|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.21. 16:25 - |
Csodás hely, tavasszal itt minden virágba borul. |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Ahogy sétálgattam egyszercsak nekemjött valaki. Sajnos nem sikerült elkapnom, igy egy csodásat eset. Felé nyújtottam a kezemet.
- Gyere. - nevettem fel,majd felhúztam őt.
- Hihetetlen, ennyi béna lányt... - nevettem fel újra.
- A barátnőm is szintén ilyen, mindenben és mindenhogyan elesik. - ráztam meg a fejemet kuncogva.
- Mike vagyok. - mutatkoztam be végül. - Benned kit tisztelhetek meg? |
 Hideg volt kint én mégis kijöttem. Talán hülye vagyok, de most na. Szeretek kint lenni főleg ha hó is van. Mondjuk egy parányi volt mégis élveztem, hogy valamennyi megmaradt. Ilyen a természetem végülis. Mentem már egy ideje mikor valakinek vagy valaminek nekimentem és gyönyörűen eltaknyoltam, ahogy szoktam. Ahogy csak bírtam felpattantam és a havat lesöpörtem magamról.
-Bocsánat!-mondtam még mindig magamról söprögetve a havat. |
Hideg és fagyos este volt, én mégsem fáztam, mivel farkas vagyok és leszek örökké... Köd és homály jellemezte a mai estét. Kevés hó volt, de az mégis ropogott a lábaim alatt. A padok hóval voltak teritve. Sehol egy árva lélek, csak én vagyok ekkora idióta, hogy ilyenkor kinn mászkálok. Dehát muszáj elszökni az asszonytól, nem?! Zsebrevágtam kezeimet és sétálgattam.
|
Csak bólintottam egyet a lány mondatára és tovább néztem a szemébe, viszont megcsörrent a telefonom. Kivettem a kabátom zsebéből. Bella volt az.
- Na haragudj, ezt muszáj felvennem. - mondtam majd kissé oldalra húztam a számat és felvettem a telefont.
- Mond, Bella.....Ahha....Oké....Szia! - letettem a telefont és visszapillantottam a mellettem ülő lányra.
- Sajnálom, de most mennem kell. Holnap négykor ráérsz? elmehetnénk a kávézóba esetleg... Ha gondolod találkozhatunk itt, a parkban aztán majd elsétálunk oda. És remélem holnapra már jobb kedved lesz. - kacsintottam a lányra, majd elköszöntem tőle.
- Köszönöm ezt a nyugodt estét, szervusz Lexi! - mondtam még mindig mosolyogva.
~ Lezárt kör! ~ |
 - Ööö... nem, nem emlékszem, hogy találkoztam-e már hibriddel - gondolkoztam el. - De akkor most majd gondolom találkozok - még mindig egyenesen lefelé bámultam, én magam sem tudtam, miért. Mintha lett volna valami érdekes a földön, vagy csak egyszerűen nem akartam Felix szemébe nézni, akinek a tekintetét folyamatosan magamon éreztem. Aztán hirtelen felnéztem, és én is csak bámultam rá. |
- Disco. - vigyorogtam és ezzel az egy szóval válaszoltam mindkét mondatára.
- Jó hely... Találkoztál már hibriddel? Csakmert az egyik pincérnő egy hibrid. - mosolyogtam tovább a lányra nézve és tanulmányozni kezdtem az arcát. Kerek arc,talán kicsit ovális és csodás ajkak, csillogó szemek Egésszen elmerültem a lány arcában, avagy tekintetében. |
- Persze - néztem rá igazán hálásan. - Még senkit sem ismerek erre. Esetleg, ha tudnál valami helyet, ahová esténként be lehet ülni... - és leinni magam. Persze a mondat végét már nem tettem hozzá, elég, ha azt az énemet később ismeri meg. Vagy egyáltalán nem ismeri meg.
- És... majd ha egyszer ráérsz, nem lenne kedved elmenni valahova? Nem tudom, mi van ebben a városban, de gondolom, nem csak múzeumokból áll... |
Igazából a lány olyan sugárzónak és éllettel telinek tűnt, de elég csöndes. És kezdett kinossá vállni, szóval muszáj volt valamit mondanom.
- Szeretnéd esetleg, hogy valamelyik nap bemutassam neked a várost? - vigyorogtam rá a lányra és közben a szemeibe néztem. |
Mintha egyszerűen kikapcsoltam volna, egyszerűen nem tudtam megszólalni. Semmi nem jutott eszembe, így csak hallgattam Felix-et, és reméltem, hogy nem kell sokáig azon a padon egyszerűen üldögélni, mert szerencsétlenül éreztem magam. Mindkét lábamat felhúztam törökülésbe, majd a kezemet az ölembe ejtettem, és csak bámultam lefelé. Nem lehettem túl izgalmas társaság. |
Elmosolyodtam azon, hogy próbált bocsánatot kérni.
- Semmi baj, szeretem hallgatni mások életéről szóló valamiket. Igazából én mindigis történelem szakos tanár akartam lenni.. Egy időben az is voltam, csak aztán meguntam... - mondtam, majd vállat vontam. Hátradöntöttem a fejemet és elkezdtem nézni a csillagokat. Könnyen megtaláltam a kis göncöl szekeret és a nagyot is... |
- Ne haragudj - kaptam észbe. - Nem akartam rád zúdítani ezt - bűnbánóan néztem rá, mert gondoltam, nem akarta ezt így rögtön végighallgatni.
- De tényleg hagyjuk az élettörténetemet. Nem vagyok büszke a részleteire - nevettem fel halkan. Azonban ez után nem igazán tudtam mit mondani, csak ültem ott, mint egy nagy rakás szerencsétlenség. |
Kissé megszeppenve pislogtam a lányra, mikor elkezdte elmesélni merre élt eddig. Szóval nem az a ma született bárány... És belevaló csaj. Kinyirta a férjét... Hmm...
- Nem semmi egy csaj vagy. - vigyorogtam mostmár valamivel értelmesebb arcot vágva. Végignéztem a lányon, jól szemügyre vettem és kitünő memóriámnak köszönhetően megjegyeztem a lány testének minden egyes részletét. |
- Hát, Chicagoban születtem, aztán éltem ott néhány évig, aztán elszöktem, aztán visszamentem, kinyírtam a férjem családját, utána voltam Rómában, majd Párizsban, olykor Londonban, egy-két hónapig New-Yorkban, aztán Közép-Amerikában, majd Észak-Európában, és most itt vagyok - elég hülyén éreztem magam, amint az életemet regéltem egy idegen vámpírnap este egy parkban ülve egy padon, de van ilyen.
- Viszont nem szeretek ezekről az évekről beszélni. Elcseszett életem van. |
Figyelmesen végighallgattam a lányt,majd kiegészitettem a mondatát.
- Új véradó személyeket... - mosolyogtam kedvesen.
- Megkérdezhetem esetleg,hogy honnan jöttél? - felvontam szemöldökömet és nekidőltem a pad támlájának. Beleszagoltam a levegőbe, mikor egy gyenge kis suhallat jött felénk. Éreztem Ryan és Lua szagát,meg a tömérdek piás embert, mire elfintorodtam. Sosem tudnám úgy leinni magam,hogy ne tudjak semmiről... |
Leült a padra, majd jelezte, hogy kövessem én is. Letelepedtem mellé, és egy darabig nem is válaszoltam. Mit is keresek én itt valójában?
- Nem tudom - mondtam a földet bámulva. - Új otthon, új emberek... új környezet. Vagy csak egy végleges helyet, ahol maradhatok - néztem a szemébe elég szerencsétlen arcot vágva.
- De ez most mindegy is, inkább hagyjuk - legyintettem, és újra mosolyogni kezdtem. |
Vigyoromat most édes, halvány mosolyra váltottam.
- Más vagyok, kivül-belül, garantálom. - kacsintottam,majd leültem egy padra és megütögettem a padot, jelezve a lánynak,hogy üljön le.
- Hát vacsora utáni séta. Na és te? Mijáratban vagy? -kérdeztem még mindig halvány mosollyal az arcomon. |
Legszívesebben letöröltem volna azt az idegesítő vigyort az arcáról, amivel az erőviszonyainkat kezdte elemezni, de végül nem tettem meg.
- Nem, nem félek - néztem a szemébe szilárdan. - Csak tudod, nem nyakran állok le minden jött-ment vámpírral beszélgetni. Bár ki tudja, lehet, hogy te más vagy, mint a többiek? - az utolsót már mintha csak magamtól kérdeztem volna. Néhány másodpercig csak ácsorogtam, aztán kissé félre billentttem a fejem, és mosolyogva, sokkal barátságosabban kérdeztem:
- És mi járatban errefele? |
Halkan felkuncogtam mikor bizalmatlanul nyújtotta felém a kezét.
- Csaknem félsz? Ugyanolyan erős vagy mint én, báárr... - vigyorogtam és úgy beszéltem vele, mintha már évek óta ismerném, de nekem bőven elég sokszor az is ha meglátom, hisz látó vagyok. És láttam, hogy ezzel a lánnyal jóba leszek, kituggya még mennyire...
- Örvendek. - mosolyogtam tovább,majd kezetcsókoltam. Ez igazából hozzám tartozott, Felix White stilusához. Hiszen én sok esetben megragadok a régi énemnél, mikor még a leguruló szekérben szeretkeztem a báró nővel... Hosszú történet... |
Miközben tovább sétáltam, kicsit a gondolataimba merültem, így nem figyeltem a külvilágra. Egyszer csak valaminek kishíján nekiütköztem. Aztán felnéztem, és láttam, hogy a valami konkrétan valaki. Valaki, akinek nem volt piaszaga, tehát nem csöves, és a sebességéből ítélve nem is ember. Hát persze, mi sem természetesebb. Vámpír. Néhány pillanatig azt sem tudtam, mit csináljak, vagy egyáltalán hol vagyok, így nem igazán voltam tudatában annak, mit is csinál velem. Majd bemutatkozott, és a kezét nyújtotta felém. Ránéztem a felém nyújtott karra, majd összehúzott szemmel, bizalmatlanul viszonoztam a kézfogást egy halvány mosoly kíséretében.
- Alexandra - böktem ki a nevem. - De maradjunk a Lexinél - oké, ez nagyon hülye bemutatkozás volt, de már kimondtam, nincs mit tenni. |
Jól bekajáltam, egy ember és egy angyal teljesen kiszivott vére csodás vacsora volt, társitva egy menet szexel. Hmmm... Imádok vámpir lenni. Most a kabátomat igazgatva sétálgatok a parkban, vidáman és boldogan,mert tele a pocim és megvolt a mai menetem is. A parkban csak fetrengő piások voltak, és szerelmespárok, akiket szivesen kinyirtam volna, senki más. Viszont ahogy tovább sétáltam egy gyönyörű leánykára lettem figyelmes. Csak az volt az egyetlen kár, hogy az illata alapján ő is vámpir volt. Viszont a vámpir szexpartnertől nincs jobb, azzal olyan erősen csinálod ahogyan akarod... Na de Felix?! Ne gondolj mindjárt erre, netán kanos vagy?! Siklott át az agyamon majd azzal a bizonyos vámpir sebességgel a lány előtt termettem.
- Szervusz. - vigyorogtam és végigsimitottam az ujjamat az arcán, majd kezetnyújtottam neki. - Felix vagyok, és benned kit tsiztelhetek meg? - kérdeztem még mindig széles vigyorral az arcomon. |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
