emberi problémák nem igazán érintettek meg , néha túl érinthetetlennek éreztem magam dolgokhoz.-Viszont ahoz képest , hogy kicsik a mellei jól csókol.-kivettem a számból a cigarettát és belefújtam a levegőbe a füstöt. Jellemző volt rám hogy szeretek új dolgokat kipróbálni , de ez nem volt egyenlő , hogy az identitásom a lányok felé húz. A lakás egyre tisztább lett bár a bűz eléggé rontotta a helyzetet de nem nyitottam ablakot mert levegő helyett hó rontott volna be a helyiségbe.
-És te hogy állsz a bulikkal drága?-próbáltam felvenni a laza közvetlen stílust , hogy minél többet megtudjak róluk de nehezemre esett becézni őket , ilyenkor mindig valami hülye fintor ült ki az arcomra ami miatt félrehúztam a tekintetem. |
Vicces volt látni a csaj arcát, ahogy kikell az ágyból mérgesen, halálra rémísztve. Valami hülye port szorított a fejemnek, majd végül beérte egy szidalmazással. -Csak jöttem Alex helyett ellenőrizni, hogy minden rendben megy-e. De úgylátszik nagyon csípős kedvünkben vagyunk.- kacsintottam a lányra. -De megkell jegyezni, tetszik a pizsid.- húztam továb az agyát. Elég idegesítő lehettem, bár ki ne szeretné, ha velem kezdheti a napot. -Tudod mit?Annyira jófej vagyok, hogy segítek neked a takarításba, hogy addig is élvezd a társaságom.. mit szólsz?- kérdeztem, majd megfogtam egy meltartót a földről, és a melkasomra tettem. -Jesszus ebben mekkora szivacs van.. tisztára lehervasztó. Csak nem te vagy ilyen deszka?- kérdeztem, miközben méregettem a fehérnemű vastagságát. Egy igazi pöcs voltam , ami valószínű a tegnap esti ZH-nak tudható be. -Na kapj fel valamit, lent várlak.- siettettem a lányt, majd kimentem a szobájából és lerohantam a lépcsőn. Magam sem értettem, miért maradok itt segíteni, talán azért, hogy meglegyen a havi jócselekedetem, és megnyugodjon a lelkiismeretem. |
A tegnapi buli elég vadra sikeredett ezért úgy dntttem hogy ma az egész napot átalszom persze ez egy ilyen helyen elég instabil kijelentésnek hangzott. A falka tagok megbízhatatlanok voltak , mikor takarításra esett a szo mindenki elhúzott és egyedül maradtam ezzel a szemétdombal és onmagammal. Végre volt egy kis időm is nmagamra a napokban a szünet és az átkoltozés miatt de persze Arturnak ezt mindenképpen megkellett akadályoznia. Az ágyban feküdtem mikor hangokat hallottam de nem reagáltam semmit , gondoltam ha vámpír úgyse érdeklem ha farkas meg mit számít. Visszaaludtam nyugodt szívvel és hagytam hogy a betolakodó hagy ólálkodjon a házban a szeméten kívül amúgysem talál mást. Éppen félálomban kezdtek el lecsukódni a szemeim mikor az az idióta a magnofonba belekiabált. Mint egy őrült pattantam fel az ágyból és azonnal nekitámadtam a betolakodónak majd kikaptam a zsebemből az álom port , ami mindig nálam volt és fenyegetően az arcához szorítottam a zacskot. Beletelt egy kis idobe mire rájottem , hogy az újdonült falkatag az: Arthúr.
-MI a franc bajod van ember?-kezdtem el ordibálni vele.-ez a mi házunk hogy kerülsz te ide és tedd le azt az izét mert tonkreteszed!- kitéptem a kezéből a gyilkos hangosságú tárgyat és a fotelra fektettem.
|
Délután végre volt időm beugorni a falka kisházába, hogy megnézzem, minden rendben van-e. Persze sok időm nem volt, este Alexékkal motorversenyre akartunk menni, ami előtt még jó bejáratni a kicsikét. Egy fekete kapucnis pulcsit és egy farmert viseltem, vagyis szokás szerint szartam a külsőmre. Így is úgy is helyes vagyok, minek pazaroljam a drága időmet azzal, hogy a tükörbe csodálom magam. Kopogtatás után egyből be is léptem a házba, nem nagyon törtem magam azzal, hogy megvárjam amíg valaki kinyitja helyettem az ajtót. -Sziasztok! Van itt valaki? Megjött a kedvenc falkatagotok..- ordítottam, mert üresnek tűnt az egész kupleráj. Nem sokszor látok ilyet, de itt nagyobb a rendetlenség mint nálunk.. ami nagyon nagy szó! Pár piás üveg hevert szanaszét a pulton, a megromlott kaja szaga pedig elárasztotta a konyhát. -Baszki mintha egy kankolesszobában lennék.. hol vannak itt a lányok?- kérdeztem, bár nem voltam benne biztos, hogy bárki is hallotta volna. Beleszagoltam egy boros üvegbe, majd felhajtottam a maradékot. Amikor találtam egy cigis dobozt, abból is csórtam egy szálat, majd előkaptam a zsebemből az önygyújtót, és rágyújtottam. -Ekkora volt a tegnap esti buli? Ébresztő van emberek!- ordibáltam, kezdtem dühös lenni, hogy ennyire szarnak a fejemre. Vagyis inkább csak arra, hogy tegnap ZH-t írtam és nem tudtam eljönni. Benyitottam egy szobába ,ahol Yenda húzta a lóbőrt. Nem tudtam, hogy felkeltsem-e vagy sem. majd amikor megpillantottam a megafont az egyik sarokban, nem bírtam ellenálni neki.. Muszáj volt felvennem, és hangosan beleordítanom -Mindenki takarodjon ki az ágyából!! Takarítás van!- kiabáltam, amit valószínüleg a fél erdő is hallot. Annyira szerettem szivatni az embereket.. nincs jobb annál amikor másnaposan kell nagytakarítást tartani! |
Szerencsére sikerült visszaparancsolnom a könnyeimet a helyére és talán ez annak is volt köszönhető, hogy Arthur elég hamar átváltott a szokásos bunkó stílusára. Mélyen beszívtam a levegőt és mint egy sóhajt úgy engedtem ki. Ezután a beszélgetés után csak még rosszabbul éreztem magam mint előtte. A fiú ajánlataira bólintottam és végül mosolyt erőltetve az ajkaimra megfordultam.
- Hát jó, úgy fogok tenni. – mosolyogtam a fiúra mintha mi sem történt volna. – Egyébként meg már százszor elmondtam, hogy Bella nem egy liba. – ráztam meg a fejem összevonva a szemöldököm. próbáltam úgy tenni mintha semmi sem történt volna, és ebben egyébként elég jó voltam. Közben gyorsan megfordultam és az előbb elmosott tányérokat elkezdtem pakolászni. Értettem, hogy a fiú miért lett hirtelen ilyen bunkó hiszen én is undorodtam a hisztis énemtől. Kellett neked panaszkodni Ness. Ráztam a fejem hangtalanul és már csak arra figyeltem fel, hogy a srác valami motoros túráról beszél és csapódik az ajtó. Az ablakból néztem elviharzó alakja után, és egy pillanatra újra majdnem sírhatnékom támadt. Most már tutira biztos, hogy megutált. Futott át az agyamon és még pár pillanatig bámultam a fák között eltűnő fiú után. Aztán pár perc alatt ledobtam magamról a ruháim, és átváltoztam. A bennem élő szörnyeteg végre kiszabadult és valahogy volt egy kellemesen elégedett érzésem a szomorúság mellett. Kinyújtóztattam a farkas végtagjaim és futásnak eredtem az erdőben. Itt volt az idő, hogy végre kezdjek magammal valami hasznosat. |
 Megijjedtem önmagamtól, fura volt ez az előbbi kirohanásom. Nem mertem ránézni a lányra, így háttal álva neki, vizslattam a pultot. Próbáltam minél flegmábbnak és bunkónak tűnni, de ez se nagyon ment ,mert tudtam, hogy rosz kedvében van a lány. -Semmi okod nincs rá.. felejtsd már el, hülyeségeket beszélsz.- mondtam komoran, miközben azon gondolkodtam, hogy húzhatnám el minél előbb a csíkot. -Keress valami munkát.. az majd lefoglal. Mondjuk legyél pincérnő.. vagy dolgozz könyvesboltban. Mittudom én.. találj ki valamit.- válaszoltam ismét kicsit arrogánsabban mint előtte. -Azzal a szőke libával már jól összebarátoztál nem? Tudod aki abban az esküvői boltban dolgozik.. - ajánlgattam tovább, és így belegondolva oda el is tudtam volna képzelni Nesst. Úgy hallottam az az angyal csajszi már bolttulajdonos lett, mivel az előző tulaj elköltözött. Talán még helyettesnek is bevenné..
Beletúrtam a hajamba, majd megfordultam, így ismét szemben álltam a lánnyal. -Most viszont mennem kell, páran teszünk egy motoros túrát az erdőben.. Szia!- köszöntem el gyorsan, és igen furcsa lehettem egy külső szemszögéből nézve. Bár az erdei extrém motorozást estére terveztük, valamit gyorsan bekellet, hogy hazudjak... nem akartam rámozdulni szegény lányra. |
Látszott rajta, hogy pörögnek a gondolatok az agyában és a kijelentésére halványan elmosolyodtam. Valójában valahol mélyen tudtam, hogy kedvel engem, de a felindulásán muszáj volt megállapítani magamban, hogy fontos voltam neki. Tudtam, hogy a női alakok az életében eléggé ingadozók voltak, az anyját körülbelül annyit látta mint én a sajátomat. Mondjuk, míg én telefonálva láttam a lakásban idegesen járkálva, ő halál részegen. És míg rám vigyáztak a dadusok a villánkba bezárva, neki magának kellett boldogulnia az utcán. Nem igazán volt családja és valahol mi Alexszel ezt helyettesíthettük neki. Most pedig megpróbáltam elszakítani a családjától, amiért egy kicsit bűntudatom támadt de aztán eszembe jutott, hogy már ott van neki a barátnője. A hisztis ribancokról szóló előadásán szinte nem is figyeltem csak csendesen megráztam a fejem. Tudtam, hogy most pont olyan makacs vagyok mint a bátyám szokta mondani. Nem értem miért ragaszkodott hozzám ennyire, nem értettem miért választana engem a tökéletes élete helyett. Ahogy közelebb lépett felnéztem rá egyenesen a szemeibe. Megakadt a lélegzetem mikor elkezdett közeledni hozzám. Ha nem lettem volna száz százalékig biztos abban, hogy Arthur nem vonzódik hozzám egy kicsit sem akkor azt feltételeztem volna, hogy meg akar csókolni. Mikor elhúzódott végre levegőhöz jutottam, észre sem vettem, hogy eddig nem mertem lélegezni. Annyira le voltam döbbenve az előbbi jeleneten, hogy csak Arthur szavai később estek le.
- Épp ez az Arthur. Hogy nagyon is sok okom van rá. – nevettem fel, de végül megráztam a fejem. Úgy döntöttem nem vitatkozok vele többet mert így is egy idiótának éreztem magam. aztán belegondoltam, hogy mit éreznék ha Arthur hagyna itt engem. Biztosan én is így kiakadnék. De hát nem sokára meg fog történni Ness. Nem lesz rád szüksége többé. Nem fog többet a kanapén ülve hülyülni veled és nem fog többé halálra szívatni. Fel fog épülni az új élete és te nem leszel benne. Ezekre a gondolatokra összeszorult a torkom és majdnem könnyek lepték el a szemem. Nem érettem az egészet, nem értettem saját magamat. Most mégis miért kezdek el sírni Arthur miatt? Egy idióta vagyok.Összeszorítottam az egész fogsorom és inkább elfordultam tőle, ki akartam szabadulni ebből a helyzetből. Nagy valószínűséggel kiröhögne ha ismerné a gondolataim. Futott át az agyamon miközben próbáltam valahogy visszaszívni a könnyeim amik ki akartak buggyani. Mint valami öt éves. |
Amikor nem hitte hogy tényleg utána mennék, elmosolyodtam. Hogy lehet valaki ennyire önbizalomhiányos? Az egyetemet csakis magunkért csinálom, hogy ne maradjunk éhen és legyen hol laknunk,, de bármikor ott tudnám hagyni ha az kéne.. motorozni bárhol tudok, az angyalomat pedig meggyőzném, hogy jöjjön velünk. Kicsit bűntudatom volt, hogy nem gondoltam rá, de nem ő állt az első helyen a fontossági listámon, sőt mostanában alig látom. Biztos ebben az őrzős dologban is olyan érzéketlen vagyok mint a többiben. Carmen.. ő csak egyszerűen nem áll hozzám olyan közel, mint Ness és Alex. Ahhoz sok idő kéne, hogy ugyanolyan kapcsolatom legyen vele, mint velük, így őt is itt tudnám hagyni. Hosszas gondolkodás után végül ismét megszólaltam.
-Pedig tényleg így tennék.. kit érdekel a többi szarság?- vigyorogtam, ismét erősen fogalmazva. Rövid válasz volt, de nem akartam ezt így elmondani neki, a végén én hánynám el magam. -Te ..hisztis ribanc? Tudod kikre használom ezt a jelzőt? Akiket pár óra alatt betudok úgy fűzni, hogy ott is aludjanak nálam.. aztán másnap az összes unalmas problémáikat rámzúdítják.- kezdtem magyarázni, mert nem értettem, hogy ribancozhatja le magát. -Úristen apuci nem vette meg azt a drága parfümöt.- utánoztam őket. Reméltem, hogy végre rájön a lány, hogy nincs egyedül. Megint a szemébe néztem, próbáltam kitalálni mire gondolhat, de nem tudtam. Hirtelen elragadott valami, és erős késztetést éreztem rá, hogy megcsókoljam. Egyre közelebb hajoltam hozzá, és belemerültem az arcába, majd a másik pillanatban elhúzódtam tőle. ~Mit művelsz?? Azonnal fejezd be!!~ szólalt meg egy gondolat a fejemben. Annyira hülyén éreztem magam, de gondolom csak egy pillanatnyi elmezavar volt az egész. -Khmm bocs.. Remélem nem lesz több rinyálás emiatt.. nincs okod rá!- váltottam újra a flegma hangnemembe. |
Meglepődtem mikor hirtelen váltott, és halványan elmosolyodtam magamban. Mindig olyan bunkónak és nemtörődömnek akar mutatkozni mindennel, de mégis képes átérezni az emberek helyzetét. Ez az egyik olyan tulajdonsága volt amiért nagyon szerettem. Tudtam, hogy nem fogja komolyan venni a problémámat, azt is sejtettem, hogy nem fogja hagyni, hogy elmenjek. Idióta voltam, hogy szóltam neki egész egyszerűen le kellett volna lépnem. Mikor kijelentette, hogy örökre a nyomomba lesz egy pillanatra éreztem, hogy belül a szívem hevesebben ver. Imádtam mikor ilyeneket mondott nekem, de az agyam azonnal el is nyomta egy gondolattal ami természetesen ki is szaladt a számon.
- Miért tennél ilyet Arthur? Itt van az angyalod, itt van az egyetemed és itt van a barátnőd, sőt még itt van a munkahelyed is, ha ezt egyáltalán munkának lehet nevezni. Miért jönnél utánam? – mosolyodtam el hitetlenül miközben megcsóváltam a fejem. Akkor leesett miért éreztem magam még rosszabbul mostanában. Azok az emberek akik eddig egyfolytában körülöttem voltak, egyre jobban elfoglalták magukat és teljesen feleslegnek éreztem magam. Talán egyedül Bennel tudtam elfoglalni magam, akit általában mindig elkísérgettem mindenhová. Vagy otthon sütöttem, hogy valami hasznosat csináljak. Esetleg Emilynél lógattam a lábam, vagy Tammyt idegesítettem halálra ha ők ráértek. De már semmi sem volt a régi, legalábbis egyre jobban úgy éreztem.
- Itt van az egész életed Arthur. Sosem jönnél utánam és nem hibáztatnálak. – nevettem el magam végül keserűen. Egyre rosszabbul éreztem magam és nem tudtam mi segítene igazán. De attól, hogy itt panaszkodtam a srácnak csak még borzasztóbb volt az egész. Nem elég, hogy keményen tanul és dolgozik én meg csak otthon döglök a kanapén és utána panaszkodok neki.
- Tudod mit? Felejtsd el, hogy ezt mondtam, most egy hisztis ribancnak érzem magam és tudom azokat mennyire utálod. – ráztam meg a fejem gyorsan és felpattantam a kanapéról. Közben lázasan gondolkodni kezdtem hova is dobhattam le a dzsekimet, mert az volt az első számú célom, hogy minél hamarabb kimenekülhessek a szobából. |
Ahogy kotonásztam a hűtőbe és egy gyors pillantást vettem Nessre, rájöttem, hogy van valami baja. Gyorsan megtudtam állapítani, hisz sok éve simerem már, tudom mikor van maga alatt. Ilyenkor engem is elfog a szomorúság, utálom így látni.. biztos azért van, mert sokat éltünk már együtt. -Jól vagy Ness?- kérdeztem komoran, teljesen másik hangnemben beszéltem mint az előbb. Eltűnt a viccelődős, bunkó fiú. Leültem mellé, majd az arcát kezdtem vizslatni. Borzasztóan vígasztalok, ezt mindenki tudja, de nem akartam ,hogy egy percnél is tovább búslakodjon a lány. Amikor bejelentette, hogy elakar költözni, nagyon kiakadtam.. de persze nem mutattam. Elkezdtem gondolkodni, mi baja lehet.. Biztos voltqam benne, hogy a sok liba az oka, vagy az, hogy állandóan szekálom. Egy percre elegem lett mindkettőből, bármit megteszek csak ne költözzön el! Aztán kiderült, hogy csak az a baja, hogy a nyakunkon van Alexel. Akaratlanul is elnevettem magam, ami nagyon hülyén jöhetett ki, de mindketten tudjuk milyen kellemetlen, tuskó tudok lenni. -Te tényleg azt hiszed, hogy lábalatt vagy?- kérdeztem mosolyogva -Nélküled nem is lenne ugyanolyan a ház.. ha elmész, úgyis utánad megyünk Alexel, szóval ne fontolgass semmi ilyesmit.- mondtam határozottan, mivel így is gondoltam. -A nyomodban leszek amíg élsz.. najó ez egy kicsit betegesen hangzot.. de érted a lényeget.- mosolyodtam, és reméltem, jobb kedvre derül majd. Bár nem hiszem, hogy a nagy vígasztaló dumámmal sikerült elérnem bármit is. |
Annyira el voltam gondolkodva, hogy már csak arra eszméltem, fel, ahogy Arthur kicsapja az ajtót. Gyorsan elkaptam a tekintetem a meztelen felsőtestéről, és éreztem ahogy az arcomat mély pír lepi el. Oké, hogy számtalanszor láttam már félmeztelenül de az alsőbb részekre annyira nem voltam kíváncsi.
- Őszintén szólva örülnék, ha felöltöznél. És nem, fogalmam sincs hol vannak a ruháid. Egyébként nem adtál rossz ötletet, de majd valamikor máskor kell megvalósítanom. – nevettem fel egy kicsit erőltetetten. Arthur boldogan cseverészett mögöttem és a hűtőt nyitogatta én pedig még mindig a kanapén ültem háttal neki. Igazi nyomott hangulatban voltam ami egyébként nagyon ritkán szokott elkapni, nem is értettem mi van velem és miért nem pörgök annyira. Idén még a karácsonyt sem vártam annyira mint a többi évben. Az a röpke gondolat sem tudott felvidítani, hogy kiszúrjak Arthurral. Pár pillanatig ücsörögtem hallgattam a fecsegését aztán feltápászkodtam a helyemről és szembe fordultam vele.
- El akarok költözni tőletek. – jelentettem ki egész egyszerűen Arthur szemébe nézve. Azt nem voltam képes kimondani, hogy lehet, hogy hazamegyek ezért csak ezzel kezdtem. Meg aztán mit csinálnék Bennel? Talán velem jönne? Talán Rubyval maradna? És én visszajönnék ide valaha? Talán miután elvégeznék valami egyetemet és munkát találnék újra felkeresném őket.
- Csak a nyakatokon vagyok. Jobb lesz ha eljövök onnan. – ismételgettem, hogy egyre magabiztosabbnak tűnjek. Noha egy kicsit sem voltam az. |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
