|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.21. 16:25 - |
Csodás hely, tavasszal itt minden virágba borul. |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Fogalmam sincs, hogyan keveredtem a parkba, de egyszer csak ott találtam magam. Néhány órája érkeztem csak a városba, még senkit sem ismertem, és jó lett volna összeakadni valakivel. A parkban nem mutatkozott túl sok ember, csak egy-két csöves fetrengett az út menti padon. Még melléjük sem értem, de már éreztem a belőlük dőlő tömény piaszagot. A lehető leggyorsabban haladtam el mellettük, és már éppen azon voltam, hogy keresek valami forgalmas helyet, amikor mintha valaki felbukkant volna. Vagy mégsem? Csak a képzeletem játszik velem. Pár pillanatra megálltam, aztán mentem is tovább. |
Válaszára elgondolkozva bólintottam. - Furcsa elképzelni, hogy ő ilyen reakciót produkál. - Jegyeztem meg csipkelődve, mert mindannyian tudtuk, hogy az egéz csak heccelésnek indult. Már pont meg akartam jegyezni, amit Mike a következő pillanatban megkérdezett, így halvány mosollyal feleltem:
- Nem, egyáltalán nem gondoltam volna. De azt hiszem, ez mindenképpen pozitívum. - Mondtam mosolyogva. Reméltem, hogy tényleg nem lesz csúfos vége az egésznek.
- Na, és ti gondoltátok volna, hogy valamikor boldog kapcsolatban fogtok élni? - Kérdeztem nevetve, hogy visszadobjam a labdát. Tudtam, hogy nyugodtan beszélhet David nevében is, hiszen minenki másnál jobban ismerték egymást. |
Lágyan a hajamba túrtam,majd újra elkezdtem dumálni.
- Csupán az,hogy mikor te nem voltál ott szegény srác már parázott, hogy mi lesz ha mégsem sikerül téged megszereznie meg minden. - megráztam a fejemet nevetve, majd a lány szemeibe néztem.
- Te gondoltad volna egyébként, hogy David és én, azok akik mindig azt mondták, soha nem állnak meg egy lány mellet most boldog kapcsolatban élnek? - vigyorogtam és kissé felvontam szemöldökömet. |
Már lassan megkönnyebbültem, hogy végre kiérek a parkból, és akkor nemsokára otthon vagyok, mikor megszólított valaki, majd a közeli padra húzott. Közben sikerült beazonosítanom a kérdéses személyt is, s kissé furcsán pislogva rá megvártam, míg elmondja, amit szeretne.
- Szia! - Mosolyogtam rá, aztán meglepett arcot vágtam. - Ezen most mi annyira vicces? - Kérdeztem hitetlenül. Jó, ők David-del mindig ugratták egymást, amit már teljesen megszoktam, nálam jobban már csak őt tudta szivatni és fordítva. De kíváncsi voltam rá, hogy mi a véleménye erről. |
Hideg volt, az arcom vöröses árnyalatot vett fel, az orromról nem is beszélve. Mivel most kissé borostás voltam egy fiatal Mikulás hatását is kelthettem, ebben a kinézetben. Fekete, jó meleg kabát volt rajtam, igy nem fáztam annyira. Kezeimet zsebrevágva sétálgattam és méllyen beszivtam a friss levegőt, mikor egy ismerős szagot éreztem meg. Maire. Azonnal az illat irányába kaptam a fejemet és odasétáltam hozzá.
- Szia, Maire! - vigyorogtam édesen, majd lehúztam őt a mellettünk lévő padra. - David szivecskéd azt mondta összejöttetek. - kuncogtam fel halkan miután kimondtam ezt a mondatot. |
A nem épp kellemes idő ellenére a parkon vágtam keresztül. Kicsit fáradt voltam, de amennyire ez ilyen állapotban lehetséges volt, jókedvemben voltam. Néha körülnéztem, hogy nem látok-e esetleg valakit, aki veszélyt jelentene, de egyébként siettem is tovább. Egy kicsit kicsípte a szél az arcom, így gondoltam már elég kipirult lehetek, eléggé hideg volt még farkasgénekkel is. Úgyhogy szerettem volna minél előbb hazaérni. |
Izgatottan tapogtam ahogyan néztem a bácsikám cselekedeteit. Amikor megéreztem a vér illatát a nyál összefutott a számban és méllyen levegőt vettem. Mikor Ryan bácsi végzett csillogó szemekkel ránéztem és széles mosollyal az arcomon bólintottam,majd beleharaptam a lány csuklójába és inni kezdtem a vérét. Csupán pár kortyot ittam belőle, nem akartam túlságosan tele enni magam, mert akkor nem aludtam volna olyan jól és túl sok lett volna az energiám. Igy hát pár korty után eltoltam magamtól a lány csuklóját és Ryan bácsikám pólójával letöröltem a vért a számról és újra felpillantottam rá.
- Mikor viszel haza? Már álmos vagyok. - mondtam és ásitottam egyet. |
Azok a zöld íriszek lassan tágultak majd szűkültek össze, úgy látszott a lány szervezetében nem volt verbéna, sem boszorkány varázsa nem védte a vámpíroktól. Óvatlanok… Lassan hátrébb toltam a hosszú tincseit és szemfogaimat a nyakához emeltem. Lehunytam a szemeim mikor megéreztem a vér mámorító ízét a számban. Bár amióta Kathnél lakok nem mondanám, hogy hiányt szenvedtem angyalvérben az elmúlt hetekben. Miután végeztem a vacsorámmal, a drága kis unokaöcsémről sem feledkeztem meg és a lány csuklójába harapva, a kisfiú elé toltam.
- Tudod, ahogy megbeszéltük. Anyucinak és apucinak egy szót sem. – kacsintottam rá a kis vörösre. Tényleg nem akartam, hogy a szüleinek boldogan újságolja hogy Ryan bácsi angyalvérrel itatta. Azt hiszem Rose és Shipley ki is nyiffantana engem, ha megtudnák. |
Mikor megláttam Ryan bácsit majdnem elkezdtem kiabálni, hogy bácsikám, de szerencsére hamar eszembe jutott mit is kell mondanom. Igy hát felpattantam a padról és szaladni kezdtem feléje:
- Apu!! - kiabátam, majd szorosan átöleltem őt. Amint Ryan bácsi kiegyenesedett nyitott szájjal figyeltem ahogyan megigézi a lányt. Sajnos én még ezt a képességemet nem nagyon tudtam használni, igy most tanulhattam a mesteremtől. |
A fa mögül figyeltem, ahogyan a kis Nathaniel olyan könnyedén a szemébe hazudik a lánynak. Egyértelműen tehetséges gyerek volt a maga módján, nem sok három évest láttam még ilyen gyönyörű kétségbeesett tekintettel színészkedni. Mikor láttam, hogy a lány már megfogja a kezét, hogy segítsen meg találni a szüleit elkezdtem futni feléjük és hangosan kiabálni.
-Nathaniel merre vagy? – Egyértelműen volt kitől örökölnie a színészi képességeit. – Jaj, végre hogy megtaláltalak. – öleltem át szorosan a kisfiút mikor közelebb értem hozzájuk és elismerően rákacsintottam. Majdnem egy percig ölelgettem aztán felegyenesedtem és a lányra villantottam a mosolyom, aki erre természetesen elpirult. – Ne menj sehová. Nem fog fájni. – igéztem meg az angyalt. |
Vigyorogva bólintottam Ryan bácsinak,majd mikor megpillantottam a lányt eltüntettem a vigyort az arcomról és a tenyerembe temettem az arcomat. Úgy tettem mintha sirnék, mire a lány odajött hozzám, leült mellé és megkérdezte mi a gond.
- Csak... - szipogtam. - nem találom a anyukámat és az apukámat. - szipogtam még hangosabban és az arcomat újra a tenyereimbe temettem. Mindigis szerettem szinészkedni és becsapni másokat, talán ha nagy leszek ez lesz a munkám.... |
Láttam a kissrácon, hogy virul a feje amikor megdicsérem. Még egy széles vigyor is helyet fogalt az arcán. Bólintottam mikor megkérdezte, hogy is kéne csinálnia, látszott, hogy értelmes kisfiú.
- Így van. Aztán jön az Apukád, vagyis én és megtalállak, rendben? – pillantottam rá és közben erősen azt kívántam, hogy ne szúrja el a gyerek a tervemet. Mostantól cinkostársak vagyunk, az életünk végéig. Elbújtam egy fa mögé és vártam hogy a lány elsétáljon Nate mellett. Nem igazán tudom pontosan mit vártam egy három esztendős gyerektől, de reméltem, szorult belé valami az én tökéletes színészi képességeimből is. Elnéztem, ahogyan ott ül egyedül és magányosan pislog az angyallány felé. Csak ügyesen kis Nate, Ryan bácsi had legyen rád büszke. |
Nagyon megörültem, amikor megdicsért Ryan bácsi. Büszke voltam magamra, nem tagadom. Tovább figyeltem a mellettem üllő bácsikám szavait, csillogó kék szemekkel, majd mikor elmondta mit kellene csinálnom összevontam a szemöldökömet.
- Nem értem hogyan gondolod ezt.... Menjek oda és kérdezzem meg tőle nem-e látta az anyukámat? - kérdeztem még mindig összevont szemöldökkel. |
Mikor a drága kis unokaöcsém kijelentette, hogy nem szeret velük barátkozni csak hamikázni belőlük akkor elragadottan paskoltam meg a fejét.
- Ez a beszéd, ügyes fiú vagy Nate. – kacsintottam rá, aztán leültem mellé a padra. Természetesen a kisfiúnak nem ért le a lába és így ő csak lógatta ott. Már nem is emlékszek milyen érzés lehet ennyire kicsinek lenni, de a fiúval eltöltött néhány nap alatt nagyon sok mindenre rájöttem. Például hogy soha nem lesz saját gyerekem. Mondjuk Nathanielen már kezd látszani a saját nevelésem, úgyhogy nem olyan kis félénk mint az ilyen korú gyerekek többsége. Éreztem, hogy az angyal még messze van ezért a kisfiúhoz fordultam és ismertettem a tervet. – Azt játsszuk, hogy édes kicsi gyerek vagy és az Anyukádat keresed rendben? – néztem rá jelentőségteljesen. Nagy valószínűséggel nem nagyon értette mit hadoválok itt össze, ezért csak imádkozni tudtam, hogy a terv működni fog. |
Ahogy a lábaim a földet érték egy pad felé siettem,majd leültem arra és figyeltem Ryan bácsi szavait.
- Nem szeretek kislányokkal játszani. Csak hamikázni belőlük. - mosolyogtam édesen, mint azok a fiúk akik nem bűnösek,pedig ez nagyon nem igy volt. Újra felpattantam,mikor egy édes illatot éreztem meg.
- Ez az illat olyan, mint Bella néni illata. - mondtam,majd újra a levegőbe, sokkal mélyebben beleszagoltam. Tudtam,hogy ez az angyalok jellegzetes illata. De anyáék azt mondták nem szabad,megfogtam Ryan bácsi kezét és felnéztem rá, mi a következő lépés. |
A kis vörös srácon sajnos meglátszottak a szülei tanításai, ezért sajnos minden este köcsön kellett vennem, hogy egy kicsit a saját tökéletes stílusomra formáljam. Éppen letettem a földre mivel eddigi út során a karomba hoztam.
- Na, jó Nathaniel. Ki legyen a következő kislány akivel játszani szeretnél? - néztem körbe a sötét parkba. Azon a pár huszonéves lányon kívül akik a szomszédos padon iszogattak nem láttam mást. - Hmm. nem látok ksilányokat sajnos. - ráztam meg a fejem 'csalódottan'. Nyilván nem gondoltam, hogy majd felszedek a drága kis unokaöccsémnek egy három évest. Viszont a lányok köztudottan buknak a drága kisfiúkra. Éppen rájuk akartam uszítani a kis drága Nathanielt mikor megéreztem a levegőbe egy angyal illatát. |
Már anyáék éppen letettek aludni, mikor pár perc múlva megjelent az ablakban Ryan bácsi. Elvigyorodtam és felpattantam a kiságyamból és felé futottam. Átöleltem aztán valami oknál fogva elhozott engem ide, a parkba ahova reggelente szoktunk jönni apával és anyával, na meg a hugival. De még mindig nem értettem mit akar tlem ilyen későn Ryan bácsikám, ráadásul pizsamában voltam.
- Miért hoztál ide? - kérdeztem tőle, viszont nagyon örültem, hogy segitett meglógni nekem, mindigis utáltam lefeküdni akkor amikor a szüleink mondják. És most nagyon jól éreztem magam, amiért itt vagyok kint takarodó után Ryan bácsival.
|
Csodás hely, tavasszal itt minden virágba borul. |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
