|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:09 - |
 |
[48-29] [28-9] [8-1]
 Eléggé rosszul fogadtam, hogy most muszáj mennem, de most ez van. Egyszerűen egy fehér pólót kék szoknyát és egy topánkát vettem fel hajamba meg egy hajpántott tettem. Mikor beszálltunk a kocsiba én került Alex mellé és előttem meg a húga volt aki végig csacsogott azután meg énekelt. Mikor kiszálltunk csak bólintottam majd én is mentem. Ugyanúgy utcsó sorba ültem le majd figyeltem mi történik.
 Ugyanúgy segétkeztem Irinának ahogyan a többi lány. Én nem izgultam. Most minek? Ahogy a többi lányt elnéztem ők viszont lehet, hogy Irinánál is jobban izgultak. Én is félre álltam ahogyan a többiek, majd vártam az eseményeket. Egy jó páran eljöttek és ahogyan hallottam az a másik falka is. Tán nem olyanok, hogy valakit is szétszedjenek meg nem hiszem, hogy tudnák. |
Mikor kijelentettem a falkának, hogy bizony hivatalosak vagyunk egy esküvőre egyedül talán szerintem a húgom örült neki valamennyire. A többiek teljes felháborodással kérdeztek vissza, hogy mégpedig a rivális falka esküvőjére?! Még Arthur reakciója is jobb volt Nessnél aki egyfolytában csak boldogan csiripelt arról, hogy egyszer majd ő is férjhez megy és vajon milyen lesz a mennyasszony ruhája és az ő ruhája majd milyen lesz. Én pedig lustán bólogattam mindenre. Legszívesebben motorral mentem volna, de az öltönyöm miatt autóba kellett szállnom, egészen pontosan hátulra Alexa mellé és Arthur mögé aki vezette a kocsit. Ness pedig boldogan csacsogta egyenesen Arthur fülébe a hülyeségeit. Csakis ezért engedtem, hogy az anyósülésre ülhessen, ne nekem kelljen hallgatni. Miután a fiú megelégelte egyszerűen benyomta a rádiót és az egyik ismerős dallamra természetesen a húgom is elhallgatott helyette hangosan énekelni kezdte a számot. Sosem volt rossz hangja, de azért nem egy profi énekes így hálát adtam az égnek mikor végre megérkeztünk a sziklaszirthez. Már távolról éreztem az itteni falkának területjelölő szagát. Ahogyan kiszálltam a kocsiból nem igazán fogadtak bájos pillantások, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Kisegítettem Alexandrát a kocsiból és aztán a többiek mellé léptem.
- Azt hiszem az lesz a legjobb ha hátul meghúzzuk magunkat. Ness te pedig maradj Arthurral és ha lehet ne szedjen fel egy csajt sem. – motyogtam aztán rákacsintottam a legjobb haveromra. Szerencsére egyetlen mondattal bíztam rá az egyfolytában mindenféle balhékba keveredő húgomat a nőfaló haveromra, aki szerintem már most kinézhetett magának úgy három csajt, és fordítva. Arthur vigyázni fog Nessre, Ness pedig tuti gondoskodik róla, hogy egy csaj se merjen Arthur közelébe menni. Néhányan már ott voltak így csak láthatatlanul biccentettem az alfának mikor találkozott a tekintetem de helyet foglaltam az utolsó sorban. Reméltem, hogy a falkám csatlakozik majd hozzám. |
 Annak ellenére, hogy nem az én esküvőm volt eléggé izgultam. Igaz, már minden készen állt, azonban a gyomromban lévő görcs miatt minden pillanatban olyan jeleneteket láttam, ami talán tönkre is teheti az esküvőt. Minden esetre próbáltam a lehető legnyugodtabbnak tűnni, hogy legalább a többeiekt ne izgassam fel ezzel. Ahogyan a többi koszorúslány és én is segítettem Irinának az elkészülésben. Persze azért az én kinézetemen is javítottam egy kicsit, bár nem akartam a menyasszonynál szebb lenni, márha ez lehetságes lett volna. Miután mindenki elkészült egy kocsival indultunk el a sziklaszirthez. Igaz, már amikor először hallottam erről a helyről már akkor eldöntöttem, hogy a lehető leghamarabb el fogok ide látogatni, bár ez ez idáig nem történt meg. Én és a többi lány mind félre álltunk a tömegtől, már csak azért is, hogy senki láthassa meg Irinát idő előtt. Onnan néztem magamban még mindig kicsit izgulva az eseményeket. |
 Már korán reggel segítkeztem Rinának a készülődésben.. pár lánnyal együtt készülődtünk mint ahogy az szokás, miközben kibeszéltük a dolgokat. Megcsináltam Rach haját és sminkjét, mint egy igazi anyuka, ( néha már az is voltam neki ), majd mikor mindenki készen volt beszáltunk a kocsiba, és irány volt a sziklaszirt. Nagy volt a hangzavar, együtt izgultam Rinával, talán még jobban ki is mutattam izgatottságomat. -Jajj, csak menjen minden rendben..- aggódtam Rina mellet. Kicsit ironikus volt, hogy ő nyugtatgatott engem, miközben nem én készülök megházasodni. -Vicces lesz ilyen szélben a sziklánál.. és.. a szüleid? velük minden rendben lesz? Majd én próbálom őket szórakoztatni..- gondolkoztam hangosan, a többiek meg csak felszabadultan röhögcséltek, Rina meg mosolyogva figyelte ahogy fecsegek. amikor kiszáltunk a kocsiból, már majdnem mindenki ott volt. Halvány rózsaszín ruhámat és kiengedett hullámos hajamat igazgattam a szélben, és úgy vigyorogtam mint egy vadalma. ( ITT ) Persze a koszorúslányokkal és Rinával még férre álltunk, hogy Mike és az emberek az esküvő előtt ne láthassák, így vártuk ,hogy megszólaljon a zene. -Nagyon szép vagy Irina.. és ti is lányok..- mosolyodtam el, majd megöleltem mindenkit és egymásnak borultunk. |
 Mike Dearman
~ Nyugi,Mike! ~ ismételgetem magamban miközben magamra kapom az öltönyömet meg a többi cuccot. A srácokkal hamar elkészülünk és még kocintunk is egy kis pálinkával. Csak reménykedni tudok benne, hogy semmit nem orntok el és semmi baj nem lesz.... Reménykedj, csak reménykedj.... Kissé idegesen szálok ki az autóból,amivel a sziklaszirt lábánál álltunk meg. Az izgulás egyszercsak elszáll és szórakozottság váltja fel. Hülyülünk és a sziklaszirt legtetején állunk,várva a népet,meg az asszonykámat. Egy pillanatra eszembe jut David is,akivel innen szoktunk leugrálni, de azonnal elkergetem szomorú gondolataimat és Irinára koncentrálok,meg az izére....Esküvőre..... |
-Menedékházban-
A gyomrom úgy remegett mint még talán soha életemben. Sőt, biztos hogy még életemben nem reszkettem ennyire mint abban a pillanatban, ahogy ott álltam a tükör előtt és néztem magam. Nehezen tudtam, csak megállni, hogy ne töröljem a hófehér ruhámba az izzadt tenyerem percenként. Bella körülöttem segédkezett és azt hiszem éppen a koszorúslányaimat kerítette elő valahol. A vendégsereg részben a menedékházban részben pedig a sziklaszirten gyülekezett, de nem sokára tudtam, hogy mindenki ott fog ülni –vélhetőleg a legnagyobb szélviharban- én pedig lassan elsétálok közöttük és összekötöm az életem a világ legnagyobb barmával. Ki a franc az aki egy sziklaszirten akarja megtartani az esküvőjét? Ráadásul ki az aki vadidegen embereket hív meg rá? Egyrészt az óceán morajától nem lehet majd semmit se hallani, de lehet hogy nem is az fog érdekelni amikor majd a kedves kis idegenek lemészároljak a fél családomat az esküvőmön. Mérges voltam Mike-ra mikor bejelentette, hogy meghívta az új falkát az esküvőnkre. De már nem volt mit tenni, el kellett fogadnom és jó fejet vágni az egészhez.
- Nyugi Irina, ez a te napod. – mondtam a tükörképemnek halkan és elmosolyodtam a gondolatra, hogy ez tényleg az én nagy napom. El sem hiszem, hogy eljött ez a pillanat az életemben. Akármilyen mérges voltam rá jelenleg, imádtam mindennél jobban és csak ez számít. |
Felmosolyogtam a fiúra, mikor a földre eresztett. Láttam a szemében a csillogást, jó volt észlelni, hogy örül. Kettőt pislogtam, s amire ismét odanéztem, már farkas alakban volt. Kíváncsian figyeltem, aztán, mikor üzent csak bólintottam.
- Köszi. - Borzoltam meg a fekete óriás bundáját, aztán én is követtem állati alakomban .A ruháimnak édesmindegy, mert nem épp fürdőzésre tervezték őket, bár biztos tudtam volna segíteni rajtuk, ha nagyon akartam volna. Most viszont David mellett kocogtam, néha oldalpillantást vetve rá.
//Maire el// |
Édesen elmoslyodtam mikor megláttam Maire-t elpirulni és amikor igent mondott. Nagyon megörültem. Talán mégis érez valamit irántam?! Igen,igen... Leeresztettem a lány lábait a földre és átváltoztam a fekete vérfarkas alakommá,majd gondolatban üzentem Mairenek.
~Gyere,hazamegyünk mert még a bégén megfázol~ mondtam,majd én lassan elindultam haza,de megvártam a lányt.
/David el./ |
- Óóóó. - Vágtam tökre bűnbánó fejet. - Szegény, szegény Dave. - Sóhajtottam, aztán pajkosan nyomtam egy puszit a pofijára. - Mondjuk azt hiszem, az minimum egy ujjtörésbe került volna részemről, az pedig nem jött volna túl jól. - Feleltem, amúgy tényleg elég kellemetlen lett volna. Ha már kellemetlenség. Na, a következő témától még inkább kellemetlenebbül éreztem magam és jócskán el is pirultam, szerintem az arcom színe egyenlő volt a hajaméval. Örültem, hogy David a levegőben tart, mert különben összeestem volna. Azért azt észrevettem, hogy próbál nem egós Dave lenni, ami nagyon inponált.
- Öhm. Hát... Igen. - Mosolyodtam el zavartan és überbénának éreztem magam. Végül is még nem volt komoly kapcsolatom és nagyon nem is hívtak randizni, amennyire én emlékszem. Egészen idáig. Szóval most odáig voltam, és vissza is. |
Kissé felhúztam szemöldökömet a lány csók utánni mondatára,de aztán ezt a szemöldök felvonást azonnal el is tüntettem az arcomról és próbáltam kedves lenni és nem kanos... Elvigyorodtam,majd válaszoltam.
- Igen,emlészem..Kishijjan eltörted a porcelán arcocskámat. - vigyorogtam,majd megfogtam a láyn kezét és megcsókoltam a kézfejét.
- Maire... - vigyorogtam. - Eljönnél velem egy randira? - kérdeztem mosolyogva és próbáltam nem azzal az egómanós mosolyommal vigyorogni,ami szerencsére össze is jött. |
Azzal nem volt semmi bajom, hogy magához ölelt, végül is mindketten vizesek voltunk, úgyhogy teljesen mindegy volt. De utána kezdtek rossz irányt venni az események. Villámló szemekkel néztem rá, de hát nem igazán tudtam ellenkezni eleinte, mert erősebb is volt, meg hát igyekezett levenni a lábamról, de azért tartottam magam.
- Ugye emlékszel még rá, hogyan végződött az első ilyen kísérleted? - Kérdeztem, ezzel arra célozva, hogy bármikor újra lekeverek neki egyet. Igen, öncélom volt, hogy, ha sikerül normális kapcsolatot folytatnom David-del, kicsit letörök az egójából. Muszáj. Amúgy is utáltam ,ha letámadnak, kicsit arra emlékeztetett, mikor farkas lett belőlem. Azt az időszakot pedig mindennél jobban utáltam és David heves szenvedélye egy kicsit negatív értelemben felkorbácsolta az érzelmeimet. |
- Hát ahogy gondolod. - adtam végül fel a dolgot. - Rendben, szivesen leszek az ápólód. - vigyorogtam újra kissé perverzen.
- Rendben. - szorosan magamhoz öleltem a lányt. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan fogom elmondani Mike-nak ,hogy összejöttem Maire-vel, mivel ő már az elejénél fogva kételkedett abban,hogy sikerül majd elcsábitanom a lányt. Belegondoltam,hogy én még a lánnyal nem is smároltam... Szóval,most megfogtam a lány combjait és felemeltem őt. Két kezemmel tartottam a combjánál fogva és a szemeibe néztem,majd hosszas csókcsatába kezdtünk. |
- Akkor inkább fázom. - Húztam fel az orrom durcásan. - De, ha megfázom, te fogsz ápolni. - Vigyorodtam el. - Amúgy, ha legközelebb ugrom, azt jobb, ha tudod, hogy csak a te kedvedért tenném. - Szögeztem le teljes nyugalomban, miközben kigubancoltam a nedves hajamat és kiengedtem, amitől persze a hátam még vizesebb lett, de már nem különösebben foglalkoztatott. Mondjuk borzalmas volt és legszívesebben hazamentem volna venni egy forró fürdőt, de sejtésem szerint erre még jó ideig nem lesz alkalmam. |
Ahogy kiértünk a partra újra rámosolyogtam a lányra.
- Nem baj, attól még ugrálhatsz velem néha. - vigyorogtam. Méregetni kezdtem a lányt a vizes ruháiban és láttam a tangájának fonalát,amire egy perverz mosollyal válaszoltam, de ezt megpróbáltam lehervasztani az arcomról minnél hamarabb,de végül szükség volt egy Davides beszólásra is.
- Egyébként a leveszed a ruháidat nem fogsz ennyire fázni. - vigyorogtam.. |
- Oké. - Bólintottam, majd valahogy megpróbáltam felkecmeregni a hátára. Nem nagyon akartam ránehezedni, hogy könnyebben tudjon úszni. Bár ez egy vérfarkasnak nem okozhat gondot, de akkor is. Mikor kiértünk a partra, leszálltamróla. A ruhámból csöpögött a víz.
- Hát nem lesz a sziklaugrás a hobbim, az tuti. - Sóhajtottam, aztán nekiláttam kicsavarni a hajamból a vizet. |
Mikor a viz felszinére emelkedtünk,elmosolyogtam kerestem a lány tekintetét,tudni akartam nincs-e valami baja, nem nem úgy tűnt mint aki valami sérülést szenvedett volna.
- Mike-al magagasabbról szoktunk ugrálni. - vigyorogtam.
- Mássz fel a hátamra, úgy könnyebb lesz úsznom,mint igy. - mosolyogtam,majd segitettem neki felmászni a hátmra,már amennyire tudtam,hiszen valahogyan a felszinen kellett tartanom magam és a lányt is. Amint felmászott a hátamra úszni kezdtem kifelé... |
Szemeimet forgatva reagáltam le a mondatát. Valahogy ez nekem túlságosan furcsa volt, ahogy meghatározta, de nemigen volt időm arra, hogy tiltakozzam, mert felkapott és a szikla széle felé kezdett rohanni velem.
- David, mégis mit... - Kezdtem el kérdezősködni, de abban a pillanatban abba is hagytam, mert, ahogy levetette magát onnan leesett. Egy kicsit kitágultak a szemeim, de nem volt más választásom, kapaszkodtam az én öngyilkosjelölt barátomba, akivel a tengerbe csapódtunk. Még épp idejében vettem nagy levegőt, hogy ne fulladjak meg, mikor alámerüljek. David így is hamar a felszínre húzott, én pedig hálásan bújtam hozzá, amúgy nagyon nem volt kellemes ennyi ruhában fürdőzni, húzott le a súlyuk.
- Nem gondoltam volna, hogy tényleg leugrasz onnan. - Nevettem el magam hitetlenkedve. Tudtam, ha kiszállunk, rettenetesen fázni fogok, de nem akartam Dave orrára kötni, az olyan lett volna, mintha panaszkodnék. Meg máskülömben valahogy csak kibírom, nem igaz? Hát igyekeztem. Nagyon, tényleg. Tekintetemmel a fiúét kutattam, hátha rájövök, ez most miért is volt jó. |
- Remek. - vigyorogva válaszoltam mindkét mondatára.
- Akkor, te vagy az én édes kis csajocskám. - most a szájára nyomtam egy puszit,majd felkaptam őt és a szikla széle felé kezdtem el szaladni a lánnyal a kezemben. Majd levetettem magam a szikláról,be a tengerbe,közben kezeimmel szorosan átkulcsoltam a lányt. Amint a vizbe érkeztünk megragadtam Maire karját és felhúztam őt a felszinre és magamhoz szoritottam. |
Csendesen bólintottam. - Lehet ebben valami. - Feleltem halkan, véresen komolyan. Aztán kérdésére felcsillantak a szemeim, s kíváncsian ránéztem:
- Persze. - Válaszoltam, aztán lehámoztam magamról az őszi dzsekim, s az egyik lapos sziklára terítettem. Nem voltam túlságosan beöltözve, tipikus ősziesen, mentségemre szóljon, elég fázós voltam, így szóba sem jött, hogy íz fokban csak úgy mászkáljak, ahogy ezt Dave tette. Kérdőn pillantottam rá, mit is szeretne mutatni, szokás szerint sikerült felkeltenie érdeklődésemet. |
-Nem,egyáltalán nem gondolom.. Mike és Rina is megfelelően védik Bellát. - Mosolyodtam el.
- Mutathatok neked valamit? - kérdeztem még mindig mosolyogva.
- Csak ahhoz le kéne venned legalább a dzsekidet... |
[48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
