|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:41 - |
 |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Kezdett kicsit feszélyezni Ness erőszakoskodása , hiába győzködtem , hogy már nincs semmi baj ő ragaszkodott a saját igazához és persze megpróbált meggyőzni , h ő mindig meghallgat engem és mellettem áll.
-Tudom , tudom....-csitítgattam a lányt , de haszontalanul.Az egyetlen dolog ami végre kedvét szedte a segítőkézségtől az a forrócsokija volt.Megkönnyebbültem dőltem hátra nagyot sóhajtva a széken mikor végre elterelődött a téma rólam.Nessnek úgy tűnk egészen más tervei akadtak az estével kapcsolatban.Régen voltam bulizni , így normális esetben ragaszkodtam volna a terveimhez és bigottul tartottam volna magam az elképzeléseimhez az estével kapcsolatban de akkor Ness bevetette a legnagyobb fegyverét: a hatalmas szomorú kiskutyus szemeit.Először nem hatott meg a próbálkozása , sőt olcsó trükknek tartottaam azt , sose hittem volna , hogy bárki megtud győzni ilyen tekintettel , de aztán kezdett zavarni , ahogy szomorúan rámtekint , keresztbe fontam a karjaimat magam előtt és próbáltam kerülni a szemkontaktust de aztán nem bírtam megállni és beleegyeztem , hogy legyen az amit ő akar. Amit ő akar az pedig a mozizás volt valami könyvből lett készítve a mozgóképsorozat , amit olvasott és nagyon tettszett neki.Már csak a remény maradt számomra , hogy nem valami nyálas , szerelmes történet lesz , de éreztem , hogy nem lesz akkora szerencsém , hogy nekem is kitűnően tettszen a film de ez nem is zavart igazán mivel legalább olyan ember társaságában vagyok akivel jó eggyütt lenni.
-Rendben-adtam be a derekam a vágyainak.-akkor menjünk moziba.-de nachost veszünk poppcorn helyett.-jelentettem ki magabiztosan , de ezekután már tudtam , hogy ezentúl bármit elszeretne érni mindig hatni fognak ráma kiskutya szemei. Annyira feloldódtam hogy úgy döntöttem kicsit komolyabb témát is bedobok. Arthurka legutóbbi faggatózásából kiindulva nem voltam teljesen meggyőződve arról hogy nincs közte és az én örzőm között semmi.Próbáltam puhatolózni és csak diszkréten rákérdezni a dolgokra.
-És mond csak.....mióta itt vagy neked nincs is semmi fajta kapcsolatod vagy nem is volt?-ez a köntörfalazás nagyjából annyira volt diszkrét mint egy darab kő , tehát inkább fejest is ugrottam a témában bár megmondom őszintén , nem volt a legegyszerűbb dolog ilyen nyíltan beszélni erről mivel még sosem merült fel köztünk ilyen párbeszéd téma.-és mi a helyzet Arthúrral?-kezdett kicsit elhalni a hangom mivel nagyon féltem rákérdezni.....hosszas gondolkodás után inkább visszatáncoltam a faggatózásból.-tudod mit hagyjuk nem fotos inkább igyuk meg az italunkat és menjünk. |
Kezdtem ideges lenni a fiú ellenkezésén de valamilyen esetben meg tudtam érteni. Vagyis inkább csak arra fogtam, hogy még nem ismer eléggé. Hiszen én se beszéltem meg vele, hogy mit érzek most, hogy Arthur és Alex teljesen elhanyagol. Részben talán azért is mert nem akartam még az én negatívitásommal terhelni a fiút. Figyelmesen hallgattam a fiút és aztán beleegyezően bólintottam. De mint egy nyughatatlan kisgyermeknek muszáj volt hozzátennem.
- Ugye tudod, hogy én mindig meghallgatlak? És ezt nem csak úgy mondom, mint a filmekben. Hanem tényleg így érzem. – jegyeztem meg halvány mosollyal az arcomon. Körbefontam az ujjaim a tejszínhabos forró csokim körül és nagyot kortyoltam belőle. A csokoládé isteni íze szétbomlott a számban. Szinte biztos voltam benne, hogy a fél arcom tejszínhabos lett ezért elvigyorodtam miközben letöröltem.
- Uh a filmekről jutott eszembe, mit szólnál ha ma este inkább elmennénk moziba? Tudom, nem éppen a legjobb program egy korodbéli fiúnak, legalábbis biztosan nem olyan jó mint egy bulizás de van egy film amit mindenképp meg akarok nézni. – villantottam rá a kiskutya szemeimet amit általában Arthurnál és Alexnél szoktam alkalmazni mikor mindenáron el akarok érni valamit. Általában rögtön beválik és boldogan ráncigálom őket magammal mindenfelé. Csak imádkozni tudtam, hogy bennél is működjön.
- De ha nagyon szeretnéd valamikor bepótolhatjuk a bulizást is. – tettem hozzá engesztelésképpen. Nem arról volt szó, hogy nem mentem volna a fiúval szívesen bulizni, csak egyszerűen erre a délutánra sokkal jobban illett egy mozizás, meg hát nem titok, hogy ennek a filmnek a megjelenésére már minimum egy millió éve várok.
- A legkedvencebb könyvemből készült ez a film, úgyhogy biztosan te is imádni fogod. – virultam boldogan mintha már bele is egyezett volna, de valahol mélyen éppen csak egy hangyányit önzőnek éreztem magam amiért elrontom az ő ötletét. |
Kicsit aggodóan néztem Nessre mikor komoly hangon megszólalt.Még sosem beszélt így velem ezelőtt , "egész élet" pedig szinte házasságként hangzott a szájából , de igaza volt , ő volt az örzőm én pedig az angyala , ami nem kis felelőséggel és elkötelezettséggel jár , így mikor befejezte a véleménye kinyilvánítását csak bólintottam egyet.Igazából mikor elujságoltam a problémáimat nem gondoltam volna , hogy megpróbálja őket kezelni és nem is szerettem volna ha ezt tenné.Mintha a nehézségeim elmesélésével egy kő esett volna le a szívemről ami most a lány vállára helyeződött volna , így megpróbáltam megnyugtatni.
-Ness tudom , hogy egész életünkben "eggyütt leszünk" és nem házasságra gondolok-nevettem el magam.-de hidd el a problémáim megoldása ez esetben nem tartozik rád főleg , hogy nem hatalmas nehézségekkel kell szembenéznem.Ne aggódj mindenkinek vannak rossz napjai ez természetes.-amit mondtam komolyan is gondoltam.Nem hiszem , hogy ilyen csöppnyi bajoknak ekkora feneket kéne keríteni , bár meghatott , hogy ennyire aggódott értem de feleslegesen.A jelenléte megnyugtatóan hatott rám így minden alkalommal mikor találkoztunk olyan volt mintha a következő napokat már tisztalappal indítanám , mindenfajta nehézségtől mentesen.Eközben megérkezett a pincérnő és mindketten rendeltünk , én kávét Ness pedig forrócsokit.Diszkréten odacsúsztattam a pincérnek a pénzt , hogy a távozásunkkor eszébe se jusson Nessnek fizetni , bár nem randevún voltunk , mint férfi kötelességemnek tartottam ezt a fajta etikettet.
-Tehát ne aggódj-hoztam fel ismét a témát.-és mint mindig most is remekül nézel ki , de ha gondolod és ettől jobban érzed magad hazaugorhatunk átöltözni.-eközben kihozták a rendelésünket és eszembe jutott az Arthurtól kapott kávém.Ahoz a kávéhoz képest ez egy igazi mestermű volt.Nem szerettem volna akkor a srác orrára hozni , mert csak sznobabbnak nézett volna , de a kávéja pocsék volt és rosszul lettem tőle.Nem is értettem miért akarnak a lányok egy ilyen izű kávé mellett reggelre is maradni. |
Zavart, hogy a pont olyan volt mint Alex. Mindent saját maga akart megoldani és ez pedig felzaklatott mivel én még jobban segíteni akartam neki.
- Nem.. - kezdtem ellenkezni. – Tudom, hogy ez elég nyálasan hangzik, meg nem vagyunk házasok meg semmi ilyesmi. De az őrződ vagyok Ben. Mostantól ami a te problémád az az enyém is. Belegondoltál mér, hogy egy egész életet fogsz leélni mellettem? – kérdeztem komoly hangon ami tőlem elég furcsa volt. Mivel szinte soha nem vagyok komoly és hajlamos vagyok azokról a lehető leggyorsabban elterelni a témát. De valamiért próbáltam Ben problémáját a lehető legjobban átgondolni, egy kicsit úgy éreztem, hogy én voltam a hibás amiért nem érezte olyan jól itt magát. Lázasan gondolkodtam, hogyan dobhatnám fel a napját mikor megszólalt. Széles mosolyra húztam az ajkaim és boldogan bólintottam.
- Ez egy remek ötlet. De nem kéne hazamennem átöltözni? – néztem le kérdőn a rózsaszín kötött pulcsimra és a farmeremre. – Nem igazán bulizásra öltöztem. – nevettem fel végignézve magamon. Hát nem voltam benne biztos, hogy mennyire lógtam volna ki a szórakozóhelyen lévő emberek közül. Ahogy ezen gondolkodtam megállt mellettünk egy fiatal pincérnő és kedvesen mosolyogva megkérdezte mit kérünk. Nem voltam benne biztos, hogy Ben maradni akar de gondoltam azért csak nem haragszik majd meg ha gyorsan megiszok egy forró csokit ezért rendeltem egyet magamnak. Amikor megéreztem a forró csoki illatát rögtön eszembe jutott mikor tavaly karácsonykor elrángattam Arthurt és Alexet egy adventi vásárra. Az volt az egyik legjobb nap az egész életembe azt leszámítva, hogy a kedvenc téli kabátomat végigöntöttem forró csokival és még ma is olyan szaga van, hiába mostam ki. Hát idén már nem hiszem, hogy eljönnének velem, szóval idén Bent fogom elrángatni magammal. Határoztam el magam vidáman. |
Kedves volt Nesstől , hogy megpróbálja megoldani a problémáim , d emint minden mást ezeket is inkább egyedül szeretem kezelni és az ő válláéra sem szeretnék több sújt tenni.Nem nyomják annyira a szívem ezek a dolgok csak néha jó panaszkodni róluk , végülis én is ember vagyok idézőjelesen.Most először nem tudtam mire vágyom..Csak egy kis vérpezsdítésre talán , ahogy Ness ecsetelte az új fejleményeket engem is elfogott a vágy , hogy valami említésre méltó történnyen , valami felcsigázó persze ez alatt nem kifejezetten arra gondoltam , hogy megtámadjon egy vámpír vagy kiszívják a vérem.Most döbbentem rá , hogy mióta ideköltöztem nem maradtam hű eredeti önmagamhoz.Nem volt sem egyéjszakás felelőségmentes kaland sem ugyanilyen bulizások de még alkoholt is csak a kirakatból láttam. Talán ez leginkább annak az oka volt , hogy nem lettem senkivel olyan jó viszonyban , hogy tűrjem , ahogy enyhén illuminált állapotban lát és persze ott volt a munka és az örzőm is Ness akire mindig szívesen szántam bármennyi időt.Azon törtem a fejem , hogyan dobhatnám fel a hétvégénket.Egy közös program.
-Héy Ness!-mondtam felragyogó szemmel , mert láttam ő is nagyon töri a fejét.-felesleges ezzel foglalkoznod ezek az én problémáim és nem olyan súlyosak , hogy ne tudjam kezelni.-átnyúltam az asztalunk felett és bátorítóan megszorítottam a kezét aztán gyorsan vissza is húztam a kezem az én térfelemre.-Mi lenne ha bemutatnád az új munkahelyed , körbenézhetnénk és aztán elmennénk bulizni.?-persze nem vártam , hogy beleegyezik , mert kívülről hallva magamat elég érdekesen hangzik kettesben egy program , nem mintha mindig társoságokba verődve találkoznánk , de mégis egy egész napot eggyütt tölteni újdonságnak számított.
-Ne aggódj Arthúrral egész vérpezsdítő napot töltöttünk...azthiszem-mondtam rákacsintva.Magamnak sem akartam bevallani de a fiú társasága egész szórakoztató volt , kicsit az iskolatársaimra emlékeztetett , főleg ami a lányokkal való bánásmódját illeti. |
Aggódva figyeltem mikor Ben elkomorodott a kérdésemre és egy kicsit bűntudatom is lett. Igen, nos Ben közelében egy kicsit mindig bűntudatom volt, hogy nem vigyáztam rá eléggé. A szavaira összepréseltem az ajkaim és beletúrtam étcsokoládé hajamba.
- Ne aggódj Ness. Tudjuk orvosolni a problémát. – motyogtam magamnak és közben lázasan gondolkodtam, hogyan védhetném meg jobban a vámpíroktól. Talán ha mindenhová magammal cipelném. Vagy rá kéne kötnöm egy nyomkövetőt, vagy én lennék maga a nyomkövető. Sőt az árnyékába járnék mint a menő filmekben és minden percben adóvevőn beszélnénk. Uhh vagy lenne olyan cucc a fülemben, mint a testőröknek és nadrágkosztümben vonulnék mindenhol. Csak nem tudom, hogy kivel beszélnék azon a füles izén. Annyira jól elképzeltem magam, hogy csak arra eszméltem fel, hogy Ben már Arthurról beszélt.
- Arthur? Jaj ne is figyelj rá. Szeret kinevetni másokat meg fenyegetőzni. Remélem azért veled nem volt olyan bunkó, mint általában másokkal. Tudod annyira nem nyers azokkal akiket már megszeretett. – jelentettem ki, és reméltem,hogy Ben kicsit elnéző lesz a fiúval szemben. Aztán az utolsó mondatomra elgondolkodtam. Tényleg nem lenne olyan nyers? Hát ha az utolsó mondataira gondolok akkor mást kéne mondanom. De most próbáltam nem Arthurra gondolni. Gyorsan meg is ráztam a fejem, hogy még a neve is kimenjen a fejemből. Hallottam,hogy hétvégére terveztek valami bulit Alexxal ahol bemutatja a barátnőjét és rávettem Emilyt, hogy jöjjön el velem. Ráadásul alig vártam, hogy felvehessem az új ruhámat, amit Alex az első fizetéséből vett nekem. Hát ki a Föld legjobb bátyja, ha nem ő? Egyszerűen imádtam, de néha egy kicsit még velem is távolságtartó volt. Túlságosan maga akarta megoldani a problémáit és ezért néha emlékeztetnem kellett, hogy ott vagyok neki. Visszatereltem a figyelmem Benre és arra a részre, hogy honvágya volt.
- Honvágy? – húztam el a számat. – Nem igazán tudom, hogyan is segíthetnék Ben. Talán hazamehetnénk meglátogatni a családod. – ajánlottam fel neki egy óvatos mosollyal és reméltem beleegyezik. Mást nem nagyon tudtam volna felajánlani. |
Mintha csak erre a kérdésre várt volna a lány egész nap , amint feltettem neki elkezdett áradozni.Új munkahely , új emberek , új angyal , mintha mindent kicseréltek volna , még őt is.Szinte kézzel fogható volt a tömény , rózsaszín köd amivel körülvette magát és csak úgy úszott benne , mint egy sellő.Élvezetes volt a beszámolója , azthiszem az ilyesmit hívják leányálomnak , legalábbis a húgomból kiindulva valami ilyesmi lehet , főleg ha egy lányt felvesznek egy esküvői szalonba.Kicsi felhúztam a szemöldököm mikor arról kezdett mesélni , hogy vajon felpróbálhatja a ruhákat.Imádnivaló volt a gyermekded lelkesedése azt kívántam bárcsak én is így tudnék örülni mindenegyes apróságnak.Persze ha jobban belegondolok az esküvőiruhákat azért nem próbálhatja fel , de ezt nem szerettem volna azonnal közölni vele , az kegyetlenség lett volna a részemről.Hátradőltem a székemen és így halgattam tovább a lelkendezését , mikor aztán egy röpke mosoly szünet után én következtem.Felesleges lett volna titkolóznom előtte , valószínűleg addig rángatott volna mi bajom mire el nem mondom neki tehát úgy döntöttem , ha már valaki megkérdezte akkor megragadom az alkalmat.Próbáltam úgy ömlengeni , hogy ne szegjem kedvét.
-Semmi különösebb , csak tudod a sok vérszívó már mindenhol ott van és a frászt hozzák rám.-mondtam bizalmasan közelebb hajolva hozzá és csak suttogtam , hogy ne emelje fel a fejét senki a beszélgetésünkre.-tele van velük az utca a főtér még a munkahelyem is.-közöltem még mindig visszafogott hangal.De persze nem csak ők voltak a bajom.Mióta elköltöztem otthonról a napok csak szürkülnek és ugyanilyen fényben világítják meg a heteimet.-honvágyam van enyhén.-vallottam be bár ez az én számból elég gyámoltalanul hangozhatott , főleg , hogy nem szoktam csak úgy kiönteni a lelkem.-és....-kicsit haboztam , nem tudtam beszámolhatok-e az Arthurral való találkozásomról , vagy lényegtelen lenne.Végül úgy döntöttem megosztom vele.-és nemrég Arthurral is találkoztam , nem mintha olyan lelombozó személy lenne csak téged kerestelek és kicsit csalódott voltam , hogy vele kellett egy egész napot töltenem.-már nem akartam folytatni , mert innentől kezdve csak a szabadkozás és a panaszkodás jött volna amit feleslegesnek találok.
-De ne beszéljünk ilyen dolgokró inkább mesélj kicsit részletesebben az állásodról.-tértem vissza a témához.Jellemző volt rám a hivatalos hangnem így azonnal a fizetéséről és a munkaviszonyairól meg a szerződéséről kezdtem el faggatni Nesst.Azthiszem az eggyütt töltött időnk alatt eléggég megismertük egymást , de még mindig nem tudtam elnyomni előtte a felületes és komoly énem. |
Nem tudtam milyen leszek őrzőnek, sőt szinte alig tudtam elképzelni magamat annak. De mikor találkoztam Bennel már nem is voltam olyan hitetlen magammal kapcsolatban. Egyszerűen csak éreztem, ahogy kapcsolódtunk egymáshoz, éreztem minden rezdülését és ha eléggé figyeltem még az érzéseit is képes voltam átvenni. Amit egyszerűen imádtam. Sőt valahogy az egész angyalt a természetből kifolyólag imádtam. Hiszen egymásnak lettünk teremtve vagy mi. Csak nem olyan nyálas fajtán hanem, a feladatunkból adódva. Vagyis inkább csak én lettem teremtve neki meg Ruby. Tehát, ahogy ott megláttam a kávézó ajtajába hatalmas vigyorral az arcomon integettem neki az asztalunktól.
- Ben. Itt vagyok. – kiabáltam át és az emberek kicsit furcsán meredtek rám, de végül elfogadták, hogy egy szerelmes kamaszlány vagyok. Igen valahogy úgy nézhettem ki. Alig vártam, hogy elújságolhassam a fiúnak az új munkámat, de ő nem tűnt túl feldobottnak. Ezért nem akartam rögtön lerohanni az egésszel inkább vártam, hogy ő kérdezzen rá. Mikor végre megtette, majdnem kivillantottam az egész fogsorom és vidáman kezdtem magyarázni.
- Uh, alig vártam, hogy megkérdezd. Nem fogod elképzelni mi történt. Kaptam egy munkát. Egy remek állásom lett. Ez elképesztő. Az esküvői ruhaszalonba fogok dolgozni és alig várom az első munkanapomat. Ez olyan izgalmas, hogy még bele gondolni sem merek. Uh, szerinted majd néha felpróbálhatok egy-két mennyasszonyi ruhát? – gondolkodtam el a nagy fecsegésem közben. – Vagy az nagyon nagy bunkóság lenne? Amúgy a főnököm a másik falka tagja, vagyis hát egy angyal de az már majdnem falkatag mert az alfa párnak a védettje. Bellának hívják lehet, hogy ismered. – tünődtem egy pillanatra aztán megráztam a fejem. Nem közel sem lehet, hogy ismeri. Annyira rózsaszín ködben voltam, hogy sajnos csak most jutott eszembe a fiútól is kérdezni valamit.
- Veled ugye nem történt semmi baj? – kérdeztem óvatosan. |
Ezen a héten sem volt könnyebb dolgom.A városban egy kicsit megcsappant a vámpírok száma de még így is egy szó szerinti túlélést jelentett a sok vérszívóval dolgoznom.Mihelyst végetért a munkám , mint az őrült száguldottam ki az épületből és rohantam át az utcán.Éreztem , hogy nem ez a legjobb napom így 0-24ben azt vártam , hogy végre megihassak egy forró teát a kávézóban.Már láttam a kis kávézó ajtóját , de a hatalmas tömegen a főtéren valóságos kihívás volt átszuszakolnom magam.Szinte belöktek az emberek a kávézóba én pedig botladozva léptem át a küszöböt.Félreálltam a bejárattól , hogy ne lökjenek föl megint és a helységet fürkésztem , majd végre megtaláltam Nesst.Lehúztam a pulcsim cipzárját és lehuppantam elé egy székre.Amint már a nap közepén megállapítottam ez volt a fénypont a mában , vagy inkább a héten.Kicsit paranoiás lettem a sok ragadozótol és mindenhova sprintelve közlekedtem még a szárnyaimat sem mertem mégg otthon sem kibontani nehogy meglássanak bár az illatom egyébként is elárult.Nagyot sóhajtva szívtam be a meleg levegőt és emelt fel a fejem Ness tekintetére.Az arcáról sugárzott az öröm és a kivirultság , mintha újraélett volna így nem tudtam megállni , hogy legalább egy kicsit ne mosolyodjak el.Érdeklődve fürkésztem az arcát majd nem tudtam megállni rákérdeztem:
-Mi történt?-kérdeztem még mindig mosolyogva és eszembe sem jutott a sok trágyaságot közölni vele amit egész héten amit azok a férgek okoztak.Felvettem a legvidámabb arcom és igyekeztem eggyütt érzően bólogatni és vele örülni bármit mondott. |
A hét második felében egyre jobb kedvem lett és nem csak azért mert próbáltam minél kevesebb időt agyalni, hanem azért is mert olyan nagy ívben kerültük egymást Arthurral, hogy még rágondolni sem jutott eszembe. Talán kivéve akkor mikor az ajtó becsapódott esténként és hallottam a lépéseit a lakásban. Olyankor voltak azok a pontok amikor arra gondoltam, hogy tényleg elveszítettem, és még csak nem is kellett külön lakásba költöznöm hozzá. Ezekben a pillanatokban nagyrészt a fejemre húztam a takarót és hangosan dúdolni kezdtem a himnuszt. Igen, a himnuszt. Komoly kihívás volt a szöveg mellett Arthurra is figyelnem. Alex aki általában mellettem feküdt nem nagyon díjazta ezt az ötletem. Amikor pedig nem a takaró alatt dúdoltam akkor edzettem. Az Arthurral történt beszélgetésem után egész nap az erdőben voltam és mikor délután megjelentek a többiek kijelentettem, hogy mindenképp harcolni akarok. El se hittem mennyivel megkönnyebbültem utána. Mintha egy egész hegység mozdult volna el a mellkasomról és végre kaptam levegőt, mert miután sikerült néhány ellenfelem fölött győzedelmeskednem úgy éreztem végre sikeres vagyok valamiben. Mondjuk volt egy olyan érzésem, hogy direkt hagytak nyerni, kivéve Tammyt akivel szemben még csak két lépést tettem máris a földön találtam magam. De ami határozottan befényesítette az egész hetemet az nem más volt mint az, hogy ma délelőtt felvettek a mennyasszonyi ruha boltba. Bella lett a főnököm és csodálkoztam,hogy felvett azok után amit Arthur és én eljátszottunk vele. Biztosan nem engedtem volna mellettem dolgozni egy ilyen őrült embert mint én. Szinte szárnyaltam a boldogságtól és magabiztosabb lettem mint valaha voltam. Dolgozó nő lettem! Magamtól biztos nem jutott volna eszembe ez az ötlet de hála Arthurnak mégis találtam munkát. Legszívesebben a nyakába vetettem volna magam és nevetve újságoltam volna el a hírt miközben ő vigyorogva gratulált volna hozzá. Igen pontosan ez történt volna egy hónappal ezelőtt. De nem most. Úgy éreztem egy egész szakadék tátong közöttünk és ami még jobban meglepett, hogy nagyon is hiányzott a szívatása és a hülyeségei. De most próbáltam semmiféle negatív dologra gondolni és elégedetten tértem be a kávézóba, ahol az emberek fagyoskodva próbálták felmelegedni egy-egy gőzölgő bögre mellett. Nem voltak sokan, így rengeteg üres hely között választhattam. Gyorsan le is huppantam egy sarokban lévő asztalnál és izgatottan vártam Bent, hogy legalább neki elújságolhassam a hírt. |
-Kör lezárva-
folyt.köv.: Arthur, Alex és Ness lakása
|
 Mosolyogva figyeltem a srácot és mikor szóbahozta a motorját szemem azonnal felcsillant.
- A motor jó lesz. Imádok motorozni, régen apukámnak is volt egy. - vigyorogtam és teljesen fellelkesültem,majd megráztam a fejem.
- Bocs,de nem szeretném életemben először a mosdóban csinálni. - nevetek,majd hónom alá csapom a laptopomat és elindulok a pult felé,megkeresem a pincért és visszamondom a rendelést,miszerint majd valamelyik nap beugrok és kifizetem. Mivel itt ismertek könnyen belementek az ötletbe. Intettem Artinak,hogy indulhatunk és kisétáltunk az ajtón,felpattantunk a motorra és mentünk...
/folyt.köv.lakás/ |
 Örültem ennek a határozatlan igennek, de végülis nem várhattam ,hogy a nyakamba boruljon és egyből nekem támadjon. -Akkor jó.. tudod motorral jöttem. És szívesen meg is mutatnám a házat akár már most.. aztán azt a többet is kipróbálhatnánk.- vigyorogtam. Ez már tényleg elég erős volt, de próba szerencse. Hirtelen eszembe jutott, hogy még senki sem ült a motoromon, és megijjedtem. Úristen mire ajánlkoztam fel, nem akartam megszegni a szabályt, de már késő volt. Talán ő lesz az első csaj aki felül? Nem akartam, úgy éreztem megcsalnám a motoromat, akihez eddig egyedül hűséges voltam. -De akár mehetünk buszal is..- tettem hozzá, aztán így visszahalva elég gázos mondatnak hallatszott, így vágtam egy grimaszt salyát magamra. -Vagy akár bemutathatnád milyen a kávézók WC-je.- röhögtem el magam. Kicsit kínosan viselkedtem, máskor jobban megy a flörtölés ,de vele nehezebb volt. |
Felnevetek a srác válaszán. Szerintem elég jól kifogunk majd jönni,bár nagyon különbözőek a tulajdonságaink.
- Értem.... Jó emberismerő vagyok egyébként.... - újra felnevettem.
- Rendben,szivesen ellátogatnák hozzád. - kissé furcsának találtam,hogy azonnal igent mondtam,hisz mindig megfontoltan szoktam válaszolni,most pedig csakúgy válaszoltam és megsem gondoltam előtte mit is mondok. Következő kérdése hallatán először kissé furcsán néztem a fiúra,aztán viszont felfogtam mit is akar.
- Nos... Miért ne férne bele... öhmm...több dolog is?!- halványan elmosolyodtam,kissé szégyenlősen. Igazából már nagyon vágytam egy férfi közeledésére és néha az sem számitott volna,hogy kire csak ölelne valaki végre és.... |
Gondoltam, hogy valami ilyesmi választ kapok, nem azért mert ronda lenne, csak mert a visszahúzódó lányokkal általában nem tudnak mit kezdeni a fiúk. Vagy legalábbis nem mernek próbát tenni náluk. -Hát.. végülis az is számít.- mosolyogtam -Khhmm.. engem inkább hagyjunk. Kiakadnál..- mondtam visszaszorítva a vigyoromat. Ha most elmondanám mennyi csajjal volt már dolgom, akkor később nem lesz esély vele már semmire. Pedig kíváncsi lennék milyen az ágyban. -A város veszélyesebb negyedében egy lakásban.. - mondtam mosolyogva. -Ha van kedved megmutatom.. vagy ilyenkor ellenezni kéne az őrződnek?- ingottam meg -Na mindegy, nem érdekel, gyere el ha akarsz.- mondtam, és szerintem már tökhülyének nézhetett. -Amúgy kocsmákba, klubbokba, de az erdőbe is szívesen megyek..- válaszoltam a kérdésére. -Az angyal-farkas kapcsolatba szerinted belefér.. több dolog is?- utaltam erre halványan a szexre. Kíváncsi voltam mi lesz a reakciója, ha lekoptat, szerintem többet nem próbálkozok, de reméltem nem így lesz. Végülis nem akarom erőltetni, hisz én vagyok a védője. |
Felnevettem a srác bénázásán,de elég hamar abba is hagytam,hisz nem akartam magamra vonni az emberek figyelmét... Sosem szerettem ha megbámultak...
- Hát nem vagyok hárpia,az biztos. - vigyorogtam a srácra,majd kezeimet az asztalra helyeztem és az egyik kezemre támasztottam a fejemet. Következő kérdésére egy kissé elpirultam,majd egy halk nevetés és fejcsóválás után válaszoltam.
- Nem volt még egy sem... Bár.. 10 éves koromban volt egy... Ha az számit valamit... Vele volt életem első szájra puszija... - felnevettem még mindig kissé szorongva.
- De gondolom neked már volt néhány.... - mosolyogodtam el halványan.
- És merre laksz egyébként? Mik a kedvenc helyeid,a kocsmán kivül? - kérdezősködtem és közben a fiú szemeibe néztem a bociszemeimmel. Mindigis úgy tartottam,hogyha valakivel beszélsz nézz a szemébe és sokkal jobb lesz a társalgás hangulata is. |
Úgy látszik a lány teljesen az ellenkezője volt az én jellememnek. Nem tudom, hogy fogunk kijönni egymással, de egyet tudtam.. elég szexis volt ez az ártatlan stílusa. Amikor megjött a pincér, hirtelen leblokkoltam. Mi a tökömet lehet kérni egy kávézóban? Ugyanazt mint a kocsmában ahova megszokottan járok ,vagy itt nem adnak ki alkoholt. -Öööm.. hát.. kávét kérek.- mondtam zavarodottan, azzal nem tudok mellé ütni. ~És milyen kávét?~ kérdezte furcsállóan a pincér. Szerintem teljesen hülyének nézett. Tehetek én róla, hogy nem járok kávézókba? A kocsmában meg csak alkoholt szoktam inni.. -Expresso..- válaszoltam, ha a lány helyében lettem volna én már eléggé leoltottam volna magam, és jól ki is röhögtem volna. -Bocs.. csak nem megszokott ez a hely nekem.. igazából csak miattad jöttem.- mosolyogtam. -Szóval nem vagy az a hárpia, aki mindnkit kioszt.. az jó.- nyugodtam meg, ezzel ara célozva, hogy inkáb visszahúzódó. Bár szerintem nem fogta a lapot. -Akkor még nem is volt barátod sem?- kérdeztem vigyorogva, és magamon is elcsodálkoztam mennyire visszafogtam magam. Egy beszólást sem ejtettem meg eddig, így igazán büszke voltam magamra. |
Figyelmesen és érdeklődve figyeltem a srác szavait,közben pedig intettem a pincérnek is. Egéssz idő alatt mosolyogtam,néha pedig megigazitottam a szemembe lógó szőke tincseket. Pont mikor Artur befejezte a dumálás akkor érkezett meg a pincér is. Rendeltem magamnak egy csokis capuccinot tejszinhabbal,majd vártam,hogy az előttem ülő srác is válasszon valamit.
- Én eléggé csendes és inkább visszahúzódó lány vagyok... 18 éves vagyok és most lesz az utolsó évem a suliban.... Ő.... - elgondolkodtam egy pillanatig mit is mondjak még,aztán leragadtam a sulinál és hadartam tovább. - Rengeteg iskolába jártam már az évek folyamán és sehol sem volt túl sok barátom.... Viszont előszeretettel deszkázok és úszok.... Asszem ennyi.... Húhhh.... Az igazat megvallva,nem számitottam erre a találkozásra... - nevetek fel kissé feszülten és az ujjaimat tördelem az asztal alatt. Sosem szerettem magamról beszélni senkinek, sőtt szinte alig beszéltem eddig valakikkel a családomon kivül. |
Örültem, hogy a lány nem várja el, hogy én legyek a testőre.. azt hiszem megőrültem volna külömben. Elröhögtem magam a válaszán -Én meg örülök, hogy nem vagy az a védtelen kis angyalka, aki rám akaszkodik.- mosolyogtam. -Amúgy 22 vagyok.. nincs komolyabb munkám, szinte teljesen csóró vagyok, de a maradék pénzemet is motorra gyűjtöm.. -mondtam kicsit ironikusan, mert igazából ezzel a mesélj magadról témával mindig bajban vagyok. Mit lehet ilyenkor magamról elmondani? Tiltott motorversenyeken veszek rész.. egyszer eltöltöttem egy napot a börtönben bezárva.. nincs barátnőm, de az egy éjszakás kalandjaim számának végeredménye többre jön ki mint az összes pénzem összege. Najó lehet, hogy egy kicsit túzok... de közelít az igazsághoz. Inkább megint rá tereltem a témát. -Na és te? Mivel foglalkozol?.. Tudod inkább hagyjuk az én sztorimat, nem hiszem ,hogy érdekelne a bűnös életem. viccelődtem. Nem tűnt annak a roszkislány típusnak.. főleg mivel egy angyal. -Tudod.. egész jófej vagy.. azt hittem megkapok egy fapicsa angyalt magam mellé.- próbáltam oldani a feszültséget, reméltem nem veszi magára.. Én lennék az őrzőnek is borzalmas arrogáns pöcs. |
 A srác idejött és egy csomó infóval halmozott el,miközben én kikapcsoltam a gepem és letettem a padra magam mellé. Elmosolyodtam,majd intettem neki,hogy foglaljon helyet nyugodtan.
- Hát oké... Valahogyan éreztem mikor idejöttél. Nekemis új ez az egész. - mosolyogtam és kissé halkan beszéltem.
- Én Zoe vagyok, és igazából nagyon örülök,hogy nem fogsz a nyakamon lógni. - nevetek fel,hogy oldajam a feszültséget.
- Na és hány éves vagy,honnan jöttél? Mesélj magadról.. - érdekelt a srác és hogy ki is az aki mostantól vigyáz majd rám. |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
