|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:18 - |
 |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 A lagzit a tisztáson tartották. Igaz, talán még nem ismerem annyira a falka tagjait, mint kellene, de mivel ők védelmeznek engem úgymond kötelességemnek érzem, hogy eljöjjek az esküvőre, főleg mivel az alfa esküvője volt. Mivel ahogy mondtam nem ismertem túl sok embert a falkában, így inkább csak egyhelyben álltam nem messze a táncparkettől. Azonban talán nem kellett volna Carter-nek híresztelnem, hogy esküvő lesz, hiszen rögtön rávágta, hogy ő el fog menni. Végül is értem miért. Ilyenkor a legkönnyebb felszedni pár csajt. Bár nekem ma ehhez semmi kedvem sem volt, így inkább csak figyeltem a körülöttem zajló eseményeket. Nem is olyan messze megláttam az új falka pár tagját. Hallottam, hogy meg lettek hívva, de nem gondoltam, hogy tényleg el is jönnek. |
 - A nap lassan lemenőben, de a lampionok kivilágítják az egész tisztást. Néhány kis sátor alatt asztalok vannak felállítva ahol mindenki oda ül ahová akar, svédasztalos kiszolgálás van, a csillagok alatt a lampionok között pedig tácolni lehet, ott fogja kezdeni az ifjú pár is a nyitótáncát. Jó szórakozást ;) -
|
 ismét csalódottan kellett tudomásul vennem hogy elég szűkszavú a lányka.És láttam ahogy a tulipánt bámulja de nem igazán érdekelt mivel tudtam hogy az emberek sosem hisznek a szemükben.Visszapillantottam a lányra majd ismét elkezdtem a virágokkal fogglalkozni és igazgatni őket nyilván a kezemmel mert az erőmet most nem szabadott használnom.Megpróbáltam ismét beszédbe elegyedni a lánnyal hogy ne legyen kínos csend és a virágok között guggolva megköszörültem a torkomat.
-Nem láttalak még itt új vagy?-vágtam a közepébe-gyakran töltöm ilyen helyeken az időmet meg néha a városban is de még sosem láttalak-néztem fel rá.Nagyon idegesített a fekete ruházata a sok gyönyörű színpompás virág között így akaratlanul is elkezdtem ciccegni.Nem akartam tapintatlan és aroggáns lenni így nem szidtam le a kinézetéért inkább visszafordultam a drága kis virágokhoz majd ismét felálltam.
-Mesélj magadról egy kicsit-mondtam lágy mosollyal és karon fogtam a lányt mint egy jó nővér. |
 Pár pillanatig a lány elfordult. Kicsit kíváncsian döltem el oldalra, hogy többet láthassak az arcából. Mintha eltűnt volna a mosolya és gondolkodni kezd valamin. Majd mikor elkezdett visszafordulni hozzám rögtön visszálltam eredeti állapotomba. Egy virágot nyújtott felé. Egy apró mosollyal együtt elfogadtam, majd a kezemben kicsit megfordattam a virágot, így nézve meg. Miután kicsit megvizsgáltam a növényt a lány egy kérdést tett fel nekem. Ekkor a virágról újra ránéztem.
- Nagyon szép. - néztem egy pillanatra körül. Az apró dombok és a szivárvány szinte minden színe a lábam alatt szinte teljesen elkábított. Alig bírtam levenni róla a szememet. Mintha egy pillanatra minden gondomat és fájdalmamat eltűntette volna. Azonban nem tudta elkerülni a figyelmemet az a tulipán, ami mellettem nőtt ki és szokatlanul gyorsan kezdett növekedni. Kicsit kikerekedett szemekkel néztem a növényt majd hirtelen a lányra néztem. Nem tudtam miért, de úgy éreztem, mintha ő csinálta volna ezt a varázslatot, pedig tudtam, hogy ennek nem lenne semmi értelmes magyarázata. |
Mikor a lány észrevett köszönt én pedig jóságos mosollyal hátrafordultam de mikor megláttam kicsit lehervadt a mosolyom.A lány sugározta magából nem is tudom milyen szót használjak....olyan deprimált volt.Fekete haj fekete szem fekete kisugárzás nem tettszett.Nem illett a gyönyörű rétemhez és ezt csalódottan is tapasztaltam de azért nagyot sóhajtva ismét megjelent arcomon egy halvány kis mosoly és a lány felé kezdtem óvatosan közeledni miközben egy épp szirmait lehulló virágot nyújtottam felé remélve hogy elfogadja.Ismét végigmértem és nem tudtam megállni hogy ne puhatolózzak egy kicsit a régmúltjával kapcsolatban mivel megvoltam győződve hogy külsejének pszichológiai oka van hiszen olyan kis aranyos pofikája van.Megráztam a fejem és az álmodozásból visszatérve ismét a lányra szegeztem tekintetem.
-Olyan szép itt minden nem?-kérdeztem tőle vidáman-miért nem veszed fel a rét hangulatát te is.-böktem meg egy kicsit játékosan a lányt azzal észrevétlenül odavarázsoltam elé egy tulipánt ami elég kezdetleges állapotban volt pár pillanattal ezelőtt de kicsit felgyorsítottam a növekedési folyamatot ezzel próbálva kedveskedni a lánynak. |
Ma eléggé eltértem a szokásostól. Nem csak a tengerpartot látogattam meg, hanem a tisztásra is kimenttem. Erről a helyről még cska hallottam, sosem láttam még. Kis kíváncsiság is furdalt, milyen lehet. Szinte azonnal magával ragadott a a nyíló vigárok és a friss levegő sajátos illata. Egy mélyet szippantottam a levegőbe szememet enyhén becsuktam. Szinte semmihez sem tudtam hasonlítani ezt az elképeztő érzést, ami átjárt. Majd mikor kinyitottam a szemem egy lányt vettem észre. Lassan elkezdtem felé sétálni. Fejemet kicsit oldalra döntöttem és úgy mértem végig, majd mikor ő is észrevett köszönt nekem
- Szia! - köszöntem egyszerűen. - Nem... Nem hiszem. - válaszoltam a kérdésére közben még egyszer-kétszer végignéztem rajta. |
Szokásos séámat tettem a mindennapi napsütéses réten.Ügyeltem a virágok szépségére és éppségére miközben a már teljesen kínyíltakból koszorút fontam magamnak és az egész rétet beárasztó kellemes illatban leltem az örömöm.Minden tökéletes vol a napfényes délután a bimbódzó virágok édes kis nyiladozása és a képbe jöttem itt én aki erre az egészre ügyel.Nem akarok dicsekedni de büszke vagyok a munkámra.Már vége volt a délutáni műszakomnak mint kezdő gondozó és a szokásos rutinom szerint most valami társasággal kéne iszogatnom de ezzel a nappal kivételt tettem és még élvezkedtem a rét megragadó látványában.Hirtelen megzavarta valaki a nyugalmam.Éreztem hogy közeledik és még meg sem fordultam máris hátra kiáltottam csicsergő hangon:
-Szia-mosolyogtam még mindig háttal állva-segíthetek? |
 VEnyhén megfagyott bennem a vér....de ez a sokkos állapot hamar elismúlt.Lágyan végigsimítottom az arcát és elmosolyodtam.Magam sem tudom mit akartam ezzel elérni talán , hogy megzavarodjon , mindenesetre jóval felsőbbrendűbbnek éreztem magam annál , minthogy valami riherongy jött ment vámpír vacsoráját képezzem.Kecsesen kitártam hófehér szárnyaimat és felsuhantam az égbe.Nem néztem vissza csak előre , nem méltattam figyelemre ezt a nőt.Bár tanulam a leckéből , mostmár tudom , hogy óvatosabbnak kell lennem.Nem tudtam a nyomomban-e még a vámpír , de a biztonság kedvéért kirepültem a tisztásról és azthiszem megúsztam..... |
 Eléggé kifárasztott az otthon lét.. Még a nevét sem jegyeztem meg annak a boszinak aki hozzánk költözött, de az ártatlan kis tekintete megőrjített. Az a Mireya pedig a másik.. utálom ezeket a hülye mágia megszállottakat, azt hiszik övék a világ. Egyértelműen letudnám mindegyiket győzni, ha úgy tartaná kedvem.. de mivel kellenek a hülye háborúhoz nem teszem. Látszik azon a lányon, hogy elvan magától szálva.. pedig nem kéne.. szívesen megkóstolnám a keserű kis vérét. Egy kis menet után a városban ( szeretem közterületen csinálni ) ,lekoppintottam az ártatlan kis fiúcskámat és gondoltam felmérem a terepet a vérfarkas területen. Csak reméltem, hogy nem vesz észre senki. Ahogy ott állok angyal szag ütötte meg az orrom és gonoszul elvigyorodtam. -Úgy látszik valakinek elege van az életéből.. ezen könnyen segíthetünk drágám.- mondtam nyávogós hangon, és meglehetősen rosszindulatúan. -Feltálaltad a vacsorámat..- vigyorogtam, majd végig simítottam a kezemmel a nyaka egyik részét. |
AZ első hely amit felfedeztem ezen a környéken és máris elnyerte a tettszésemet.Az egész rét nyugalmat és korlátolt szinten békét sugárzott , csak a füvőn látszottak dulakodásoknak a nyomai , amit az eltaposott virágok kára alapján véltem fölfedezni.Bár tetszett az enyhén sivár kilátás örültem , hogy nem vagyok egyedül , a mező másik végén egy egyedül álló lány alakját fedeztem föl.Sokáig haboztam , hogy odamenjek-e vagy nem , majd idegesen beletúrtam a hajamba , megigazítottam a ruhámat és meggyőződve arról , hogy az egész külsőm csak szimpatiára ösztönözheti elindultam felé.Óvatosan vágtam át a réten ügyelve a virágokra......talán környezetvédő. |
 Az edzés elején azt hittem, hogy kész katasztrófa leszek, de büszke voltam magunkra, hogy végülis annyira nem voltunk borzalmasak. Az egy másik kérdés, hogy majdnem összeestem a fáradságtól.. ~Csak az az egy baj van.. hogy a testvérem is az ő oldalukon harcol.. őt nem leszek képes megtámadni..~ mondtam, miközben azon gondolkodtam, hogy hányan is lehetnek..~A másik.. hogy nekik ott van egy boszi, aki ki tudja mikre képes..~ nem lehettem valami optimista társaság, csak ezek a gondolatok már aggasztottak mostanában. |
Büszkén Rachelre néztem és elkezdtem kikocogni a barlangból. A fejemben zengett a fáradság és ha egy pillanatra is megálltam volna, lehet, hogy összeesek. A folyamatos haladás miatt azonban meg bírtam tartani magam. Lassan és szabályosan vettem a levegőt. Amikor kiértünk a tisztásra leheveredtem a fűbe és kinyúltam mint egy... nos mint egy kutya. Csak akkor "szólaltam meg amikor már mindenki a közelemben volt, és vagy feküdt, vagy ült. ~Van esélyünk?~ kérdeztem az egész falkára értve. A vérszívók sokan voltak és erősek. |
Verekedtünk, vagy valami olyasmit csináltunk, de nem okoztunk egymásnak túl nagy sebeket, sőtt csak nekem volt a mellső lábamon egy karcolás amit Rachel okozott és egy másik amit Dan harapása csinált. Kezdtem fáradni és arra eszméltem, hogy a földön vagyok. Kifújtam magam, aztán "megszólaltam".
~ Ez igen! Ügyes, szép csapatmunka! Azt hiszem még némi erő fejlesztés és pár km futás elég lesz nektek ahhoz, hogy szembeszálljatok a vámpirokkal. ~ mondtam nekik elismerően és valahogy sikerültem kikászálódnom szoritásukból és felálltam.
~ Na most irány vissza a tisztásra. ~ adtam ki a parancsot,majd kissé bicegve ,de elindultam utánnuk. |
~Köszi~köszöntem meg gyorsan, hogy kiszabadítot.. kezdtem azt érezni, hogy nem reménytelen a helyzetünk és talán, ha gyorsan tanulunk szembeszállhatok Kathékkal is. Talán. Amikor Dan lefogta Makeot segítettem neki ,megharaptam a nyakánál ,hátha úgy fekve marad, a baj, csak az volt, hogy nem tartottam erősen, és kicsúszott az álkapcsomból. Nem mertem túlságosan megszorítani. |
Kicsusszantam az alfa karmai közül és gyorsan lábraálltam. Egy másodpercbe tellt kapcsolnom, hogy helyzeti előny. Elrugaszkodtam és ledöntöttem a farkast lábairól, így Rachel is szabad lehetett. ~Kéne egy kis segítség!~ nyüszítettem a lánynak. Pár pillanatig sikerült lenyomnom, de hamar kiszabadult. Óvatosan ráharaptam a lábára és egy gyors mozdulattal visszarántottam magam elé. Szelíden néztem rá, nehogy meglássa szememben a világméretű büszkeséget amit magam iránt éreztem. |
Örültem,hogy nem ellenkeztek és egy szóra rám támadtak. Amolyan atyai büszkeség fogott el, mikor Dan és Rachel rámugrottak, mivel egyszerre dolgoztak és sikerült is a földre küldeniük, de sajnos nem sikerült ott tartaniuk,igy simán leráztam magamról őket és újra rájuk vicsoritottam. Ha újra támadtak kétlábra álltam és a földre kényszeritettem őket. Azért azt mégsem hagyhatom, hogy elbánjanak velem?! Rachelt könnyen a földre szoritottam,viszont Dan kicsúszott a karmaim közül. |
Örültem, hogy végül bejött a terv, bár azért sejtettem, hogy Mike inkább csak segíteni akart, minthogy ténylegg bevette a trükköt. ~Áhh annyira azért nem.. de nem is vagyunk olyan rosz csapat..~mondtam mosolyogva. Aztán amikor megtudtam, hogy csak ezután jön a java, megenyhült a diadalmas boldogságom. Iszonyúan elfáradtam eleve, lüktetett a szívem... ~Na ez érdekes lesz~ mondtam így mindenkinek.. Hogy a fenébe teríthetnénk le az alfát? Ráugrottam, kicsit megkarmoltam, a baj csak az volt, hogy nem akartam jobban ártani neki.. |
Kikerekedett szemekkel néztem a farkastt. Közben persze nem álltam meg és csak ennyit küldtem át: ~ZSENI VAGY!~ Amikor befutottunk a barlangba hírtelen fékeztem így egy kis port csapva. ~Jaj ne már~ nevettem magamban kellemetlenül. Mike hangja alig jutottak el a tudatomig ahogy a futástól lüktetett az erecske a nyakamban és a fejemben. Annyit azért felfogtam, hogy most jön csak a java. Ugrásra készen pillantottam a mellettem befutó lányra. Aztán elrugaszkodtam. |
Csak futottam és futottam. Egy pillanatra hátrapillantottam és láttam, hogy végre megpróbálnak bekeriteni oldalról. Vagy mégsem? Ha akarták volna egy hatalmas ugrással egyikük már rám vethette volna magát,de nem tették. Egy barlangot pillantottam meg magam előtt és mivel már máshová nem tudtam futni befutottam oda,nameghát , hogy egy kis örömöt okozzak nekik. Zsákutcába ütköztem. Hatalmas lendülettel megfordultam és rájuk vicsoritottam és morogtam.
~ És most próbáljatok a földre kényszeriteni.~ tovább viccsorogtam,majd vártam mit tesznek. |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
