|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 16:21 - |
Itt él(nek):
Kathrine Pierce
Ryan Daniel Osmer |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
Ahogy megcsókolta a nyakamat, elégedett mosoly jelent meg az arcomon, veszekedtünk, csontot törtünk és volt hogy örök búcsút vettünk (mikor valaki azt hazudta hogy elmegy meghalni) de mindig pont ugyanott kötöttünk ki. Egymás karjaiban. A kérdésére elvigyorodtam és megvontam a vállam.
- Néha jó felmelegíteni azokat, ez emlékeket, nemde? – végül is maximum egy hete, hogy ugyanígy kötöttünk ki. – De ha akarod,már megyek is. - fordultam át az oldalamra, megragadva a lányt a kezénél és ezzel én kerültem felé. Rövid csókot nyomtam az ajkaira, amit aztán átnyújtottam egy hosszú smárolásba, de aztán elszakítottam tőle az ajkaimat és kiszálltam az ágyból.
- Jóéjt. – fontam össze magam előtt a karom, mint egy durcás kisgyerek és elindultam az ajtó felé.
- Amúgy is jó hideg van ebben a szobában, télen kitörni az ablakodat nem volt túl jó ötlet. – integettem neki az ajtóból ami a folyosóra vezetett. Lazán kinyitottam, az ajtót és szépen lassan elindultam kifelé abban bízva, hogy a lány megállít. Mert még Kathrine a vámpírok hercegnője is alig tud nekem ellenállni mint tudjuk. |
Hangosan felnevettem a fiú szavain,majd egy csókot nyomtam a nyakára.
- Ne mond,hogy nem élveznéd a megerőszakolásodat. - vigyorogtam kissé gonoszul,majd a fiú csodás kockáira csúsztattam kezeimet.
- Na de azt nem értem, hogy miért nem az egyik angyalkával szórakozol, akit akármikor megkaphatsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel, kissé pimasz hangon. Jókat szórakoztunk mi igy együtt, egy kis heccelés aztán egy jó szex. Ezt sokszor csináltuk esténként és mindkettőnknek jó volt ez úgy ahogy volt. |
Rémálom? Ugyan már. Kath mellett mintha már nem is most történt volna, talán több időt kellene a lány ágyában töltenem. Vigyorogva figyeltem, ahogy fölém magasodik és hosszú haja csiklandozza az arcom, ahogy közelebb hajol. Egyértelműen sokkal másabb volt mint az a sok más csitri akivel mostanában együtt voltam egy ágyba. A mondatára még szélesebben elvigyorodtam, és pimaszul rá néztem.
- Miért mi lesz? Megerőszakolsz? – ahhoz képest, hogy negyed órája, ha fent lehettem eléggé felélénkültem. Nehéz volt elképzelnem, hogy mi voltunk a nagy kegyetlen páros, akitől mindenki félt. Egyszerűen csak két ember voltunk akik szerettek játszani az emberekkel, meg főleg egymással. Nem terveztem, megfordítani a helyzetünket, noha megtehettem volna. Kíváncsi voltam, hogy a lány mit tervez csinálni velem. – Mit mondunk majd az unokáidnak? Hogy a nagybácsi meg a nagymama ágyba bújt egymással? – kérdeztem még mindig jókedvűen. Na, nem mintha máskor nem történt volna már meg a dolog, de heccelni jó volt a lányt. |
- Egoista! - orditottam ki neki,majd újra lehajtottam fejemet és behunytam szememet. Azonban alig egy perc múlva mellettem volt az ágyban. Kinyitottam szemeimet és felsóhajtottam,majd egy gyors mozdulattal átvetettem egyik lábamat a fiú derekán és úgy ültem rajta,mint a lovas a lovon (nem félreérteni :D) . Kezeimet pucér mellkasára helyeztem és kissé belenyomtam a matracba a srácot.
- Ne hivj nagyinak! - mondtam tüzelő szemekkel és még erősebben belenyomtam őt a puha matracba aprócska kezeimmel. |
Mikor Kath arcát megláttam az üveg mögött automatikusan hátrébb léptem. Láttam, hogy emeli a vázát és csak arra volt időm, hogy az arcom elé kapjam a kezemet.
- Az arcom. A csodálatos ördögien jóképű arcom, te idióta. Csak egy ilyen tökéletesség születik úgy…. az egész időszámítás alatt. – hagytam, hogy az üvegdarabok felkaristolják a hátamat, mivel természetesen félmeztelenül voltam. Tudtam, hogy azok úgyis összeforrnak pár perc múlva, így nem nagyon törődtem velük. Az ablak kitörésével Kathrine szabad utat engedett befelé, így pár másodperc múlva már végignyúltam mellette a franciaágyon. Beledugtam az arcomat a képébe és még mindig vigyorogtam.
- Tudom, hogy este van. de úgy hiányoztál, hogy nem bírtam ki nélküled nyolc órát, nagyi. – pislogtam rá és játékosan az alsó ajkamba haraptam. Egyszerűen imádtam a lánnyal szórakozni egy kicsit, és mivel az életem egynegyedét vele töltöttem, már olyan volt mint a legjobb barátom. A legjobb barátom extrákkal és olyan érzelmekkel, amiket még véletlenül se mondanánk ki. Az sz… betűs szó. Igen az, szeretet. |
Egy csodás álmom voltaz,amit most láttam, de mégis fájdalmas. Újra Alexel voltam és élveztem a társaságát. Azonban nem élvezhettem túl sokáig ezt a csodás álmot, mivel orditozásra lettem figyelmes. Szemeim azonnal kinyitódtak és körülnéztem. Hát perszehogy a drága Ryan az. Villámgyors sebességemmel azonnal az ablak előtt teremtem és szúrós szemekkel néztem a fiúra. Az ablakom alatti kisasztalról felkaptam a vázát és kihajitottam az ablakon, pontosan Ryan fejébe. Ez a művelet alig 2 percembe telt. És bár kitörött az ablakom,mégis megérte,hogy fejbedobhattam őt a vázával. Visszasétáltam az ágyamba és betakaróztam,majd kiorditottam.
- Este van, te idióta! Hagyj aludni! - sikitoztam mérgesen a srácnak. |
Amikor még ember voltam, csak egy egyszerű srác a gimiből, imádtam álmodni. Amikor lehunyod a szemed és lassan felugranak előtted a képek, az álmaidban bármit megtehetsz. Beutazhatod a világot, lehetsz űrhajós vagy ami csak szeretnél lenni. Én 20 éve minden este azt álmodom újra ember vagyok. Csak a focicsapat kapitánya aki előszeretettel segített másokon, és akinek ez lett a veszte. Annyi mindent másképp csináltam volna, soha nem megyek el aznap este edzésre, soha nem mentem meg azt a lányt és soha, de soha nem változok vámpírrá. Elveszek egy csinos lányt feleségül, szül nekem két gyereket és mondjuk, rendőr lennék egy kisvárosban. De mindez nem fog megtörténni, mert vámpír lettem. Egy vérengző vámpír. Véres arcok, sikítozó emberek, rengeteg lány és még annál is több vér. Csak ennyi jutott nekem. Mindig ugyanaz van, a legszebb álmom a legrosszabbá fordul, mert mindig hallom ugyanazt a sikolyt és én ugyanúgy a védelmére kelek a lánynak. A testrészeim automatikusan mozognak, mintha nem tudnék uralkodni felettük.
’-Hagyd békén. Héé, nem hallod hagyd már békén.’ ugyanazok a szavak hagyják el a számat, mint sok-sok évvel ezelőtt és ugyanaz az undorító éhségtől kifordult szempár néz vissza rám. Sós íz a számban, ami végigmarja a torkomat, elroppan a nyakam és lassan szétárad a méreg. Szörnyeteg lettem. Fulladozva riadtam fel az álmomból, és csak bámultam magam elé muszáj volt megrázni a fejem, hogy kitisztuljanak a gondolataim. Kiléptem a szobám erkélyére ami egyébként az egész hálószoba rendszert összekötötte, rövid levegőzés után pedig átsétáltam a következő ablakhoz. Elszámoltam háromig és jó hangosan bedörömböltem.
- KATH NAGYI!! – üvöltöttem be az ablakon vigyorogva. Valamivel muszáj elterelni az ember figyelmét a rémálmokról. Ha ez pedig Kathrine szívatása éjjeli kettőkor akkor miért ne? |
|
A bejáratnál lévő folyosón sétálgattam. Kávébarna szemeimmel kipillantottam az ablakon, mikor megláttam Ryan kocsiját és nemsokkal később meghallottam az ajtó nyitódását. Vámpir sebességemmel Ryan előtt termettem, ekkor vettem csak észre a mellette ácsorgó vörös srácot. Jól tudtam ki ő.... Nate... Érezni lehetett rajta a farkasok bűzét és az angyalok mámoritó illatát is.... Elmosolyodtam és gyengéden megütögettem Ryan vállát.
- Szép munka. - kacsintottam a barna hajú srácra majd Nate felé fordultam.
- Szervusz. - a nagyi szó hallatán kissé halványabbá vállt a mosolyom, de aztán erőt vettem magamon és újra elmosolyodtam, ahogy kell.
- Igen... khmmm.. - nyeltem egyet. - A nagyid vagyok... - szúrús pillantást vetettem Ryanra, hogy meg ne próbáljon nevetni vagy hasonló cselekvést tenni.
- Gyertek beljebb. - a társalgó felé vettük az irányt, ahol még a csészék is aranyból,vagy aranyozottak voltak. |
Alig telt fél órába mire ideértünk. Nem hoztam magammal semmit, csak a pénztárcámat, amiben benne volt a pénzem, na meg a szüleim pénze, amit az egyetemre spóroltak nekem és Rachelnek. Már alig 100 méter volt a kastély között és közöttünk, nagyot nyeltem és továbbra is elfolytottam minden érzelmemet. Megálltunk, kiszáltunk a kocsiból. Kicsit lemaradtam Ryantől, de egy szempillantás alatt behoztam a lemaradást a sebességemnek köszönhetően. A bácsikám kinyitotta az ajtót és egy már-már fekete szempárral találtuk szembe magunkat. Hasonlitott anyámra.... Lehet, hogy ő a nagyim? Amint meghallottam, hogy Ryan Kathrine-nak szólitja tudtam, hogy ő az. Fiatalnak tűnt és olyan alacsonynak, na meg törékenynek, pedig az alacsonyon kivül egyik sem igaz rá. Öreg és egyáltalán nem törékeny. Hisz a vámpirok királynőjéről beszélünk. Érzelemmentes arcon köszöntem.
- Üdv. Nate vagyok, és amint hallom te meg a nagyim... - pillantottam a lány szemébe. |
Szinte befaroltam a kastély előterébe és úgy pattantam ki a fekete sportautóból. Talán rossz ötlet volt idehozni Natet. Talán Shipley ki fog nyírni, talán Rose is ki fog nyírni. Talán az egész farkas-angyal klán ki fog nyírni. De mentségemre szólva ő akart velem jönni, én csak azt akartam, hogy szakítson a csajával mielőtt felfalja. De ő ezt úgy értelmezte, hogy majd szépen velem jön, hát jó. Mikor kiszállt a kocsiból bezártam a kocsit és kettesével szedve a lépcsőfokokat már ki is nyitottam a nagy széles ajtót. Természetesen nyikorgott mint mindig, mondtam én Kathnek hogy csináltassa meg, de szerinte ez így sokkal félelmetesebb úgyhogy így maradt.
- Na szedd a lábad, öcskös. – biccentettem az előtér felé a lemaradt fiúnak.
- Drága szépséges Kathrine. Vendéget hoztam. – Igazából nem tudtam, hogy örülni fog-e vagy sem. Maximum eggyel növekszik majd azok száma akik ki akarnak nyírni. |
|
Vigyorogva figyeltem a fiú mozdulatait és mikor megcsókolta a nyakamat kissé oldalra billentettem azt és behunytam arra a röpke kis pillanatra a szememet. Tudtam, hogy a wisky kell neki és mivel ez az olcsóbb fajta volt, amit nem annyira szerettem hagytam,had vegye ki a kezemből. Majd mikor belekortyolt párat letettem az asztalra. Közelebb léptem a fiúhoz, csak úgy, mert most kedvem volt hozzá lesmároltam, nem tudott tiltakozni,mivel vámpir sebességgel kerültem elé és szintén, csak alig egy pillanatig tartott a csók.
- Rendben,menj. És vigyázz mgadra! - vigyorogtam,majd leültem újra a fotelbe. |
Meglepődve vontam fel a szemöldököm mikor a lány kijelentette, hogy a fiúcska második neve Ryan. Pár pillanatig erősen gondolkodtam, hogy vajon miért adták a gyereknek ezt a nevet mikor nem is kedvelnek túlságosan, de aztán gondoltam, hogy a tökéletes nagybátyjáról nevezték el hátha hasonlít majd rá egy kicsit. Na szuper most már nem csak a vezetéknevünk de a keresztnevünk is stimmel, még jobban ki kell kupálnom azt a gyereket. Nem lehet belőle egy csavargó ilyen névvel.
- Hát persze, hogy olyan lesz, mint én, végül is még a nevemet is adták neki vagy mi a franc. – feleltem miközben leraktam az asztalra az alkoholt. Egyikhez sem volt nagyon kedvem sokkal jobban hívogatott az a whisky a lány kezében. De persze jól tudtam, hogy nem nagyon fogja odaadni nekem, ezért mögé osontam, lassan csupasz mellkasomra vontam a hátát és fél kézzel átkaroltam. Lágyan belecsókoltam a nyakába és közben tökéletes gyorsasággal vettem ki a kezéből az üveget. Kortyoltam belőle egy párat aztán vissza is csúsztattam a kezébe.
- Köszönöm. Na, és most megkeresem azt a gyereket. Idejében kell elkezdeni a nevelését különben egy rakás szerencsétlenség lesz mint az Apja. – forgattam meg a szemeim, az unokatestvérem említésére. |
|
Elsétáltam egy kis asztalkához, ahova egy boros, egy wisky-s és egy pálinkás üveg volt letéve. Elgondolkodtam melyiket is innám most meg és a wisky mellett döntöttem. Kicsavartam az üveget és belekortyoltam, a boros üveget és a pálinkás üveget pedig odahajitottam Ryan-nek. A wiskyvel a kezemben sétálgattam a helyiségben és néha belekortyoltam.
- Tegnap éjjel az ablakon beosontam hozzájuk. Szerencsére nem vettek észre. Egy külön kis szobájuk van a kölyköknek. A fiút Nathaniel Ryan Osmer-nek hivják, a lányt pedig valami Rachel-nek. Viszont a korcs nem érdekelt,igy csak a fiúcska arcvonásait tanulmányoztam. - újra belekortyoltam a piámba - Vörös haj, tökéletes arcvonások. Erős és szivtipró srác lesz belőled, akárcsak te vagy, drága Ryan. - vigyorogtam huncutan :DD |
Pár pillanatig pislogás nélkül meredtem rá, aztán amikor kimondta a tervét elvigyorodtam. Tudtam, én hogy lesz még egy két ötlete a kis kölykökkel szemben. Csupán annyit tudtam róluk, hogy egy vérfarkas lány és egy vámpír fiúcska született. Az én dolgom pedig az volt, hogy a vámpír fiút kiképezzem Osmer módra. De úgy, hogy ne egy balfék legyen belőle mint az Apja, hanem egy olyan tökéletes pasi mint én. Ha az én génjeimből is örökölt valamit akkor könnyű menet lesz, de még az se hátrány, ha Kathre üt egy kicsit. Az viszont ha az Apjára hasonlít…na pff.
- Te tudsz róluk valamit? Azon kívül, hogy reméljük az én kinézetemet örökölte a kissrác? – kérdeztem a lányra nézve és aztán álmosan beletúrtam a hajamba. Nagyon reméltem, hogy a kis szőke lány már lelépett a szobámból és nem fogom ott találni mikor visszamegyek. Nem volt kedvem előadni egy szívszorító dumát arról, hogy miért nem működne közöttünk a dolog. |
|
Csak ültem a fotelban és behunytam a szememet egy pillanatra. A lányom ellenünk fordult. Undorító. Mikor Ryan kmondta utolsó mondatát elvigyorodtam és felálltam a fotelből.
- Nem kell elrabolnunk egyiket se. Csupán jó kapcsolatba kell kerülnöd a kisfiúval, aki a mi vérvonalunkat bővíti és nem a dögökét. És akkor majd jön a fiú magától, vagy pedig kémnek beállitjuk őt majd a korcsokhoz. De őt meg kell védenünk, hisz ő is a családunkhoz tartozik. - vigyorogtam. |
Még szerencsére mielőtt elkaphatta volna az állkapcsomat sikerült elkapni a fejem. Túl jól ismertem már a csajt ahhoz, hogy tudjam, ezt nem fogja tett vagy szó nélkül hagyni.
- Segítség, családon belüli erőszak! – kiáltottam fel és léptem hátra felháborodottan. – Már nem bánthatsz olyan könnyen, mint eddig, mert megmondom, a lányod férjének, aki nem mellesleg az unokatestvérem. – pislogtam rá ártatlanul aztán elnevettem magam.
- Kath drágám, nem gondolod, hogy meg kéne látogatnunk az apróságokat? Melyiket raboljuk el? – kérdeztem tőle viccelődve. Hallottam róla, hogy ikrek születtek, ami egyébként nem meglepő tekintve, hogy ugye nekem is ikerhúgaim vannak. Valahogy jellemző a családunkra az ikrek születése. Az viszont, hogy egy vérfarkas az Osmer nevet kapta egy kicsit dühített. Kis fattyú meg nem érdemli, ezt a nevet. |
|
Ahogy éppen reggeliztem halk léptekre lettem figyelmes. Az ajtóban megjelent Ryan, egyszál boxerban. Megtöröltem a számat és figyeltem ahogyan a szőkke angyallány elmegy,majd Ryanre néztem és köszöntésére elfintorodtam. Viszont mikor tovább beszélt előtte termettem, két kezemmel megragadtam a fejét és a szemébe néztem:
- Ezt a nagyis dolgot ku*va gyorsan hadd abba, különben kitépem a szemfogaidat és csak hogy tudd, azok nem nőnek vissza! - suttogtam gonoszul. Összeszoritottam a fiú állkapcsát és majdnem eltörtem azt, viszont még idejében elengedtem. Hátatforditottam a fiúnak,majd elsétáltam az egyik fotel felé. Leültem,majd a fiúra néztem.
|
Pár napja költöztem be Kath házába. Házába? Inkább kastélyába. Honnan van ennek a lánynak ennyi pénze? Az angyalokról akik az összes folyosón ott kóvályognak nem is beszélve. Reggel éppen az egyik szőkeséget öleltem és kelletlenül megállapítottam, hogy most nem tudok lelépni mint ahogy szoktam. Morcosan otthagytam a lányt gondoltam, vagyis inkább csak reméltem, hogy nem jön utánam és leesik neki, hogy ennyi volt. Teljes nyugalomban félmeztelenül indultam az utamra. Lassan szeltem keresztül a kastélyt bár azért igyekeztem minél messzebb kerülni attól a bizonyos szobától. Egy tréninggatya volt rajtam, hagytam hadd legeltethessék a szemüket a kis angyalok rajtam. Egy vörös hajú teremtésnek még oda is kacsintottam és az arca hasonló színt vett fel, mint a haja. Vigyorogva tartottam vele a szemkontaktust, amire elejtette azt a valamit amit a kezébe tartott és zavartan kapkodta a tekintetét. Végül kikerültem, és lekocogtam a lépcsőn, már a folyosó végén kiszúrtam valakit.
-Drága rokonom. – mosolyogtam rá. És az angyallányhoz léptem, biccentve igéztem meg, hogy hagyjon magunkra. – Vagy ahogy nem sokára hívni fognak téged a kis apróságok….Kath Nagyi. – direkt csipkelődtem az alig húsz évesnek ha kinéző lánnyal. Az, hogy ezekkel a kis férgekkel rokonok lettünk, még az egészet poénként fogtam fel.
- Mikor lesz az első családi vacsora mikor megkóstolhatom a Nagyi főztjét? – pislogtam rá szemtelenül, elnyomva egy vigyort. |
|
Csodásan éreztem magam, a kastélyomban sétálgattam és az ősrégi szobrokat és vázákat csodáltam. Körülöttem több angyal angyal is szédelgett, akik mind meg voltak igézve, igy csak egy szavamba kerülne ha megéheznék. Kipillantottam az ablakon, és boldogsággal töltött el, hogy ilyen horrorisztikus látvány fogad kint. Köd és kopár fák köszöntek vissza. Majd visszafordultam az angyalokhoz, intettem az egyik szöszinek aki azonnal odajött hozzám. Kezemet felé nyújtottam, ő pedig a karját a kezembe helyezte. Beleharaptam és a vér mámoritó izé végighaladt a torkomon,majd az egész testemen átáramolt. |
[61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
