|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 14:56 - |
 Ez a folyó halad át az erdő közepén, elválasztja a két faj területét. |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Ismételten borultabb napra ébredt Wonderland népe. A folyónál túrázó csoport szépen, lassan haladt, és lélegzetvisszafojtva kémlelte a tájat. Szarvasok ólálkodtak erre és a csapat mindenképp szeretett volna látni párat. Ekkor szaladt ki egy fiatal agancs nélküli az útra. Lucy, a kislány óvatosan nyújtotta felé a karját, mire az riadalmában elszaladt. Lucy pedig utána. Követte kifinomult hallásával, amit pár hónapja fedezett fel. Lucy családjában vérfarkas gén öröklődött, méghozzá a legtisztább formában. A kislány bézs szatén ruhácskája beleakadt az ágakba. Valahol út közben elhagyta a szalagját is. A szarvas egyre csak futott, míg egy kavicsos partvonalhoz nem ért. Ott megtorpant és egyenesen Lucy szemébe nézett. A kislány is megtorpant. Akkor vágódott ki a nagy sötét alak kezében valami csillogóval.
Cintia Jurnis-t egy nem szokványos ügy miatt hívták ki. Semmi értelme nem volt. A nyolc éves Lucy Sobrentho-t meggyilkolták fényes nappal. A kutatók, akik már kint kémlelték a tájat, megállapították, hogy már tegnap óta fent lógott egy girbe-gurba ágon. A folyó a még mindig szivárgó vér mocskát mosta magával. Cintia elborzadva figyelte az áldozatát. Ezüst élű penge volt beleállítva a csöppnyi kis testbe. A tudósok nem értették, hogy miért nem alvadt meg a vér. Cintia, Alexander, Rachel, Mike és Lilly tanulmányozták a sebet. Egyszerre mordultak fel amikor az értetlenkedő kérdést akarták megválaszolni. „Mágia. Mi más?” A kislány nyakánál szorult a hurok. Végtagjai hiányoztak. Szatén ruhácskájában, már csak pár folt volt, ami elütött a skarlát piros vértől. Az öt önkéntes fejét csóválva figyelte, ahogy leveszik a kislányt. Egy üzenet volt vésve arcába. Lilly lépett előre elsőként és hangosan felolvasta a göcsörtös betűket.
„Sírni fogok, ha eljő a hajnal.” |
 Valahogy úgy éreztem, hogy a lány nem teljesen ezt akarta válaszolni, de végül is nem nagyon érdekelt a válasza, csak kicsit nyugodtabbnak akartam tűnni.
- Igen. Mindig is ilyen fekete hajam volt. - válaszoltam a kérdésére. Valójában szerettem is, hogy ilyen sötét hajam lehet, hiszen egy világosabb hajszín talán lányosabbá tehett volna. És a múltbéli eseményk óta egyáltalán nem akarok bármilyen lányra is hasonlítani. Legalábbis sok fiú jelenlétében. |
|
-Hannah Jones. -ízlelgettem a szavakat, mintha valami bor lenne. Végül csak visszaugrott az arcom, az eredeti állapotába. Megőriztem jámbor mivoltomat, és próbáltam arra koncentrállni, hogy kicsi, és nem szabad bántanom. Ezért is kellett bennem egy kevés lélekjelenlét amikor feltette az ostoba kérdését. ~Igen... így születtem.~ válaszoltam volna. Ha nem Hannah-val van dolgom. Így kissé szelíden, mégis csípősebb hangon mint amit terveztem, válaszoltam:
-Tizenhárom évesen festettem be ilyenre. Azelőtt szőke voltam. És te? Mindig ilyen fekete volt a hajad? |
Összeszűkített szemekkel nézett rám. Nem tudtam mit gondol a fejében, de valahogy nem tetszett. Mintha egyre kisebbenek éreztem volna magam mellette. Kinyitottam a számat, hogy én is bemutatkozzak, de valahogy pár másodpercig nem jött ki hang a számon, de egy lélegzet vétel után szerencsére visszatért hangom.
- Hannah Jones a nevem. - mutatkoztam be én is. Kezemet a nadrágomon lévő zsebekbe csúsztattam. Kiissé furcsáltam a viselkedésem, hiszen általában nem érzem magam kicsinek egy idősebb társaságában, de ez más volt. Még mindig úgy éreztem, hogy a lány nem teljesen lehet emberi. Próbáltam elterelni a gondolataimat valamivel.
- Ez a természetes hajszíned? - jött ki belőlem a világ talán legostobább kérdése. Azonban a mostani helyzetemben csak ez jött ki belőlem. |
|
Résnyire szűkítette a szemeimet és meg kellett állapítanom, hogy elég kicsi lányka áll előttem. ~Szinte még gyerek~ gondoltam.
-Tamar vagyok. De szólíts csak Tammynak. -mutatkoztam be. Túl törékeny volt. Nem mertem úgy nézni rá, ahyogy szerette volna, mert attól féltem, hogy menten elsírja magát. Biztos galád múltja volt, akár csak nekem. Ami engem megerősített az őt lehet, hogy leépítette. Sőt! Az is lehet, hogy ez csak álca. Lehet, hogy egy vérszomjas vámpír áll előttem, csak olyan vak és béna vagyok, hogy nem veszem észre az auráját. Mindenféle gondolat átfutott az agyamon. Röpke egy másodberc alatt. |
Még egyzer végignéztem. Idősebbnek tűnt nálam. És sokkalmásabbnak is. Mintha már nemis teljesn egészében lett volna ember, főleg ezekkel a fegyverekkel.
- Csak erre járkálok. - válaszoltam nyugodtan a kérdésére. Végül is igaza volt a kislánnyal kapcsolatban. Hozzá képest tényleg kicsit alacsony voltam. És az, hogy ő fel volt fegyverkezve én méginkább kicsinek éreztem magam, hiszen és maximum az ökleim erejében bízhattam a mostani estemben. |
|
Hideg kék szemeimmel néztem végig a fekete hajú lányon. Vékonyalkatú, magas és hosszúlábú. Amint meglátta a fegyvereimet felmerülhetett benne, hogy valami nincs rendjén. Egy lány nem vadászik. Kivéve, ha Tamar Angeloak a neve és én vagyok. Soha nem adnám fel ezt a nehéz életet egy lazábbért.
-Hello! -köszöntem vissza. Miután rendesen végigmértem hamiskás mosoly jelent meg az arcomon.
-Hova, hova kislány? -kérdeztem élénkszínű fürtjeimet látva magam előtt. A pulóvert amit felvettem enyhén vékonyra tervezték. Szinte átfújt rajta a szél. |
Valamilyen hangot hallottam eg nem messze a parttól.Mintha egy nagyobb állat futott volna be az erdőbe. Fogalmam sem volt, hogymi lehetett az, de vonzott a kíváncsiság, hogy megnézzem. Lassan, halk léptekkel indultamel arra a helyre, ahonnan a hang érkezhetett. Márnem láttam semmit, denéhány másodperccel később egy lányt láttam meg kilépi néhány bozót közül. Kicsit végigmértem. Nem egy fegyvert láttam meg rajta. Kicsit furcsának találam. Nem minden nap lát az ember vadászt, főleg nem lány vadászokat. Miután még egyszer végigfutattam rajta a szemem a lány szemébe néztem.
- Szia! - köszöntem egyszerűen. |
|
Óvatosan beleszimatoltam a levegőbe és hagytam, hogy arra forduljon a fejem amerről a fura szagot éreztem. Ember volt nem kétség. Gyorsan berohantam az erdőbe és visszaváltoztam. Nem engedhettem a kísértésnek, hogy fenyegetőn nézzek ki. Ha lebuktatom a fajtám, csúnya véget érek. Gyorsan felöltöztem az erdőben elrejtett ruhákba és felfegyverkeztem. Egy-egy kés a csizmába. Fegyveröv a derékra csatolva. Tegez a hátamra, és nem utolsó sorban az íjam. Állig felfegyverkezve léptem ki a bozótosból és néztem a szag irányába, amit már emberi orrom miatt nem igazán éreztem. Lány. Ember. Leszűrtem az infót és csendesen vártam közvetlen a folyó partja mellett. |
Miután az otthoni dolgaimat is elintéztem nem volt semmi dolgom. Fogalmam sem volt arról, hogy mit csinálhatnék, így csak kimentem a házból és hagyta, hogy lábaim arra menjenek, amerre akarnak. Mire feleszméltem a bandukolásból egy számomra még alig ismert helyen álltam. Hallottam már eről a folyóról, de még sosem néztem eg személyesen. Nem tudtam, hogy miért pont ide keveredtem, hiszen még az utat sem ismertem, ami ide vezet. Aonban kihasználva az alkalmat elindultama folyó partvonalán, hogy jobban megismerhessem a helyet. Kőről-kőre ugráltam és próbáltam megtartani az egyensúlyomat. |
|
Vörösbundámba belekapott a szél miközben errefelé rohangáltam. Kicsit vadászgattam, hogy elszabaduljak a bezárt helytől amiben négyen éltünk. Eddig én voltam a legújabb tag, de tökéletesen ki is ismertem magam a csoportba. Már az első találkozáskor lefektettem az alapszabályokat. A szobám az enyém, nincs kopogás nélküli bemenetel. A cuccaim is az enyémek (ezt főleg a lánynak szántam aki szintén falkatag volt). És a Tammy-ra hallgatok. Ahogy ezt elintéztük, elvonultam a szobámba és berendeszkedtem. Nem voltam túlzottan kedves. Had szokják. |
Rekord idő alatt átöltöztem és a zenekaros pólóba megy egy farmer rövidnadrágba baktattam ki a fák közül. Zsebrevágtam a kezem és összefogtam a hajamat. Az apró szellőnek köszönhetően, amit előidéztem, megszáradt a hajam. Azért még borzongató volt az a némi nedvesség, de azt már eltűrtem.
-Nem akartam megfázni. -magyaráztam és megálltam a fiú mellett. Elkondolkodtam, hogy miért is vagyokmég itt. Simán leléphettem volna a francba. Ismeretlen okokból azonban maradtam. Tartoztam ennyivel a fiúnak. |
 Néztem a lányra, és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, miközben végighallgattam a csipkelődő beszólásait.
-Legalább jó kedved van, attól hogy hogy nézek rád.- mondtam kissé halkan nevetve majd elnéztem a folyó írányába. Egyre hidegebb lett, és egyre jobban fújt a szél is, és kissé kirázott a hideg, de nem fogalkoztam vele. Néztem, hogy Lilith elindul az erdő felé. Fogalmam se volt, hova mentél, hogy most itthagy csak igy, vagy minek megy az erdő felé, de inkább nem kérdeztem meg, hogy hova megy. Néztem a lány után, majd láttam, hogy az erdőbe megállt. Csak visszajön majd, ha már ott megállt. |
Önelégült mosoly kúszott az arcomra és kiléptem a vízből. Szinte újászülettem. Kicsavartam a hajamból a vizet és jót szórakoztam Adam beszólásán.
-Látva az arcodat, tényleg mókás. -nevettem gyengéden. Nem akartam, csak nagyon aprón csipkelődni. Megvakartam a karomon egy begyógyult sebet.
-Szólj ha túltetted magad gyönyörű külsőmön. -legyintettem pimaszan és az erdő felé vettem az irányt. A tervem az volt, hogy az otthagyott zsákomból kiveszem a ruhámat és átöltözök. Amint beléptem a bozótba felkaptam a terepszínű zsákot és kihalásztam egy szakadozott AC/DC-s szürke pólót és egy farmert. Az ágakat úgy igazítottam, hogy körbeöleljenek és ne lássnak be. Egy búrával vettem magam körbe. |
Figyeltem a válaszát a kérdésemre, ami egy vállrántás volt. Egy félmosolyt vágtam le. Hát oké, akkor erre nem kapok választ, nem baj. Hallgattam, amit mesél.
-Értem.-mondtam és néztem Lilithre, és közbe végig néztem az összes hegét, amit láttam rajta. Hát fájdalams lehetett, az azért biztos. Mikor elkaptam a fejem, hallottam, hogy mit mond. Hirtelen visszakaptam a fejemet, de mielőtt megszólaltam volna, elöször végignéztem rajta. Egyébként, ahhoz képest, hogy már nemtudom mióta itt beszélgetek vele, nem is néztem meg nagyon, pedig csinos volt.
-Hahaha.. nagyon vicces.-mondtam és néztem tök komoly fejjel mind aki megsértödött, majd halk nevetés tört ki belőlem. |
Megrántottam a vállam számomra képtelen kérdésére.
-Széles e világon én vagyok a legkeresetebb boszorka a barátaimmal. Nem csodálkoztam amikor rmtámadtak öten. Mindig ide jövök. Az volt a pechük, hogy még nem melegedtem bele a szavalásba. Egy kicsit folyt a vérengzés de ahogy látod... -felálltam és körbefordultam- jól vagyok.
Figyeltem ahogy kétszer végigmér és ügyeltem rá, hogy önelégült fejem legyen. Amikor elkapta a fejét felnevettem.
-Azt ne mond, hogy még nemláttál elázott boszorkányt. -nevettem és kivettem a csattot a hajamból. Gyorsan megborzoltam, mire az hullámosan és vizesen csapkozta a hátamat. Mulatságos volt Adam viselkedése. |
Néztem a lányra és mosolyogtam.
-És velem hogy-hogy jófej voltál?-kérdeztem kíváncsian és néztem a lány szemébe, ha már persze éppen rámnézett, vagy valami. Egy idő után észrevettem, hogy még valószínűleg az egész szám tiszta vér, ugyhogy gyorsan megfogtam és letöröltem a számat. Egy darabig csak bámultam, hogy vajon mit csinál a lány, mert nem nagyon értettem ehhez az egész boszorkányos dologhoz. Mikor valami tök értelmetlen dologt hablatyolt összevissza kicsit ijedt fejjel, nagy szemekkel és felhúzt szemekkel bámultam tovább, egészen addig, amíg megnem szólalt. Ekkor megráztam a fejemet és figyeltem amit mond, és figyelmesen hallgattam.
-Hogy-hogy rádtámadtak?- kérdeztem kíváncsian.
-Te kis gonoszka..-mondtam felhúzt szemekkel, és egy félmosollyal. Végig néztem a lányon, és láttam, hogy az egész ruhája hozzá volt tapadva. Néztem a Lilithet végig még egy párszor, majd elkezdtem bámulni a folyót. Néha rápillantottam Lilithre. |
Mosolyogva kacsintottam a fiú felé.
-Tudod jófej is lenni. Csak nem mindenkinek adom meg az esélyt. -nevettem. Hideg volt és libabőröztem. Óvatosan leléptem a kőről és leültem a vízbe. Majd hátrahajtottam a fejemet és belefeküdtem. A számtalan apró heg felizzot ahogy elkezdtem mormolni a szinte érthetetlen nyelvű varázsigét. A hegekből apró fehér füst mászott át és úgy olvadtak bele a vízbe mint a kukacok. Felszisszentem, de a szám sebesen járt tovább. Az egész azért volt, hogy kijöjjön az az istenverte mágia a testemből. Sebesen hadartam az igét és az utolsó szó után felnyögtem. Majd feküdtem és néztem a csillagokat.
-Rossz időpontba jöttél. Viszont el kell, hogy mondjam, hogy azért nem vártam míg elmész mert sokkal jobb volt így. Hogy valaki vigyázott rám. Köszönöm. Bár te nem tudtál róla,de sokat segítettél. -mosolyogtam miközben felültem- A legutóbbi űzésen rámtámadtak. -vallottam be és végighúztam a milliónyi apró hegen az ujjam amit a belőlem kiszivárgó "kukacok" hagytak.
-Csúnyán kihasználtalak. -mosolyogtam gonoszan. Nedves ruhám és hajam hozzámtapadt. A hold fénye pedig erővel és megnyugvással töltött el. A ruhám inmár nyomott egy tonnát. |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ez a folyó halad át az erdő közepén, elválasztja a két faj területét.
