|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:18 - |
 |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Próbáltuk fölvenni az iramot Mikeval, de hát, nagyon nehéz volt tartani a sebességet ~Benne vagyok.. na gyerünk~ vettem magamon erőt aztán elindultam balra, hátha bekerítjük. Aztán hirtelen eszembe jutott valami.. ~Van errefelé egy barlang.. ha oda eltudnánk csalogatni.. kergessük abba az irányba~ mondtam Danek és örültem, hogy legalább az erdőt jól ismerem, ha már a futásba nem vagyok valami jó ~Ott betudnánk keríteni~ aztán átugrottam egy nagy árkot. az esély, hogy ez beválik elég csekély volt. de más választás nincs nagyon. |
Az emberi testemen elhúztam volna a szám itt csak kis morajt szültem.
~Alap taktika? Te bal én jobb?~ kérdeztem. Ez volt az első ami az eszembe jutott. Éles kanyarral iramodtam a farkas után és közben kerülgetve a fákat vártam Rachel válaszát. Mike kicsit közelebb volt már, de még így is be kellett látnom, hogy esélyünk sincs. Ha csak nem leszünk IQ zsenik hírtelen és ejtjük át az alfát. Szóval igen. Ezt megszívtuk. |
Csak futottam és futottam. Nagyobb sziklákat és bokrokat is átugrottam. Majd mikor már láttam,hogy nem birnak elkapni kicsit lasitottam a tempón és megszidtam őket, csak úgy ösztönzésképp. ~ Gyerünk már, mi ez?! Igy akartok harcolni ellenük? Lusták vagyok, egy kis csapatjátékot kérek! ~ förmedtem rájuk, de közben tovább futottam és egy éles kanyart vettem, hogy nehogy átmenyjünk a vámpirok területére. |
Rachel: Miután átváltoztam követtem Mike utasítását és elkezdtem teljes erőbedobással futni, összenéztem Danel, aztán átugrottam egy nagy farönköt.. Egy darabig csak üldöztük a fiút ~Nem kéne valami terv?~ kérdeztem, nem nagyon hittem benne, hogy majd utolérjük az Alfát.. maximum ha megkegyelmez nekünk. |
Megkapaszkodtam a talajba és ellöktem magam. Figyeltem a hogy a lány is elkezd futni és egy fejnyi távolságra lecsökkenti a köztünk lévő távolságot. Pár másodberccel később már át is vetettem magam az első bokron ami sisteregve nyílt szét. Szerettem futni és bár fáradtabb voltam az idevezető séta miatt még is telljes erőbedobással futottam. Kidőlt fákat ugrottam át és épp tüskebokrokat kerültem ki. Lopva Rachelre figyeltem, hogy tartja-e az iramot. |
Kicsit szúrós szemekkel néztem rá Rachelre mikor megérkezett, de aztán leültem és tovább beszéltem.
~ Ketten jöttök ellenem. Első körben össze kell dolgoznotok és elkapnotok engem. Utánam két másodperccel induljatok el. Fussatok ahogy birtok. ~ amint ezt "kimondtam" felálltam és nekiiramodtam a futásnak, kiváncsi voltam mennyi idő alatt kapnak el. Befutottam az erdőbe és a fák között szlalomoztam, hátrapillantottam és megláttam a mögöttem futó két farkast. |
 Az erdőben kicsit elábrándoztam, sok mindenen járt az eszem, meg persze borzasztóan hiányzott már Nate is. Egy fán gondolkodtam, amikor ráeszméltem, hogy nem fogok időben a tisztásra érni.. Gyorsan lehuppantam, majd elkezdtem szaladni.. Már korán reggel kint voltam a természetben, ami persze nem is árt, nehogy betolakodó érkezzen a farkas területünkre. ~Bocs srácok, elbambultam az időt~ rohantam oda hozzájuk ~Kegyelmezzetek, eléggé kezdő vagyok~ mosolyogtam. Csak reméltem, hogy a vámpírok nem támadnak olyan hamar és lesz időm felkészülni ellenük. |
.jpg?1383064239)
Amikor megláttam a fiút és "meghallottam" a hangját biccentettem. Gyorsan átváltoztam és ruháimból kibújva álltam előttük. Szinte kérdőjelet formállt a szemem amíg Rachelt néztem.
~Szóval úgy tervezted, hogy nyílvánosság előtt alázol porrá?~ kérdeztem a gondolatainkon keresztül és mosolyféleképpen vicsorogtam. Fantasztikus. Megvetettem a lábam és vátram mi fog történni. |
 Ma reggelre iderenteltem a tisztásra Dan-t, hogy egy kicsit felkészüljön a jövőbeli harcolra,hisz nem lehet kiszámitani azokat a vérszivókat. Felvettem egy terepmintás nadrágot, sötétzöld pólóval és egy lenge kabátot. Kissé késésben voltam, de a mester megengedheti magának,vagy nem?! Vérfarkas alakban, egy hátizsákkal a számban elindultam a tisztásra. Amint megérkeztem megláttam Dant, és farkasképességünk segitségével tudtunk egymással kommunikálni még igy,is,hogy farkasalakban voltam.
~ Cső, na kezdhetjük? Változz át és indul a harc, nincs bemelegités. ~ mondtam a srácnak. |
Reggel Lua ágyában ébredtem és miután betakargattam a lányt átcsoszogtam a saját szobámba. Gyorsan felöltöztem egy ágak álltal kissé tépett nadrágot vettem fel egy egyszerű fekete pólóval. Fölkaptam rá a nehéz bőrzsekim ami védett a szúros bokroktól amíg áthaladtam az erdőn a tisztás felé. Enyhe szél fújt és kissé visszafelé tolt. Még is tovább mentem amíg ki nem értem a hatalmas rétre ami a szürke fényben kissé kifakultnak látszott. Összeszorított szájjal és zsebredugott kézzel vártam. Még magam sem tudtam mire. |
Miután lassan sikerült felfognom, csak vigyorogni tudtam. Az a mosoly, ami ott ült az arcomon nagy valószínűséggel levakarhatatlan lesz egy darabig. De az esküvőnk napjáig egészen biztosan nem múlik el. Mármint ha minden jól alakul és a vérszívók nem akarják tönkretenni életünk nagy napját. Csak a fiú csokoládébarna szemeibe néztem és arra gondoltam, hogy örökké mellette leszek. Az életem utolsó napjáig, és majd egyszer az ő karjai között szeretnék meghalni 99 évesen. Szerintem ezzel a gyűrűvel együtt egy boldogságlöketedet is kaptam magamba, amitől csak arra tudtam gondolni mennyire szeretem őt. Mikor a két bort az orrom alá dugta kiválasztottam a vöröset és izgatottan vártam, hogy kinyissa. Szőke hajamat hátrafésültem az arcomból és kék szemeim újra és újra végigfutattam rajta. Eddig is úgy éltünk mint egy házaspár, de a tudat, hogy ezentúl a férjemnek hívhatom majd valahogy teljesen feldobott.
- Akkor én eszek Mrs. Dearman? – mosolyogtam a fiúra és röviden szájon csókoltam, csak hogy érezze mennyire boldog vagyok. Mikor kinyitotta a borokat még sokáig nevettünk iszogattunk, én az ölében ülve és csak mélyen beszívtam ismerős illatát. Hallgattam szívdobogását és arra gondoltam mennyire szerelmes vagyok. |
Mike Dearman
Az ölemben ülő lány arcát tanulmányoztam. Nagyon meglepődött és izgatott is lett, aminek örültem. Pont ez volt a célom vele...Újabb csókot nyomtam ajkaira miután ő abbahagyta a beszélést,majd kicsit szorosabban átöleltem és válaszoltam a kérdésére.
- Hát elég nehezen, párszor megkorbácsoltam magam... - vicceltem,majd el is nevettem magam.
- Najó,nem... Igazából én csak azt akartam, hogy örökre az enyém legyél és, hogy teljesitsem egyik gyerekkori álmodat. - mondtam. Nagyon is jól ismertem Rinát, minden titkát,minden álmát úgy ismertem,akár a tenyeremet. Megcsókolgattam párszor a lány nyakát aztán egyik kezemmel a borok felé nyúltam. Mindkettőt a kezembe vettem és Rina ölébe tettem őket.
- Fehér vagy vörös? Esetleg mindkettő? - nevettem fel és a lány kék szemeibe néztem. Talán a szemeit még jobban szerettem a cuki kis fenekénél is, pedig azon nehéz túl tenni... |
Az egészet még fel sem tudtam fogni. Valójában sosem gondoltam rá, hogy Mike valaha is megkéri a kezem, főleg mert nem volt az a nagy érzelgős típus aki összekötné valakivel az életét úgy hogy egy rakás ember bámulja és közben örök hűséget fogad meg örök szerelmet meg blablabla. De igazából én már kisebb korom óta elképzeltem, az esküvőmet, amit biztos, hogy nem egy templomban fogunk megtartani. Nem azért mert nem hinnék Istenben, mert elvileg angyalok vesznek körül vagy mi. De az olyan rideg, egy kicsit sem személyes. Minden második pár ott esküdik meg, akkor miért kéne nekem is oda mennem egy harminckettediknek? Sokkal inkább valami meghittebb helyen szeretném, valahol ami sokkal inkább jellemző ránk. Egyértelműen valahol a természetben tavasz végén, amikor olyan finoman illatoznak a virágok és zöld minden. Természetesen ott lenne Bella, David, Maire meg még rengeteg mindenki. Akik ismertek minket kezdetek óta. Na meg mondjuk a családomat is illene meghívnom. Akik annyit tudnak, hogy a világjáró utam közben megismertem valakit és vele élek és borzasztó szerelmesek vagyunk. De az egész vérfarkasdi dolgot egészen biztosan nem tudhatják meg. A másik probléma meg a bátyáim, ha idejönnek, tuti vesznek egy egész életrajzi interjút Mike-tól, összeszűrik a levet néhány csajjal, és lepacsiznak velem, hogy sikerült összeszednem egy idiótát aki elvesz egy olyan szerencsétlenséget mint én. Mindez, úgy öt másodperc alatt futott végig a fejemben, és Mike kérdése zökkentett ki a gondolkozásból.
- Szerinted lesmároltalak volna, ha azt mondom nem? – vigyorogtam pimaszul és közben izgatottan ránéztem a gyűrűre az ujjamon. Annyira szép volt, amit bátran mutogatsz a barátnőidnek.
- El se hiszem, hogy megkérted a kezem. – ráztam a fejem még mindig Mike ölében ülve a gyűrűt nézegetve. – Nem komolyan nem hiszem el. – néztem vissza végül csokoládébarna szemeibe és óvatosan elmosolyodtam.
- Hogy vetted rá magad erre? – kérdeztem tőle, mert tudtam, hogy nem lehetett egyszerű számára feltenni ezt a kérdést. Ez pedig valószínűleg a múltjához köthető, amit még mindig csak részletekben ismertem. Arra gondoltam, hogy talán valamelyik haverja vette rá, esetleg Bella ültetett valamit a fülébe. Valahogy el tudtam képzelni az angyallányról aki egyébként mindig is imádta az esküvőket. Mondjuk ebben volt egy kis szünet amikor azt hitte Bruno kavart valami lánnyal Rose és Ship esküvőjén de azt hiszem újra lakodalom lázban ég. Talán addig kérlelte Mike-ot hogy vegyen el ameddig bele nem egyezett? Még a jelenetet is el tudtam képzelni, ahogyan Bella Mike után járkál egy esküvői ötleteket tartalmazó mappával a kezében és amikor elővesz egyet hangosan olvasni kezdi, nem zavarja hol vannak éppen. Még a zárt fürdőszoba ajtón keresztül is beüvöltené szegény srácnak. Na, jó talán ennyire nem mentek messzire. |
Mike Dearman
Halkan felnevettem,mikor szegény lány olyan értetlenül nézett rám,majd még mindig izgatottan néztem mozdulatait. Mikor elővette a gyűrűt egy hatalmas csókot kaptam tőle, amit persze viszonoztam. Ezután a csókocska után kivettem a kezéből a gyűrűt és felhúztam az ujjára, majd az arcára pillantottam.
- Na igent mondasz? - kérdeztem vigyorogva és egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy milyen szép menyasszony is lesz belőle. |
Egy levél?
- Nekem soha nem érkeznek levelek. - Valószínű elég furcsa arckifejezéssel nyúltam a boríték után. Talán valami rossz hírt közölnek benne, azért akarta így átadni? Nehogy otthon kezdjek el bőgni? De közben nagyon is fellelkesültem, mert ki nem örül amikor levél érkezik neki? Heves szívdobogással vettem a kezembe a fehér borítékot, amin a nevem állt. Egy pillanatra felnéztem Mike-ra, hogy lássam mire számítsak, de az izgatott arckifejezésén mást semmit sem láttam.
- Jó. – válaszoltam inkább csak magamnak és lassan felnyitottam. Egy papír és még valami volt benne. Először a papírt halásztam ki gondoltam úgyis azon van a lényeg és gyorsan olvasni kezdtem. Nos a heves szívdobogásomból az lett, hogy megállt a szívem egy pillanatra.
- Hogy mi? – néztem újra-és újra értetlenül a sorokra. Ez most egy lánykérés? Úristen. Először azt hittem rosszul olvastam, ezért a borítékba nyúltam és kivettem belőle a….Egy gyűrűt? Ez most komolyan egy lánykérés.
- Hűű. – csak ennyit tudtam kinyögni, aztán amikor ez így mind tudatosult bennem a levelet letettem a földre a gyűrűt a tenyerembe fogtam nehogy elguruljon valahová és hosszasan megcsókoltam a… vőlegényemet. Esküvő. Esküvőnk lesz. Vagyis valami olyasmi. Elég sok gondolat pörgött a fejemben, de az egyetlen ami újra és újra bevillant, hogy mennyire szeretem ezt a srácot. |
Mike Dearman
Alig kellett várnom 10 percet,már meg is érkezett a kiszemelt hölgyemény. Viszonoztam azt a gyöngéd kis csókot,majd lehúztam őt magam mellé.
-Hát én úgy gondoltam,hogy borozgatunk. Meg összevissza... - vigyorogtam kissé perverzen,majd átkaroltam a derekát.
- Na de elősször is. - szétthúztam a kabátomat és elővettem egy boritékot, amiben egy levél és az eljegyzési gyűrű volt.
- Ezt a boritékot a postán adták át. Neked cimezték. - odanyújtottam a lánynak és izgatottan vártam, hogy mi lesz a válasza.
A levél tartalma:
A gyűrű. Egy papir,amire rá van irva:
" Bár fiatalok vagyunk és bolondok, de én úgy döntöttem, hogy most egy fontos döntést hozok az életemben,életünkben. El szeretném venni a világ legszebb és legédesebb lányát, TÉGED.
Hozzám jössz feleségül? ~Mike " |
Egy tisztáson lévő randira mit vesz fel az ember tél közepén? Nyilván szoknyát nem vehettem, mert tuti lefagyott volna a lábam, de farmer az olyan slampos egy randihoz. Úgy fél órát állhattam a szekrény előtt egy olyan fiúnak való ruhát keresve, aki már látott a rosszabb napjaimon is. Végül ezt végiggondolva egy világosbarna majdnem drapp gatyát és a szokásos zöld szövetkabátomat választottam, aminek olyan színe volt mint a tűleveleknek. Imádtam ezeket főleg mert a természetet idézték, és a bakancsommal kiegészítve tökéletes is volt egy szabadtéri programhoz. Hajamat kivételesen kifésültem és csak kiengedtem, ezért lágyan omlott szét a vállamon. A tisztás körülbelül öt perc sétára volt a háztól, vagyis a házaktól. Mikor odaértem és megpillantottam Mike-ot szélesen elvigyorodtam és odasétáltam hozzá. Nem tudom mi volt most ez a nagy ötlet, hogy jöjjünk el ide kettesben de betudtam annak, hogy már annyian voltunk a házban, hogy mozdulni alig lehetett és kettesben szeretett volna lenni velem. Leguggoltam mellé és lágy csókot nyomtam az ajkaira, mint egy üdvözlésképp.
- Na, mit csinálunk itt?- néztem körbe és elmosolyodtam az emlékre hogy itt találkoztunk először. |
Mike Dearman
Rinával egy találkozót beszéltem meg itt, a tisztáson. Egy amolyan randi féleséget, de semmi extra. De a lényeg itt van, a bor! Fehér és vörösbor de az okos buksimmal poharat nem hoztam, szóval üvegből fogjuk inni. Hát kurva ügyes vagyok, mit ne mondjak. Egy kisebb fához letelepedtem és a borokat pedig magam mellé tettem. És vártam a hercegnőmet a fa tövében ülve. Mig várakoztam megigazitottam a kabátomat, hajamat. Ez nálam amolyan tedd rendbe magad, vagy ki se menj az utcára dolog volt... |
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
