|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:41 - |
 |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Elmosolyodtam a hallotakra. Aztán rendeltem egy tejeskávét. Bruno nem engedte, hogy fizessek én meg már majdnem elkezdtem veszekedni amikor gyorsan témátváltottunk és a húgomról kérdezett.
-El sem hiszed... jó fejnek találta Kathet. -mondtam hitetlenkedve. -Amúgy jól érzi magát meg itt van Dan is aki kiskorunk óta a legjobb bébisziter... biztos most is vele van és hackelgetik a közeli sulik weboldalát. -csováltam nevetve a fejem. Kiskora óta nagyon ügyesen bánik a géppel. Sokat programoz és mégtöbbet rajzol. Így Dannel elneveztük Ciber Ly-nak. Azóta én csak Ly ként emlegetem.
-És igen ő az egyetlen hugicám akit elhagytam anno... -mondtam és belekortyoltam az italomba.
-És te... neked van testvéred? -kérdeztem kíváncsi tekintettel. Sosem gondoltam rá, hogy az őrzőm életéről tudni akarok majd. Mondjuk nem is gondolkoztam, hogy ki lehet az egészen addig amíg Ryan fel nem hozta. |
A mondatára felnevettem, és nevetve megcsóváltam a fejem.
- El nem tudod képzelni hányszor tévedtem el az életem során. A lényeg, hogy sose indulj velem kirándulni, mert valahol a világ végén kötünk ki. - mosolyogtam. Ekkor megállt mellettünk a pincér és kérdőn nézett ránk. Rendeltem egy forró csokit és Merlinnek is kifizettem, amit kért.
- Na, és a húgod, hogyan érzi magát a városban? Pár hete érkezett, ugye? – kérdeztem, hiszen ott voltam a bálon mikor újra egymásra találtak. Az biztos, hogy megható jelenet volt, én meg a bátyám sose voltunk túl érzelmesek, pedig egész gyerekkorunkban csak egymásra számíthattunk. Most valami menő ügyvédi irodánál dolgozik és bájos kis felesége van, nagy valószínűséggel. Már vagy két éve nem beszéltem vele. Amióta csak úgy fogta és lelépett egyetemre és nekem kellett megbirkózni a drágalátos mostohahúgommal, akiről inkább ne is beszéljünk.
- Csak ketten vagytok testvérek? – kérdeztem érdeklődve. Alig ismerem és egész hátralévő életemben meg kell védenem. Ez a gondolat játszott a fejemben és minden mondatát próbáltam mélyen elraktározni magamban. |
Nem részletezném az érkezésem. Bejöttem és leültem. Röviden ennyi. A szokásos fehér felszerelés volt rajtam. Egy válleejtős felső és egy csőnadrág. Amikor Bruno is megérkezett cinikusan rápillantottam az órámra és megszólaltam:
-Kemény hét és fél perc. Én is késtem... csak én szétesve és röhögve léptem be az ajtón. Jobb hogy nem voltál itt. -mosolyogtam kedvesen és megpróbáltam komoly lenni. Ugyan is Dan elkísért mondván, hogy Lua lerázta, ám ez inkább nem említettem. Teljesen kiakadt amikor a kávézó neve más volt mint a térképén. Szóval igen. Vörös volt a fejem éa a hajam még mindig katasztrofális.
-Szóval... A nagy Bruno nem jó tájékozódó, mi? -kérdeztem könyökölve a fejemet a tenyerembe fektetve. Megengedtem egy gonosz vigyort. |
Legfőképpen azért nem mozdulok ki a menedékházból mivel biztos vagyok benne, hogy a városban teljesen eltévednék. De hát muszáj volt, ma találkoznom Merlinnel, hiszen megígértem neki. Az ajtóban kaptam magamra a kabátomat és szálltam be a kocsimba. Ami eleve rossz ötlet volt, tudhattam volna, hogy azzal csak még jobban elvesztem a fonalat. Össze-vissza kóvályogtam az utcákon és végül kénytelen voltam megkérdezni egy öreg hölgyet, hogy merre lehet a kávézó. Persze rögtön útba igazított és így csupán 10 perces késéssel estem be az ajtón.
- Sajnálom, hogy késtem. De nem igazán ismerem ki magam ebben a városban. Ami még nevetségesebb tekintve, hogy ez egy kisváros. – mentegetőztem miközben helyet foglaltam Merlinnel szemben. Egy farmert és sötétkék pólót viseltem, hullámos hajamba reflexszerűen túrtam bele aztán rámosolyogtam. – Régóta vársz?- kérdeztem tőle aggódva. |
 Nagyon örültem amikor végre kihozták az italokat, megittam gyorsan a másnaposság elleni kotyvaékot, és vártam, hogy elmúljon az a hasító fejfájásom. Most igazából jobban aggódtam Bruno miatt.. istenem mit gondolhat valyon most rólam? Biztos azt, hogy egy könnyű vérű lány vagyok, aki még egy esküvőn is leissza magát. Próbáltam kiverni a fejemből, de nem nagyon sikerült. -Azért jól nyomattuk a bulit mi ketten.. haha szerintem az egész társaságból mi hülyültünk a legnagyobbakat.- vigyorogtam a lányra, bár a tekintetemen még mindig ott volt a fáradság nyoma. -Neked nem rémlik valami olyasmi, hogy karaokiztünk egy nagyot, valami kínai dalra, aminek még csak a szövegét sem tudtuk?- kérdeztem a lánytól, mert mivel nem emlékszem minden pillanatára az estéből nem voltam benne biztos, hogy tényleg megtörtént-e. Csak a nagy tömeget láttam magam előtt, akik dőltek a röhögéstől.. Szerencsére otthon is sokat gyakoroltam már, szóval anniyra csak nem sikerülhetett rosszul. |
Újra felemeltem a fejemet és most a kezemmel támasztottam meg a fejemet.
- Ittam és buliztam egyet. Csupán ennyi volt. - vigyorogtam.
- Akkor jó. - amint kimondtam ezt a mondatot megérkezett a pincér a megrendelt dolgokkal. Letette elénk, én pedig kifizettem mindkettőnk italát. Kortyolgatni kezdem a kávémat és még mindig zombiként pislogtam magam elé. |
Kicsit lesokkoltam az első mondatára, csak nagyra nyílt szemekkel meredtem rám, amihez még a táskák is hozzá járultak. -Te jó ég.. és ez most csak egy éjszakai kaland volt? Vagy akarsz többet is tőle?- csodálkoztam, mert nem nagyon hittem volna, hogy megteszi. -Legalább megadtad neki a számod?- kérdeztem mosolyogva. -Amúgy nem hinném ,hogy ivott volna, vigyáznia kell a babákra- válaszoltam a kérdésére. Rose leginkápp csak táncolt és beszélgetett, és persze minden második pillanatban a hasát simogatta, látszik, hogy nagyon örül az ikreknek. Amikor megtudtam, hogy ketten is jönnek mégjobban megörültem.. |
Én is rendeltem magamnak ugyanazt amit Bella és az asztalra hajtottam a fejemet és motyogva válaszoltam a lánynak.
- Ja....A tánc után mikor te Brunoval voltál én vele voltam. És asszem lefeküdtünk... - mondtam,majd ekkor felkaptam a fejemet. Most jutott csak el az agyamig. Én lefeküdtem a sráccal... Na ennyi a jókislány voltamnak.
- Én lefeküdtem vele.... - motyogtam, de ezt inkább csak magamnak mondtam, majd visszahajtottam a fejemet az asztalra.
- Rose ivott? - kérdeztem, de még mindig az asztalon feküdtem. |
Amikor megjött a pincér rendeltem egy jó erős kávét, meg valami kijózanító löttyöt, amit a pasi ajánlott nekünk. Beletúrtam a hajamba aztán sóhajtottam egyett.. -Jajj de jó lenne, ha tényleg nem emlékezne semmire..- mondtam fáradtan, aztán visszaemlékeztem a tenapi napra. -Azért a lánybúcsún az a chipvendél sem volt semmi..- tört ki belőlem a röhögés, mert hát abból a buliból természetesen az sem maradhatott ki. Iszonyú helyes volt, kocka hasakkal így mindenki olvadozott érte.. -És láttam ám hogy rád kacsintott.. szerintem tetszettél neki.- jegyeztem meg mosolyogva, miközben a kezemmel támasztottam a fejemet az asztalon. -Amikor táncoltunk is csak téged nézett- mondtam vigyorogva. |
Arcomat beletemettem a tenyerembe és szinte még mindig aludtam,de azért nagyjából figyelni tudtam Bella szavait. Felpillantottam a lányra, megpaskoltam a lány vállát és halvány mosollyal a szemébe néztem.
- Nyugi, Bella. Biztos vagyok benne, hogy egy csomó hülyeséget összehordtál, de ő is ivott, sőtt még tőled is rosszabb állapotban volt a vége felé. Szóval valószinűleg nem emlékszik rá. - mondtam,majd intettem a pincérnek. |
Olyan fáradt voltam már a hét végére, hogy örültem, még tudok beszélni normálisan. Sokat segítkeztem az eskübőben, és a lánybúcsút is én szerveztem meg, ami persze az én ügyetlenségemmel nagy feladatnak számított. A tegnapi esküvőn pedig úgy kitomboltam magam, hogy mára nagy táskás szemekkel, és kócos hajjal ébredtem fel. Csak táncoltam és táncoltam, persze a ruhám is elszakadt, de ez már mellékes. Végre megtudtam, hogy milyen egy igazi esküvő, és büszkén jelenthetem, hogy iszonyúan élveztem az egészet. Kicsit beis csiccsentettem, így buli végére, már támaszkodnom kellet mindenkin, de hát mit mondjak, nem nagyon bírom a piákat. Sajnos nem emlékszem mi is történt úgy éjfél körül, de az biztos, hogy Brunoval voltam.. csak azt reméltem, hogy nem mondtam semmi hülyeséget, külömben eltemethetem magam a sárgaföldig. Rémlik, hogy nagyokat vihogtam, és össze-vissza zagyváltam, de csak nem árultam el, hogy iszonyúan bejön nekem. Nem merek ezentúl a szemébe nézni, az biztos. Úgy döntöttünk Luaval, hogy egy másnapos kúrára indulunk így reggel, mert úgy hasogott a fejünk, hogy az csak na. Nagyon megkedveltem a lányt, tegnap is nagyokat táncoltunk együtt, aztán csináltunk egy kibírja tovább a piát versenyt. Hát igen néha kicsit túlságosan is merész vagyok, pont én mentem bele egy ilyen játékba ,aki már a harmadik pohárnál szédül? Ahogy beértünk a kávézóba leültünk egy asztalhoz -Te jó ég Lua, valyon mit mondhattam Bunonak?? Most biztos nagyon hülyének néz..- keseregtem a lánynak. -Pedig olyan jól alakult minden..
|
Hétfő reggel...
A tegnapi esküvő után teljesen másnaposan keltem fel, még talán jobban leittam magamat,mint a lány búcsún pedig az sem volt semmi. Alid pár hete érkeztem, mégis hamar beilleszkedtem az új családom közé. Felöltöztem,a fejem majd szétt robbant. Felkentem a vörös rúzsomat és egy kis szemceruzát is tettem magamra. Felkaptam egy melegebb kabátot és a fekete sapkámat, és egy fekete szegecses bakancsot. Pénztárca a bal far zsebembe, telefon a jobba. Elindultam a kávézó fele Bellával. Mindkettőnknek nagyon fájt a fejünk, de ezt én már megszoktam. Útközben majdnem orraestem egy kőben, de szerencsére Bella elkapott. Beléptünk a jól befűtött helyiségbe és leültünk egy asztalhoz. |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
