|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:11 - |
 |
[55-36] [35-16] [15-1]
Kiöltöttem nyelvemet a megjegyzésére.
-Elbúcsúztam aggódó anyáimtól és apáimtól. Néha tényleg fura ha két ember is úgy ordít le, hogy "Kislányom" -vigyorogtam, majd belékaroltam.
-Csak hajrá. De ajánlom, hogy széplegyen, vagy fenékbe talállak billenteni. -fenyegetőztem viccesen- Uram... Bár nem is tudom. -tettem hozzá és végleg befogtam a számat. |
Nagyot vigyorogtam a lány szavain,majd beleegyezően bólintottam. És mikor már elment akkor fogtam csak fel,hogy eljön velem, szóval kiváncsi rám. Remek. Talán itt az alkalom és visszaszerezhetem őt... Alig tartott pár percbe és már vissza is jött, viszont mikor kijelentette,hogy mennyi percbe telt neki felnevettem,majd mutatóujjammal végigsimitottam arcát.
- Drágám, a két és fél perc több,mint az egy perc, szóval ezt bebuktad. - hecceltem nevetve,majd karomat felemelve vártam,hogy belém karoljon.
- Hölgyem, elkisérhetem egy varázslatos helyre? - kérdeztem felemelt fejjel és kicsit vicces hangon. |
Bólintottam majd ellöktem magam a fától.
-Ha vársz egy percet, leadom a drótot és jövök. -szóltam majd megmarkoltam a fegyverem és ismét a fiúra néztem.
-De mi nem találkoztunk. -kacsintottam majd futásnak eredtem. A házhoz érve leadtam, hogy mi a tantusz és leraktam a szobámba a cuccom. Átöltöztem egy kevésbé foltos ruhába, a véres pólóm pedig Merlin kezébe nyomtam. Adtam két puszit mindenkinek és bejelentettem, hogy későn jövök. Gyorsan visszafutottam és megnéztem az időt.
-Két perc harminc másodperc. Jó vagyok, vagy jó vagyok? -tártam szét a karjaimat. |
Nem örültem annak amit hallottam és,hogy Rachel ennyire szenved, de elhiszem,hisz ők a szüleink voltak és úgy szerettek minket, mint két hatalmas gyémántot.
- Én megvagyok, de még unalmasabb az élet egyedül, mint akárhogyan. Egéssz nap csak bent üldögélek a bérelt lakásomban és alszok. - vigyorogtam egy nagyot,majd tovább folytattam.
- Azt hiszem meg kellene egy találkát szerveznem Rachellel, vagy ráveszem őt,hogy jöjjön el velem, viszont nem akarom elszakitani őt a többiektől. - mondtam kicsit sajnálkozva, aztán Lilly szemeibe néztem.
- Neked nincs kedved eljönni velem? - nevettem fel halkan, bár gondoltam,hogy a válasza a "nem" lesz. |
Halkan nevettem amikor a függetlenségéről beszélt. Én is annak tekintettem magam egy bizonyos mértékig.
-Vacakul. Gyászmenet az egész hely. Én megvagyok. Nem vagyok képes egy hónap után is sírni. De Rachel... Néha úgyérzem mintha sosem apadnának el a könnycsatornái. -ráztam a fejem.
-És te? Milyen is az a független lét tulajdonképpen? -kérdeztem pimaszan és már törtem a fejem a válaszain és az azokra jól illő visszaszólásaimon. Biztos voltam benne, hogy jól megvan, de abban is, hogy tökéletesen ugyan azt csináljuk mind a ketten. Csak én támaszkodhatok a családra. |
Figyelmesen végighallgattam a lányt,majd én is nekidőltem egy fának és egy pillanatra az égre néztem, majd újra vissza Lillyre.
- Olyan jó lesz egyedül, korlátok nélkül élni. Nem fog nekem senki sem parancsolgatni, főleg nem a szüleim gyilkosai. - fintorodtam el,majd egy ideig fapofát vágva bámultam magam elé. Aztán észbe kaptam és visszanéztem a mellettem álló barna hajú leányra.
- Hogy van a falka? És elsősorban te meg Rachel? - újra felvontam szemöldökömet egy másodpercre,majd még egyet fordultam és igy szembe álltunk egymással. |
Megvontam a vállam és én is elmosolyodtam.
-Tisztítok. Mindenki más elfoglalt, így engem elküldtek, had szaladjak a menekültek után. A lelkemre kötötték, hogy csak akkor használjam ha rám támadnak. -böktem a fejemmel a véres bárd felé- Nem szeretnek együtt működni.
Féloldalasan nekidőltem a fának és összefontam a karom. Jó volt békében látni a fiút. |
Széles vigyor húzódott az arcomra,mikor meghallottam Lilly lépteit a hátam mögött és méllyen a levegőbe szippantottam,mikor a szél magával hozta illatát. Hatalmas lendülettel megfordultam és a lány szemeibe nézve megráztam a fejemet.
- Nem, most csak sétálgatok. Már reggeliztem, ebéd az meg...Hmm...Most kihagyom... - mondtam mosolyogva,majd a fának dőltem és felvont szemöldökkel néztem Lillyre.
- Na és te? Mit keresel itt egy bárddal a kezedben? |
Fütyörészve lóbáltam a bárdomat amit a tisztításra vittem magammal. Feladatúl kaptam, hogy a megbúvó vérszívókat, akik bevették magukat a területünkre, kitisztítsam. Természetesen a hullákat is el kellett ásnom. Három napja csináltam a melót, és már szinte az egész erdő tiszta volt. Dudolászva folytattam az utamat. Persze símán küldhettek volna mást is, de én voltam kéznél. Nem gyászotam még mindig és nem gyógyítottam a többieket. Kissé kezdtem unni ezt a "megtisztelő" kasztot. Épp egy ágat hajtottam félre amikor megláttam a vörös buksit. Elmosolyodtam és direkt hangosan sétáltam Nate mögé.
-Vadászgatunk, vadászgatunk? -kérdeztem játékosan miközben a hatalmas balta alakú bárdomat a fához illeszettem. Mára elég volt a melóból. |
Egy terepmintás nadrágban,sötétzöld dzsekiben és fekete bakancsban szaladgáltam az erdőben. Talán egy kicsit úgy festhettem,mint egy vadász, de nem igazán zavart, hisz az is vagyok, annyi a különbség, hogy én emberekre vadászok,nem pedig állatokra. Most viszont csak sétálgattam céltalanul gondolkodva az erdőben és a tavasz illatát élveztem ami már a levegőben szállt. A polleneket vitte a szél és a fák rügyezni kezdtek. Csodás,meleg idő volt és a nap hétágra sütött. |
Nagyot kuncogtam a lány válaszán.
- Valami isteni szikrára számitottál, cica? Ne gondold,hogy én vagyok maga Jézus. - néztem a lányra még mindig nevetve. Egy ideig figyeltem lépteit, majd elindultam a másik irányba, a menedékházba. Hisz beszélnem kell Mikeékkel.
LEZÁRT KÖR! |
 -Hát ezért a válaszért nem érte meg-mondtam kicsit szemrehányóan , mintha ez az ő hibája lett volna.Nem erre számítottam , kezdett urrá lenni rajtam az idegesség és a csalódottság.Nincs szükségem barátokra , mivel mindig utazok és nem tudom még hol fogok lehorgonyozni.Megkérdőjelezem a látomásait.-Ha tehetném visszakérném a vérem-mondtam és további céltalan gondolataimtól vezérelve tovább mentem az erdőben visszase néztem.A látomásnak sem értelme sem jelentősége nem volt , nem lettem tőle több. |
Önelégült vigyor terült szét az arcomon mikor igent mondott és elsöpörtem a válláról szőke tincseit,majd a nyaka fölé hajoltam.
- Nyugi,nem fog fájni. Csak egy kicsit bizseregni fog, 100 évem volt rá,hogy kifejlesszem a techmikámat. - mondtam mosolyogva,majd belemélyesztettem szemfogaimat a lány nyakába. Lehunytam szememet és miközben szivtam a vérét a látomás is megjelent előttem. Nagy társaság, szeretettel teli élet. Elemeltem a nyakától a számat,majd megtöröltem a nyakát is és a számat is.
- Köszönöm. - mondtam vigyorogva. - Nos, a látomásban annyi szerepelt, hogy rengeteg barátod lesz,akikre bármiben számithatsz és mindig melletted fognak állni. - meséltem a lánynak. |
Egy korty vérért.....bármit megadnék , hogy lássam a jövőmet.A mosolyom egyre nőtt és közelebb csúsztam hozzá és a fülébe súgtam-Csak nyugodtan-rideg nyugalom lett úrra rajta és vártam , hogy a vérem kicsit megapadjon.Nem próbáltam felállni , vagy nemet mondani , mert muszáj volt tudnom , az mindent megváltoztatna.Tudnám mi a célom , hogy miért vagyok itt , hogy mit kell tennem.-Ráérek , de azért siess , hogy ne fájjon-mondtam és egyre közelebb csúsztam hozzá. |
- Csak unaloműzésként csinálom. - mondtam lehajtott fejjel és az avarban kezdtem el turkálni egy kisebb ág darabkával. Mikor a lány közelebb jött és a jövőjét akarta tudni elvigyorodtam,felemeltem fejemet, egy erős és határozott mozdulattal elkaptam a kezét és magam mellé rántottam őt le a földre.
- Megmondom a jövődet, cserébe egy korty véredért. - mondtam a lány szemeibe nézve és vártam a válaszát. |
Megtorpantam.Enyhén gonoszan elmosolyodva néztem vissza rá és úgy döntöttem csak a javamra vállhat , ha nem menekülök.-Tehát látod a jövőt-egyre közelebb mentem hozzá , még mindig azzal a fura mosollyal az arcomon-Jela vagyok-válaszoltam a korábban elhangzott kérdéseire-miést érdeked az neked , hogy a farkasok tudják a jövőjüket?-nem igazán érdekelt , hogy mi a válasz , csak úgy rákérdeztem , viszont volt egy kérdés , ami annál inkább izgatott....-MI az én jövőm?- tettem fel a kérdést még mindig közeledve hozzá , mostmár nem kerültem a tekintetét. |
Végighallgattam a lányt, szememmel pedig követtem lépteit.
- Mi ez valami kihalgatás? - nevettem fel halkan,majd folytattam.
- Najó, jön az unalmas sztori amit minden kis tudatlan embernek el kellett eddig mondanom. - súhajtottam. - A látó egy olyan ember, aki ha megérint valakit látja azt a dolgot ami a közeljövőben fog vele történni. Ennyi az egéssz. - mondtam vállat vonva, majd egy pillanatra lenéztem a talajra, aztán újra vissza a lányra. |
Máris szimpatikusan tekintettem a srácra.Szóval látó és beszélni akar a falkával.így már értem.Láttam , ahogy lassan lecsúszik a fatövéhez így én is lecsúsztam a fatövébe melllé és kicsit közelebb csúsztam hozzá , hogy ne tűnjek annyyira udvariatlannak.Miért akar beszélni a falkával és mit csinál pontosan a látó?Feszélyezve kezdtem magam érezni , így inkább felálltam és elkezdtem csak úgy támolyogni a fa körül.-Tehát látó....-kezdtem bele a monológomba-és mmit csinál egy látó , ha vámpír vagy miért akarsz beszélni a falkával?-megálltam előtte és felvéve szigorú tekintetem karbafontam a kezem. |
Újra felnevettem a lány kérdésén és beletúrtam a hajamba.
- Az alfával meg a töbiekkel akarok majd beszélni, ismernek engem. Én vagyok a látó. - mondtam a lánynak kicsit unottan,mivel ezt már jópárszor eljátszottam az évek alatt. Újra és újra végignéztem a lányok. Szöszi, csillogó,világos szemek, tipikus angyalka.
- Na de a neved még mindig nem mondtad. - mosolyogtam a lányra kicsit kedvesebben,majd lassan lecsúsztam a tövéhez és leültem oda. |
Megdöbbentett a reakciója.A hátam mögé suhanva mélyet szippantott a nyakamban.Még mindig nem voltak tiszták a szándékai.A nevemet akarta tudni.Azthiszem felesleges lett volna köntör falaznom ,csak kerekperec rákérdeztem , miután ismét a szemem elé került és a hidegrázás végigfutott rajtam-Mit akarsz ?-nagyon "nyitottnak" tünt és nem értettem miért nem öl meg , talán megkellett volna kérdeznem , azt azért nem , nem akartam ennyire meghalni.Vele szembe támaszkodtam a fának és vártam a reakcióját. |
[55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
