|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 14:56 - |
 Ez a folyó halad át az erdő közepén, elválasztja a két faj területét. |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Kicsit bántott a dolog, mert láttam hogy nem volt a legjobb érzés a boszilánynak.
-Azthittem, hogy ellenségesebb leszel velem, erre még aztsem akarod, hogy meghaljak?- kérdeztem heccelve majd mosolyogtam egyet. Végignéztem, ahogy Lilith felállt a folyónál egy kőre. Volt a folyó melett egy nagyobb kő, és leültem rá. Némán ültem, és néztem amit Lilith csinál, néha néha elpillantottam a folyóra, az erdőre, majd újra a lányt bámultam. |
 Némán bólintottam. A két apró heg még viszketett, de legalább már nem égetett.
-Igazán nincs mit megköszönnöd. Nem akartam, hogy éhen halj. -magyaráztam. A gyengüléstől kissé csökkent a szél ereje is. Megemeltem a lábam és elindultam az egyik irányba. A folyón épp bokáig ért a víz. Legalábbis ezen az apró részen ahol mi voltunk. Beleléptem, majd fel egy kőre. Hosszú fekete ruhám allja vizes lett és hidegen csapkodta lábamat. A kő nyirkos volt én viszont tökéletesen egyenes háttal álltam rajta. A hideg vízből merítettem erőt, hogy kissé felélénküljek. |
Hát az első korty, az tényleg szörnyű, és keserű volt. De mindegy, a lényeg az volt számomra, hogy vér. A második korty után elhúzta a kezét Lilith.
-Nagyon rossz érzés volt?- kérdeztem kicsit megbánt de aranyos fejecskével. Egy pár perc múlva, tényleg jobban voltam mint valaha egyáltalán. Ennyire két korty vér, még soha nem dobott fel.
-Igen, sokkal jobban vagyok. Köszi..-mondtam a mondat végét kicsit halkabban, mert soha nem szerettem az ilyen dolgokat meg semmit köszöngetni, de ha már ezt megtette értem akkor megérdemli, hogy megköszönjem neki. Néztem a folyóra, majd ránéztem Lilithre. |
Felnevettem arckifejezése láttán. Aranyos volt a kis fejét úgy látni, mintha épp össze akarná öklendezni a kezem. Bátorítón nyújtottam neki tovbbra is a csuklóm. Amikor ismét belémharapott és is beleharaptam az ajkamba. Égetett és gyengített. Nem engedtem, hogy sokat igyon. Két korty után elhúztam a kezem és a vízbe dugtam.
-Három perc és jobban leszel mint valaha. -mosolyogtam, miközben bágyadtan mosta le a víz kezemről, a vöröslő plazmát. Megtörölgettem a csuklómat és gyorsan rácseppentettem egy kis adag elixírt. A gyógyító bájital, az egyik amit el tudok készíteni. Mindig volt nálam. Utolsó vércseppemet lenyaltam és a befort sebre pillantottam. Majd lelógattam a karomat magam mellé.
-Na? Jobban vagy? -kérdeztem a tekntetét fürkészve. |
Álltam és néztem meredten Lilithre, hogy éppen mit csinál. Gondolkodtam, hogy most vajon komolyan gondolta-e, de ugy tünik igen. Mikor már vérzett a keze, elvörösödtek a szemeim, és megint kintvoltak a metszőfogaim. Ahogy mondta, hogy az első korty nagyon keserű lesz, igazából nem nagyon érdekelt, de ez miatt kicsit lasabban, de ráharaptam a kezére és elkezdtem szívni. És tényleg. Az első korty eléggé keserű és érdekes volt, ilyet még nem nagyon ittam. Hirtelen elemeltem a fejem és azzal a vámpír fejecskémmel, a vérvörös szemekkel és a metszőfogaimmal egy elég érdekes fejet vágtam, mint mikor valami olyat eszel ami olyan keserű, hogy erre még hasonlatot se tudok most mondani. De ahogy jobban éreztem a vér illatát, már tényleg egyáltalán nem érdekel, és nem bírtam már nagyon tovább és hirtelen szó szerint körülbelül ráugrottam, és ujra beleharaptam a kezébe. |
Halvány mosollyal haraptam a csuklómba. Ha harap belém, amutomatikusan belémfecskendezi a roncsoló anyagokat. Így legalább hamarabb meggyógyulok.
-Számodra keserű lesz az íze és az első kortyot valószínűleg kiköpöd. Viszont kevesebbtől is jobban leszel. -agyaráztam és elétartottam vérző karomat. Fejemmel ráböktem és közönyösen figyeltem a mozdulatsort. Máskor is haraptak már meg. Egy idő után megszoktam, hogy adok vért. Vannak emberek is. Szétszórva a városban. Ők természetesen pénzért csinálják. Segíteni akartam és Adam rászorult. A kellemetlen részektől megkímélve magam, elkezdtem gondolkodni az aznapi kötelességeimről. |
Mikor a csapat elment, majdnem utánuk rohantam. Kicist megkönnyebültem, ahogy egyre messzebb jártak, annál jobb let. Lilith megfogta az állam. Vérvörös szemeim voltak, metszőfogak kintvoltak. Ránéztem Lilithre, már normális szemekkel, metszőfogakat visszahúzva.
-Köszi.- nyögtem ki nagyon halkan majd megráztam a fejemet. Utálom magamat ilyenkor, mikor másnak kell tudnia leállítani ,mert én magamat még egyszerse tudtam sohasem.
-Az lehet, hogy jól jönne..- mondtam és néztem a lányra, nagy szemekkel, és közbe nagy levegőket vettem, hogy lenyugodjak az embercsapattól. |
A férfi összeterelte a csapatot és elindultak, vissza az erdőbe. Közönyösen hátranéztem, és elmosolyodtam. Miután eltűntek az emberek, és abbamaradt a zörgés, egy legyintéssel engedtem a falon.
-Nem kell megköszönni. -fontam össze a karom magam előtt. Felkészültem, hogy utánuk rohan, így egy falat emeltem az erdő szélére. Lassan vissza sétáltam Adam mellé és megfogtam az állát. A mutató ujjamat mozgattam a szeme előtt, és vártam, hogy reakcióba lépjen a szeme. A metsző fogai ki voltak engedve. Hangosan felsóhajtottam.
-Ha kell adok plazmát. -engedtem el lassan- Sokszor adtam már vért a fajtádnak. -nem említettem a kellemetlen pillanatokat. |
Folyamatosan mentem tovább az ember csapathoz, szinte már rohanva, mikor egyszer probáltam tovább lépni az embercsapathoz, de nemtudtam, akármerre próbáltam egy erő visszatolt és szorított visszafele. Ha valaki látott szerintem hülyének néztek, elég fogyatékosan néztem ki aki összevissza lépked de mégse megy semerre. Ekkor már idegesen, és még hangosabban megszólaltam.
-Ezt most hagyd abba.. Hallod.- mondtam hangosan.
-Éhes vagyok.. Engedj most el!-mondtam neki halkabban kicsit. Már majdnem megőrültem az éhségtől, és hogy nemtudtam neki rohanni a sok embernek az erő miatt. Lilith elengedte a kezem, ami véres volt már, de rögtön begyógyultak a sebek. Lilith odament egy kalapos férfihez, akin fehér ing volt farmerrel. Hallottam, hogy elküldte őket. Vártam ,hogy mi lesz, hogy letudjak nyugodni, hiszen eléggé kínzás volt ez számomra, hogy nem tudok végre táplálkozni. |
Vasmarokkal tartottam Adam karját. Lehet, hogy kisebb és gyengébb voltam de kihasználtam az erőm. Összehúzott szemmel koncentráltam, míg egy falat nem tudtam emelni, közvetlen a fiú elé.
-Állj le. Most. -figyelmeztettem és egy dobozba kerítettem. Nem tud belőle kitörni, csak ha akarom. Hiszen a lényege az volt, hogy amerre fordul, ott szorítsa egy láthatatlan erő, és tolja visszafelé. Még csak meg sem izzadtam.
-A környék legjobb telekinézises emberével van dolgod. Ne kelljen használnom. -fenyegetőztem sziszegve. Igazat mondtam. Azt viszont nem akartam említeni, hogy nem tudok bájitalokat főzni, csak a legalapabb szinten. Szégyen, ha egy boszi nem tud elkészíteni egy álomszérumot. Mellesleg hidegen hagyott, hogy éhes. Ki kellet eszelnem egy gyors tervet, amivel elküldhettem az embereket.
-Itt várj! -utastottam. Elengedtem, ekkor már vérző karját, amin azonnal elkezdtek gyógyulni az apró sebek. Egy kalapos férfihez léptem akin fehér ing volt, farmerrel. Bevetettem legszebb mosolyom és csengő hangom.
-Jónapot! Távozásra szeretném feszólítani a csapatot. Pár pillanat múlva itt haladnak el a maraton futói. -mosolyogtam és igyekeztem takarni a mögöttem vergődő fiút. Az előttem álló csoporvezető felsóhajtott. |
Álltam megdermedve és bámultam az erdőt. Mikor az első ember lépett ki az erdőből, léptem egy nagyobb lépést feléjük, Lilith elkapta a kezemet és beállt elém. Mr szószerint kezdtem szédülögni és rosszul lenni a vér és az ember illatának keverékétől, ott tartottam hogy ellököm Lilithet és nekiugrok mindegyiknek egyesével. Nagyon nehéz volt tűrtőztetni magamat, főleg hogy több ember volt. Mikor mindegyik kiért az erdőből ránéztem Lilithre, azzal az igazi kínzó éhes arccal, vérvörös szemeimmel.
-Engedj el..most..- emeltem fel kicsit a hangomat, és néztem idegesen a lányra, majd vissza az emberekre akik egyre gyorsabban közeledtek felénk. Léptem egy nagyobb lépést megint előre az emberek felé, hogy bármelyik pillanatban eltudjam kapni akármelyiket. Ilyenkor nem számított, hogy kit várnak otthon, vagy kinek van családja. Ilyenkor csak az számított, hogy éhes vagyok és ennem kell. |
Egy darabig játszadoztam, majd megütötte a fülemet a zaj. Eleinte, csak le-ledermedtem, majd visszafordultam és tovább játszottam. A zajok erősödtével idegesebben pillantottam a hang irányába. Jól tudtam, hogy egy túrázó csoport. Jól tudtam, hogy kevesen vannak. És piszkosul jól tudtam, hogy Adam éhes. Na meg a másik, hogy valami volt a levegőben. Rontás. Mérgesen néztem fel amikor már a folyóhoz közel jártak a lépéshangok. Zsörtölődve pattantam fel és léptem Adam mellé. Enyhén elé húztam magam inkább visszatartási, mintsem védelmi okokból. A túrázók vészesen haladtak felénk. Amikor az elsőt megláttam, bebizonyosodott a sejtésem. Emberek voltak. Nyugodt lélegzetet vettem és megmarkoltam a mögöttem álló fiú hideg karját. Durván belemartam, tudván ez nem fáj neki annyira. Mint egy vágás.
-Maradj észnél. Öket várják valahol. Nehéz lesz magyarászkodni, ha nem térnek vissza. -figyelmeztettem suttogva. Amikor az egyik néni felén intett, mosolyogva viszonoztam a gesztusát.
-Szépen megvárjuk amíg elmennek. Ne kelljen az ostoba megnyílvánulásaidra mágiát pazarolnom. -böktem oldalba. Üveges volt a tekintete.
-Héj! -csettintettem az orra előtt és amikor magamon tudtam a szemét folytattam- Nem étkezünk. Türtőztesd magad. Ez. Csak. Kényszer. Gyűrd le! -suttogtam nyugtató, búgó hangon. Ha kell feltudom tartani az éhes vámpírokat. De azért egyen, ketten megnézték volna maguknak a módszereimet. Nem sokan láttak még magától fuldokló embert. Vagy éppen a levegőben bukdácsolót.
-Ésszel! -szóltam rá utoljára, még mindig markolva karját. |
-Az nem fog megtörténni.- gonosz mosollyal néztem a lányra. Ice Colder. Ezt a nevet biztos megjegyzem, csak hogyha véletlenül tényleg harcra kerül sor, akkor tudjam, hogy őt már ismerem valahonnan. Néztem a lányt, majd azon gondolkoztam, hogy ezt a most kérdést magának tehette-e fel. De hát biztosan magának, mivel én honanntudnám a választ ilyenekre, nem vagyok én boszorkány. Figyeltem a lányt, majd közbe egyre nagyobb zajokat halottam az erdő felől, néha odakaptam a fejemet és arra figyeltem. Majd visszanéztem a lányra, és próbáltam nem a zajokra figyelni. Hirtelen valami emberi szagot éreztem meg, majd valami véres szagot és emberi beszédeket is halottam. Próbáltam elterelni a gondolataimat, mert nem akartam megint az étel miatt embert ölni. Egyre jobban éreztem a vért, majd elvörösödtek a szemeim és ránéztem Lilithre. Hirtelen megráztam a fejemet, és ránéztem a folyóra. Próbáltam teljesen másra gondolni, még levegőt is alig mertem venni, mert egy hajszálon mullott hogy nem indultam el rögtön rohanva az erdőbe. Ahogy mult az idő, a zajok egyre közelebb jöttek, és egyre jobban halottam az embereket és éreztem a vér illatát. Hirtelen megint odakaptam a fejem az erdő fele és bámultam az erdőre vérvörös szemekkel. Hát igen, nem igazán bírom tartóztatni magam a vér illatát megérezve. |
-Majd akkor kérkedj, ha felcsavart egy fára és indákkal kitépkedte a beleid. -mosolyogtam gonoszan- Ice Colder ként megtalálod. -tettem hozzá. Elgondolkodva figyeltem a víz lassú folyását. Adam hangjára felkaptam a fejem. Körmöm eleje a számban volt amíg gondolkoztam, így most is ott tartottam magam előtt. Halványn elmosolyodtam amint kifigurázott. Óvatosan leültem egy nagyobb köre a folydogáló víz szélére. Ahogy mozgattam a kezem, úgy fodrozódott a víz.
-Sosem gondoltam volna, hogy a levegővel is lehet ölni. -suttogtam elmélkedve. Igaz volt. Amikor megtudtam, hogy a levegő boszorka ajándékozott meg az erejével, elszontyolodtam.
-Hogy lehet a levegővel megvédeni magad? -tettem fel a kérdést inkább magamnak mint az előttem álló fiúnak. Amikor megtanultam az ajándékom csúnyább kihasználását, nagyon megörültem. Mindig azt szerettem volna, ha tűz vagy valami hasonló elem fogad magába. Rá kellett jönnöm, hogy százszor jobban jártam. Lassan felpillantottam a fiúra, majd vissza a vízre. |
-Nem tudom ki a barátnőd, de nemhiszem, hogy vesztenék ellene. Majd meglátjuk. -mondtam mosolyogva, majd körbenéztem van-e valami állatka errefelé, akit megtudok még gyors vacsorázni, mivel egy szarvassal pár napos éhségre nem igazán laktam jól. Visszanéztem Lilithre.
-Hahaha nagyon vicces volt.- mondtam megsértődőtt fejjel, aztán elmosolyogtam magamat. Mindig is szerettem, ha egy csaj képes egot rombolni, főleg ha nálam. Mondom nem mondom hogy nem zavart, de nem volt vészes, inkább csak nevettem rajta egyet. |
Mosolyogva forgattam a szemeimet és úgy pillantottam vissza Adamre. Egy erős és magabiztos fiút láttam. Aki szentül meg van róla győződve, hogy ő a nyerő.
-Majd meglátjuk. Egyszer megküzdhetnél a barátnőmmel. Ügyes lány. -bíztattam. Kicsit sem féltettem Ice-t, a fehérhajú boszorkányt, aki állandó társam volt munka közben. Ott volt még Darla, akit annyira nem ismertem. Csak haverként, de megbízható volt.
-És szurkolok a párod kiválasztásában. Ha jót akarsz magadnak, akkor egy nállad gyengébb vérszívót választasz. -mosolyogtam gonoszan. Túl nagy az egója. Kicsit romboltam rajta.
-Mert széttépne egy durvább veszekedés során. -néztem rá ártatlan szemekkel. |
Lilith még nem látott engem harcolni, de majd egyszer ugyis fog.
-Majd meglátjuk, ugyis fogsz harcolni látni még, szerintem.- mondtam sunyi vigyorral.
Elég erős vagyok, ahhoz képest, hogy nem úgy tűnök szerintem, nem egy kis félénk vérfarkasokkal szemben győztem eddig, hanem erősekkel szemben.
-Nővéremben teljes mértékben megbízhatok, ő nem hagyna ott sohase.. Ami meg azt illeti, lehet jól jön majd valaki akiben megbízhatok, csak nemtudom, hogy ki az akiben tényleg megbízhatok még.- mondtam olyan édes mosollyal, majd néztem Lilithre. |
Hangosan felnevettem.
-A kis naiv. -kuncogtam, miután túlestem a megdöbbenésen- Ugyan. Itt nem olyan nyápic alakok élnek, mint ahonnan te jöttél. Lehet, hogy sokat éltél már, de ne bízd el magad. -mosolyogtam aranyosan.
-Ami pedig a bizalmat illeti. Rád hagyom. Személy szerint én sem melengetek kígyót szívesen a mellemen. De. Nem árt, ha van aki kihúz a kellemetlen pillanatokból. -kacsintottam mosolyogva. Gyors motozásra figyeltem fel az egyik bokor mögül. Elhesegettem a gyanúm.
-És akkor mégis kiben bízol? Mert a vérszívókban... nem találs megértő lelket. Ha megsebesülsz. Ott hagy. -vigyorogtam gunyorosan. |
Néztem a lányra, miközben halk zajokat halottam. Hirtelen elfordultam balra, ott volt egy nyúl. Nem, most nem bántjuk a nyúlat, eldöntöttem, most ugyis beszélgetek, majd utána, ugyis találok még táplálékot.
-Hidd el, hogy akárhányan vannak, engem akkorse győz le egy vérfarkas se- mondtam és néztem a lányra gonosz mosollyal.
-Én nem bízok meg soha senkiben.. bárki bármikor hátba támadhat. Az oké, hogy vámpírokon belül megbízok másokban ,mert egy 'csapat' vagyunk ugymond, de amugy nem igazán bizok meg senkiben.-mondtam sunyi mosollyal majd bámultam a lányra. |
Megrántottam a vállam. Elég kevés infóval beérte.
-Azért ne bízd el magad. Sokan vannak. És dühösek. -magyaráztam könnyed, mégis óvraintő hangnemmel. Ha egyszer valaki feldühíti az alfát, az megemlegeti. Egész éjjeleken át tartó üldözés.
-Mostanába ne tévedj a területükre. Egy vámpírlányt küldtek ki tisztogatásra. -szóltam rá és egy kövön egyensúlyoztam. Néhány pillanatig méláztam, majd újra megszólaltam, jellegzetes fenyegető és egyben nőies hangomon.
-El sem hiszem, hogy beéred ennyi infóval rólam. Hoy bízol meg te emberekben? -csóváltam a fejem hitetlenkeve. |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ez a folyó halad át az erdő közepén, elválasztja a két faj területét.
