|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 14:56 - |
 Ez a folyó halad át az erdő közepén, elválasztja a két faj területét. |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Hallgatam Lilith szavait.
- Ó értem.. Hmm.. De utálom a vérfarkasokat..- néztem magam elé, majd a lányra. Kinem állhattam a vérfarkasokat, egyszerűen bennem volt az hogy azokat megkell ölnöm, az összeset.
Azokkal nem ugy voltam mint az emberekkel, hogy szegény ártatlan életeket megölök. A vérfarkasok azért vannak hogy megöljük őket. És kész.
-Nincs más kérdésem.- mondtam, majd megvakartam a fejem és megigazitottam a hajam.
-Kár, hogy lemaradtam erről a harcról azért. Vérfarkasokkal mindig szívesen harcoltam.- mondtam és néztem a lányra. |
 Adam szemeiben sajnálat tükröződött ami enyhe haragot lobbantott bennem. Utáltam ha sajnálnak. Senki ne cipelje az én terhemet. Gyorsan legyűrtem az égető, mégis mámoros érzést és a kérdésre koncentráltam.
-Kathrine vámpírkirálylánynak nem volt elég nagy a játszótér. A farkasok homokozóját is szerette volna. El is határozta, hogy megszerzi az emberekkel együtt. Minden jól is ment. Írtották egymást mint a... erre nem is tudok ésszerű hasonlatot. Mindegy. Sokan meghaltak. Én egy fáról néztem az eseményeket két fiú és két lány társaságában. Természetesen jól szórakoztam, emberek falhozvágásával, de ey időután -megrántottam a vállam- unalmas lett. Lekecmeregtem és végiggyalogoltam a hullahegyeken. Kiszemeltem egy boszorkányt, akinek tűlcsordult a csakrája. Túl sok energiát szívott el az emberekből, és rosszul lett. A távolból szedtem le egy keveset és amikor elég gyenge volt, megöltem. Csak annyi volt a bökkenő, hogy megvágott a rohadék és ezzel egy évre aláírta a lábam sorsát. Nem vészes. Egyszerű enyhíteni, de rém idegeseítő. -pislogtam- Szóval... Ja igen. A farkasok alfája bepipult mert megölték a barátját. Dúrván megcsépelte Kath hercegnő pasiját, így a vámpírkirálylány elmenekült. Nem szívesen nyilatkozom róla, de ő is tudja, hogy nem vagyunk jóban. Szóval ne lepjen meg nyíltságom semelyik félről sem. Egyéb kérdés? -mosolyodtam el újra édesen. |
Soha nem szerettem ezekről beszélni, hogy a nővérem változtatott át, de ha megkérdezte akkor már válaszoltam rá neki. Mikor alaposan végignéztem a lányt, észrevettem rajta pár heget de inkább még nem kérdeztem semmit.
-Milyen csúnya dolgok?- kérdeztem kíváncsian. Mikor a lány megmutatta a hegét, ami még most is ég, belegondoltam magam a helyzetébe, és megsajnáltam kicsit őt. Szegény.
-Mik voltak errefelé mostanában? Sok harc? Mesélj. - kérdeztem kíváncsian majd néztem rá. Sohase szerettem harcolni, de ha muszáj volt, muszáj volt. |
Kissé megsajnáltam a fiút. Nekem anno szőrnyű döntéseket kellett hoznom. De legalább volt választási lehetőségem.
-Rendben. -mosolyogtam kedvesen- Üdvözöllek a körömben. Ha szeretnél valamit tudni, azt most kérdezd meg, mert nem vagyok az információ pötyögtetés híve. -mosolyogtam. Fél szemmel körülnéztem. Szegény Adam. Nem tudhatta mi volt innen nem messze egy hónapja. A csata hegeit még magamon viseltem és nem volt épp kellemes érzés. Folyamatosan körbe tekintettem, nem leskelődik-e valaki utánam. Mielőtt azonban bármit is kérdezhetett volna az előttem álló vérfoltos fiú, gyorsan belépem a bokáig érő vízbe. És azelőtt, hogy megszólalhatott volna közbevágtam.
-Ne lepődj meg. Errefelé csúnya dolgok történtek. -tartottam fel a kezemet és élveztem a hideg víz símogatását- Mikor megvágtak, nem vettem észre, hogy át volt itatva a penge egy angyal és egy boszorkány vérével. Jelen pillanatban is éget, szóval ne csodálkozz. Kérdezz! -adtam neki a szót és figyelmesen vártam kérdések hadát. |
Néztem a lányt, és láttam hogy mérgesen pillantot a szarvasra mikor elrepült és lecsapodott.
-Finom az az angyalvér..- mondtam kicsit sunyin mosolyogva, majd mikor rákérdezett, arra hogy a nővérem változtattot-e át kicsit lefagyott az arcomon a mosoly. Az a kegyetlen mosoly amit Lilith levágott hozzá, még rosszabb volt.
-Nembaj, legalább élvezhetem a vámpír létet.- mondtam miközbe az örökös ember és angyalölés miatt utálom, de amugy tényleg jó dolog ez a vámpírosdi. Soha nem szerettem erről beszélni, ezért inkább csak sóhajtottam egy nagyot utána, és elnéztem másfele, majd felálltam. |
Rezzenéstelen arccal figyeltem a fiút.
-Értem. -szóltam végül. Az adott pillanatban már nem volt bennem annyi erő, hogy visszatartsam a karom, így az tudatom nélkül megmozdult és elhajította az állatot. Mérgesen pillantottam a csapásra, ahol jól látszott a szarvas becsapódásának helye. Hetek óta azt gyakoroltam, hogy nem használjam a karom.
-Mesélj egy kicsit a boszorkánylánynak. -noszogattam- Mit tettél ami miatt leszoktál a finom angyalvérről. És ha már itt tartunk. A nővéred változtatott át igaz? -mosolyogtam rá kegyetlenül. Túl minta. Magától értetődő volt a viselkedése és a beszéde miatt. |
Miközben odahozta maga elé az állatot, léptem egy nagy lépést Lilith és a szarvas felé, hogy nekiugrokjak, mikor szószerint elém dobta a vergődő állatot. Már nem bírtam tovább. Csak a vér vér vér és a vér tudott írányitani. Ráugrottam az állatra, majd megharaptam, és az állat haláláig táplálkoztam. Még igyse laktam teljesen jól, de azért sokkal jobb lett, megkönnyebültem, hogy végre ehettem valamit. Ránéztem a lányra. Nyeltem egy nagyot.
- Testvéremmel jöttem ide.Nem igazán szeretek embereket megölni, vagy vámpírrá tenni.. rossz érzésem van a vámpíré létem első hetéről. .szóval inkább maradok az állatoknál. - mondtam majd néztem a lányra.
- Mire kíváncsi még a boszorkánylány?- kérdeztem kíváncsian és néztem Lilithre. Mivel fújt a szél, megigazitottam a hajam, sajnos ez szokásom volt. |
Könnyedén megrántottam a vállam.
-Rosszabbat is láttam már a fajtádtól. Igyál mielőtt teljesen meghalsz.
Gyors és gonosz mosoly kíséretében vonszoltam magam mellé a kis Bambit. Lassan megsimítottam, mint egy gazda aki a háziállatát akarja megnyugtatni. Odadobtam Adam elé a vergődő állatot és lefogtam addig amíg bele nem harap. Amikor láttam, hogy nem kell tovább tartanom szerencsétlen jószágot elengedtem a pillantásommal. Elernyedt a teste és nem feszengett tovább. Ismét közelebb léptem. Gyors mozdulattal gugoltam le a fiú elé. Térdeimet szorosan összezártam és rájuk helyeztem hosszú karjaimat. Vészesen sápadt voltam.
-Szóval. Hogy vergődtél ide? Miért nem szólítottál le egy csinos lányt és bűvölted el. Manapság nagyon kevesen járják az erdőket, préda után kajtatva. -enyhén megdöntöttem a fejem és frufrum kissé lengett a széllel. Nem engedtem, hogy lecsillapodjon a levegő mozgásának gyorsasága. Utáltam a szélcsendet. |
Néztem a lányra, felhúzt szemekkel. Halk zajokra lettem figyelmes, és körülnéztem, majd vissza a lányra, láttam hogy valamit forral. Egy igazi vérbeli boszorkánnyal lehet dolgom ugy érzem. Egyre hangosabban halottam a zajt, már kiszűrödött belőle két patánk a hangja. Nyugodt voltam mindaddig, amíg a vérnek az ilattát meg nem éreztem, hirtelen elkaptam a fejemet jobbra, és megláttam a szarvast, aminek az orrából a vér csurgott lefele. Álltam és nagy levegőket vettem, nagyon kicsi kelett, hogy neki rontsak szegény állatnak. Mire visszanéztem Lilithre már vérvörös szemeim voltak, bámultam a lányra.
-Talán örülnél, ha végignézhetnéd egy szarvas halálát?-kérdeztem tőle és néztem rá gúnyosan. Egyre nehezebb volt visszatartani, mert már nagyon éhes voltam, szinte bármelyik pillanatban nekiugorhattam volna.
-Aha..szóval legyünk jóban..-Suttogtam kicsit érdekes hangon a lányra nézve, majd egy sunyi mosoly hagyta el az arcomat. |
Ismét elmosolyodtam és még négy lépést közeledtem. Meztelen talpamat a kavicsok maszírozták.
-Pihenni jöttem. Kissé unalmas egyedül egy lepusztult lakásba tanulni. -feleltem. Halk mototzásra kaptam fel a szemem. A tekntetemet nem mozdítottam Adam tekintetétől. Belefurtam a lelkéig és próbáltam kiszippantani a jellemzőket. Örültem, hogy ezt megtanultam. A motozás nem maradt abba és olyn érzésem támadt mintha a fülemet forgatnám. Persze nem ezt történt, de a kellemes érzés azért eltöltött. Mély levegőt véve összehúztam szemem és koncentráltam. Óvatos recsegés, majd egy hallk nyekkenés és két pata gyors kapálózása töltötte be a teret.
-Gondolom ezzel elszívhatnán a békepipát. Barátkozni szándékozom. Ellenségem van elég. -mosolyogtam és ahogy a hang erősödött, tudtam, hogy sikerrel jártam. Agy fiatal hím szarvast húztam ki telekinézissel. Első két lábával rúgott, kapált. Az orrából a szokásos vér zsorgott ki ahányszor úgy vonszoltam magamhoz élőlényt, hogy az ellenkezett. Egy pillanatra néztem csak a vergődő jószágra, majd kedvesen mosolyogva néztem újra fiú szemeibe.
-Legyünk jóban. -suttogtam kissé gonoszan mosolyogva. |
Felmértem a leányzót, és néztem, szemeimet rászegezve. Mikor megkérdezte, hogy elfogytak-e a finom falatok, kicsit dühös lettem, mivel jó ideje nem ettem, az emberölésem miatt, amit nagyon bánok, mert nem igazán szeretek embert ölni, de ha egyszer megérzem a vér szagát, akkor teljesen mindegy hogy az micsoda.
-Adam vagyok.- mutatkoztam be, miközbe szememet felhúztam. Szó szerint bámultam a lányra.
- Mi szél hozott erre boszorkányleány?- kérdeztem kíváncsian, kicsit nagy szemekkel. Kíváncsi voltam a lányra, nem tudtam eldönteni, hogy most barátkozni akar vagy éppen nem. Eközben már szét kattogtam, mint a drogosok a vér miatt, mert annyira éhes voltam. |
Leeresztettem a karomat magam mellé és pár másodpercig figyeltem. Miután felmértem a fiút, kedvesen mégis fenyegetően szóltam hozzá.
-Elfogytak a finom falatok vérszívó? -kérdeztem gunyoros mosolyra húzva a szám. Kóstolgattam, hogy elég friss-e ahhoz a húsa, hogy felfogja a helyzetet. Szívesen segítettem mind a kettő félnek. Információt, bőséges jutalomért. Természetesen, ha nem fizettek előre, nem is kaptak tőlem semmi egyebet mint egy egy lökést. Felmértem a helyzetemet és látva a fiú elcsigázottságát közelebb lépkedtem. Szépen lassan.
-Lilith vagyok. Kit tisztelhetek meg személyedben? -mutatkoztam be szigorúan. Ha jóban leszünk felengedek, mint Darla és Ice társaságában. Addig viszont maradjunk a szigorú, ellenséges fenyegetés mellett. |
Rohantam a szarvas után, eléggé éhes voltam már. Már rohanni alig bírtam, annyira levoltam gyengülve az éhségtől, már szó szerint ölni tudtam volna azért, hogy ehessek. Ahogy kirontottam a szarvas után a sűrű lombok és erdő közül, nem figyeltem semmire, csak futottam a szarvas után. Olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne, vagy nézne. Éreztem a levegőbe valami nem emberi, de nem is vámpír szagot. De nem is vérfarkas volt, mert azokat több kmről kiszagolom, mert annyira gyűlőlőm őket. Hirtelen a nagy rohanásba megálltam. Pár percig álltam némán, majd elnéztem jobbra aztán balra. Ott állt egy lány, fekete hosszú csipkeruhában. Már a kínézetén is látszott, hogy nem angyal, hanem boszorkány. Kíváncsian néztem rá, feléfordultam és álltam némán, szemeimet rászegezve. |
Végighúztam az ujjam meztelen lábfejemen, amit sosem szorított cipő. Kissé megdöbbentem amikor olyan hevesen vágódott ki egy szarvas az erdőből. Gondoltam nem szólok bele így inkább csak figyeltem a "Bambit" amint tovaszökken egy kövön. Aztán majdnem kitöri a nyakát egy másikon. Csúsztak a kövek és nem fért hozzá kétség, hogy siet valahová. Felvontam az egyik szemöldököm amikor egy fiú vágódott ki a sűrű lombok és cserjék végvonalából. kétkedve figyeltem meg az auráját és majdnem elröhögtem magam amikor megláttam a fekete és a vörös kombinációját. Vámpír a kegyetlenebb fajtából. Reflex szerűen megforgattam a gyűrűmet a gyűrűsujjamon, amitől annak anyaga azonnal megváltozott és némi erőt adott két apró kezembe. Felkecmeregtem a talajról és kissé félrefordítottam a fejem. Szintén feles mosoly terült szét az arcomon. A szél fújt én meg a fekete csipkébe, amibe belekapott a szellő, valahogy úgy festhettem, mint a legrosszabb rémálom. Vagy maga a halál angyala. Némán és mosolyogva áltam államat enyhén felszegve vártam a fiú lépését. Megadtam az esélyt, hogy barátkozzunk. |
Éppen éhezve sétáltam a folyó melett. Nagyon rossz passzban voltam, pár napja öltem meg egy embert, mert nem bírtam a vér illatát, és neki estem. Azóta nem is nagyon kívántam, nem is nagyon ettem, már eléggé levoltam gyengülve is. Fújt a szél, néha beletúrtam a hajamba, hogy megigazítsam, hiszen ez szokásom. Egyszer csak egy szarvas futott el előttem, és mivel eléggé levoltam gyengülve, ugy éreztem, kéne kicsit ennem, ezért elindultam a szarvas után, aki éppen a folyón át futott. |
Szótlanul sétáltam fekete csipkeruhámban. Hajamat a megszokottal ellentétben, felkontyoltam. Lassan haladtam és leginkább a földre szegeztem a tekintetem. Kavicsok nyomkodták a talpam és hűvös szellő fújta az arcomba a jeges esőt. Élveztem a kis hideget, mivel sokáig bent szorongtam a lakásomba a meleg miatt. Amikor elértem a folyóhoz, még utoljára hátranéztem majd belemerítettem a lábamat a jeges vízbe. Egy hónap is eltelt amióta a csata lezajlott és bemetszették a bokám. Még is mart a sebhely és égetett a pont ahol mágiával átitatott pengével belevájtak. ~Kellett nekem megölni azt a rohadt boszorkányt~ gondolkoztam magamban. A monotonon fújó szél már majdnem elaltatott. Éreztem, ahogy ólomként viselkedik a szemhélyam. Közel voltam az összeeséshez és a mély durmoláshoz. |
Éppen megakartam csókolni Lills, mikor megcsörrent a telefonom.
- Bocsi. - beletúrtam a nadrágom zsebébe és előhúztam az állitólagos okos telefonomat, ami szerintem nagyon is hülye telefon. Sokszor baszakodik, eltűnik a képernyő meg ilyenek. Megnyomtam a képernyőn azt a bizonyos zöld gombot és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Cső. - mondtam vigyorogva. - Oké. De most? Muszáj?.... Pff... Oké, megyek. Csá. - mondtam kissé durcis hangon, becsúsztattam a zsebembe a telefonomat és Lillsre néztem.
- Ne haragudj, szivem de nekem most mennem kell. Szia. - egy elnyújtott csókot nyomtam a lány szájára,majd lassan felálltam és azzal a villámgyors futásommal eltűntem az erdőben.
/ Nate el/ |
Magabiztosan elmosolyodtam a fiú megnyugtató szavaira. Majd ásítottam egyet és átkarortam Nate mellhasát ismét. Belfúrtam az arcom a kabátjába és hallkan szuszogva közöltem a tényt:
-Merlin örül, ha nem otthon gubbasztok. És amúgy sem vagyok álmos. Dan meg... -elnevettem magam. -Szerintem azt sem tudja, hogy eljöttem. Szóval a felügyelőim megfognak bocsátani. -mosolyogtam. Ez tény volt. Senkit nem érdekelt, ha néha elkóboroltam este. Vigyáztam magamra. Eddig is megvoltam most is megleszek. Főleg, hogy itt van mellettem Nate. |
Felnevettem Lilly kérdésére.
- Nem kell félned, nagyon szép hely. - kacsintottam a lányra, majd a mozdulatait követtem a szemememmel és kicsit később újra megszólalt Lills, mire én ösztönösen visszapillantottam rá és a szemébe néztem. És elmosolyodtam.
- Igen, elmondom majd mikor ott leszünk. - vigyorodtam el kissé gonoszul.
- Egyébként nem kellene lassan hazamenned? - kérdeztem. |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ez a folyó halad át az erdő közepén, elválasztja a két faj területét.
