|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:09 - |
 |
[48-29] [28-9] [8-1]
Mikor Bella átölelt, igazából majdnem elsírtam magam. Egyszerűen éreztem, hogy ez így helyes és lehet, hogy a szüleim furcsának fognak tartani, de úgy éreztem már Bella nem csak, hogy a családom része, hanem valamennyire az én részem is. Éreztem azt a köteléket közöttünk, amit már azóta bennem van, hogy először belénk botlott a tengerparton. Elmosolyodtam és aztán láttam, hogy a lányok szépen sorban elindulnak. Majd utánuk én is karöltve Bellával, elől megtartottam a szoknyámat nehogy rálépjek és eltaknyoljak (pedig az elég hű maradt volna hozzám). Elmosolyodtam, ahogy elém tárult az egész vendégsereg egyedül azzal a csapat idegennel nem voltam megelégedve az utolsó sorban. De inkább csak Mike arcára koncentráltam és ahogyan elindultam felé az összes aggodalmon, izgalmam és dühöm elszállt helyette arra gondoltam mennyire de mennyire…nagyon szeretem és hogy mennyire, de mennyire nagyon hideg van itt fent. Rá se mertem nézni a szüleimre csak egyenesen Mike szemébe néztem és mikor Bella átnyújtott neki elmosolyodtam. Úgy éreztem, most vagyok a legnagyobb biztonságba és senki sem tudja ezt az egészet félbeszakítani egészen addig teljes nyugodtsággal voltam míg meg nem éreztem egy ismerős de mégis mostanra kissé ismeretlen szagot. Nate? Eljött volna? Láttam, hogy Mike kiszúrt valamit fölöttem, de finoman megsimogattam a karját, mert az anyakönyvezető éppen az ő szövegét mondta mit kéne majd ismételnie. Természetesen a ceremónia lezajlott, még Luara sem tudtam haragudni mikor előbújt a bokrok közül. Azután, hogy elcsattant az első hitvesi csókunk kezdődhetett volna a nagy boldogság meg minden, hogy Mrs Dearmanné váltam, de az édes férjecském, egy roppant aranyos tervvel állt elő. Egyszerűen berohant velem a tengerbe. nyáron rengetegszer leugráltunk itt, de konkrétan nem akartam az esküvőm napján a legszebb ruhámba leugrani. Most már nincs mit tenni. Gondoltam mikor körülölelt a fagyos víz és Mike is.
- Én esküszöm megkeserítem az elkövetkezendő hatvan évedet. – nyögtem ki két hullám között ami pofán csapott. Ahogyan kiúsztunk a vízből, egyfolytában szidtam a férjemet és magamat, hogy hogyan mehettem hozzá, a világ leghülyébb emberéhez. De aztán ahogy megláttam hogy mindkettőnk ruhája csupa víz elkezdtem nevetni. A nevetésem viszont eléggé alábbhagyott mikor megéreztem a hideg szelet, ahogy végigkarmolta a vizes testemet. Mike addigra eltűnt mondván menjünk a tisztásra. Bella sietett le hozzám egy paplannal és addigra már újra nevettem.
- Bella, most mentem hozzá a világ legidiótább emberéhez. – néztem magamra hitetlenül. – Most mit vegyek fel? – néztem a lányra kérdőn, és a szétázott ruhámra ami egyenesen a testemnek tapadt. – A vendégek ugye elindultak a tisztásra? – kérdeztem idegesen, reméltem, hogy így nem fognak meglátni.
Folyt.köv:Tisztás (ezután midnenki oda írjon) a vendégek emgérkeznek oda és nem sokára jön az ifjú pár |
Mike felém tart,felém és Lilly felé és nem túl kedvesen... Közelebb lépek,mosolyogva,hátha megenyhül a szive,de nem. Egy hatalmas csattanás, az arcomon bizsereg, de csak egy kicsit. Ha ember lennék talán még a fejem is lerepült volna az ütéstől...
- Figyelj,Mike.... - próbálok magyarázkodni,de ő csak mondja a magáét. Elsétálok az ajándékért és a srác kezébe nyomom.
- Lilly nem tehet róla. Úgy gondoltam, ideje lenne kibékülni,vagy ha azt nem is....annyival tartozom nektek,hogy eljöjjek az esküvőtökre és hozzak egy kis apróságot.... - mondom halkan,majd Mike válaszára meglepődök....nem is kicsit....
- Jó...Akkor induljunk... - mosolyodom el,majd intek Lillynek,hogy jöjjön.
Fogalmam sincs miért, de hiszek a fiúnak... Félmosollyal veszem át a dobozt,amiben valószinűleg tányérkészlet vagy valami hasonló lapulhat.
- Na rendben, ma fordulópontkoz érkeztünk. Meghivtam az új falkát az esküvőre, nem érdekel a véleményük, gyere te is el a lagzira... De igérd meg,hogy beszélsz a testvéreddel... Persze ez nem jelenti azt,hogy vissza is kölzöthetsz hozzánk, te oda többé nem jöhetsz.... Undoritó dolog volt amit műveltél. - elfintorodom,majd elindulok le, a sziklaszirtről.
|
Az orrnyergemet maszírozva konstatáltam Mike érkezését.
-Frenetikus! -sóhajtottam a pofont hallva. Régen talán rosszúl lettem volna a gondolattól, hogy Nate-et bántják, de amikor tudatába kerültem milyen is átélni ezt a fájdalmat vámpírként, már nem igazán érdekelt. Lazán felálltam és zsebrevágott kézzel figyeltem az eseményeket.
-Figyelj Mike, az én hibám. -sóhajtottam a párost nézve- Én mondtam, hogy itt lesz az esküvő. Azt hittem... -hírtelen abbahagytam a beszédet és nagyot sóhajtva legyintettem- Megénzem Rinát.
Lassan lépkedtem a bakancsomban a fiúk mellett. Nem bírtam megállni, hogy vissza ne nézzek. Csak a szikla széléig mentem és lenéztem. Irina hangját elnyelte a tenger, de én tisztán kitudtam venni szitkozódását. És azt, hogy vett egy pótruhát. Okos.
-Jaj Mike! -nyüszítettem. Fejcsóválva gondolkoztam, hogy mit is tehetnék. |
Megcsókolom a menyasszonyomat és gyorsan lezajlik az esküvő. Azonban a csók után furcsa szagra leszek figyelmes. Egy vámpir szagára,ami nem Lillyé... Könnyen beazonositom, Nate és Lillyvel cseverészik. A szag irányába fordulok és meg is pillantom a vöröske vigyorgó fejét. Legszivesebben odemennék és szétverném azt az idegesitő buksiját, de még nem lehet, jön a meglepetééés. Kissé gonosz vigyorral az arcomon Rina szemeibe pillantok.
- Jöhet az első kalandunk, férj és feleségként? - nevetek fel halkan,majd meg sem várva válaszát felkapom és elkezdek a szikla pereme felé futni. Szoritásom még erősebbe válik és egy határozott ugrással Rinával a kezeimben levetem magunkat a szikláról. Hihetetlenül felszabaditó érzés ez,mindennél jobban imádom...najó,nem mindennél...Rinát imádom mindennél jobban.... Hallom az emberek sikolyát,némemlyikük pedig nem sikolt,hanem nevetve szalad felénk. Nagy csobbanás, és a vizbe érünk... Egy pillanatra elengedtem Rina kezét,mikor beértünk a vizbe, most viszont újra megfogom és magamhoz is szoritom őt.
- Szeretlek, asszonykám. - nevetek,majd hosszú csókot nyomok ajkaira és kiúszunk a vizből.
- El kell intéznem valamit, ti menjetek addig a tisztásra. - mondom,majd egy másik ösvényen felsietek a sziklaszirtre. Az emberek eltűntek,mindannyian elindultak a lagzi helyszinére. Csak Nate és Lilly szagát érzem. A vöröske előlép,még mindig azzal az idióta vigyorral a pofájám,én pedig közelebb lépek hozzá és egy hatalmas pofont lekeverek neki.
- Hogy képzeled? - üvöltök. - Ha tönkre mered tenni ezt a napot, én megöllek!! Hol hagytad a főnökeidet? Azok is itt vannak, te... - elhallgatok,majd beletúrok vizes hajamba.
- Miért jöttél ide? - kérdezem már nyugodtabban. |
 Egyedül én lelkesültem nagyon arra a hírre, hogy esküvőre megyünk. De hát egy esküvőben minden jó…Ez a szerelem egyesülése, a világ legszebb dolga, és akárhogy is magyaráztam ezt a bátyámnak vagy Arthurnak, esetleg Tammynak mindegyik elhessegetett. Az autóban viszont nem volt tovább menekülési útvonaluk ezért végigdumáltam az utat, viszont amikor Arthur bekapcsolta a kedven számomat hangos éneklése kezdtem. Pár perc múlva elérkeztünk a sziklaszirthez ahol boldogan ugrottam ki a kocsiból és igazítottam meg a világoskék ruhámat. Hatalmas vigyorral néztem séz ta vendégseregen, és éppen annyira belemerültem az emberek arcának vizsgálatába, hogy csak azt vettem észre, mikor a bátyám rámbízta Arthurt.
- Arthuuur, remekül fogunk szórakozni. Ugye majd táncolsz velem,ugye? – néztem rá hatalmas csillogó szemekkel. De szerintem már rég nem velem foglalkozott mert éppen egy miniszoknyába mellettünk elsétáló csajocskát nézett végig, pontosabban az alsó fertályát. Tarkón is csaptam, nagy nehezen mert az én alacsony termetemmel ez egy komoly kihívás volt. Lazán hátrasöpörtem ét csokoládébarna hajam és egy elégedett mosollyal a fiúba karoltam.
- Uhh oda üljünk. – mutattam az első sorba- látni akarom a vőlegény arcát. csicseregtem izgatottan de Arthur betuszkolt a hátsó sorba Alex és ő közé ezért hátulról kellett nyújtózkodnom. Nem sokáig mert elindult a zene és megjelentek az álomszép ruhába bújt koszorúslányok.
- Nézd, nézd -ráncigáltam Arthur karját, aminek nem örülhetett nagyon. – NAGYON SZÉP. –artikuláltam hangtalanul, nehogy megzavarjam a bevonuló zenét aztán megjelent a mennyasszony és mindenki felállt. Nagy szemekkel néztem és vigyorogtam, olyan szép volt mint egy porcelánbaba. Csodálatos volt a ruhája és a haja meg mindene. Mikor odaértek az oltárhoz egy másik koszorúslánnyal aki kísérte elmosolyodtam. a vőlegénye olyan szerelmes volt. Annyira az esküvőre fókuszáltam, hogy csak arra eszméltem fel, hogy undorító bűz csavarja meg az orrom.
- Bah. – ráztam meg a fejem, és fintorogtam mire az előttünk ülő idős nő hátra is fordult hogy mi bajom. Tuti, hogy ember volt, azért nem érezte. |
Halványan elmosolyodtam Alex reakcóján. Ezt szerettem benne. Nem vette magára a dolgokat és bármikor lehetett vele csipkelődni anélkül, hogy veszekedésbe torkollott volna. Pontosan ezért emeltem fel a hátsófelemet a székről és néztem a bevonuló lányra. Mert fiatal volt. Egyszerű fehér ruhába haladt és feltűzte a haját. Csak semmi csicsa. A gusztustalanur boldog és rózsaszín ruhácskák mellett, amiket a koszorúslányok viseltek, megláttam egy vörös fejet. Jobban mondva csak a haját. Rejtőzködött és elég ramatyul sikerült neki. A vőlegény ki is szurta. Csak akkor csapta meg érzékeny orromat a szag amkor már a menyasszony az oltárhoz ért. Felvont szemöldökkel néztem a többiekre választ várva. Továbbra is fusztráltan ültem le a többiekkel együtt.
-Mondd, hogy halucináltam! -súgtam Alex felé.
-Rólad te agytröszt. -sziszegtem- És addig ne igyál amíg engem abban nem látsz! -vetettem oda. Pár pillanat múlva Nate minden előrejelzés nélkül kihajolt. Gyorsan nyakonvágtam és visszahúztam a földre.
-A másik falka nem tudja, hogy jóban van Mike a fajtánkkal. Velünk. -torkoltam le, majd továbbra is figyeltem a tájat. A tömegben a hátsó részleg mozgolódott egyedül.
-Halott vagyok... -fejeltem le a térdemet- Hála neked és most szívesen megszorongatnám a nyakadat egy harapófogóval. -motyogtam. Nagyon szerettem Nate-et de egyszerűen néha olyanokat csinált, hogy lefejeltem volna. Ez is egy ilyen pillanat volt. |
Kissé mérgesen nézek Lillyre amiért eltolt magától.
- Hmm.... Nem tudom milyen fogyatékosokról beszélsz.... - tekintek körbe,mint aki nem is sejti,hogy róla beszél. Utolsó mondatára csak vállat vonok,majd édes kis vigyorommal az megszólalok:
- Nem fognak lenyakazni,hoztam ajándékot. - mutatok a doboz felé, de nem veszem le a szemem Lillyről.
- Egyébként cuki ciculi lennél te is abban a rózsaszin kis ruhácskában. - gúnyolódom. Egy pillanatra kinézek a szikla mögül és megpillantom a tömeget. És nem csak a tömeget,hanem Mike szúrós szemeit is,aki megérezhette a szagomat és azért néz pont erre.
- Hupszi, asszem a vőlegény kiszúrt... - nevetek fel halkan,majd nekidőlök a sziklának. |
Miután mindannyian helyet foglaltunk az utolsó sorokban alig vártam, hogy kezdődjön a szertartás. Egy kicsit úgy éreztem magamat mintha egy bensőséges családi eseménybe bepofátlankodtunk volna, de hát a vőlegény hívott meg vagy mi. Lazán hátradőltem a székembe pont akkor mikor Tammy levágta magát az oldalamra.
- El sem hiszed, mennyire várom. – vigyorogtam rá kicsit piszkálódva de nem mehettünk bele nagyon a részletekbe mert alig egy fél perc múlva el is indult a zene. A koszorúslányokon undorító rózsaszín zsák volt, amit Ness akkora szemekkel nézett, hogy majdnem kiesett a helyéről. Mivel megjelent a mennyasszony mindenki felemelkedett a székéről. Figyelmeztetően ránéztem a falkatagjaimra, hogy emeljék csak fel a hátsójukat és üdvözöljék a mennyasszonyt. Aki egyébként a rivális falka alfanősténye lesz nem sokára. Felkontyolt szőke haj, fehér bőr, fehér ruha, semmi extra. Mondjuk kétségtelenül jó csaj volt. Egy másik koszorúslány vezette be amin egy kicsit meglepődtem, de hát em foglalkoztam vele sokat. A szertartás közben egy orrfacsaró bűz csapja meg az orromat, és megfeszül az összes izmom, de úgy látom a szomszédos falkából senki sem mozdul. Ezek megőrültek? Hagyják megöletni magukat. De aztán kiszúrok a távolban egy pontot egy rózsaszín ruhás angyal éppen két ember közelébe száll le akik valószínűleg a vámpírok voltak. Egyszerűen biccent nekik majd eltűnik a bokrok között. Néhány másodperc múlva pedig az újdonsült férj és feleség mellett bukkan fel. nem egészen értettem. Talán azok a vámpírok jó vámpírok? De hát ilyen létezhet egyáltalán? Annyira összezavarodtam, hogy csak azt vettem észre, hogy vége az esküvőnek és az ifjú pár csókra hajol egymás felé. |
A lányok segitettek Rinának és egymásnak,én pedig úgy döntöttem egyedül készülök el és egyedül is megyek a szertartásra, természetesem a szárnyaim segitségével. Gyorsan feltűztem a hajam és még kis virágokat is tűzdeltem bele (lásd a képen) és felkaptam az én stilusomnak egyáltalán nem megfelelő rózsaszin ruhád, de a barátnőimért mindent. Útra keltem és hihetetlenül felderitő érzés volt újra repülni.
A sziklaszirt alján szálltok le, elrejtem szárnyaimat és sietve - mivel magamhoz hiven elkéstem - rohanok fel a ceremóniára. Gyorsan bólintok Lillynek, aki az őr szerepét játsza és kissé meglepve veszem tudomásul,hogy Nate is itt van. Neki is biccentek,majd megkerülve a népet egy bokorból előlépve csatlakozom a koszorúslányokhoz. Gyorsan megigazitom a ruhám és szemeimmel keresni kezdem az őrzőmet, Dant. |
Végigkövettem a felm futó vörös paca mozgását és megálapítottam, hogy Nate még mindig nem tanult meg hangtakanul közlekedni. Amikor átkarolta a derekamat csak rámorogtam és tenyeremmel eltotam a fejét addig amíg ki nem lett nyújta a karom.
-Dolgozom. -vetettem oda. Nem kellett volna ennyire komolyan vennem a feladatomat, de mivel Nate úgy köszöntött ahogy, ezért nem állt szándékomban jópofizni. ~Ezerszer elmondtam már...~
-Semmi. Néhány fogytékos betolakodón kívül természetesen. -néztem rá a szemem sarkából fapofával, majd durrantottam egyet a mentolos rágómmal- Egész nyugodt a közeg. Az új falka ott. A jó boszik ott. A falka vendégek pedig ott, én meg itt. Nagyon jó. Ennél jobb már nem is lehetne. Veled? -gugolásból figyeltem tovább az eseményeket.
-Amúgy aranyvirágszálam! Mit mondtam neked a feltűnésről? Ha észrevesznek, márpedig ki fognak szúrni, akkor engem lenyakaznak. -ráncoltam az orrom. |
Lilly kicsicseregte,hogy ma esküvő lesz és úgy döntöttem, ezt nem hagyhatom ki. Rina az,aki felnevelt igy legalább azzal megtisztelem,hogy eljövök még ha botrány is lesz belőle. Egy dobozzal a kezemben sétálok fel a sziklaszirten. Megpillantom Lillyt és azonnal oda sietek,azzal a gyors futásommal. Elvigyorodom és egy puszit nyomok a lány arcára, közben bal kezemmel átkulcsolom a derekát.
- Szia,cicaa. - nyújtom el az a betűt és kissé gúnyosan vigyorom el. Egy kisebb sziklára lehelyezem a dobozkát, amiben az ajándék van,majd zsebredugott kézzel nézek Lilly szemeibe.
- Mizujs? - kérdezem felvont szemöldökkel. |
Megigazitom undoritóan rózsaszin nyakkendőmet és megfordulok a felém közeledő lány felé. A menyasszonyom felé... Elmosolyodom és kissé furcsálva veszem észre,hogy Bella vezeti őt az oltárhoz, de mindegy is... A lényeg,hogy én veszem Irinát feleségül,most és mindörökre. Rina arcán látni,hogy ideges,de próbálja leleplezni. Biztató mosollyal az arcomon fogom meg puha kezét és fordulunk az anyakönyvvezetőhöz. Halkan odasúgom az asszonykámnak:
- Gyönyörű vagy, drágám. - újra elmosolyodom. |
 Rina ötletén nagyon meglepődtem, de nagyon örültem is neki, egyből megölelgettem, majd magamban azon könyörögtem, hogy nehogy elkezdjek könnyezni, mert elkenődik a sminkem. -jajj Rina..- mosolyogtam, ami nálam egy igenlő választ jelentett. -Jólvan lányok, akkor menjetek előre- mosolyogtam a többiekre, majd átkaroltam a menyasszonyt és megszólalt a zene. Szépen lassan elkezdtünk bevonulni és hirtelen az összes szem Irinára szegeződött. Én egyből Mikere néztem, aki szerelmes pillantással nézett a lányra, én pedig elmosolyodtam. Szememmel Brunot kerestem, majd amikor megláttam integetni kezdtem felé, mint valami gyerek... de nem tudtam megállni. Felixet nem sikerült megtalálnom a sorok között, de reméltem, hogy eljött. Nagyon lassú volt a bevonulás, csak mentünk és mentünk, miközben jól végigmérte mindenki a menyasszonyt. Amikor megtaláltam a középsősorban, elbújva Rina szüleit, egybőlfelismertem őket, mert nagyon hasonlítottak rá. Vagyis inkább a lány hasonlított rájuk. Elmosolyodtam feléjük is bíztatás képpen, de nem viszonozták. Kicsit furcsa volt, ahogy ott ültek és nem ismertek senkit.. mintha idgegenek lennének. Amikor végre odaértünk az oltárhoz átadtam Mikenak Irinát. |
 Reggel kicsit feszéjezve éreztem magam a sok lány előtt, mindenki röhögcsélt, összevissza futkorászott.. Persze én a félénk jellememmel inkább a háttérben maradtam. Bella megcsinálta a hajamat és a sminkemet, mivel ebben a dologban sosem voltam otthon. Néha úgy kezeltem szegényt, mintha az anyukám lenne, de ő biztos megérti ezt a dolgot, hisz ő is árvaként nőtt fel. Bár nekem legalább van egy nagy családom. A kocsiban Angelával, Laceevel és Merlinnel dumáltam, az utóbbit pedig gyakran nyugtatgattam ilyenekkel -Minden rendben van, csodálatosan nézel ki, Nem lesz semmi baj stb.- mosolyogtam rá, majd átkaroltam. aztán amikor Bellán tört ki az esküvői pánik ( Irina, maga a menyaszony persze az idegesség látszatát is alig nyújtotta ) ,akkor már csak nevetni tudtam. Nagyon sajnáltam, hogy Lilly és Nate nem lesznek ott, csak őrként, hisz ők a legjobb barátaim, mit fogok én ott egész nap csinálni nélkülük? Nem akartam ráakasztani magam Bellára sem. az ismerkedés meg persze nem az én világom. amikor odaértünk helyet foglaltam a tömegben és vártam a szertartást. Végig mértem mindenkit, az új falkát keresve, majd megis találtam őket az utolsó sorban. Elkaptam az egyik fiú kacsintását, amire csak megforgattam a szememet, és előre néztem. |
Azt hiszem sikerült mindenkire átragasztanom az idegességemet mire elindultunk. Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre, a lágy kontyba fogott hajamra amibe néhol vadvirágok voltak tűzve, finoman csipkézett hófehér ruhámra, és természetesre sminkelt arcomra. Miután értesítettek, hogy Mike és a fiúk kocsija eltűnt a színről, lassan lesétáltunk a lépcsőn, és ahogy beszálltunk a kocsiba muszáj volt megemlítenem valamit.
- Lányok olyan elképesztőek ezek a ruhák. Mindannyian gyönyörű szépek vagytok benne. – a világos rózsaszín földig érő ruhacsodák tökéletesen harmonizáltak az én vadvirágokból összeállított csokrommal (link), amit most éppen ott szorongattam a kezembe. Direkt arról a tisztásról szedtük, ahol később majd a lagzink lesz és ahol összeismerkedtem a jövőbeni férjecskémmel. Mikor odaértünk az izgatottság kezdett eluralkodni rajtam, muszáj volt kiszállnom a kocsiból és talán mindenkit idegesíthettem ahogyan össze-vissza járkáltam a kocsi mögött. A lányok próbáltak megnyugtatni, de nem sok sikerrel.
- Minden rendben Irina, minden a lehető legnagyobb rendben. Hiába gondolsz olyanokra hogy egy hülye meggondolatlan emberhez mész hozzá, hiszen ő életed szerelme. Ő az, aki mindig megért egy szó nélkül is. Menni fog. – fújtam ki a levegőt, és kicsit sem zavartattam magam, hogy magamba beszélek. Aztán hirtelen Bella a szüleimről kérdezett.
- A szüleim, basszus itt vannak a szüleim. Meg a testvéreim. Nem. Nem… úristen nem fog menni. – akadtam ki egy pillanatra, aztán belegondoltam, hogy nagy valósínűséggel a szüleim egy hét múlva szépen visszarepülnek a saját városukba és csak a fényképekről fognak nézegetni meg néha felhívnak, hogy mi van velünk. De várjunk csak. Nem az apámnak kéne oda vezetnie?
- Bella. Keresd meg az apám. – fogtam meg hirtelen Bella kezét, teljes pánikban. Mert, hogy időközben elindult a zene, és az összes lány értetlenül meredt rám. – Várj, nem. Most már nincs rá idő. – akartam egyáltalán, hogy ő vezessen oda? Nem, nem mondanám. Mivel lehet, hogy az Apám volt, de akkor nem kellett volna azt hazudnom, hogy Mike legjobb barátja autóbalesetben halt meg, és nem egy vámpírokkal küzdött csatában,nem kellett volna ködös szövegeket mondanom arról, hogy miért van holdnaptár a nappalinkban és hogy miért élünk itt az erdő közepén. Már nem is igazán voltam az ő kicsi lánya. Én már egy falka alfájának a mennyasszonya voltam, akik angyalokat őriznek. Nem egy átlagos szöszke kislány aki egyfolytában vigyorgott és magában beszélt. Na, jó lehet hogy még most is beszélek néha magamban. De megváltoztam. Az elmúlt fél évbe eltemettem néhány családtagomat, a családtagjaimat akik vérfarkasok és vámpírok voltak és a szüleim erről mit sem sejtettek.
- Neked kell megcsinálnod. Kísérj oda engem. – néztem rá hirtelen arra az emberre, aki az egyik legfontosabb kapocs volt köztem és Mike között. Akit életünk árán együtt védelmezünk, és aki mellett addig kiállunk majd ameddig öregségére örökre el nem alszik.
- Bella, neked kell megtenned. |
Ha valaki pár évvel ezelőtt kijelenti, hogy Mike valaha megházasodik valószínűleg nagyon kiröhögöm. Pontosan az a srác aki magától az esküvő szótól is irtózik? Az a srác aki minden nap más csajjal tért haza és egyfolytában bulizott? Abból a srácból egy felelősségteljes alfa és szerető férj válik. Na, igen. Ez egy vicc. Megigazítottam magamon a fekete öltönyt és az undorító rózsaszín nyakkendőt, amit Bella rendelt el mindenkinek. Ha nem ő tette volna már biztosan két kézzel téptem volna ki a nyakamból. Egy erőltetett mosollyal léptem ki a házból, ahol megláttam Merlint, aki csodaszép volt. Ez a világos rózsaszín ruha nem is volt olyan katasztrofális mint ahogyan elképzeltem a barátnőm leírásai alapján.
- Hello Merlin. Csodaszép vagy. – mosolyodtam el és az egyik kezemet nyújtottam neki, hogy megpörgessem. Miután sikerült megcsodálnom, az egész ruhát már Mike ki is lépett az ajtón ezért ideje volt indulni. Nem tudtam, hogy ezt a napot csak ketten csináljuk majd végig, David nélkül. Hiányzott a srác, főleg ma. Ahogyan egymásra néztünk szerintem mind ketten értettük egymást. Nem volt ott a hiányzó harmadik felünk.
Pár perc múlva a szomorú gondolatokat elűzve indultunk el a sziklaszirtre, és le is hajtottunk egy kis alkoholt, amit csak imádkozni tudtam, hogy Irina ne érezze meg a szertartás előtt, mert határozottan ki fog nyírni. Előre mentünk a vőlegénnyel oda ahol majd aláírják az anyakönyvi kivonatokat meg minden és közben láttam, hogy a lányok is megérkeztek. Rámosolyogtam Mike-ra és nyújtózkodva lestem őket, mintha oviba lennénk. De a lányok helyett egy sokkal kellemetlenebb meglepetés fogadott. Az új falka máris megérkezett, a vezetőjük egy magas, sötét hajú fiú mögött olyan 5-6 vérfarkas jelent meg. Sőt az egyik angyalkájukat is elhozták amin őszintén meglepődtem. Talán egy kissé túlságosan is szúrósan nézhettem rájuk mert ők is visszabámultak rám. Megértettem Mike-ot hogy miért hívta el őket, de ettől még nem örültem, hogy tényleg eljöttek. Annyira elmerengtem rajtuk őket bámulva, hogy arra riadtam fel mikor elindult a zene, és a koszorúslányok előbújtak a kocsi mögül. |
Koszorúslány ruhámban ácsorogtam a lépcső előtt és vártam a három ember véleményét akikére nagyon adok. Bruno, Dan és Lilly. Lilly kiröhögött ami nálla jópont, Dan pedig csak mosolygott. Kettő pipa. Összeszorított fogakkal és behunyt szemmel vártam a végitéletet.
Ezek után kezdetét vette az utómunka. Rachel sminkétől kezdve a nyugtatás és a "Nyugi! Gyönyörű vagy." szöveg ismételgetése. Ha körölüttem feszült valaki, akkor én is átveszem a hangulatát így amikor megláttam Irinát, elkezdtem fel s alá járkálni. Addig addig meneteltem míg az nem lett a vége, hogy előre indultam. Tíz perccel hamarabb kintvoltam és a vendégek már topzódtak. Beindult a gyomromban a görcs és igyekeztem álcázni izgatotságomat. Ujjaimat tördelve hallgattam Bellát akit én csak "nagyságosasszonynak" neveztem el. Ment balra jobbra és jó volt látni, hogy hazai terepen van. Legalábbis a látszat alapján. |
Egy rugalmas, passzos, fekete nadrágot vettem fel egy egyszerű True Blood-os felsővel. Könnyű feladatot kaptam. Mivel nem votam hajlandó koszorúslányként parádézni, ezért figyelnem kellett az embereket. Nem természefelettieket elzavarni, vámpírokat egyenesen megölni és vészhelyzet esetén értesíteni a többieket. Békésen üldögéltem egy szikla kiemelkedésen, ahol senki sem látthatott és figyeltem az eseményeket. Felfegyverkezve érkeztem és viszonylag boldognak tituláltam magam, pedig semmi közöm nincs a párhoz. Még csak falkatag sem voltam. Egyszerűen csak ott éltem. Kellemesen elüldögéltem és a másik falkában lévőket figyeltem. Kíváncsi voltam érzik-e a szagom, vagy annyira elvannak foglalva magukkat, hogy nem veszik észre a két vámpírt. Hiszen Nate is itt volt valahol. Valahol meghúzódva a parádé elől. Teljes mértékben megértettem. |
El lehet képzelni mi ment a falkába az "esküvő" és a "másik falka" szavak hallatára. Körülbelül öten ripakodtunk rá Alexre és teljesen jogos volt. Ness volt az egyetlen aki egész végig feldobbotnak tűnt és nem egyszer morogtam rá, hogy hagyja abba az énekelgetést. Bevágtam magam Alex másik oldalára az ablek mellé és végig duzzogtam az utat. Néha néha bokánrúgtam Jennessa-t, amikor hamisan nyikorgott. Mérgesen ráncoltam az orromat és legszívesebben kiugrottam volna a kocsiból, amikor csak azért is rázendített. Farmerba és egy fehér pulcsiba voltam, egyszerű tornacipővel. Reméletem, hogy senki sem száll rám emiatt. Amikor kiszáltunk a kocsiból Alex mellé léptem és követtem a hátsó sor felé. Sok szúrós tekintettel találkoztam ami kicsit irritált, de mivel meg lettem kérve, hogy ne rendezzek jelenetet ezért jókislány voltam. Salamont taszigáltam magam előtt. Amikor végre hátraértünk megálltam Alexander előtt és hallkan odaszóltam.
-Lassan, fájdalmasan, véresen és nevetve foglak kivégezni, ha mégegyszer elráncigálsz egy esküvőre. -vetettem oda majd leültem az egyik oldalára. Mellém Slomó helyezkedett el. |
 Furáltam, hogy a rivális falka meghívott minket egy esküvőre, az egyetlen ok , amiért nem ellenkezdtem az az, hogy ilyenkor minden nő késztetést érez arra, hogy legyen egy pasija. A szinglik hirtelen könnyű prédává válnak, ami nekem tökéletes alkalom, hogy felszedjek valakit. Persze Alexnek ezerszer elmondtam, hogy nem csinálok hülyeséget, de hisz ismer, úgyis fogok. Amikor beültünk a kocsiba azt hittem nem fogom kibírni Ness mellet. -Najó álljunk meg, Alex cseréljünk helyet, teljesen meghibbant ez a nő.- mondtam hátra a fiúnak, miközben a főúton haladtunk. Persze senki sem akart helyet cserélni.. -Istenem Ness bárcsak pasi lennél.. a végén még talán ki is jönnénk.. de így.- mondtam cinikusan, aztán bekapcsoltam a rádiót max hangerőre. Erre elkezdte énekelni a dalokat, én pedig elröhögtem magam.. az út további részébe még persze továb szívattuk egymást. amikor megérkeztünk egyből kiszemeltem egy helyes kis szőkét, akinek tuti mű mellei voltak. Rákacsintottam a csajszira, majd helyet foglalt a falka az egyik sorban és vártuk a menyaszonyt. |
[48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
