|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:18 - |
 |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Először elgondolkodtam azon, hogyan is magyarázzam meg azt neki, hogy akkor tanultam meg amikor egy angyal vérét ittam Ryan bácsikánkal. Végül úgy döntöttem füllentek egyet, nehogy elmondja anyáéknak.
- Az egyik nap éppen a suliban voltam, amikor tornaórán egy lány elesett és vérezni kezdett a térde. Megéreztem a vérszagot és kibújtak a rendes vámpir agyaraim. - vigyorogtam, mivel büszke voltam magamra amiért ilyan tökéleteset hazudtam.
- De kellene valami vér amivel fel tudsz ingerelni... - kacsintottam,majd hirtelen a vámpir gyorsaságommal befutottam az erdőbe és egy vergődő nyúllal a kezemben tértem vissza. Kegyelmet nem ismerve összeroppantottam az állat bordáit és gerincét. Előbújtak szemfogaim, rávigyorogtam Rachel-re, majd beleharaptam a nyúlba. A vére ize nem volt olyan finom, mint az angyaloké, de sokkal jobb, mint az emberi étel. Megtöröltem a számat és a nyúltetemet feldobtam egy fára. Mikor szegény hugomnak nem sikerült megmutatni a karmait átöleltem őt és gyengéden megsimogattam aranyló tincseit,majd lassan elhúzódtam tőle.
- Hölgyem, elhivhatom magát a karácsonyi bálra? - nevettem fel halkan, jobb kezemet kinyújtva kacsintottam egyet. |
 Nagyon megörültem, amikor azt mondta, hogy szoktak rólam beszélni.. lehet ,hogy bejövök Ryannek? Bár van köztünk egy kis korkülömbség, de ez nem számít sokat. Tudtam ,hogy nem csak beszélgetnek ,ha találkoznak, ismertem a tesómat és a nézése mindig eláulta magát.. végül úgy döntöttem, hogy megkímélem őt, és inkább hagyom az egészet. -Juuj.. ezt mikor tanultad meg?? Hagy nézzem meg a fogad!- mondtam kíváncsian és közelebb mentem hozzá. -Nekem még csak félig sikerült átváltoznom, de már vannak karmaim.- vigyorogtam és nagyot erülködtem hátha most is sikerül. Becsuktam a szemem és annyira koncentráltam, hogy még levegőt sem vettem, de semmi eredménye nem volt. -Ahh most nem sikerül.. pedig ha egyedül vagyok akkor általában megy..- szomorkodtam. |
Felvontam szemöldökömet első mondatai hallatán.
- Én tudok vigyázni magamra... És öhmm.... Beszélgetni szoktunk, általában....Persze, néha szó esik rólad is. - kacsintottam egyet,majd felálltam és egy fa törzsének támaszkodtam, onnan figyeltem a hugomat.
- Hmm... Sikerült már átváltoznod farkassá? Nekem már kibújtak a szemfogaim és mostmár át tudom harapni az emberek torkát. - vigyorogtam kissé gonoszul. |
Csak feküdtem a fűben és a felhőket bámultam, és figyelmesen halgattam Nathet.. Nagyon tetszett amit mondott, veszélyesnek tűnt Ryan, amitől csak mégjobban szerelmes lettem.. Elmosolyodtam és megint a képzeletem világába csöppentem bele.. ott voltam én és a rosz vámpírom, együtt szaladunk a réten, aztán Ryan letép nekem egy szál virágot és a hajamba tűzi.. -Hahhh..- sóhajtottam fel, aztán újra viszakerültem a valóságba. -Hisz te is vele barátkozol.. együtt szoktátok az estéket tölteni. Tényleg mond már meg végre, mit is csináltok ilyenkor.. szokott rólam kérdezősködni?- mosolyogtam, aztán én is felültem és letéptem egy virágot.. majd a hajamba tettem, ahogy a képzeletemben tette Ő. -Na jó mit csináljunk? Fussunk versenyt vagy birkózzunk?- kérdeztem felpörögve és már készültem ráugrani Nathre, ezúttal megakartam verni, mivel eddig mindig én vesztettem. |
Éppen bújócskáztunk Rachel-el és mivel én olyan ügyes vagyok meg minden nagyon gyorsan megtaláltam őt. A vérfarkasok szaga, amihez hozzá vagyok szokva rajta is érezhető, de már egyáltalán nem zavar, sőtt igazából sosem zavart. Most is a vámpir szaglásomra támaszkodva találtam meg őt. Egy fán volt elrejtőzve, gúnyos vigyorral az arcomon pillantottam fel rá.
- Hugocskáám . - kacagtam fel halkan, mire ő leugrott a fáról és rajtam landolt. Mivel erre nem igen számitottam leestünk a földre, viszont azonnal felültem, mivel hiperaktivságomnak köszönhetően nem birok egyhelyben feküdni, sőtt még az ülés is nehezen megy. Legszivesebben mindig rohangálnék össze-vissza. Mikor Rachel Ryanról kezdett el beszélni megforgattam a szemeimet,majd válaszoltam neki.
- Egy gonosz ördög, aki megöli azokat akikre majd vigyáznod kell ha nagy leszel, hugom! Tartsd magad távol tőle, neked nem való az ő társasága. - mondtam komolyabb arccal, majd lepillantottam hosszú, szőke hajára. |
Imádtam a tisztáson lenni, a kis tesókámmal, ilyenkor csak kettesben vagyunk és nem figyel ránk senki.. Nincsenek ott sem apuék sem a falka tagjai, akik megmondják, hogy kihez szólhatunk és kihez nem. Ezért is volt Nathaniel a példaképem,(bár ezt neki sohasem vallanámbe), mert mindig megszegi a szabályokat.. A suliban is ő a legmenőbb, a nagyobbakkal barátkozik, és mindenki az ő barátja akar lenni.. Ryannel is sokszor együtt lógnak, amiért mégjobban felnézek rá.. Én inkább csak magamban szoktam lenni, vagy Nathaniellel, az én társaságom nem sokan keresik, bár ez nagyon nem is zavar. Ryannel egy nap pedig úgy is házastársak leszünk, ezért is jó, hogy a testvéremmel jó viszonyba vannak. Ezen a réten fogjuk tartani az esküvőnket, ő pedig megfog bolondulni értem.. Aztán titokban elszökünk, és csak a bátyjámat visszük magunkal.. Hirtelen kizökkentett a gondolataimból Nathaniel, aki végre megtalálta, hogy hova bújtam el. -Jajj Nath, sohasem fogsz engem legyőzni a bújócskában.- aztán leugrottam a fáról és ráugrottam. Leterültünk a földre és úgy hevertünk egymás mellet, miközben még mindig nagyokat kuncogtam. -Olyan egy mázlista vagy, hogy Ryannel együtt lóhatsz.. mesélj róla.- álmodoztam, bár legbelül tudtam, hogy Nath megint csak kiröhög és nem veszi komolyan az álmomat. |
|
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
