|
Témaindító hozzászólás
|
2013.11.03. 17:41 - |
 |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Hirtelen megpillantottam egy szőke csajt az ablak mellet és elfogott egy fura érzés. Utáltam ezt az érzést, legszívesebben elfutottam volna jó messzire, de kényszert éreztem rá, hogy mégse tegyem. Egyszerre akartam védelmezni a csajt, és magasról tenni rá. Elég különös érzés volt, a szívem csak úgy dobogott. Odasétáltam hozzá majd egy köhögés után megszólaltam. -Szia.. én.. az. őrződ vagyok.- majd felröhögtem. -Elég hülye ez az egész szituáció. Leülhetek?- kérdeztem magamhoz képest elég udvariasan. Nem tudtam mit is mondjak, hisz vadidegen volt, de legbelül mintha már ezer éve ismertem volna. -Szóval.. Arthur vagyok. Nem tudom mit vársz most tőlem, hogy a nyakadba ugrok.. vagy, hogy a nyomodban leszek mostantól fogva, figyelve minden lépésed.. de megkell ,hogy mondjam.. nem így lesz.- mondtam kicsit határozottabban. Amint kimondtam egyből bűntudat fogott el. -Ez nekem elég új.. próbálok normális őrzőként viselkedni.. csak, ez nem én vagyok.- magyarázkodtam. -Hogy hívnak?- tereltem másra a témát, remélve, hogy majd mesél magáról. |
 Jó kedvem volt,jó idő volt és ez tökéletes... Tökéletes ahhoz,hogy megirjam a heti suliújságot. Hónomalá csaptam a laptopomat és elindultam a kávéházban,mivel ott sokkal csendesebb van,mint otthon. Mikor beléptem azonban egy furcsa érzés fogott el,de nem foglalkoztam vele. Körülnéztem és leültem az ablak melletti üres asztalhoz,letettem a laptopomat és gépelni kezdtem. Néha-néha körbepillantottam,de nem néztem meg senkit túlságosan,viszont a srácot,aki megzavarta a tökéletes csendet nagyonis felkeltette a figyelmemet,már éppen rá akartam szólni,hogy hagyja abba,mikor végre elcsendesedett.... |
Amikor beszéltem Felixel a látóval, elmagyarázta ezt a kötelékes dolgot, így sikerült kiderítenem a címet, és minden mást. Itt ültem egy rohadt kávéházban ( nem is tudom mikor jártam utoljára ilyen helyen ) és vártam az "angyalomat". Olyan hülye szituációnak éreztem az egészet, nem akartam felelősséget vállalni egy angyallal sem. Hülyeségnek éreztem ezt a kötelékes dolgot is, de Alex nem hagyott békében ,amíg elnem jöttem. Én mindnekivel bunkó, arrogáns seggfej vagyok, és nem akartam, hogy ez egy angyal miatt megváltozzon. Kíváncsi voltam milyen hatást vált majd ki belőlem, így elég ideges voltam. Az asztal alatt kopogtam a cipőmmel, miközben a kezeimmel dübörögtem az asztalon. Mindenki felém fordult, amit nem tudtam eldönteni, hogy azért tesznek, mert elég szegényesen festek a bő bulcsis, tornacsukás kinézetemmel ( az is voltam ), vagy mert hangzavart csaptam. -Mi van? Itt senkinek nincs jobb dolga?- kérdeztem nyers hangon, majd mindenki a fejét csóválta. |
Nem tudtam, hogy magamtól vagy annak a tudatától mosolyodtam el ennyire, hogy ez a még nagyobb lehetetlenság is igaz volt. Hogy ne nézzek ki olyan hülyén még egyet belekortyoltam az italmba, hogy elrejtsem eléggé viccesen kinéző mosolyom. Majd ekkor Chris megkért, hogy meséljek magamról, amit elég nehéz lett volna pohárral a szám előtt elmondanom, így újra letettem magam elé a poharat.
- Mire vagy kíváncsi? - kérdeztem tőle, miután a szemébe néztem. Valójában nem mondanám nagyon izgalmasnak az eddigi életemet, hogyha kivesszük belőle a mostani csatát... |
 -Hát nekem sok kedvencem van, de igen a cappuchino is közéjük tartozik.- mondtam mosolyogva és néztem a lány szemébe, majd le a cappuchinomra. Belekortyoltam, és átjárt a cappuchino íze. Nagyon finom volt, mindig is imádtam. Régen is nagyon sokat ittam cappuchinot, főleg az extrahabosat, imádom. Kortyolgattam a cappuchinomat, majd leraktam magam elé, és ránéztem Lacee-ra.
-Mesélj valamit..-mondtam mosolyogva a lányra. Közben levettem az egyik pulcsit ami rajtam volt, felálltam és ráraktam a szék hátuljára, majd visszaültem. |
- Valójában szinte semmi alkoholt nem ihattam otthon, így eléggé rászoktam a cappuccino-ra. Nagy kedvencemmé vált és szinte mindig azt is rendelek. Miért? Csak nem neked is? - kérdeztem meg tőle és szememben egy kis izgatottság is megcsillant, hiszen ez már tényleg szinte lehetettlennek tűnt. Közben Chris kifizette az italokat én pedig belekortyoltam a saját cappuccino-mba. Most is ugyan olyan tökéletes íze volt, mint azon a napon, amikor találkoztam Lua-val. Miután elemeltem a szájamtól kicsit bele is szagoltam. Az illata is olyan tökéletes volt akár az íze, majd leraktam magam elé az asztalra a kis poharat. |
Mikor ő is cappuchinot kért meglepődtem kicsit.
-Talán a cappuchino a kedvenced?-kérdeztem és közben mosolyogtam a lányra. Eközben a pincér elment, majd pár perc mulva, visszahozta Lacee cappuchinoját, majd az én extrahabos cappuchinomat és lerakta elénk a poharakat. Imádtam a cappuchino illatát, meg egyszerűen mindent ami ilyesmi illat volt. Kiskoromban akár képes voltam naponta többször is inni cappuchinot, volt mikor a szüleim már tiltottak tőle, mert már annyira vészesen sokat ittam. Eközben odaadtam a pénzt a pincérnek a két cappuchinoért, és ránéztem Laceera. |
Odasétáltunk a helyhez. Leültem az egyik székre. Innen jól lehetett érezni a konyhából kiszűrűdő illatokat, köztük a kávéét és a cappuccino-ét is. Mivel nem akartam elesni leülés közebn most nyitva tartottam a szeme és szerencsémre még így is átjárta megint a testemet a finom illatok. Ekkor egy pincér jött oda hozzánk, hogy felvegye a rendelést. Kicsit megkepődtem, hogy Chris is cappuccino-t kér. Most vagy látja a gondolataimat vagy neki is az a kedvence, ami még nagyobb egybeesés lenne, ami már tényleg eléggé lehetetlennek tűnt.
- Én csak egy egyszerű cappuccino-t kérek. - adtam oda a pincérnek az itallapot. |
Mosolyogva bólintottam egyet, majd odasétáltunk az asztalhoz és leültünk. Az azstalra kivolt rakva az itallap, felvettem és vettetem rá egy gyors pillantást, és már ki is válaszottam egy extrahabos cappuchinot. Rögtön odanyújtottam Laceenak az itallapot, hogy tudjon választani. Eközben odasétált hozzánk a pincér, és megkérdezte, hogy mit szeretnénk rendelni.
-Én egy extrahabos cappuchinot szeretnék..éste Lacee?-kérdeztem mosolyogva, és vártam a válaszát. |
Én vezettem a fiút szinte egész úton. Bár ezt megértettem, hiszen említette, hogy csak nemrég jött ide. Bementem én is a kávézba. Egy ismerős szag ütötte meg az orromat. Ugyan az a kávénak az illata, mint amikor először idejöttem Lau-val. Egy kis időre becsuktam a szememet és hagytam, hogy ez az illat végigjárja a testemet. Ebből az álmodozásomból Chris hangja ébreztett fel.
- Hogy hova? - néztem körül. Természetesen először az ablakoknál lévő székekre és asztalokra néztem. Balszerencsémre pont ott volt ekfogyva minden hely, így csak egy sarokban lévő helyre mutattam.
- Ahhoz mit szólnál? - kérdeztem a fiúra nézve egy halvány mosollyal. |
Mivel nem igazán ismertem még a helyet, mert pár napja költöztem ide, aztse tudtam hol a kávézó,így tehát Lacee vezetett körülbelül el idáig. Ahogy beértünk, megcsapott a kávé és a hasonlók illata, szerettem ezt az illatot. Körbenéztem, és rajtunk kivül senki nem volt a kávézóban. Ránéztem Lacee-ra.
-Hova szeretnél leülni?-kérdeztem mosolyogva.
-Tudsz választani, van elég hely.- mondtam és vártam a lány válaszát. |
Figyelmesen végighallgattam a lányt és bólogattam, mint azok a kutyák az autó ablakában.
- Értem. - mosolyodtam el,majd megszólalt a telefonom.
- Ne haragudj. - mondtam a lánynak,majd felvettem a telefont.
- Dan. Szia. - pár pillanatig halgattam és közben megittam a maradék kávémat.
- Jó. Azonnal megyek... - mondtam kissé szomorúan,mivel nem volt túl sok kedvem elmenni innen. A zsebembe süllyesztettem a telefonomat és felálltam.
- Kösszi a kávét. Majd még találkozunk. Itt a számom.Örültem! Szia! - odacsúsztattam egy kis cetlit,amire a telószámom volt irva,majd kiszaladtam az ajtón.
LEZÁRT KÖR!!! |
- Nagyonn ízlik. Ilyen jót még nem ittam. - mondtam és még egyet belekortyoltam. Ekkor Lua is kérdezett rólam párat, bár ez érthetődő volt. Én is mindig kíváncsi vagyok új emberekre.
- A szüleim magántanárt fogadtak. Nem nagyon akarták, hogy ismeretlen helyekre járjunk és nagyon nem is ismerkedhettem más gyerekekkel. A többi testvéremnek is mind saját magántanáruk volt, így gondoltam is, hogy én sem leszek külömb. Most 19 éves vagyok. - válaszoltam a lány kérdéseire mosolyogva, majd még kettőt kortyoltam az italomból. |
Figyeltem ahogy a lány is belekortyol az ő kávéjába,majd egy pillanatra elemeltem a szám a csészétől.
- Hogy izlik? - kérdeztem két korty között,majd letettem a csészét.
- Egyébként hova jártál suliba? És hány éves vagy? - kérdezgettem tovább a lányt, mivel kint ő kérdezett,most én jövök. |
Bólintottam, majd visszahívtam a pincért és elmondtam neki, hogy mit rendelünk. Miközben rendeltem éreztem, hogy Lau kicsit jobban végigmért, majd kicsivel később már hozták is a rendelést. Szokásom előre kifizetni és most is így tettem. Kifizettem a kávét és a cappuccinot, majd megkóstoltam az italt. Szemeim kikerekedtek, mikor megéreztem az ízét. Még sosem ittamn ilyen jót. Már teljesen biztosnak éreztem, hogy ezt a helyet törzshelyemmé fogom tenni és annyiszor eljövök majd, ahányszor csak tudok. Ittam még belőle, majd úgy a 3. korty után letettem. |
Cappucino. A klasszikus capuccino. Én is nagyon szerettem, de most ütősebbre volt szükségem.
- Valami jó erőset, de őrölt kávét kérek bele. - vigyorogtam a lányra,majd hátradőltem és vártam,hogy rendeljen. Közben végignéztem a lányon. Olyan sok szőkeség élt errefele, de neki volt valami Keleti beütése is. Behunytam egy pillanatra a szemem és hallgattam a halk duruzsolást, amit az emberek csináltak, de úgy hangzott,mintha egy hatalmas méhraj közepén lennék. Hallottam a halk zenét is,ami azt hiszem valami relaxációs franc volt. Majd kinyitottam a szemem mikor végre meghozták a kávét.
- Köszönöm. - mosolyogtam a pincér srácra mikor elém rakta a poharat és egy kis borravalót csúsztattam a zsebébe,majd belekortyoltam az italba. |
Örültem, hogy az ablak mellé ülhettem. Eléggé kislányos szokás tudom, de ez megmaradt. Leültem a lány előtt lévő helyre, majd ekkor a pincér jött oda hozzánk. Elvettem az itallapot és elkezdtem átnézni. Mivel a cappuccino nagy kedvencem volt és régen volt már, hogy ihattam, így arra gondoltam, hogy azt rendelek.
- Én a cappuccinot. - mondtam, majd én is a lányra néztem. - És te? - kérdeztem meg, hogy leadhassuk a rendelésünket. Kíváncsi voltam az itteni cappuccino-ra. Ahány kávézóban voltam, mindenhol kicsit más volt, bár az igazán jót még nem találtam meg. Talán most szerencsém lesz. |
Beléptünk a jól fűtött épületbe és frissen őrölt kávéillat csapta meg az orromat,amit nagyon szerettem. Én is az ablak melletti helyet szúrtam ki, igy bólintottam és elsétáltunk az asztalig,majd leültünk. Intettem a pincérnek,hogy jöjjön ide és hozzon egy étlapot,vagy itallapot,vagy micsodát. Meg is érkezett és mindkettőnknek odanyújtott egy-egy darabot.. Ki is nyitottam és kiválasztottam a legerősebb kávét.
- Te mit kérsz, Lacee? - néztem a lányra a lap mögül. |
- Rendben! Menjünk! - mondtam majd követtem Lau-t egészen a kávézóig. Nem nagyon ismertem ezt a helyet még, de jónak tűnt. Mikor bementünk szinte elállt a szavam. Egyből megszerettem a helyet, pedig először járok is, de már előre látom, hogy még sokszor fogok még ide ellátogatni. Kicsit körülnéztem a helyek között. Imádtam az ablaknál ülni és ahogyan láttam volt is ott egy szabad asztal. Az asztal irányába mutattam, majd Lau-hoz szóltam.
- Az a hely jó lesz? - kérdeztem kicsit izgatottan, hiszen már alig vártam, hogy megkóstolhassak valamit. |
Mikor Bella felállt követtem egy darabig lépteit,aztán visszanéztem Shelbyre,aki még mindig próbálkozott. Még egy névjegykártyát is addott, szánalmas,de mégis izgató lány. Belecsúsztattam a zsebembe a kis papirfecnit, még mielőtt Bella visszaért volna. Szerencsére a szöszi végre lelépett,igy nyugodtan tudtunk beszélgetni Bellával pár órán keresztül,hisz ennek a lánynak sosem áll be a szája.
/Lezárt kör!/ |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
