|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:41 - |
 |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Amikor megérkezett az italunk belekortyoltam egy nagyot, csak ,hogy oldjam magamban a feszültséget.. Amikor viszont szegény pincért megigézte a fiú bűntudatom lett.. hisz itt dolgozik állandóan, akkor legalább némi fizetést had kapjon mindenkitől..- Egy pillanat és itt vagyok, addigra magatokra hagylak egy kicsit- mosolyogtam, aztán felálltam az asztaltól. Odasuhantam a pulthoz és észrevétlenül nyomtam egy kis borravalót a fiúnak. Nem tehetek róla, lehet, hogy idegesítő húzás volt, de hát angyal vagyok.. Próbálok jó lenni. -Na drága Shelby.. még mindig nem adtad fel?- kérdeztem mosolyogva, mert már kezdtem unni, hogy zavarja a társaságunkat.
Miért ítélik el a könnyebb vérű lányokat? Ugyanannyi jogunk van csinálni, mint a férfiaknak.. -És akkor mi van, ha mindenkinek befekszem az ágyába? Ez szórakoztat.. és?- kérdeztem bár már a türelmem kezdett fogyni. Amikor elhúzott a csaj megkönnyebbültem, bedobom magam utoljára, nem hagyhatom, hogy lekoppintsanak. A lábamat hozzá dörgöltem az ő lábához az asztal alatt, miközben egy névjegykártyát csúsztattam át neki.. -Hívj fel, ha szükséged van valamire.- kacsintottam. Aztán felálltam ,pint mire Bella visszért.. -Én sosem adom fel kicsim..- mondtam lenézően a lányra pillantva, aztán meglegyintettem a hajam és a kopogós magassarkúmban kivonultam a kávézóból. Kaptam egy kosarat.. oly sok év után.. |
Kezdtem unni a mellettünk ülő szőkeséget, de ha már itt van akkor basztatom egy kicsikét.
- Nos,mivel én nem fekszek be akárki ágyába valószinűleg tényleg kevesebbet csináltam. - vigyorogtam gonoszul a lányra,majd ahogy közelebb hajolt én is úgy tettem és ujjamat végigsimitottam az arcán. Megérkeztek az italok,ekkor odébb húzódtam és a pincérre néztem.
- Enyém a sex on the beach. - mondtam halkan,majd elvettem a tálcáról. A srác szemeibe néztem és megigéztem.
- Most nincs kedvem fizetni, de te úgy emlékszel rá,hogy fizettünk és most elmész. - mondtam majd visszanéztem a mellettem ülő leánykákra és beleszürcsöltem a koktélomba. |
Én inkább megsem szólaltam, csak pirosodott a fejem, így is eléggé elengedem magam a vámpírok közelébe, ennél jobban már nem kéne, mert tényleg felnyársalnak. Az agyonkúrt segg kifejezésen viszont muszáj volt elmosolyodnom. -Én egy Bacardit kérek..- mondtam mosolyogva, aztán nem bírtam magam továvv türtőztetni. -Shelby? Neked ennyire nincsen dolgod, hogy idegenekkel kell, hogy ücsörögj? Nem mintha ha zavarnál..- mondtam ironizálva- .. de miért nem a barátaiddal ücsörögsz?- kérdeztem ,mert nagyon nem tudtam kiigazodni a lányon.
Reméltem, hogy közben megjön a fiú esze és mégis velem tart egy körre, ahejett, hogy itt iiszogatnánk. -Én egy vodkát szeretnék..- mondtam szúrósan a pincérnek. -Hát azt majd meglátjuk, hogy Kathrin kit szed szét.. az első biztos nem én leszek, hanem a kis angyalka.- mondtam komoran, aztán hozzá tettem -Ja és ami az agyon kúrt seggemet illeti, csak irigykedsz, hogy jóval többször van alkalmam csinálni mint neked. Én bárkit megkaphatok.- hajoltam hozzá közelebb, miközben a szemébe meredtem. Engem csak ne oktasson ki senki! |
Gunyorosan felnevettem Shelby szavain,majd mikor mellénk ült felé fordultam és ahogy fenyegetni próbált még szélesebb lett a vigyorom.
- Ha te engem megölnél, akkor Kathrine is megölne téged, drágám. - kacsintottam a csajra. Jól tudtam mit beszélek, hisz látó voltam, saját magammal kapcsolatban is tudok látni dolgokat....
- És ha bántani mered Bellát, akkor széttrúgom azt az agyonkúrt fenekedet. - újra rákacsintottam a libára,majd végre megérkezett a pincér is.
- Én egy sex on the beach-et kérnék. Na és ti? - néztem a lányokra. |
Elég nyomulós volt a lány, és ahogy elnézem biztos, hogy vámpír volt.. Kezdtem rájönni ki lehet ez a csaj. Rachel mesélte pár napja, hogy összefutottak a temetőben és, hogy kiakarta nyírni, a leírás alapján ő lehetett az. -ÁÁ szóval Shelby.. te akartad megölni Rachet ugye? Te szemét..- néztem Shelbyre szúrós szemekkel, bár lehet, hogy ezt inkább visszakellet volna folytanom. Amikor lekoptatta elix elvigyorodtam, na erre biztos nem számított a kis csaj.. De a csúcs pont az volt, amit aztán megsúgott, nem bírtam megállni ,hogy ne nevessek fel, olyan vicces szituáció volt, így csak röhögtem és röhögtem. -Vigyázz Felix a végén rád küldi a csipet-csapatot.. - mosolyogtam, és ez alatt persze Kathrinéket értettem.
A válaszára egyeltalán nem számítottam, egy ilyen fiúnak mint ő ,miért ne jönne be egy olyan nő mint én? -Hogy mit mondtál??- kérdeztem felröhögve. -Lekoptatsz engem? Tudod azt hiszem lebecsülsz..- sajnáltam le, bár egy kicsit fel is bosszantott. A kurva megjegyzést és azt, ahogy a lány elkezdett röhögni már nem bírtam tovább. Leültem melléjük és közelebb haoltam az asztalhoz, hogy csak ők hallják. -Tudod drágám.. hamar kitekerhetem a nyakát a csajnak.. és a tiéddel is gyorsan végeznék.- mondtam gonosz vigyorral a fejemen. -Nem ajánlom, hogy még egy megjegyzést tegyél kicsikém.. mert esküszöm, hogy magam heréllek ki. Szerintem az előbbi felajánlásom a WC-ben jobban tetszett volna.- gonoszkodtam tovább, mert utáltam ha szórakoznak velem. -Most pedig elcsevegünk egy kicsit, aztán meglátom mit teszek.. úgy is unatkozom.- mondtam halál közömbösen.. |
Nagyokat nevettünk a lánnyal és nem érdekeltek a szemek,amik csak ránk szegeződtek.
- Taplóság hercege?! Ez mos komoly?! - húztam a csaj agyát még mindig kacagva. Mikor a pincér odajött hozzánk és olyan furcsán nézett rám rávillantottam szúrós tekintetemet és úgy a lábára léptem,hogy valószinűleg az egyik ujja eltörött.
- Hoppá, bocs. Szándékos volt. - vigyorogtam rá gonoszul, a srác pedig könnyes szemekkel hagyta ott az asztalunkat. Nemsokkal később egy szőke cicababa is megjelent. Vámpir volt...
- Hello. Kössz,de most kihagynám. - mondtam vigyorogva. - Max.később... - tettem hozzá,majd visszafordultam Bellához és halkan odasúgtam neki, de úgy,hogy valúsznűleg Shelby is hallotta.
- Valahogy én mindig vonzom a kurvákat... - nevettem fel,majd hátradőltem a székemben és intettem egy másik pincérnek. |
A Hisztis diktátor megnevezésen elröhögtem magam, és mivel a nevetésem nem valami hétköznapi néhányan felénk kapták a tekintetüket. -Hát jólvan Taplóság hercege nevezz csak így, de még megfogod keserülni.- mondtam vigyorogva, aztán elővettem az étlapot és viccesen eljátszottam a duzzogót. A pincér alaposan végig mérte a tekintetével Felixet, amin én csak kuncogtam egy nagyot, aztán rendeltem egyet. -Tyűha nem tudtam, hogy te vagy a város nagy bikája- mosolyogtam, aztán amikor az asztalunk elé jött egy ismeretlen nőszemély, aki aki meglehetősen csúnyán nézett rám lehervadt a mosoly az arcomról.
Kellet egy új pasi, már kezdtem megunni a régieket ,akiket pár napja szedtem fel.. úgy futottak utánam, hogy már idegesítő volt. Szeretem a teret, és a szingli létet, amit semmiért nem lennék képes feladni. Nem nevezem magam lotyónak, inkább csak szabad szemléletűnek.. A mai áldozatomat a kávéházban akartam kifogni, hisz itt sokkal nehezebb az ember dolga. a választék elsőre nem volt bővelkedő.. egy szőrös negyvenes férfi, egy kövér fiatalabb fiúcska.. De aztán megláttam egy helyes kis pofit, aki a szagából ítélve vámpír volt, szóval jó fogás a baj csak az volt, hogy egy angyal lánnyal ült. -Heló szépfiú.. Shelby vagyok.- mondtam nyávogó hangon, ahogy flörtölni szoktam. -Mit keresel itt egy angyalkával, talán korai vacsorát karsz tenni?- aztán végig simítottam a vállán a kezem. -Inkább gyere el velem a mosdóba..- suttogtam a fülébe. A lány nem volt szimpi, utáltam az ártatlan tekintetét. |
Addig-addig győzködött Bella,hogy végül úgy döntöttem beadom a derekam ennek a diktátor nőszemélynek...
- Na jó, elmegyek. - nevettem fel. - De mostmár nem Miss Semmitőlsefélek Hercegnő leszel, hanem a Hisztis Diktátor. - újra felnevettem majd a következő kérdésére felvontam a szemöldököm.
- Ugyan már, minek nekem asszony?! Itt vagy nekem te, elég nekem egy Hisztis Diktátor. - vigyorogtam kissé gonoszul és közben végig a lány szemeibe néztem. |
Sejtettem, hogy egy kicsit ellenkezni fog az egésszel, de addig fogom győzködni, amíg el nem jön. -Naa.. Irinát megtudom győzni, és ha ő beleegyezik, akkor Mike is. Most végre összehaverkodhatnál a többiekkel.- néztem bociszemekkel a fiúra. -És tényleg.. még nem is láttalak öltönyben, úgyhogy ezt sürgősen bekell pótolnunk.- mosolyogtam Felixre, és reméltem, hogy belemegy. -Amúgy mi újság veled, van valaki a láthatáron a hős szerelmesnek?- kérdeztem kíváncsian vigyorogva, bár azt mindketten tudtuk, hogy inkább csak az egy éjszakás kalandok mozgatják meg a fiút.. szóval ahogy eddig ismertem nem volt tipikusan az a szerelmes alkat. |
Tegnap unatkoztam és ezért meghivtam Bellát egy mai kávézgatásra illetve beszélgetésre. Amióta ezt az állkapcsolatot eljátszottuk szerintem nagyon jó haverok lettünk és úgy gondolom,hogy a lánynak is jó a társasága és a humora is. Már kb.5 perce a kávézóban üldögéltem,mikor égre betoppant. Elővettem egy kis,bon bon-os dobozt a hatalmas kabátzsebemből és mielőtt bármit mondhatott a kezébe nyomtam és átöleltem.
- Hello. - vigyorogtam,majd leültem és hallgattam amit mond. Azt hiszem meghivott Mike és Rina esküvőjére?! Mivaan??!!!
- Figyelj, Bella szerintem ez nem túl jó ötlet... Bruno,Mike és még sorolhatnám kik nem igazán birják a képemet.... - mondtam,majd kissé oldalra húztam a számat. |
Az elmúlt napokban kicsattantam a boldogságtól, imádtam Bruno mellet ébredni és feküdni.. Irináék esküvője pedig mégjobban feldobott, már idejevoltösszeházasodniuk, és bevallom párszor meg is említettem Mikenak, hogy mi lesz már. Az egyetlen dolog Nate, ami a család boldogságát megzavarja, szegény Rachet mostanában nem nagyon lehet megvígasztalni, pedig próbálkozunk. Meg hát nekem is hiányzik a hülye feje a fiúnak. A kávézó fele siettem, ahol Felixel megbeszéltük a találkozónkat.. lassan egy éve ,hogy barátok vagyunk, már elég jól ismerjük egymást azt hiszem. Egy szívecskékkel teli kötött pulcsiban és egy drapp nadrágban virítottam ,mint egy öt éves. -Sziaa- köszöntöttem vidáman a srácot aztán átöleltem. -Te is hallottál ugye az esküvőről? Nagyon szeretném ha eljönnél..-hívtam meg Felixet és reméltem, hogy ezzel nem nagyon okozok bonyodalmat.. Talán Brunoval összetudnának haverkodni. -Ha aranyosan viselkedsz talán nem szed szét senki- mosolyogtam. |
Elmosolyodtam.
-Jó majd azon leszek... Egy macimintás kezeslábas megfelel? -kérdeztem pimaszul majd arrafigyeltem, hogy milyen fejet vág. Végül elkezdett rajzolni és odanyújtotta a képet.
-Nem rossz. -mosolyogtam majd kihúztam a táskámból egy egyszerű mintás tolltartót. Kicsi volt és puha. Átnyújtottam a piros felületű, arany szálakkal díszített darabot. Kis vattapamacsokat varrtam a végére így olyan lett mint a mikulás kabátja. A vörös anyagba belehímeztem: Bruno.
-Egy kis előleg. -mosolyogtam. Kevesen és furfangosan néztem. Hogy, honnan tudom? Csiripelték a madarak. Kicsit szőrös madarak. Amikor átnyújtottam az ajándékom jobban szemügyrevettem az amit kaptam. Élethű volt és vidám. Szerettem ilyen lenni. Lilly sokszor megfestett már de ő mindig halvány mosolyt kölcsönzött nekem. Valahogy ez közelebb állta a személyiségemhez. |
 Felcsillantak a szemeim a mondatára, és elmosolyodtam. – Akkor varrhatnál nekem valamit karácsonyra, na mit szólsz? – néztem rá édes szemekkel hátha úgy jobban hat az egész, de persze ez csak rajta függ. – Tekintettel leszek arra, hogy csak pár nap van karácsonyig. – vigyorogtam pimaszul, és közben végigfutattam a szemeimet a lány arcán, mint már nagyon sokszor. Éreztem azt amit már az első találkozásunkkor, azt a teljesen magával ragadó érzelemmel teli érzést, hogy minden áron védjem meg. A gondolatmenetemet a kérdése törte meg és rögtön felkaptam a fejem. Ez volt a kedvenc részem. Egy fém szalvéta tartó foglalt helyet az asztalunk közepén. Már ott sorakoztak benne a karácsonyi szalvéták, ezért gyorsan elcsentem egyet és kifordítottam,hogy ne a rénszarvasok fejére kelljen rajzolnom. A belső kabátzsebembe mindig ott pihent néhány toll és most is elővettem egy fekete vékony hegyűt. Nem terveztem túl nagy előadásra, inkább csak leskicceltem a lány szép ívű arcát. Úgy 2 perc alatt meg is voltam vele, nem voltam vele megelégedve mint az egyik rajzommal se, de egyébként élethű volt. Árnyékolásokat vittem bele és a haját megerősítettem.
- Tessék, csak neked csak ma-portré. A környezetemben élőknek mindenkinek van egy. – mosolyogtam rá barátságosan és elé csúsztattam a szalvétát. A saját szeme pillantott vissza rá, és vidáman mosolygott a képen. |
Figyelmesen hallgattam a mondandóát. Amikor elterelte a témát én is vele tartottam. Nem akar róla beszélni? Jó...
Elgondolkodtam egy picit. Mit szoktam csinálni?
-Hát lássuk... Szeretek úszni és futni. Meg varni is szoktam hébe-hóba. Ly pedig nagyon ügyesen alkalmazza a számítógépes grafikát. -emlékeztem vissza. Mesés műveket alkotott. Szabadjára engedi a fantáziáját és mesebeli tájakat rajzol.
-Azt hiszem ide is elhozta a jegyzeteit és a rajzpadját. -mosolyogtam. Visszadobtam a kérdést.
-És neked? Hobbid? -kérdeztem majd egy nagyon picit kortyoltam a tejeskávémba ami idő közben langyos lett. |
Csipkelődve, de egy csepp rosszindulat nélkül nevettem fel a lány ösztönös védekezésére. Aranyos volt, ahogyan egyből zavarba jött a kérdéstől és ezen muszáj volt mosolyognom. Közben kortyoltam még egyet a forró csokimból, magamban még mindig vigyorogtam, de nem, sokáig mert a lány a következő pillanatban feltette azt a bizonyos kérdést.
- Hát…aham. – válaszoltam, tőlem szokatlanul szűkszavúan. Ennyiben akartam hagyni a dolgot, nem igazán szerettem volna szegény Merlint az én hülyeségeimmel traktálni, de egyszerűen csak úgy nyüzsögtek a gondolatok a fejemben. – Nem értem mit szerethet egy vérszívón. – csóváltam meg a fejem és összeszorítottam az állkapcsom. Túl sokat gondolkodtam már ezen az egészen, ezért most csak megráztam a fejem, hogy elhessegessem a gondolatokat.
- De hagyjuk most ezt, nem akarlak ezzel fárasztani. – mosolyodtam el fáradtan és kiittam az utolsó kortyot a bögréből. – Na, és te? Szeretsz valamit csinálni a szabadidődbe? Mert ugye mondtad, hogy a húgod ilyen számítógépzseni. – néztem fel rá kíváncsian. Nekem ott volt a rajzolás amit ugye mindennél jobban szerettem. |
Hevesen megráztam a fejem.
-Nem dehogy... nincs semmi köztünk semmi testvéres barátságon kívül. -védkeztem. Már a gondolat is zavarba hozott, hogy Én meg Dan. Nem. Soha. Majd viszatértem a valóságba.
-Bella? -tettem fel a nyűgös kérdést. Nem igazán akartam felvetni ezt a témát de kicsúszott a számon. Féltem, hogy feltépek egy gyógyulóban lévő sebet. Csendesen figyeltem a reakcióját. |
Valójában szerettem megismerni más embereket. Valahogy mindig is érdekelt a körülöttem élők gondolkodásmódja vagy a kár a múltja. Lazán oldalra billentettem a fejemet és úgy figyeltem a lányt. Éreztem hogy árad belőle az a hihetetlenül megnyugtató erő ami az angyalokból általában és egyből elmosolyodtam azon, hogy mindig ő védte meg Dant. A törékeny lányról elég nehéz volt elképzelni, hogy akár a barátja kedvéért leállt verekedni a nagyobb srácokkal.
- Szinte olyan mintha a testvéred lenne, nem? Vagy van köztetek több, is mint barátság? –fúrta az oldalamat ez a kérdés, de közben pimaszul mosolyogtam a lányra. Nem akartam, hogy túlságosan komolyan vegye a kérdést. – Túl jól ismerem az ilyen barátságokat. – vontam meg a vállam és közben arra gondoltam, hogy Rose-ék esküvője előtt képes voltam Bellával órákig beszélgetni a semmiről. Most pedig szótlanul sétálunk el egymás mellett a házban. Talán el kéne költöznöm? Túl kényelmetlen ez az egész, és nem csak nekünk. Két párral élünk együtt akik egyfolytában romantikáznak, az egész egy furcsa helyzet. Teljesen elgondolkodtam, de mikor Merlin válaszolt egyből felkaptam a fejem. |
Figyelmesen hallgattam és ahogy pörögtek az információk az agyamba kezdett kialakulni egy kép Brunoról. Neki is szétment a családja nekem is. Megértően bólogattam és én is kortyoltam egyet. Megértettem a helyzetét és még a mostohahúgát is megpróbáltam. Aztán feltett egy olyan kérdést amin elkellett gondolkodnom.
-Régen szomszédunk volt és vele játszottunk, aztán amikor elköltöztek megszakadt vele a kapcsolat. Amikor elszöktem ő utánam jött. Vigyáztunk egymásra és folyton megmentettem az írháját... -nevettem visszagondolva, hogy miken mentünk keresztül. Visszanéztem beszélgető partneremre és kíváncsian figyeltem. Biztos akar valamit kérdezni. Vagy tévedek? |
Kath? Hallottam már róla épp eleget, hogy megjegyezzem Merlin húga biztosan félreismerte.
- A húgod ember, nem? Lehetséges, hogy Kath megigézte?! – mondtam, de az utolsó mondatom inkább csak kérdésnek hangzott. Miközben hallgattam a lányt belekortyoltam a forró csokimba és lopva letöröltem a habot a számról. Tehát csak egy húga van, Lilly. Még egy információ az élete egy darabkájából. Már éppen azon gondolkodtam, mit is kérdezhetnék tőle következőnek, mikor visszadobta a labdát.
- Hát van egy bátyám, de az igazság az, hogy nem beszéltem vele már úgy két éve. Amikor Anya újra férjhez ment. – válaszoltam neki, de most nem mosolyogtam. Inkább csak megvontam a vállam, régen beszéltem a bátyámról. – Ja és persze van egy mostohahúgom is. – morogtam mikor eszembe jutott az a kis szőke démon. – Képes mindenkit az uralma alá vonni, olyan mint egy kis diktátor. De tudod neki is szétbomlott a családja. – vontam meg a vállam, és újra belekortyoltam az italomba.
- Na és honnan ismered Dant? – kérdeztem kíváncsian. |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
